Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-05 / 103. szám

PIACI KÖRKÉP Szanálás és építés X szanálással talán előbb foglalkoztak a társadalomtu­dósok, mint az építészek. Leg­alábbis a polgári szociológiá­ban a slumosodásnak —egyes városrészek társadalmi és fi­zikai leromlásának, szó sze­rint: nyomornegyeddé válásá­nak — könyvtárnyi irodalma van ma már. A sokféle állás­pont egy tőről faltad: ha fi­zikailag romlásnak indul egy városrész, akikor ott az erköl­csi züllés is elkezdődik (vagy éppen fordítva indul a folya­mat. (A »jobb érzésű-« embe­rek elköltöznek,» helyükre a társadalom pereméről jönnek az új lakók. Növekszik a bű­nözés, csökken a lakbérbevé­tel, így a tulajdonosok még inkább elhanyagolják á laká­sokat — a lefelé menő spirál pedig még mélyebbre kanya­rodik, és megszületik az íté­let: »az a környék egy slum«. Miután a társadalmi fertő legalább olyan veszélyes, mint a ragályos betegség — hiszen tova terjedhet —, így kész a gyógymód is: ki kell szakíta­ni az egészséges szerveretből. A gyakorlati megoldás: a le­romlott városrészt szanálni kell. És akkor jönnek az üz­letemberek, az építési vállal­kozók; valamilyen formában az állam is megjelenik a szí­nen. Ha megengedhetnénk... mégis vannak speciális jel­lemzői: helytől és időtől füg­gően, de az állam mindig be­leszól az építésbe és a for­galmába. A szanálásokba kü­lönösen, hiszen biztosítani kell a kiköltözöttek feje fölé az új fedelet, a vállalkozók szá­mára pedig vonzóvá kell ten­ni a kiürült terület lebontá­sát, majd újra'oeépílését. A folyamat ott sem zökke­nőmentes, egyéni és társadal­mi gondok egyaránt tarkít­hatják. Példa az előbbire: az új lakás bére általában több, mint amennyi a régié volt, tehát a családi költségvetés megbillen: a kis üzletek, mű­helyek tulajdonosai nem biz­tos, hogy helyet találnak vál­lalkozásukhoz, és így tovább. Példa a társadalmi gondokra: az átköltözés után az új la­kóterület indulhat gyors slu­mosodásnak, esetleg több he­lyen is elültetik a »fertőzés« csíráit. Gazdasági szemszögből nézve a szanálásra azt lát­juk, hogy bontott területen drágább az építés, mint sza­bad területen. A vállalkozók kárának fedezését valamilyen formában az állam vállalja. Várostervezők gondjai A »párhuzamosokat- azért húztam meg, mivel a szaná­lásoknak társadalmi rendszer­zásának elhanyagolása Is érezteti hatását —, így a vá­rostervezők nálunk is érzéke­lik a szanálással járó gondo­kat. Most vegyük csak az anyagit! A népgazdaság min­den évben meghatározott ösz- szeget költhet lakásépítésre. Ebben végrső^oron a kivitele­ző vállalatok gépparkjának korszerűsítése ugyanúgy benne van, mint a folyósítható OTP- hitel nagysága. Az átlagosan számolt, egy lakásra jutó költségek a szanált területe­ken a következő tételekkel nő­nek: a korábbi laksűrűség ál­tal meghatározott új lakáshá­nyaddal például ha 2000 lakás helyére 6 ezret építenek, ak­kor minden új lakást további egyharmad lakás terhel, mi­vel azt korábban föl kellett építeni a volt lákók részére): plusz a bontási, közműkivál­tási 'költségek. A többletet gz állam — tulajdonképpen minden dolgozó — fizeti. A kivitelező vállalatok se szí­vesen mennek építeni, »bon­tott« területre, hiszen gyakran megesik, hogy még laknák azon a helyen, ahol a saját tervük szerint már építeni kellene. A sokszög oldalai A másik megközelítés, kéz­zelfogható példával: ha az ország tízmillió lakosa 3 mil­lió lakásban él és a lakások élettartama 100 év, akkor évemként a lakások egy száza­lékát kell lecserélni. Ez éven­ként 30 ezer új lakás fölépí­tését kívánja — csak a pót­lásra —, s hozzá jön még a népességszaporulat (új csalá­dot alapítók, családból kivá­lók, szétválók tömege), és nem utolsó sorban azok a családok, családtöredékek, amelyeknek már hosszabb ideje egyáltalán nincs laká­suk. De térjünk vissza a té­mánkhoz! Ha a lakások több mint egy százaléka elörege­dett már — ha nem is kor szerint, de a karbantartás hiányában ténylegesen —, akkor az évenként szanálan­dó 30 ezres szám bizony több lesz. Lesz? Lenne — ha meg­engedhetnénk magunknak akár csak az elméleti számí­tás megvalósulásának luxusát is. Most pedig következzék a harmadik megközelítés. Bár a tőkés piacon a lakás is áru, i tői függetlenül varrnak azonos törvényszerűségei, továbbá: hogy érzékeltessem a problé­makör anyagi és társadalmi oldalát Most pedág térjünk át saját gondjainkra! Hazánkban az utóbbi Idő­ben átlag 90 ezer lakás épül évenként Ha ragaszkodnánk ahhoz a bizonyos egy száza­lék »lecseréléséhez«, akkor az új lakások egyharmada az elhasználódott régieket pótol­ná Miután egyre csökkennek a beépíthető szabad területek — és a régi épületek tataro­Ha befejezésül megpróbál­juk fölrajzolni a szanálások köré írható sokszöget, akkor ilyen oldalakat húzhatunk: adott az építésre fordítható összeg — ebből a mennyiségi hiány miatt ennyj lakást fel­tétlenül meg kell építeni; adott egy építőipari szervezet, amely ekkora termelékenység­gel, ilyen költséggel dolgo­zik (ezek javítása növelheti a lakásszámot); azután van­nak várostervezők, épületter­vezők, beruházók és nem utol­sósorban életveszélyes vagy lakás céljára más okból al­kalmatlan, bontásra ítélt la­kóépületek. Új típusú szénkombájn A Moszkva-környéki mala- hovfkai kísérleti gyárban nagy teljesítményű, új szérűkön!baj­nokát szerkesztettek. Alkal­mazásuk a jelenlegihez képest hétszeresére emeli a munka termelékenységét, s majdnem a felére csökkenti a munká­sak számát. Jelenleg folyik két szénikombájn kipróbálása a Kuznyeok-medenee bányái­ban, egy harmadikat pedig a gyár vizsgálópadiján ellenőriz­nek. összeállításunk befejező részében tekintsük át a nyu­gat-európai munkásság . mai sztrájkharcának jellemző for­máit, a küzdelem fő módjait! Az iparilag fejlett tőkésálla- mokbani a kapitalizmus törté­netében páratlan élességű — milliókat átfogó, hónapokra elhúzódó— sztrájkok söpörtek végig. A sztrájkok mind of­fenzívebbé válnak. Nemcsak a meglevő vívmányok védel- mezésének eszközei, hanem az osztályküzdelem, a tőke el­leni harc fontos formái is. Franciaországiban az utóbbi években mind szélesebb kö­rűvé válnak az általános és az ágazati sztrájkok. Jelleg­zetes harci formák az akció- napok. Az országban az utób­bi évek átlagában kétmillió munkás sztrájkolt. Hogy mi­ért? A foglalkoztatottság vé­delméért, az elbocsátások, az infláció és a reálbérek csök­kenése ellen. Infláció elleni sztrájkok folytak a kohászat­ban, a textiliparban, a vegy­iparban, a nyomdaiparban, a hajóépítőiparban. Részt vet­tek a sztrájkban a tisztvise­lők, a bankok és biztosítóin­tézetek alkalmazottai, sót az értelmiség jelentős része is. Különösen éles formákat öl­töttek a sztrájkküzdelmek az atlanti partvidék hajóépítő és -javítógyáraiban, a norman­lotharingiai kohászatban, az északi papír-, cellulóz- és textiliparban. Délen az ipari vállalatok munkásaihoz csat­lakoztak a parasztok és a kis­iparosok. A több mint kétezer francia sztrájk egyike volt a Saint Nazaire-i hajógyár tíz­ezer munkásának munkabe­szüntetése. A sztrájk a szak- szervezeti jogok tiszteletben tartásáért folyt. A hajógyári munkásoké mellett kiemelke­dő jelentőségű volt a Renault autógyár munkásainak sztrájkja, amely több hétig foglalkoztatta a világsajtót. Angliában a hetvenes évek­ben 90 millió munkanap esett ki a sztrájkok miatt, míg a hatvanas években a kiesés »csak« 36 millió munkanap volt. Angliában gyakoriak az úgynevezett nem hivatalos sztrájkok — különösen a gép­gyártásban. a bányászatban és a közlekedésben. Soka­sodnak a kifejezetten politi­kai jellegű sztrájkok, amelyek az állam bérpolitikája, kül­kereskedelmi, illetve szociá­lis politikája ellen irányul­nak. Az angol bányászok el­szántsága vezetett oda, hogy az angol történelemben elő­ször sztrájk eredményeként kormányváltozás történt. A Német Szövetségi Köz­társaságot hosszú ideig a »gazdasági csoda« földjeként emlegették. Jóllehet az or­szág gazdasága fejlődött, a *«oda« hirdetése elsietett diai bőr- és cipőiparban, a volt. Ma a viszonylag ma­gas életszínvonal elienere sem beszél senki sem csodáról. A munkásoknak napról napra meg keli védelmezniük meg­lévő jogaikat. Az utóbbi éves­ben heves sztrájkok bonta­koztak ki a kormány megkü­lönböztető, elfogadhatatlan foglalkoztatáspolitikája, a nö­vekvő munkanélküliség, a munkahelyek számának csök­kenése ellen, a munkaalkal­mak megőrzéséért, az ifjú nemzedék munkalehetőségei­ért. A Fokker hadipari kon­szern munkásai három hó­napig sztrájkoltak 900 mun­kás elbocsátásának megaka­dályozásáért. Wuppertalban sztrájkok segítségével és nem­zetközi támogatással akadá­lyozták meg a Bemberg-tár- saság gyárainak bezárását. A hetvenes években különösen éles formákat öltött a nyom­dászok harca. A 145 ezer nyugatnémet nyomdász har­cát támogatták a francia, a holland, és a belga munká­sok is. A nyomdászok harca végül is 6,7 százalékos bér­emelésit eredményezett. Olaszországban viharos for­mákat öltöttek a sztrájkok. Jellemző vonásuk a tömeges­ség és a résztvevők harci el­szántsága. Az olasz ipari munkások mellett több mint 2 millió mezőgazdasági mun­kás is sztrájkolt. Olaszország­ban a legutóbbi időkben több olyan nagy sztrájk söpört vé­gig, amelyben 18—20 millió ember vett részt, gyakorlati­lag az ország egész dolgozó lakossága. Az Egyesült Államok pol­gára az utóbbi évtizedben is­merkedett meg az amerikai munkásosztály tömegméretű sztrájkküzdelmeivel. Az or­szág vezető monopóliumainak gyárainál, így az autógyártás­Lila orgonák... Éjszakás taxisofőröktől tu­dom, hogy tegnap a kaposvári hetipiac »első fecskéi« már pi.tymailat előtt felütötték fe­jüket a dérlepte standok kö­zött. Vacogva cipelték kosa­raikat és talán egyikük sem remélte, hogy végre valódi zsongíto májusi reggel virrad. A vásárlókat rég fogadta máir ilyen tarka, idilli kép. Sajnos, az áraik helyenként még mindig iilúziórombolóak. Az illatorgiából is kitűnt az orgona, amelynek csokráért újdonsága ellenére- is túlzás­nak látszott a 7—8 forint. A hovatovább »szokványos« tu­lipán ára is borsos még: a 2,50-el ■ szálanként nem csu­pán az anyák napja előtt zsebpénzüket számolgató gye­rekek sokallták. A »konjunktúralovag« salá- taárusoik ezúttal saját ver­mükbe estek. Bár a piac salá­tától zöldellt, fejét mégis 5—7 forintért kínálták. Az egyik árusnál megkockáztattam a kérdést: — Nem tartja túl drágának a portékáját? — Miért tartanám, hiszen az újság is megírta a piaci hí­rekben, hogy kevés a saláta... (Így, ugye, mindjárt más.) Némelyik hónaposretek he­tesnek sem látszott, ennek el­lenére 3—4 forint volt csomó­ja. A mutatósabbjáiéat kétszer ennyit ■ is kértek. Több zöldpaprikát hoztak, így ennék ára némiképp mér­séklődött. A hegyes paprika apraját darabonként már 1,50-ért is meg lehetett kapni. A mérettel és minőséggel ará­nyosan persze az ár is nőtt, egészen 7 fointig. A paradicsom a kiskereske­dőknél még 120 volt, az »álla­mi szektorban« ennek még fele sincs. A zeller szálja 2 .forint, a petrezselyem csokra egy. A soenót és sóska csomóját to­vábbra is 2—5 forintért kínál­ják. r \ Fogytán a hagyma: kilója immár 14 forint; a zöldhagy­ma csomója 2—3. Uborkát a kistermelőnél 40-órt láttunk, a város boLtjaiban és a Zöidért- nél 10—12 forinttal olcsóbb. " Emii lésre méltóan szép sam­pinyon gomba kapható 68 fo­rintért. A gyümölcs (magától érthetődően almáról és néhány szem körtéről van szó) 13—25 forint­A baromfipiac végleg meg­szűnt, azaz: átalakult- »kisál- lattemyésztők klubjává«. Teg- nam kizárólag napos- és hetes­baromfi volt. Egy csirke 15— 20. egy kacsapalánta 30—40 forintért kanható. A tenyész­tői kedvre utal, hogy a tápel­árusító-bódé előtt Immár 10 méteres sor kígyózik. Tojásban a »lámpa törött« a módi, már 1,10-ért is kapható. Amelyiknek remélhetőleg sár­ga a sárgája, az 1,40. Nagyatádon, még láttak né­hány csirkét igen borsos áron; tojás bőven volt, 1,20-ért. A salátaárusok úgy látszik itt nem olvasnak újságot, vagy talán jobban hisznek a sze­müknek (!), tény, hogy fejen­ként már 1 forintért is akadt saláta. A retek ára 1,50 és 5 forint között váltakozott. Üj- donság a szegfű és a tövisalja gomba. Az utóbbit népiesen keserű gombának is mondják — talán az árra célozva. Egv 10—15 dekás kupacért 10—15 forintot is elkérnek. Mint ki­derült, nem tehetnék meg ezt, ha a nagyatádi boltokban is kapható volna a fentebb em­lített szép sampinyon. Hihetetlennek látszik, hogy az ifjú városban egy szál tuli­pánért egy forintot is sokall­tak a vásárlóik. Orgona pedig olyan sok van a város környé­ki kertekben, hogy a piacon nem is volt ára... A marcali piac hovatovább hp-'o^ományosan pang. Az áru­nál csak a vásárió volt keve­sebb. Paradicsomot, paprikát arrafelé még nem is láttak. B. F. „Kölcsönzés” éjszaka Lopott kocsival, ütés nélkül Jó pár hónapig ténykedett a megyében a 26 éves Horváth István, míg rendőrkézre ke­rült Igaz, nem halmozta az »élvezeteket«, nem tört be naponta — mindig hosszú idő telt el, mire újabb betö­résre szánta el magát A rendőrség nemrég vetett vé­get ténykedésének. Horváth Kaposváron lakott, s a tejüzemben volt műsze­rész. A látszólag rendezett életet élő fiatalemberről sen­ki sem tételezte föl, hogy bűncselekmények útján szerez »mellékjövedelmet«. A »soro­zat« tavaly július végén kez­dődött gépkocsilopással. Ka­posváron a Pázmány Péter utcában állt egy Zsiguli; es­te nyolc óra volt, a tulajdo­nos a kocsit takarította, já­ratta a motort, hogy szárad­jon belül az autó, közben pe­dig kivette a két első ülést, és bevitte a lakásba. Mire visszajött az utcára, kocsijá­nak csak hűlt helyét találta. Arra járt ugyanis Horváth, megpillantotta a járó motorú autót, bepattant, ráült a kar­dánburkoló boxra, és úgy fu­rikázott a városban. Elég ké­nyelmetlen volt a vezetés, alig látott ki a kocsiból, de azért haladt... Tegyük hoz­zá: akkor még autóvezetői engedélye sem volt. A kaposvári autózás után a fiatalember átruccant Nagy­atádra, »körülnézett« ott egy kicsit, az Ezüstkancsó étte­remben, aztán visszatért a megyeszékhelyre. A kocsit leállította a Damjanich utcá­ban; az elekt­rotechnikai, a gumi- és tex­tiliparban, va­lamint a szén- bányászatban hatalmas mé­retű sztrájkok voltak. Az autóipari mun­kások munka- beszüntetése 31 államra terjedt ki. Az ameri­kai bányászok harca jelentős eredményt ho­zott : fölemel­ték a béreket és a nyugdíja­kat, a munká­sok számára biztosították a munka beszün­tetésének jo­gát, ha a munka körülményei éietvesaéiyesek. Japán esetében szívesen emlegeti a burzsoá propagan­da az ipar magas szervezett­ségét, a fejlett műszaki kul­túrát, a gyárak családias at­moszféráját. Kétségtelen a japán gyáripar sajátos belső rendje, de ugyanígy tény a japán proletariátus évek óta folyó elszánt sztrájkharca is. A japán munkások mind szé­lesebb körben alkalmazzák a harc olyan formáit, mint a forgósztrájk, a munkalassítás, a minden szabály szigorú be­tartása. a túlórázás megtaga­dása, az ülőszbrájk st.b. A sztrájkok központi kérdése a kivívott anyagi viszonyok vé- 'delme. A harc azonban — miután egyre többször a kor­mány munkásellenes intézke­déseivel szemben lép fel — határozott politikai jelleget ölt. Politikai tartalma van a kormány adópolitikája és a nagytőke érdekeit védelmező új vasúttörvény elleni nagy sztrájkoknak, valamint a pa­rasztok földjeiket és piacai­kat védelmező küzdelmének. Sók nyugatnémet, francia, angol és japán munkásnak van autója, mégis sztrájkol, mert szüntelenül veszélyben van a munkaalkalma, emberi joga. létbiztonsága, egészsége és testi épsége. Huszonéves fia nem kap munkát, és a rendszer társadalmi, gazdasá­gi bajának összes terhét vele akarják megfizettetni, Ezért sztrájkol a nyugati munkás. Összeáll f+ott a Ágoston László ban. s továbbállt. Persze előbb magához vette az qu- tóórát. Egyébként az autóban az út során mintegy 2000 fo­rintnyi kár is keletkezett. Októberben Horváth Barcs­ra utazott — ópt volt az ál­landó lakhelye —, aztán ha­zafelé, hogy le ne késsé a vo­natot, ellopott egy íérfike- rékpárt (a tulajdonosát még mindig keresi a rendőrség), és azzal karikázott az állo­másra. A biciklit természete­sen magával hozta Kaposvár­ra. Október végén egyébként még egy kerékpárt lopott: Kaposmérőben a Pokolpince elől. (Ennek a tulajdonosa sem jelentkezett még.) November 2-án este 10 óra körül is a »barcsi kerékpár­ral« járta a várost. A Füredi utcai ABC-áruház előtt azon­ban megállt, betörte a portál üvegét, s bement a boltba. Italokat, élelmiszert, vil­lanyvasalót, hajszárítót, tra­fikárut lopott, mintegy 3000 forint értékben. Szilveszter éjszakáján a ka­posvári kölcsönzőboltot láto­gatta meg. Szintén a portál üvegének betörésével jutott be. de onnan már gazdagabb zsákmánnyal távozott. Mag­nót, rádiókat, fényképezőgé­pet vitt el, több mint 16 ezer forint értékben. A vizsgálat eddigi adatai szerint ez volt Horváth utol­só betörése. A rendőrségi ki­hallgatás során elmondott egy korábbi esetet is. 1977- ben, karácsony táján, a So­mogy Áruházból bőrkabátot lopott... Nem mostanában lesz rá lehetősége, hogy hasonló dol­gokat kövessen el. Egyelőre a rendőrségi fogdában ül. s az­tán majd a bíróság dönt sor­sa felől D. T. Kisakadémiák A Krasznojarszki Egyetem kémiai biológiai, fizikai, ma­tematikai és jogi karán kisaka- démiáknaik nevezett szeminá­riumokat szerveztek a végzős hallgatók és a tanárok veze- téséveL a felsőosztályos közép- iskolások részére. A kétéves program célja az, hogy kiszé­lesítsék a fiatalok látókörét, segítségükre legyenek abban, hogy megtalálják a nekik megfelelő hivatást, előkészít­sék őket a felsőoktatási intéz­mény falai között később vég­zendő kutató tevéke nységre. A középiskolások számára szervezett program során szer­zett tapasztalatokat Kraszino- jarszk más felsőoktatási intéz­ményeiben. is alkalmazzák. P a rasztok tüntetése Tokióban az amerikai mezőgazdasági import ellen. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents