Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-25 / 95. szám

Kis lépések — nagy tervek r Event© egy beruházás • /' Vetélkedők, kiállítások Közlekedésbfztoüsági hetek Somogybán A korábbi évekhez hason­lóan a megyei közlekedésbiz­tonsági tanács megrendezi So­mogybán a közlekedésbizton­sági hónapot A rendezvény- sorozat április 29-én kezdődik, és a május 27-i kaposvári köz­lekedésbiztonsági nappal vég­ződik. Ezen a napon rende­zik meg a Keressük a legjobb gép járművezetőt, keressük a legjobb gyalogost országos vetélkedő megyei döntőjét s megyei KISZ-bizottság szék- házában. A Centenáriumi parkban közlekedésbiztonsági kiállítás lesz, azonkívül többek között autós ügyességi ver­seny és ingyenes fényszóróbe­állítás. Az Állami Biztosító szakemberei a kárrendezésről nyújtanak felvilágosítást, és a helyszínen biztosítás is köt­hető. A közlekedésbiztonsági he­tek idején rendszeresen vetí­tenek a megyében közlekedési témájú filmeket, és sok he­lyen KRESÉ-vetélked őket is tartanaki De a járművezetők, sőt a gyalogosok is önkéntes KRESZ-vizsgát tehetnek, melynek sikeres letétéről iga­zolást kapnak. A balesetmeg­előzés érdekében a közutakon a rendőrség fokozza az ellen­őrzéseket. fényképeket kérnek a kaiinyini pionírok A kaiinyini úttörőház leve­let küldött szerkesztőségünk­nek. A pionírok nagy munká­ba vágták a fejszéjüket, meg­kezdték a Ky’.nyinnal kapcso­latos emlékek gyűjtését. Sze­retnének a megye nagy szü­löttének emlékére egy kis mú­zeumot berendezni. Somogy és Kalinyin terü­let testvéri kapcsolata adta az ötletet, hogy a kaposvári Ka­linyin városrészről is szerez­zenek adatokat: az építéséről, Kalinyin nevének fölvételéről, az ott lakókról, a gyerekekről, az úttörőkről. S mi sem ter­mészetesebb, hogy kiváncsiak a városrész nevezetességeire is. Á Vörös Hadsereg úti iskola, 588. számú József Attila úttö­rőcsapata vállalta, hogy segít a kaiinyini pajtásoknak. A le­vél szerint minden fénykép, újságpéldány és úttörőjelvény ott lesz majd az M, I. Kali­nyin Múzeumban. — Itt mindent magunk csi­náltunk! — mutat körül az új malacnevelő épületénél Csi­szár Imre, a bedegkéri terme­lőszövetkezet főállattenyésztő­je. — Az emberék építkezés közben tanulták meg a mun­ka fortélyait. Kis gazdaság vagyunk, kevés pénzből' kell megvalósítani elképzelésein­ket. s ahol lehet, a magunk erejére támaszkodunk. Ráfizetéses tejtermelés, ós­di sertésólak jellemezték nem is olyan régen a bedegkériek állattenyésztését, no meg az ebből következő szerény nye­reség vagy éppen ráfizetés. A tehenészet fejlesztéséhez hatalmas összeg kellett volna, hiszen elavultak a technikai­technológiai felszerelése, és je­lentős summát igényelt a ser­téstenyésztés fellendítése is. — Két út nyílt számunkra. Az egyik: áttérés a húsmar- hatenyésztésre. Csatlakoztunk a Taurina húsmarhatartási rendszerhez, melyet a puszta- szemesi termelőszövetkezet fog össze a körzetben. Kisebb rá­fordítással, az önköltségek csökkentésével termelhetünk. Ez az év még a beindulás je­gyében telik el. de jövőre már jó eredményt várunk. A dombos tájon jelentés nagyságú a legelő, a rét, ked­vez a húsmarhatartásnak Emellett rendelkezésükre áll egy új istálló építéséhez szük­séges összeg, s ha az megépül a régit csekély beruházással átalakíthatják hizlaldává. A közelmúltban átadott bat­tériás malacnevelő és az elő- hizlalda már az első lépést je­lenti. A hárommilliós beruhá­zás révén megoldódik végre a malacok korszerű, biztonságos nevelése, s mindez két dol­gozóval. Korábban ugyanis a rossz felszereltség és az ebből következő élőmunkaigény volt a jellemző. Persze, ez még csak az első lépés, hiszen a hizlaldák to­vábbra is korszerűtlenek, hiányzik a jó bekötő út, a megfelelő kocaszállítás. De már valami elkezdődött. A következő teendő a szar­vasmarha-istálló felépítése lt..z, azt a hizlalda átalakítása követi, majd évente egy be­ruházás, mert az évi átlagban 20 milliót termelő kis gazda­ság többet aligha bír el. Tervezik egy bekötő és cél- csoportos út építését a lassan körvonalazódó telepre, és meg rajzolják egy gazdaságos ál­lattenyésztés főbb vonalait. Az idén már csaknem 1400 hízót bocsát ki a sertéstelep, mely­nek új malacnevelője egy hó­napon belül megtelik. A ter­vek szerint 1985-re évi 4000 hízót bocsátanak ki. Ismerve a húskombinát igényeit, aligha kell ennek a jelentőségét mél­tatni. A hátralevő beruházások még mintegy hétmillió forintot igényelnek. A húsmarhaistál- lóra már megvan a pénz. A régi istállóból 800 férőhelyes sertéshizlalda lesz a követke­ző évben, arra a fedezetet a közben fejlődő két ágazat te­remti meg. Aztán újabb bat­tériás malacnevelőt építenek & így tovább ... — A két ágazat nyereséges kell legyen — fogalmazott a főállattenyésztő. — Részben a fejlesztés, részben a költségek csökkentése révén. Csak ez az út felel meg a termelőszövet­kezet szerény adottságainak, s amit mi hozzátehetünk, az a pontos és áldozatkész munka. Ez az év az átállás ideje, a sertésólakban születő mala­cok az idén még aligha befo­lyásolják az eredményeket, majd csak jövőre. Bízunk ab­ban, hogy az első lépést kö­veti maid a második, s az is sikeres lesz. B. A. Csillaghullás” után — Epigon, ül. . .1 A koromfekete nyomozóku­tya habozás nélkül, fegyel­mezetten hajtja végre Neu­mann József határőr, kutya­vezető parancsait. Még né- hámy rövid mondat, az útvo­nal, a feladatok ismertetése azután a járőr Nagy László tizedes parancsnoksága alatt megkezdi szolgálatát. Határozott, katonás fiatal­ember Nagy László tizedes, noha még nem töltött sok időt egyenruhában, s a tize­des! rendfokozatot jelentő, második «-csillaghullás« is csak néhány napja volt. — Most ün­nepeltem tár­saimmal, ra­jommal az egyéves kato­nai szolgála­tot...' Jól meg­értem magam a ftúlikat. Ket­ten vannak somogyiak, a kaposvári Sí­pos Gyula és a rinyaszent- királyi Varga Sándor. Már a polgári éői.- ben megta­nultam, hogy emberi szóval többe- éghe­tek el, mint utasítgatásakkal, vagy csak a parancsok kiadásával. Ezt az elvet vallom itt, a ra­jomban, s ha ügyeletesi szol­gálatot látok el, akkor is si­került mindenkor eredményt elérni, teljesíteni a feladato­kat. • Arról nem akar beszélni. miért kapia a második csilla­got. Az őrvezetőit a, körmendi tisztesiskola elvégzése után ott lett élenjáró határőr. A második csillagról inkább a parancsnok szóljon — mond­ta —, és arról is, hogy elége­dettek-e határőrt, rajparancs­noki tevékenységével. — Szókimondó, katonai és politikai szempontból jól kép­zett ember. A parancsnoki munka segítésében a KISZ- oktatásban egyformán részi" váll®, s társai nevelésében, formálásában eredményesen hasznosítja a polgári életben szerzett tapasztalatait. Karajos László főhadnagy véleményét fényesen igazolja Nagy László tizedes szolgálati könyve. Abban sok minden olvasható, többek között az is, hogy a kaposvári Mezőgép vállalat energetikusa — a Ju­tái úti gyáregységben dolgo­zott bevonulása előtt — mi­lyen határőrré vált. A dicséretek, jutalomsza­badságok mellett a jellemzés­ben "ez szerepei: Nagy László tizedes egyre jobban, ered­ményesebben te.jesít^i felada­tát. Ennek eredménye, ■ hogy most húsvétkor otthon lehe­tett Felsőmocsoládcn élő öz­vegy édesanyjánál, a felesé­génél, s hathónapos kislányá­nál. Különben kaposvárinak vallja magát. A gépészet' szakközépiskolai érettségi mellé az elektroncsőgyárbar szerzett elektroműszerész' szakmát. — A sok szabadságot, di­cséretet parancsnokom jóin­dulatának köszönhetem — mondja. Ez nem így van. A pa­rancsnok a dicséretet, a jutal­mat nem jóindulata, rokon- szenve, hanem a végzett mun­ka, a becsülettel teljesíteti szolgálat alapján adhatja. A parancsnoki munkát se­gítő tevékenységéért. A szol­gálat kiemelkedő ellátásáért. P él darti u faló ra j pa r ancsnoki munkájáért. Ezek állnak a szolgálati könyve dicséret-ro­vatán an, s ezek eredményez­ték az élenjáró határőr cí­met, a tizedesi csillagot, a rajparancsnoki beosztást és a szabadságos papírok aláírását. Első, felejthetetlen élmé­nyéről, az őrsre érkezése utá­ni riadóról, egy körözött, s a lakosság segítségével elfogott bűnözőről, meg a visszalevő háromezázegy nénány napról így beszél: — Nem határőrnek készül- ' lem, nem tudtam, mit jelent a ha áron. egy őrs közosségé- oen szolgálni, de örülök, hogy ide kerültem. Jó szellemű ka­tonákat, határőröket ismer­hettem meg, sokat tanultam, gyarapí Ihattam emberismere­temet ... Sok van még visz- sza, csak'a fele időt töltöttem le. Azt szeretném, ha a szol­gálati könyvemben a fenyítés! rovat a jövőben is üresen ma­radna . . . Részt veszek KISZ-es társaimmal együtt a szocialista versenyben, az őrs feladatainak minél jobb fpl -Tg.:«f+rfnrio pT’pÁVgKg’i. nőm kiérdemelni a harmadik, a . szakaszvezetői csillagot, s elnyerni a kiváló határőr ki­tüntetést. Szalai László I A zt nem lehet! Bárkitől kérdezném, így vá’a szó Via. Túlságosan nem is csodálkozom raj;.:, tudniillik a közmor.cácszerű közhely pon-ouan így él az embe­rek tudatában. Ls ha most ellenkeznék ? Ha azt monda­nám,.-hogy igenis, meg kell. meg lehet állni a félúton? Bi­zonyára csodálkoznának, talán még el is ítélnének megfon­tolatlan válaszomért., Csakhogy ezúnem a fejlődésre, hanem a mulasztásokra gondolok. Akkor sem indokolt a válasz? Azt hiszem: a rovsz utct nem okvetlenül szükséges végigjárni. Menet közben is észreveheti az ember, hogy nem jó felé tart. Es altkor okosabb abbahagyni a -mene­telést-*. Igenis vannak helyzetek, szokások, módszereit, ami­kor meg lehet és meg kell állni a félúton! Ns-n-régtben beszélgettem egy pártmunkással. Művelt és széles látókörű embernek tartom, akinek — bármiről esett szó közöltünk — mindig volt vé.etr.énye! (Nem kivet­nivaló tulajdonság.) Azt mondta: »Mintha a konkrét kri­tika kiment volna a divatból. Ma már sértődés nélkül szin­te lehetetlen bírálni. Évtizedek múltak el ez »örökség* óta; ezerszer leírtuk, magyaráztuk az ellenkezőjét, mégis azt hiszik az emberek: ha feltúrunk egy-egy hibát, akkor ellenük lépünk föl. Arra gondoltam, hogy a húzasóletben például milyen gyakori az összekoccanás. A házastársak mégis szeretik egymást. Nem sértődnek meg, legföljebb morgolódjál:, és másnapra elfelejtik a »sértést-; megpró­bálnak javítani és kiegyensúlyozottan élni tovább — együtt... Azt kellene elérni, hogy a bírálat az élet termé­szetes része legyen; ne vegye el az emberek munkalcedvét, életörömét, hanem arra késztesse őket, hogy ha kell, meg tudjanak állni a félúton.­Májdnem mindenben egyetértettünk. Csak abban volt ellenvé eméoyem, hogy kiment, a «divatból- a bírálat. Nem. Elméletileg a kritika é. etünk szerves része. Mon­dom: elméletileg. Hatását azonban nekem is van alkalmam érzékelni!. Azaz nem vitatom a sértődésről, fölháborodé**'ól — és nyomában az eredménytelenségről — vallott nézetet. Eziehen csakugyan jó volna változtatni. Nem kétséges: a párt ország-világ előtt ki »meri- mondani, hogy ebben vagy abban hioát vétettünk. Akkor miért ne lehetne ugyan­ezt megtenni a közvetlen frontvonalban? Elvégre József Attilával együtt valljuk, hogy »Az igazat, mondd, ne csak a valódit-. És ennél a pontnál nem kell mesterségesen továbbfej­leszteni a gondolatot, hiszen mindennapi étetünk újabb és újabb kérdőjeleket szül. Legutóbb például az egyik gyár­ban azt kérdezők tőlem: »Érdekelt-e a vezető abban, hogy föltárja a gondokat? Vajon érdeke-e, hogy a »}elsőbbség­nek-, azaz az irányító vagy a felügyeleti s-erccnek is el­mondja, Imi a baj, mi Izelíene ahhoz, hogy gördülékenyebb ben haladjon a gyár szekere?- Választ várt, és nem tud­tam mást mondani, mint azt, bogy a vezető elvileg, elmé­letileg okvetlenül érdekelt. »Na de hát a gyakorlat?* — kérdezett vissza. Azt hiszem, vannak hasonló tapasztala­taink ... A rózsaszín szemüvegről csakugyan ritkábban beszé­lünk mostanában, és nem nagyon aggaszt az úgynevezett «kincstári optimizmus- réme sem. Pedig ezek hatásáról van némi tapasztalatunk a »hőskorból«. Kissé nehéz szív­vel mondom, hogy magam is részt vettem már nem egy' olyan vitában, ahol az égvilágon senki sem mondta azt, hogy rossz a szocializmus, mégis minden felszólaló szen­vedélyesnek látszó »panelszöveggel- azt bizonyította, hogy jó. Senki sem gondolt arra, nem is mondta, hogy egyiK vagy másik ágazatban nincs. fejlődés, mégis mindenki iszo­nyú erőfeszítéssel bizonyította, hogy van. Mindent meg­magyarázó, néha agyonmagyarázó nemzet vagyunk. Vagy csak átmeneti szokásunk ez? Érdemes elgondolkodni. a zért mondom ezt, mert a szajkózás, a szó szerinti örökös ismételgetés sohasem bizonyítja, hogy vala­ki, egyetért egy-egy döntéssel vagy határozattal Engem legalábbis csak azzal lehet jneggyoznd arról, hogy bárki is érti, a megáénak vallja a döntést, és kész mun­kálkodni a cél eléréséért, ha a véleményét nem a Nép- szabadság, hanem önmaga fogalmazza meg. Ellenkező eset­ben — bizonyára az én vétkem — arra gondolok, hogy az' illető híján van a gondolkodásnak és a fogalmazási kész­ségnek is. Az eiőbbi ijesztőbb. De akkor miért beszél? Miért kell ismételni a »szöveget-, jóllehet igaz, megfontolt es valamennyiünk érdeket szolgálja —, ha 'a gondolatot nem tudja behelyettesíteni? Ha képtelen arra. hogy az ál­lásfoglalást saját működési terűidére ültesse át, es ott ta-. látja meg a cselekvés irányát. Az egyetértést leginkább tettekkel lehet bizonyítani... Érdekeitek-e a vezetők a hibák feltárásában? Igen. A kérdéseket mégis gyakran |ingerült magatartás és magya­rázkodás követi. Miért tapasztalható kitérés, elterelő »had­mozdulat- a jó szándékú kíváncsiság előtt? Miért kerül gyakran kérdőjel a kérdező neve mellé, és miért merül­het föl az a kérdés, amely «elgondolkoztatja- a válaszra illetékest, hogy ugyanis »ki a kérdező, mit akar, és hova tartozik-? Miért kell olyan felszólalásokat hallani, jelenté­seket olvasni, amelyekben minden a helyén vám csak ép­pen a va'óságot nem lehet tetten, érni? Miért kell néha a sorok között, és miért nem lehet a sorokban olvasni? Hi­szen. a jó ügyért a haladásért, a hibák fölszámolásáért tenni kell, de kérdezni sem ártalmas ahhoz, hogy netán beláthatóbbá váljék a cselekvés útja. Nem kétséges, hogy a bírálatnak senki sem örül. De nem is örömet, nem kitörő lelkesedést, hanem számvetést és befelé tekintést, tetteket vonz a bíráló észrevétel. Nagyon nehezen edződünk hozzá. Azt h'szem: fölfagyott, gödrökkel és buktatókkal teli úton jár az, aki nem tanulja meg becsülni a jót. nem tud lelkesedni azért, amit sok millió ember rögös úton járva, és évtizedes, odaadó küzdelmek árán elért. Botladozik és nehezen já.r, aki nem igyekszik magabiztosan újabb hal­mokat, »várakat- építeni a sikerek megingathatatlan alap­jaira. De cselekvőképtelenné torzul mindenki — azaz eljár fölötte az idő —. ha csak vissza tud tekinteni, és előrenéz­ni képtelen. O vanná lesz, mint a kisgyerek, aki önfeledt mosollyal simogatja és mutogatja a hasát, s ebbéli túlára­dó örömében rendszerint elfelejt enni. Az idő 'ugyanis nem áll meg. A fejlődést sem lehet erre kényszeríteni. A hibák feltáram tehát vem áskálódás vagy valamiféle el­lenszenv megnyilvánulása, mint ahogy a bírálat sem táma­dás, hanem éppenséggel az előrelátás, a továbbhaladás kényszere. Így azután lehet' vezető vagy , beosztott — de mindenképpen dolgozó ember — bárki és bárhol; aligha juthat tovább, ha minduntalan személyes támadásnak, ne­tán ez eredmények lebecsülésének, torz“alkodá-nak vagy Személyeskedésnek tekinti a kritikát. És önvédelmi ma- gyarázkoclásba kezd. Ebben kell megállni a félúton. Meg' a beigyökeresedétt rossz szokásokban. S ehhez — ha jól fogjuk föl a lényeget — kitűnő segítséget nyújt a szociá­list-" J"mokrócia. H ogv érdekelték vagyurk-e a hibák, a mulasztások feltárásában? Csak mi vagyunk az érdekeltek. És senki más. Az ország verető ereje — helyset'«ne- ret alapján — mindig mélységesen komolyan gondol ja azt, amit mond. És senki más. csak mi tehetünk e gondolatok megvalósításáért. Azzal is, ha a mélyen süppedő, sáros és lépteket visszatartó ösvényeken meg tudunk állni a félúton. Jávori Béla Félúton megállni? Az új malacnevelő.

Next

/
Thumbnails
Contents