Somogyi Néplap, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-23 / 118. szám
A Szovjetunió a BNV-n I Budapesten ma nyílik meg; a szokásos tavaszi nemzetközi vásár. Alekszandr Pavlov, a szovjet kiállítás igazgatója, az APN tudósítójával folytatott beszélgetésében elmondta, hogyan készeinek fel a szovjet kiskereskedelmi szervezetek erre a technikai szemlére, s nyilatkozik a szovjet—magyar kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról. ! — A Szovjetunió a Budapesti Nemzetközi Vásár iwT gyományos résztvevője. Milyen szerepet játszik ez a vá- íár a szovjet—magyar kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlődésében? — A Szovjetunió első ízben nem sakkal a háború megkezdése előtt veit részt ezen a budapesti kereskedelmi fórumon. Akkor a magyarok tízezreinek egy új világ felfedezését jelemet te a szpvjet pavilon megtekintése. Ám a horthysta hatóságok reakciót, politikája miatt a két. ország kereskedelmi-gazdasági kapcsolatai nem fejlődhették. Valójában ezek a kapcsolatok csak azután rendeződtök, hogy Magyarország a fasizmus alól felszabadult. E' kapcsolatok: fejlődésének dinamikájáról tanúskodik, hogy Magyarország fő partnere lett a Szovjetunió, amely a magyar külkereskedelmi forgalomban több mint 30 százalékkal részesedik. Másfelől a Magyar Népköztársaság már hosszú évek óla a? ötödik helyet foglalja el a mi kereskedelmi partnereink sorában. Tavalv például a kiU- i csönös szállítások értéke meghaladta a 4.8 milliárd rubelt, A kereskedelmi áruforgalom fejlődésében nagy .szerepet játszik a Budapesti Nemzetközi Vásár. Évről évre növekszik a BNV-n megkötött magyar—szovjet szerződések jelentősége. — Hogyan tükröződnek a szovjet kiállításon a KGST keretében folyó együttmükö' dés eredményei, egyebek közt a komplex program teljesítésének eredményei? — Ezek az eredmények szembetűnően megnyilvánul- ívak az úgynevezett szakosított és kooperációs termékek kölcsönös szállítási volumenének növekedésében. A Magyar N épkoztá raaspg b ól szármázó behozatalunk több mint 30 százaléka és az oda irányúié kivitelünk mintegy 18 százaléka szakosított termék, főleg géniipari gyártmány. A gyakorlat bebizonyította. hogy a közös , munkák eredményeinek fel használása az egyes ágazatok íe desz télében, növeli országainkban a társadalmi termelés hatékonyságát Ismeretesek a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között a gépjárműgyártás. az aiiúnínium- ipar. a kőolaj vegyészet a hír- udásíeclvniika területén megvalósuló kooperáció és szakosítás nagyszerű eredményei. Különösen eredményesen fejlődik a szakosítás és a kooiperáció a műszergyártásban. A megállapodásnak megfelelően Magyarország megszervezte mikrohullámú es ultrarövid hullámú berendezések gyártását, amelyeket a KGST-tagállamokba exportál. A Szovjetunió például a legnagyobb külföldi megrendelője az elektrotechnikai berendezést gyártó budapesti Kontakts gyár twtókeinek. Másfelől a szovjet eiektro- íechnikai ipar mindazt gyártja. ami a szupemagy feszültségű aram vezetékek építéséhez szükséges. Ilyen berendezésekből szerelték fel a testvéri országoknak es a Szovjetunió délnyugati körzetének energiarendszereit egyesítő 750 kilovoltos távvezetékét Vinyica és Alhert- iraa között, A montani vásáron sokféle kiállítási tárgy képviseli a műszergyártás specializált termékeit.-*■ Hogyan szervezik meg a kiállítást. és milyen külkereskedelmi szervezetek vesznek azon részt? — A mintegy 20OÖ néevnet- méter összterületű szovjet kiállítás négy csoportra oszlik: műszer gyártás, kohászati és fénwoegmunkálás, villa- mosenergetika és villamossá- i gi gépgyártás, vegyipar és Tízezer liter gázolajjal a tartályában Kimentették a Balatonból az elsüllyedt kotrót Elsüllyedt egy kotróhajó a Balatonon. A 180 tónna víz- kiszorítású, furcsa testű hajó április 18-án hajnalban Bog- lárlellé térségében merült el a csaknem 4 méteres vízben. Azóta búvárok, Folyamszabályozó és Kavieskotró Vállalat, valamint az Országos Vízügyi Hivatal ár- és belvízvédelmi szolgálatának szakemberei azért dolgoztak, hogy ismét kikötőbe kerüljön az értékes hajó és elkerüljék a Balaton szennyezését: a kotró tartályában ugyanis a víz alá merült l(r ezer liter gázolaj is. Szerencsére csak elenyészően kis hányada jutott' egy szellő- zőcsövön keresztül a Balatonba. Az északi szél ezt a szeny- nyezödést gyorsan a déli partra sodorta. A hajó kiemelése hosszú ideig tartott. Érmek az az oka, hogy szinte mi«den men- töf elszerelést az ország más területekéi kellett Boglárlellé- re szállítani. A Balatonon ugyanis nincs olyan teljesítményű úszodaru, amelyet erre a célra felhasználhattak volna. Vörös András, a Folyamszabályozó és Kavicskot- ró Vállalat osztályvezetője — e mentés' irányítója — elmondta: búvárokkal vizsgáltatták meg a Balaton fenekére süllyedt kotróhajót. Ezt a arunkat a hullámzó víz zavarta. Amikor csendes a Balaton, akkor sem látnák 30—40 íentiméternél távolabb a búvárok. Ilyenkor pedig még »ddig sem. A vizsgálattal együtt folvt a kiemelés előkészítése is. ügy döntöttek, hogy lezárják a hajó valamennyi nyílását, kiszivattyúzzák belőle a vizet, és a levegő segít majd fölemelni a kotrót. Sok nehézséggel teli munka következett: acéllemezre cserélték az ablakok üvegét, szigetelővel látták el a víz alatt az ajtókat. Az ár- és belvíz- védelmi szolgáíat embereinek munkáját az MHSZ siófoki búvárszakosztálya is segítette. Közben két, egyenként 500 tonnás uszályt indítottak a helyszínre a Dunáról. A menté* irányítóinak ugyanis az Ivóit a tervük, hogy ezeket az ’ uszályokat a kotró mellé állítják, teleengedik vízzel, hozzákötik az elsüllyedt úszó testhez. azután kiszivattyúzzák a vizet. Minden feltétel megvolt már a kiemelés megkezdéséhez, de akkor megint közbeszólt az időjárás: a szeles, viharo* Balatonon nem lehetett az emberek és a berendezések veszelyezteiése nélkül dolgozni. Az a harminc-negyven ember, aki a mentésén dolgozott, tétlenül ült, kémlelte . az eget. figyelte a meteorológiai jelentéseket. Napokig ültek így, majd elkövetkezett az első kísérlet időpontja, Dolgoztak a szivattyúk és kiderült: a búvároknak nem sikerűn mindent légmentesen lezárniuk. A Balaton könnyűszerrel pótolta azt a néhány ezer liter vizet, amelyet percenként kiszívtak a szivattyúmotorok. Kezdődött minden elölről: a búvárok újra tapogatták a hajótestet a víz alatt. Újabb próbálkozás, aztán újabb vizsgálat. Még mindig találtak két belső teret, amelyben r>em csökkent a víz magasságin Kiderült, van még kát jól rejtett szellőzőcső a víz alatt. Eltömték, azt is, aztán egy verő'ényes délutánon ismét megindultak a szivattyú- motorok. Masnap hajnalban ötkor megemelkedett a hajó- test. A Balaton sűrű iszapjából. négyméteres mélységből lassan felszínre ért a kotró. Addig csak az árboca látszott ki. ezt követően már az egész hajótest. Rövid pihenés következett ezután, majd a heten a két uszály őrizte kotróhajót a boglárlellei" kikötőbe vontatták. A hajózás és a rendőrség szakemberei itt végzik el az első'vizsgálatokat, Ezt követően a siófoki sólyatéren partra vontatják a kotrót azért, hogy pontos választ kapjanak arra, miért nyelték el a hullámok a nagy testű, furcsa formájú vízi ■ járművet A búvárok ugyanis — bár tüzetesen átvizsgálták a víz alatti részeket — nem találtak olyan reped*«*, .amely magyarázatul szolgálna az elsüllyedésre. Egyes vélemények szerint, a nagy erejű hullámverés vízzel borította el a kikötő bejáratától 130 méterre horgonyáé kotró fedélzetét, és a tizenöt éves hajótest fedélzetén levő nyílások nem zártak tökéletesen, így telt meg lassan vízzel és süllyedt el a kotró. K. I. Lwuyaipar. azeanex a* ágazatoknak termékeit egy sor külkereskedelmi szervezet mutálja be, köztük a Manhpribo- rintorg, a Sztankoimport, a Techmaaexport, az Energo- masexport, az Elektrotechnika sübb. Ezen kívül érdekes tematikával képviselteti magát a Szovjet Tudományos Akadó mia — »Nemaetköji együttműködés a kozmikus tér meghódításában« — és az Állami Szabványügyi Bizottság — *A Szovjetunió nemzetközi együttműködése a szabványosítás területén«. A Budapesti Nemzetközi Vásáron első ízben szerepel a Szovjetunió lő köztársaságának egyike, a Magyar Népköz- társasággal határos Ukrán SgSZK. Ennek a kiállítási részlegnek az a fő feladata, hogy a vásár látogatóinak képet adjon arról, miként vesz részt Ukrajna a Szovjetunió és a külföldi államok kereskedelmi-gazdasági és músaa- ki-1udomámyos kapcsolatainak fejlesztésében, miképpen járul hozzá a szocialista gazdasági integráció komplex programjának fejlesztéséhez. Útlezárás, gázvezeték-fektetés A Kaposvári Városi Tanács Idei útfelújítási programjában szerepel a Tóth Lajos utca és a Rákóczi tér knrszeiusitése. Ezt a kb. 8 millió forint értékű munkát a gázvezeték lefektetése előzi meg. ■* 0 Mit és miért? I sszefüggésekről szeretnék beszélni. í!s nem azért, mert az íróasztalnál kitaláltam vagy elhatároztam ©zt a téma*. Azért, mert foglalkoztatja a közvéleménye Mint ahogy nem azért emelkednek az árak, mert ezt valahol valakik kitalálták; es elhatározták. Hanem azért, mert... De hiszen ez lesz mai eszmecserénk témaja- Nem mentegetőzésnek szánom: a társadalomtudomány, 4 gazdasági élet jelenségeinek, összefüggéseinek kutatói ezt sokkal mélyebben es szemléletesebben tárhatnak föl. Meg is tették: tanulmányok, kötetekre szóló eszmefuRaláíOk, elemzések revén. Csakhogy nem mindenki jut hozzájuk. Ea nem mindenki kérést ezeket a tudományos értekezése-' két. A téma azonban mindenkit érdekel. Hadd próbálják hát valamit lefordítani a koznyelvre abból, ami a mai világ, mai életünk szerves része, s ami nélkül aligha érthetjük meg napjaink gazdaságpolitikai döntéseit. Csupán flá»»; dalatébresztónek szánom ezt a jegyzetet és nem »szenten-' étának«; töprengésre késztetőnek és nem -direkHvának«. Hogy ne csak azt lassúk: «Borzasztó, mar megint fölment ennek vagy annak az ára«; hanem azt is, hogy miért, s hogv a miért mögött világjelenség húzódik meg. Hallom az utcán, a köztereken Olvasom az úgynevezett hangulat- és információs jelentésekben; érzékelem az üzletben es a családi összejöveteleken: nemcsak kormányzati téma, hanem a közélet és a közhangulat állandó témája az áremelkedés Talán baj van a szocializmussal? Nem erről von szó’ Egyszerűen — vagy éppen többszörös áttételen keresztül — fokozatosan drágulnák az élétfeltételek. Nem nálunk, hanem az egész világon. És törvényszerűen. Válaki azt mondta erre: »Kit vigasztal? Törődöm is én azzal, hogy másutt mi van. Nálunk ne legyen; elvégre szociálisul társadalomban elünk.« Csakhogy a szocialista világ-endszert sem egy másik bolygón teremtették meg > a haladás legjobbjai... Árra a kérdésre tehát, hogy miért emelkednek az árak, végtére is csak akkor lehet válaszolni, ha világméretekben gondolkozunk; s ha idehaza is tárgyilagosan ítéljük meg önmagunk dolgait. Mi történt az elmúlt évtizedben, évtizedekben világszerte? Nem újdonság! A fejlett kapitalista országok »felgyorsították a termelést, és oz emberek közötti anyagcserét«. És mérhetetlen pazarlást műveltek. Gondoljon csak arra az olvasó, hogy miközben a -jólét társadalma«, a -fogyasztói társadalom« nimbuszát bömbölték a nyugati rádiók és televíziók, addig a világ — területileg és a lakosság számát illetően is — kétharmadán állandósult a szegénység, a nincstelenség, az éhezés. Pedig a nyersanyag és az energia, a tartalékok döntő része ezeken a földrészeken és országokban lelhető — nagyrészt még ma is feltáratlanul. A fejlett kapitalista országok iszonyú pazarlását és kizsákmányoláson alapuló »dőzsölését«, »életszínvonalát« tehát egyfajta önző és embertelen politika tette lehetővé- S e politika útjai — enyhén szólva — egyre göröngyösebbek. Miért? Azért, mert a társadalmi fejlődés törvényszerűségeiből adódóan mindjobban felnyílnak a szemek. A kizsákmányolták szemei. Azoké, akik nem tun,k topább a gazdasági és társadalmi igazságtalanságokat. Es ezt a világra, a valóságra tekintést nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem hunyhatnak szemet — s ha hunynak, hát ráfizetnek — a tőkés országok. M it jelent ez? Az »elrabolt« és még meglevő értékekből valamit vissza keli juttatni az elnyomott országok népeinek. Ellenkező esetben társadalmi forradalmak sorozata rázza meg a világot, s ez a glóbuszon csqk egyetlen -közösség«, a tőkés világrendszer érdekeit veszélyezteti. Emelkednek az árak. Az energia- és nyersanyagtartalékok döntő többsége ma is az elnyomott országokban lelhető föl. Nagy részük — politikai és gazdasági okokból — még nem áll, nem állhat az emberiség rendelkezésére. A föld kincséről tudunk csupán. De egyre kevésbé tudjuk nélkülözni azt. Az energianordozókkal, a nyersanyagokkal rendelkező országok — és nem Kuwaitra, néhány más országra gondolok most — megkísérlik -visszafizetni a kölcsönt« — a föld kincsének eddigi -olcsó kisajátítását« — önmaguk népe érdekében. Hatása úgy mutatkozik meg. hogy minden ország a másikra igyekszik hárítani a változás terheit Ki a belesebb, a rugalmasabb, a piacot ismerőbb. az ellenhatást -kitalálóbb«; ez a nagy — és nem éppen Shakespeare-! kérdés. Végtére is nem a »Lenni vagy nem lenni?", hanem a hogyan, és milyen körülmények között lenni a kérdés. Még egyszer mondom: a kőolajtermelő országok egy részének teljesen jogos a visszavágásra tett igyekezete. Ez nem minket céloz, de törvényszerűen minket is érint... Ez lenne hált az áremelkedések egyik háttere, Hatását nem kerülhetjük ki. Végtére is a nemzetközi munkamegosztás olyan magas fokra fejlődött már a világban, hogy következményei alól a gazdasági -manőverek« tekintetében legártatlanabb országok — mint a mienk — se térhetnek ki. Ismételve tehát a kiindulási alapot: nem árt tudni, hogy az áremelés nálunk sem egyszerűen elhatározás dolga. hanem a világgazdaság jelenségeinek — szamunkra it elkerülhetetlen — következménye. Qe hát ez nem minden. Azt hiszem, jobban is megközelíthetjük a lényeget, Azaz hozzátehetünk az előbbiekhez olyan összetevőket, amelyek még jobban, vagy az előbbivel együtt bizonyítják, hogy miért törvényszerű — es nemcsak tőlünk függő — az áremelkedés. Örök igazság, hogy az igények, a szükségletek állandóan nőnek a társadalmakban. A családban is így van ez, a legkisebb közösségben, és nem kétséges, hogy erre épül — nemcsak nálunk, hanem minden országban — a társadalom. Elértünk valamit? Többet akarunk! Ez hajtóerő. Ahogy a gondolkodás, az életszínvonal fejlődik, ahogy jobban élünk — s ez nem lehet kétséges! —s úgy egyre főbbet és jobbat akarunk. A fejlettség színvonalával együtt tehát a beruházási igények is nőnek, a fogyasztási cikkek iránti igényekről pedig talán nem is kell beszélni. Mi következik ebből? Az, hogy az igények növekedése természetszerűleg visszahat a termelésre. Azaz idehaza is egyre többet és jobbat akarunk adni az embereknek- A termelés színvonalával együtt tehát' emelkedik' a fogyasztás színvonala. Mit mondjak erre? Hogy a korábbi 52 négyzetméteres lakásokat, nagyobbak váltják föl? Hogy a régi mosógépet az automata követi? Hogy ma már elvisejhetetlen lenne a Munkácsy tv-Uészülék, és helyette a Videoton Szuper-sztárjaira esküszünk, amelyek tízszer annyit tudnak az elődeiknél? M em folytatom a sort, hiszen esak- azt akartam elmondani, hogy a beruházási javak, a közszükségleti cikkek használati értéke — azaz hasznossága és képességé — nőtt az utóbbi évtizedben. Természetes, hogy ezeket a fejlődés velejáróinak tekintjük. De — az előbbiekre visszautalva — nem természetes-e, hogv ha nőttek a nyersanyagárak, ha az új termékekben több elő munka — azaz a munkás magasabb színvonalú képességének felhasznaiása testesült meg, s ezek révén hozott létre az előbbiektől könnyen megkülönböztethető új értékeket, akkor ezekhez közelítő új árakra van szükség. Az elmondottakból némely olvasóban az a gondolat támadhat, hogy az áremelkedés (Ölünk teljesen független világjelenség. Ebből csak a »világjelenség« az igaz. Azt javasolom tehát, hogy egy hét múlva folytassuk ezt • témát... Javeri Bét
