Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
—- Tégy valamit, Mátyás! Értsd meg végre! — Emberek! A fej így csak összezavarodik! A faluvégi Dombi-ház meg a szentháromság-szobor körül sarjadt friss gyepet a földbe taposták. A falu közepéről mind ide menekültek. A kévebajszú, bőrét kinőni látszó Borsos Mátyás, a falusi bíró egészen a szobor talapzatához szorult. Ügy érezte, nem tud kigondolni semmi mentséget ebben a szorításban. Az asszonyok, vénemberek szemüket a szobor hármas alakjára függesztve kínosan nyögdé- cseltek: — Most segíts meg, Mária! Ö, irgalmas szűzanya!... Bögény kisközség egyetlen utcáját csordultig telesütötte a nap. A falu irdatlan, nádas pajtái bambán terpeszkedtek, végig a házak mögött. Valamivel a déli harangszó előtt Borsos Mátyás bíró néhány zsák búzát vonszolt a feleségével az elöregedéstől nagyokat nyögő pajtába. Aztán elejtették a zsákot, az kirepedt, a búzaszét- ömlött. Valami úgy szólt, mint jégveréskor a faluvégi nyárfaerdő. Utána csattanás, es valami furcsa, üres csönd. Eltűnt egy közeli ház tűzfala, a fél tetőzettel. Aztán megint az a suhogás. Azt már nem követte csattanás: a második bomba nem robbant. Csak leesett a Czakó-ház udvarára. Szétvágta a tárgyadombot. Most ott »hentereg-“ a trágyában, a napsütésben. És bármikor folrobbanhat! Az öreg Cza- kó szerint legalább akkora, mintegy anyadisznó. — Tégy valamit már ellene, Mátyás! Hallod-e? — Mit tegyek? Ö, az eszem hagy már el! Újra megremegett a szentháromság-szobor, a két házsor apró ablakai rezegtek. Borsos Mátyás leemeli te teleizzadt kalapját, s az eget nézte. A Határ-tó felett V-alakzatban fölviilantak a Becs ellen vonuló bombázók. A rémült gyerekek a faluvégi kenderáztató fűzfás mélyedésébe söprődtek. Az öregek dünnyögő imádkozásába lassan belekopogott valami a kocsma felől. Egy torz vigyorú, szakállas alak közeledett rongyos göncökben. Alatta faláb, amely egykedvűen bö- ködte a földet. A tó medrében gubbasztó, kínosan megbújó emberek egy pillanatra feléjük csodálkoztak. — Teee, Muzsaj! — Mi az, drága urambá- tyáim, mi? — Hallgass! — Inkább énekelnék nektek, hogy ne unatkozzatok. — Hallgass már! Az égre kusza, fehér jeleket, villanó tűzkarikákat festve húztak el a repülőgépek. Egy potrohos gép elmaradt a csordától, két kis repülőpuli hátraszaladt érte, s visszaterelte a nyájba. Mire fönt teljes lett a csönd, az emberek vízfoltos térdekkel, ülepekkel előbúj káltak, szemükben düh és kétségbeesés, az asszonyok körülgágogták , Muzsajékat, hogy 'a férfiakat rájuk uszítsák. De Borsos Mátyás bíró most határozott lett. A levegőt verte mindkét öklével. — Most aztán csönd, kiabálta! Egy ember segíthet itt, Muzsaj! A bomba akármikor szétsöpörheti a falut. Muzsaj bátor ember, meg kell hagyni. Az ilyennek az élet nem sokat tesz, azért bátor. És csoliányba nem üt a ménkű. Hogyha beleüt, egy embert üt. Ha megteszi, egy tehenet kap. Ha meghal. a családjáé lesz. Ha Pozsgai Zoltán Szegények bátorsága megmarad, a község fizeti minden italát, amit a kocsmában fogyaszt. Amazok bólogattak. Valaki közülük odaszólt a bírónak: — De az egész falu befizet! Igaz? Együnkre sok ne jusson — Ügy. — Mindenki! — Pótadó szerént. évente — Az ital árát is. — No és. ha temetési költség is kell? — Megadjuk! — Akkor szóljál neki, Mátyás. Hogy menjünk végre valamire — szólt az öreg Czakó. És a mi taligánkon kitolhatja Muzsaj azt a bombát a Határ-tó mellé. Borsos Mátyás félretörölte bajuszát, s karját Muzsaj vállára tette, s hogy a részeg, bódult ember megértse minden szavát, egészen közelről a fülébe mondta. A részeg egy ideig csak hallotta, de nem értette: szeme merev volt a megerőltető figyeléstől. Aztán, hogy megértette, hátravágta fejét, összeharapta száját, és fel- üvöltött: »-Barna kislány kinek szeded a rózsát? Hármas huszár a babám, annak kötök bokrétát.« Vastagon eleredtek a könnyei. Borsos félreállt, mert Muzsaj, ha sírva énekel, aközben le szokta csatolni falábát, s hamar oldalba teremt vele valakit. De a falábú csak kiköpte a cigarettát egy vénember lábfejére. — Tehén? Hehej, tehén? Van ott ész, bíró úr... — A szeme körbejárt. De a szemek mind elbújkáltak előle a pipitéres árokpartra, a kocsikerekek csapásaiba. — Igaz, félig ember, félig fa vagyok. — Nem. hát nem a fa. A bátorságod! — Ha nem mondanátok most itt minden, hogy az én életem legrongyabb, akkor talán nem tudnám? Mi vagyok én? Egy falábú senki! Megint összeharapta száját, s kifacsarodtak a köny- nyei. — Hát megalkuszunk. jó? De nem tehénre, bíró! Nem tehénre. Rohadjon el mind a tehén! Mind! Hallod, bíró’ De ti megkérhettek engem szépen. Hogy kedves Muzsaj úr. Muzsaj úr, értitek? Es nem falábú Muzsaj. És nem részeg Muzsaj... Muzsaj úri így mondjátok a kérést! Es akkor majd azt álmodom a temetőben, hogy egyszer volt, hol nem volt. valahol volt egy Muzsaj úr! Annak meg volt egy falába. Abban volt két ördöge. Az egyik a nyomorúsága. A másik a bátorsága! Mind a két ördög segítette úrrá tenni. Hogy a bíró is elébe álljon, és úgy kérje: hát kedves Muzsaj uram! Muzsaj egészen közel hajolt a bíróhoz: — Rendben van-e, bögépyi bíró? — Rendben, Muzsaj úr! Nem tudtak mozdulni. Csak nézték. A szentháromság-szobor, meg a Dombiház tövéből. Volt bennük valami megilletődöttség, de nagyobb volt az élniakarásuk... Muzsaj a kocsmán túl, a templommal szemközt bement egy nagy, tűzfalas házba. Hátul állt a szekér, amellett a talyiga. Odatolta a szétvágódott trágyadombhoz. Megfogta az irdatlan bomba végét; térdig a trá- gyalébe csúszott. Nem látott semmit, mert a szemére ment valami bódultság. A bomba rádőlt a talyigárá. Fölemelte, és tolta. “Édesanyám ne sirass, köszönöm a nevelést. Lehajolok, megcsókolom a kezet...« A kerék csöndesen nyöszörgőit. Kitolta a túlsó faluvégre, azon is túlra. Ótt ledöntötte Akkor is énekelt. Volt ott néhány rőzse. Rárakta a bombára, és meggyújtotta. A láng magasra csapott, és ő nem mozdult el a bombától. Lengyel Mári ott állt • faluvégen. És integetett neki a karjával. — Gyere! Gyere már! — De Muzsaj nem ment. Mintha elhagyta volna az esze, csak állt a tűz mellett. A tűz elhamvadt. A bomba nem robbant. Muzsaj később fölocsudott. Tántorgott a falábán. Megint rozsét rakott a bombára. És hogy meggyulladjon, lehajolt és megfújta alatta a tüzet. A láng ismét magasra csapott. És akkor Lengyel Mári ijedtében hanyattesett. Muzsaj Pál szeme odarévedt, s meglódult a faláb, az asz- szony felé. Fölébe hajolt, és zokogott. A szakállához szorította arcát. A gyerekek valamivel odébb álltak. Lehajtott fővel. Ahogy mindig. Aztán szétvágódott a tűz. A bomba elrobbant, de hozzájuk a szele is alig ért el. A magyar tudomány fejlődése a felszabadulás ófa írta: Láng István, az MTA főtitkárhelyettese Nagy utat tett meg a magyar tudomány az elmúlt 34 év alatt. A II. világháborút közvetlenül megelőző időszakban csak igen szűk területen folyt tudományos kutatás Magyarországon; 1938-as adatok szerint 50 tudományos intézményt tartottak nyilván, de ezek egy része kizárólag rutin minőségi vizsgálatokat végzett. A tudományos kutatók száma mintegy 300 főre becsülhető a háború előtti kutatóintézetekben. Felsőfokú oktatás öt egyetemen és hat főiskolán folyt, ahol 380 tanszék működött, az oktatói létszám pedig 950 fő volt. Több ipari vállalatnál (pl. Egyesült ízzé, Gamma, Richter, Chinoin) kutató- és fejlesztőrészlegeket szerveztek. Nincsenek pontos adatok, de reális becslés szerint mintegy 150 kutató-fejlesztő mérnök dolgozott ezeken a helyeken. A múzeumok, könyvtárak, levéltárak, kórházak csak esetenként kaptak kutatásra ahyagi támogatást. A felszabadulás előtti magyarországi kutatásifejlesztési bázis keretében 1400 kutató, oktató, fejlesztő mérnök dolgozott A ráfordítási összegek az akkori nemzeti jövedelemnek mintegy 0,15 százalékát jelentették. A II. világháború jelentős károkat okozott a korabeli tudományosintézményhálózatban is. Az újjáépítés és újjászerveződés csak lassan és fokozatosan bontakozott ki a felszabadulás utáni első években. A kormány 1948-ban létrehozta a Magyar Tudományos Tanácsot azzal a feladattal, hogy át • fogó fejlesztési programot dolgozzon ki. Az első időszakban a kutatóintézetek és az egyetemek munkafeltételeinek javítása, illetve új intézetek és tanszékek szervezése állt a figyelem középpontjában. Az ipari vállalatoknál az újjáépítés, a napi gazdasági feladatok voltak elsődlegesek, ezért a kutató-fejlesztő tevékenységre kevés erő jutott. Miután végérvényesen eldőlt. hogy Magyarországon a társadalom fejlődése a szocializmus alapjainak megteremtésére irányul, a tudományos kutatás bázisának szélesítése is ezt az általános célkitűzést kívánta szolgálni. 1950-től. kezdve jelentősen növelték a kutatóintézetek, egyetemi és főiskolai tanszékek, vállalati fejlesztő részlegek számát. Elkezdődött a szakemberek nagy arányú ■ képzése. Jelentős anyagi juttatásokat kapott a tudományos kutatás. A szervezeti irányítás is korszerűsödött. A Magyar Tudományos Akadémiát 1949-ben átszervezték és egyik fontos feladatául azt tűzték ki, hogy salát kutatóintézeti hálózatot hozzon létre. A szakminisztériumok keretében is elkezdődött az ágazat gazdasági célkitűzésével összhangban álló kutatási bázis kiépítése. A központi és felső, szintű tudománypolitikai irányíSást 1957—1967 között a Tudományos és Felsőoktatási Tanács látta eL 1970-tól kezdve a kormánynak külön bizottsága van: a Tudománypolitikai Bizottság, amely a kutatás és fejlesztés egészét irányítja és ellenőrzi. A három évtizedes fejlesztési program eredményeként jelenleg a kutatóhelyi dolgozók összlétszáma 83 ezer fő, ezen belül a tudományos munkát végző kutatók, oktatók, mérnökök száma meghaladja a 36 ezer főt. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználásához viszonyítva a teljes ráfordítások ösz- szege elérte a 3,5 százalékot. A kutatóintézetek száma 128, az egyetemi, főiskolai tanszékeké 1080, az egyéb kutatóhelyeké 264, melyek között a vállalati kutató-fejlesztő részlegek igen jelen tős arányt képviselnek. A párt vezető szervei többször foglalkoztak a tudományos kutatás helyzetével, alapvető fejlesztési stratégiájának megállapításával. Az MDP 1848. évi program- nyilatkozata hangsúlyozta a tudományos kutatás fontosságát és az ország fejlődéséhez való hozzájárulás szükségességét. Az MSZMP KB 1969-ben fogadta el a Tudománypolitikai irányelvek elnevezésű dokumentumot, amely a minőségi fejlesztést helyezte előtérbe. Ezek az irányelvek hosszú időszakra határozták meg a magyar tudomány feladatait. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1977-ben értékelte az irányelvek érvényesülésének tapasztalatait. A gazdasági szféra szelektív fejlesztését elősegítő tudományos kutatások szükségességét erőteljesen húzta alá a Politikai Bizottság állásfoglalása. A társadalomtudományi kutatásokkal szemben fokozottabban jelentkezik az igény, hogy segítsék elő a megfelelő politikai döntések meghozatalát, illetve alapozzák meg a végrehajtás módozatait. A felszabadulást követő néhány év a háborús károk helyreállítását jelentette. 1950-től napjainkig a nemzeti jövedelem több mint 4,5-szeresére, az ipari bruttó termelése kereken 3-szoros- ra, a mezőgazdaság bruttó termelése 2-szeresre növekedett. A közoktatás, az egészségügyi ellátás, a kulturális lehetőségek köre számottevően fejlődött ebben az időszakban. A tudományos kutatás és fejlesztés nagymértékben járult hozzá ehhez az eredményes úthoz. Három területen különös fontosságú a tudomány szerepe: — önálló kísérleti eredmények elérése és ezek alkalmazása a gazdaságfejlesztés és a társadalomtervezés különböző ágazataiban; — szakemberek képzése és továbbképzése; — külföldi kutatási és fejlesztési eredmények átvétele, hazai adottságok közötti alkalmazása, továbbfejlesztése. Az egyes konkrét eredmények számba vétele igen részletes és hosszada'mas elemző munkát .igényelne. Jellemző példaként azonL'an megemlíthetők a következők: Történelmi és kulturális örökségünk részletes feltárását és közkinccsé tételét jelentette az elmúlt három évtizedes időszak. A nyelvtudomány, a történettudományok, az irodalomtudomány, a régészet és művészettörténet, a néprajz és a zenetudomány területén összefoglaló és feltáró művek születtek. Folytatódott a nagy hagyományokra épülő orientalisztikai kutatás. A jogtudományok, a közgazdaságtudományok a szocialista fejlődés aktuális problémáira válaszoltak és segítették elő .a közigazgatás, a jogrend, a gazdasági mechanizmus fejlődését. Olyan új , társada: lomtudománvi irányok al»J kultak ki, illetve erősödtek meg. mint a szociológia, pszichológia, demográfiai kutatások. A valóságfeltárás és a tudatformálás egységes feladata valamennyi társadalomtudományi kutatás közös ügyévé vált. A marxizmus—leninizmus pozíciói ebben az időszakban alakultak ki a hazai társadalom- tudományokban. A természettudományok közül a fizika, a kémia, a biológia, a geológiai tudományok, illetve a matematika igen széles körű fejlődésnek indult. A tudományos kutatás alapozta meg az atomenergia gyakorlati eredményeinek hazai hasznosítását, illetve az elektronikai ipar kifejlődését. A számítástech- nikával_ foglalkozó kutató-, fejlesztő- és adaptációs tevékenység a társadalmi gyakorlat legszélesebb területein tette lehetővé a számítógépek használatát, a számítástechnikai eszközök fejlesztését és gyártását. Részletes “leltár« készült hazánk növény- és állatvilágáról, talajtakarójáról, a földtani adottságairól: A műanyaggyártó ipar kifejlődését szintén segítette a hazai kémiai kutató-fejlesztő-munka. A gyógyszeripar számára a szerveskémiai, biológiai és farmakológiai kutatások nyújtottak nagy támogatást. A hazai műtrágya-, növényvédőszer, illetve petrolkémiai ipar fejlődéséhez is szükség volt arra a hozzájárulásra, amit a kutatás részben saját eredményeivel, részben külföldi szellemi termékek adaptálásával nyújtott A földtudományok az ország természeti erőforrásainak hasznosítását alapozták meg. Az elméleti és klinikai orvostudományok közös eredménye, hogy több járványos betegség megszűnt hazánkban és lehetővé vált a legkorszerűbb gyógyítási módok és eljárások alkalmazása. A közegészségügy és az általános életszínvonal-emelkedés együttes következménye, hogy az átlagos élettartam az elmúlt három évtized alatt 10 évvel növekedett. Az agrártudományok eredményei között elsősorban sa új növény- és állatfajtákat említhetjük meg, illetve a korszerű termelési technológiák kidolgozását, adaptálását. 1950-ben az aktív keresők 52 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, ma mindössze 22 százaléka. A termelés bőven fedezi a lakosság szükségleteit. A műszaki tudományok számos területen segítették a népgazdaságot. Az energetika fejlődését mutatja, hogy a háború előtt a villamos- energia-fogyasztás évi 3 milliárd kW volt. jelenleg kereken 24 milliárd kW. Kibontakozott az energetikai gépgyártás is, ami mögött szintén kutatási eredmények vannak. Az anyagmegmunkálás technológiája egész sor új lehetőséggel bővült. A híradástechnika fejlődése új gyártási ágazat kialakulását tette lehetővé. A közúti járműgyártás termékeit az egész világon ismerik. A könnyűiparon belül a textilipar és a papíripar említhető meg elsősorban, mint ahol a hazai kutatásfejlesztés számottevő eredményeket mutathat föl. Összegezve megállapítható. hogy a hazai tudományos kutatás és fejlesztés tokozott figyelemmel fordult a társadalmi és gazdasági fejlődés tudományos közreműködést igénylő feladatai felé. A tudomány segítségével megnövekedett az anyagi termelés, fejlődött a kultúra, a köz- művelődés és magasabb lett népünk életszínvonala. A céltudatos munkával kiépített tudománvos pv+enciál alkalmas arra, hogy a követ, kező időszakban meg na- gyobb feladatokat" oldjon meg. Munkás. Alekszandr Rukavlsnyikov szobra. (A szovjet képzőművészéit budapesti kiállításának anyagáéi.)- MIMUflMr V-B!' K>'vv/-X' (Raszler Károly rézkarca..
