Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-10 / 107. szám

AZ EXPORT NYOMÁBAN A piacé a végső sző Adottságaink A somogyi ütemek export­ja a múlt évbein 11 százalék­kal emelkedett. A megyében működő ipari vállalatok é- szövetkezetek mindegyike folytat közvetlenül vagy köz­vetve exportcélokat szolgáló termelést. Van, ahol ez csupán a termelés egy-két százaléka adja, de olyan is. ahol 90 szá­zalékot tesz ki. A cikklista rendkívül vál­tozatos. A Kaposvári Villa­mossági Gyár nagyfeszültségű berendezéseitől a Mechanika' Művek marcali gyáregységé' nek szerszámosládáin át a Kaposvári Ruhagyár konfek­ciójáig vagy a tabi sátrakig rendkívül változatos a kép. Tóth Károlytól, a megyei ta­nács elnökhelyettesétől kér­deztük ; — Mi jellemzi a so­mogyi ipari üzemek export­ját, melyek az általánosítható' tapasztalatok? — A tapasztalatunk az, hogy a szocialista országokba szállított áruk többségének megfelelő a jövedelmezősége, és versenyképesek a cikkek. A tőkéspíacrá kerülő termé­kek esetében azonban — az állami preferenciák ellenére is — bizonytalan ez. A gépipar­ban szinte egyedi jelenségnek számít a jó devizakitermelés' mutató. A könnyűiparban sok­kal jobb a helyzet Tapasz­taljuk azt is, hogy szinte va­lamennyi üzem törekszik az export fokozására. Ez azon­ban jelentős tőkés importtá! együtt valósul meg. Pontos adataink nincsenek erre, de valószínű, hogy a somogyi üzemek exporttermelésének a fele az importból származó anyagok feldolgozásából, be­építéséből származik. Ennek az importnak nagyobb hánya­da tőkésországokból kerü hozzánk. — A tapasztalatok szerint milyenek a vállalatok piac: információi? — A somogyi vállalatok liö zü! egy sem rendelkezik ön­álló külkereskedelmi jogsai információikat a külkereske­delmi szervektől kapják. A gyakran nehézkes ügyintézés, a hiányos piackutató- és infor­mációs tevékenység sok gon­dot okoz. Azt sem szahad fi­gyelmen kívül hagyni,, hogy a somogyi vállalatok zöme nem megyei székhelyű: export— import-tevékenysége ópo ezért a megyén kívüli vállalati központ döntésétől Is függ. A jövedelmező tókésexport fokozása érdekében azonban kell is, lehet is tenni. A so­mogyi vállalatoknak, szövet­kezeteknek — véleményünk szerint — fokozni kell a piac­kutató-tevékenységüket, és jobb kapcsolatot kiépíteni a külkereskedelmi szói-vekkel. Piaci követelmények A .régi. vevőket megtartani egyre nehezebb a nyugati pia­cokon. A nagyatádi cérnagyár állja a versenyt: az idén elő­állított 1600 tonna cérna két­harmadát ..tőkés piacon érté­kesíti. Ez 408 tonnával több az előző évinél. Termékeinek zö­me az arab és az afrikai or­szágokban' talál vevőre, kisebb részét a nyugat-európai álla­mokban adják el. Itt eleve hátrányos helyzetben van, mert a jól bevált márkanevek mellett az ismeretlen magyar terméket bizalmatlanul fo­gadják a vásárlók. A nagyobb áruházak liobbyboxaiba el sem jut a magyar cérna, leg­följebb a vidéki szatócsüzle­tekben lelhető föl. Csak látszólag könnyebb a helyzet az arab és afrikai pia­cokon, ahol ennek ellenére jó Gregor István telepvezető er­ről így bezsél — Ma már egyetlen afrikai országba sem lehet beállítani azzal, hogy ilyen árunk van, ezt kínáljuk eladásra. Min­dig a vevő diktálja a feltéte­leket. Hasonló a helyzet az arab államokban. Védővámok­kal igyekeznek kiszorítani a beáramló késztermékeket, s helyette inkább gépeket, fel­dolgozó berendezéseket vásá­rolnak, amelyek munkaerőt kötnek le. Ilyen piaci viszo­nyoknál csak úgy tudjuk ér­tékesíteni termékeinket, ha mindenben teljesítjük a kíván­ságaikat Ha nem tudunk al­kalmazkodni, lemaradunk. — Megvannak ehhez a fel­tételek? — Többek között e célt Is szolgálta a nemrégiben befe­jezett gyári rekonstrukció. De be kell iátni, hogy egy ekkora üzem nem diktálhatja a pia­cot. Kis tételes megrendelé­seknek is eleget kell kennünk, s ez a hatékonyság rovására megy. Mi mindig azt gyárt­juk, amit a vevő megrendelt; ebből adódik, hogy a gyártás során nem lehet színben és súlyban elérni az optimális mennyiséget. Az ideális az lenne, ha a nagy nyugati cé­gekhez hasonlóan nagy szériá­kat gyártanánk, és raktárról szállítanánk a kívánt színű és mennyiségű anyagot. — Mivel lehet ellensúlyozni ezt a hátrányt? — Megbízható kereskedelmi kapcsolataink vannak, melyek hosszú évek során alakultak ki. Mindenki szívesebben vá­sárol olyan vállalattól, amely­nek ismeri a munkáját, elé­gedett a termékével. Semmi­re sem mennénk azonban jó hírünkkel akkor, ha nem tar­tanánk állandóan szem előtt a megbízhatóság három leg- •fontosabb alapkövetelményét: a pontos szállítást, a jó minő­séget és a megfelelő árat. Arra is szükség van, hogy az azonos vagy majdnem azonos profilú termelők a piackuta­tó-munkában működjenek együtt s az információkat ad­ják át. Az export növeléséhez hozzájárulhat a termékszer­kezet piaci igényeknek job­ban megfelelő átalakítása, a jövedelmezőséget pedig a tö- kssimport és a költségek csökkentése segítheti. Véle­ményünk szerint arra is szük­ség van, hogy a rekonstruk­ciók kezdete előtt vizsgálják meg a vállalatok, milyen ha­tással lesz az a tőkésexport­ra. — Somogybán jelentős a mezőgazdasági export. Milye­nek ebben a lehetőségek? — A megye élőállatexport­ja jelentős, a megyében ne­velt hízómarhának 27 száza­léka például külföldre kerül. Jó a piaca a báránynak is. A kisgazdaságokban neveit nyúl jó áron kel el a tőkés orszá­gokban, és a termelés kőny- nyű&zerrel növelhető. A bala­toni hal is jó exportcikk: az angolna és a pisztráng például kizárólag csak tőkés piacra kerül. A Ka-hyb sertést az NSZK-ban és Hollandiában vásárolják. A feldolgozott mezőgazdasági termékeknek is van tőkés piaca. A zsírért például dollárt kapunk, és szállít a nyugati országokba a tejipari vállalat is. Jelentős tőkésexportot biztosít a vad- gazdálkodás: évi bevétele 47 millió forint. Ez a vadhús értékesítéséből és a trófeák árából srzármazik. Külön kell beszélni a somogyi fáról: a faipari termékekből tavaly 140 millió forint értékű kelt el tőkéspiacon. — Ezek a tények. És a le­hetőségek? — A mezőgazdasági nagy- üziemek közül az elmúlt há­rom évben a tsz-ék 80.4, az erdőgazdaság 29, az állami gazdaságok pedig 58,5 millió forint hitelt vettek föl az ex­portárualapok bővítésére. Az adottságokat akkor használ­juk ki jól, ha a piac változó igényeihez gyorsan alkalmaz­kodnak a gazdasá^pk. Növelik a gabonatermelést, s az ola­josmagvak, a vetőmagok, a zöldség és a gyümölcs, vala­mint a szaporítóanyagok ter­melését. Törekedni kell a jól értékesíthető nyúl, bárány, hal és galamb exportjának növelésére is. Késik az alapanyag A Kaposvári Ruhagyár ter­mékeit a tőkés piacon is ke­resik. Tavaly egymillió 400 ezer dollár értékű cikket ad­tak el nyugati vásárlóknak, az idén 1 800 000 dollár értékű áru eladásával számol­nak. A szerződésben azonban ennél jóval többet — három­millió dollár értékűt — vál­laltak. Müller László igazgató több év tapasztalatai . alapján mondja, hogy ezek a megren­delések év közben változnak: lesz olyan vevő is, amelyik lemond az áruról, Egy azon­ban biztos: a kaposvári' gyár az idén a tervezettnél jóval több cikket küld tőkés meg- 1 rendelésre, mint tavaly. 1 — Az első negyedévben fél­millió dollár értékű áru hagy­ta el a gyárat. — Ez jóval kevesebb, mint a hárommillió egynegyede. — Sok évi tapasztalat, hogy az első negyedévben mindig kevesebb árut kérnek, mint a negyedikben. Az idén több mint ötven külföldi partner járt — megrendelési szándék­kal — a gyárban. Korábban arra törekedtünk, hogy egy- egy vevőnek küldjük az árut, möst jobban örülünk a sok, de kisebb tételeket jelentő megrendelésnek. A sokféle igényt azonban csak akkor lehet pontosan és jól kielégí­teni, ha a folyamatos terme­lésnek megvan minden' felté­tele. A Kaposvári Ruhagyár­nak nincs 'szabad kapacitása. Ha késve érkezik az alap­anyag, az pemcsak a hazai igények kielégítését hátráltat­ja, hanem hatással van az exportra is. Nem beszélve ar­ról, hogy a már lekötött ka­pacitás miatt az elmaradt vagy késve érkező alapanyagot nem tudjuk feldolgozni. A haza; gyártó vállalatok — elsősor­ban a Magyar Posztógyár és a Magyar Gyapjúfonógyár — jelentősen lemaradt a szállí­tással. és ez anyaghiányt oko­zott. Hogy mit csinálunk? A gyárban az első negyedévben kétszer annyi volt £z átállás egyik modellről a másikra, és i minden átállás jelentős terme­léskieséssel jár. Épp ezért a gyár a késve érkező anyagok­ra fix határidőt jelentett be: közölte a szállítókkal, hogy ha május 5-ig nem küldik az anyagot nem veszi át, mert nem tudja feldolgozni. Érdek­múlást jelentünk be. — Az ilyen késéseket nem lehetne ellensúlyozni nagyobb raktárkészlettel ? — A gyár gazdálkodásában fontos követeimény az is, hogy növelje a forgási sebes­séget. tehát minél kisebb kész­lettel minél több terméket ál­lítson elő. Ha növelnénk a raktárkészletet, romlana a gyár gazdálködása. Ez pedig épp úgy nem érdekünk, mint a szállítási késés, t „Rossz üzlete! nem kötünk” A kaposvári villamosság gyár idei exportterve négy müiíó dollar, ez majdnem kétszerese a tavalyinak. Hor­váth Attila, a gyár igazgató­ja így beszélt az »ugrásról*: — A Diztosítóleieségeket Nyugaton egyre kevesebben gyártják, mi egyenletesen tudjuk szállítani es kedvező árakat kínálunk. Régi part­nereink, is többet rendeltek, és néhány új cég is jelentke­zett. A másik jó-üzlet: az idén több nagy értékű egyedi be­rendezésre van megrendelé­sünk, ez jelen Lösen növeli dol­lárbevételünket. — Ezek szerint felhőtlen az idei év? — Korántsem olyan egysze­rű a dolog, természetesen van egy csomó gondunk. Az első negyedéves termelési és szál­lítási tervünket túlteljesítet­tük, s a tervezett 709 ezer dollár helyett 879 ezret már be is kaszíroztunk. De egy-egv termék útját nézzük, nem ilyen egységes a kép, sokszor fő a fejünk. Több termékcso­portunk 20—30 féle cikkből áll. Néhány biztosítöféleség- ből többet is szállítottunk már, mint amennyire nyuga­ti partnereink vártak, néhány- nyal elmaradtunk. És néha magyarázkodnunk kell, mert sürget a megrendelő. — Melyek a legfontosabb -mentségeik«? — Sokszor előfordul, hogy a hazai alapanyagból rossz az ellátásunk. A Hollandiába szállítandó tizenhat amperes biztosi tóbetétek porcelánal- katrószeit akadozva szállította a kőbányai gyár. A másik ha­sonló buktató: legnagyobb nyugatnémet megrendelőnk az olvadószálat biztosítja nekünk ahhoz a termékhez, amelyet vár tőlünk. Csakhogy amíg eljutott hozzánk a külkeres­kedelmi, vállalatok útvesztő­jében... Sajnos, sokszor aka­dályoz minket a magyarorszá­gi nehézkes szervezés. — Tehát néha a külkeres­kedők lebonyolitó helyett az ügy bonyolítói lesznek. De ezek 1 mind a villamossági gyártól független akadályok. Saját hibájuk okozott-e lema~ radást? — Előfordult. Részben ösz- szehangolatlanságból. részben a tavaly óta -bedolgoz?/" koo­perációs partnereik gyakor­latlansága miatt. Időnként for­dul a kocka. Ha kevés a meg­rendelés azzal bajlódunk, mi­ként tudjuk kitölteni gyártási kapacitásunkat, amikor pedig bőven van megrendelés, az jelent gondot, hogy bírunk-e a munkával. Ez utóbbi azon­ban örömteli gond. A rosz- szabbik eset a következő: rendkívül egyszerű, gazdasá­gos termék a soroza'kapocs. Van megrendelőnk, gyártani is tudnánk nagy mennyiség­ben, az emberek is szeretnek vele dolgozni, szeretnénk is I Ördögi körben Konténer kíséri a buszt Ezek a kontéperek Barcson az Unitech Ipari Szövetkezet­ben készülnek. A belsejükbe szervizberendezéseket szerel­nek és hajóra rakják őket az Ikarus buszokkal, együtt. A Barcson gyártott konténer­szervizek egyik megrendelője a Mogürt Gépjármű-külke­reskedelmi Vállalat. Vezér­igazgató-helyettesének leve­léből, idézzük: »Mint ismere­tes, 1976-tól évente több száz­ezer dollár értékben csaknem tíz konténer-szervizállomást, értékesítettünk. Az érdeklő­dőket figyelembe véve meg­alapozottnak tartjuk a kon­ténerszerviz hosszú távú tő­kés értékesítési lehetőségét évi 3—6 komplett teljesít­mény szállításával, évi mint­ec-i 15—25 millió forint ér­tékben. Megjegyezzük, hogy eddigi értékesítési árakat alapul véve a konténer szerviz exportjának gazdaságossága kedvezőbb, mint az iparági állag, illetve mint az egyedi berendezések.« Ehhez hasonló levelet töb­bet is lehetne idézni, hiszen a barcsi konténer alkalmas lakóhelyek — ideiglenes mun­kásszállók — létesítésére., -fölépíthető« belőle akár egy orvosi rendelő vagy egy ki­sebb lakóház is. Kaptak ilyen megrendelést, csakhogy ... Barcson az Unitech Ipari Szövetkezet kapacitása véges, a gyártócsarnokban készült termék mennyisége meg sem közelíti az igényeket. l?vok óta szoros az együtt­működés a Danuvia nagyatá­di gyáregysége, valamim,t két nyugatnémet cég: a Sustan és a. Rexróth között. Az atádiak különféle alkatrészeket, tar­tozékokait szállítanak a kül­földi fővállalkozóknak. Ta­valy azonban árnyék borult az eddig felhőtlen kapcsola­tukra: a magyar fél csak részben tudta teljesíteni szer­ződésben vállalt kötelezettsé­geit.. Magyar Vince főmérnök első hallásra meghökkentő magyarázattal szolgál: i — A Sustan cég nem ren­delt tőlünk, mert mi nem szál­lítottunk. Mi pedig azért nem szállítottunk, mert nem kap­tunk tőlük megrendelést. Az indoklás . feloldhatatlar ellentmondásnak, ördögi kör­iek látszik. Vallóban az? Azokat a munkadarabokat, amelyekre az atádiak meg­rendelése szólt, csak egy kü­lönleges, szerszámgépgyár­tásra kifejlesztett anyagbó lehet készíteni. Ennek kilenc­ven szazad ókat a Lenin Ko­hászati Művek szállítja, Illet­ve: nem szállítja ütemesen. A fővállalkozó viszont szigorúan ragaszkodik az általa előírt minőséghez; rosszabb tulaj­donságú anyagot nem hajlan­dó beszerelni a saját nevével -fémjelzett« gépekbe. Sok gondot okozott a danu- viásokinak az .g berendezés is, amely az exportra keéülő al­katrészeket gyártják. A prog­ramvezérlésű fúrógépet több­ször kellett javítani, a kiesés lemaradást okozott. Ebből a géptípusból talár ez az egy van az egész or­szágban, legalábbis a nagy­atádiak többről nem tudnak. A karbantartás, a javítás így rendkívül nehéz, mivel nem találni hozzá megfelelő kép­zettségű szakembert. Erre. a két tényezőre vezet­hetők vissza a tavalyi év gondjai, melyeknek számsze­rű eredménye az volt. hogy a tőkés exportot 84,7 százalékra tudták csak teljesíteni. Az idei évre biztatóbbak a kilátások, bár tudják, hogy gondjuk most is lesz edég. A Lenin Kohászati Művektől ígéretet kaptak, hogy ezentúl rendszeresen jön az alap­anyag. Karbantartó szakem­bereket képeznek ki, akiknek az lesz a feladatuk, hogy a fúrógép kisebb hibáit a hely­színen kijavítsák. Újfajta és olcsó megoldást vezetnek be a termelésirányításban: egy könyvelőgép beiktatásával ütemessé teszik a nyilvántar­tást és havonta értékelik az eredményeket. Tervek tehát vannak. Hogy milyen eredménnyel vonul­nak be a mindennapi gya­korlatba, egyelőre csak jósol­gatni lehet. Az ígéretet nem biztos, hogy betartják, az alapanyag szállítója is hivat­kozhat »objektiv nehézségek­re«. És a legjobban kiképzett szerelő szakember is tehetet­len. ha például nem tud be­szerezni egy parányi alkat­részt. Programozott termelés- irányításról pedig beszélni sem érdemes addig, amíg hiá­nyoznak az alapvető feltéte­lek. És azt hiszem, ez nem­csak a nagyatádi . Danuviára érvénye». folyamatosan csinálni, de — már említettem ezt a hibát — fájdalmasan nehézkes az irá­nyító és a külkereskedelmi szervek közbejöttével az anyagellátás. Olyan eset is volt, hogy íelexeztünk a nyu­gatnémet cégnek: »Hol az alapanyag?«, és az válaszol­ták: keressük meg Magyaror­szágon, mért' ők már' rég el­küldték nekünk. — Ilyen körülmények kö­zött milyen helyzetből indul­nak a nyugati cegekkel való tárgyalásokon? — A kereskedelmi viták so­ha sem voltak könnyűek. Mi is nyerni akarunk, ők is. Az említett hibák megvannak, le­het rajtuk javítani, de ma már nem ezek a hibáit jel­lemzőek ránk. Szemben áll ve­lük, hogy exportcikkeink túl­nyomó többségét állandó mi­nőséggel, megbízhatóan tud­juk szállítani. így több termé­künk árát sikerült jelentősen megemelni, és magasabb áron is épp oly kelendőek. mint régebben. Volt, hogy nem tud­tunk megegyezni a partne­reinkkel. Az egyik biztosító- típus exportját — pedig régi, hagyományos üzlet volt — le­állítottuk, mert az alkatrészek ára emelkedett, az importáló cég mégsem akart többet fi­zetni. Rossz üzletet pedig nem kötünk. — A hibák kiküszöbölésé­nek mi az útja? — Elsősorban a hazai szer­vezettség javítása. Nagy érté­kű berendezés exportunk .in­dult Abu Dhabiba. A végső határidőt is tartani fogjuk, de nem lesz eléggé ütemes a közbeeső időszakban az ex­port. Azért, mert ezzel párhu­zamosan két másik VBKM- gyárnak is kell gyártanunk berendezéseket: ők Kuvaitba és Algériába indítanak a mieinkhez hasonlóan fontos szállítmányokat. Egybeesett a három keleti államnak vég­zendő munka, s ennyit egy­szerre nem bírunk. Azután egészen apró dolgoktól is függ egy-egy szállítmány sorsa. A csomagolóanyagokra például igen kénvesek a megrende­lők, itthon meg lámpással kell keresni a megfelelőt. A köz­beeső cégek adminisztrációs lassúságát úgy is ki lehet kü­szöbölni. hogy párhuzamos tá­jékoztatással közvetlen kap­csolatot is tartunk a nyugati partnereinkkel. Igen ám. de a gyárban csak egyetlen néme­tül tudó levelezőnk van. Ki­csit későn gondoltunk rá. hogv több világnyelven is kell 1e- levevnü-nk. fgv hát nyelvtan­folyam is indul.

Next

/
Thumbnails
Contents