Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
MŰVÉSZETI SZEMLE Gálaest Kaposváron A kaposvári fúvósok. A Kadarkúton rendezett kiállítás után az öntevékeny művészeti csoportok, amatőr szólisták gálaestjével folytatódott az idei szemle: a hétfő esti bemutatkozás közönségsikere túlszárnyalta a tavalyiét. Ördög Szilveszter Tenger és sirály című darabját vitte színre a Fonómunkás Kisszinpad. Az előadás alatt lejegyeztem a házaspár párbeszédéből két mondatot. — En vagyok a sirály — így a messzi kékségben idegenül mozgó asszony. — Akkor én vagyok a tenger — feleli az utazástól változást remélő férfi. Azért ragadom ki e szavakat, hogy nyomban hozzáfűzzem a magamét: a személyiség belső változása nélkül nincs út, amely újat ígérhet. Amatőrmozgalmunk szép reménye, beteljesült öröme I épp e megállapításhoz fűződik. Nemcsak mondják, hanem élik is a száryalás, a végtelenséget megcélzó kiteljesedés pillanatait. Ezeket osztották meg most velünk a somogyi művészeti szemle kaposvári gálaestjen. A színpadi nagy hajó súlyelosztása igazában nem sikerült, a kapitány csak arra vigyázott, hogy el ne merüljön. Szerencsére a nézők csak ritkán aggodalmaskodtak, mert az utazás élményei feledtették a terhével nehezen birkózó, dohogó test apró megrázkódtatásait. Főleg a kórusok tettek ki magukért. Kórusmozgalmunk színe-java kapott meghívást a gálára. Az összképpel elégedettek lehetünk, noha egyik- másik együtter-iínk nem volt most. képes arra, hogy a megszokott. magas színvonalán szólaljon meg. Talán ennél is fontosabb, hogy a müsorváiasztás — noha valamennyi kidolgozta saját profilját — gazdagabb lehetne. Hiányoljuk a mai szerzők műveit, amelyek közelebb állnak hozzánk. Minden hasonlat sántít, így ez is: egyensúlyát vesztené az irodalmi tolmácsolás, ha folyton csak Berzsenyi ódáit zengené... Szerencsére, versmondóinkra ez nem áll, ilyen veszély nem fenyegeti őket. Tehetségük sokszínű választással párosult. Ez fejlődésük egyik záloga. A megújítás szándéka kidolgozott produkciókban jutott érvényre a BM Kaposvár Táncegyüttesnél, Lőrincz Sóvidéki székely tánca új feladatok elé állította az együttest Az arany minősítés sem vette el tőlük a törekvés kulcsát. ezt méltán állíthatjuk példaként valamennyi együttesünk elé. tJj színnel gazdagodott Kaposvár bábmozgalma is. Az alig pár hónapos Kapos bábegyüttes — többnyire óvónők alkotják a csoportot — nem a gyors sikert hajszolva, hanem munkája eddigi eredményét bemutatva lépett közönség elé. Tegyük hozzá: kiemelkedő sikerrel. A bábjátszás legnehezebb technikájával, a marionett játékkal szereztek örömet nézőiknek. A gyerekek hiányoztak a felnőttek oldaláról, de lám csak — ez a szépség ránk is milyen erővel hatott. A zenét sem hiányolhattuk az idei bemutatón. A gála egész hangulatara befolyással volt, hogy az úttörő és ifjúsági fúvószenekar milyen »•nyitányt- játszik. Szívesen hallgatnánk őket többször is. A réz hangszereken csillogó fényeknél csak a dallamok sziporkáztak tüneményeseb- I ben. A művészeti szemle kaposvári gálaestje számadás volt egy év munkájáról. Beszámolónkhoz hozzátartozik valamennyi szereplő fölsorolása. Akiket tehát eddig még nem említettünk: a Munkácsy gimnázium kamarakórusa, a Táncsics vegyes kórus, a Cantus Pannonicus, a SÁÉV mun~ káskórusa; a Kaláka Tánc- együttes, a Somogy Tánc- együttes, a Móricz Zsigmond művelődési ház tánccsoportja; Magyar Tivadar, Szabó Izabella, Nagy Mária, Tóth Anna versmondók; Sandi István, Horváth Erika hangszeres szólisták nélkül aligha lett volna Ily gazdag termése egv év szorgalmas munkájának. Ilorányi Barna „Egy szántás - egy kenyér” A gyökér nem fog elszakadni A Táncsics vegyes kórus. — A kévéket szerintem nem vellával, hanem kézzel dobálták fel a kocsira. . Legalább is nálunk. — A topor abban különböző a baltától, hogy hosszabb a nyele és nem favágásra, hanem faragásra használják. — A vas nem fehéren iz- zott, hanem vörösen. Azután vízzel öntötték le, így tartósab- bá vált. Magam láttam a falumban, a kovácsműhelyben. — A régimódi töltött káposztához nemcsak apró kockára vágott füstölt sonkát és fűszereket, hanem kukoricakását is használtak. De ez már kiment a divatból. Akár a boszorkánypogácsa. Ez úgy készült, hogy a tojást és a lisztet gombóccá gyúrták, citrommal ízesítették, azután lassú tűzön megsütötték. — A lagzi közben az egyik szakácsnő fehér kendővel borította be a karját és jajgatni kezdett. »Megégettem á kezemet!" A vendégek gyanútlanul összeadták a pénzt á gyógyszerre, ám később, amikor kiderült a turpisság, az egészet elmulatták. És a huszonnyolc gyermek egymás szavába vágva, lelkesen mesél a zselici aratási szokásokról, a kismesterségek titkairól, a puliszka és a kukoricakása készítésének módjairól, a menyecsketáncolta- tásról, a lakodalmi vendégek összeláncolásáról. Szüleiktől, nagyszüleiktől hallották a történeteket, s a családi otthonból hozták el a régi pénzérméket, bankókat, szakács- könyveket. vén vasalókat, agvsge fán veket is ide. a kaposvári Zrínyi Ilona Általános Iskola szaktantermébe. Mert ami a magyaregresi kiskert sarkában, a zselicszentpáli ládafiában vagy a zselickislaki húz padlásán csupán fölösleges kacatnak bizonyult, az itt, a honismereti szakkör foglalkozásán történelmet megelevenítő ereklye, oktatási eszköz, sót, bármilyen különös: a nevelési eljárás része is. Ebben különbözik a szakkör a honismereti mozgalom »alapsejtjeinek" többségétől. De mi ennek a módszernek a lényege? A választ Filotásné Zanati Zsuzsanna szakkörvezető tanár adja meg. — Csaknem mindegyik gvermek zselici falvakban ne- velkedelt, s a helyi iskolákban az alsó tagozaton mostoha körülmények közt tanult. Látszatra jóval kevesebb pozitív környezeti hatás érte őket. mint a városban nevelkedett társaikat. Vissza- húzódóbbak voltak, rftint a kimosván gyerekek, s már- már beteges önbi/.alomhiány- nyal, kisebbrendűségi érzéssé' is meg kellett küzdeniük. Tanulmányi eredményeik gyengébbek voltak, s a matematikai. az irodalmi és más szakkörökben sem állhatták a versenyt a többiekkel. Az a veszélv fenyegetett, hogy — miközben meg kellett válniuk régi, falusi környezetüktől — nem tudnak majd eléggé beilleszkedni a városiba, vagv- is »gvökértelenné« válnak Meg kellett hát mutatnunk nekik, hogv az 6 élm^n van vasuk sem értékte'r'n. ők tudnak. ismernek valami olvat. amit a városi diákok nem ismerhetnek. Ily módon megRendkívül szerényen azt mondta egy alkalommal, amikor önmagáról faggattam: — ►•Minden munka vajúdás: sof kan es sokat beszélnek mostanában a művészetről, s keveset vagy semmit a munkáról. Munka nélkül művészet nem születik! Arra a megálla-t pításra jutottam, hogy mun- j kás vagyok. A színpad munkása.« Kun Vilmos Kun Vilmosra jellemzőnek érzem ezt a következtetést. A színházbarátok most örömmel veszik tudomásul, hogy a »színpad munkásának" teljesítményét az Érdemes művész kitüntetés is elismeri. Mert tapsos ünneplésben már sokszor részesítettük mi, a közönség az elmúlt évadok során. Nincs módunkban, hogy e gazdag pályával részletekbe menően foglalkozzunk. Egy-egy alakítását amúgy is őrzi az emlékezet. Kétszer szerződött Kaposvárra. A Csi- ky Gergely Színházban tucatoperettek komikus szerepeit alakította a hatvanas években. De ijedt Dauphin is volt ő a Szent Johannában; mintha önmaga udvari bolondja lett volna Akkor hívták vissza Olsavszky Évát és őt. amikor a színházban úi szellem éreztette hatását: Komor István és Zsámbéki Gábor vezetésével csapatmunka kezdett kialakulni. Tehát nem soroljuk szerepeit, csak utalunk néhányra. Micsoda »tenyérbemászó« ál-1 entellektülellt fogalmazott színre Ekipa- zsev professzorként Va- lentyin Kata- jev darabjában. A műveltség netovábbjában! És mit öiriz az emlékezet a Fi lumen a házassága cimű Eduardo de Filippo vígjátékból, ha nem azt a momentumot, amikor Domenico Sorianóként ruhakefét próbál az orra alá, hogy megbizonyosodjék, lehet-e apja egy bajuszos fiatalembernek, akit a temperamentumos Filume- na — Olsavszky Éva '— próbál rásózni, két másik fiúval együtt, mint Domenico gyermekét... Vagy beszéljünk a Bakkhánsnők Kadmoszáról aki Kun Vilmos alakításában tulajdonképpen akár mai típus is lehetne? Hiszen, ahogy színre lépett, a magatartásában is éreztetni tudta, hogy e a sok mindent megért öregember úgy gondolkodik: mindegy, hogy az istenként fellepő Dionüszosz isten-e. ő az erősebb, jobb meghajolni előtte. Csak a legjobb színészek képesek megszólalás nélkül is mindent elmondani egy figuráról! Micsoda Pandarus volt Shakespeare Troiius es Cressidájában! Szép, szakállas feje nyugodhatott volna akár egy államférfiú nyakán is. Egy idősebb Parisén, mondjuk. De vonásai a szatír karakterisztikus jegyeit is alakították. Cres- sidának. a csábításra nagyon is fogékony ifjú szűznek nagybátyja Pandarus. aki mintha romos óvóhelyről szem t el en k ed et+ volna elő jé- geralsószerű göncében. egyszerre érzékeltetve a kisszerű- séget, és azt is, hogy élvezi ezt a szerepet. Pandarula kielégülést talált abban, hogy ott tüsténkedhet az általa megvetett nászágy körül. E trójai »cukros bácsi« minden bizonnyal pályája egyik csúcsa. miként az ugyancsak shakespeare-i Athéni Timuu Apemantusa is, egy szolnoki v endégszereplésekor. Két szálból fonta Sabelsz- kijt az lvanovban: kiszolgáltatottságába belerokkant grófja bohóckodással kompenzált. Tapsoltunk Ödön von Horváth remekenek. a Mesel a bécsi erdőnek nyugalmazott Kapitánya szerepében is. »Jó embert« fogalmazott elénk. Valaki az ilyen »jó emberekről" mondta, hogy ezek »viszik falna«« a világot. És csakugyan: ez a hursakedve- lő, snájdig veterán invitálja alamuszian sztriptízbárba az apát, ahol a lánya vetkőzik. Polgármester volt Móricz Rokonokjában. Ilyennek álmodhatta ezt a joviálisán cinikus, almamosoilyal is kegyetlen taktikust az. író. — »Zsebre váglak!« — ez volt minden mozdulatában, nevetésében. Ez. a szerep újra egyik legmagasabb csúcsa volt pályájának. Miként a stúdióprogramban látott Pirandello- egyfelvonásosok kél figurája is: az Alom (de talán mégsem) reménytelenül szerelmes férfija, aki áldozatává válik a nőstény! árulásnak, es A férfi, aki virágot hord a szájában vidéki polgára, aki egy viilámíényes pillanatban ráébred arra, hogy a világ tele van személyes tragédiákkal. Jellemábrázolási remeklések. »Érdemes művész«, még csak ízlelgeti a szavakat Mi tudtuk régtől, hogy az... * fcicskó László kíséreljük biztosítani a kör- nyezetváitás ^ folyamatosságai. És a kisgyermek kori tapasztalatok »átmentését«, beépítését a személyiségbe, tudatosítását — a rombolás helyett. Egy fiúcska a Magyaregresen hallott babonás történet elmondásába kezd. Az első mondat még töredezett, a hanghordozás is elfogódottságról árulkodik. Ám hamarosan visszatér a fiú önbizalma, és a társak is kuncogással, majd hangos kacajjal kísérik a históriát. — Hatalmas vihar tört ki epvszpr, régen Zselicszentpá- lon. A sötét felhőből az esővel, együtt egy garabonciás is leereszkedett, ráült a kútra, egy varázskönyvből olvasni kezdett, mire a kúlból kígyók. békák valóságos serege mászott elő. Amikor a vihar elült, a falusiak összegyűltek és betemették a kutat, amelybe időközben visszamásztak a kígyók és a békák. Ezért nem lehet ma vizel meríteni Zse- licszentpál legöregebb kútjá- ból. A szőkébb pátriában gyújtó t ragadvanyneveK felolvasásakor mar feltartóztathatatlanná vauk a kuncogás: a foglalkozás kezdeten tapasztalt / önbizalomhiányt mintha a szél sodorta volna el. Amikor pétiig elhangzik a két legszellemesebb esúínév —• Toka István, Kakas Jancsi—, viharossá válik a hahota. Az indulatok csak később, a kismesterségek ismertetésekor csapnak össze. A pék lapátját nevezik-e »vürstlinek«, vagy valamilyen más szerszámot? Az igazság nem derül ki. A döntés azokra a szakemberekre marad, akik az ősszel elbírálják majd a gyermekeknek az országos néprajzi pályázatra, önálló kutatások alapján készített kis munkáit. Mert a honismereti szakkör nem csupán a gyökérvesztés megakadályozására lehet alkalmas. E pályamunkák bizonvítják: az írásbeli kifejezőkészség gazdagítására is. Sőt, pályairányításra. és — amint a m-ídani lakás berendezéséről ejmondott “'kéozelések tea70'iák — a látáskultúra fejlesztésére is. A virágok, a népi motívumokkal díszített berendezési tárévá, k — ha a ielenlesi szándék nem változik meg — rniodegvik kisgvormek otthonában 'áthatok lesznek 'a a régi edénveket. szerszámokat c«*rp dobták m°id szorné're, va.gv kót"rn«*-váuk el az átutazó külföldieknek. A huszonnvnlc ötödikes hatodikos gvermek t.nnu'.mánvi eredménve érezhe'ően javult a honismereti szakkör létrehozása óla. Történelemből a leglátványosabban: egy egész osztályzattal. Némi változta- ■ tással igaznak bizonyult hát a régi zselici közmondás: egy szántás — egy kenyér, hárpm szántás — három kenyér. L. A. MM Érdemes művész
