Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

„Megmutatták a majorjukat” Nem rendcsinálási kampány, hanem folyamatos ellenőrzés VOLTAK, AKIK mosolyog­tak, mikor először hallottak a tsz-majorok, álattenyésztő-te- lepek és gépudvarok rendjét ellenőrző — a megyei tanács által tavaly kezdeményezett — akcióról A kívülállók közül többen, fölöslegesnek tartották a gazdaságok rendjének, tisz­taságának »osztályzását«. Neon úgy maguk a gazdasági szakemberek. Ök az első pilla­natban értették, hogy a fegye­lemnek — még inkább a jó gazda gondosságának — alap­vető mutatója a rend. Igaz, kö­zülük is többen túlzásnak tar­tották az akció »félhivatalos« jelmondatát: Mutasd meg a majorodat, s megmondom, hogy gazdálkodsz! Példálóztak rendetlen, sárban úszó, mégis rekorderedményeket produká­lj külföldi gazdaságokról... E nehezen ellenőrizhető — és ülhető — érveknél kézzelfog­hatóbb bizonyítékot adott a múlt év során a megye 82 tsz- ében végzett majd félezer ma- jorszemle. Igenis, szoros össze- jiígés van a gazdálkodás szín­vonala és a rend, valamint a tisztaság között. A »sárban úszó« álattenyésztö-telepeken mindannyiszor gyakoribbak voltak az állatmegbetegedé- szk, és az elhullások is; a gép­udvaron pedig ahol lépten nyomon orra lehetett bukni az ócskavaskupacokban, a munka szervezettsége is hagyott kí­vánnivalót maga után .., Nem lehet véletlen, hogy a gazdálkodásával is tekintélyt szerző barcsi Vörös Csillag, a héthelyi tsz vagy épp az utóbbi években gyökeres változásokon átment toponári gazdaság rendje példás volt. A kisebb gazdaságok között is sok ilyen példa akad: Rinyaújlak, Bala­ton,lelte, Ráksi, Iharosberény vagy Görgeteg... A listák végén található töb­bek közt a símonfai, a török- koppányi, a somogyszobi, a kadarkúti és a segesdi tsz. AZ UTÓBBI gazdaságban az első szemle után még romlott is az »osztályzat«, ennek való­színű oka, hogy egyszeri kam­pányszerű rendcsinálással »le­tudták a majorszépségverseny- akciót«. Persze nemcsak ók számították el magukat. A harmadik vagv ép az ötödik újabb ellenőrzés után több gazdaság vezetői kénytelenek voltak belátná, folyamatosan számonkért követelményről van szó. Voltak helyek, ahol az »érdemjegyek« mindannyiszor egyformák voltak — jeléül, hogy náluk nem az ellenőrzé­sek napjához kötődik a nagy- takarítás ... Sajnos, a járások közt is na­gyok a különbségek. A legked­vezőtlenebb tapasztalatokat a nagyatádi járás adta. Ügy lát­szik. ott a rossz »péida« a ra­gadós: nem ritkák a meszelet­Lehelőség a mozgalomnak Készülődés a jubileumra A Tanácsköztársaság kikiál­tásának 60. évfordulója jó le­hetőséget jelent a népfront­mozgalomnak arra, hogy erő­sítse az emberekben a szo­cialista hazafiság, a munkás­nemzetköziség tudatát és ér­zelmeit — mondotta Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztály- vezetője a Magyar Távirati ■ Iroda munkatársának adott nyilatkozatában. — Az évfordulóval kapcso­latos 1979-es teiveink megva­lósításával hozzá akarunk já­rulni a forradalmi hagyomá­nyok ápolásához, a helyes tör­ténelmi és nemzeti tudat el­mélyítéséhez, valamint a bé­kéért, a társadalmi haladásért vívott harc erősítéséhez. A -népfront területi és he­lyi bizottságai társadalmi munkák szervezésével nagy figyelmet fordítanak az év­fordulóval kapcsolatos emlé­kek megóvására, felújítására, rendbehozatalára, s egyebek közt Borsod, Győr, valamint Heves megyében máris szép eredményekről számolhatnak be. A Győr megyei aktivisták például az iskoláknak máso­latokat készítenek a kor do­kumentumairól. Más megyék honismereti szakkörei pedig a könyvtárakkal, a múzeumok­kal és a levéltárakkal közösen ugyancsak helyi kiállításokat szerveznek. Nagy érdeklődés kíséri az I. országos üzemtörténeti konfe­rencián meghirdetett honis­mereti helytörténeti pályáza­tot is, amelynek résztvevői a Kommunisták Magyarországi Pártja helyi szerveinek meg­alakulásáról és tevékenységé­ről, a Tanácsköztársaság helyi hatalmi szerveinek történeté­ről, a politikai, társadalmi mozgalmak hat évtizeddel ez­előtti eseményeiről készítenek munkákat. — A Tanácsköztársaság év­fordulójának megünneplésé­hez a szocialista brigádoknak művelődési programajánlato­kat dolgoznak ki az olvaso népért mozgalom aktivistái. Számos megyében ajánló bib­liográfiákat készítenek, s ar­ról is gondoskodnak, hogy az 1979-es olvasótáborok résztve­vői megismerkedjenek a Ta­nácsköztársaság emlékét őrző trttke* irodalmi alkotásokkal. — A szocialista országok Budapesten működő kulturá­lis és tájékoztató központjai­val közösen rendezvényekkel, barátsági estekkel hozzájáru­lunk, hogy a települések la­kói még többet tudjanak az első magyar proletárdiktatúra nemzetközi hatásáról, vala­mint a kor más országokban lezajlott forradalmi mozgal­mairól. len, máladozó falú istállóik, vagy az udvarokon éktelenke­dő trágyahegyek. Nem állít­hatjuk, hogy ez a kizárólagos ok, de mégsem lehet összefüg­gést nem látni e hibák és az állattenyésztési felügyelőség jelentésének egyik adata kö- 'zött. Tavaly ebben a járásban volt a leglassúbb — jóformán alig érzékelhető — a tejterme­lés fejlődése. Az első majorellenőrzések után ha két gazdasági vezető találkozott, hamar eio.íerüit a kérdés:, »fi hányast kapta­tom?« Ilyenkor persze keiue- nietlen voit beismerni a hár­mast, majd megmagyarázni a bizonyítványt, a józan belátás és e presztizsszempoüitok mel­lett más »kézzelfogható« ösz­tönzők is amadtam. így a me­gyei tsz-szövetség által kiírt verseny, amelyben a iegjoooa- kat jutalmazzák, no meg a megyei tanács javasolt szank­ciói: például prem iummérsétk- ies a rendetlen, üzemek veze­tőinek. A GAZDÁLKODÁS mai — ugya.nesak szigorú — feltételei és követelményei között a rend »sokadrangúnak«, az utóbb említett levoriás pedig túl szigorúnak tűnhet. Hogy nincs így ,azt épp az érin­tett gazdasági vezetők vélemé­nye támasztja alá. Legtöbbjük örömmel fogadta és segítség­nek tekintette ezt az akciót. Mint egyikük elmondta: az el­lenőrzés olyan alapvető tarta­lékokra hívta föl a figyelmü­ket, amelyekkel kapcsolatban évek óta halogatták a cselek­vést. A szemlék eredménye, hogy a gépudvarokról eltűntek az ócskavashegyek (néhány hé­ten át a MÉH alig győzte át­venni a hasznos hulladékot). Nehezen mérhető ugyan, de ez akció nyomán kimeszelt épüle­tek vagy rendbe tett udvarok hatása is benne van például a negye tavalyi jobb tej- és hús­termelési eredményeiben. Az ellenőrzéssorozat az idén folytatódik. B. F. KÁRAD, 1979. Tájház és hímzőszakkör 1 hol ennyi szerv összefog egy falu fejlődéséért, ott eredménynek kell születnie. De ezért nagyon keményen és nagyon sok gonddal kell meg­küzdenie. Bennem a legna­gyobb tiszteletet az az aka­raterő ébresztette, amellyel találkoztam. És nsemcsak a a gazdasági vezetők részéről, hanem a községhez, a hagyo­mányokhoz ragaszkodó kará- diak részéről is. Rengeteg próbálkozás, utánjárás után végre betelje­sül a régi vágy: Karúdnak lesz tájháza. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség műemlék jellegűvé nyilvání­totta az Attila utca 12. szám alatti házat, és százötvenezer forintot ad az idén a meg­vásárlására, helyreállítására. Ott. ahol a népművészetnek, a népi kultúrának olyan gaz­dag hagyatéka van, mint Ka­rúdon, mindenképpen szüksé­ges, hogy ily módon is tovább őrizzék ezt a kincset Arról nem beszélve, hogy a fejlődő, szépülő község így egyre in­kább alkalmas­sá válik arra, hogy bekapcso­lódjon a nö­vekvő idegen- forgalomba. A karúdi népi kultúra, ennek a vidéknek a múltja, a jele­ne méltó arra, hogy jobban megismerjék. — Mást ér­demelne — ezt a megjegyzést többektől is hallottam. Volt, aki annak kap­csán mondta el. hogy az it­teni népi kultúra rászolgál* már egy szép otthonra. De egyelőre még távlatilag sincs »Karúdnak lesz tájháza«. Blanka néni az eredeti karádi hímzés apostola. Százezer forint híján elérte a harmincmilliót a társadal­mi munka és a pénzügyi tá­mogatások együttes értéke tavaly Kaposváron. Nagyon szép eredmény ez, hiszen csaknem ötven százalékkal több, mint amennyit tervez­tek a megyeszékhelyen. A vállalatok két és félszer any- nyi anyagot engedtek át köz­célra. mint azelőtt. A kom­munista műszakok béréből és az önkéntes pénzben! hozzá­járulásból 1,6 millió forintot utaltak át a tanács számlá­jára. Kiemelkedő a Kaposvári Ruhagyár dolgozóinak egy­milliós hozzájárulása. A városi tanács-vb elisme­réssel nyugtázta a héten, hogy egy lakosra 349 forint társa­dalmi munka jut, s így Ka­posvár megközelítette a me­gyei átlagot. Még nagyok a tartalékok a társadalmi mun­kában, így mindenképpen reális az az elképzelés, hogy a megyeszékhely a felszaba­dulás 35. évfordulója tisztele­tére érje el a megyei átlagot. Az üzemi közösségek felaján­lásai jó alapot teremtenek e cél eléréséhez. A hét elején vásárlók ezrei rohanták meg a megye áru­házait: megkezdődött, a ha­gyományos téli vásár. Ilyen­kor előkerülnek a betétköny­vekből és a szekrényfiókok mélyéről a takarékosan félre­tett forintok, s igyekszik min­denki kitapasztalni: lehet-e jó vásárt csinálni? Nagyon fon­tos, hogy a kereskedelem ne éljen vissza ezzel a hatalma­san megnőtt vásárlókedvvel. Hiszen a téli vásár nemcsak arra való, hogy az eladhatat­lan, gyenge minőségű vagy a divattól jócskán lemaradt aruktól még elfogadható áron megszabaduljanak, hanem ar­ra. hogy az igényesebb vá­sárlóknak is kedvezzen a le­árazás. Az utóbbi néhány év tapasztalatai szerirt a kiske­reskedelem már egyre jobban figyel erre, s a két hétig ked­vezményesen árult cikkek kö­zött egyre több a divatos, jó minőségű darab. Talán az idei vásár végén megerősödhet bennünk ez a tapasztalat. 