Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-10 / 107. szám
YÁROSIASODÁS Régi igazság, hogy azt veszi észre legnehezebben az ember, ami a szeme előtt történik. Aminek külföldről, mesz- sze vidékekről csodáidra járnak, a közelében élő számára mindennapi valóság, amit csak akkor méltat figyelemre, ha más figyelmezteti rá. Így vagyunk az ország fejlődésével. átalakulásával is. Régi újságok forgatása közben tűnik csak föl: mi minden szerepelt a tervekben, ami azóta megvalósult, sőt megszokott lett. Ugyanilyen természetes lesz egy jó évtizednyi idő múlva — 1990 végén —, hogy Magyarország 130 települése korszerű várossá fejlődött. Addigra megvalósul napjaink legnagyobb beruházása: ezer- milliárd forintba kerül a 15 éves lakásépítési program végrehajtása. A méretekei mutatja, hogy csupán Budapesten évente 50 ezer ember költözhet új lakásba. Annyi, amennyi most egy közepes város egész lakossága. Arányaiban nagyjából ugyanilyen fejlődést irányoz elő a terv az ország másik 129 településének. Ezek között természetesen a nagyvárosok vamjak az első helyeken: új, sokszintes lakóházak és városnegyedek emelkednek Debrecenben, Pécsen, Szegeden, Miskolcon és Győrben. De megváltozik a városkép, a településszerkezet egy sor más városiban, sőt olyan helyeken is, amelyek ma még nem érték el a városi szintet. A fejlődés útja Mindenképpen a városiasodás a fejlődés útja, ezt senki sem vitatja. Természetesen a népgazdaság teherbíró képessége szabja meg a határát. Ezért várható, hogy a várossá nyilvánítás üteme mérséklődik. Jelenleg hazánk tíz és fél millió lakosának 55 százaléka él a szóban forgó 130 településen, 1990 végén mintegy 11 millió lakosnak 61 százaléka lesz városi lakos. Ez pedig nem csupán ~státuskülönbséget-« jelent, hanem mindenekelőtt azt, hogy a ma legdinamikusabban fejlődő nagyközségek egész sora éri el a korszerű városoktól megkövetelhető fejlődési fokot. A nagy kérdés most a hogyan. Magyarországnak évszázadokon át nem éppen dicsekvésre méltó nevezetessége volt, hogy falvaink igen lassan fejlődnek. Néhol még ma is állnak a száz- vagy többszáz éves házak, össze-vissza kanyarognak az utcák, úgy, ahogyan valamikor régen — ki tudja már kinek az érdekében és parancsára — kijelölték a nyomvonalát. Mindezt megtartani aligha lehet. Amint Budapest egyes kerületeiben toronyházak épültek az egykori viskók helyére — hasonló változások várnak sok új városra is. Fiók-Budapestek? Biztos, hogy sok helyen akadnak majd lokálpatrióták, akik jobb ügyhöz méltó buzgalommal védik községük, kisvárosuk minden egyes házát, utcáját, mondván: ez így maradt fenn az évszázadok során. Előfordulhat az ellenkezője is; lesznek olyanok, akik egyszeriben mindent a városiasodás, az egyébként vitathatatlan fejlődés érdekében akarnak tenni, s ennek föláldoznák azt is, aminek — éppen a múlt, a történelmi örökség hordozójakéjit — fenn kell maradnia. Megváltozik sok település arculata. Vát ossá lesznek olyan falusias építkezésű helységek, mint Balmazújváros a Hajdúságban, Tiszáföldvár és Tiszafüred az Alföldön, Fonyód a Balaton partján. Vasvár és Zalaszentgrót a nyugati vidékeken, és még sok más mai nagyközség. Legtöbbjükben máris van ipar, megváltozott a lakosság foglalkozás szerinti összetétele, adottak vagy hamarosan adottak lesznek a feltételek a várossá alakuláshoz. A legtöbb helyen máris emelkednek a korábbinál, magasabb, emeletes házak, hiszen beletartozik ez az élet- forma változásba. A szülők még életelemüknek tartották a kertes házat, ahol aliataital is lehet tartani, í^ ermekeik már a gyárból, irodából hazatérve nem is tudják — nem is akarj ák — átvenni e téren a családi stafétabotot. Szívesebben költöznek valamelyik új ház emeleti lakásába, ahol távfűtés, meleg víz és sok egyéb szolgálja kényelmüket. Mégsem lesznek az új és a fejlesztésre váró városok holmi »fiók-Budapestek«. Elkezdődött a házgyárak számára legkedvezőbb, öt- és tízszintes házépítési normák felülvizsgálata. Számoltak a tervkészítői azzal, hogy lesznek helységek, amelyekben ennél alacsonyabb házakat kell építeni. Mi tagadás: ehhez járul az immár hagyományosnak számító' liftprobléma is, hiszen Bács-Kiskun megyében például ötemeletes házak is épültek lift nélkül, s az SZTK-t kellett segítségül hívni: adjon igazolást, egészségének veszélyeztetése nélkül ki hányadik emeletre költözhet a' lift nélküli házakban. Határt szab a történelem Másutt valóban a történelem szab határt a városkép- változtatásoknak. Ahogyan eddig is — világszerte elismerést aratva — óvták az újat építők Sopron, Eger, Pécs és más városok hagyományos szépségeit, ugyanúgy vigyáznak a következő években például a hajdúvárosok évszázadokon át kialakult utcaszerkezetére, s mindarra, ami méltó a múltból valóban átmentésre. A tervezők ugyanazt akarják, mint a lokálpatrióták — de túlzások nélkül. Maradjon meg mindaz, am,i szép, ami őrzi a múlt művészetének, építészetének egy- egy darabját. Nehezebb feladat, (je megvalósítható: ezt egyeztetni a legkorszerűbb, új építészet alkotásaival. Az elmúlt évtizedekben — épp a városok és falvak fokozatos fejlődése során — a legtöbb helyen beépültek azok az utcák, városrészek és dűlők, ahol szinte adta magát a hely a terjeszkedésre. Most. a 15 éves lakásfejlesztési terv végrehajtása során a dombosabb vagy vizesebb városrészek, külterületek beépítésére is sor kerül. Ehhez az eddiginél költségesebb beruházásokra van szükség: több villanyvezeték, vízvezeték, út. csatorna és még sokminden szükséges ahhoz, hogy városaink tovább tudjanak fejlődni. Ezermii] iárd forint' órás: összeg, nagy erőfeszítéseket igényel előteremtése a népgazdaságtól. Önmagauan azonban még ez is — kevés.1 A 130 település lakosságának egyetértése, segítése is keli ahhoz, hogy a terv — éppúgj a szemünk láttára, mint az. eddigiek — valósággá, mindennapi életünk részévé legyen. Várkonyi Endre A Televízió IV-es stúdiójában rögzítik filmszalagra Karinthy Ferenc »-Ezer év« című drámáját. A müvet Zsurzs Éva rendezi. A főszereplők: Csomós Mari, Zsurzs Kati, Pásztor Erzsi. Képünkön: Pásztor Erzsi, Csomós Mari. (MTI-fotó — Friedmann Endre felv. — KS) Monográfia — „miniatűr” kiadásban Megjelent a somogyi mozitörténet második kötete I Ha egy kisfiú herceggé válik... Befejeződött a zenei könyvtárosok tanácskozása Kaposváron tartotta tanácskozását kedden és szerdán a Magyar Könyvtárosok Egyesületének zenei szekciója. Az elsősorban szakmai jellegű, de népszerűsítő előadást is tartalmazó rendezvénysorozat végén Gráfné Forral Magdolnát, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola könyvtárának főmunkatársát kérdeztük meg a konferencia hasznáról, a közművelődési könyvtárak zenei ismeretterjesztésének időszerű kérdéseiről, feladatairól és gondjairól. — ön i módszertani bemutatónak szánta azt az előadást, amelyet Mozart Don Giovanni című operájáról tartott. Vajon mennyire van szükségük a megyei és községi könyvtárak zenei részlegeit gondozó munkatársaknak erre a segítségnyújtásra? — A zenei könyvtárosi pályához két irányból vezethet az út: az itt megjelent hetven kolléga egy része eredetileg muzsikus volt, nekik a könyvtári munka szakmai fogásait kellett később elsajátítaniuk. Többségük azonban könyvtárosi képzettségre tett szert csupán, s a zene iránti vonzalma nagyobb, mint a hozzáértése. Ezért elengedhetetlenek a Könyvtártudományi és Módszertani Központ által szervezett tanfolyamokon és a jelenlegihez hason? ó szekcióüléseken a zenei témájú előadások, az operaismertetések. — A könyvtárak zenei részlegei viszonylag fiatalok, aligha alakulhatott hát ki egy megfelelő »-toborzási«, nevelési, módszertani »tapasztalatarzenál«, kikristályosodott metódusrendszer. Mégis; léteznek-e már követésre érdemes, országosan is »hírverésre« méltó eredmények a könyvtárak muzsikanépsze- i isítő tevékenységében ? — Igen, ha nem is nagy számmal. Meg kell említenem például a miskolci II. Rákóczi Ferenc könyvtárban hosszú ideje működő új zenei műhelyt, amely elsősorban a kortárs magyar ailkotások megismertetését tűzte ki célul. Nem kevésbé érdekesek azok az estek sem, amelyeken — a szegedi Somogyi Könyvtárban — olvasók és zenekedvelők találkozhatnak országos hírű komponistákkal, lapozgathatnak ebből az alkalomból készült bibliográfiákat, tekinthetnek meg zenei témájú kiállításokat. Ezzel egyenértékű vállalkozásnak tartom a kaposvári Palmiro Togliatti Megyei Könyvtárban rendezett hanglemezk.lub-esteket, amelyekről, nem csekély örömömre, most szereztem tudomást. ( — Hozzájárulhat-e a könyvtár a gyermekek muzsika iránti fogékonyságának fejlesztéséhez is? Folynak-e kísérletek ezzel kapcsolatban? — Vannak tudományos kísérletek, és gyakorlati próbálkozások is. Mindennek szervezésbeli alapja persze a gyermekkönyvtárak és a zenei részlegek szoros együttműködése, úgy, ahogyan például Pest megye több helységében. Gyulán vagy Székesfehérváron megvalósult. Ami a módszereket illeti, szerencsére égyre több van. jómagam a Zeneakadémia könyvtárában hivatásszerűen is a legifjabb nemzedékek zenei nevelésével foglalkozom, ily módon gyakran van lehetőségem tapasztalni, milyen ellenállhatatlan hatást gyakorolhat egy opera a kicsinyekre, ha a meghallgatás előtt ők maguk is eljátszhatnak egy-egy ze- | nedrámai helyzetet. Például egy kisfiú eljátssza a hősszerelmes Tamino herceget, vagy egy kislány beleélheti^ magát a szendén vágyakozó Pamina szerepébe... Nem ritkán ötletesebb megoldásokat, foly- tatási lehetőségeket fedeznek föl, mint maga a szövegkönyv szerzője. Bevált módszer —a dramatizálás mellett, de nem helyette — az irodai mi és, képzőművészeti segédanyagok fölhasználása is. — Milyennek találta ön a tanácskozás megrendezésének színvonalát és a fogadtatást? — A szervezést gondosnak, a vendéglátást igen szívélyesnek. Tetszett a megyei könyvtár zenei részlege, amely —a technikai színvonal és a készlet gazdagsága miatt — országos viszonylatban is előkelő helyen áll. Ezért remélem már az első találkozás után is, hogy szekciónk nem utoljára tanácskozott Kaposváron. L. A. Zsebkönyvet nem szoktam kabátzsebbe rejteni — ezek a kis formátumú kötetek megérdemlik, hogy kézben vigyük őket. A mini könyvekkel meg , egyenesen, hadilábon állok. Most mégis ilyenről szólok. Megjelent a somogyi mozitörténet második kötete, és zsebemben utazott a kiadótól — a megyei moziüzemi vállalattól — hazáig, onnan a szerkesztőségig. Az első könyv buzsáki hímzésű, a folytatás karádi mintás. Abban 1899-től 1919-ig jutottak a szerzők, ez a második kötet a második világháború ] kezdetéig szól a somogyi mozi fejlődéséről. Űttörö kezdeményezés ez a vállalkozás. Hiszen a két könyvben nemcsak arról olvashatunk, mikor és hol létesült filmszínház Somogybán: segítségévei bepillanthatunk a magyar filmművészetbe is. Mert híven tudósít az egykor játszott filmekről a két szerző: Mautner József és Torma Károly. Kaposváron az Uránia és az Apollo filmszínházban vethetlek, a Tanácsköztársaság leverése után az államosított mozikat visszaadták tulajdonosaiknak. A korabeli újságból az is kiderül, hogy milyen kapcsolatban volt a mozi és a filmipar: — A helybeli magánszínházak tulajdonosainak óriási áldozatok árán sikerült az idei szezonra a filmipar legkiválóbb alkotásait megszerezni... Kozma Sándor, az Apollo tulajdonosa 1920-ban hatezer kötetes kölcsönkönyvlárat i alapított. I A régi mozik — mai kifejezéssel élve — komplex köz- művelődési intézmények voltak, hiszen a kölcsönkönyvtár mellett — az Urániában — kabaréelőadásokról is gondoskodtak. Berki Lili, Gázon Erika Puttkamer Egy pletykafészek naplójából (Komoly nő vagyok, és tudpm, mi illik. Reggel nyolctól délután négyig keményen dolgozom az irodában. Férfiak, szerelem és más ha- szontalanságok a legkevésbé sem érdekelnek, viszont szeretem kicserélni a gondolataimat. Például szívesen beszélgetek a kollegákkal er- rői-arról. Van-e viszonya Le- :bemannénak a fiatal Kon- ráddal? Felbomlik-e Krüge- rék házassága a férj iszákos- sága miatt? És találkozik-e Mandtné csütörtök délutánonként a szeretőjével?) HÉTFŐ Má egészen véletlenül meghallottam, amint Dirkéné ezt mondta a főnöknek: -Novak úr egy lajharnál is lustább'.« Ezt rögtön közöltem Novak úrral, és óvtam Dir- kénétöl. Még sokáig diskurál- túrik, s végül megállapítottuk, hogy Dirkéné szörnyen álnok. stréber nöszemély. KEDD Novák úr ezt továbbadta Dirk énének. A hálátlű.n! Dirkéné pletykafészeknek nevezett.^Ezt kaptam a segítő- készségemért! SZERDA Novak úr minden kollégának elmesélte, amit Dirkénc- ről mondtam neki hétfőn. Így kihasználni a jóindulatomat! Ilyen intrikusok között az embernek semmi öröme nincs az életben. CSÜTÖRTÖK Ma Krüger, egy faragatlan tuskó jött a szobámba, cinikus vigyorral közeledett felém, és igy szólt: »Kedves kollégina! Merjen igazi életet élni! Megengedem, az is élvezet, ha az ember legalább pletykálkodás közben éli át azolMt a bűnös szenvedélyeket és tiltott örömöket, melyek életében elkerülik, de így mégsem az igazi ...« És aljasul kacsingatott. Pfúj, micsoda disznó! PÉNTEK Ez a szélhámos Krüger ma megint odajött hozzám, köszönés nélkül. Ásított. -Büdös nekem — e szavakkal mondta —, hogy a játékszabályokat mindig be kell tartani. Mától én lajstromozom a mások szabálysértéseit. Látta ma Rolfot és Ingét az ebédnél?« (Persze, hogy láttam. Viszonyuk van egymással. Csak azért is hallgattam.) »Biztos van köztük valami. Látja, én jobb vagyok Rolfnál, mert én nem merem magával azt, amit Rolf tett Ingével...« (Ez a részeges alak megint ivott a reprezentációból, azért mer így beszélni.) -Ne nézzen rám olyan haragosan a szép szemével« — próbálkozott Krüger az ö szellemtelen stílusában. — -Nem kívánom, hogy rögtön megértsen, csak szerelnék magával egy kicsit felszabadulni a konvenciók alól...« Milyen önhitten beszélt! Holnap ki fogom kérni magamnak a fecsegését. SZOMBAT Amikor ma Krügert a kollégák jelenlétében kérdőre vontam tegnapi -viselkedéséért, azt vágta oda, hogy ne tegyek úgy, mintha történt volna köztünk valami. ■ . Felháborodva mutattam neki ajtót, mire álszenteskedéssel vádolt meg. Ráadásul a szemem sarkából láttam, hogy Dirkéné vihogott, és rögtön súgott valamit Mandtnénak. Nem bírom tovább ezek között a műveletlen és korlátolt emberek között! De akkor kivel beszélgessek? Adjak föl egy apróhirdetést? »Művelt, komoly és megbízható nő keres munkahelyet — szellemes társalgás céljából!« Fordította; Fekete Gabor Gyula lépett föl egy-egy előadáson. Operával is kísérleteztek, ez a vállaikozás azonban megbukott. Es régen is voltak Onedin család hosszúságú filmek: akkor hozták divatba a több részes sorozatokat. A Cezarina nyolc részből és negyvenhét felvonásból állt. A Kertmozi címszót 1922-ig hiába keressük a mozitürté- netben. Abban az évben jelentették be, hogy a Nemzed parikban (a Inai Szabadság parkban) kiszemelték Kaposváron a kertmozi helyét, a vendéglő kerthelyiségében. A deszkát aztán másra használták föl, s a kerlmoziból nem lett semmi. Kaposváron még két évig kellett várni a kert- mozira, amelyet vfegül is a mai Vörös Csillag Filmszínház helyén látogathatott először a közönség... 1923-ban Balatonföidváron, Barcson, Csurgón, Nagyatádon, Siófokon és Szigetváron, illetve .Babácsán működött akkoriban filmszínház. \ Az új városi mozit 1927-ben kezdték el építeni — illegálisan —. s a belügyminiszter »elnézett felette«... Az első előadást 192$ szeptemberének elején tartották: Molruir Ferenc Liliom című, kisregényének amerikai filmváltozatát mutatták be. Az épület — a mai Vörös Csillag filmszínház — tervei Lamping József irodájában készültek: ma Is híven őrzi régi formáját. Huszár György tervei alapján kapta sajátos stílusát: egyiptomi ornamentika, papiruszleveles oszlopfejek díszítik. Abban áz évben vetítették az első hangos filmet is Kaposváron. »-4 találmány még nem tökéletes, de ' kezdetnek sikeres« — állapították meg. S az örömöt tetézte, hogy a hangos filmet követte a színes film ... A gondos válogatásból csupán ízelítőt adunk — kedvcsinálót a könyv elolvasására. S így talán újra nagyobb kedvünk támad, hogy beüljünk a moziba, és megnézetik: mi lett a század nagy találmányával . .. Ho! tart a mai mozi? — erre a választ a szerzők is keresik. A somegvi mozitörténet harmadik kötetében nyilván erről is olvashatunk. H. B. „Ezer év”
