Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

♦

Busómaszkok farsangra

Angolos őzgerinc gynmölcsköreflel

Eredeti »recept« szerint; állati vérrel festett busómaszkokat készít az idei busójárásra Kai kán Mátyás. A mohácsi fafaragó munkáiból készültek már álarcok a budapesti, a zágrábi néprajzi múzeumba, valam int a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumba. A most készülő álarcokat az idei busójáráson »avatják fel«.

Ha élne az édesanyja, most

boldog lenne. Az egykori kézilány miközben zöldséget tisztított, húst potyolt a régi Béke-szálló hidegkonyháján, arról ábrándozott: bárcsak az ő egyetlen kisfia szakács lenne. Számára ez tetszett a legszebb mesterségnek, amikor elnézte, hogyan varázsolnak a szakácsok izeket, remekeket

A kisfiú gyakran bement a mamához a konyhára, s így amikor föltették a nagy kérdést az általános Iskola utolsó osztályában, szinte természetes volt, hogy a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző iskolába jelentkezett.

Foglyos János külsejével rácáfol a foglalkozására. A kaposvári Park étterem konyhájában az illatozó hasábburgonya, a sült húsok környezetében is inkább könyvtárosnak, egyetemistának vélném.

Allatátadás

Nem betyár a Betyár

Teherautók, pótkocsis vontatók imbolyognak az útnak már alig nevezhető kátyútengerben. A hőmérséklet jóval fagypont alatt van, így a sár helyett »csak« a gödrökkel birkóznak a járművek. A magasított oldalfalak mögül gondosan megkötözött, riadt szemű állatok néznek farkasszemet a kíváncsiskodókkal. Állatleadás lesz. A szerződésben vállalt kötelezettség — régóta várt — befejező eseménye. .

Börtönszürke betonkerítés fogja körül a vasrácsokkal rekeszekre osztott rakodót, A vasúti feljáró széles betonpárkánya bástyaszerűen emelkedik a karámok fölé. A rozsdás dróttal bekötözött ajtó, az érintetlen hótakaró, mind arról árulkodik: régen használták már a rakodónak ezt a részét.

— Tavaly októberben szállítottunk utoljára vasúton — mondja a felvásárló. — Ez a dátum jelenti egyben az utolsó exportszállítás időpontját is. Belföldre ma már csak köz- közúton szállítunk. Másfél, két óra alatt érnek be innen az autók a megyeközpontba, vasúton ez legjobb esetben is 10—12 órába kerül. Kisebb a súlyveszteség, és közvetlen a vágóhídra kerülnek az állatok. Néhány évvel ezelőtt volt olyan nap, hogy másfél millió forintot fizettem ki 80—85 gazdának. Ma már csak az egyéni szerződéseket fizetjük azonnal, a tsz-en keresztül kötött háztáji szerződéseket a szövetkezet fizeti nyolc napon belüL Ez utóbbi szerződésforma azért gazdaságos, mert a tsz 2 forint nagyüzemi felárat kap, amelyből egy forint a gazdát illeti.

Ezen a napon a novemberben elmaradt exportmarha- szállítást pótolták. Harminc állat átvételét tervezték. Még el sem hangzik az utolsó mondat, amikor megérkezik a vontató a rakodóhoz. Markos férfikezek ragadják meg a köteleket. Katonás rendben sorakoznak az állatok, kezdődhet az átvétel első szakasza, a szemrevételezésen alapuló minősítés.

Az átadó — a szabályok embere — főnöki engedély nélkül legföljebb az időjárásról hajlandó beszélgetni. Az átvevő — a minőségellenőrző részvénytársaság munkatársa — szerencsére beszédesebb.

— Exportszállításról lévén szó, elég szigorúak a minőségi követelmények. Első ránézésre megállapítható az állat gondozottsága, kondíciója, amiből arra is következtetni lehet, hogyan evett az elmúlt hetekben. Az idén 650-ről 600 kilóra csökkentették az exportmarhák felső súlyhatárát, ennek ellenére a mai átvételnél — tekintve, hogy elmaradt szállításról van szó — a tavalyi szabványt vesszük figyelembe. Nem hiszem, hogy a gazdák körében nagy népszerűségnek örvend az új rendelet, hisz a háztájiban egy 600 kilós bika nem tekinthető érettnek. Kisebb túlsúllyal természetesen a jövőben is szállítunk majd állatokat exportra, de ezekért nem kapják meg az 1500 forintos felárat a gazdák.

Az átvevő — beszélgetésünket megszakítva — rövid tőmondatokban közli észrevételeit a tenyésztőkkel. Számokat, betűket diktál az átadónak. Az osztályzat — mindenki számára jól láthatóan — az állat hátára kerül.

A minősítés után kezdődik a mérlegelés. A felvásárló behív a mérlegházba, ahol mindenki papírral és írószerszámmal a kezében várakozik.

— Nem is annyira a kételkedés, mint inkább a kíváncsiság hajtja ide az embereket — mondja a felvásárló. — Régi ismerősök vagyunk mindnyájan, tudják, hogy senkinek sem jelent hasznot, ha kevesebbet mérünk. Általában a nők igyekeznek saját szemükkel meggyőződni a súlyról, de az talán még jobban érdekli őket, hogy vajon a szomszédé hány kiló volt!

Szálíatermetű, nyugdíjas korú férfi mindenféle ütőszerszám nélkül egyedül vezeti bikáját a mélegeléshez.

— Borjúkorától kezdve én gondoztam a Betyárt, aki nevével ellentétben nagyon is kezes jószág volt. Sokat számít, hogy az etetésen kívül mennyit foglalkozik az ember a jószággal. Én rendszeresen jártattam még most az utolsó hetekben is.

Végigérünk közben a vagonba vezető feljárón. Betyár engedelmesen követi gazdáját A vagon — fagyos homokkal — felszórt padlóján elhalkulnak az állati léptek. A gazda gondosan befűzi a soron következő karikába a kötelet majd egy rövid búcsúpaskolás után indul kifelé.

— A szerződésben az áll — mondja mosolyogva —, hogy addig felelősek vagyunk az állatért amíg az a vagonba vagy autóra fel nincs vezetve. Na, azt hiszem, én teljesítettem a szerződést..-. Egy növendékbikám van még otthon, azt ősszel fogom leadni. Valószínű, hogy az lesz az utolsó, mert disznókkal foglalkozom ezután. Gyorsabban van belőlük pénz, és sokkal kevesebb a kockázat

Búcsút veszek az idős gazdától, aki ismerőseivel hazafelé iáidul. Dübörögve csapódik be a vagon ajtaja, az emberek gyorsan elosztanak. Az átvevő, a felvásárló és az állatorvos papírhalmazba temetkezve végzi az adminisztrációt.

A nagyközség húsboltja előtt álló, hófehér hűtőkocsi friss hentesárut ígér. Az üzletben mindössze négyen vannak előttem. Egy kiló marhahúst kér valaki, levesnek.

— Nézzen be, talán a hét végén — mondja a hentes gépies udvariassággal, ami a délelőtti beszélgetés részleteit juttatja eszembe. »Ez lesz az utolsó... gyorsabb pénz a hízó. kisebb a kockázat...«

Üjváry Zoltán

Vékony testalkatú, egy kissé sápadt az arca. Mozdulatai gyorsak, határozottak. Halkan, megfontoltan beszél. Elmondja, hogy mire büszke.

— A szakma nagyjaitóL, Dózsa Györgytől és Tüdős Józseftől tanulhattam, ök az eszményképeim. Tihanyban tanultam tőlük, amikor a mesterszakácsképzésen részt vettem. A biológiát, a kalóriaértékeket, a vitaminok, a sók tápértékét pedig dr. Két' tér Lászlótól.

A Szakács és Cukrász Szövetség 1977 novemberében értesítette a vendéglátóipart a mestervizsgáról. Az országból huszonhárom jelentkező volt, Somogyból egyetlen: Foglyos János. ,

— Másfél éves iskola volt, minden héten Budap>estre utaztam Főleg a korszerű táplálkozás módjáról tanultunk és a nemzetiségi konyhák sajátosságairól. Ennek a befejezéseként Tihanyban értékelték a munkánkat. Tudomásom szerint ez az első alkalom, hogy képzés alapján válik valakiből mesterszakács, nem p>edig az évtizedek során szerzett tudás alapján.

A jelöltek az elméleti és a gyakorlati vizsga után mestermunkát készítettek. Foglyos János angolos őzgerincet készített gyümölcsköretteL Ragaszkodott a somogyi jellegzetességhez; vadat találva a korszerű táplálkozás követelményeinek is eleget tett.

— Az tetszett legjobban az egész tanulásban, hogy akik velünk foglalkoztak, nem voltak féltékenyek, hogy lám ők

ötvenöt, hatvan évesen lettek mesterszakácsok, és én harminchárom évesen ugyanezt elérem.

Vannak, akik emlékeznek még arra, hogy a Kapos étteremben valamikor kitűnő milánói makarónit lehetett enni. Azt is Foglyos János készítette. A Park étterem vezetője sok nyáron át dolgozott Foglyos Jánossal a fonyód-béla- telepi Sirályban, és örül, hogv a Kaposváron töltött hónapokra megszerezte. Nagy nyereség egy ilyen szakember, főleg így farsang idején. Tavaly például a délszláv bálra Pécsről hoztak vendég főszakácsot Most nem szorulnak rá.

— Izgalommal készülök, hiszen ez nagy erőpróba lesz.

Nagyjából már eldöntöttük, hogy mivel rukkolok ki — mondja az ifjú főszakács.

— Mit készít legszívesebben?

— Hidegtálakat meg halakat, mert mutatósak. Szívesen készítek bélszint, főleg gombával ízesítve.

— Mi a kedvenc étele?

— A Dubarry.

— Miből áll?

— Sertésjava félig elősütve, rárakom a kelvirágot leön- J töm sajtmártással. Amikor a sütőben összesült, reszelt sajttal megszórom, aztán egy picit még vissza a melegre, hogy rá is olvadjon, fényesed jea

— Hol dolgozik szívesebben? A Balatonon vagy Kaposváron?

— Nehéz eldönteni. A Balatonon rengeteg a munka, kevés a segítség, de talán több alkalom kínálkozik az érdekesebb ételek elkészítésére.

Kaposváron plédig mégiscsak itthon vagyok ... és a vendégek itt is egyre igényesebbek.

— Ki főz otthon?

— Többnyire a feleségem, de a nagyobbik lányomat már most tanítom a sütésre- főzésre.

G. J.

Jerzy Ecfigey

Mister

MocArecK

üzletei

ForofronfcBteA mhäut

Hl

Somogyi Néplap

Én csak egyetlen feltételt szabtam: vásárolok sót, de csak tölgyfa hordóban. Beleegyezték, csak a csomagolás árát kellett megfizetni.

— És hogyan végződött az ügy?

— Az árut az egyik brazíliai kikötőbe irányítottam Ott kiraktuk a hordókat, megsóztuk a tengert! Az így megüresedett hordókat visszaraktuk, és a helyszínre szállíttattam. Ami a legnevetségesebb, hogy a hordó, sóval együtt sokkal olcsóbb volt, mint amennyit én ajánlottam a hordákért, só nélkül. Két hónapig szállították a hajók a sót Brazíliába.

— Képzeld el — mondtam

Esti csendélet a művelődési házban

Péntek este. A balaton- földvári művelődési ház ablakaiból fény szűrődik ki.' Éppen »nagyüzem« van, amikor érkezünk. Néhány fiatal verseket szaval a könyvtárteremben. Próbálnak. Dr. Iby András Siófokról jött azért hogy segítsen az előadásmód csiszolásában, vagy — ha a vers nem »testhezálló« — közösen új költeményeket keressenek.

A büfé sem pang az üres-í ségtől. Némelyek az asztaloknál ülve beszélgetnek, többen pedig a biliárdasztalt állják körül, és figyelik a »mesterek« Virtuóz játékát

A szakköri teremben kézimunkázó asszonyok készítik a különböző hímzéseket. Munkájuk szinte észrevétlenül épül bele a művelődési ház programjába. A kiállításokon az emberek elámulhat- nak szebbnél szebb alkotásaik láttán.

A nagyteremben szántén •mozgolódnak«. A környék legeredményesebb felnőtt kisszínpada próbál Az 1977- ben dr. Iby András irányítása mellett országos minősítésen ezüst fokozatot nyert csoport az idén szeretné megvédeni a rangos címet Az akkori szereplőgárda alig változott Ebben az évben Óra- vecz László tanár irányítja a felkészülést. Baranyi Ferenc; A lónak vélt menyasszony és Moliére: A botcsinálta doktor cúnű darabok után most A v értélén véres hurkák című francia komédiát adják elő. A tréfák helyenként még hamisan csengenek, a jövő hónap elejére azonban minden bizonnyal sikerül életközeibe hozni a darabot. Akkor lesz ugyanis a helyi bemutató, ezt a körzeti művészeti szemle követi. A művelődési ház megyeszerte ismert vegyes kara, amely

1976-ban országos minősítésen ezüst koszorú diplomával minősítést nyert, szintén induL Nekik az idén kell megvédeniük »rangjukat«.

Mindkét művészeti csoport értékét növeli— mint Zakár Antal, a művelődési ház igazgatója elmondta —, hogy egységes közösséggé kovácsolja a községben élőket »nemre és korra« való tekintet nélküL

Ott találjuk a körzet! szemlére nevezettek között a néptánccsoportot és az Ász beategyüttest, valamint az ottjártunkkor épp próbáló versmondókat •

A gyermek és felnőtt szakkörökön kívül különböző tanfolyamok, úttörő- és ifjúsági klub várják a községben lakókat naponta.

Aki akarja, ezekben a hónapokban is megtalálhatja a legmegfelelőbb szórakozást, kikapcsolódást kulturáló- dást A lehetőségeket »csak« ki kell használni.

Gy. IA jövevény amerikai volt Magas, csinos, barna hajú. Elegánsan öltözködött, rögtön látni lehetett, hogy az Atlanti-óceán túlsó oldalán szabta öltönyét a szabó. A vendég franciául beszélt, idegenes kiejtéssel, néha keresgélte a szavakat, s összekeverte az időket.

— Szeretnék valamilyen szobát kapni.

— A tisztelt vendég hosz- szabb időre? — kérdezte a portás.

— Néhány napra. Amíg mákképpen nem rendezkedem be.

— Értem — bólintott a fő- portás.

Sok külföldi szállt meg a szállodában, aztán később keresett magánlakást vagy villát a városban. Csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, hogy az Ambasa- dorban lakjanak, ahol 15 dollár volt egy szoba egy éjszakára, de voltak olyan apartmanok is, amelyek 30 vagy 40 dollárba kerültek.

— A szolgálatára, tisztelt uram. A 142-es szoba. Első emelet, kilátás a tengerre. Az ára 80 új francia frank.

(Folytatjuk)

A rendőr igazolta a vételét, és átvitte a felettesének. Ez elolvasta, és hangosan fölnevetett:

— Kezdődik a szezon. A

kék madárkák a világ minden tájáról kezdenek hozzánk repülni. De súlyosan tévednek. Kék manna helyett szolid kalitkára találnak. Különben figyelemmel kell kisérnem ezt a fickót, ahaint megjelenik.

Ugyanebben az időben a rendkívül elegáns Ambasador szálloda recepcióján az igazgató tájékoztatta a portást az utolsó foglalásokról. Az angoloknak és az amerikaiaknak az volt a szokásuk, hogy az egész szezonra lefoglalják a szobákat.

— Csak arra kell figyelni, hogy a szálloda megteljen. A szezon már megkezdődött Két-három nap múlva megjelennek az első vendégek.

— Minden elő van készítve. A szobákat felfrissítettük. Az étterem várja őket Akár ma is megjelenhetnek. Ó! Az első megérkezett — jegyezte meg a portás, amikor észrevette a bejárat előtt megálló kocsit. OcLaküldte kisegítőjét, hogy köszöntse a vendéget, és foglalkozzon a csomagjával.

tosan valamilyen jobb üzletet csinálok. Talán veszek valamit exportra? Talán valamit eladok? Még nem tudom, de meg vagyok győződve arról, hogy adódik alkalom.

— Csak nehogy hosszabb időre kapj ingyen szállást, ellátást — jegyeztem meg gúnyosan.

— Ö, ne félj. Semmi ilyesmi nem fordulhat elő. Soha nem ütköztem össze a törvénnyel. Hogy néha kihasználtam valakinek a kapzsiságát, amikor engem akart becsapni! Mindent úgy csináltam, hogy a jog az én oldalamon legyen, és az, aki ki akar zsákmányolni, drágán fizetett azért, és soha egyetlen szót nem beszélt erről.

— De térjünk vissza a Mer- cedesed történetéhez.

— A nizzai rendőrkapitányságon megcsörrent a telefon. Az ügyeletes rendőr fölemelte a kagylót. Gyorsan följegyzett valamit.

»Távirat Párizsból. Francia- országban megjelent az ismert amerikai szélhámos. A neve Mac. Személyleírása: magas, csinos, barna hajú. Speciális területe: fedezetlen csekkel szélhámoskodik. A hírek szerint a szélhámos a Riviérára szándékozik utazni-«.

bizonyos gondolattól vezérelve —, tudom, melyik országról beszélsz! Le...! Eltaláltam?

— Túl sókat akarsz tudni — válaszolt a barátom. — A kereskedelmi titkot senkinek sem áruljuk eL De... már alkonyodik. El kell hagynunk ezt a kellemes kis zugot és a teniszpályát. Vissza kell térni a szállodába, vacsorázni. Különben ez az eset a hordóval már nagyon régen történt.

— Megígérted, hogy elmeséled a szürkéskék Mercede- sed történetét — emlékeztettem Henry MacArecket, amikor másnap találkoztunk.

— A Mercedesem egy kis ártatlan tréfa volt. Egyszerűen rögtönöztem, hagy ki ne jöjjek a gyakorlatból, meg aztán hogy megtérítsem magamnak az európai tartózkodásom költségét. Miért fizessek szabadságért, ha mások is fizetnek érte? Az az elvem, hogy bárhova elutazom, meg kell keresnem az ott-tartózkodásom költségeit. Francia- országban voltam, tehát néhány francia kénytelen volt ezért egy keveset fizetni.

.— Lengyelországban is gondolsz a keresetre?

— Természetesen. Itt bizSomogy mesterszakácsa