Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-07 / 31. szám

Nemzetközi gyermekév Országos tanácskozás Kaposváron Magyar drámák szemléje a Szovjetunióban A magyar drámák szovjet­unióbeli és a szovjet drámáit magyarországi szemléjének megrendezéséről újabb» meg­beszéléseiket fejezteik be a ma­gyar és a szovjet szakemberek Budapesten, a Kulturális Mi­nisztériumban, Vadim Petro- tics Gyotnin, az OSZSZSZK Kulturális Minisztériuma • színházi főosztályának veze­tője az MTI munkatársának adott nyilatkozatában el­mondta: — Mindem, eddiginél több magyar drámát és más szín­padi művet mutatnak be eb­ben az évadban a Szovjet­unióban. A magyar . dráma szemléjén — májusig — 113 színházban 39 magyar szerző 45 müve szerepel műsoron — a mosaíkvai, a lemángrádi vi­lághírű színházakban csak­úgy, mint Szovjet Közép- Ázsia és Távol-Kelet színhá­zaiban. Oroszul, illetve a Szovjetunió népeinek nemzeti nyelvén adják elő a magyar színdarabokat A legfrissebb termésből 25 művet fordítot­tunk le a rendezvény alkal- mábóL A színházaik maguk válasz­tották ki a színdarabot amellyel részt vesznek a szemlém. Számos mű több színháznak is megtetszett A magyar színházak javá­ban készülnek a szovjet drá­mák bemutatására, több he­lyen szovjet rendezők közre­működésével. Galina Völesek, a moszkvai . Szovremenmyik Színház főrendezője például 5 pécsi színházban Roscsin: Szerelvény a hátországba cí­mű művét rendezi A szovjet dráma magyarországi szemlé­jének záróünnepségein — no­vember 1—10. között — fel­lép a moszkvai Szatíra Szín­ház társulata. Az egyik szov­jet gyerme kszínház részt vesz a gyermekszínházak kaposvári nemzetközi fesztiválján. A két szemle nagymérték­ben hozzájárul a szovjet és a magyar szánházak kapcsolatá­nak szilárdításához, alkotói együttműködéséhez: kölcsö­nösen újabb művekkel gaz­dagítja országaink színházai­nak repertoárját mivel a bemutatott műveik zöme mű­soron marad, s a nézők száz­ezrei ismerkednek meg né­peink szellemi termékeivel, művészetével, művészeivel. i Jerzy Edigey Mister MocArecK üzletei FORDÍTOTTA’BÁBA MHÁlY — Nagyszerű. Egy hétre előre fizetek. Kérem, vigyék fel a csomagomat XXIII. A portás mindenre figyelő tekintete észrevette, hogy az egyik bőröndön egy kis diszk­réten rajzolt kereszt volt Nemzetközi jel. A szállodák portásai kölcsönösen tájékoz­tatják egymást a vendégeik­ről. Ez a kereszt azt jelenti, hogy az érkező vendég nem fösvény, nem takarékoskodik a borravalóval, és nincs vele sok baj. Valószínűleg londoni szállodában tették rá a ke­resztet, mert a bőröndre tel­jesen új szállodai címke volt ragasztva. — Kérem, írja be nevét a vendégkönyvbe. Kérem az út­i . * « I ' • . > l » l » V t A nemzetközi gyermekév kiemelkedő megyei eseménye a tegnap kezdődött gyermek- és if júságvédeimi tanácsko­zás. A Vöröskereszt megyei szervezeteinek titkárai, egész­ségnevelési előadói négy elő­adást hallgattak meg tegnap, ma a vendégeké lesz a szó, hogy minél szélesebb alapot nyújtsanak a tapasztalatcse­rére. Honfi Istvánné, a Vöröske­reszt megyei szervezetének titkára történelmi ismere­teinkre építette fel rövid be­vezető előadását. A felszaba­dulás óta eltelt több mint há­rom évtized során mindig is fontos feladat volt a - gyer­mek- és ifjúságvédelem, gondjaink azonban a jelen­ben is adódnak. 1973-ban 2 millió 900 ezer család élt hazánkban. (Évente hatvan-nyolcvan ezerrel gya­rapszik a családok száma.) Jelenleg mintegy negyvenezer gyermek szorul állami gondo­zásra, s ez hozzávetőleg húsz­huszonöt ezer családot érint A család intézményében ugyan nem rendült meg a bizalom, de a családok alkal­mazkodási zavaraira mutat, hogy évente huszonnégy ezren válnak el. Nő az alkoholista szülők száma is A Vöröske­reszt 1970-ben — hagyomá­nyos feladatai mellett — be­kapcsolódott a gyermek- és ifjúságvédelmi munkába. A tömegszervezet népes tábora kész arra, hogy a felvilágosí­tó szó erejével hasson, részt vállaljon a veszélyeztetett gyerekek felkutatásában. a nevelőszülői hálózat szervezé­sében, a gyermekek társadal­mi beilleszkedésének a meg­könnyítésében. A tanácskozás ezekről a tapasztalatokról ad számot. A Somogy megyei Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet adott otthont a kétnapos ta­nácskozásnak. A házigazda. dr. Orbán István nemcsak az A gyermek- és ifjúságvédő intézetben kiállítást rendez­tek az állami gondozottak munkáiból. levelét a rendőrségi bejelen­tés miatt. Az új vendég kivette zse­béből az elegáns tollát, és nagy, olvasható betűkkel be­írta nevét a vendégkönyvbe: »Henry MacAreck, New York«. Aztán a pikolófiú kí­séretében fölment a szobájá­ba. Egy jó óra múlva ismét megjelent a hallban. Ezúttal könnyű, szürkéskék öltönyben voit. — Tessék az útlevelem — az amerikai letette a főportás elé az útlevelét. — Szeretnék beszélni a szálloda igazgató­jával. — Kérem, balra az első aj­tó — tájékoztatta a portás. A vendég arra indult, ki­nyitotta az ajtót és bement.' — Miben állhatok szolgála­tára? Nem elégedett a szobá­jával? — kérdezte az igazga­tó, amikor üdvözölte vendégét. — De kérem! A szoba nagyszerű,' pompás kilátás van a ' tengerre. Teljesen meg vagyok vele elégedve. New Yorkban az ismerőseim el vannak ragadtatva az önök szállodájától és látom, hogy egyáltalán nem túloznak. Ha lenne a számomra egy perce, szeretném tanácsát kérni. — öröm möl állok szolgála­tára. Kérem, foglaljon helyet. Cigaretta vagy szivar?. Bor vagy egy pohárka konyak? intézet igazgatójaként kapott szót a tegnapi programban, hanem a Vöröskereszt me­gyei vezetőségének alelnöke- ként is. Kétezerhatvan állami gon­dozott él megyénkben. Két­százötvenhárommal több, mint tavaly. Negyven száza­lékuk nevelőotthonban, illet­ve hasonló intézményben la­kik, tíz százalékuk — fogya­tékosként — egészségügyi ke­zelésre szorul. Nagyobb há­nyaduk — negyvenhét száza­lékuk — nevelőszülőnél él, kollégiumban, munkásszállá­son lakik. Az utóbbi öt-hat évben je­lentősen »megfiatalodott« a nevelőszülői hálózat. Egyre ritkább az olyan nevelőszülő, aki magányát megosztva vál­lal állami gondozott kereke­ket, s több az olyan, aki — családi szeretetben — a ne­velésből veszi ki a részét. Az okoknak, a családok széthullásának, az alkoholiz­musnak a megszüntetése nem utópia, ám nem is várható látványos siker. A tegnapi ta­nácskozás sem vállalkozott arra,* hogy receptet adjon a gyermek- és ifjúságvédelem feladatainak a végső megol­dására, ám példázta, hogy széles körű összefogással el­sősorban az okok megszünte­tésén kell fáradozni; mind kevesebb legyen az olyan gyerek, aki nem családban nő fel — hangoztatta dr. Orbán István. Az alkoholos bűncselekmé­nyekről, a fogyatékos gyer­mekek rehabilitációjáról, az üzemi vöröskeresztes szerve­zetek gyermek- és ifjúságvé­delmi teendőiről hangzott el tegnap előadás. Az előadáso­kat meghallgatya, a hozzászó­lásokat figyelembe véve ma délelőtt dr. Kaposvári Júlia, a Vöröskereszt főtikárhelyet- tese mond zárszót. — Köszönöm. Alkoholt na­gyon keveset fogyasztok, az önök cigarettája pedig egy kissé erős a számomra. In­kább én kínálom meg magát szivarral. Igazi havannai. — Hallgatom, uram — mondta az igazgató, amikor szivarra gyújtott. — Tudja, uram — kezdte mister MacAreck. — Ameri­kai gyáros vagyok, de az üz­let gyakori európai látoga­tásra kényszerít. Állandóan úton lenni, szállodában lak­ni, ma itt, holnap ott, mar nem nekem való. Elhatároz­tam, hogy Európában egy ál­landó támaszpontot teremtek, ahol úgy érezném magam mint New Yorkban. Ért en­gem, uram? — Igen. Sok amerikai üz-x letember cselekszik hasonló­an. — Az én választásom a Ri­viérára esett. Különben nem lehet ezen csodálkozni. 'Gyö­nyörű itten, és a klímája mérsékelt. Nem olyan, mint a mi benzinszagú New Yor­kunk. A szálloda igazgatója bó­lintott, így köszönte meg a "dicsérő szavakat. Az ameri­kai folytatta: — Ezért elhatároztam, hogy házat veszek. Nem nagy vil­lát, legfeljebb 10—12 szobá­sat. Egy családi házat, kert­Eső veri Holubárt la ács fia L átja, épp ez az... Az előbb azt mondtam, bí­zom benne, hogy a fa­lunk nem tűnik el a föld szí­néről, bár kétségtelen, sok még a baljós jel. Ez a halotti csönd például. No ,meg a te­metések. De jöjjön el egyszer nyáron, amikor a városi uno­kák itthon vannak. Higgye el, olyankor megváltozik itt min­den. Télen ezek a kopasz fák az utcán, a kopár kertek, a holtágak — akárcsak mi, öre­gek — visszaálmodják magu­kat a nyárba. Nekem hat unokám van, panel házakban laknak, s ha kiszabadulnak ide, megtelik a falu, a táj a boldogságukkal. Ezek a gye­rekek nagyon szeretik a fa­lut. Az az érzésem, később, felnőttkorukban még jobban fogják szeretni. Bennük bí­zom. Az egyik fiam, a kuta­tómérnök, bejárta a fél vilá­got; ő is azt mondja: eljön az az idő, apus, amikor á városi ember mindent elkövet azért, hogy legalább a hét­végeket ilyen helyen tölthes- se, mitat a mi falunk. Pista itt akar a családjának hétvégi házat, kertet venni. Pár évvel ezelőtt még az elárvult háza­kat lebontották, s építőanyag­ként értékesítették a városi örökösök. Vagy elszállították a használható téglát, gerendát, cserepet valamelyik üdülő­helyre. Egy-két balatoni villa felépült már az itteni téglák­ból. Most már más a módi. Két-három »jobb sorsú« ház­ról tudok. Az örökösök reno- váltatták az épületeket, meg­művelik a kertet, rendszere­sen ide járnak. Persze, autó­juk van. De hát előbb-utóbb mindenkinek lesz autója. Szó­val, ilyenformán bontakozik a jövő. Mi pedig, öregek, le­vonhatjuk a konzekvenciát, s küzdelmeink,, csődjeink emlé­kével elballaghatunk szegény Nanica után a falu végére, ahol majd megbékélünk va­lamennyien. Amen.« Sétára invitál. Önos eső esik, kevés hó és sok sár bo­rítja a járdát A terjedelmes, de rozoga parókia szomszéd­ságában, az egy tantermes is­kolához ragasztott tanitólakás udvarán áll D. Gergely nyu­galmazott vezető tanító.' A takarítóasszony munkáját fi­gyeli. Az asszony egy sereg is­kolai holmit számológépet, térképeket, poros szemléltető eszközöket hord ki az udvar­ra. D. Gergely gyászos arccal nézi a régi, kedves kellékeket, az elrongyolódott térképet, II. Lajos temetését a mohácsi mezőn, az egri nőket és Ho- lubárt, akinek lovagi páncél­ján most eső kopog. »Itt a ta­nító úr — örvendezik a tisz-1 tél, garázzsal, közel a ten­gerhez. Persze motorcsónak és vitorlás is legyen. Valami­kor hajóztam. A háború alatt nem is olyan nagyon messze innen. Máltában hadihajó- parancsnok voltam. Nem fel­tűnő villát akarok, hanem szép, kényelmeset, ahol bará­taimat fogadhatom néha. — Csak dicsérni tudom a szándékát. Természetesen a saját lakás mindig kényelme­sebb, mint a legjobb apart­man a legdrágább szállodá­ban. Teljesen érdek nélkül mondom ezt, mert ha ön vil­lát vesz, akkor elvesztem a vendégemet Bizalmasan mon­dom önnek, hogy a Riviérán az ingatlanvásárlás jó tőkebe­fektetés. A hosszan tartó al­gériai háború és az állandó­an bizonytalan belpolitikai helyzet Franciaországban mér lyen lenyomta a házak árát Megjósolhatom, hogy a ma väsaiblt' ingatlan" három, négy esztendő múlva legkevesebb ötven százalékkal drágább lesz. — Látom, jól tettem, hogy önhöz fordultam, ön megért engem. Arról van szó, hogy egy megfelelő villát szeretnék találni. Csak milyen módon találok? Mint külföldi, nem ismerem a területet, sem az uralkodó viszonyokat Talán teletes — köszöntlek Gerge­lyem, legyen veled' az Űr.« D. Gergely erre lassan, bána­tos léptekkel kijön az utcá­ra. »Hogy van Boriska?« kér­di a pap, és kedvesen rázogat- ja a borús férfi kezét. »Saj­nos, nem a legjobban, az ilyen változékony időjárás mindig megviseli.« D. Gergely felesé­ge húsz éve érzékény a sze­szélyes időjárásra, s az elmúlt húsz évben — ez a tanító ar­cáról leolvasható — elég sok­szor volt szeszélyes az időjá­rás. S zomorú vagy, kedves Gergelyem, nem, szere­tem, ha szomorú vagy« mondja a pap, és átöleli az öreg tanítót. »Tudod, ritkán süt ki a nap minálunk«, néz vissza Holubárra D. Gergely, mire a pap mintha hangjával akarná elűzni öreg barátja rosszkedvét, szinté kiáltja: — »Rá se ránts, pajtás, igyál in­kább egy kupica szíverősítőt, vagy gyere velünk sétálni.« Pedig tudja, hogy D. Gergelyt nem lehet felvidítani, mosoly­gásra bírni., Csak a tanterem­ben tudott mosolyogni. De a tanítványok nem felejtették el a mosolyát. És általában sem­mit sem felejtettek el, amit tőle tanultak, mert D. Gergelv tanításait nem lehet elfelejte­ni. Én kisiskolás koromban például tőle hallottam először, hogy a haza »édes«. Később Balassi Bálinttól, József Atti­lától ugyanezt tanultam. Száz- ötven-százhatvan tanítványa volt harminc év alatt (körül­belül ennyi ma a falu létszá­ma), de közülük harmincán egyetemi, főiskolai diplomát szereztek. Kilenc mérnök ke­rült ki az iskolából — köp­tük a lelkész fia —gépészek, építészek, vegyészek és peda­gógus is, vagy hét: köztük D. Gergely fia és leánya. Ismerem a történetét. Az apja ács volt a szomszéd fa­luban, a nyolc gyerek közül ő volt a legkisebb. Ácsmes­terséget tanult, felszabadult ön ismer olyat, amelyik meg­felel nekem. — Az utóbbi Időben nem foglalkoztam Ingatlannal, de nyugodt lelkiismerettel java­solhatom önnek a Le Chaps testvérek cégét. Nagyon szo­lid cég, ingatlankereskedelem­mel és közvetítéssel foglalko­zik. Biztosan találnak vala­mit, amivel ön elégedett lesz, s meg kell jegyeznem, hogy nem ejtik át az embert. Nem emelik fel az árakat és nem használják ki azt, hogy ön nem ismeri a viszonyokat és az árakat, ön csak a normá­lis százalékot fizeti. Íme a cí­mük. — A jó üzletért szívesen fizetek két- vagy háromszo­ros províziót. Hála istennek, nem kell: számolgatnom a fil­léreket, és minden frankért alkudoznom.*' Óéalt''ázt akk- röm, HOgy ■ ízlésémfiék * meg­felelőt -találjak -«m mondta mist^j MacAreck, és felírta a noteszába a »Ee Chaps« cég címét. — Kiég ma’' beszélek velük. — Garantálom a becsületes­ségüket és . szolidságukat — mondta az igazgató. — Ha ön ilyen kedves, ak­kor kérek még egy, illetve' két tanácsot. — Örömmel állok szolgála­tára. (Folytatjuk) segéd volt már, amikor be­iratkozott a polgáriba. Tanító és kántor akart lenni. Kisfiú korában az egyik bátyjával fölmászott az uraság legmaga­sabb szalmakazlára, s onnét mutatót a v.-i evangélikus templom tornyára. »Ott leszek kántor« jövendölte bátyja nagy mulatságára. A négy polgárit két év alatt végezte el, jeles eredménnyel. A ta­nítóképzőben ingyenes diák volt, és npgy-öt évvel idősebb az, évfolyamtársainál. Mihelyt megszerezte az oklevelet, ide pályázott. Megválasztották. A beiktatásán a körjegyző így kezdte ünnepi szónoklatát: »Ne feledje, kedves tanító úr, hogy pusztuló falu földjére tette a lábát.« D. Gergely nem felejtette. Attól kezdve min­den esztendőben azon aggó­dott, lesz-e jövőre első osz­tálya. Vallásos buzgalommal kántorizált. Az iskola államo­sítása után is járt még egy ideig a templomba, aztán hir­telen elmaradt az istentiszte­letekről. Ettől kezdve barát­jával, a lelkésszel nangzáli'.a után találkozott, világosban csak a kertjeiket elválasztó élő sövény mentén beszélget­tek. Az ötvenes években párt­történetet tanult, Sztálin mun­káiból vizsgázott, agitált a hitoktatás ellen, de mindegyik x-es tanulóját fölvetétte kö­zépiskolába, kollégiumba, köz­tük a lelkész gyermekeit is. 0 ** tvenhat után bemutató tanításokra kérte fel a művelődésügyi osztály, mert a járásban ő tudta leg­jobban alkalmazni a Melnyí- kov-módszert, amely az osz­tatlan iskolák tanítóit a »per­cekért való harcra« sarkallta. D. Gergely először hat, később négy összevont osztályt taní­tott, egész életében a Melnyi- kov-módszert alkalmazta, bár sejtelme sem volt arról, hogy amit csinál, az a Melnyikov- módsaer. A járási székhelyen dialektikus és történelmi ma­terializmusból vizsgáztatta egy villogó szemű fiatal kolléga, s elismerő fejbólogatások kísé­retében írta be neki a jelest D. Gergely hatalmasat sóhaj­tott és megmaradt hívőnek. Nyugdíjázása előtt hét évvel még huszonhárom tanítványa volt A következő évben ti­zenkilencre csökkent a lét­szám, aztán tizenháromra, tíz­re, kilencre, végül hétre. Pedagóguspályájának utol­só esztendejében egy ötgyer­mekes cigánycsalád költözött a faluba, s ennek köszön­hette, hogy csak a következő évben szüntették meg az isko­láját »Nos, Gergely, jössz vagy maradsz?« — kérdezte a pap. A.z öreg tanító az udvarra föl- hálmozott poros, esőverte ka­páitokra nézett »Segítek Te­téznek kicipelni a bútorokat Festőket várunk.« »Kifesteted az iskoládat?« D. Gergely azt mondta: »Könyvtárat csiná­lunk, afféle klubkönyvtárat Kapunk új polcokat, s a meg­levő köteteinkhez vagy két­ezer újat. A hímző asszonyok eddig is eljöttek hetente két­szer. Ha egy kicsit barátsá­gosabb lesz a terem, talán mások is eljönnek...« Szapudi András (Folytatjuk) II. B. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents