Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-18 / 65. szám
A **ra»pnfir»wgguii semmit sem lehetett megtudni. Még azt se. ami mindenki lcérdése voits ml van Kun Bélával? Mi van a szovjet házfal? Vértes iga« zolványo&at állított ki, amiket aláíratott és lepecsétel- tetett a városparancsnokkal, aztán revolvereket hozott és szétosztotta. — Hát fogja már! — szélt rá Vértes türelmetlenül Ráfira, aki mióta Kecskemétről visszajött, nem viselt fegyvert magánál. Vértes és Háti a várospa- _______________ r ancsnokság.- ról a Dum- part felé igyekeznek. mert onnan hangzottak a lövések. Sűrű, visszhangzó puskaropogás,' s közbe gránát s egy-egy ágyuBvés. Kalap nélkül, lihegve Sarka di jött velük szembe. Báti pár nap előtt találkozott vele, és akkor az agitációs plakátokat, azokank ízléstelenségét csúfolta. Most sápadt volt és fegyervret kért — A József telefonközpontot megszállották á fehérek. — Miféle fehérek? — A Ludovika akadémia növendékei. Az Engels kaszárnya és az óbudai matrózok a fehérekkel tartanak. Vad fegyverropogás. Közel a Duna-parthoz, ahova kiértek, embertömeg rohant rémülten szembe velük. A Dunán karcsú, fehér monitor állt, onnan lőttek és lőttek. A tömeg menekült, de közben ordítoztak: Most, most megkapják a vörösök. — Nem tudom, egy vagy több monitor volt-e, csak azt láttam, hogy üdvözlésükre ’ kendőt lobogtatva rohantak a Dunar-partra — beszélte Sarka di, és szemében egyetlen mondulatlan könny égett — királyt és fehérgárdát éltették! Hallottam! Fegyvert akart Sarkadl, honnan kaphatna fegyvert. — Meg kell próbálni, lemenni a szovjet házba — szólt Vértes Bátinak. T eherautón, zsúfolva fegyveres munkások és vö-y röskatonák robogtak el mellettük. — A József-központhoz — kiáltottak vissza — ott tart a harc. — Fegyvert — .csikorgatta fogát Sarkadi. , Vértes a szovjetház felé Indult, s Báti a zsebébe nyúlt, és odaadta a revolverét SartatAraftf ritf tafta m- W voi vérrel mindjárt Vértan után rohant. Hátit, mikor egyszerre megint fegyver nélkül érezte magát, valami nagy, örömteli nyugalom szállta meg. De még abban a pillanatban felrémlett előtte: te nem akarsz ölni — de másnak adtad a fegyvert. Körülötte a tömeg gyűrűzött, mely az előbb a vörösök vesztén ujjongva rikoltozott a Duna- parton. Bátin egyenruha, gyűlésekről, előadásokról OPTIMISTÁK (Regényrészlet) Pesten különben is sokan ismerik, s ezek itt mind ellenségek, már érzik a vérszagot a levegőben, a vérszag tartja őket így együtt, mámorosán és rikácsolva, türelmetlenül tüzelik egymást. Miért nem mondja meg most ennek a jóruhás csőcseléknek, hogy a gyűlölet és emberkéz ontotta embervér már bűz- hödtté teszi a föld levegőjét, magatokhoz, magatokhoz legyetek végre irgalommal, elég már! K ihevült, kaján arcok s ropognak, ropognak a fegyverek. De mit keres itt? A József-központban ott vannak, benn fehérek, kívül vörösök, lőnek egymásra, ott freccsen, folyik a vér. Nem itt állni, hanem ott, oda kellene menni a sikoltással, hogy elég, hogy nem szabad! A vörösök között, mint a munkások is, akik az előbb az autóról intették neki, sokan ismerik. A vörösök. A vörösök eldobják a fegyvert, maradnak úgy mint ő, meztelen kézzel s a sikoltással, hogy nem szabad — erre kirohantak a fehérek és mészárolni kezdik azokat, akik az én szavamra dobták el a fegyvert és akkor — akkor én kapom fel az első puskát és leszek megint áruló — én kapom fel a fegyvert, melyet én dobattam el, és lövöldözök a gyilkosokra. A monitorról a szovjetházat vették célba a fehérek. A tető egy részét meg két lakószobát szétromboltak. Üresen állt a szovjetház, a népbiztosok családjai is elKassák Lajos Máglyák énekelnek Részlet — S egy óra múlva a rikkancsok száján kiordított a diadal. A körutakon megvadult rendőrök szuronyheggyel piszkálták a rongyosokat. Mindenki elrémült, s csak az otromba zöld kocsik vándoroltak a börtönök felé. Földet és eget raktak zsebre a gazdagok. S a szakállas ember ekkor sírni tudott volna a magas szobában De megbotlott a nyelve s azt mondta: Mégis!... Mégis ml nevetünk utoljára! A halálos csönd azonban ettől sem oszlott szét a boltozat alatt. A fekete végzet felült a tornyokra. S napokig senki sem tudta, hogy honnan kezdje a dolgát. A politikusok hármas kokárdákkal sütkéreztek a körutakon. De már ez sem volt az igazi játék. Az elfogottak legendákat sóhajtottak a gyárak felé. Érezni lehetett a változás szelét. A tavasz pedig harmatozott a mezőkön. S valaki láthatatlanul ekkor egy veszedelmes pont felé kezdte gönyölíteni a külvárosokat... A levegő terhessé sűrűsödött. Idegbeteg asszonyok valami . tragédiák előszelét érezték. Kiszáradt gebék roppant drágaságtomyokat cepeltek az állomások felé. S reménykedés százszínű arca leselkedett ki a mindenféle ablakokon. Szőrös szívűek a miniszterektől vártak megváltást. De az utolsó napon ott is mindenki elvesztette a fejét.. i Akasztófát nekik! Én mondom, akasztófát minden kapu elé! De bárkás autóikon elindultak a vörösre ijedt futárok. Mert a gyárakban letették a szerszámot. Mert a hivatalokban elsüllyesztették a vérszomjas aktákat Mert a tantermekben fegyvereket mutogattak a diákok. A nap sodrásokban evezett a kupolákon. Azután eldűlt a kocka, mintha mindennek ez lenne a rendje. Börtönök udvarán szabadságot vetett a fogatlan szájú ügyész: Uraim! Elvtársaim! én hirdetem először: önök most az i istenek útjára indulnak el ezek közül a szomorú falak közűi. Köszöntőm az ébredő vörös napot! Valaki eszelősen felröhőgte magát a firmamentumig. Utcák panorámásan kinyíltak előttünk, s a házak szomorú homlokára fölszaladtak a zászlók. I ßaekeljunk testvérek,! _ ______ f a®*«--mmrnm tét A Jó ruhás csőcselék, mely s szovjethez körül leselkedett, még habozott. Vértes a város parancsnokságra ment, hogy a szovjethez védelmére őrséget szerezzen, míg Báti Sarkadival együtt az utcáról hozott be rongyos embereket, öregeket és fiatalokat, asszonyokat és lányokat, mert az utcán nemcsak ellenség, hanem — rongyosok is álltak. A Len in-fiúk örszobájából fegyverezték föl őket, és Sar----- kadi a Dunap actra ment ki velük, hogy tűz alá vegyék a dunai monitort. Báti azóta az éjszaka óta, hogy Vértes a hitről beszélt neki, nem mondott el sem............... mit Vértesnek, a rról, hogy milyen messze került Vértes hitétől. Igaz, az volt az érzése, hogy Vértes keresztüllát rajta, keresztül ezen a hirtelen elhallgatásán, s tán meg is veti. Mikor Báti kiment a frontra, s elköszönt Vértestől, Vértes, aki fontosabbnak tartotta volna, hogy Pesten maradjon az agitáció miatt, azt mondta Bátinak búcsúzóul: Tudja, hogy a frontramenés is lehet a dezertálásnak egyik módja? Igen. Vértes volt az, aki ezt a szót a fejébe ültette. Vajon tudja-e Vértes, hogy mi történt Bátiban ezen a napon — mennyi minden addig míg, megint karabély- lyal a vállán, át nem vette a szovjetház parancsnokságát? Hogyha nem tudta, akkor miért lett volna az. hogy a városparancsnokságról jövet, mögötte a magával hozott Lenin-fiúkkal, s a kordonon túl leselkedő emberek tömegével — amint megpillantotta Bátit, kinyújtotta feléje mind a két karját, és szó nélkül, a két kezével kétszer megsimogatta Báti arcát? — Stratégiailag tán nem fontos a szovjetház — mondta a következő percben már’ tárgyilagosan Vértes —, de nemzetiszínű zászló a szovjetházon: ez az ellenforradalom számára felbecsülhetetlen szimbólumot képviselne. A monitorok egyelőre eltűntek a Sarkadiék tüzelése és főleg az ágyúk elől, — A fehérek számítása az volt, hogy a támadás a szovjetház ellen — általános felkelést vált ki. Azt hitték, hogy már itt az ideje. A két kaszárnyában azonban a tiszteket elfogták, s a legénység megint mellettünk van. Csak a József-központ előtt tart még a harc. Lányi csak késő este bukkant föl. Szemüveg nélkül, bekötött fejjel. Akkor már a vöröskatonák visszafoglalták a József-központot. De tizenhét vöröskatonát- öltek meg a ludovikások, mielőtt * megadták volna magukat. ’ Lányit, aki a Vörös Űjság számára az elesettek névsorát hozza, körülállják a hallban. A tizenkét név közt Báti ott látja Sárosi Pali nevét is. Az ellenforradalom azonban le volt verve. Majtinyl Erik A hősök temetőjében a sírok oszloponként vigyázzban állnak, ahogy a hősök, amikor még nem voltak hősök, vigyázzban álltak. Holt készültség odalent s idefent. Mondjon már egyszer valaki pihenjt! Kelemen Lajos I IÉTFÖ Megint a kocka, ünnep-hátoldalú; élén elperdül, s kocog benne kezdethez szokott ■ fejünk — a hétfő tompa foglalatában. Kis, félreeső játék, óvakodva a felsikált 'előszobában, ártatlanságunk óráját kongatja, míg elreccsen a kocka. A küszöb odvábán az idő a szú, melynek útján forgácsokra vásik, amit gyanútlanul összehordtunk; — át kell lépni, elegyengetni a törmeléket — reggel a kapun a kölykök is kiférjenek. A bíró fent ül az emelvényen. Lent előtte két asz- szony. Az egyik a vádlottak padján,, a másik oldalt a széken, mellette az ügyvédje. Elnyűtt proletárasszony mind a kettő. Töméntelen szigorú és kicsinyes gond ákombákomjaival az arcukon; alig lehet őket az első pillantásra megkülönböztetni. Csíkné, a vádlott talán valamivel alacsonyabb, s kicsit több húst hagyott rajta a nehéz élet. Előrehajlik a padban, fázósan, gyanakvón mondja be az adatait. A férje gépgyári munkás, hetibéren dolgozik, akkor bocsátják el, amikor akarják. Pedig négy gyermeke van, ő- maga semmit sem keres. Aztán a vádló következik: Boboriné. Ez valamivel csontosabb, nem hajlik előre; ke ményen, egyenesen ül. Elszánt ridegséggel adja a bíró tudtára élete körülményeit Ha annak van négy gyereke, hát az van neki is, éppen ugyanannyi. Ha ez számít valamit. Az ő férje is munkás, csakhogy egy gumigyárban, s ő is hozzáteszi: az enyimet is akkor bocsátják el, amikor akarják. Nincs itt semmi előnye a másiknak, meg nem is lesz. Az ügyvédet Boboriné, a vádló fogadta. Ezt' az embert sem rózsás kedvében teremtette az Isten. Töpörödött, savanyúképű, szennyes kis tyúkpörökben őszült meg vastag, tapadós haja. A bíróról nehezen látszik, hogy minek készült: hol kenetesen nagyokat bólint, mintha papnak indult volna, aztán pedig könnyedén, játékosan forgatja a fejét, kezét, • 1897-ben S701e*ctt: a kit világháború közötti irodalom kiemelkedő alakja volt. 1945- bcn halt mcs. lábát — ilyenkor színésznek is beillene. Kopaszsága békítőén világít ravasz, de azért kedves és fürge szemei fölött Nem olvassa fel a vádat, hanem csak úgy kezdi, a maga módján: — Hát összekaptak egy kicsit, ugye? Nos, sebaj! Boboriné azt mondja, hogy maga Csikné, féltékenykedett rá az ura miatt Aztán csúnya szavakat mondott utána, mikor elment az ajtaja előtt No, mit szól ehhez kedvesem, Csíkné? — Én csak rendreutasítot- tam, kérem — mondja a vádlott —, mert mindig olyan sandán nézett rám, az uramra meg olyan mézédesen! Hát csak azért Boboriné, a vádló erre még jobban kihúzza magát. Mély lélegzettel készül a beszédre. A bíró hagyja. — Még hogy nem átall itt is Ilyet mondani! Szégyen, gyalázat, méltóságos bíró úr! Most a másik vesz mélyebb lélegzetet A bíró azt is hagyja. — Persze, hogy nincs magánál az uram! De szeretné, ha vóna! Azért jött ide engem feketíteni! — Tetszik látni, már megint rágalmaz! Pedig Isten engem... S már peregne a szó még keményebben, éles mozdulatok villannának jobbról, balról, a szemek már szikrázni kezdenek: ekkor a bíró hirtelen fölemeli két karját, a két asszony elhallgat. — Jaj... — mondja a bíró, és a szívéhez kap. Kopasz fe.ie egyszerre csak le- hanyatlik, mint aki szívrohamot kapott A teremőr tétován előrejön, de már felesleges, mert az egyik asszony jobbról, a másik balról fut a bíróhoz. Fogják, támogatják. Az meg hagyja magát Várnai Zsen* Eredj, fiam! Azt mondtam én, édes fiam: Ne menj fiam a csatába, Lelkem fiam, Drága vérem. Katonának fából lába, Ne menj fiam a csatába. Azt mondtam én édes fiam. Minek ölnél, minek mennél? Édes fiam, Drága vérem .. 1 Testvéred bitója lennél S talán te is odavesznél. Azt mondottam édes fiam, Nem erre szültelek téged, Bubáztalak, Takartalak, Hogy elontsák piros véred S hogy mivégből, meg se kérdjed. Azt mondottam édes fiam, Pénz országa, urak földje, A szegénynek Proletárnak Nincs egyebe, csak az ökle, Az ú csak, hogy értük törje. ___ D e most mondom, édes fiam, Hallod fiam? megvirradt már! Szól a kakas, Kukorékol, Tied a föld, a kék határ. Az erdő, a dalos madár. Kerekedj föl, édes fiam, Eljövelt a te országod, Ür pribékje, Zsoldos horda, Aki rajt van, bitorolja. Mind levered, mind kivágod. Én tüzellek, édes fiam. Erős karod, izzó véred Érte töröd, Érte ontod, Milliónyi a testvéred, A proletár jussát véded. Hazátlanok szent hazáját Ezer szívvel, ezer karral, Szeresd fiam. Védd meg fiam Milliónyi akarattal. Tűzzel, vassal és haraggal. Most én mondom: szülöanyadl tőlük, egyikre is, másikra is gyengéden ránehezedik, s halálra váltan motyogja: — Köszönöm szépen, kedveseim, köszönöm ... Csak a szívem. .. Egy kis csönd, aztán mindjárt minden rendbejön ... Most hát csönd lesz. A bíró, mint aki lassan erőt vesz magán: — Milyen jó asszonyok maguk — mondja —, hogy is tudtak úgy civódni. ». Mikor az élet úgyis olyan rövid ... S mindegyiküknek négy gyereke van ... Milyen jó maguknak, hogy úgy élhetnek, egészségesen... No, békülje- nek össze szépen... Hadd menjek egy kicsit lefeküdni a beteg szívemmel... A két asszony méricskéli egymást, aztán a bírót. Csíkné, a vádlott kezdi előbb: ő szívesen belemegy abba, amit a bíró úr mond. Mire Boboainé mondja: — Hát én se bánom... a bíró úr kedvéért... a szíve miatt... De aztán hirtelen eszébe jut az ügyvédje. Tétován néz körül. Az ügyvéd már felkelt a helyéről. Most egyszerre hárman néznek feléje. A bíró enyhén, betegesen beszélni kezd: — Azt, hiszem, hogy az ügyvéd úr... tekintettel a felek békességére és szegénységére, el fog tekinteti a díjazástól. Az mogorván néz vissza, s kelletlenül mondja: — Kérem, én úgyis beérem a legcsekélyebb díjazással. — Jaj. kérem, én azt a csekélységet se bírom! A vádlott is újra kezdi: — Én csak rendreutasítot- tam őt, kérem! S már kezdődne elölről, de a bíró megint rosszul lesz. — Talán elég lesz... az ügyvéd úrnak ... a fele is .., Azt majd felosztják maguk között... jó asszonyok... Az ügyvéd úr... majd elfogadja ... részletekben is ... — Feláll, arca levegő után kapkod S bizonytalan járással elindul, a teremőr támogatja. Az ügyvéd savanyúan néz utána, majd a két asszonnyal kiballag a folyosóra. Odakint lassan, nehezen megegyeznek a részletekben. A bíró pedig odabent, ahogy átlépte a küszöböt, mosolyog a játékon. Nincs könnyű dolga egy bírónak! Egyszerre kell lennie papnak és komédiásnak. A műit hónapban a fejét fogta, az előtt olyan influenzás volt, hogy beszélni se tudott, csak úgy mutogatott. De mit tesz a jövő hónapban? Majd bénának adja ki magát! Mert csak egy jó bíró van: a halál. Csak az békíti ki az embereket. De az ügyvédség ravasz népség! Azt hiszi, ez is gyanút fogott, ez a savanyú emberke. S valóban: az ügyvéd gyanúval gondol a bíróra. Eztán vigyázni fog, s ügyfeleit elő fogja készíteni a bíró halálára. Kcparehitektura. Kassák la.jós linómetszete (1923.) Pap Károly* A JÓ BÍRÓ Sin kő Ervin
