Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

A gyerekkor városában Freylag Zoltán kiállítása a Somogyi Képtárban Srfffcnég ran rájuk Lépéshátrányban Hőt évtizedet saöfkflcen az emlékezés: a kaposvári kö­zépiskolát idézi, Freytag Zol­tán az idén. már megközelí­tette a nyolcvanadik születés­napját. A múló nosztalgiái a hozta haza, a gyerekkor vá­rosába? A Somogyi Képtár­ban kért bemutatkozási lehe­tőséget, ahol pénteken kora este Almási Mariann nyitotta meg a festő utóbbi években készült alkotásaiból rendezett tárlatot. A kiállítás magán viseli az emlékezést, ebbein az esetben a pálya, a megtett út a »«tárgya«. Ezért került a képek élére a Múlt című. 1936-ban festett alkotás. Nem­csak az életmű indulásáról tudósít e mű, hanem a kor művészeti irányzatának a je­gyeit is magián hordozzál. S ha a festményeket megtekin­tettük, majd a kollázsokat vesszük szemügyre, feltűnő a szellemi rokonság a negyven­három évvel korábbi mű és a hetvenes évek képi megfogal­mazása között. A kollázs mo­zaikokra vagdalt fényképek, űjságlci vágások képi rendbe foglalt látványa. A merész képzelet és a biztos szerkesz­tés a szülőanyja, Freytaig a festőiskolán járta ki ennek a sajátos képcsinálásnak az út­ját, s hogy ma is szívesen alkalmazza ezt a technikát, szellemi frisseségre valL Művészetének méltatója, Fischer Ernő írja róla: »Mű­vei nem szeszélyből születtek, és kerekedtek messzi útjukra. Nem játékos kísérletek csu­pán, hanem egy küzdelmes művészétét következetes és bonyolult, de szükségszerű belső törvényei folytán kap­tak formát és tartalmat.« Festményeire — az utóbbi évek terméséről beszélhetünk csak a látottak alapján — a tárgynélküliség a jellemző, csupán a színek kifejező ere­jére támaszkodik. Ezekhez a megoldásokhoz elsősorban ér­zelmi alapon jutott el Nem kívánja formává alakítani ezeket az érzéseket, festői kultúrájában bízva engedi szabadjára fantáziáját. Eze­ken a festményeken lehetne vitatkozni, de az életműben elfoglalt helyük alapján aligha vonható kétségbe, hogy ebbe az irányba kellett-e foly­tatnia a harmincas években megalapozott utat. Művészeti tanulmányait a grazi akadé­mián kezdte, majd Becsben Egy kollázs: Térkonfiguráció. AllOgy Erdei Ferenc fo­galmazón: a falu órája min­dig később csörgött, mint a városé. Vonatkozik ez termé­szetesen a kultúrára, ismeret- terjesztésre is. A fáziskésés okainak felszámolása tulaj­donképpen a felszabadulással kezdődött meg, s folytatódik ma is. A hátrányt sok tekin­tetben ledolgozták már főként a nagyobb településeken, de a nehézségek egy része nem tűnt, nem is tűnhetett el. A villany bevezetése, az útháló­zat kiépítése közvetve volt se­gítségére a népművelés ügyé­nek. A kultúrahordozó esz­közök »-futótűzként« terjedtek el falun is: szinte nincs olyan ház, ahol ne szólna rádió, ne világítana esténként kékes fénnyel a televízió. Könyvtá­rak létesültek, kultúrházakat avattak korábban más célt szolgáló épületekből, de úja­kat is emeltek a kultúráló - dás ügyének szolgálatára. A népművelés és ismeret- terjesztés nagy ügye azonban jelenünkben szinte csak a megbízott népművelő feladata falvainkban. Sok ■ helyütt a tanáccsal, a tömegszervezetek­kel nincs élő kapcsolata, in­kább csak a beszámolási funk­ció érvényesül. Pedig egyre világosabb: a kulturálódásfel­tételeinek megteremtése, il­letve a közvetlen népműve­lés nem egy ember feladata, s ma már egyre inkább komp­lex munkát igényelne. A falvak, községek szellemi bázisának megteremtése vá­és Berlinben, Münchenben tain-ult. Hans Hofmant vallja mesterének — ezt az idősza­kot csaík a Múlt című fest­mény idézi. A német iskola után egészen más hatások alá komit, Párizsban »differen­ciáltabb forma- és tartalom­világ« nyomja rá bélyegét művészetére — írja Fischer Ernő. A kaposvári kiállítás közönsége a festményeiken ezt mérheti le. Közel állnak ké­pei a színek zenéjéhez, a me­sés képzelethez, de a vallási bit kifejezésével is megpró­bálkozott. Á színek zenéjére példa lehet az Intermezzo, a mesés képzeletre a Sebzett madár, A hóbagoly; a Stabat Mater két képe pedig egyik esetben sárga égő jel, a má­sik megoldás vörösben égő mártirium. Festői remekének mégsem ezeket tartom, hanem a Lo­vak címűt. Ügy száguld a világiban. a mén, hogy a csak vonallal jelzett alakja kitölti egész lényét, formáját. A váz megtelik színnel, lendülettel — olyan lóvá válik, amilyen álmunk mezején száguld ... IIórányi Barna lik szükségessé. Olyan kis kö­zösségek létrehozása, melyek alkalmasak arra, hogy — mi­után az egyéb javakban nincs hiány — a szellemi javakat is közvetíteni tudják, illetve fölkeltsék irántuk az igényt. Ügy gondolom, hogy óriási tartalékok rejlenek még e te­rületen, kihasználatlanul egye­lőre. Főként az új' település - rendszer központi (alközpon­ti, részleges központi) telepü­lésein koncentrá’ódik a szel­lemi erő, megszemélyesülve azaz ma még inkább csak egyénekben, többnyire »pasz- szív állományt« képezve. Ha ezeket az embereket összefog­nánk, . tevékenységüket koor­dinálnánk — s mindegy, hoa» a községben kinek jut eszé < : a hivatásos népművelőnek vagy a párttitkámak. tanács* stb. —, annak hasznát nem­dolgozónak. népfrontelnökne'/s csak a központi községben, hanem a társfalvakban Is érezni lehetne egy idő u*án Tudniillik egy-egy előadást, bemutatót éppen úgy megtart­hatnának ezekben is. mint a körzet »vezető« községében. Miután falvaink, községeink gazdasági bázisát a termelő- szövetkezetek, állami gazda­ságok adják, természetes, hogy a mezőgazdasági szakembe­reknek is többet kellene vál­lalniuk. Tulajdonképpen régi igény, hogy bekapcsolódjanak a népművelési vérkeringésbe Ám az igény egyelőre, egyol­dalú: elvárás jellegű. Meggyő­ződésem azonban, hogy az együttműködés irdné««nf|tt létrejöhetne, s ennek hasz­nát a faluközösség, sőt a ki- sebb-nagyobb körzet látná. Természetesen jó példák máris akadnak. A nagyatádi járás­ban érdeklődtem,- és ahogy mondani szokták: aki keres — talál. -Néhány nevet emlí­tek csak, olyan mezőgazdasá­gi szakemberek nevét, akik mindenkor szívesen tartanak szakterületükről előadást, ve­zetnek vitakört, vagy egvéb módon vesznek részt a nép­művelésben, ismeretterjesz­tésben. idősebb Porcsa István Nagyatádról énnen úgy. mint ifjabb Porcsa István a Kuta/si Állami Gazdaságból, Vas Magdolna a kutasi tsz-ből, Szentkirályi Antal, Boncz Jó­zsef, Bognár János nevét is meg-'srnerhet*e-n. De — termé­szetesen — nem nyújthatókat teljes névsert. És bizonyos, hogy más járásokban is ta­lálnánk hasonló példákat. De még nem eleget." A kultúraterjesztői szerep nem­csak pedagógusi, szakképzett népművelői feladat. Szükség van — s egyre égetőbb a szükség — a műszaki, mező- gazdasági értelmiségre, sőt a középiskolás fiatalokra, szak­munkásokra is aljhoz, hogy komplex módon valósulhasson meg a falvak szellemi szintjé­nek magasra futtatása, a sza­bad idő felhasználásának új, minőségileg más módja, mely a személyiség kiteljesedésében kamatozik majd. L. U Rsfjyaa tanul a felépüli diák? Egy nevelési vizsgálódás tanu'ságairól c» r 1 r •• I rr öar kanyolo A KÖRNYEZET káros ha­tásaitól védelmező egységnek, afféle melengető fészeknek képzeli a legtöbb tájékozatlan szemlélő az iskolai diákottho­nokat Sőt, zömmel a pedagó­giai szakemberek figyelmét is elkerülik azok a hatások, me­lyeket a folytonos összezárt­ság, a személyes kapcsolatok­ra jellemző »választékhiány«, a művelődési lehetőségek kor­látozottsága és az állandó fel­ügyelet kialakít a tanulókban. S mivel ritkán bukkanunk hi­teles »kollégiumelemzésekre«, különleges érdeklődésre szá­míthat az a terjedelmes peda­gógiai pályamunka, amelyet nemrégiben a nagyatádi Jó­zsef Attila diákotthon neve­lőtanárai készítettek. A szer­zők megfigyelései, általánosan is érvényes következtetései korántsem csupán a pedagó­gusok vagy a gvermekeiket kollégiumban neveltető szülők számára jelenthetnek hasznot. Ezért is tartjuk szükségesnek a dolgozat leglényegesebb ré­szeinek ismertetését. Számos gondot okoz az in­tézmény pedagógusainak, hogy — mivel együtt laknak itt ál­talános. iskolások, gimnazis­ták, szakmunkástanulók — ne­héz minden közösségre érvé­nyes nevelési módszereket ki­kísérletezni, sőt — ami a kül­ső szemlélő számára ennél jó­val fontosabb — már a kol~ légiumban megkezdődik a tár­sadalmi rétegezödés. Azt gondolhatnánk ugyan — s ez részben igaz is —, hogy a tiz esztendeje létesült kol­légium három »primer« közös­sége kölcsönösen kiegészíti egymást, a nagyobbak rend­szeres tanulmányi segítséget nyújtanak a kicsinyeknek, a gimnazisták »intellektuáli- sabb« magatartásformái ked­vezően hatnak a gyakorlatia­sabb alkatú szakmunkástanu­lókra — és viszont. Ám a va­lóság ennél bonyolultabb. A gimnazisták és a leendő szak­munkások a tanulmányi tevé­kenység terén nem látják eléggé az érintkezési pontokat. Az általános iskolások pedig elsősorban a középiskolai ta­nulmányokat találják vonzó­nak — ily módon a segítséget is elsősorban a gimnazisták­tól váriák. s baráti kapcsola­tokat is szinte kizárólag ve­lük alakítanak ki. A szak~ munkástanulók maguk is ér­zik, hogy a »körön« kívül re­kedtek, s az állapotot tudatos elzárkózással igyekeznek kon­zerválni. Olykor kibékithetet- lennek látszik a szellemi és a fizikai tevékenység ellentéte; ennek jele, hogy a gimnazis­ták nem ritkán — szellemi fölényük megrendíthetetlen tudatában — lekezelően, sér­tően bánnak a szakmunkásta­nulókkal. Az ellentét a szabad idő el­töltésében is megnyilvánul. A szakmunkástanulók a közös mozilátogatások alkalmával a -kalandfilmeket részesítik előnyben, a gimnazisták azon­ban szívesen megnézik a mű­vészfilmeket is. A nevelők gyakran kezdeményeztek ugyan filmvitákat, ám alig akadt példa arra, hogy a kei közösség tanulói közös neve­zőre jutottak volna. SZELLEMI téren tehát a középiskolások gyakorolnak pozitív hatást. A közösségért végzett munkában viszont a szakmunkástanulók járnak élen, akárcsak a sportolásban. Adott tehát két, alapvető vo­násaiban is eltérő minőség, s csak a pedagógusokon áll, hogy e kettő »összegyúrásá­val« egy harmadik, eszményi minőséget hozzanak létre. Ho­gyan sikerült ez? A lehetőségeknek se szeri, se száma. Közösségi vállalások a munkára és a sporttevé­kenységre. Az évfordulók rendszeres — nem protokollá­ris — megünneplése. Talál­kozók veteránokkal, a névadó emlékének ápolása, sajtóvi­ták, etikai beszélgetések, in­tézeti napok, szaval óverse­nyek és így tovább. Meg kell az.onban említenünk a kollé­gium nemcsak névlegesen lé­tező önkormányzati szervét, a diáktanácsot, amelyben béké­sen együttműködnek gimna­zisták, szakmunkástanulók és általános iskolások. Kddig két­szer nyeri ék e! a KISZ KB dicsérő oklevelét, s részben nekik köszönhető. h<gv az in­tézet egvszer a K'SZ KB vö­rös vándorzászlaját is meg­kapta. Nem a diákokon, s nem is a nevelőtanárokon múlik hogv a tanulmánvi kén ko­rántsem ennyire rózsaszínű. A dolgozn+nak az a része ugyan­is, mely a kollégiumi növen­dékek tanulási módszerei* riemzi. világossá teszi, hogv a baj országszerte a d'á’-'ottbo- nok szerkezetében rejlik. Ki­T,«*enyei Márta alkotása a Sárkányölő. A mosdósi tüdő­gyógyintézet i>ai'kju.ban helyezték cl. tűnő analízis ez, amely való­színűiéig az országos szaksaj­tóban is a föiieuezés erejevei hatna. Kiderül belőle- semmikép­pen sem hasznos, ha a diá­koknak parancsszóira, csönge­tésre és megna tározoti iueig kell tanulniuK. Íme, hogyan csinál »kedvet« a csöngetés! A gyerek komótos mozuula- tokiKal besomfordál a tanu­lószobába, s megkezdődik az időhúzás, a kipakolási szer­tartás. Gyakran tíz-üzenöt percig tanulmányozza más­napi órarendjét, majd precí­zen előkotorja és kirakja könyveit, füzeteit, szótárait, körzőjét, vonalzóját, tollát, ce­ruzáját, radírgumiját. Eltelt tehát 20—25 perc! Ennek oka: az állandó ismétlődés, a válto­zatlan környezet, a mechani- kusság, a szigorúan megsza­bott tanulási idő nem hozza »stresszállapotba« a gyerme­keket, s nem kényszeríti őket önálló munkára, fejtörésre. Ezért általános tapasztalat, hogy a kollégiumi diákok az első piciny akadálynál a ne­velőtanárhoz fordulnak se­gítségért. A TANULÓK nagy többsé­génél mechanikusan ismétlő­dik a tantárgyi sorrend is. Négy évig tartó megfigyelés igazolta a nagvatádi kollé­giumban, hogy 81 százalékuk a matematikát szeretné elő­ször »letudni«, ezért gyakran néni marad idő más tantár­gyakra. Oldalakat számolnak, félórákat töprengenek ered­ménytelenül. Előfordult, hogy a másodikos gimnazista a szi- lencium három órája alatt csak a matematikával foglal­kozott, s csak akkor kezdett történelmet tanulni, amikor vacsorára csöngettek. Ilyen példákat sorozatban lehetne idézni, azzal a különbséggel, hogy a matematikát olykor a fizika vagv a kémia helyet­tesíti. Az időrabló formai me­chanizmus következtében a »humán« tárgyak — a törté­nelem, a magyar nyelv ér irodalom, az idegen nyelvek — »húzzák a rövifebbet«. Az ■'skolai tantárgy- és órasze«- kezet arányeltolódását is jel­lemzik a következő kollégiu­mi példák. Az elsős gimnazisták hat­van percet fordítanak átlago­san a matematikára, harminc­ötöt a kémiára. ugyanakkor húszat az orosz, tízet a né­met és nyolcat (!) a magyar nyelvre. A negyedikeseknek a malek ötven percet »ér meg«, a fizika huszonötöt, az orosz tizenötöt, a német nyolcat, a magyar nyelv — ötöt! Az aránytalanságot — az emlí­tetteken kívül — az is okozza, hogy a természettudományok oktatásában az utóbbi évek­ben talán fölöslegesen. nagy­mértékben került előtérbe az írásbeliség. Szintén jellemző, hogy a diákok ugyanazon me­chanikus »séma« szerint — ol­vasgatással, biflázással — pró­bálják elsajátítani az irodal­mat és a kémiát, a történel­met és a biológiát. Az egyéni tanulásban mu­tatkozó aránytalanságok — ezt is statisztika igazolja — arra ösztönzik a gyermekeket, hogy ne ür.maguklól, hanem a szak- és nevelőtanároktól, a korrepetálástól várjanak se­gítséget. A kollégium közép- iskolásainak 81 százaléka jár rendszeresen korrepetálásra, solcan négy-öt tárgyból is. Jellemző a két szélsőség: ma­tematikára ötvenhárom, he­lyesírásra csupán tizennyolc százalék. Vajon ilyen jól megtanulják az iskolai órákon a helyesírás szabályait? Alig­ha. .. E FOGYATÉKOSSÁGOK csökkentésére a nevelők — kitűnő ötlettel — olyan »ösz­tönzők« bevezetését kísérel­ték meg, amelyek érdekeltté teszik a diákokat a tananyag önállóbb elsajátításában. A 3,6 átlag elérésével a diákok jogot nyernek a kötetlen ta­nulásra, a könyvtárban, há­lószobában meghatározatlan ideig tartó felkészülésre, al­kalmanként kimenőt vagy hétvégi eltávozást is kaphat­nak — természetesen csak a szülőkhöz —, ha bizonyíta­nak. A nagyatádi nevelők ki­tűnő pedagógiai érzéke azon­ban nem változtathat alapve­tően azon a tényen, hogy is­koláin!: nem tanítanak meg tanulni. Amíg ez így lesz, minden kollégistának és ne­velőtanárnak, sőt szülőnek is számolnia kell kudarcokkal, az egves tárgyaktól való féle­lemmel. a tanórai munka hiá­nyosságaival, a seg'tségadás korlátozott lehetőségeivel. Vagvis: nem hozható létre igazán korszerű kollégium, amíg az oktatási struktúra el­avult. Lengyel András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents