Somogyi Néplap, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-22 / 93. szám

A lakosság» szolgáltatások bővítése A Kaposvári Városi ' Tanács egészségügyi bizottsága nemrégiben azzal foglalko­zott, hogy a lalkoss ági szol­gáltatások bő­vítése érdeké­ben a megye- székhelyen szükség lenne látszerészre. Nyilván a la­kosság türel­metlenségét fejtette ki a bizottság tár­gyalása, hiszen valóban olykor hosszú várako­zási időbe te­lik, amíg az Ofotért a szemüvegvény ellenébe;} használható szemüveget ád. Ugyan ipar­kodtak tuda­tunkba bevés­ni, hogy tartalék szemüveget is készíttessünk, de nem min­denki hajlik a »-jó« szóra. A szemüvegjavíiás pedig lehet, hogy egy napba is beletelik. Aki vidéki, kétszer kénytelen megtenni az utat, s a javítás költségét jóval növeli az uta­zásra fordított pénz. Az egészségügyi bizottság fontos jelzést észlelt, már csak a megoldáson kell töprengeni. Somogybán mindössze két lát- sverész működik: Boglárlellén, illetve Siófokon. Fontos szol­gáltatást végeznek a lakosság részére. Sokan, akik még nem jártak látszerésznéL, bizonyára úgy vannak, mint én, amikor be­kopogtam Bánhidi József bog- lárlellei üzletébe: ismerkedni kezdtem, vajon milyen tartal­mat hordoz a kifejezés, milyen szakma a látszerészé. A pulton szemüvegkeretek, a műhelyben halkan duruzso­Tavaszi pillanatok ló köszörű. A két pillanatfel­vétel pontosan kifejezi, mit jelent a látszerészet: szem­üvegkészítést és javítást Ugyanúgy betérhetünk a lát- sz.erészhez szemüvegigényü,nik­kel és javítási szándékunkkal, mint az Ofotért bármelyik üzletébe, csupán az előbbi he­lyen — bizonyára —előbb tel­jesül a kívánságunk. Bánhidi József né elmondta: tevékeny­ségük java része — több mint nyolcvan százaléka — javító munka. A boglárlellel tanácselnök hozzátette: nagyon fontos szol­gáltatást végeznek a lakosság szápnára. Nemcsak a. boglár- lelleiek és a környékben lakók szükségletét elégíti ki a lát- szprész, Somogv más telepü­léseiről is szívesen fölkeresik Bánhidiékat. Úgyszintén a sió­foki látszarészt, hiszen ilyen mestert legközelebb Keszthe­lyen találnak. Kevés a látezerész Somogy­bán. Kaposváron fölöttébb szükség lenne ilyen foglalko­zású kisiparosra, ám talán al­kalmazhatna látszerészt az Ofotért is. Nagyon kedvező a hatása annak, hogy a nagyobb áruházakban különböző ‘szol­gáltatásokat is igénybe vehe­tünk. Kaposváron a Zselic áruházban például órás1 műkö­dik, ugyanígy az Óra- és Ék- szerbo' ,ban: azonnal javít, s ígv — rövid határidő letelté­vel — ismét ketyeg az óránk. Nem beszélve olyan apróság­ról, hogy az új órára szíjat varr, láncot rak. Néhány pil­lanat — mondhatni csupán* fi­gyelmesség az áruhág, a bolt részéről, hogy gondoskodik ró­lunk. A városi tanács egészség- ügyi bizottsága keresi a meg­oldást. Honnan lehetne látszerészt; »hozni« Kaposvárra? A tanács a jelentkezőnek azon nyomban adna iparengedélyt, üzlet- helyiségről is gondoskodna. Ez is egy megoldás, , de .nem biz­tos, hogy eredményre vezet. Helyesnek tartom, ha a fiata­lok pályaválasztását például ilyen reális igényekkel segíte­nék. A városi tanács helyesen jár el, ha az érettségiző fiata­lok egyikében, másikában föl­ébreszti az érdeklődést a lát­szerészet iránt, az Ofotért-,nál kitaníttatja, s ösztöndíjjal tá­mogatva biztosítja egy hiány­zó szolgáltatásnak az utánpót­lást. Bizonyára akadnának fiatalok, akik szívesen vállal­koznának rá, s ha tudnának e szakma létezéséről — s