Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

Nem szentségtörés, ha egy ünnepet köszön tve a hétköznapokról szólunk. Különösen természetes ez május elsején, mely a legszebb prózai cselekvés, a legköltőibb hétköznapi tett napja: a munka ünnepe. Az a leggyönyörűbb a mi világunkban, hogy a hozzáértő emberi munka hozta létre, és hogy minden nemes eszme a munka folyamatából keletkezett.

A »-munka« kifejezést manapság korszerű és időszerű fogalmak keretében használjuk. Ezek az új szóötvözetek megújulási készségünket fejezik ki, és társadalmunknak azt a tulajdonságát jelzik, hogy képesek vagyunk korszerűen gondolkodni és cselekedni. Ebben kell keresnünk az idei május elseje belső lényegét.

Az egyik leggyakrabban használt új kifejezésünk igy hangzik: munkaerő-gazdálkodás. Közgazdasági fogalom, de mélységesen humánus tartalma is van. A munkaerő-gazdálkodás számunkra nem az* jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk az emberi tényezőket. Ez a gazdasági tevékenység nem más, mint a korszerű szocialista gazdálkodás egyik humánus tényezője. Azt szoktuk mondani, hogv Magyarországon munkaerőhiány van. Ez általában igaz. De azt is tudjuk, hogy az egyik helyen a kelleténél többen vannak, máshonnan meg hiányoznak az emberek. Ez rossz a gazdálkodásnak és rossz az embernek. Ahol feleslegesen sokan vannak, ott felmerül az alkotni kész ember előtt: van-e értelme, hogy ilyen körülmények között dolgozzék. Ahol pedig keveset! vannak, ott a hiányzók helyett , dolgozni kell. Itt úev fogalmaznak: erőmön felülit követelnek tőlem. A munkaerő-gazdálkodás lényege az, hogy lehetőséget biztosítson a dolgozó ember számára az egyéni elképzelések megvalósításéra, a képességek érvényesítésére és arra, hogy a dolgozó megtalálja a számítását. Ezeket a lehetőségeket a . munka ésszerű eloszlatása biztosíthatja, amelyhez szorosan hozzá tartozik a munkaszervezés,' a munkafeltételek biztosítása, a munkakörülmények, a szociális ellátás javítása.

Manapság sokat beszélünk a munkafegyelemről is. A fegyelem lényegét így határozta meg a munkaügyi miniszter: mindenkinek a munkahelyétől, a beosztásától függetlenül. képzettségének és képességének megfelelően, az anyagi érdekeltség által is vezérelt készséggel, a munkaidő teljes kihasználásával kell jól dolgoznia. Azt is hozzátette, hogy a munkahelyi vezetőknek meg kell teremteniük a szükséges feltételeket, biztosítva a terme'ési folyamatok és tevékenységek magas fokú szervezettségét. Ily módon a munkafegyelem nem szűkíthető le

#>grygs P’'r'.V)°Trf»l< fo'2v91’'nó'’*p

vagy fegyelmezetlenségére. Persze a munkafegyelem szorosan kötődik az egyénhez, hiszen valamiféle követelményrendszer egyéni teljesítését jelenti. Mégis több ennél. Jelenléte csak a normális társadalmi munkafegyelem körülményei közeoette kép- ze’hető el tömegesen.

Mérlegre kell tennünk — rendsze-esen és nvíltan — a dolgozók magatartását is. Hiszen tud’uk, hogy vannak olyanok. ak>k azé-t tohonyák és eredménytelenek, mert ez ■p-m s/etűdből. adottságaikból ered. Fe"velmezetteo em- Kprek. ak’kné! a készség hi- ánv-*fk. Azaz. le'mt. ott. is fe- tyeimezotieji ember. ahol kedvezőek a munkakörülmények es jo a saervezettseg. De bízzunk az emberekben! Az alkotókészség, a munka öröme az emberek legtöbbjénél felébreszthető. Lehet erkölcsi ösztönzés és lehet anyagi érdekeltség, vagy mindkettő együtt. De nem fejezi ki a munka megbecsülését, ha a jövedelem független a valóságos teljesítménytől. Áz is hiba, ha a jól végzett munkát kizárólag anyagilag viszonozzák, és megfeledkezünk az erkölcsi, a szakmai elismerésről.

Valamit még el kell mondani a munkafegyelemmel és a munkával kapcsolatban. Szóltunk arról, hogy az örömmel végzett, a fegyelmezett munka alapja az., ha valaki olyan helyen dolgozik, ahol a szakértelmét jól tudja Kamatoztatni. Ezt a törvényszerűséget azonban nem lehet abszolutizálva értelmezni, vagyis nem lehet minden körülmények között az egyszer már megszerzett képzettséghez, szakismerethez igazodni. Hiszen éppen korunk feladata olyan rugalmas gazdasági szerkezetet lé*rehozni. amelyben az igényeknek megfelelően változnak a termelési célok és a termékek is. Köny- nven lehet, hogv valaki kiválóan dolgozik egy helyen, viszont ugvanaz a hely ho'nap más ismereteket követel. Pontos követelmény tehát biztosítani. Viozv a dőlz-zz.ók rugalmasan tnd’aoak alkalmazkodni az óí vxwor*Térvekhez.

Minden évben ünnenlés'»" köszöntiük máius elsejét. De éopen ez az, ünnep tiltakozik az elten, hogv szokványos közhelye'kel beszéljünk je- lentő'égénől. Minden évtizedben és minden évben megújuló tartalommá 1 fogalmazik meg a szocialista munka lé- imveignf. mely a hétköznapok valóságát fejezi M

Soltész István

A MÄRKLIN-HÄZ

Az IMS feszített vázszerkezei

Új technológia a nővérszálló építősén

Alapozzák a kaposvári kórház új nővérszállóját, s az alapokra új technológiával szerelik majd az épületet. A megyében ez lesz az első IMS- szerkezet felhasználásával készülő létesítmény, amelynek telepítését a megyei tanács anyagilag is támogatja.

Egyed Zoltán, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat" főtechnológusa mondja:

— Az alapozás nem hasonlít a régiekhez. Randizze! - lennek látszik, pedig milliméter pontosságú minden. A földhányásokat itt kellett hagynunk, mert a bedolgozott anyag nem tölti ki az árkokat. vissza kell töltenünk a földet.

Az IMS feszített vázszerkezettel épülő szálló három méter mély gödrökbe öntött betontalapokon és keresztbe fektetett, vékonynak látszó gerendákon áll majd. Ezekre a tömbökre kerül egv-egy pil- léirtartó kehely, majd egy betoncsonk és azután következnek a pillérek...

Horváth Lajos kőműves bri- gádvezetö magyaráz:

— A csonkon látható négy lyukba illesztjük bele a három emelet magas píLlér tüskéit. Azután a pillérek közé engedjük a födémelemeket, a függőleges kábelekkel Ö6sze- feszít’ük és kész a ház.

— Ke.resztgerer.da ?

— Az nincs. Még csak ki- szögellés sincs a pilléren. A súrlódás tartja a födémet.

A födém pedig több mint négv méter hosszú, majdnem liven sz.éles betonkolosszus I alig .negjz’en centis éle érint- I kezik a pillérrel.

KÖTŐDÉSEK

Szálkás, öreges betűk a hófehér levélpapíron.-Igen tisztelt Elnök elvtárs! Nagyon szépen köszönöm a húsvéti ajándékot, ez szamomra igen nagy megtiszteltetés. Nn n tudom leírni, mily nagy öröm tudni, hogy mégis van egy közös család, aki rágondol az öreg eleve. Köszönöm az egész vezetőségnek és miindazoJjíUŰe, akik értünk ts dolgoznak. Kívánok erőt és egészséget és .mindenben sok sikert! Kaszás bocsi és feleségem, Kaszás mama. Köszönöm és köszönöm, ezerszer köszönöm,«

A munkahelyhez, a munkatársakhoz, a nagy családhoz kötődés egy fajtája, az eltép- hetetlen szálaknak megmyál- vénaüáea ez a leivél. A böhö- nyei termelőszövetkezet irodájában olvastam, és ugyanitt találkoztam a kötődés egy másik fajtájával is, amikor nemcsak az »elfogyasztott kenyér java«, hanem az élet folytatása, a gyerek miatt is kötődik valaki egykori munka helyéhez.,

Banicz Pista báicsii és félesége ahhoz a maroknyi kis

csoporthoz tartozik, amely 1949-ben lerakta a szövetkezet alapjait. Piéta bácsi világéletében »gépes ember« volt, nyugdíjasként még a műit ősszel is éjszakai, műszakot vállalt a szárítóinál.

— Lehet, hogy utoljára, mert azóta nagyon megromlott az egészségem.

Felesége, Katica néni szikár, erős, magas parasztasz- szony, akiről mégis mesziről

latsaik, hogy a föld, a munka és a suli temetés »kiszitti« az erejét. Ahogy belépett a háza kapuján, kezében egy üres láda — burgonyáit ültettek a háztájiban —. nyomban lero- pyoút u megfordított Iádéra. Fején gyúszfekete kendő. Kapkodva vette a levegőt.

— Nagyon fáradt, bizonyára.

— Nem is a fáradtság! Fulladok. Sok mindenen mentem

én keresztül!

Kilenc fiút hozott a világra, és ötöt temetett ei közülük kiskorukban.

— Akkor még a cselédházban laktunk. Nem olyan volt az orvosi ellátás mint ma... Hol volt az, a maihoz?! Mentek el sorban a fiáim.

De négy él, és közülük három — Károly, László és a legkisebb János — a tsz-ben találta meg a kenyerét, munkáját. aminek létrehozásáért nem (keveset áldoztak a szülök.

— Sokat szenvedtünk — a tört fényű szemek megfáttyolosodnak —, siralmas napjaink voltaik eleinte. Szegény volt a tsz, a nyakamon öt gyerek, mentem ahová köllötit, éjjel és nappal — és megesett, amikor szétosztottam a kenyeret, nekem alig maradt.

A pirospozsgás arcú. erőtől, élettől duzzadó fiatalember, Banicz László szó nélkül hallgatja anyja emlékeit. Az első években ő mindössze hat-hét évtes volt, vajmi keveset érzett, értett meg az akkori nehézségekből. Amikor apja

féle formája van. De különösen szép, ha, ezek a szálaik sokszoros áttétellel is hatnak:1 a gyermek a szülőn, a szülő a gyermekén keresztül kötődik a nagy családhoz. Vagy ahogy Kaszás bácsi írta levelében: »a közös családhoz«.

Vörös Márta

»Bár csak most tudnék dolgozni,..«

nyomdokaiba- lépve ő is »gépes ember« lett a szövetkezetben, már más idők jár* tak. •

A megfehé- redett fürtöket a fekete kendő alá igazgatja az asszony.

— Mondom is sokszor, hogy7 most már nagyon jó. Bár csak most tud* nék dolgozni, most lennék

fiatalabb!

Az alapító Bán i ez házaspár verítékkel, sok keservvel, még több múmiáival és faradsággal a szó 'igazi értelmében, a fial holnapját építette. Banicz néni azt mondja:

— Minden szülő örül, ha a gyerek egy csomóban van.

Nem beszélve az unokákról!

Nekem mindenesetre megnyugtató, hogy ahol mi nehezen kezdtünk, sokat dolgoz-1

tünk, ott a három fiúnk már SzerettessuK meg o munkát

könnyebben, szebben, kényelmesebben él.

— Nem volt hiábavaló. ;

— Nem bizony!

Banicz László hozzáfűzi’:

— Ha nehéz is volt hekik, szerintiem jól tették. Ha ők nem vállalják a kezdet nehézségeit, ma nem tartanánk ott, ahol vagyunk.

Rákérdezéssel kiderül, hogy a fiatal traktoros április negyedikére miniszteri kitüntetést, Kiváló munkáért jelvényt kapott.

— Egyszer én is kaptam ilyet. Hozd ki csak, fiam! —

Banicz néni tekintetében fény ragi'oí föl.

Az asztalon ott feliszik előttem a piros tokban a két kitüntetési Az egyik czsrki- 1 e.ncszá zhelvenn égyfcől, a másik hetvenkilencből származik. Az egyik még pompásan csillog, a másikat egy kicsit megjkoptaitta az idő.

— Mikor hazahozta a Laci fiam, azt gondoltam, mégiscsak szép dolog hogy van a családban valaki, aki — rajtam kívül is — jogosult Myen ed ismerésre a szövetkezetiben.

A munkahelyhez, egy < kö- zöséghea való kötődésnek sokHorváth Lajos lendületes karmozeu latokkal, nyomatékos be ionkopogtatással, sugárzó szemmel magyaráz.

— Amikor tanultam a szakma-, vagy akár egy éve, álmomban sem gono.íam volna, hogy egy kőműves ilyesmit cslrtáihat.

— Nem lehet

CSOCidiivC L». *u)

hogy ennyire szeretik az emberek az -IMS-t • —

mondja Újhelyi Fetivvic építésvezető. —

Amikor megnéztük, lelkendeztünk, hcg> ilyen tiszta, szép rendet még nem láttunk. Egyszerű, nincs

ilyen meg

ilyen gerenda, öszekötő elem. Csak pillér és födém cs még egy pár dolog.

— Minden ilyen szép és zavartalan volt?

— Azt nem mondhatnánk. Sokat áldoztak az emberek erre. Mohácson heteitek hosz- szú jdcig. Megtanulták a baranyai építőktől, hogyan kell összerakni az elemeket. Meg aztán, amíg eljutott ide ez a rendszer. Sokat lőtt a fejünk. Az alapozáskor derült ki, hogy ez a terület tele van pincével, régi fallal, annyi téglát bányásztunk itt, amennyi egy téglagyárnál is szép mennyiség lenne. De most már jó. Itt minden derékszög derékszög, minden milliméter milliméter és nem fél centi.

Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium döntése: a dél-dunántúl gazdasági-tervezési körzetben közintézmény-építési rendszerként az IMS iparosított vázszerkezetet kell alkalmazni. A somogyi építők az idén kezdik meg munkájukat a rendszerben.

A főtechnológus:

— Fontos a jó szervezés.

Régi módszerekkel nem jutunk előbbre. A déli megyék építőipari vállalatainak

együttműködése csak a korábbinál jóval magasabb szinten képzelhető el. A pécsiek igen szigorúak, ök hozták Jugoszláviából az IMS-t, ők a rendszergazdák, őrzik a »gyereküket«, mint a szemük fényét

— Először úgy volt, hogy ide is jönnek pécsi szerelők, de nem jöttek. Összepakoljuk magunk, ha már ránk bízták. Ügy látszik. Mohácson elégedettek voltak velünk — büszkélkedik a brigádvezető.

— Elég kevesen vannak itt

— Ide nem kell tömeg. Szakértelem! — mondja egy hatalmas, bajuszos ember, és kétszer akkorára nőne, 1« tudna.

A zsiráfnyakű daru fordul egyet. Tornyosodnak az üres területen az elemek. Ezeket még Pécsen gyártották, és kacskaringé« kerülővel jutotta!; el idáig. Megnehezítette az építők dolgát a sok hatalmas oszlop és betonlap. A rövid úton — Sásdon keresz.tül — nem tudták elhozni. Még az idén megszűnnek ezek a gondok, az évítök központi telepén már épül a somogyi IMS- gyár. Termékeiből készül az új megyei tanácsház, az oktatási központ, a kórház rekonstrukciója ...

— Alkalmas ez a szerkezet mindenre. A pécsi huszonhat emeletes toronyház is feszített vázzal épült, jártam benne, szép lakások vannak ott — mondta az építésvezető. — Persze, hiszen egyszerű, mint a Märklin féméoítő. Egy óriás kamasz összerakná. Annál is egyszerűbb. Egv fémépítőt csavarozni kell, úgv rögzíteni. A ’•égi. fából épült építőkockához inkább hasonlít. Csak egymásra rakjuk és áll.

— Csak?

— Mégpedig két hónap alatt. Persze a vázszerkezetet. De a többi sem tart sokáig.

Huszonnégy garzon épül; húsz szoba, konyhák, étkezők, könyvtár, mosoda. Orvosok, orvostanhallgatók, nővérek élnek majd egy perc járásnyira a kórháztól.

Luthár Péter

*

Uj fogalmazásban a 12 pont

Három hete fejeződött be az úttörővezetők VII. országos konferenciája Kecskeméten. Altkor naponta olvashattuk a híradásokat. A tanácskozás somogyi küldöttei már visszazökkentek megszokott munkájukba, túl vannak az első élménybeszámolókon. Giesz Gyula, a kaposvári Gyakorló Általános Iskola csapatvezetője tömött dossziéra való dokumentumot gyűjtött össze. Sokéves tapasztalata van az úttörőmozgalomban, tagja volt az országos úttörőtanácsnak. s résztvevője az előző konferenciának is.

— Miben léptek előre?

— Nagyon hasznos az a határozat, hogy az úttörőmozgalom öt évre előre tervez. Az eddiginél ez nagyobb időszak. Jól át lehet látni a feladatokat, a munkát szervezettebben programozzuk. Véglegesen módosították a működési szabályzatot. A kisdobosok hat, az úttörők tizenkét pontja sokkal konkrétabb lett.

Szó esett a munkára nevelésről, ez a tantestületi értekezleteknek is tőmája volt Ehhez kapcsolódott a kulturális miniszter hozzászólásának egy része. Elmondta, milyen fontos, hogy egybevágjon a gyerek mindennapi tapasztalata azzal, amit a munkáról mondunk. Meg kell tanítani őket arra, hogy szeressék munkát. Németh Károly, a Központi Bizottság titkára kiemelte beszámolójában az úttörőmozgalom és a KISZ-taggá válás közötti átmenetet. Javaslatokat is hallhattunk arról, hogyan lehetne ezt megoldani hetedik, nyolcadik osztályban. Én a hetediket megkérdőjelezném, hiszen épp akkor tudnak legjobban belelendülni az úttörőmunkába. Sőt. miég azt is el tudom képzelni, hogy a gyerek tizenöt évesen még úttörő legyen. Nem egyformán fejlődik mindegyik’. Iskolánknak jó kapcsolata van a Kaposvári Húskombinát és az erdőgaz-1

daság egy-egy KlSZ-szerve- zetével. Sok segítséget kaptunk tőlük, közös sportprogramokat szervezünk, gyakoriak a találkozások.

— Milyen volt a háromnapos tanácskozás programja?

— Az első nap központi plenáris ülést tartottak. Másnap öt szekcióban folytattuk a munkát, mindegyikben 100— 100 résztvevő foglalt helyet. Az idén nem szabták meg előre, hogy a szekciók milyen téma köré csoportosulnak. Mindenütt szó volt mindenről. Nálunk hosszasan tárgyaltuk az ifivezetők ügyét. Egyetértettünk abban, hogy a csapatok maguk neveljék ki az ifi vezetőket, és ne a KISZ-től várjak, hogy adjon. Ha tartalmas és jó munkát végzünk, akkor az úttörőink később szívesen visszajárnak az iskolába. A KISZ-ben azonban ismerjék el vállalásnak, munkának azt, ha valaki ifivezető.

u

Munka és humánum

»Ha nehéz is volt nekik, szerintem jól tették.«