Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

KÉPES TÖRTÉNELEM A tizenéves fiatalok kö­zött alighanem minrieanltiinek a kezébe került már a Mára Könyvkiadó Képes történe­lem-sorozatának valamelyik darabja A kiadónak ez a si­keres sorozata lassan már ma­ga is serdülő korú, mint ol­vasóinak többsége. Több mint tíz év alatt huszonegy kötet jelent meg. Az első kiadások — tartva a könyvterjesztőik kezdeti bizalmatlanságától, .kételkedésétől . — viszonylag alacsony, 20—24 ezres pél­dányszámúén jelentek meg. Ma — a harmadik-negyedik kiadások idején — már száz­ezernél is több példányban kerülnek a boltokba az im­már megszokott formátumú, könnyen megismerhető, jelleg­zetes kiállítású és mindvégig változatlan árú kiadványok. Ez a jó értelemben vett ál­landóság egvben a sorozat ki­váló retklámja is. Ha a sorozat teljes lesz, s a kötetek egymáshoz illeszkedé­séből többé-kevésibé összeáll a magyar és az egyetemes törté­nelem, az ifjúsági ismeretter­jesztés egyik nagy aredmé- nvét jelenti majd. A szerkesztők munkáját di­cséri a sorozat értelemszerű tagolása. Az egy-egy történel­mi korszakot lezáró, kiemelke­dő tröténekni esemény, for­dulópont szerepét külön köte­tek tárgyalják, így például a török uralom két évszázadával foglalkozó kötetet (Lengyel Balázs: A török Magyaror­szágon; Magyarország a XVI—XVII. században). R. Várkonyi Ágnes: Két pogány közt című könyve követi, amely a Rákóczi-szabadság- harc néhány évét mutatja.be. Fekete Sándor a Haza és ha- ] adásiban a reformkorral fog­lalkozik, amit Márkus István zár le külön kötetben (For­radalom és szabadságharc 1848—49). Nemesak a tagolás, hanem a magyar és az egye­temes történelem aránya is szerkesztési kérdés. A sorozat­nak több mint a fele foglalko­zik a világ történelmével, an­nak kiemelkedő korszakaival, eseményeivel; nyilvánvalóan átfogóbb kötetek ezek, mint a magyarság múltját tárgyalók, amelyekben több a részlete­sebb korrajz A könyveli képanyaga — Képes történelemről lévén szó — épp oly fontos, mint a szöveg. Néhány kötet eseté­ben ez természetes és nyil­vánvaló, mint például Makka-i László: A reneszánsz világa című könyvében, amely a so­rozaton belül is kiemelkedő; 1977-es második kiadását re­mélhetőleg nemsokára követi a harmadik. A reneszánsz kialakulásának történelmi feltételeit, körül­ményeit elemezve a kor és irányzat különböző változa­tairól is képet kapunk, s emel­lett természetesen »valódi-» képeiket is, elengedhetetlen il­lusztrációként. A történelmi tájékozta­táson kívül az esztétikai, mű­vészettörténeti, művelődés­történeti ismeretek is szerves részét képezik a kötetnek. Mi­chelangelo, Giotto, Leonardo egy-egy képe csak villanássze­rűen mutathatja be az alko-, tóikat, de ezek a részletek to- vábbolvasá6ra, tájékozódásra ösztönzők. A legfontosabb alkotók leg­ismertebb képei a kötethez il­lesztett mellékletben külön is megtalálhatók, faliújság, tabló készíthető segítségükkeL Ez a gyakorlat általános, a mellék­let összetétele a kötet jellegé­Közmüvelés házon belül és kívül Somogybán sohasem mű­ködött annyi közművelődési szakember egyetlen intéz­ményben, mint a múlt év őszétől a kaposvári Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban. Igaz, a tizenhármáé szám értékét viszonylagosnak kell tekinte­nünk. Az ifjúsági házban tör­tént szerkezeti változások rö­vid idő alatt is erjedést idéz­tek elő — és néhány hónap múlva, az új épület átadása­kor nyilvánvalóan még élén- kebb mozgást eredményeznek — a közművelődési munká­ban. Érdemes hát részletesen is szemügyre vennünk ezeket a változásokat Az új »-társulat« már a lé­tesítmény átadása előtt egy esztendővel létrejött. A lét­szám nyolc népművelővel va­ló bővítése szerencsés intéz­kedésnek bizonyult A »Kil­lián« ezután nemcsak az úttö­rők és az úgynevezett KISZ- korosztály közművelődési központja lesz, hanem a fel­nőttek tartalmas szórakozta­tásáról is gondoskodik. Vagyis átveszi a városi művelődési központ feladatkörét E hármas funkció jegyében három csoportban kezdte meg munkáját az űj gárda, amely­nek átlagos életkora alig har­minc év. A korábban már bevált szakkörök mellett úja­kat is indítottak, így a skála a népművészettől a termé­szettudományokig terjed. Jói működik a "yermekszín.pad. a kicsinyek esztétikai épülését szolgáló iparmű veszett kép­zőművészeti, bélyeggyűjtő és modellező szakkör, az »ifi­klub«, a két bábcsoport és a táncegyüttes, a kamarakórus és az országos versenyeken is sikeresen szereplő fúvószene­kar. Jó kezdeményezés az Aprók táncháza, amely min­denekelőtt az alsó tagozatos gyermekek népművészet ránti vonzalmát ébreszti fel, igen változatos eszközökkel. De a felnőttek sem mostaha- gyerekek. Ők a bábcsoport­ban, a fúvószenekarban. . a Balázs János képzőművészeti körben találhatják meg szá­mításaikat, ha van kedvük és hajlamuk hozzá. Ha nincs, akkor a márciusban megala­kuló nyugdíjasklubot ajánl­juk figyelmükbe. Esetleg a horgászszakkört, vagy a Fo­nómunkás Klub estjeinek, színpadi produkciódnak meg­tekintését Az új épület át­adása után a lehetőségek megkétszereződnek: több mint negyven klub és szakkör mű­ködik majd az új Killiánban. Köztük ámyjátékszakkör, nyelvtanfolyamok, termé­szettudományos előadássoro­zatok. A fiatal apparátus nemcsak saját házában fejt ki sokrétű közművelődési tevékenységet. Vállalták tucatnyi üzem és három termelőszövetkezet tá­mogatását, a művelődési ter­vek kidolgozását, előadások közvetítését, s a dolgozók részletes tájékoztatását a színházi, zenei, irodalmi, kép­zőművészeti eseményekről. Jó kapcsolatot alakítottak ki a mozi üzemi vállalattal, a Fegy­veres Erők Művelődési Ottho­nával, a megyei és a városi könyvtárral, a TIT-fceL A ta­nítóképző főiskolával kötött együttműködési megállapo­dáson még alig száradt meg a tinta, de a közös munka máris megkezdődött. A művelődési ház az oktatási intézmény közművelődési gyakorlóköz­pontja lesz. Ezenkívül mód­szertani támogatást nyújt a peremkerületek művelődési házainak is — közösen a So­mogy megyei Művelődési Központtal —. rendszeres tanfolyamokat szervez a vá­ros és a környék szakembe­reinek továbbképzésére. Az ésszerű koordináció terméke­ként márciusban egységes vá­rosi közművelődési programot adnak ki Az új épület átadását több­ször elhalasztották a belső munkálatok lassú üteme miatt, s a nyári megnyitás is valószínűtlennek látszik. Pe­dig az épületre már nagy szükség lenne. nek megfelelően aljifc-jii Ép­pen ezért az illusztráció sok esetben tartalmaz saövegdo- kumentumokat, plakátokat, kéziratokat, ismert történelmi alakok képeit. A szöveg stílusa, az előadás­mód az ifjúsági irodalomban különösen fontos. A? olvasók életkorának figyelembevéte­lénél alkalmazkodni keli egy­részt a mesékhez, ifjúsági re­gényekhez szokott közönség gondolat- és stílusvilágához, másrészt meg kell , teremteni az ezen, való túlemelkedés le­hetőségét. A Képes történe­lem legtöbb kötete mindkét szempontnak eleget tesz; az írók nem mesélnek, de a megértetés érdekében stílusuk egyik alapeleme a vizuális adottságokra számító képsze­rűség. A szövegben váltakoz­nak a dramatizált jelenetek és a megfelelő szintű magya­rázatok, gondolati összegezé­sek. A puszta tárgyi anyagot helyenként a fantázia segítsé­gével kiegészített — de ada­tokra, tényekre támaszkodó — jelenetek, leírások színesítik, élményszerűvé téve az egé­szet A kötet belső tagolása is vi­lágos, áttekinthető. A témától függően minden fejezet vala­melyik alfejezete kulturális áttekintést ad, esetleg novel­laszerű kultúrtörténeti össze­foglalást Az egyes fejezetek az időrenden kívül a fonto­sabb csomópontokra, törté­nelmi személyiségekre kon­centrálnak, s az alfejezetek- ben válnak szét aztán — ter­mészetesen mindvégig egy­máshoz »tartva« — a szűkebb értelemben vett eseménytör- j téneti, gazdasági, politikai, esetleg külpolitikai vonalak. A fejezetek és a könyv vége pedig az egészre irányulóan összefoglal A kötetek legvé­gén a mellékleten kívül egy időrendi táblázatot is talá­lunk; ez — ha szükséges — szintén kiszedhető, és a köte­tek sorrendjében egymáshoz illeszthető. A sorozat legjobb köte­tei a történeti szakmunkák is­meretterjesztő változatát nyújtva nemcsak a korról, ha» nem a könyv írójának törté­nelemszemléletéről, hivatása iránti alázatáról is tudósíta­nak. A sorozat szerzői (töb­bek között Lengyel Balázs, Zalka Miklós, Vapja Domo­kos, Makkal László, R. Vár­konyi Agnes) sikerrel bizo­nyítják, hogy az ismeretter­jesztés keretében kiadott mű­vek ugyan szükségszerűen tö­mörítettek, összefogottak, sőt, szórakoztattak is, de mégsem a »felnőtt« ismeretterjesztés néhány példájához hasonlóan hevenyészett kivonatolások, rövidítés címén, megcsonkított nagymonográfiák összeollózá- sai. A Képes történelem több adottság és kivánalom szeren­csés találkozásának sikerült produktuma. S mivel a köte­tek legtöbbje a gyakori újra­kiadások valamelyikében többnyire hozzáférhető — a sikert kőzíkinccsé teheti. Eső veri Holubárt Csontok és kövek £ des barátom Gáspári! I Midőn 1840-ik év körül j *' a tagosítás V.-re köszöntött '(a most meghalt Badicz Imre volt a mérnök) a nyugati mezőn, ott ahol az én apám, a Székely György és a Nagy István tagja ériiuKézett, e három gazda a tagút szélé be egy kutat ásatott, mely kút úgy hiszem most is megvan. A kúttól ,mintegy puskalövés- nyíre északra, M. irányában de még a V.-i határban egy erdő volt a községé, s azt An­dor erdőnek nevezték. Ezen erdőbe három út vezetett, egy kelpt, egy nyugat, egy dél fe­lől. Ez erdő közepén tisztás tér volt, a három út oda ment be. A tisztás tér átmérete 20 öl volt, ennek a közepén jó nagy kőhalom, zúzadék (templom rom forma), ettől északra mintegy 10 ölre a földben hosszúkás sírformák voltak, s mi, gyerekek turkáltunk ezek­ben. Ezen erdő helyen vala­ha Andor vagy András nevű falu\ állt. Az erdő éppen úgy volt kiosztva, hasítva, egyik szélesebb, másik keskenyebb szélességben, mint egy, falu­nak a belsőségei. Voltak ben­ne nemesítettnek látszó és vad gyümölcsfák is. Hogy ott va­laha falu volt, azt már gye­rekkoromban tudtam, beszélt tékl de soha senki ennél töb­bet, semmit, még a legöregeb­bek sem hallottak az ő öre­geiktől. Tehát, hogy mikor pusztult el a falu, annak ide­je meg nem állapithátó, de hogy miként pusztult el, azt meglehet most már csak én ( tudom meggyőző okok alapján megmagyarázni: Bizony, há- I borúban pusztult el a falu, egy nagy ütközet tüze emésztette meg, ehhez nem fér kétség. Ugyanis ott, ahol öregjeink a közös kutat ásatták az elpusz­tult falu alatt, mikor már egy ölnél tán mélyebbre is ástak, azt vették észre, hogy csont­rétegre akadtak. Mintegy ki­lencéves gyermek voltam, s jelen voltam mindég a kút- asásnál, Láttam mindent. Nagy lett az emberek bámulata, s az öregebbek mondták: no itt valaha ütközet volt, nézzük meg, milyen vastag a csont­réteg? Fél öl vastag volt, de e fél öl vastagságban a cson­tok egymást érték. Hogy a szélességi és hosszúsági terület milyen lehetett, nem tudom. Voltak a munkánál gyengébb természetűek is, ezek kiáltoz­ták: hogyan iszunk majd a kútból? A kutat mégis tovább ásták, a vízig. A sok csontot — volt pedig ott emberi, ál- latti, szárcsont, lófej, kard, sarkantyú, lópatkó s effélék keverve — akkor részint ki, részint félre takarították, $ mikor a kút vastag deszka s fa oldalait felemelték, a cson­tokat a kúttól távol elföldel­ték. Szóval a kút elkészült, s jó ivóvíz lett benne, bár ele­inte ha ittunk belőle, a sok csontok is eszünkbe jutottak. Én 1848 előtt már szülőföl­demről eltávozván...« Kopogtattak. A pap felállt, kinyitotta az ódon ajtót, »böngésszen csak tovább, ked­ves barátom« szóit hátra, »böngésszen csak nyugod­tan«. A kü­szöbön egy hajlott hátú, fekete kabá­tos öregem­ber állt, sresz- keteg hangop kívánt jó na­pot. A pap vállon ölelte, »hát kiszen- vedett sze­gény Nanica, valamennyien sorra • kerü­lünk, József, találkozunk odafent az Úrnál«. Az öregember ügyefogyot- tan állt, ka­lapja a kezé­ben, s né­hány csepp mm könny folyt le lilafol- ^ *~***-^­tos arcára. »Jöjjön, József, jöjjön, mindent megbeszé­lünk, elintézünk« mondta a pap, aki a paraszt- ember válláig ért, s ’ szí- nehagyott, ócska ruhát vi­selt. »Maga csak studérozzon, kedves fiam, van itt olvasni­való elég, csak vigyázzon, minden penészes ebben a szo­bában, a falak ugyanis nedve­sek, több száz esztendősek. Sok a latinszöveg. Ért latinul? Én a göröggel js elég jól el­boldogulok még, csak a hé­berrel állok hadilábon. Vala­mikor a teológián az évfolyam legjobb héberistája voltam, benn akartak tartani tanár­nak, de én lelkész akartam lenni.« F ekete fóliánshegy tövé­ben ülök, és folytatom a levél olvasását. Egy öreg pap írta valamikor a múlt század második felében Gáspári tiszteletesnek, e zor­don parókia akkori lakójának. A kútásáskor előkerült cson­tok után a levélíró szabad­ságharcos élményei következ­tek. A pappá lett egykori pa­rasztfiú 12 csatában viasko­dott Damjanich seregében, »Nos? talált valamit?« A pap leül a kopott bőrfotelba, megtörli szemüvegét. »Sze­gény József, mondja átmenet nélkül, ezután ő is egyedül vonszolja magát. Évek óta be­teg volt ez az asszony, önma­gának is terhére volt már, hát még az urának. Mégis ... Vajon mire megy most József e teher nélkül. Senkije sincs többé ezen a világon.« Nézi, mivel foglalkozom. »Érdekes levél. A jó öreg kol­légának igaza volt. Egy Ár­pád-kori faluról van szó, amely elpusztult, mint annyi más Árpád-kori falui Kő­temploma volt, az is biztos. Két prédikátor elődöm is föl­jegyezte, hogy a széthányl szentegyház köveit a tizenhe­tedik század elején idehozták, és beépítették a templomunk falába. De azt, hogy milyen, A KISZ-szervezet kiállításokat rendez Alig két hónapja volt az if­júsági parlament. Egyik ered­ménye hírként iutott el hoz­zánk: megalakult egy új KISZ-szervezet. Ez önmagá­ban nem nagy esemény, hisz csak a járási-városi bizottsá­gok a megmondhatói, hogy évente hány új alapszervezet jön létre. Számomra maga az intézmény, - a Rippl-Rőnai Mú­zeum és a kaposvári levéltár volt érdekes. Vajon a köz­ponti feladatok mellett mi­lyen tervekkel, célokkal in­dulnak az ottani fiatalok, és miért csak most született meg a döntés? Az új KISZ- szervezet titkára Sásiné Ne­mes Ibolya, a múzeum gaz­dasági ügyintézője. — Az ifjúsági parlamenten került szóba. A két intéz­ményben elég sok a fiatal, és valóban hiányzott az a forma, amely összetartja őket No és egy jó szervező kellett, aki mindezt kézbe veszi. Ez a szervező szintén adva volt: Süli Ferenc, a múzeum népművelője. — Többen eddig is KISZ- tagok voltak már, egy részük a megyei könyvtár, más ré­szük a megyéi tanács KISZ- szervezetében. Ök jelentették az alapot. A többieket sem kellett agitálni, még a har­mincon felüliek is beléptek, így Huszonegy taggal alakult meg az alapszervezet. Való­ban a szervezettség hiány­zott, s hogy erre igény van, az meglátszott a társadalmi munkáink alkalmával. A Rippl-Rónaí-villánál és a kép­tár átalakításánál segítettünk. Most szorosabb lesz a kap­csolat a levéltári és a mú­zeumi dolgozók között'. Mind­két intézmény vezetője örült a kezdeményezésnek. — Miként állítják össze az akcióprogramot ? Sásiné Nemes Ibolya: — A közművelődési felada­tokra helyeztük a hangsúlyt, mivel ezen a téren tudunk a legtöbbet tenni. A végleges program még nincs meg, így csak az előzetes tervekről beszélhetek. Szeretnénk tá­mogatni az iskolai honisme­reti szakköröket. szívesen vállalnánk kiállítások rende­zését iskolákban, üzemekben. Ha van igény, tudományos munkatársaink előadást vállal­nak ifjúsági klubokban, ezzel hozzájárulnatunk az ismeret- terjesztő munkához. Tájak, korok, múzeumok címmel in­dult egy érdekes mozgalom. Célunk az, hogy minél több KISZ-alapszervezetet mozgó­sítsunk erre. Sok fiatalt érde­kel az ásatásokon folyó mun­ka, van lehetőség arra, hogy ezt megismerhessék. A tárlat- vezetés hozzá tartozik a mú­zeumi munkához, örömmel vállalnánk azonban külön ké­résre is. — Milyen segítséget kap­tak a szervezéshez? — Nehéz lenne mind fel­sorolni. Sok tanácsot kap­tunk, és a régi KISZ-eseknek is van már tapasztalatuk. A legfontosabb, hogy ezután szervezetten tudjuk megren­dezni a közös programokat, jobban össze tudjuk tartani a közösséget. A megyei könyv­tárral már régen kialakult barátság még tovább mélyül­het. tőlük ezután is kapunk tanácsot. L P náció pusztította el a falut, nem tudjuk. Talán tatár, ta­lán török, de lehet, hogy né- met.Mindegy. A régi falut föi- égetlék, lerombollak. lakói nagy részét megöltek, de aMn megmaradtak, újra fölépítet­ték a falujukat Eltemették, e,sirattak az áldozatokat az­tán ásót, kapát, fejszét lógtak, vályogot vetettek, falat rak­tak. Megművelték a földeket űzették a íöldesúr járandósá­gát, a papi tizedet, állatokat tartottak, szaporodtak. And­rás vagy Andoríalva helyén még mostanában is fölvet a roid minoenréiei formájú kő­darabot; hozzak, mutatják: — Nézze, tiszteietes ur, ugye ez a regi falu maradéka? És hozzáteszik: monoja, a mi fa­lunk helyén is szántóföld lesz valamikor? Ha rajtatok mú­lott volna, mondom, bizony ei- lünt volna már ez a falu is. Mert a torok vagy a tatar kismiska ahhoz, amit ti csi­náltátok itt az utóbbi kétszáz évben. De szenesére a jövő nem rajtatok múlik. Megöre­gedtetek, akárcsak a papotok laltalában öregekkel beszélge­tek, mert nálunk olyan' ritka a fiatal, ipint a fehér holló), fiaitokat, lányaitokat, egykéi­teket szélnek eresztettétek, akárcsak a papotok (csakhogy nekem három gyermekem van), hát most ne keseregje­tek, békéljetek meg önmaga­tokkal, és bízzatok a túlvilág­ban. A falu jövője nem tar­tozik rátok. Akik utánatok jönnek, azok majd gondoskod­nak a folytatásról. Én bízom benne. N em tudom, hallotta-e ' hírét a Soproni Nemes Magyar ' Társaságnak, Nos, engem teológus korom­ban ez a társaság nevelt, és Móricz Zsigmond, Németh László, Kodolányi, Illyés, Ve­res Péter. Egyszóval a népi írók. Parasztszülők gyermeke vagyok, azzal az eltökélt szán­dékkal jöttem ide, hogy a ré­gi igaz prédikátorok példája szerint minden erőmmel, te­hetségemmel a népet istápo­lóm. Mindenekelőtt offenzívát indítottam a rokoni házassá­gok és az egykézás ellen. Éve­kig tartott ez az offenzíva, szinte az egész fiatalságom rá­ment. Hiába. A falu ellenállt. És temetés volt, mindig csak temetés. A, keresztelőmedence vize elapadt, ón fedelének sú­lyára nem is igen emlékszik a karom. A háborús generá­ció fele a fronton veszett. A következő korosztályok to­vább tanultak, vagy gyári munkások lettek, egyszóval el­vándoroltak, itthagyták az öregeket, elmenekültek az ötvenes évek elől — elég sok kulák volt a faluban —, s aki egyszer elmegy, nehezen talál már vissza. Persze ilyen is akadt. Szerencsére nem is egy. De csak a hatvanas évek vé­gétől, mióta a szomsz.éd falu termelőszövetkezete megerő­södött (oda tartozunk közigaz­gatásilag is), és az autóbu­szok! is sűrűbben járnak erre­felé, mint régen. Szapndi András (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents