Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-21 / 67. szám

Tudományos emlékülés a Tanácsköztársaságról A tanácshatalom Somogy megyében címmel rendezett az MSZMP Somogy megyei Bizottságának Oktatási Igaz­gatósága, a megyei levéltár a mezőgazdasági és a tanítókép­ző főiskola tudományos em­lékülést tegnap délelőtt a megyei pártbizottság nagyter­mében. Az elnökségben helyet foglalt dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság propa­ganda- és művelődési osztá­lyának vezetője, illetve a ren­dező szervek képviselői. Dr. Széles Gyula, a Kaposvá­ri Mezőgazdasági Főiskola főigazgató-helyettese nyitotta meg az emlékülést, majd Suri Károly, az Oktatási Igazgatóság, igazgatóhelyettese elemezte a polgári demokrati­kus és a , szocialista forrada­lom néhány elméleti kérdését. Előadása végén hangsúlyoz­ta: — Ma emlékezünk és ün­nepelünk. Ünnepeljük a Ma­gyarországi Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 60. évfordu­lóját. E tavaszi napon tisz­telettel és kegyelettel emléke­zünk azokra a forradalmárok­ra, akik életüket áldozták a munkáshatalomért. Nagy tisz­telettel és szeretettel kell kö- r ül vennünk a tanácshatalom ma még köztünk élő harco­sait Az 1919-es ma élő har­cosainak lehetnek emberi gyengeségeik, tévedéseik, az őket követő nemzedékek mégis tanulhatnak tőlük elv­hűséget, állhatatosságot, kö­vetkezetességet, hazaszerete- tet, és proletár nemzetközisé­get Meg voltak győződve — s ma is ez a meggyőződésük —, hogy annak idején igaz, szév és nemes ügyet szolgál­tad S ezért öntudatosan* ál­dozatkészen képviselték osztá­lyuk, népük és nemzetük ügyét Ez tény és történelmi igazság. A forradalmi múlt köteles berniünket, hogy ma­radjunk hűek a Tanácsköztár­saság emlékéhez, forradalmá­rai eszméihez. Akkor mond­hatjuk el nyugodt meggyőző­déssel, hogy hűek maradtunk 1919 forradalmi örökségéhez, ha erőnket nem kímélve meg­valósítjuk az akkori harcosok nagyszerű, humánus álmát: a demokratikus, szabad, függet­len, erős, fejlett, gazdag és vi­rágzó szocialista Magya/rorszá- got. Ezután Virányi István, az Oktatási Igazgatóság tanszék- vezetője, dr. Kanyar József, a megyei levéltár igazgatója, Sárdi József, az Oktatási Igaz­gatóság tanszékvezetője, Ke­lemen Elemér, a Pedagógus­továbbképzési Intézet igazga­tója, dr. Szendi József nyug­állományú ezredes, Káplár Adolf, az. oktatási igazgatóság tiszteletdíjas tanára, a barcsi városi pártbizottság csoportve" zetője és Paksi Lajos, az' Ok­tatási Igazgatóság tanára mondott korreferátumot, ki­egészítve az előadást, elemez­ve a gazdasági, a társadalmi, a politikai, a katonai helyze­tet rámutatva a Tanácsköz­társaság nemzeti és nemzet­közi jelentőségére. A tudományos emlékülés, amelynek anyagát könyv alakban is megjelentetik, dr. Kovács Lászlónak, a ta­nítóképző főiskola főigazgató­helyettesének zárszavával fe­jeződött be. Arra kérte a hallgatóságot, hogy hasznosít­sa az elhangzottakat. (La­punk 6. és 7. oldalán össze­állítást közlünk az emlékülés anyagából.) Társadalmi munkások a közlekedésben A közlekedési rendőrök fel­adata, hogy megakadáiyozzák a balesetek számának növe­kedését, és elérjék azt, hogy szorongás, félelem nélkül közlekedjünk, menjünk át az úttesten, üljünk autóba. Ma­gukra hagyatva azonban kép­telenek elvégezni ezt a mun­kák Az ő irányításuk, szaktu­dásuk