Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

Kamii, Somogyi Pál mellett Fodor Andor is szerepel benne. — Pályám biztos érzékű egyengetője, Takáts Gyula javasolta, hogy legyek András, nem hangzik jól az Andor. András nevű költőnk alig volt Így történt második megkeresztelé- sem 1947 tavaszán. — Otthon mit szóltak a névváltozáshoz? — Nekik csak az volt fontos, hogy Bandi maradjak. Fodor András a fényképalbumot nyitogatva magyaráz: — Apám szigorú ember volt vaskézzel fogta a családot. Nem lehetett ellene szólni. Van kö­zös fényképünk, ahol kétéves Koromban az ölében ülök. Ezt később az atyai gyöngédség kivételes alkalmaként emlegették. Anyám és nővérem révén persze volt a házban vidámság is. Sőt, apám tovább élő testvére, az Utolsó huszár-ként emlegetett rinyahosszúfalusi János bátyám szerint apám is eredendően kedélyes természet volt, de a családi fegyelem kedvéért otthon nagyon megtartóztatta magát. — Sokat utazott a világban, bár ha össze­adnánk a szülőfoldi utazások hosszát, lehet, hogy többet tenne ki, mint bármelyik távoli látogatás. Ebbe a lakásba hogyan jut be a nagyvilág? — Egyrészt látni a falon a jeleit könyvek, képek formájában, tárgyi szimbólumokban. Másrészt: sokat levelezek. Kétszáz — decem­ber óta kapott — levelet raktam el nemrég, hogy rend legyen az Íróasztalomon. Amikor felköltöztem Somogy bői Pestre, rájöttem, mi­lyen fontos megtartani a kapcsolatokat. A könyvek között szembenéző fényképek. Kettőt különös hely illet: Bartóké és József Attiláé. — Kaposváron ax Ifjúságom felhőtlen volt, ahogy Pestre kerültem, hamarosan zord idők jöttek. József Attila és a költészet után Bar­tókba és a zenébe kapaszkodtam. A zene ma­radt leginkább mentes a dogmatikus megnyo- morítástóL Egyébként is mindinkább hiszek a zene művészetek közti primátusában. Fodor András ötvenéves. Még nem jártam Fodoréknál Pestien. Nehe­zen találok rá a Bajcsy-Zsilinszky utcai házra Ritkán láttam Fonyódon: egyszer olyan magá­nyosnak, hogy a sétáló költő mellett köszönés nélkül mentem el. Rendszerint Kaposváron ta­lálkoztunk, ezek maradtak meg bennem iga­zán, meg a vidéki beszélgetések. Legutóbb a gyerekkort idéző Lengyeltótiban baráti ölelő karok között láttam. A buzsáki búcsúba is át­jött Fonyódról, családostul. A hurkák illatát lopdosta a nagy meleg. Kaposmérő, Pusztabe- rény, Lengyeltóti, Rinyahosszúfalu, Kaposvár, Fonyód, Buasák a gyerekkor, a fiatal évek ál­lomásai. Mérőben született. A Kossuth Lajos utca 27. számú házat véletlenül éppen rokonok, Virágék vették meg. ötven éve a nagyanyja lakta, aki bábaasszony volt, és a fél falu „körösztanyám- nak" hívta. A házszám es a februári születés­nap megegyezik... — Imi, olvasni a herényi uradalmi Iskolá­ban Tari Jánostól tanultam. Aztán kerültem a mérei református elemiben a kitűnő Varga Pál kezére. Életem fontos fordulata ez. Pusztabe- rény után más világha csöppentem. Már az első óra, amint megérkeztem, maradandó nyo­mot hagyott bennem. Köröttem zsongott az élet. S mindenki áradóan kedves volt hozzám. Mérőre az én életrajzomban egy címke illik: a szeretet — Pusztaberény — Mérő. Más-más világ. Volt-e hasonló változásban része később? — Miután kijutottam a kontinensről, Anglia megpillantása volt rám hasonló varázslatos hatással. Még Szibériáé és Indiáé. — Az otthonhoz — és ez elsősorban Somo- gyot jelenti számára —, azt hiszem, elszakít­hatatlan szálak kötik. Bertha Bulcsu azt írta róla jellemzésül, hogy „somogyországi élő­lény”. Mit mond ez a költőnek? — Az érzelmi, de a szellemi útravalókat is ott kaptam meg. Bármit csinálok, úgy érzem, Somogybán kezdődött... Még a műfordítás is, a zene szeretete. A Balaton közelsége, levegő­jének tágassága az univerzumot ígérte. Láthat­tam, hogy a természetben rend van — mutat­ták a túlparti hegyek, örökséget igazán So­mogy adott nekem. És azt tapasztalom, hogy akik onnan jöttek, mind tartósabb gyökérrel kötődnek a szülőföldhöz. A Balaton és a Dráva ölelte vidék különös természetes egység, ta­lán innét a Szent István korától ismert elne­vezés: Somogyország. Lehetőségei és állapota közt mindig nagyratörő kihívás feszült. Cso­konai is érezhetett valami ilyesmit... A vasutas apa vallását követték a fiúk. A költővé lett Andrásnak Bandi, azaz Endre ne­vet szánták, de a mérei pap szerint a reformá­tusoknál ilyen név nincs. Megfeledkezett pél­dául Ady Endréről, ö döntött az Andor mel­lett. — Az egyetemi Indexemben is ez áll még: Fodor Andor. Az első verseim e néven jelen­tek meg az újra indult Sorsunk második szá­mában. A könyvtárszobában, a költő műhelyében beszélgettünk. A temérdek könyv, folyóirat közt hamar megtalálja a Somogyvármegye című egykori napilap mellékleteként egyetlen egyszer megjelent Tudomány, irodalom című füzetet. Takáts Gyula, Gyenes- Zoltán, Kárpáti Fodor első kötete, a Hazafelé. 1955-ben Je­lent meg. Ismeretes, hogy az ebben közölt 1948-as Bartók-verssel megelőzte Illyés Gyulát, Nagy Lászlót, Juhász Ferencet. József Attila Válogatott verseit 1943 júniusá­ban az ünnepi könyvhéten vásárolta meg. Né­hány hónappal korábban tanára, H. Kovács Zoltán javaslatára kezdett foglalkozni József Attila költészetével. — 1943-ban rengeteg fontos dolog történt. Apámról kiderült, hogy meg fog halni rákban; szerelmi válságokon estem át, majd úgy érez­tem, megtaláltam az igazit, s csakugyan az akkor tízesztendős Sárika nevű kislányt vettem feleségül. Végül abban is döntöttem, hogy köl­tő leszek. Mindig a kifejezés vágya ösztökélt. Rajzoltam, énekeltem. Volt egy kétpengős xilo­fonom. ezen játszottam saját szerzeményeimet, de igazában verset írtam. Tizenhéttől húszéves koromig publikáltam. Költőként tehát már lé­teztem, aztán öt éven át hallgatásra kénysze­rültem, nem jelenhettek meg verseim. De leg­alább megtaláltam a nemzedékemet Lator Lászlóval a kollégiumban ismerkedtem meg, Kormos István otthonában tilalmas időkben is SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Születésnap összejöhettem barátaimmal. Aztán ott volt a Válasz szerkesztősége, melynek révén megis­merhettem Weöres Sándort, Illyés Gyulát, Né­meth Lászlót, Pilinszky Jánost. És ott volt az Eötvös Kollégiumban Fülep és Colin Masson. — Az ötvenes évek irodalmát, értékes ter­mését — nem lehet minősíteni a műfordítói munka nélkül. — Az volt méltó feladat, amibe belevihettük saját költői ambícióinkat. Egy-egy akkor le­fordított versben meg lehet találni a költő sa­ját hangját, személyes problémáit is. —• Kiket fordított? — Chaucer volt a vizsgafeladat, a Canter­bury mesék, mely 1949-ig nem jelent meg ma­gyarul. Jól sikerült; Vas István azt mondta próbafordításomra, mely skolasztikus utalások- kaÉ-íeli kacifántos részlet volt: „Ez igen, ezt költő fordította!” — Később? — Puskin, Majakovszkij. Nyekraszov, Ler­montov. Heine, Goethe, Shelley, Burns. Chau­cer utáni nagyobb vállalkozásként következett Puskin Ruszlán és Ludmillája. Ez 1950-ben kétnyelvű kiadásban jelent meg először. — A falakon rajzok, festmények: Varga Haj­dú István munkái, köztük Egry. — Ismerte személyesen? — Eredetileg Fonyódon találkoztunk 1946 augusztusában. Takáts Gyulának könyvet vit­tem vissza, épp akkor járt1 nála Egry. Egyéb­ként somogyi diák koromban kerültem közel a képzőművészetekhez is. — Nem irigyli a festőket azért, hogy műte­remben dolgozhatnak, vagy szabadban, min­denesedre kötetlenül, szabadon? — Masamra vállalt rabság, hogv hiva+alhan dolgozom. Miért nem adom fel? Olvan közös­séget találtam ott. amelyik nem irigyli. sőt a társadalom szemszögéből helyreteszi azt, amit íróként csinálok. — Mi a munkaköre a Könyvtártudomány; és Módszertani Központban? — Az Oj könyvek ecvik szerkesztőiéként az a feladatom, hogv a könvtárosoknak a meg­jelenő magvar irodalmi művekről igényes tájé­koztatást adtak. — És ha egy Fodor Andráf-kötet hagyja el a nyomdát? _— Azáltal, hogy a többi újdonság közé ke­rül munkahelyem zsúfolt asztalain, máris tár- gyilagosabban ítélhetek róla. Egyébként min­dig idegenkedtem a saját dicskörétől elvakult költő irreális fölényétől A Széchényi Könyv­tárba Sallai István vétetett föl. A múlt héten temettük el szegényt. Ö állt ki mellettem húsz esztendeje életem nehéz periódusában, s biz­tosított olyan emberi klímát, mellyel az iro­dalom nem kínált meg. Talán ezért is mara­dok hű a vállalt intézményhez. Rovata van a Film-Színház-Muzsikában, olvashattuk filmről írt jegyzeteit is. — Nagyon érdekel a film. A Rettenetes Iván döbbentett rá — a volt kaposi Városi Moziban láttam 1945-ben —, hogy a film nem fényké­pezett színház. Sajátos, önálló nyelve van. Iz­gat, mit lehet csinálni ezzel a „mű művészet.­UTCA KAPOSVÁRON A sarki kert. A kora nyári fény prése alól az orromig csapó gyöngéd Sziromszag, — igen, ugyanaz Uézsút, a túlsó oldalon jönnek a régi gimnazista lányok, laskájukat két karral ölelve mellükhöz, mint egy nagy babát Fejük virága elmenőben húzó tekintetek feszült zsinórján visszafordul. Az utca másik sarkán rozsdás, magos palánk mögött a kovácsmester udvarán hajnali csöndes körtefa előtt i ul Veres Péter, fejét hátra szegve Bajusza szárnya épp csak fehérszik A homlokra húzott kalap fekete karéja alá, tiszta szemébe fogja a diákot: — Édes fiam, hát hoztál valamit? tel”. Fellini, Wajda egyenrangú a legnagyobb kortárs alkotókkal, a magyarok közül Jancsót említhetem, aki a Szegénylegények-ben és az így jöttem-ben nemzedéki tettként helyettem mondott el valamit. Somagyhoz nemcsak a múlt köti, hanem élő kapcsolatban áll irodalmi életünkkel. A So­mogy szerkesztőjeként gondozza a negyedéven­ként megjelenő szemle kéziratait, főként a verseket. — Itt Pesten mondogatják már, hogy „köl­tők jönnek Somogyból”. A Széchényi Könyv­tár olvasótermében is szívesen veszik kézbe a Somogyot, jó a vélemény róla, mert a hazaiak és elszármazottak, kezdők és a „nagy nevek” kényes egyensúlyát tartani igyekszik. — A Vaspróba? — Jó edzőpálya a fiataloknak, egy kicsit he­lyettesíti a műhelyt. A Somogyhoz érkezett kézirat-tartalékból már a harmadik Vaspróbn számot állítjuk össze. — A látogatásra készülve elővettem köny­veit, beleolvastam személyes hangú leveleibe, följegyeztem néhány mondatát a dedikációk- ból. 1972. június 20. „Persze, ha jobb átmenetileg hallgatni velem kapcsolatos ügyekben, nem lesz belőle sérelem, ha a tervezett beszélgetés elmarad.” Mire gondolt? — Az iskola, a közös alma materünk szé­gyenkezve tagadta le azt a korszakot, amikor mi érettségiztünk. „Csak feledésre méltó dol­gok történtek” — vélekedtek. Az 1945—48. közti évek eredményei szinte feltáratlanok. A tervezett beszélgetés nem maradt el. Szólj költemény. József Attiláról szóló köny­vének címe. A belső borítón Fodor kézjegye: „Szeretettel ajánlom ezt a somogyi ihletéstől íródott könyvemet hites tanúm, H. Kovács Tol­lán jelenlétében.” — Azért vállaltam el a nehéz feladatot, hogy fiataloknak írjak József Attiláról, mert íelidé- ződött bennem a kaposvári diák, aki’szellemi nagykorúsodását neki és a kcútészeüiez vezető derék tanárainak köszönhette. — Kiket hív meg a születésnapra? — Tegnap dőlt el ennek a rendje. Egy esté­be nem fér bele, hogy akái'csak a pesti leg- közelebbiekkel találkozzam. Február 25-én Kaposmérőben, 26-án Kaposváron a hazaiak számítanak rám. Itthon két részletben látom vendégül többek között Varga Hajdú Istvánt, Sárosi Bálintot, Lator Lászlót, Lakatos Kál­mánt, Domokos Mátyást, Hernádi Gyulát, Ve- kerdi Lászlót, Csanak Dórát, Be iev Zsuzsát.. . A fiatalabbak közül Csűrös Miklóst, Bozay Attilát, Bisztray Ádámot, Bulla Károlyt, Laka­tos Andrást. — Hamarosan megjelenik új gyűjteményes kötete. — A Kelt újra jel. Ezt harminc év költői terméséből válogattam. Futárposta címmel ta­nulmánykötetem, is várható még ez évben. Ja­nus Pannoniusról, Takáts Gyulától, Simon Ist­vánon, Nagy Lászlón át Kelemen Lajosig so­kakról írtam benne, szinte személyhez szólóan. Hazai múzsa címen önálló fejezete szól a szü­lőföldről. Új gyűjteményes versfordításkötetem is kiadásra vár. Kétharmad része kelet-európai költő. Végül hadd említésem meg, hogy össze- gvűjtöttem, szerkesztettem egv írások Egryről című kötetet. Előszót is írtam hozzá. Remélem, karácsonyra ezzel ajándékozhatom meg bará- taaaak Uerányi Barn»

Next

/
Thumbnails
Contents