Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-22 / 93. szám

Jó munkát végez az építőbrigád fásával. Ebben az évben ké­szül e] — ugyanénak Ihátrány- bú n — a negyedoeztályú kis­vendéglő és.ételbár, Balaton- parli színvonalon. Minden szorgalmú líra és igyekezetükre szükség lesz, hogy Boglárlej le császtal részén május 31-re — határidőre — átadhassák az ABC-kisiruház mellett a FOR F A -elemekből készülő bisztrót. A határidő rövid, Horvath Károly azonban bízik az épnőarigád tudásában, nem az első ilyen épületet ké­szítik. Egy-egy mlj nkaíolyamat, építkezés határidőre történő elvégzése esetén az építők pré- miuimot kapnak. Az is számot­tevő, hogy a brigád 90 száza­léka törzsgándatag, legalább tíz éve a boglári álésznél dol- kozik. Egy részük a szövetke­zetnél érett szakim un Írássá. A kőművesek és a többi iparos ács — tetőfedö-m unkát is vé­gez. Horváth Károly művezető a j fejlesztéseket a Szövterv ka-1 posvéri irodájának tervei alapján, valósítja meg. A mű­vezető állandóan képezi ma­gát, nagy gyakorlata van, hi­szen korábban a kőművesek brigádvezetője volt. Az sem mindegy, hogy jó kapcsolato­kat alakított ki a boglárlellei vállalatokkal, üzemekkel, akik kérésre gépek Ítél és más esz­közökkel segítik az áüész épí­tőbrigádjának munkáját. Bíznak abban, hogy vállalá­saikat tel jesítik, és ez' meg­hozza számukra az első kitün-' tető címet, D. Z. Az ez év januárjában be­fejeződött gyártási időszak alatt fél millió tonna cukrot gyártottak az iparág üzemei­ben. A nyereség két év alatt megduplázódott az iparágban és a legutóbbi évben már meghaladta az 1 milliárd fo­rintot. H em ismerte a kivétele- ‘ két, ha személyekről volt szó, kivált, ha ön­nön ügyeiről, s mindig elis­merte a kivételek jogát, ha a társadalmi fejlődés objektív törvényéi és a gyakorlat kö­zött vett észre eltérést. Szi­lárdsága és hajlékonysága, kö­vetkezetessége és az okos kompromisszumokra való készsége ugyanabból a forrás­ból táplálkozott. Életművének talán ez a legaktuálisabb ta­nulsága: a dogmák elutasítása az elvek nevében, a gya­korlat igenlése — az élet szol­gálatáért. Mindennek ellenére nem volt pragmatikus politikus. Kevés olyan nagy embert is­mer a történelem, aki olyan alapos elméleti felkészülés után jutott el — elveinek gya­korlati megvalósításához, mint éppen Lenin, ötvenhárom esz­tendős korában ragadta el a halál; mindössze nem teljes hét esztendőt munkálkodhatott a hatalom birtokosaként. S ha ehhez még hozzászámítjuk — s bizony nem feledkezhetünk cl erről sem —, hogy ez a hét év is betegségekkel súlyosbí- tódott, valamint azt a körül­ményt, hogy a világtörténe­lemben kevésszer próbáltak kedvezőtlenebb körülmények között új világot, új rendet te­remteni, nos, akko értékelhet­jük igazán a személyes tel­jesítményt. Hajlamosak lennénk arra, hogy kettéválasszuk az élet­pályát; a forradalom előtt) szakaszra, illetve az 1917-et követő évekre. Logikusnak látszik az ilyen korszakhatár. A múlt század utolsó éveiben, illetve századunk első másfél hírnévnek örvendő gyáregy­séggé fejlődött, és fontos sze­repet tölt be a nagyközség, illetve a környék lakóinak éleiében. Ha pedig a krónikás olyan szemmel tendnti az eltelt he­tet, hogy mi az, ami elkezdő­dött, akkor is van miről szá­mot adni. A viszonylag hosz- szú — bár a diákok számára oly hamar elrepülő — tava­szi szünet után ismét megkez­dődött a tanítás az általános és középiskolákban. E héten volt a nyitánya országosan is a csütörtöki bevásárlónapnap — Somogybán, sajnos, nem a legkedvezőbb tapasztalatok­kal. Persze az elsöböL messze­menő következtetéseket nem lehet levonni. Mint ahogy égjük napról a másikra nem változott Kaposvár köztiszta­sági helyzete sem, jóllehet a héten életbe lépett a váró' közterületeinek tisztántartá­sáról szóló rendelet. Egy kü­lönösen fontos — úgv is le­het mondani: már régóta várt — közérdekű intézkedésről van szó, amely nemcsak tisz­táz egy sor korábban vitatott kérdést, hanem amelynek a végrehajtásában mi ndenkinek van feladata. Különösen fi­gyelemre méltó és a jó érzé­sű emberek messzemenő -egyetértésével találkozik a rendeletnek az a része, amely kimondja, hogy a város terü­letén. az üzletek előtt, az ut­cán, tereken, tilos szeszes Halt fogyasztani. Jó lenne, ha nem a kilátásba helyezett bírság, hanem a környezetünk kultu­ráltságáért érzett személyes felelősség segítené érvényesü­lését. Túl vagyunk április dere­kán, de igencsak távol áll a tréfától az, amit az időjárás «■művel«: A húsvéti igazi ta­vasz után szokatlanul viharos, hideg idő köszöntött ránk. Szorongva nézzük, hogy a csütörtök éjszakára jelzett és — sajnos — bekövetkezett fagy milyen károkat okozott a virágba borult gyümölcsö­sökben. Azon az éjszakán a Kaposvár környéki kiskertek­ben mínusz öt és fél fokot is mérteit. Néhány napra van szükség, hogy a kár mértékét megállapíthassák. Különösen nehéz tavasza van most a mezőgazdaságnak. Nemcsak azért, mert rosszul teleitek az őszi gabonák és sok terüle­ten kell újravetni, hanem azért is. mert az esedékes ta­vaszi munkákhoz meglehető­sen mostohák a feltételek. A naptár szerint 'fő ideje volna a kukorica vetésének (több mint. 93 ezer hektáron), s va­lójában épp csak megkezdő­dött, szinte lopva végezhetik csak a gazdaságok, A techni­ka, a tapasztalat, a szakérte­lem segíti ugyan a körülmé­nyek kedvezőtlenségének mér­séklését — jő példa rá a Ba- iat.on,szabadiban e héten tar­tott vetési bemutató —, emel­lett azogiban most már iga­zán nagy szükség volna az időjárás javulására is. Vörös Mért» évtizedében Lenin a világ szemében egy kicsiny és ille­gális párt ve­zetője volt: jo­gok és hatalom nélküli politikai emigráns, amo­lyan vitakész szobatudós, a különböző nagy könyvtárak szorgalmas lá­togatója és egy levert, elnyo­mott forrada­lom eszmei ih­letűje. 1917. no­vember 7-e utón azon­ban olj-an rendkívüli hatalom birtokosa, amely ritkán ada­tik meg politikusnak, még for­radalmi vezérnek sem. S az a tény, hogy e rendkívüli hata­lom egy oly in politikai párt és olyan forradalmár kezébe került, amelynél, illetve akinél a cél éppen az önkényuralom­nak az autarkiárvak, az egy­személyi diktatúrának a meg­szüntetése volt, — s alapként mindehhez az úi típusú de­mokráciát, a széles néptöme­geknek a kormányzás dolgai­ba bevonását hirdette meg — ez különleges helyzetet te­remtett. Látszatra az elmélet és a gyakorlat, ellentmondá­sát. az ígért elvek és a meg­valósítható hatalom közötti fe­szültséget. Mégis: egységben kell lát­nunk Lenin életművét. Nem pusztán abban az értelemben, hogy a forradalom előtt föl­készült — elméletileg — a forradalom utáni szituációra, s még kevésbé egyszerűsíthe­tő ez az életmű akként, hogy a forradalom után a forra­dalom előtt kidolgozott elmé­letet ültette át a valóságba. Hiszen a szocializmus —■ ki­váltképpen Marx és Lenin ér­telmezése szerint, de még a Lenin által okkal és oly szigo­rúan bírált szociáldemokrácia szerint sem — nem üdvtan; ételreceptek, társadalmi aján­lások összessége. Ha ez lett volna, ugyan miben külön­bözött volna — mondjuk — a katolicizmustól, amely a mennyek oszágának ígéreté­vel példálózott, egyéni megol­dásokat ajánlott az aszkézis- től a szellemi átlénj'egülésig. nehogy szembe kelljen néznie az evilági nyomorúsággal. Lenint a legkönyörtelenebb realizmus jellemezle — az emigrációban éppúgy, mint a forradalom irányítójaként. Nemcsak hirdette, hanem gya­korlatban alkalmazta azt az elvet, hogy ítéletet alkotni, dönteni kizárólag a tényék- alapján lehet, tehát össze kell gyűjteni az adott kérdésre vonatkozó minden tényt — függetlenül attól, hogy az ked­vező-e mireánlc, avagy kedve­zőtlen. És — véleményem sze­rint — az életmű egységének a kulcsa itt található. Mert természeten megál­lapítható — s a polgári tör­ténetírás sokszor megtelte már ezt —, hogy az elmélet és ,a megvalósulás között miféle el­térések találhatók. ' Milyen be nem váltóit ígéretek jel­lemzik a szocializmus építé­sét, Louis Fischer, aki Lerjin legtekintélyesebb nyugati élet­rajzírója volt, egészen odáig megy, hogy megállapítja: -a történelem — a szó és tett közötti különbségek króniká­ja-, Lenin munkásságának első pillanatétól tudatúban volt annak, hogy u cári Oroszor­szág elmaradottsága milyen mértékű. Arról sem feledke­zett meg, hogy a marxi—en- gelsl elmélet mindenekelőtt Európa legfejlettebb munkás­mozgalmának. a németnek és az angolnak az eredményeire épült. Az sem volt kétséges számára, hogy, a marxizmus értelmezésében mekkora elté­rések voltak tapasztalhatok, korántsem csupán az oroszor­szági mozgalomban, de világ­szerte általában. Annál ke­vésbé lehetett számára ez II- tok, mivel ő muga rendkívül aktív részvevője volt e nem­zetközi polémiáknak. Azzal ugyancsak számolt. hogy Oi'oszoi’szúgban nem építhet egyedül a .tudatos szocialisták meglehetősen vékony rétegé­re, hanem számításba kel’ vennie a cárizmus ellen küz­dő minden haladó erőt. For­radalom előtti polémiáinak élességét, nem egyszer könyör­telenségét, döntően ezek a kö­rülmények befolyásolták. Hi­szen a viták •— akár az orosz közegben, akár nemzetközi sí­kon — nem úrról zajlottak, hogy milyen lesz majd a kommunizmus. Az ilyesfajta elmélkedéseket Lenin üres szócséptósnek tartotta és megvetéssel távol tartotta ma­gát tőlük. Lenin és a vele egyetértők elméleti munkássá­ga elsőrendűen a helyzet pon­tos meghatározására irányult, valamint — egy mai divatos szóval élvén — egyfajta fu­turológia megalapozására. Ez a futurológia, persze, "nem jóslás volt. hanem a cselek­vés lehetőségeit igyekezett ki­mérni. A lehetőségeket viszont nem a személyekhéz, még csak nem is a kollektívákhoz szabta. Nem is tehette ezt, hiszen a j szocializmus nem az egyéni megoldást részesíti előnyben, hanem az egyén szabadságát, kiteljesedési lehetőségét a társadalom szabadságával, demokráciájával, kiteljesedé­sével köti össze. (Különben is, gondoljuk meg:' amennyiben Lenin az egyéni megoldásokat részesítette volna előnyben, eleve reménytelennek kellett volna tartania a forradalmat, mert ha valaki, ő azután tud­hatta. hogy mennyire kevesen vannak a bolsevikok, s az ille­galitás körülményei mennyire kedvezőtlenül hathatnak egy pártra.) Hogyan nélkülözhet­né az egyént — a cselekvés társadalmi programja? Lenin elutasította az egyénre vonatkozó megoldásokat, ha annyira szigorú fegyelemmel rendezte a párt sorait, ha oly következetesen védte a vita szabadságát, de ugyan­ennyire következetesen védte a végrehajtás egységét — mindezt nem azért tette, mint­ha lebecsülte vol ta az.' egyé­niség erejét. Ellenkezőleg: számtalan példát tudunk arról, hogy milyen figj’elmes elvtárs cs barát volt, hogy mindenkin és mindenkor segíteni igyeke­zett. (A sok lehetséges példa közül idézzük csak Gorkij ese­téi. 1917-ben Gorkij r.cm lát- tu világosan a szocialista for- ’•adalom esélyeit. Oroszország­ba, tehát vessélj'es polémiák­ba keveredett a bolsevikokkal és személyesen Leninnel. Le­nin ebben a disputában nem volt hajlandó semmilyen kompromisszumra. Ugyanak­kor féltőn vigyázott arra. ne­hogy Gorkij egészsége meg­rendüljön. személyes' szerete­tő. tisztelete sohasem csökkent nz író iránt.) Lenin azt hirdette — é* úgy is cselekedett —, hogy a szo­cializmus tudomán,y. Nem volt ez a fölismerés hagj’ományok nélküli. A német munkásmoz­galomban széles körben ter­jedt uz a jelmondat, hogy a tudás hatalom, a hatalom tu­dás. Ennek azonban inkább serkentő hatása volt, amely a munkásságot a szükséges is­meretek elsajátitilsára biztat­ta, illetve elutasította a ko­rábbi társadalmi formációk örökletes jogon alapuló hata­lombirtoklását. Lenin értel­mezése minőségi változást je­lentett. A tudományosan értel­mezett szocializmus államel­mélete feltételezte (és feltéte­lezi) a helyzetrnegállapKáff, a tervkészítés és az irányítás tu­dományos megalapozottságát A tudomány nem prakticiz- mus, noha a valóság teljes is­merete nélkül el sem képzel­hető. Ugyanakkor a tudomány kizárja a dogmát, hiszen ez utóbbi a hit világába tartozó fogalom, és sokkalta Inkább a vak engedelmességet tétele­zi föl, azt igényli. Persze, a tudomány, fegyelmet követel művelőitől és megvalósítóitól, de — talán fölösleges Itt rész­letezni ezt — a fegyelem és az engedelmesség között óriá­si az eltérés. L enin életművének egysé­ge ennek a tudomá­nyos szemléletnek a következetes megvalósulásá­ban lelhető föl. Így látták ezt már a kortársak is. Így ta­nultak tőle Oroszországban éppenúgy, mint világszerte. Majakovszkijra emlékeztes­sünk? ö, az aforisztikus meg­fogalmazások híve és mestere tömören összegezett: »Tanul­jatok Lenintől, dé ne káno- nizáljátok őt.- A megvalósuló szocializmus fejlődési folya­mata igazolja e tétel helyes­ségét. I E, Fehér Pál A fakitermelés gépesítésére nav feljesitményíí svéd gépsort vásárolt a Nagykunsági Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság. A döntő-, daraboló- és kihordócgyscgekből álló géplánc egy-egy kezelő irányításával három nap alatt elvégzi egy hattagú — hagyományosan gépe­sített — íavágóbrigád egyhavi munkáját. LENIN TUDOMÁNYA Születésének 109. évfordulóján A boglárlellei áfész építő­brigádjának fontos szerepe van a szövetkezet hálózatfej­lesztési feladatainak elvégzé­sében. A reájuk bízott mun­kákat kiválóan végzik, s min­denkor számítani lehet rájuk. A határidőiket a legtöbb eset­ben tartani tudják. A brigád egy része most Boglárlelle c-stisztái részén dolgozik, ahol a/. ABC-kisáruház mellett FORFA-elemekből egy bisztró épül. A többiek Látrányban munkálkodnak, ahol egy ne­dved osztályú kisvendéglő és ételbár készül. Horváth Ká­roly művezető irányításává] öt kőműves, négy segédmunkás és öt festő dolgozik az új üz­letek létrehozásán, a régitek karbantartásán, korszerűsíté­sén. A brigád tagjai az idén el­határoztak a szocialista brigád cim megszerzését. Ennek érde­kében. a vállalásaikat megtet­tek. Korábban — más félál­lásban — már tagjai voltak egyes szocialista brigádoknak. Érdemes az utóbbi két évben végzett munkájukról szólni. 1977-ben rekord idő alatt ők építették föl Boglárleilén a Nyárfa utcában levő ABC- kisáruházat, amely 1,5 millió forintba került. Ugyanebben az évben készült el a balaton- lellei üdülösétányon egy biszt­ró. amelyre a szövetkezet 800 ezer forintot fordított. Ez a létesítmény csak az idegen- forgalmi szezonban üzemel. A múlt évben építették So- mogybabodon az élelmiszer­háztartási. boltot 1,8 millió fo­rint értékben, s ők alakították át a látrányi vegyesboltot Ö00 ezer forintnyi összeg ráfordí­Cukoripari szocialista brigád-vezetők tanácskoztak Petöhúzán tartották szom­baton tizenegyedik országos tanácskozásukat a cukoripari S'.octa listabrigád-vezetők, akik több mint ötezer brigádtag képviseletében jelentek meg. Az ágazathoz tartozó üzemek termelési eredményei évről- évre javulnak, s ebben nagy szerepük van a szocialista brigádoknak. Ünneppel kezdődött a hét,’ de a sok esemény miatt szin­te észre sem vettük, hogy ez a tizenhatodik hét csupán öl munkás napra zsugorodott. Ha az időrendet követi a ki-ó- nikás, a tragikus eseményt, a jugoszláviai földrengést kell első helyen említeni — ennek rezgéseit Somogybán is érez­hettük. S a részvét a termé­szeti csapás sújtotta vidék la­kói iránt nemcsaik szavakban nyilvánul meg: a hét második felétől mikor a Vöröskereszt szolidaritási c s*e kk s zá m 1 a szá­ma nyilvánosságra került, sorra érkeztek a hírek az egyéni adakozók szép vállalá­sairól, fölajánlásairól. Ha a hét kiemelkedő gaz­daságpolitikai eseményeit te­kintjük, feltétlenül a megyei pártbizottság e héten tartott üléséről kell szólni az első helyen. Itt a megye építő- é; műanyag-ipari, valamint la­kásépítési helyzetét tárgyalták meg, és meghatározták a to­vábbfejlesztés feladatait. Er­re az alkalomra Somogyba érkezett Biszku Béla, e Poli­tikai Bizottság tagja, és pártbizottság ülése után két­napos látogatást _ tett me­gyénkben.- S ha már Somogy iparáról esik szó, nein ma­radhat ki a krónikából, hogy e héten ünnepelte fcnnállásá' vak 25. évfordulóját a Somo­gyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csurgói gyáregysége. A csurgói kis üzem e ne­gyedszázad alatt ezer mun­kást foglalkoztató, országos Óriási fakitermelő géplánc

Next

/
Thumbnails
Contents