Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-10 / 107. szám

\ „Fiam,ragadj meg minden lehetőséget" Fiatal csoportvezetők a Kemikálban A Kemikál barcsi gyára csak a tervekben létezett, amikor megkezdték az üzem leendő szakmunkásainak ok­tatását. Ahogy végzett az el­ső csoport, elkezdték a mun­kát a vadonatúj gyárban. Elő­készítették és elindították a termelést. Az indulásban részt vevő szakmunkások közül a legjobbak csoportvezetői, meg­bízatást kaptak. Gittinger Pál főmérnök: — Egy idősebb csoportve­zetőnk -van, a többiek fiata­lok. Jól ismerik a gyárat; korábban nemcsak egy üzem­részben dolgoztak, hanem »■vándoroltak«, s most átlát­ják egész tevékenységünket. 1980-ban már teljes termelés­sel dolgozik a gyár és a bő­vítési tervei is készen van­nak, így még több fiatal kap lehetőséget az előrelépésre. Jól képzett szakemberekre van szükségünk, mindenkit, aki tanulni akar, támogatunk. — Erre szokták mondani: olyan szép, hogy nem is le­het igaz. — Aki nem ismeri alaposan a körülményeinket, csodálko­zik. Pedig egyszerű a magya­rázat: hozzánk majdnem min­denki úgy érkezett, hogy alig száradt meg a tinta a diplo­máján, a szakmunkás-bizo­nyítványán. Együtt kezdtünk, és ez nagyon jól összeková­csolta az embereket. Kézen­fekvő a megoldás, hogy a kö­zépvezetőket is közülük vá­lasztjuk ki. Horváth László 1977-ben végzett a szakmunkásképző­ben. Ma a porüzemben cso­portvezető. Az általános isko­la nyolcadik osztályáig per­gettük vissza az időt. — Pályaválasztási tanács­adásra jöttek a Kemikál em­berei, még filmet is vetítet­tek; emlékszem, akkor ez na­gyon tetszett nekünk. Oly­annyira, hogy fölcsaptunk vegyipari tanulónak. Én is Barcson maradtam, bár ko­rábban úgy terveztem, hogy Székesfehérvárra, útépítési szakközépiskolába megyek. És ma már örülök, hogy annyi­ra tetszett az a film. Tovább is tanulok: megszerzem az érettségit és a technikusi mi­nősítést. — És utána? — Megfordult már a fe­jemben a főiskola vagy az egyetem. Meglátjuk ... Egye­lőre ezt a munkát kell jól el­látni: biztosítani az anyagot a gyártáshoz, azután megszer­vezni a késztermék- elszállítá­sát. Így, elmondva, nem nagy dolog, és nem is látszik ne­héznek. Mégis elég sok fejtö­rés után döntöttem úgy, hogy vállalom ezt a megbízatást. Növényvédelmi tájékoztató Védekezés a körteíevélbsliia ellen Nagyüzemi kortesekben és j rendszeres védelemben ré­szesített házikerti körtésekben évről évre nagyobb gondot jelent a körtelevélbolhák el­leni hatékony védelem. A ká­rosító rovarok a körte leve­leit, hajtásait támadják meg. Ezek görbülnek, deformálódó nak, fejlődésükben leállnak, sőt ■ elszáradnak. A kocsányi is károsítják, és szívogatásuk nyomán gyümölcshullás kö­vetkezik be. A lárvák bőséges mézharmattermelők. A leve­leket, hajtásokat, gyümölcsöt borító fénylő mézharmaton megtelepedő másodlagos kór­okozók — a korompenész — fekete színe még feltűnőbbé teszi a kártételt. Az ilyen gvümölcs értéktelenné válik. A lárvák mézharmat terme­lése teszi nehézzé ellenük a hatékony védekezést, a méz­harmat védelme alatt ugyan­is a rovarölő szer nehezen tudja őket megközelíteni és elpusztítani. Rendkívül fon­tos ezért a kártevő elleni vé­dekezés, amikor a fiatal lár­vák már tömegesen megje­lentek, de mézhartnatterme- lésük még viszonylag gyen­gébb mértékű. A fiatal lárvák lapos tes- tűek, zöldessárga színűek. A táplálkozás és a fejlődés elő­rehaladtával a színük is sö­tétedik, s mire kifejlődnek, sötétbarnák lesznek. Az idei, változékony tavasz hatására csak április utolsó harmadé­ban figyelték meg » az első lárvák kelését. A lárvák ke­lése vontatott volt, kelésük tömegessé május 7-tól vált. Fontos tudnivaló, hogy a kár­tevők fejlődésének a borult, hideg idő kedvező feltétele­ket teremt, és már e hónap­ban erős fertőzések kirobba­nására kell fölkészülni. A körte sziromhullásakor ezért a védekezést feltétlenül kezd­jék meg a Bi—58 EC 0,1 %, Rogor L—40 0,1 %. Sinoratox 40 E£ 0,1 %-os töménységű készítmények valamelyikével. Nagyüzemekben eredménye­sen használható az Ekalux 25 EC (más szerekkel nem ke­verhető), valamint a Hos- tathion. Jó eredménnyel hasz­nálható a körtelevélbolhák el­leni védekezésre az ásvány­olaj tartalmú Agropon, 0,2 %-os töménységben. A per­metezést nagy vízmennyiség­gel végezzük, hogy a levél­bolhák által termelt váladék leoldódjon a levelekről és a hatóanyag a károsítóhoz ke­rüljön. Az idő csapadékos volta elő­segítette az alma-, körtefa- varasotíás ismételt fertőzését; több fertőzési hullám követte egymást, ezért a rovarölő szerhez feltétlenül keverjük a Dithane M—45, Polyran Com­bi, Antracoll WP 0,2 %-o6 töménységű gombaölő szer valamelyikét is! Vélemény a döntések előtt ÉRVÉNYESÜL A PÁRTDEMOKRÁCIA Megbeszéltem a főnökökkel, még a nagyanyámtól is kér­tem tanácsot. — Felhőtlen az új beosztás? — Kezdetben akadt egy-kél csipkelődő; régi osztálytársak, akikkel együtt tanultuk a szakmát. Bántott is, hiszen a barátaim voltak. De elsimult a dolog. Vigyáztam, nehogy fölüljek a magas lóra; sók embert megszédít, ha valami kis hatalmat kap, nem akar­tam ebbe a hibába esni. Kü­lönösen itt, ebben a gyárban lenne föltűnő, ha valaki el­kezdene nagyképűsködni. Mindenki fiatal, még a gyár vezetőt is, és a mi korosztá­lyunknál nem divat a »kaszt­rendszer". Hartmann Mihály is hason­ló utat járt be az utóbbi né­hány hónapban. Sőt pályavá­lasztása is társáéhoz hason­lít: — Először faipari tanuló akartam lenni, azután autó- majd vízvezeték-szerelő. Bi-1 zonytalanságomból a Kemikál -toborzója" segített ki. Az is­kola befejezése után a majd­nem kész gyárban sokféle megbízatást kaptam. Nagy kedvvel végeztem a dolgokat, mert minden új volt; a falak­ból még ömlött a festékszag, ilyen helyen első »tulajdo­nosként" öröm dolgozni. Az­után megcsillantották a cso­portvezetőséget. örültem, és féltem is tőle. Apám bizta­tott, fogadjam el. Ö fiatal korában elmehetett volna szakmát tanulni, de akkor nem tartotta fontosnak; most meg már nagyon bánja, és mondogatta: fiam, ragadj meg minden lehetőséget. — Továbbtanul? — Ugyanazt ismételhetném el, amit Laci mondott. A gyárban a két fiatalem­ber mellett még tizenheten vehettek volna részt ehhez ha­sonló beszélgetésen. A barcsi építésiműanyag-feldolgozó- gyámak összesen nincs 300 dolgozója. Luthár Péter P ártunk vezető szervei mindig nagy figyelmet fordító ítak a pártde­mokrácia fejlesztésére. Á XI. kongresszus megerősítette az eddigi elveket és gyakorlatot, s toob új feladatot jelölt m^g a pártdemokrácia fejlesztése érdekében. A határozat külön kiemeli: ma a párttagságot széles körben be kell vonni a határozatok előkészítésébe és a döntésekbe. A demokratikus vitát követő döntés után, a határozatok egységes értelme­zése alapján a pórt minden tagjára kötelező a határozatok melletti kiállás és az egységes cselekvés. A kongresszus a pártdemok­rácia lényegét és célját hang­súlyozza: segítse a helyes döntések kialakítását; gyűjtse össze a párttagok és a dol­gozó közösségek tapasztala­tát; mozgósítsa a kommunis­tákat és a pártonkívülieket a párt politikájának követke­zetes végrehajtására. A nagyatádi alapszervezetek több mint kétharmada tíz és húsz közötti létszámú. A tagságnak több mint a fele tehát kis létszámú alapszer­vezetekben dolgozik. A mun­kahelyek többsége szintén kis szervezeti egység. A pártszer­vek tagjait, alapszervezetei­nek tisztségviselőit, aktivistáit, a társadalmi és tömegszer­vezeti, vezetőit, az egyes mun. kahelyek vezetőit több éves személyes ismeretség köti ösz- sze, oldottak és őszinték a kap­csolatok. Sok ismeretük van az egyes munkahelyek politi­kai és gazdasági munkájáról. A pártbizottság és a végre­hajtó bizottság nagy figyelmet fordít arra, hogy az alapszer­vezetek munkájában érvénye­süljenek a lenini normák. A testületek és az apparátus tag­jai helyesen értelmezik az el­vi-politikai irányítás, az ope­rativitás, a beavatkozás tartal­mát és gyakorlati alkalmazá­sát. Az alapszervezetek önálló­sága ennek hatására fokozó­dott. A testületek és az appará­tus tagjainak helyszíni látoga­tásainak, segítő ellenőrzései­nek az a célja, hogy a szer­vezeti szabályzat szerint önál­lóan dolgozzanak, felelős po­litikai vezetői legyenek terü­letüknek, helyi kérdéseket sa­ját hatáskörben igyekezzenek megoldani. Kedvezően befo­lyásolja a pártdemokrácia fej­lődését a XI. kongresszust megelőző széles körű véle­ménycsere. A dokumentumok előzetes vitája során a párt­tagság nagy része vett aktí­van részt a hosszabb időszak­ra szóló politikai irányvonal kialakításában, s ez ma is ér­zékelhető hatással van a meg­valósításra. A beszélgetések tapasztala­tai bizonyították, hogy Nagy­atád kommunistái ismerik és értik a XI. kongresszus hatá­rozatait, magukénak vallják a párt politikáját. Az összegező taggyűléseken felszólalók igényük javaslataik hasznosí­tását Az intézkedési tervek például a kollektív határozat- hozatal példájának tekinthe­tők. Ezek elfogadásakor meg­fogalmazták valamennyi kom­munista felelősségét a végre­hajtásban. Az elhatározások megvalósításának ellenőrzése rendszeres. A párttagok és a pártonkívüliek egy-egy cso­portjával folytatott kötetlen eszmecsere máskor is jól be­vált módszere a demokrácia szélesítésének. A politikai vi­takörök, a kötetlen pártcso- portértekezletek, a társadal­mi és tömegszervezeti vezetők­kel folytatott megbeszélések most már az élő szóval való meggyőzés hatékony formái. A választások előkészítése, lebonyolítása demokrati­kus. Előttük a jelölő bi­zottság tagjai minden párttag­gal beszélnek, mindenkitől vé­leményt kérnek. Előfordul, hogy némelyek véleménye nem őszinte és az előzetes vé­lemények alapján előterjesz­tett javaslatot nem fogadják el a taggyűlésen. Jól fejlődik a taggyűlések színvonala. Élénk, politizáló légkörük a pártdemokrácia erősödését mutatja. A párt­tagok döntő többsége rendsze­resen és aktívan részt vesz a szervezeti életben, a hiányzók felelősségre vonásában azonban az alapszervezetek még nem elég következetesek. A vezető­ségek nagy gondot fordítanak a taggyűlések előkészítésére: a napirendeket az előző tag­gyűlésen ismertetik, a nagyobb alapszervezetek vezetőségei két ülés közül az egyiket ki­zárólag a taggyűlés előkészí­tésére fordítják. A beszámolók a tapasztala­tok alapján vizsgálják az elvi­politikai összefüggéseket és igyekeznek megfogalmazni a helyi sajátságosságoknak megfelelő tennivalókat. A párt­demokrácia továbbfejleszté­sét szolgálja, hogy a munka­tervek összeállítását, a mun­kahely egészét érintő a na­gyobb jelentőségű napirendek előkészítését egyre több he­lyen széleskörű véleménycse­re előzi meg. Bár a taggyűlé­sek politikai légköre kedvező, néhány napirend tárgyalása­kor — ahogy ezt a párttagok a beszélgetések során maguk is elismerik — nem kielégítő az aktivitás. Ez azoknál a kérdéseknél fordul elő. ahol a tagság ismeretszintje és tájé­kozottsága kevésbé mély. Más esetekben nem ritka, hogy a tagság fele szólal jel. A vezetőségek érzékenyek a párttagok észrevételeire. A vélemények nagyrészt megala­pozottak, megnyugtatóak. Az ésszerű, megvalósítható javas­latok hasznosulnak a dönté­sekben. Mindezek elősegítik,, hogy a párttagok egyre job­ban élnek a pártszerű bírálat­tal és az önbírálattal a tag­gyűlésen. Észrevételeik nagyabb része az alapos értékelést segíti elő, és már kevésbé a helyi tenni­valók vagy a kommunisták CSUPOR TIBOR Ráksaláta zsíros kenyérrel 0 Somogyi Néplap Nem tudják táplálni őket, nem tehetnek egyebet. A na­pot, holdat raboló, ivóvizet, termést apasztó sárkány (li- dérc) sem más, mint az éh­ség fenyegető réme. A ter­mékeny napokért, bő esőéri fohászkodó áhítatos körme­net, a füstölés, tömjénezés könyörgés nem különbözik az ősrégi ördögűzéstől, a ráolva­sástól és az ősember vadászat előtti mágiájától. A gyakori éhezés arra szo­rította a népközösségeket, hogy a táji-éghajlati-termé- szeti adottságaikhoz leginkább megfelelő, gyorsan és nagy mennyiségben megtermelhető táplálékok előállításán fára­dozzanak. S élelme előterem­tésében az ember valóban nagy rugalmasságot. nem mindennapi alkalmazkodóké­pességet és fantasztikus szor­galmat tanúsított. így lett Európában a táplálkozás ge­rince a gabona. Nálunk a bú­za, Északkelet-Európában a rozs. Az óceánon túl, az ame­rikai indiánoknál évszáza­dokig a kukorica volt az alapélelem. A meleg égöv alatt a manioka, a kasszave. a batata és a yamgyökér. Kelet-Ázsiában a rizs és a köles a legfontosabb táplálék. Mindannyi földben hagyo­mányos technológiával ter­melhető, növényi táplálék. Az emberi táplálkozás egyik nagy ellentmondása, hogy a népélelmezésben nélkülözhe­tetlen gumó- és gabonafélék fehérjetartalma viszonylag kevés és egyoldalú. Létfontos­ságú vitaminok és ásványi anyagok is csak szűkösen ta­lálhatók bennük. Mégis nél­külözhetetlenek az asztalnál, mert az adott tájon, környe­zetben olcsón, tömegesen ter­meszthetők. Egységnyi terüle­ten mennyiségben tízszer any- nyi magot (az éLethez. alapot) ad a föld. mintha e szántó vagy rét vizét, füvét állatte­nyésztésre használnák. A tör­ténelem folyamán a, nagyobb népesedési változások mindig a gabonafélék termelésének bővítésére kényszerítettek, noha teljes értékű táplálást a gumósok és még kevésbé a gabonafélék sohasem jelentet­tek. Átalakításuk hússá, vajjá, tojássá — minőségileg jóval értékesebb állati fehérjévé — adott népességi és gazdálko­dási szinten egyszerűen elkép­zelhetetlen, és ezért meg sem kísérlik. Egyes délkelet-ázsiai orszá­gokban programmá fejlesztet­ték ezt a történelmi kény­szerűséget. Azt hirdették, hogy az emberiség nem engedheti meg magának a fényűzést, hogy állattenyésztéssel fog­lalkozzék, mert a növényi ter­mékek hússá változtatása ka­lóriapazarlás. Kína és India igénytelen paraszti tömegei­nek és a vegetáriánusoknak a példáját kellene követni ... A fejlődő világ közvéleményé­ben ma is gyakran hangot kapnak az ilyen — kényszerű­ségben született — nézetek. Az időnkénti nagy éhínsé­gek mellett az évkönyvek nem szólnak a tartós minőségi éhe­zésről; létfontosságú anyagok hiányáról és különböző, né­pességet tizedelő hiánybeteg- ségek terjedéséről. De szólnak — igaz, csak közvetve —tör­ténelmi ismereteink. A kö­zépkori ember átlag életkora alacsony, a dühöngő járvá­nyok nyilván gyorsabban, pusztítóbban terjedtek ott, ahol fontos védő tápanyagok hiányoztak a szervezetből. Az emberek tudatába jobbára csak a nagy, pusztitó éhínsé­gek égették bele emléküket. A táplálkozásról kialakult gondolkodást, érzelmeket, szo­kásokat évszázadokon át tar­tósan a szükségnek a szörnyű sokkja, élménye határozta meg. Áz ember minden ideg­szálával a hét szűk esztendő szörnyű vízióját félte. »Min­dennapi kenyerünket...« — így fohászkodott egészem kö­zelmúltig a túlnyomóan pa­raszti népességű keresztény világ. »Élet" — mondják még ma is sokfelé a búzára, a kí­sértő századok, ^hínségek. emberhalál, csontra aszott bőr és szomorú éhkoppok jelkép­pé emelkedett emlékeként. (Folytatjuk) helyes magatartásának meg­fogalmazását. Az alapszerve­zetekben az általában jó hely­zetelemzésen kívül a feladat- meghatározás még nem fejlő­dött a kívánt mértékben. A vezetőségek egy csöppet sem jelentéktelen része a felsőbb szervek határozatai alapján is csak általánosságban tudja megfogalmazni a helyi sajá­tos tennivalókat. E készségük fejlődését helyszíni látogató'’ saink során igen hatékonyan kell segítenünk. A beszámoló taggyűlések nemcsak kiemelkedő jelentő­ségűek, s az előbb említett hiányosságok tekintetében ki­vételek. A munka átfogó érté­kelése. a fő feladatok megje­lölése ezeken sikeres. Az. elő­készítésük igen körültekintő, a pártcsoportokat is mindenütt bevonják. Az értékelések ala­posak, az egyes párttagok munkájára vonatkozóan szé­les körű információkat szerez­nek és jól ösztönöznek a jobb munkára. A taggyűlések határozatai­nak végrehajtásában erősödik a cselekvési egység. Nagyon kevés azoknak a párttagok­nak a száma, akik kívülről bírálják a közös elhatározáso­kat és csak szemlélői a meg­valósításnak. Az alapszerveze­ti vezetőségek munkájában erősödnek a demokratikus vo­nások. Egyre jobban megvá­lasztják a témákat és a leg­fontosabb feladatokra össz­pontosítanak. Önállóságuk nö­vekedését elősegítette a tag- könyvcserével összefüggő po­litikai munkában betöltött szerepük.. Jobban érvényesül azóta a kollektív vezetés és az egyszemélyi felelősség elve. Arányosabb a vezetőségi ta­gok közötti munkamegosztás, bár helyenként a titkárok még mindig sokat vállalnak magukra. Nagy figyelmet fordítanak a taggyűlések előkészítésére, rendszeresen beszámolnak a két taggyűlés között végzett munkájukról. A politikai mun­ka hatékonyságát, a pártde­mokrácia fejlődését eredmé­nyesen segítik a párt-csopor­tok. Munkájuk tartalmát a párttagok egyéni tevékenysé­gének szervezése, a megbíza­tások elosztása, a teljesítés ellenőrzése képezi. Jelentős a szerepük a taggyűlések előké­szítésében, a döntések demok­ratizmusában. Működteté­sükkel az alapszervezetek többsége elérte, hogy az elő­terjesztések széles körű tájé­kozottság alapján készülnek és bennük tükröződik a pár­tonkívüliek véleménye is. Az alapszervezetek a párt­csoportokon keresztül tájékoz­tatják -y szükség szerint — a pártonkívülieket. és így mozgósítanak a végrehajtásra. A pártcsoport-értekezleteken kötetlen eszmecserék folynak, s ezek elősegítik az alapszer­vezetek kommunista közös­ségének folyamatos erősítését. A városi párttestületeink és az alsóbb pártszervek gondot fordítanak a kádermunka de­mokratizmusának érvényesü­lésére. Az alapszervezetek vé­leményezési jogkörüknek ér­vény t szereznek. Megfontoltan, felelősséggel döntenek káder­kérdésekben. Ha jogaikat megsértik, élnek vétójogukkal és végrehajtó bizottságunktól kérnek támogatást a káderpo­litikai elvek érvényre juttatá­sához. Kedvező, hogy a kommunis­ta vezetők nagy többsége te­vékeny a közéletben, példa­mutatóan teljesíti pórtmeg- bizatásait Céljaink eléréséhez a párttagság nagy fokú tevé­kenységére van szükség, s en­nek nélkülözhetetlen eszköze a nártdemokrácia állandó fej­lesztése. A z alapszervezetek aj po­ll tika nyíltságával és olyan őszinte légkör megteremtésével. ■ amelyben mindenki jól érzi magát, fon­tosnak és felelősnek tartja megbízatását, a vélemények és problémák iránti érzékeny­séggel. a jó kezdeményezők felkarolásával és megvalósítá­sával, a párttagok egyéni gondjaival való törődéssel szolgálják legeredményeseb­ben a pártdemokrácia fejlő­dését és ezen keresztül a párt politikájának végrehajtását. Hamvas János a nagyatádi városi pártbizottság első titkára

Next

/
Thumbnails
Contents