mellett nagy társadal­mi erők együttes erőfeszítésé­re van szükség. Mondhat­nánk, minden közlekedő em­ber, gyalogos, járművezető közös akaratára. Sajnos az utóbbi megállapításnak — szomorúan kell tudomásul vennünk — nincs alapja. Amikor a megyei közleke­désbiztonsági tanács a külön­böző szakbizottságokkal együtt megalakult, az volt a cél, hogy összefogják azokat az embereket, akik nemcsak beszélni akarnak a közleke­dés biztonságosabbá tételéről, hanem szeretnének is tenni érte. Vajon mit tehetnek ők? Segíthetnek közelebb kerülni a célhoz, csupán meg kell ta­lálniuk azokat a sajátos esz­közöket, amelyek alkalmasak erre. Az általános nevelési és propaganda szakbizottság tag- ^ jai nagy tömegekkel tartják a ; kapcsolatot. Van köztük köz­lekedési vállalatnál dolgozó, van tagja az igazságszolgál­tatás, a propagandamunka területéről. Minden évben munka tervet készítenek. Sín­nek megtartását mindenki szívügyének tekinti. Elsősor­ban a tömegkommunikációs eszközök segítségévei tájékoz­tatják. világosítják fel a köz­lekedő embereket. Különös gondot fordítanak a járművezetők szabály isme­reteinek, szakmai képzettsé­gének, vezetéstechnikai ké­pességének fejlesztésére. A megfelelő felvilágosító, nevelő munka a közlekedésben -kulcskérdés«. Rendszeresem tartanak filmvetítéseket, s a látottakat megvitatják a né­zőkkel. Ebben az évben az ittas járművezetés vissza szó- rítása, az ebből adódó ' bal-1 esetek megelőzése érdekében orvosi és gyógyszerészeti té­májú előadásokat szerveznek, elsősorban a járási székhe­lyeken és más szakcsoportok­kal közösen. Ezeken bárid részt vehet. Sajnos, az ilyen előadások látogatottsága nem a legjobb, hiszen a szakbi­zottság tagjai ehhez a mun­kához gyakran éppen azoktól nem kapnak segítséget, akik­nek pedig érdekük lenne az ilyen jellegű összejövetelek eredményességei. A KRESZ továbbképzésekre is kevesen járnak, pedig néhány fölmé­rés bebizonyította, hogy a hi­vatásos járművezetők nagy része nem ismeri a KRESZ változásait. Persze nemcsak a járműve­zetők okozzák a baleseteket. Ezért legalább ilyen fontos, hogy jobban ismerjék a gya­logosok, a tömegközlekedési járművek utasai, a kerékpá­rosok, a fogatolt járművek hajtőd a KRESZ-f. Nekik kü­— Neked ártanék vele a legtöbbet Ha engednék, újabb másfél évet pocsékolnánk el az ifjúságunkból. Te huszon­nyolc vagy, én harminchá­rom. Ránk férne még utoljára egy kis kamaszkodás. — Nekem már semmi szük­ségem a kamaszkorra... Tud­nám én is, jaj de tudnám, hogy mi az élet értelme. Csak lenne hozzá elegendő pénzem. — Százezrek nélkül is men­ni fog ez, meglátod. — De ha egyszer itt a le­hetőség, hogy megszerezzük a teljes anyagi jólétet édes Karcsikám! — Hidd el, üres maradna a jólét, ha mindenáron a pénzt szeretnéd megtenni családfő­nek. A mérnöknő tett egy lépést a férje felé, derekát is fe&ze­lön szerveznek filmvetítése­ket, előadásokat, konzultáció­kat Az idős emberek, rok­kantak számára közlekedési körsétákat tartanak. A szakibizottság tagjai eny- nyit te&anek, s ez csepp a tengerben. Néha ők maguk is úgv érzik egy-egy akció után, hogy hiábavaló volt az erőfe­szítés, az eredmények nin­csenek arányiban a végzett munkával Pedig ha csak egyetlen balesetet sikerül megelőzni, egyetlen gyalogos­nál sikerül elérni, hogy kö­rültekintőbben menjen át az úttesten, egyetlen járműveze­tőt sikerül meggyőzni arról, hogy mások testi épségét ve­szélyezteti ha ittasan ül a volánhoz, már eredményes volt a munkájuk. Ismerve megyénk baleseti statisztikáját, a társadalmi munkások segítségére nagy szükség van. sebbre húzta, hogy tartása in­gerlőbb legyen, de hűvösödő hangjával mégis elhúzódott Dankától. — Hát akkor melyikünk le­gyen a családfő? Én a havi háromezernégyemmel ? — Tedd hozzá az én két­ezerki lencszázamat is. — Na és. Ha hozzáteszem. Az még mindig csak hatezer­háromszáz. — Kettőnknek éppen elég. Ügy sem akarsz gyereket. Ez igaz volt, mégis durva­ságként fogadta Edit. Külső­re éppen csak a szeme reb­bent. Befelé jajdulással rán- dult össze. Nem akart gyere­ket. Álláspontja egyszerű ki­nyilvánításán túlmenően a hántás szándékával tettetett értetlenséget: — Eredetileg az élet értel­D. T. Gerencsér Miklós | ____________ [ferde ház\ Szolgáltatásfejlesztés buktatókkal Somogybán az emberek nincsenek különösebben elra­gadtatva a szolgáltatások mi­nőségétől. Az sem vigasz, hogy országosan ugyancsak sok az elmarasztaló megjegy­zés, Pedig az utóbbi években javult a szolgáltatóipar mun­kája. Ez a javulás gyakran elmarad a tervektől, az or­szágos követelményektől, és még inkább az emberek néha már türelmetlen várakozásá­tól. Ezért volt különösen aktuá­lis és igen tanulságos a me­gyei tanács vb legutóbbi ülé­sén szereplő előterjesztés, mely az ötödik ötéves terv ipari szolgáltatásfejlesztési programjának végrehajtásáról szólt. Megyénkben ennek fejlesz­tésére 42,7 millió forintot irá­nyoztak elő a tervidőszakban. Az első három év alatt ösz- szesen nyolcmillió forintot használtak fel a létesítmé­nyek építésére. Nagyon kevés ez. Az már most bizonyos, hogy 10—14 millió forint ér­tékű létesítmény befejezese »átcsúszik« a hatodik ötéves terv idejére. Tehát a tervidő­szak első felében alig történt valami és a végére marad a hajrá. Ez az állapot valame­lyest még javítható, de alap­vető változás aligha követke­zik már be. Felépülnek ugyan a létesítmények, kor­szerűsítik a meglevőket, de lassabban megy a munka, mint kellene. Az igények vi­szont gyorsabban nőnek a tervezettnél is. A végered­mény: a szolgáltatásfejleszté­sek ellenére az emberek úgy érzik, hogy egy helyben to­pogunk, mert amikorra elké­szül az új, akkor már majd­nem építeni kell a még újab­bat A tényékhez automatikusan kapcsolódik a kérdés: miért van ez így? Az indokok, a ki­fogások, az objektív akadá­lyok között szerepel, hogy ne­héz tervezőt és kivitelezőt ta­lálni, mert nincs elég ha­szon. Több beruházónak elfo­gyott a pénze, s mondják azt is, hogy változtak a gazdasá­gi szabályozók, és éppen a szolgáltatások fejlesztéséből kellett lecsípni azt a pénzt, amelyet máshonnan vett el az új rendelkezés. A beruházók, a tervezők, és a kivitelezők nem tudtak megegyezni. A szolgáltatóipari vállalatok, szövetkezetek a készbe akar­nak »beleülni«, nem akarnak részt vállalni az új létesít­mény megvalósításából... Tényszerű, valós Inóokok. Csakhogy sok ilyen mondat kapcsolódik hozzájuk: »Erre nem lehetett számítani. Nem volt előre látható az ilyen akadály. Váratlan nehézségek jöttek közbe. A tervezéskor ez még nem merült föl...« Es így tovább. Kissé túl soknak látszik a »meglepődött« tervező, kivi­telező . . . Lehet, hogy körül­tekintőbb tervezéssel elkerül­hetők lettek volna ezek a hi­bák? Valószínű. Mert ha job­ban átgondoljuk, hosszú ide­je visszatérő gondokról van szó. Az együttműködés hiá­nya. a határidőcsúszás, tolo­gatás nem 1976 után fölfede­zett jelenség. Mi lehet a megoldás? Ha már a korábbiakból nem von­tuk le a tanulságokat, a mos­tani tapasztalatokból okulni kelL A megyei tanács vég­rehajtó bizottságának ülésén elhangzottakból ez derült ki. A tanácsi szervek összehango­ló, szervező munkájával meg kell találni az eszközöket ar­ra, hogy a késlekedő, az in­dokolatlan kifogásokat kereső vállalatokat, szövetkezeteket rászorítsák a porítos munkára. L. P. Móricz Zsig hallgatta 1919-ben Szántó János fejéről csak ritkán hiányzik a kalap vagy a kucsma. Köztiszteletben ál­ló ember. Répáspusztai házá­ban kerestem föl. — Tudja, itt a ház körül még mindent el tudok látni a feleségem segítségével. A termelőszövetkezettől meg­kapjuk az egy hold háztájit. Sertéstenyésztéssel foglalko­zom. Tartok házinyulakat, vannak baromfiak. Nyugdijat kapok. Naponta olvasok újsá­got, hallgatom a rádiót, né­zem a televíziói A kaposvári áfész intézőbizottságának tag­ja vagyok, ellenőrzők a bolt­ban. így aztán eltelik a nap. Szerencsére az egészségem jó. Ugye nem látszik rajtam, hogy 79 év nyomja a váltam? Jó­ban, rosszban egyaránt volt részem. Most elégedett va­gyok. Ha megérjük, akkor jú­liusban leszünk 60 éves háza­sok. Nagy családom van. Re­mélem, hogy a nyolc gyerme­kem, tizennyolc unokám, ti­zenhat dédunokám és két ük­unokám ott lehet a gyémánt­lakodalmunkon. Szántó János felidézi a gye­rekkorál a Tanácsköztársaság időszakát — A századforduló évében születtem Polányban. Apám nagyon korán meghalt, így aztán az iskola után várt a munka. Segíteni kellett az anyámnak. Tizenkét éves ko­romban már kepés arató vol­tam, majd napszámba mehet­tem. 1914-ben már négyökrös szekérrel dolgoztam Polány­méről kívántam beszélni! Kissé ijedt mosollyal bólin­tott helyeslést a tanár. — Stimmel. Mivel hogy az élet értelméhez állitólag a gyermek is hozzátartozik. Itt volt a pillánál Editnek csak egy mozdulattal kellett volna jeleznie, hogy kész az oldódásra, egészen az ölelésig, de a taszítás mellett döntött. Csakis így hitte biztosnak tá­madó fölényét. Hozzá is fo­gott rögtön a rohamhoz. — Már megint passzát sze­let sóhajtottál. Nekem sajnos nincs ilyen nagy tüdőm. Én csak arról beszélhetek, hogy reggel nyolcra munkába kell szaladnom, este fél ötkor meg haza, itthon folytatni a gürcö­lést. Számolok az irodában, számolok magunknak. A hi­vatalban még költhetek, de itthon csak beoszthatok. Be­oszthatom a havi hatezer-há­romszázat. Azt a rengeteg pénzt! Számolhatom akárhogy» nekem kevés. Igenis kevés! Krumplira, tejre, olajra, cső­tésztára elég. Vehetek néha pár méter valódi műselymet, sőt egészen ritka konfekció ci­pőt is, amit csak félmillió nő visel az országban. Uram bo- csá; negyedévenként egyszer a ban, a Bogyay uraságnál. 1916-ban a Somogyfajsz mel­letti Kürtöspusztára szegőd­tem. Az őszirózsás forradalom eseményeinek híre eljutott hozzánk. Mi akkor nagyobb kommenciót követeltünk. Ami­kor kikiáltották a Tanácsköz­társaságot, városi emberek jártak nálunk. Javaslatukra 19 évesen én is beléptem a kommunista pártba. Akkortájt jegyben jártunk a feleségem­mel. Rokonokhoz mentünk Répáspusztára. Ott alakult meg Magyarország egyik első termelőszövetkezete. Amikor ott voltunk, akkor járt a pusz­tán Móricz Zsigmond író. Be­szélt a cselédségnek arról, hogy a termelőszövetkezetben koanetíkushoz Is beülhetek, ahol a presszós tündér mellett én vagyok a Hamupipőke. Ez lenne az élet értelme?! Mindig is megalázónak érez­te Banka, hogy a presszós fruskák többet kereshetnek, mint a diplomás nők. Mégsem helyeselhetett a feleségének. — Kérdezd meg azoktól, akiket irigyelsz. Nyilván is­merik a nagy titkot, amely az élet értelmére vonatkozik, különben nem hozna ennyire lázba a példájuk. — Ne beszélj mellé. Te ta­lán azért élsz, hogy örökké a rozoga bicikliden járj taní­tani? — Gondolhatnád, hogy a bi­ciklim egészen mellékes. Ere­deti a vágyam: szeretnék bol­dog lenni. Biciklivel vagy anélkül. — Kiábrándítóan banális vagy — szólta le Edit őszinte szomorúsággal. A tanár cseppet sem rös- telkedett, hogy megpi rongál­ták a közhelyért. Sőt rádup­lázott, ezzel fejezve ki, hogy esze ágában sincs meghu­nyászkodni a közhelyekkel szembeni gőg előtt. (Folytatjuk) jobb lesz az élet A pusztán még ma is megvan annak a víztároló kútnak a romja, ahol én is hallgattam az író beszé­dét Elgondolkodik. majd így folytatja — Hazamentünk Kürtösre. Ott szintén alakult kezdetle­ges termelőszövetkezet Jobb lett a sorsunk, több lett a fi- zettség. A kommenciót kétsze­resére emelték. A Tanácsköz­társaság 133 napja emberibb életet hozott nekünk. A fe­hérterror idején a pusztako­vácsi munkástanács tagjait is elővették. A csendőrök Mar­caliba hurcoltak. Tizenkilenc éves voltam. Csak két pofont kaptam, belémrúgtak és haza­mehettem. Az uraság elbocsá­tott. Egy darabig kenyér nél­kül maradtam, aztán a kör­nyéken egy másik Kürtös- pusztás (ebből négy volt arra­felé) a Márffy uraság fölvett. Azt mondta, ha jól dolgozunk, nem lesz bántódásunk. Kocsis­ként szolgáltam ott 1932-ig. A gyerekek nőttek, már do­logra értek. Tudtam, hogy Répáspusztán, amely akkor a mezőgazdasági és ipari rész­vénytársaságé volt, nagyobb lehetőség akadt a napszámra. Ide jöttem a családommal. A gazdaság engem fejős csírás- nak alkalmazott, a gyermeke­im a napszámmal segítettek, így éltünk Répáspusztán a felszabadulásig. Szántó János az első világ­háború alatt együtt dolgozott orosz hadifoglyokkal, s elég jól megtanult tőlük oroszul. Amikor a pusztán 1944. de­cember elején felszabadultak, tolmács lett. 1945 tavaszán a földosztó bizottságba is beke­rült. A több gyerek után több föld járt, ő 15 holdon gazdál­kodhatott — 1950. február 5-e emlé­kezetes dátum. Kadarkúti ta­pasztalatcsere után kilenc csa­láddal megalakítottuk a ter­melőszövetkezetet Répáspusz­tán. Ugyanebben az évben a szövetkezet párttitkára lettem. Egyébként a termelőszövetke­zetben kocsis voltam. Közben megalakítottuk a földműves- szövetkezetet is, a bognár­műhely egy részét átalakítot­tuk boltnak. Azelőtt nem volt üzlet a pusztán. A termelőszö­vetkezetben 1967-ig voltam párttitkár, majd két évig pártcsoportbizalmi. 1965-ben mentem nyugdíjba, aztán még tíz évig dolgoztam, mint nyug­díjas. Gondtalan az öregsége. Mégis fáj, hogy a »hűség­pénzt« nem kapta meg. 30 évig volt cseléd, 15 évig a tsz aktív dolgozója, tíz évig nyug­díjasként szintén rendszeresen dolgozott, és mégse kapott ju­bileumi jutalmat. Dévai Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents