Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

Tél temet 5 dedtu busó Karnevál Kaposváron Felelősséget vállal tanítványaiért A téltemetésből alaposan kivette a részét az időjárás; szinte késő őszi reggelre vir­radtunk szombaton. A kapos­vári farsangi napok rendezői azonban tántoríthatatlanok voltak, úgy döntöttek; a fel­vonulás nem maradhat el. A Killián György Ifjúsági és Üt- törő Művelődési Központban délelőtt megnyílt kiállítás ren­dezői is emellett voltak. Itt nyűt meg tegnap dél­előtt az a dél-dunántúli gyűjteményből rendezett be­mutató, amelyik a farsangi népszokások tárgyi emlékeit szemléltetik. Baranyai, so­mogyi és zalai múzeumok anyagát láthatják a nézők. Tröszt Tibor, a megyei mű­velődésügyi osztály helyettes vezetője megnyitójában utalt a pénteki tudományos ta­nácskozásra, mely hasznosan járult hozzá ahhoz is, hogy megszólaljanak« a néma far­sangi bábok, maszkok, szel­leműző kereplők, ostorok ... A legősibb somogyi emlékek a XV. századból valók. Te­mesvári Pelbárt jegyezte le, hogy ezidöben bőr- és ru­haálarcokat készítettek, s ál­latok képében jelentek meg a farsangolók. A dedák — ala- koskodó öregek — a Dráva mentéről ismert télbúcsúzta­tók. Ám nem csak a telet igyekeztek mielőbb -elseper- ni«, ünnepeik tartalma ennél több volt. A természet meg­újulását épp úgy áhítottak őseink, mint a rossz szellemek távozását! A nők általában férfi jelmezt öltöttek, a fér­fiak menyecskének öltöztek. S a gúny sem fogható csupán a párválasztásban sikertelenül járt. pártában maradt lányok­ra, a fiúk. az agglegények is megkapták a magukét A busójárás — a pokládé — mohácsi hagyomány. A maszkot, a kellékeket már ka­rácsony után elkezdték ké­szíteni. Az álarcot fából fa­ragták, sertésvérrel, növényi eredetű festékkel kezelték. A husóvezér három maszkot is viselt Gazdag kelléktára ha­sonló a somogyi dedához, ám a törökverő mohácsiak a bu­zogányt is fölkötötték oldaluk­ra. A zalaiak nem elégedtek meg a rossz szellemek elűzé­sével, hagyománnyá vált az itteni falvakban az is, hogy a haragosokat kicsúfolták. Olyan maszkokat készítettek, hogy lehetőleg ráismerjenek a gúnyolni való gazdára... A szép kiállítást Sarosácz György, Együd Árpád, Csik- vár József és Somogyi Teréz állította össze, rendezte. A bábuk jó része meg­elevenedett a karneváli fel­vonuláson. Ostort pattogta­tó szennaiak jelezték a látvá­nyos karneváli felvonulás kezdetéi Majd a pogányszent- péteri együttes mutatta be ötletes, hagyományokon ala­puló műsorát. Szóltak a Kossuth-téren a hangos ko- lompok. kürtök, tél- és szel­leműző hangszerek, láncok, harsogok. A hercegi hintó négyesfogattal gördült a váro­si tanács elé, ahol Kiss Jenő, a herceg megszemélyesítője, Dorottya — Réti Erika — és Csokonai Vitéz Mihály — Papp István — párbeszédét hallgattuk farsangról, költé­szetről, csúfságról, mátkaság- ról és a pártában maradás si­ralmáról. Ismét egy jelenet követke­zett a folklorisztika lapjairóL A termékenység áldozatát szalmaember és szalmamedve mutatta be. A látványos karneváli fel­vonulás menetében fölismer­tük a BM. Kaposvár Tánc­együttes kitűnő táncosait, akik csárdást mutattak be az aszfalton. A SZÜV fiataljai is beneveztek a versenybe, ötle­tes paródiát mutattak be a határidők csúszásáról. Tengeri kígyónak öltöztek... A fiatal utazók klubja is kivonult a Kossuth-térre, majd a bolond király és serege csalogatta a sok száz főnyi nézőt, a rongyos bálba. A Mezőgép KISZ-esei zárták a menetet, maid visz- szajöttek a Kossuth-térre a szennaiak és elégették a szal­mabábut, a tél jelképét. Ter­mékenység is tavasz jövel... Az esti órákban megkez­dődtek a bálok. A látványos felvonulás szereplői a folklór- bálba igyekeztek, az ÉDOSZ Művelődési Házban találkoz­tak a népművészeti stúdió tagjaival. Pontban fél kilenc­kor pedig a BM. Kaposvár Táncegyüttes palotásával meg­kezdődött * Dorottya bál. H. B. Végtelen nyugalom árad szavaiból, amikor a motor működéséről vagy a közleke­dési szabályokról beszél. Ki­válóan ismeri a szakmát, gaz­dag tapasztalatokkal, tudás­sal rendelkezik. S noha nem készült pedagógusnak. elő­adásmódjából. az anyag logi­kus felépítéséből kitűnik, hogy nagy pedagógiai érzékkel is rendelkezik. — Gyerekek, aki a jármű­vezetést hivatásának választ­ja, az nem elégedhet meg az­zal. hogy megszerzi a jogo­sítványt ... A közlekedési szabályok gyakran módosul­nak, tehát fontos, hogy állan­dóan tanuljatok, képezzetek magatokat. No meg azért is, hogy ha valami hiba adódik útközben, azt ti magatok is ki tudjátok javítani. Négy évtizede szerezte meg a jogosítványt. Közlekedés- gépészeti technikumot, külön­böző tanfolyamokat végzett Mint néphadseregünk hiva­tásos tisztje is olyan beosztás­ban tevékenykedett, ahol hasznosíthatta és gyarapíthatta a gépjárművekkel kapcsolatos ismereteit. Egészségi okok miatt alig öt­venévesen kellett megválnia a hadseregtől. Fekete Ferenc alezredes azonban olyan em­ber, aki képtelen tétlenül ülni- Ezért folytatta azt a munkát a Magyar Honvédelmi Szövet­ségnél, amelyet évekkel ez­előtt megkezdett: hivatásos gépjárművezetőket nevel, egy­úttal fölkészíti őket a katonai szolgálat elvégzésére is. Kevesen vannak, akik a gépjárművezetést, a műszaki ismereteket, a közlekedési szabályokat úgy ismerik, rujnt ő. Vizsgabiztosként is bőséges tapasztalatokat szerzett. Eze­ket mind a fiatalok eredmé­nyes nevelése érdekében hasz­nosítja. Tegyük hozzá: igen nagy sikerrel! A gyengébb ta­nulókkal külön is foglalko­zik. Nemcsak sorköteles fiatalo­kat nevel, hanem oktatja a Volán vállalat dolgozóit is. S amikor egy-egy csoportnak véget ér a tanfolyam, nem­csak a hallgatók vizsgáznak: vizsgáznak az oktatók, vizsgá­zik Fekete Ferenc is. Ekkor I derül ki, hogy a tanítványok ‘ milyen sikerrel sajátították el az anyagot, mennyire értik a járművezetést, tanulták mega szükséges elméleti részt Fekete Ferenc kiemelkedő eredményekről adhat számot. Legutóbb csoportjában har­mincnégy hallgatóból huszon­ötén kapták meg a maximá­lis pontszámot, s nála évek óta egyetlen bukás sem for­dult elő. Volt már olyan cso­portja is, amelyből valameny­nyien kiválóan vizsgáztak. Néhány hét múlva betölti a hatvan évet. A szövetség gép­járműiskolájának oktatói kö­zött ő az egyik legidősebb. Mégis, ha valaki részt vesz egy-egy foglalkozáson, s látja lelkesedését, hivatásszerete- tét, sokkal fiatalabbnak véli. Lelkiismeretességével tiszte­letet, megbecsülést szerzett tanítványai között Fekete Fe­renc. Nem titkolja: azért kö­veteli meg foglalkozásain a fegyelmet, mert erre egy hi­vatásos gépjárművezetőnek igen nagy szüksége les*. S csak olyan embereknek a ke­zébe enged jogosítványt adni, akikért felelősséget vállal. Januárban országos ver­seny mozgalom indult a szö­vetségnél: kiváló címet sze­rezhetnek az oktatók. Itt So­mogybán is létrehozták az oktatók szocialista címért küz­dő brigádját, s ez is bene­vezett a versenybe. Fekete Ferenc tagja a brigádnak, azonkívül az egyéni kiváló cím megszerzéséért is fárado­zik — bizonyára nemhiába. Szalai László Biztató jelzések Több munkás vesz kézbe könyvet Növekszik, megyénkbe» ■ munkások száma — az ipari munkahelyek számával egye­nes arányban. Nemrég, amikor a munkasművelödés és a fel­nőttoktatás somogyi tapaszta­latai kerültek terítékre az egyik megyei testület fórumán, megtudhattuk: a tanácsi keze­lésű könyvtárakban három év alatt 31,7 százalékról 35 száza* lékra nőtt az olvasó munkások aránya. Mint az adatok is mu­tatják, nincs sző -ugrásról«. Bíztató jelzésként azonban fel­fogható ez a néhány százalék is, hiszen több mint kétezerrel gyarapodott a beiratkozott munkás olvasók száma. Az arány területenként és könyvtáranként eltérő. Ebben döntő szerepeit játszik, hogy híd. mennyi munkás él, dolgo­zik. Döntő, de nem kizárólagos Jeray Edfeey Mister MacAreck üzletel TQRDftdrA'BÁBAMHÁUf — Kérem, a számlám egy hétre előre ki van fizetve. — Nagyon sajnáljuk, de egy fatális félreértés történt. Véletlenül kiadtuk önnek, a már valakinek előre lefoglalt szobát. — Nem tesz semmit Nem vagyok fintorgó, sem sértődé- keny. Átköltöztethetnek egy másik szobába. Nekem mind­egy. — Nagyon sajnáljuk, de már minden szobát lefoglal­tak. Egyetlen szabad szobánk sincs. Ha a tisztelt vendég kiköltözne, akkor visszafizet­nénk a teljes összeget — Uram, ne bosszantson — mister MacAreck hangja haragos volt — Villát kere­sek, ha találok, azonnal ki­költözöm az önök istállójából. Ha nem, akkor egy hétig itt lakom, megértettük? A főportás meghajolt és kissé gúnyosan megjegyezte: — Tisztelt uram, különféle dolgok történnek. Minden­esetre figyelmeztetjük, hogy egy órával sem tudjuk meg­hosszabbítani az itt-tartózko­dáaát Azt tanácsoljuk, ko­rábban utazzon el innen. Az itteni klíma nem mindenki számára egészséges, — Kérem, hagyjon békén, és ne legyen szemtelen. Elő van készítve a kocsi? — Sajnos, nem rendelke­zünk autóval. Elromlott a motor. — Taxival megyek. Kérem hívjon egyet — mondta az amerikai, akinek nem vette el a kedvét a korábbi ellen­szegülés. Ellenkezőleg, telje­sen elégedett volt az ügyek ilyen fordulatával. Amikor végre megérkezett a megren­delt taxi, a kikötőbe vitette magát. Kibérelt egy motor­csónakot és a part mentén száguldozott, élvezte a nap­fényfürdőt. Pontosan e"-- óra­kor, ahogy megbeszélték, megjelent a Le Chaps test­vérek irodájában. — Sajnos — mondta az üd­vözlés után, — ma nincs autóm. A szálloda kocsija ál­lítólag elromlott és a ked­venc Ferrarimat piég mindig nem vettem meg Ügyeink el­intézése után készülök az autókereskedőkhöz, és remé­lem hamarosan mindkét ügyet tető alá honom. — Ml is reméljük — mond­ta az egyik Le Chaps úr. — öt önnek való villát keres­tünk ki. A kocsim itt áll, mehetünk? A két úr beült a Simeába és az amerikai három órán át nézegette a vételre javasolt villákat Az egyik különösen tetszett mister MacArecknek. Szép, modern stílusban épült villa egy hosszanti fekvésű virágos kertben állt. mintegy három kilométerre Nizza kör­pontjától A tengertől alig két kilométer választotta eL — Ö! Ha a tengerpartion lenne valami hasonló, vagy legalábbis közel a parthoz, gondolkodás nélkül megven­ném. Ez egy kissé távol van, én meg szeretném érezni a tenger illatát. Motorcsónakot és vitorláshajót akarok venni, hogy minden pillanatban ten­gerre száll hassak. Le Chaps űr hiába dicsérte a szép villát, az egész Nizzá­ra való kilátással. Hiába ma­gyarázta, hogy ha kocsija van, nincs jelentősége egy-két ki­lométernek. Az amerikai ma­kacs volt és kérte, hogy más villát keressenek számára. Ha nem talál, akkor majd gon­dolkozik ennek a megvételé­ről. Ellenben, amikor meghal­lotta a magas árat — Le Chaps úr valamit hozzátett az eladási árhoz, hogy legyen miből engednie —, az ameri­kai nem csodálkozott. Kijelen­tette, hogy a vétellel kapcso­latban minden ügyet, beleért­ve az alkudozást is, a jogta­nácsosa, jean Charbonneau intézi. Búcsúzáskor abban állapod­tak meg, hogy kedden reggel újabb villákat tekintenek meg. Az amerikai nem mentvisz- sza a szállodába, a legköze­lebbi vendéglőben megebé­delt, aztán elment egy hasz­náltautó-kereskedőhöz. — Szeretnék sport Ferrarit venni — közölte a cég veze­tő jéveL — Sajnos, ebben a pilla­natban nincs. — Es nem tudja véletlenül, hogy hol lehet ilyen típúsut venni? — Sajnálom, de ön a ten­gerparton nem talál Ferrarit. Ezek a kocsik nagyon ritkán kerülnék forgalomba. Néha szezon végén el lehet csípni egyet-egyet, de ritka az ilyen alkalom. Az amerikai kissé gondter­heltnek látszott. — Ha más gyártmányú ko­csi érdekelné, tudnék javasol­ni egy rendkívüli alkalmi vé­telt Mercedes 300 SE. Nagy­szerű kocsi. Teljesen új. Alig harmincezret futott. Egy gaz­dag argentin szarvasmarha­tenyésztő tulajdona volt A fickó szerette a kocsikat a Mercedes-cég ezt megrende­lésre készítette. Tizenkétezer dollárba került Európában akart vele utazgatni, de rulet­ten elvesztette minden pénzét sőt féláron el kellett adnia a kocsiját is. MacAreck figyelmesen meg­nézte a kocsit, bekapcsolta a motort is. — Rendben van. Megveszem a kocsit. Igaz, a Ferrairól ál­modoztam, de ez sem rossz gép. Az amerikai elővette zsebé­ből a csekkfüzetet. — Hétezer dollár, az har­mincötezer új frank — mond­ta és kezdte kitölteni a csek­ket. — Bocsánat, uram —mond­ta zavartan az eladó. — Elv­ből csak a régi ügyfeleinktől fogadunk el csekket. — Furcsa szokás ez Euró­pában. Nálunk, az Egyesült J Államokban mindent csekk­füzet segítségével veszünk és eladunk. Ez a csekk a Crédit Lyonnais banfiókjába szól, Nizzában. Elküld egy fiút, és az hozza a pénzt. (Folytatjuk) ez s »szerep» — ezt mutatják a tapasztalatok. Ahhoz ugyan­is, hogy a munkás könyvtári könyvet vegyen a kezébe, egy­részt nemcsak a tanácsa háló­zat áll rendelkezésre, hanem igénybe veheti például az üze­mi és a szakszervezeti könyv- _ tárakat is, másrészt a tanácsi 4 — központi — könyvtárak le­téti könyvtárakkal siethetnek • munkás elé. Ez az utóbbi mód­szer több helyen sikeresnek bi­zonyult a megyében, gyarapo­dott a munkásolvasók száma az üzemekben létesített letéti könyvtárak révén. Nem vélet­len például, hogy a felnőtt ol­vasók népes táborán belül a munkás olvasók aránya Tabon a legmagasabb (48.1 százalék): ott a központi könyvtárnak há­rom fiókkönyvtára működik »» üzemekben. Ahhoz, hogy könyvet szere tő munkás minél több dolgo»- zon a somogyi üzemekben, hozzájárulhatnak a tanácsi könyvtáraik — ha megkülön­böztetett gonddal foglalkozna* a fiatalokkal, a szakmunkásta­nulókkal. A megyei könyvtár rendezvényein például rend­szeresen ott vannak az iskola* tanulói — mert meghívják őket. És csoportos foglalkozá­sokat is tartanak nekik, ame­lyeknek során a kézikönyvek, bibliográfiák használatával is­merkednek meg. A könyvtárak és a diákotthonok jó kapcsolata az Író—olvasó-találkozók szer­vezése segít plántálni vagy. éopen elmélyíteni, erősíteni a könyv iránti vonzalmat, s ké­sőbb tartóssá tenni a hűség«4 a könyvtárakhoz. Az igény igényt szül. AM szépirodalmi müvet kölcsö­nöz, él azzal a lehetőséggel, hogy ugyanott politikai, szak­mai könyvekkel is szolgálnak, és fordítva. S aki szereti a könyvet, az a tanulásra is szí­vesebben adja a fejét, követ­kezésképpen: szoros a kapcso­lat a felnőttoktatás és a könyv­tárlátogatás között. A középis­kolák esti és levelező tagoza­tain tanuló felnőtteknek mint­egy 45 százaléka szakmunkás, s néhány szakközépiskolában sokan vannak, akik megszerzik az első szakképzettségüket.. Nincs kimutatás arról, hogy azok közül a munkások közül, akik tankönyvet vesznek a ke­zükbe otthon, a szabad Idejük­ben, hányán tartoznak a könyv­tárak rendszeres kölcsönzői közé. Az azonban bizonyos, hogy a könyvek — témájuktól függetlenül is — jól megférnek egymással, s egyre több válik a somogyi munkások igaz ba­rátjává. H. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents