Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
Banos János • • Üzenetek í. Jaj anyám ki ajkára adtad a szól mint duzzadt emlőd fiadnak nem tudtad: a farkasok dühe széttépi az emberek nyelvén dadogót 2. Lám most kisírhatnád magad a síráshoz is egyedül vagy Lám most elmehetnél magad az út is menne lábad ala^t 3. Láttam én a tengert: ótkarolhatatlan Félelmek karolnak még hatalmasabban 4. Szerettelek s olyan reménytelenül • mint lepke a fényt ki vakon az ablaknak repül 5\ Csupa iliány az ember kitöltik a nagy hallgatások Pillantása szárad a kerten s a földben dermedt hóvirágok Alföldi ufón. Bérce* András festménye. Séta a virágzó repceföldön Az els5 gondolat a félelemé. Aztán elragad magáival a mámor. A félelem az ismeretlen közegnek szól, a harsogó zöld, nedves és törékeny száraknak, annak, hogy a beléjük gyalogló akaratlanul is kárt tehet bennük, de győz a vonzás és lassan beléhatolsz a hullámzó zöld, felszínen lángoló sárga növény tengerbe. Melled magasában virítanak a sárga szirmú, apró virágok. Illatoznák körötted végeláthatatlan messzeségig, megszámlálhatatlan sokaságban, mint ahogy meg- számláíhatatlaiJioik a tenger hullámai is. Mert a tenger ez ta. ez a ahogy lassan — mint nehézrikító sárga mező; ellep, ahogy lassan — mint nehézkes óceáinjáró gőzösök rfc- ladsz, befele, céltalanul, hiszen ugyan miféle cél volna kitűzhető ebben a buja, mégis ringatóan nyugalmas hullámzásban. Távolodsz az országúitól, és ahogy elmaradnak mögötted megszokott gondolatok és hatalmába kerít egy új. má- morító érzés, a nyugalom, a tisztaság különös, felemelő érzése. Kicsike leszek apró sötét folt ebben az óriási tiszta mezőben, báx nem láthatod magad kívülről és felülről. Megidéződik benned egy különös látomás képe. Mondjuk, helikopterrel volna megvalósítható — gondolod magadban —, ahogy magasan lebegve e fölött a csodálatosan nyugodt-és mégis élő közeg fölött, úgy kétszáz méter magasságban, hogy már ne hallatszon le a riasztóan erős motorok bombölé- se. A helikopterről egy kötél lógna alá, azon kamera, közvetlenül a felszít! fölött. És ahogy ez a kéttörzsű, vékony fonállal kapcsolódó szerkezet lassan előre lebegne, felé fordulnál, és hirtelen leguggolnál a szálak mélyébe. Most értntetenül ép volna a felszín, semmi sem rontaná az ősi hullámzás megbonthatatlan szépségét. (Persze lehetnének éppen többen is, sőt úgy még szebb volna. Már biztos vagy a kép szépségében, magával ragad az ötlet, már testet öltött benned, árad megállíthatatlanul, és elfelejtkezel valós helyzetedről; minden csupa lebegés, hullámzás, illlat körülötted.) A kamera lassan úszik a felszín fölött, s a távolban egyszeresük fölbukkan egy fej, aztán egy másik, harmadik, ötödik, tizedik, huszadik, mint delfinraj az óceánból. Csupa nevető, integető ember, mellig kiemelkedve a sárga tengerből. De el is tűnnének hirtelen, hegy helyettük — máshol — újabbak bukkanjanak íel, és í-tv tovább, folyna a néma játék, az ősi tánc, ahogy a delfinek vándorolnak a maguk vidám szokása szerint, a felszín fölött és alatt A kamera közben úszna csak tovább rendíthetetlenül, figyelő szeme leginkább egy óceánjáró orrában álló megfigyelő szeme lehetne, illetve ahhoz hasonlítható a legjobban, de nem pontos mégsem a kép, mert ott elkerülhetetlenül benne volna a látványban az előtted lévő korlát egy darabja, sőt talán a horgonyláncot, vagy az előremeredő zászlórudat is befogná tekinteted, zavarva ezzel a tökéletes összhatást így — vékony szálon lebegve — két közeg között más a hatás, bizonytalanabb, hiszen nincs semmiféle kaSass Ervin paszkodást nyújtó pont és ezzel teljesebb is, mert gát nélkül hathat rá á szabad mozgás szépséges koreográfiája. A szépséget szívnád magadba a kamerán keresztül. Az érintetlen szépséget, amely után régóta vágyakozol. (Persze tudod azt is, hiszen a fantázia játékai között is működik agyad számokon és adatokon csiszolt ellenőrző rendszere, hegy valójában ez a módszer sem tökéletes, mert elképzelve hibátlannak tűnhet, a megvalósítás során bizonnyal akadna egy sereg zavaró tényező, például a helikopter motorjainak szele, ami megbontaná a hullámok eredeti játékát vagy esetleg a fölötted szálló gép árnyé-t ka, egyszóval úgy már bizto~ san nem volna olyan tökéletes: De te most ábrándozol, és nem törődsz ilyesmivel, mert a játék érdekel.) Nem törődnél azzal sem, hogy a leghosszabb tengeri utazás is véget ér a túlparton; számodra most végtelen volna a tér, és ha nem is végtelen, az óceánokhoz hasonlóan megfoghatatlan a mélység. Azért tudatod sarkában ott volna a környező zöld lombok kékbe játszó rengetege, hiszen késő délután van már, ilyenkor a legbizonytalanabb a fény, de mostani hangulatodhoz, a helyszín épp ez a világítás a legmegfelelőbb. Bevallanád magadnak, hogy valójában szükséges ez a kékes zöld lombkoszoirú a 6árga óceán horizontján, kiegészíti, ellenpontozza a látványt, még akkor is, ha zavarja az előbbi kép végtelenségének értelmezését. De hát olyan sokszor megtanultad már, az efféle élmények kergetése közben, hogy a több-kevesebb sikerrel megidézett szépségek harmóniáját mindig megzavarja valami ellentmondás, ám — kellő vagy hiányos, magad sem tudod — tapasztalataid arra is megtanítottak, hogy éppen az ellentmondás, ami megíoghatatlanná teszi a szépséget a maga tökélyében, mintha a szivárványt akarnád képkeretbe zárni, tudva közben, hogy az csak távolról — és haladj felé vagy el tőle — mindig ugyanolyan távolról létezik, illetve képződik meg szemed retinahártyáján. Mert hát tanultál annyit a fizikából, hogy tudd: a szivárvány jelenség csupán, ám most nem ez a fontos, hanem az, hogy megunhatatlan és beteljesülést soha nem adó szépsége nem a színek egymás melletüségében, az ív formájában van — hiszen ezt reprodukálhatod —, hanem ebben a megfoghatatlanságban, s abb,vn, hogy akaratodtól függetlenül idéződik eléd. csak bizonyos időben és helyzetben, el nem vihető, el nem mozdítható módon. Mindez az eszedbe Jutna vágy inkább átsuhanna agya- H dón, ahogy ballagsz befelé. 9 szavakba nem tudnád önteni, fi körülírni is csak akadozva I ezt a különös mámorító ér- H zést, mert nincsenek rá meg- I felelő fogalmak, s ahogy a R mámor — beteljesülést nyer- I ve az álmodozásban — las- H san jó érzéssé szelídülne. I úgy halványulna benned a sí fölidézett kép. Üjra észre- vennéd körülötted az apró, sárga virágokat, talpad alatt a nedves és puha földet, s ez új gondolatokat, érzéseket szülne benned, kiűzve helyéről az iméntit, és végül visz- szaforöulnál az országút felé. Az autóban becsatolod 1 a biztonsági övét, bekapcsu- I lód a rádiót és cigarettára | gyújtasz Elindulsz — vagy | elindultok* mert lehettetek I többén is — hazafelé, esik I pár szó az iménti élményről, I közben félfüllel a délutáni I hírekre hallgatsz és amikor észreveszed, hogy inged és nadrágod . foltos lett a sárga virágportól, kezed gyakorlott féig öntudatlan mozdulatá- vel lesöpröd onnan. Bencsik András A magyar tndomány arcképcsarnokából Kulcsár Kálmán A magyar marxista szociológia az elmúlt évtizedben szép eredményeket ért el, több kutatására külföldön is fölfigyeltek. A szociológia szaktudománnyá vált. A Magyar Szociológiai Társaság megalakulása a közelmúltban a hazai szociológiai kutatások elismerését és tere- bélyesedését jelenti. Ma már egyre jobban hasznosítjuk a szociológiai kutatásokat a társadalmi, politikai és gazdasági élet minden szintjén. A hazai szociológia azonban nem olyan fiatal, mint sokan gondolják; elég régi haladó hagyományai vannak. Művelése már a századforduló után megkezdődött. Dr. Kulcsár Kálmán akadémikus, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója egyik legismertebb, nemzetközi tekintélyű szociológusunk. — ötven éve Erdőtelken született. Szüléd pedagógusok. A gimnáziumot Egerben végezte (akkor és ott hallott előszód a szociológiáról), majd ugyanott kezdte meg jogi tanulmányait is, de ezeket Budapesten fejezte be. — Jogász vagyok tehát elsősorban — mondja Kulcsár Kálmán. — Az egyetem elvégzése után hat évig ügyészként, bíróként dolgoztam; utoljára mint a Legfelsőbb Bíróság bírája. Az igazságügyi szervezetben való működésem hasznos volt számomra. Közel vitt a társadalmi problémákhoz, ezek megoldásának kérdéséhez, a jog társadalmi szerepéhez. Ezeknek az éveknek a tapasztalatai meggyőztek arról, lrogy a társadalom olyan jelenségek, folyamatok bonyolult összefüggése, melyekben a legjobb szándékú beavatkozás is megtörik, eltorzul; nem kívánatos következményekkel jár, ha nem ismerik eléggé ezt a bonyolult közeget, ha nem veszik figyelembe törvényszerűségeit, sajátos vonásait 1956-ban védte meg kandidátusi disszertációját. a jogszociológia témaköréből. 1900-ban megjelent első könyve is erről, a világszerte kevesek által művelt területről szót Egyébként azóta is ez a fő kutatási területe. — A későbbiek során aztán be kellett látnom — mondja —, hogy kritikailag túl kell jutni a polgári szociológia egészének fontosabb eredményein, értékelni kell elméleti és fogalmi teljesítményét ahhoz, hogy akár speciális területemen Is tovább haladhassak. Mivel ezt a. munkát nem végezte el senki, vállalkoztam rá, s jó- néhány év kutató munkájának eredményeként jelent meg 1906-ban »A szociológiai gondolkodás, fejlődése** című munkám, amely két év múlva a tudományok doktora fokozatot is biztosította számomra, öt éve a Magyar Tűdományos Akadémia tagjai közé választott, és megbíztak a Tudományos Minősítő Bizottság titkári teendőinek ellátásával is. 1969. január 1-vel neveztek ki az MTA Szociológiai Kutatóintézete igazgatójának, 1970- ben pedig egyetemi tanárnak. Mindkét funkciómat azóta is ellátom. Az egyetemen a jogszociológia problémaköréből tartok előadá- sokat Bár az Intézet elsősorban alapkutatásokat folytat, mégis társadalmunk sokrétű, konkrét, gyakorlati feladatainak megoldásában is segít Ügy hiszem a szociológiai \ kutatásokban három alapél» van. Egyrészt sem kizárólag empirikus, sem kizárólag elméleti kutatásokkal nem érthetjük meg a társadalom Jelenségeit., Ennek jegyében: minden esetben történelmi konkrétsággal kell megközelíteni azokat az emprikua adatokat történelmi - összefüggésben kell értelmezni A szociológiát történelmi szemlélettel kell művelni. Másrészt a szociológiai kutatásokat minden esetben úgy kell folytatni, hogy azok a társadalom tudatos tervezésében, alakításában felhasználhatók legyenek. Harmadszor pedig: nem szabad a saját kutatási felfogásom másokra erőszakolni. A szociológia még elég fiatal tudomány ahhoz, hogy sokféle kutatási módszerrel végezzék. Ma a szociológia szerepe társadalmunk konkrét, sajátos folyamatainak, jelenség geinek megismerése, bizonyos törvényszerűségek feltárása. Ezt csak itt, nálunk kutathatjuk, ezeket helyettünk senki nem vizsgálhatja. És remélem, hogy a hazai szociológia' jövője töretlenebb lesz, máit a múltja volt E. & Harmatszedő szedj harmatot tiszta gyolcsba teliholdndl tiszta gyolcsba vetkezz virágrétruhába öltözz virágrétruhába erdő fái elrejtenek az utak is elrejtenek a füvekben te lélegzői a patakban te lélegzői erdő fái engedjétek ti utak is engedjétek menekülni de miért i* megnyugodni de miért is Szirmay Endre Törvény és engedetem Már tudom: nekem kell számot adnom s úgy kell a szerelmet dédelgetnem, helyetted is minden pillanatnak, mikor majd téged elsiratlak, hogy láztól sebes ajkam kimondhassa, , ami most még fekete örvény, mert tudom, mi a szelíd engedetem, és mi ag ember szabta törvény. Nyaralási alternatívák Enyedi Kázmért csupán akkor ismertem föl, amikor egy másodpercre fölnézett a presszóasztalra helyezett má- zsányi prospektus mögül. — Mit csinálsz? — kérdeztem érdeklődve. mert még sohasem tapasztaltam, hogy valami kis érdeklődés is lett volna benne az írott stó iránt — Alternatívákat készítek — dönnyögte fáradtan, de mégis jólesően. — Miket? — Alternatívákat barátom. S rögtön elkezdte a magyarázatot — Tudod, eddig rpindig fölkészületlenül ért a nyár. Jött a meleg s csak akkor fcead*—a kapkodni, hogy hová is menjek üdülni, amikor már késő volt De most tudományos alapokra helyezem a nyaralást Itt van ez a halom utazási prospektus, s kidolgoztam' tíz alternatívát tudod, ez a tudományos döntések alapja, ebből választom ki a számomra legkedvezőbbet. — Ez már igen — Jegyeztem meg elismerően. — És hová mész. Elővette a jegyzeteit s azt mondta: — Az egyes számú alternatíva például nyaralás a Húsvét-szigeteken... — Csak nem oda mész? — álmélkodtam. — Fenét — mondta tömören. — Nyáron a Húsvét- szigetekre? Hülyeség. Ezért vetettem el a Karácsony-szigeteket in... — No, és? — Hát itt van például a hetes számú alternatíva. Ez már vonzóbb. Két hét Himaláján. Kánikulában ez sem megvetendő. Csak hát az a bökkenő, hogy tériszonyom van. Én, öregem, ha az első emeleti erkélyről kinézek, már akkor is szédülök. — Jó, jó... De azt mondd már, hová mész? — Vagy itt van mondjuk az ötös... — folytatta zavartalanul. — Hat nyári nap Londonban. — Nem rossz, i — Hát nem rossz. Csak az a baj, hogy nem tudok angolul. Képzeld el: megszomjazom egy pohár sörre, és nem tudok kérni semmit! Ez nagyon idegesítő lehet. — De hát nem tudsz sem-. milyen nyelven — jegyeztem meg. Enyedi mérgesen tekinteti rám. — Ne tereld mellékvágányra a dolgot! — Jó, -Jó. De azt mondd már meg végre, hogy akkor hová utazol? — A tizes alternatívát választottam — világosit föl szenvtelen hangon. — És az? — Nyaralás itthon,' — De hát akkor minek ez a nagy hókuszpókusz? — háborodtam föl. — Ezért kár volt a fáradtság... Lenézően nézett rám: — Pont olyan vagy, mint a feleségem. Semmi érzéked a tudományos döntésekhez. És egyébként is: soha nem áldoznám arra a jó magyar forintot, hogy lássam példáid, amint egy őrült spanyol piszkavassal döfköd egy jámbor bikát. i