főleg az iránta jelentkező igényről —, nem kellene sokáig várni arra, hogy Kaposvárnak is le­gyen látszerésze. Nem kellene sokáig várni a javításra szoru­ló szemüvegre, a napszemüveg kitörött üvegének a kicserélé­sére, a kiesett csavar pótlásá­ra, a sok apró munka elvég­zésére. H. B. Elszaporodtak“ a bolti szarkák fi Szigorúbb bírságolás, a szabálysértések megfékezésére Hatszázharminc szabálysér­tési följelentést nyújtottak be tavaly a Kaposvári Városi Ta­nács V. B. igazgatási osztá­lyához, s ezek a följelentések 690 személyre vonatkoztak. A szabálysértést elkövetők ' szá­ma egy év alatt figyelmeztető mértékben nőtt a megyeszék­helyen, 1977-ben ugyanis 611 ügy került az igazgatási osz­tályhoz. A múlt évben négy­száz esetben hoztak bírságoló határozatot, s ezek közül mindössze ötöt fellebbeztek meg az ügyfelek (ebből a me­gyei szakigazgatási szerv egyet változtatott meg, a többinél helybenhagyta az eredeti ha­tározatot. Nemcsak az elkövetők szá­ma növeikedett a múlt évben, hanem az előírt pénzbírság összege is emelkedett: az 1977. évi 375 300 forintról 382 900- forintra. A bírságolt szabály- sértéseknek majdnem a felét a tulajdon — többnyire társa­dalmi tulajdon — ellen követ­ték fel. A társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett 275 sza­bálysértés több mint három­negyedének az önkiszolgáló boltok, áruházak voltak a helyszínei. Viszonylag magas s- rrtmal szerepel e megbírsá­golt szabálysértési területek között az ipar és a kereskede­lem, a köztisztaság és a köz­egészségügy. 1977-hez képest csökkenés csak a mezőgazda­sággal, az árdrágítással, a köz- ellátással összefüggő szabály- sértéseknél mutatkozik. Csök­kent az olyan szabálysértések száma, amelyeknek lezárásá­hoz elég lett volna a figyel­meztetés: akik ellen eljárás indult, 8,5 százalékuk része­sült figyelmeztetésben, s ez 4—5 százalékkal kevesebb az előző évekénél. Az osztály a legtöbb sza­bálysértési feljelentést a rend­őrségtől kapja; az áruházi szarkákat az egységek vezetői jelentik föl. Persze nem any- nyi a vétség, mint amennyire fény derül — éppen ezért fon­tos a nagyobb arányú részvé­tel a földerítésben. A tanácsi szakigazgatásban a termelés- és ellátásfel ügyeleti osztály, a vállalatok közül a városgaz­dálkodási vállalat és az IKV ad' gyakran feljelentéseket az osztálynak. Társadalmi segít­séget jelent a szabálysértések földerítésében a szakszerveze­teknek a dolgozók érdekvédel­mét szolgáló ellenőrző mun­kája: a társadalmi ellenőrök tevékenységét a Szakszerveze­tek Somogy megyei Tanácsa koordinálja, s munkájuk során sok rendellenességet — példá­ul a fogyasztót károsító mani­pulációkat — tárnak fel. A Kaposvár Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága leg­utóbbi ülésén — dr. Varga László igazgatási osztályveze­tő jelentése alapján — tár­gyalt a szabálysértési ügyin­tézés tapasztalatairól, és ha­tározatot hozott a munka ja­vítására. Egyebek között fel­hívta a figyelmet, hogy fokoz­ni kell a köztisztasági és épí­ti >ügyi szabálytalanságok föl­A szürkésfehér színt a nap, mint hatalmas sárga szivacs, letörölte a természet táblája ról, és halványzölddel, sárgá­val, világoskékkel, rózsaszín­nel mázolt be mindent. A madarak, amikor egy reggelen megpillantották a sokféle színt, meglepetésükben, örö­mükben dalra fakadtak, így aztán a csodálatos színek fö­lött mindenütt gurgulázva. trillázva zengett a dal. Ügy hunyorogtunk mi, emberek is, mint a lomha pelék, ha hir­telen. lámpafény kévéje za­varja meg éjszakai vadásza­tukat. Az öregember is kihozta a ház elé a kis sámliját. Bot­ját a falhoz támasztotta, egy darabig a nap felé pilogott, aztán lassan a fal kiszögelé- sébe kapaszkodva leült. A borosták szürkén meredeztek az állán. — A borbély mára ígérte, hogy’ jön — sóhajtotta a nap­ba. — Annak is sok a dolga, mert már nem igazi borbély’, gyárban dolgozik. Kiöregedett a szakmából, és csak a régi kuncsaftokat borotválja, szí­vességből — mondta az. öreg. jól megnyomva a -cs«-t. — A pénz, amit ezért kap, az semmi. Pár forint. Jó, ha egy pakli cigarettára elég. Az öreg mevakargatta. ál­lát, megpróbálta kinyújtani el­gémberedett, nehezen enge­delmeskedő lábait. — Kevesen vagyunk régiek — folytatta.\— Minden évben elmennek páran. A borbély már csak hármunkhoz jár. Minden héten jön rendesen, pénteken va.gy szombaton. A tél végére most is keveseb­ben lettünk: eltemettük az Imrét, meg a Marcit is. .. Nem mentem ki a temetésre: hiába, a lábak — teszi hoz­zá, és megütögeti a térdeit. — Hát amikor harangoztak nekik, ültem az ablak előtt, és néztem arra. ahol a temető van. Azt kértem magamban, legalább még ezen a tava­szon itt lehessek. Persze ezt mondám minden évben. és ha még leszek, ezt mondom jövőre is. Minden 1 új nap ajándék. Volt idő. amikor úgy feküdtem le esténként, hogy arra gondoltam, talán nem ébredek föl soha többé. Ez most már elmúlt. Nem gon­dolok a halálra, de az életre annál többet. Még egy kevés időt kérek tőle. Igaz, jófor­mán tehetetlen vagyok, de jó itt ülni a napom és nézni a fákat Mind az éh gyermek kém: én ültettem őket gon­doztam az ’ ágaikat. Most sze­retem hallgatni, ahogy su­hognak a levelek, s nézni, ahogy bólogatnak a koroná­jukkal. Figyelni, hogyan lesz a parányi rügyből szép fehér virág. Azt képzelem, nekem akárnak kedveskedni a fák. most, hogy én már nem tö­rődhetek velük, őik törődnek velem. Az öreg föltápászkodnik, és bebotorkál a szobába. Bort tölt — rossz, savanyú bort — az üvegkancsóból a kopott bádogbögrébe. Belekortyol, aztán kezefejével megtöri! ® száját. — Ezzel a pohárral délután elszopogatom. Ez az én mér­cém. A nap kívülről, a. bor meg belülről melegít. Pálin­kát soha nem iszom, az bi­zony gyorsan letepeme. De ez nem árt már. Nem mondom volt idő. hogy legyűrt, de ak­kor aztán nem egy pohárral ittam ám — mondja nem ke­vés büszkeséggel. Aztán visszaül a sámlira lehorgasztja a fejét, és híirn- mögve az állát dörzsölgeti. Most valahol nagyon messze járhat. Utazik az időben, gyor­san távolodik a bottól, sám­litól, háztól és a fáktól. Ki tudja merre barangol? A múltban, vagy talán egy olyan tavaszt lát, amikor c már <nem ül a ház előtt? Eze­ket a gondolatait nem osztja meg senkivel. Ezek csak az övéi. mint a fák és mint a simára koptatott markolatú bot, mint a kopott bádogbög'­A domboldalt, az erdei uta­kat úgy ellepték az emberek, mint a hangyák. Látszólag határozottan igyekeznek va­lamerre. pedig valójában nincs semmi különös célú Csak mászkálni akarnak, be­szívni a tavasz illatát, elfá­radni, aztán elterpeszkedni az öreg fák alatt. Vándorolnak, minden tavasszal fölkereked- nefk a dombok, az erdők fe­lé. Otthon vannak itt. csak­úgy, mint az eresz alá min­den évben visszatérő fecskék. És otthon vannak itt az egé­szen apró gvermekek, akik­nek most kint. a fák alatt ez az első tavaszuk. Mereszthe­tik a szemüket, bóklásznak a lehullott gallyak, zöldellő bok­rok között, odahajolnak a vi­rágok fölé, aztán a fák tete­jét keresi a szemük. Egy csöppség igyekszik föl a domboldalon. Kis párnás kezét kitépte apja tenyeré­ből, és most kacarászva pró­bálja legyőzni a számára óri­ási távolságot. Meg-megírt­uk egy-egy kiálló gyökérben, néha kicsit visszagurul, mint egy puha, rózsaszín labda. Az­tán megy tovább. Hol föl­egyenesedve, hol négykézláb. És amikor végre fölér, vi- song az örömtől. Nevetnek a felnőttek is. Egy pár éves apróság a fá­kat vizsgálja meg, egyenként. Aztán hirtelen tágra meredt szemmel, boldogét föikiált i — Anya, anya! Nézd, egy odú!! Olyan, mint a mese­könyvben. Lakik benne ma­dár vagy mókus? — Biztosan madár — vá­laszol az anyja. — Hát akkor jöjjön Ide hozzám, hogy messimogas- sam ... Miért nem jön? — Fél az emberektől. — De én nem bántoml- Csak úgy szeretném megsimo- gatni... Hát nem tudja a bu­ta? Egy harmadik csöppség a bozótot zörgeti: — Hol vannak az állatok? A nyuszik meg az őzek? — Itt nincsenek — mondja az apja —: beljebb bújtak az erdőbe. Ahol az emberek jár­nak, ott nincsenek állatok. — Farkas sincs? — vonja össze szemöldökét a gyermek. — Farkas sincs — nevet az apja. — Sőt mackók sem lak­nak errefelé. A gyerék kicsit csalódott­nak látszik. De aztán megvi­gasztalják a bokrok, a fák meg a virágok. A reggelek hűvösek még. Egy férfi az út mellé állította a motorját. Vastag, kabátba öltözött, lábaira, a nadrág fö­lé, nylonfóliát csavart, hogy a metsző levegő ne bújhasson^ át a szövet parányi résein. A férfi most az út mellett ug­rándozik, kezével az odalát csapkodja. A nap ilyenkor még nem tűz igazán. A sokféle szín elővarázslásától kicsit elfá­radt; erőt kell gyűjtenie, hogy aztán megremegtethesse a háztetők fölött a levegőt, és megizzaszthassa a földeken dolgozókat. Dán Tlljor derítését, Indokolt esetekben következetesebben kelj élni a följelentés eszközével. A júli­us 1-én életbe lépő új rendel­kezések bővítik a szabálysér­tési kategória körét — ide tar­tozik majd például a magán­laksértés. a becsületsértés is —, következésképpen a bíró­ságok munkájának csökkené­sével egyidejűleg megnövek­szik az igazgatási osztály fel­adata, ügyintézéssel foglalko­zó dolgozóinak felelőssége. A kaposváriak fölkészültek erre: jogi végzettségű ügyintézőt bíztak meg ennek a munka­körnek a bétől lésével. A végrehajtó bizottság ülé­sén az áruházi lopások csök­kentése érdekében arra hívták föl a figyelmet, hogy a jövő­ben indokolt a bírság szigorí­tása és attól sem szabad visz- szariadni, hogy a szabálysér­tésről a közvélemény is érte­süljön. Eddig is értesítették ugyan a lefülelt áruházi szar­kák munkáltatóját, de ezután ebben ä tájékoztatásban is nagyobb rendszerességre lesz szükség. Évről évre emelkedik a sza­bálysértési följelentések szá­ma a megyeszékhelyen. S ha azt is figyelembe vesszük, hogy nem minden szabálysér­tést követ följelentés, mert az ügy felderítetlen marad, kö­vetkezik a feladat: az állam­igazgatási ellenőrzések mellett nagy szükség van a társadal­mi összefogásra is. Azért, hogy egyetlen elkövető se úszhassa meg figyelmeztetés vagy bír­ság nélkiiL a. F. i Gerencsér Miklós Kapujuknál csend és moz­dulatlanság fogadta. Békés nyári árnyékok bugyolálták körbe a házat. A diófák lan­gyos lombjai között már az este hallgatott. Danika Károly szorongató kíváncsisággal nyi­tott be a lépcsőházba. Meg­szokott helyén, a jobb sarok­ban látta a hosszú lábú asz­talkát, amelyre apósa árnyék­tűrő dísznövényt készült sze­rezni. Papírlap fehérlett raj­ta. Önkéntelenül érte nyúlt, de a homály miatt nehezen tudta kibetűzni, hogy mi áll rajta. Csak Burján Péter ke­ze írását ismerte fel azonnal. Villanyt gyújtott, hogy job­ban lásson. Nem tudta mire vélni a rejtelmes szöveget. Átjárta valami forró gyenge­ség, ennek .ellenére hajszol­tan robogott fel a lépcsőn. Odafent aztán megtorpant. Tétova, puha léptekkel érke­zett lakásukba. A belső szobában, a nagy asztal körül javában beszél­gettek. Az asztal közepén ott látta a rengeteg papírpénzt, családtagjai között Félix Ele­ket. Mindent értett. — Szervusz. Karcsikéin! — fogadta Edit felragyogó öröm­mel. Dezső flegma dörmögéssel, ám teljes jó szándékkal bosz- szantotta: — Hazajött a készre a só­gor. A maga bajába zárt ember közönyével reagált Danka a hétféle fogadtatásra. Mivel nyugtalanságát csak növelte a homály, itt is villanyt gyúj­tott. A könyörtelen fénytől meghökkentek a többiek, s egy pillanatra sértőnek érez­ték. Kérdőn meredtek Danika Károlyra, aki szintén kérdőn, mutatta fel az irodai géppa­pírt, amely szárnyszegetten el­merengő tanácstalansággal hajolt ujjai között. — A lépcsőházban talál­tam ... azon a hosszú lábú asztalkán. Furcsa írás van rajta. Nem értem, mit je­lent — S olvasta, rejtélyt kutató, tagolt halksággal: — Felakasztottam a kutyát, hogy ne ugasson ... Rózsiból mozdonysípiként jajgatott elő a cérnavékony sikoly: — Istenem, segíts!...' A többiek egymásra mered­tek eszelős rémülettel. — Mire vársz! — ordította Zoltán a kőfaragóra, teli to­rokból. Választ nem várva, kirohant törő-zúzó lendülettel. Dezső a nyomába hágott. Danka Károly fölfogta, mi történt. A padlóra ejtette za­kóját, és a sógorai után ro­hant. Rózsi fogvacogva, szája kö­rül hideg verejtékkel, rán­cosra kékült ajakkal mondo­gatta: — Éreztem ... láttam a sze­mén ... S mivel éppen Paulára né­zett, a fonnyadó asszony fel- dúltan neki támadt; — Engem vádolsz?! Bomlottam rángatózva mondogatta a lágy asszony: — Láttam a szemén... Edit csaik állt, mint a gipsz­ből öntött szobor. Tömörre fagyasztotta a bénaság. Szép arcának vonásai is hidegre dermedtek, s csillogó szemé­ből ömlött a könny. Anélkül, hogy megmozdult volna, a félrebeszélők révetegségével mondta: — Félix úr... hordja el magát... A biasus a bekerített ül­dözött rémületével hajolt hol erre, hol arra, de talpa mint­ha a padlóhoz ragadt volna. Végre el tudott mozdulni a kísérteties pontról. Lihegve az asztalhoz ugrott. Míg rángó ujjaival a táska zárján bab­rált. különös vinnyogó és nyü­szítő hangok szakadtak föl belőle. Kapkodva rakta vissza táskájába az ötszázasok kö­téséit. s eközben érthető sza­vakká formálódott vinnyogá­sa. — Kérném tisztelettel... én igazán.. én igazán ártatlan vagyok. Abszolúte ártatlan va­gyok... semmiről nem tehe­tek... abszolúte semmiről... Most. hogy táskájában tudta a pénzét, kapkodása is gyor­sasággá rendeződött. Egyszer­re az lett neki a legsürgő­sebb, hogy eltűnjön a hely­színről. A rágcsálók sebes­illanásával osont ki a szobá­ból. Paula nekivadultan riká­csolt: — Nem leszek bűnbak! Még mindig a bénaság je­gébe dermedve állt Edit. Könnyei egyre hullották. s mint a szobor, amely képte’- len mozdulni, egyenes tartás­sal, suttogva könyörgött só­gornőjének: — Hallgass.!! Kevés a látszerész Somogybán I FERDE HÁZ |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents