Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
KITÜNTETTÉK SOMOGYI PÁLT A követők fejhajtása Emlékezni a múltra csak úgy lehet, ha emberek, tömegek tettei elevenednek meg előttünk; azoké, akik áldozatok árán formálták a történelmet. A mi korunkban nem szokás megfeledkezni róluk. Somogyi Pál is közéjük tartozott. S az akkor — 1919- ben — huszonötéves ifjú szemének fényét vélték fölvillanni a látogatók, amikor becsengettek a most nyolcvanöt éves,, harcokban, tettekben edzett, megfáradt ember otthonába. Békésen ült a fotelben, keze ügyében volt a bot; felesége, lánya és vője sürgölődött körülötte, s némi túlzással azt mondhatnánk: felugrott, hogy köszöntse az érkezőket. — Jó napot, Pali bácsi! Hogy szolgál az egészsége? Üljön csak le kényelmesen; megígérjük, nem tartjuk fenn sokáig ... Az utolsó mondatrész mintha még meg is sértette volna kissé, hiszen várta a vendégeket. Varga Péter, a megyei és Deák Ferenc, a városi párt- bizottság első titkára csengetett be tegnap délelőtt az első emeleti lakás ajtaján. Azokat képviselték, akik szolgálatot bíztak rájuk, s akiknek szíves jókívánságait, üdvözlését és tiszteletét hozták magukkal a Magyar Tanács- köztársaság megalakulása 60. évfordulójának alkalmából. A szobában a múlt találkozott a jelennel. .. — Kedves Pali bácsi! — így kezdte köszöntését a megyei első titkár, s a régvolt néphatalom egyik harcosa a botja segítségével felált. — Mi most nagy ünnepre készülünk Somogybán és az egész országban. Visszagondolunk az úttörőkre, megemlékezünk azokról, akiknek nagy részük van abban, hogy ma így élhetünk Magyarországon. Nehéz körülmények között áldozatot vállaltak Önök azért, hogy a népakarat győzedelmeskedjen. Pártunk Központi Bizottsága, a megyei és a városi pártbizottság foglalkozott azzal, hogy méltó elismerésben részesítse a Tanácsköztársaság egykori harcosait. Losonczi eli'társ tegnap aláírt egy okmányt, és megbízott azzal, hogy átadjam önnek az Elnöki Tanács magas kitüntetését, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. Villant a vaku fénye, megörökítette a pillanatot, s a veterán — családtagjaival együtt — megilletődötten, némán zárta emlékezetébe e ritka eseményt. Deák Ferenc vörös és fehér szegfűből kötött virágcsokorral gratulált, s a kitüntetett aligha gondolt jelképes tettre — megcs az volt —, így fogadta: — A virágot mindjárt átadom a feleségemnek ■ • ■ (Mindenki tudja, hogy asszonyok, megértő élettársak nélkül nem volt, és nincs forradalmi tett.) A mappában ez áll: »A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából a munkásmozgalomban kifejtett több évtizedes tevékenysége elismeréseként.« És ezután záporoztak a kérdések. — Mi újság a mozgalomban? Ugye sok gondjuk van ma is? Pár hétig ágyhoz kötött a betegség, gondolják el, 82 injekciót kaptam... A lábam még fáj, szédülök néha, de jön a szép idő . .. És►- hogy áll a kórház rekonstrukciója? — Azután versekről, irodalomróla közérthetőségről esett szó; hogyne érdekelné, hiszen a munkásírónak nyolc kisebb-nagyobb könyve jelent meg, tíz évig szerkesztette a Somogyi Írást, és ma is a Somogy munkatársa. — Add csak ide! Éppen ma kaptam meg a Somogyox. A hazatérés című elbeszélésem van benne! Az emléklapot mutatja, melyet az »Emlékek a forradalmi mozgalomból« című pályázaton kapott, majd régvolt események keltek életre. A nagyatádi ellenforradalom leverése, amelyben Latincával együtt vett részt; a politikai megbízott csehországi tapasztalatai, de hiszen mind megírta már, örökül hagyta az utókornak. És felcsillant a szeme: — Dicsekedtem már azzal, hogy milyen szép lányok vannak a kórházban . ■. ? Emberi, kedves és őszinte pillanatok. A vezetők életkörülményeiről faggatták, s nem győzték hangsúlyozni: — Bármiben segíthetünk, csak Háljon, Pali bácsi... Könyv a komisszár özvegyétől V, • Ünnepségsorozat a fonyódi gimnáziumban Szerencsét és egyben erkölcsi kötelezettséget jelent a íonyódl gimnazisták és tanáraik számára az a tény, hogy iskolájukat Karikás Frigyesről, a neves internacionalistáról, az első angyalföldi kommunista pártsejt alapítójáról, a legendás 39-es dandár politikai biztosáról nevezték el. És most, a Tanácsköztársaság kikiáltásának hatvanadik évfordulóján nagyszerű alkalmat is adott ez az elnevezés, hogy az iskola közössége meghatóan szép rendezvénysorozattal emlékezzék meg névadójáról és a történelmi évfordulóról. Egy harmadik tényező is indokolta a tegnapi ünnepségsorozatot: itt, Fonyódon nyílt meg — a múlt ősszel — az a »gyakorló postahivatallal« is fölszerelt szakközépiskola, ..amelynek »első fecskéi« három év múlva a Balaton-part postaforgalmáról gondoskodnak majd. Ezért is jelentek meg az ünnepen — a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a járási, nagyközségi párt- és KISZ-szervezetek képviselői mellett — a posta vezérigazgatóságának és az új iskola alapításában jelentős részt vállaló pécsi posta- igazgatóságnak a vezetői. Az ünnepségsorozat azonban nemcsak a »protököl lista« miatt .ment eseményszámba. hatinca Sándor, majd Karikás Frigyes emléktáblájának megkoszorúzása — a diákarcokon láttuk — jóval több volt a hagyományos gesztusnál, a külsőséges hódolatnyil- vánításnáL És felemelő érzés volt hallgatni az új KISZ-ta- gok fogadalomtételét. A délelőtti ünnepségek fénypontját a postaforgalmi szakközépiskolások eskütétele jelentette. 'Ekkor adták át az iskola által alapított kitüntetéseket és a mozgalmi munkában élenjáró tanulóknak a jutalmakat. Végül az irodalmi színpad ünnepi műsorában gyönyörködhettünk. A délutáni program akár szemléltető oktatás is lehetett volna a világnézeti neveiéi jó módszereinek bemutatásakor. Mert a három nyílt szakköri ülés bebizonyította: nem kell feltétlenül ünnepélyesnek lenni; hogy a tanulók tudati és érzelmi világába »becsempészhessük« a történelmi hagyományok nagyszerűségének eleven emlékét. Erre volt példa . az ifjú historikusok alkalmi szimpozionja, amelyen a Tanácsköztársaság négy hónapjának somogyi eseményeit dolgozták föl frappánsan és színesen. Az irodalmi szaikkör tagjai a névadó Karikás Frigyesnek A járatos ember című novelláját elemezték, egy másik Karikás-novella az orosz nyelvi és irodalmi szakkör ülésén hangzott el oroszul. »Vojna I» vi ború - így hangzott a Háborúja válogatja címe abból a kötetből, amelyet Dévai Jolán, az iskola nyelvtanára kapott Moszkvából, Karikás Frigyes özvegyétől. Különleges megtiszteltetés', jelentett az orosz szakkör ünnepi ülésén a hatónkban ideiglenesen állomásozó szovjet alakulatok képviselőinek •— köztük egy zenekarnak a látogatása. Megható volt a szép program és a szakszerű — természetesen orosz nyelvű — idegenvezetés, amellyel négy gimnazista kislány lepte me1 a vendégeket. Egy kis meglepetés volt l tanulók által rendezett alkalmi bélyegkiállítás is: e botanikai, állattani, képzőművészeti témájú gyűjteményt a leglkipróbáltabb filatelista is »elirigyelhetné« a fonyódi diákoktól. Ám ha erre nincs lehetőség, akkor is megmarad »vigaszul« a szép ünnepség- sorozat alkalmából kibocsátott ünnepi bélyegzés. L. A. Tavaszi ünnepeinh, személyes emlékek Megjelent a Somogy idei első száma A történelmi évfordulókról emlékezik meg a Somogy idei első számában, Rinyai László és Somogyi Pál prózája: 1945 és 1919 sorsfordulójáról szólnak. A Margit-vo- nálhoz tartozó Rinya mentén 1944 telén megrekedt a front, a szovjet katonák december 6-án érkeztek a községbe. Ágerdőn bolgár katonák váltották föl a szovjet katonákat, akik Budapest ostromára indultak — a helyi Lakosság és a németeket űző hadak helytállását villantja föl Rinyai László írása. Milyen fogadtatásban részesült a 19-ben Szovjet-Oroszországból haza tért Tímár János egy kisváros munkásai körében ? Az agitátorrá előlépett munkás portréját rajzolta meg Somo- «vi Pál a Hazatérés című novellájában. i A Somogy tavaszi számában isimét gazdag versválogatásit találunk lüyés Gyula Dervis című verse került a rovat élére; Károlyi Amy, Weöres Sándor vajon tartósan a szerzőgárdához csatlakozik ? Po- mogáta Béla irodalomtörténész elemző írása Weöres Sándorról talán arra utal, hogy az eLőbbi kérdésünkre igennel válaszolhatunk. A Canzone című verset elemzi, de a költő eleven arcképe teljesedik ki az olvasó előtt a felvázolt pályakép alapján. A Somogy sem mulasztotta el, hogy megemlékezzen az irodalmi rovat gondozójának, Fodor Andrásnak az ötvenedik születésnapjáról. Tüskés Tibor a tavaly Nagykanizsán elhangzott szerzői est bevezetőjével tiszteleg a költő előtt, Lakatos Kálmán verssel adózik, Csűrös Miklós irodalomtörténész Fodor versedről és esszéiről írt tanulmánya egészíti ki a megemlékezés koszorúját A költőtársról, Kárpáti Kamiiról — akivei a kaposvári diákévek hozták össze — írt Fodor, az Ezüstöntő című kötetet mutatja be. Szerkesztői megjegyzéssel közli a Somogy Pogány Gábor rendhagyó képzőművészeti írását mely a Dunántúli Tárlat tapasztalatait foglalja össze. A kiállí- tásszervezés példatárából bizonyára lehet meríteni a hagyományos tárlat jobbítása érdekében. A beruházások szervezéséről, a termelés és a tudomány kapcsolatáról olvashatunk a Társadalom és gazdaság rovatban. Diskay Lenke és Varga Hajdú István grafikáit ismerhetjük mgg a Somogy legújabb számában. (Varga Hajdú István somogyi születésű, kiállítása ezekben a napokban Budapesten a Fényes Adoif-teremben látható.) Vöröskatonák Vőrösőrük Gyász Zászlóvivők Fegyverbe 1919 — Tanácsköztársaság Heitler László metszetei