1979 nemzetközi gyermek­év. Többet gondolunk, jobban figyelünk ilyenkor a serdülő­kor előtti generációkra: óvo­dás, kisiskolás gyermekeink­re. A figyelem, a féltő gon­dolkodás — s kivált a türe­lem — el is kél, ez ma a gyermeknevelés leginkább kamatozó befektetése. Sajnos, messze vagyunk attól, hogy ez társadalmi gyakorlattá váljék: szüntelenül növekszik a megannyi családi »hajótö­rött«, az állami gondozottak száma. Somogybán 2060 ilyen fiatal él, 253-mal több. mint tavaly. Negyven százalékuk nevelőotthonban lakik, tíz százalékuk egeszsegügyi keze­lésre szorul Legnagyobb há­nyaduk nevelő szülőknél él. A társadalom gondoskodásá­nak e formái azonban nem pótolhatják az igazi szü’ői szeretetek a harmonikus csa­ládi légkört. A fenti adatok — e héten, a kaposvári országos tanács­kozáson hangzottak el — is bizonyítják, hogy a nemzet­közi gyermekév csak a társa­dalmi valóságban szorosan gyökerező okok fokozatos megszüntetésével lehet igazán eredményes. Családi széthul­lás, alkoholizmus, bűnözés — az úgynevezett deviáns vi­selkedésmódok többi változa­ta — a világra nyíló szemű kisgyerek személyiségében egy eletre szóló károsodáshoz vezethet. Ezért nem szabad a nemzetközi gyermekév ren­dezvényei során megmarad­nunk a semmitmondó intel­meknél, az unalmas általáno­sításoknál és a «-hegyibeszé­deknél«. Csak akkor lesz — csak akkor lehet — értelme, haszna a gyermekévnek. Eső veri a határt. Lágy, egyhangú, véget nem érő eső. Az országban áradnak a fo­lyók és növekszik a belvíz által elöntött területek nagy­sága. Szántóföldnyi pocsolyák alatt fulladoznak a vetések. 3 bár a rengeteg víz elsősor­ban az országnak a Dunától keletre levő területein gátolja a vetések megerősödését, és fenyegeti a folyó menti terü­leteket, kártevését Somogy­bán is sokfelé megfigyelhet­jük. Pedig a tavasz visszavon­hatatlanul közeledik. Több jele mellett csak egyet em­lítünk: a héten megkötötték a szerződéseket a fizetőven­déglátó-szolgálatnak a Bala­tonnál igénybe vehető nya­ralószobáira. Csupor Tibor kilátás arra, hogy a művelő­désnek házat építsenek, illet­ve támogatást kapjanak eh­hez. Volt, aki a híres kórus­sal összefüggésben mondta ki: mást érdemelne. — Nekünk is megvan a sa­ját. »belső« feladatunk, van mit javítani a munkánkon — jegyezte meg Kocsis Ja- nosne pedagógus, aki másod­állásban népművelői tenniva­lókat is ellát. — A tánccso­portot újjászerveztük, a fiúk lelkesen, szépen próbálnak. Az énekkarral vannak gond­jaink, frissíteni kellene, újí­tani, de nehezen megy. Ezt tetézi az, hogy az énektaná­runk nyugdíjba ment. Itt, ahol az éneklésnek hagyomá­nya van, most képesítés nél­küli nevelő dolgozik! A Május 1. Ruhagyár te- lepén klubház épül, jó­részt társadalmi munkával. Fotószakkör szerveződött, a mostoha viszonyok között üzemelő könyvtárban Szakics Sándorvé pedagógus irányítá­sa melelt az utóbbi időben je­lentősen nőtt az olvasottság, TIT-csoport szerveződött, ja­nuárban már három előadást tartottak. Mozdul a karádi közművelődés. A termelőszö­vetkezet elnyerte a TOT két­százezer forintos pályázatát, és végre valóra válhat egy ré­gi, dédelgetett vágy: hímző­szakkör kezd működni ezek­ben a napokban. Találkozásom Blanka néni­vel, Lepenye Jánosnéval, a szakkör vezetőjével emlékeze­tes marad. Azt hiszem, csak nagyon kevesek képesek ar­ra, hogy ilyen önzetlenül, őszintén szeressenek egy nép- művészeti agat, mint ahogy ezt ő teszi. Tautner Ilona népművész, aki gyűjtötte és ervezte a karádi motívumo­kat, a nagynénje volt, mel­lette nevelkedett. A szoba, ahol beszélgetünk, félig műhely. A polcokon minták, sablonok, már előnyo­mozott vagy nyomásra váró anyagok. És előkerülnek a nagynéni ideiéből megma­radt, eredeti, hímzett karádi férfiingek, meg a híres asz­talterítő, amely már megjár­ta a brüsszeli, a párizsi vi­lágkiállítást. — A nagynéném halála után hét évig nem nyúltam semmihez, nem foglalkoztam hímzéssel Aztán láttam, ho­gyan »fajul el« az eredeti ka­rádi hímzés, és attól kezdve az az egyetlen célom, hogy megőrizzem, átadjam és meg­szerettessem az igazi karádi népművészetet. Mert — és ez nagyon elszomorító — csinál­ják, csinálják, de nem nagyon értékelik. — Mi a jellemzőjük az ere­deti motívumoknak? — A harmincas években azért lendült fel ez a népmű­vészet, hogy a nehéz gazdasá­gi helyzetben a nőknek mun­kát adjanak. Ingeket hímez­tek és adtak el. Az eredeti karádi hímzés fehér és apró mintás. Az igaz, hogy rendkí­vül nagy türelem kell hozzá — de ez az igazi! Ennek a becsülésére szeretném megta­nítani a szakkörbe járókat! — Kiket vár ebbe a szak­körbe? — Mindenkit, aki vonzódik az igazi népművészethez. Jó lenne, ha a felnőttkorú érdek­lődők mellett diákokat, a gyerekeket is sikerülne be­vonni. Hogy legyenek folyta­tói ennek a szép hagyomány­nak. B' lanka néni díszítőművé­szeti vezetőképző tanfo­lyamra jár, szakbizottsági tag a siófoki járásban, szakkörö­ket tart, ha hívják valaho­va — de az álma mindig az volt, hogy Karúdon legyen egy szakkör. Legyen egy olyan »mag«, amely tisztán őrzi és folytatja ezt a népi hagyományt. A TOT pályáza­tán nyert pénzzel erre most végre mód nyílt Hallottam olyan tervről is, hogy ha be­váltja a hozzá fűzött remé­nyeket ez a szakkör, akkor az áfész gondoskodik a népmű­vészeti »termékek« értékesí­téséről. — Szeretném, ha ml, kará- diak egy kicsit többet mutat­nánk kincseinkből. Hagyomány, hogy nemzeti ünnepeinken egész napos, színes programokat rendez­nek a lakosságnak. A legkivá­lóbbak szép elismerése, hogy ilyenkor a falu nyilvánossága előtt ismertetik a szocialista brigádok eredményeit (a köz­ségben harmincegy működik), megemlékeznek a kiváló dol­gozókról Lehet, hogy nincs messze az idő, amikor egy ilyen ünnepen a hímzőszak­kör is bemutatkozik munkái­val. Egy ilyen sajátos arculatú község életébe bepillantani nagyon szép, izgalmas feladat Amit a tekintet és az érte­lem felfog, abból kisregény is kerekedhetne. Ez a sorozat inkább csak keresztmetszet. De láttatni engedi: Karúdnak szép múltja van, gondoktól nem mentes alkotó jelene, és ígéretes holnapja. Vörös Márta Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents