Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

t Tartalékaink Több gyermekcipő Szombathelyről Némi indulattal mesélte közgazdász ismerősöm: válla­lata elemző tanulmányt ké­szíttetett egy országos kutató- intézettel: milyen, piaci és költségbeli hatásai lesznek egy V termék bevezetésének? Az erről készült tanulmányért fi­zetett a vállalat több mint 200 ezer forintot. Olyan munkáért, amelyet a vállalat 2—3 jól felkészült szakembere is el tudott volna végezni. Egy hét alatt. »Költségelemzés, piac­kutatás — dohogott a közgaz­dász — nem olyan nagy dol­gok, hogy kutatóintézetre kel­lene bízni. A 200 ezer forint­nak is lenne másutt, okosabb helye.. .« S míg hónapokig vártak a kutatóintézet eredményére, a vállalati központban jó né­hány, magasan képzett szak­embert nem képesek fölké- ;zü Its ég üknek megfelelően foglalkoztatni. A nagy megbí­zásra elégtelennek ítélik szel­lemi kapacitásukat, a kis meg­bízásoktól pedig maguk a szakemberek fáznak. Unják, fél kézzel csinálják, hiányzik hétköznapjaikból a munkasi­ker, a problémamegoldás nagyszerű érzése. Hol is kell keresnünk a jobb, hatékonyabb munkavég­zés tartalékait? Például itt Csodát művelhetnek a leg­újabb munkaszervezési eljá­rások, hatalmasat lehet előre­lépni új gépek, technológiák bevezetésével, átcsoportosí­tásokkal, ésszerűsítésekkel. S még akkor is itt van a kime­ríthetetlen, óoeánnyi tartalé­ka a munkának. A munkasi­ker öröme, a testre szabott feladat, a közvetlen érdekelt- sé- abban, amit a gép, a rajz­asztal, a zsebszámológép előtt végzünk. A válilatoknál. Intézmények­nél munkaköri leírások, stá­tusok, beosztások pontosan meghatározott rendje szabja meg az egyén teendőit. S ez rendjén való, hiszen szabályo­zott alapelvek nélkül, minden­ki által áttekinthető rend, sta­bilitás híján megbénulna a szervezetek tevékenysége. Ugyanakkor a vállalatnak, intézménynek ez a látszólag mozdíthatatlan szervezete ál­landóan fejlődik, mozgásban van. Ha nem, akkor baj van. Megmerevednek, formálissá válnak a keretek, alkalmat» lanná válnak friss gondolatok, új törekvések, dinamikus aka­rat befogadására. Vegyük az előbbi példánkat. A vállalat vezetői a szokásos rutin szerint döntöttek, amikor — mint annyi évien át — most is a ku­tatóintézetet kérték föL S el­feledték, hogy közben jó szak­emberekkel gazdagodott a vál­lalati központ Hogyan feled­hették el, ha egyszer azért vet­tek főj mérnököt, számviteli szakembert, közgazdászt, mert égetően szükség volt rájuk? Vajon nem az évről évre »ter­melődő« státusok rutinszerű betöltéséről volt csupán szó? Mert ma az is divat, hogy vállalatvezetők azzal kérked­nek: nálunk ennyi és ennyi diplomás szakember dolgo­zik! Sokat beszélünk az anyag, az energia pocsekolásáról, a munkaidő nem megfelelő ki­használásáról. S joggal Ezek a mi igazából még föl nem tárt, hasznosítatlan tartalé­kaink De közben arról sem szabad megfeledkezni, hogy az emberi kapcsolatok, a szellemi kapacitás — mint vég nélkül bővíthető, a termelésben mind fontosabb tényező — terén még jószerével hozzá sem kezdtünk a tartalékok feltárá­sához < Cs. T. közked­Siesía A Sabária Cipőgyár egymillió-nyolcszázezer pár gyermekcipőt gyárt az idén v T fröccsöntött gyermekcipőkből például hétszázezer párral készítenek, és a gyemekcipőből is nagyobb mennyiséget adnak a kereskedelemnek. A tervek szerint 1979- ben háromszázezer pár gyermekcipőt exportál a szombathelyi gyár. Képünkön: Készül a Siesta magas szárú gyermekcipő. Segítség az alapszervezeteknek Komszomoüsták az építkezéseken Csaknem másfél millió komszomolista dolgozik a Szovjetunióban építkezéseken. A Komszomol Központi Bi­zottsága és helyi szervezetei, a több évtizedes hagyomá­nyoknak megfelelően, védnök­séget vállaltak a legjelentő- : ebb építkezések fölött, fiata- ok tízezreit küldik az ott fo- yó munkák segítésére. Az idén a Komszomol mint­egy 3500 építkezés fölött vál­lalt védnökséget, ezek közül mintegy másfélszáz kiemelt beruházás. A tervek szerint az Idén újabb másf élszázezer Komszomolista indul az épít­kezésekre. Amikor az összevont tag­gyűlésre érkezőket figyel­tem az Egyesült Izzó Kapos­vári Elektroncsőgyárában, önkéntelenül megállapítot­tam: itt bőven van utánpót­lásuk a kommunistáknak, ör­vendetesen sok a fiatal kö­zöttük! Szép számmal akad­tak közöttük asszonyok, lá­nyok, jelezve, -hogy a sok nőt foglalkoztató üzemben meg­felelő gondot fordítanak az asszonyok, a leányok kommu­nistává nevelésére. Előtérben a gazdaságpolitika Ez tűnt ki a gyári pártve­zetőség beszámolójából, ame­lyet Bójás Gyula szervező titkár ismertetett. A leg utóbbi pórtértekezlet óta 47 kommunistával erősítették so­raikat Harmincnyolcán fizi­kai munkások közülük, s az új párttagoknak éppen a fe­le nő, többségük harminc éven aluli. A jövőben is kö­vetkezetesen törekszenek a munkában kiemelkedő fia­talok, köztük a nők párttaggá nevelésére. A pártvezetőség sokoldalú­an elemezte azt a munkát melyet a héttagú gyári ve­zetőség végzett az öt párt- alapszervezethez tartozó 158 kommunista összefogása, cselekvési egységének meg­teremtése, a gazdasági fel­adatok megoldására való mozgósítása érdekében vég­zett. Elemezte a gazdasági vezetőséggel, a szakszerve­zettel és a KISZ-szel kiala­kult kapcsolat tapasztalatait, s arról sem feledkezett még: mit kell tennie a pártvezető­ségnek, az alapszervezetek vezetőségeinek, minden egyes kommunistának, hogy ez az együttműködés még tartalma­sabb, még hatékonyabb és eredményesebb legyen. A számok bizonyítják: si­került a cselekvési egységet megteremteni, a kommunis­ták, s a szocialista brigádok 'példamutatásával ösztönöztek a munkaversenyben való részvételre, s ez eredményt hozott. Az elektroncsőCTvár tízmillió-hatszázezer elekt­roncsövet termelt tavaly, s tervét 104,3 százalékra telje­sítette. Sok a selejt A pártvezetőség őszintén feltárta, hogy akad számos, kijavításra váró hiba. A párt- alapszervezetekiiek, a kommu­nistáknak, a szakszervezetnek és a KISZ-nek nagyobb gon­dot kell a jövőben fordítani­uk a gyár, a munkahely megszerettetésére, a törzsgár­da kinevelésére. A munkára jelentkezők ragaszkodjanak is a gyárhoz Erre figyelmeztet a tavaly kilépett 306 ember! Tavaly romlott a minőség, sok volt a selejt. Mint az I igazgató, Simkó Antal fel­szólalásából kiderült: ennek értéke csaknem elérte a ter­melés értékének tíz százalé­kát. Nagyobb gondot kell te­hát fordítani a minőség javí­tására, a selejt csökkentésére. Ebben a kommunistáknak kell . példát mutatniuk. Az idén 500 milliós értéket ter­melő gyárban néhány száza­léknyi eredményjavulás is milliókat jelenthet! Gondos, részletes terv A vitára bocsátott, majd elfogadott beszámoló, s a gondos, részletes határozati javaslat a cselekvési program alapja. A pártvezetőség bizo­nyította: jól ismeri a gyár gazdasági feladatait, s azt N is, miként segíthetik elő azok megvalósítását a kommunis­ták politikai munkájukkal! Sándor Mária, a városi pártbizottság munkatársa szintén ezt hangsúlyozta fel­szólalásában, amikor tolmá­csolta a pártbizottság elisme­rését, elmondva: a pártveze­tőség javuló, egyre eredmé­nyesebb munkát végez Ez azért jelentős, mert Buni Jó­zsef, a pártvezetőség titkára betegség miatt hónapok óta kiesett a munkából. Az összevont taggyűlés megelőzte az alapszervezetek beszámolóit. így az alap&zer- vezeti vezetőségek nagy se­gítséget kaptak a beszámolók végleges elkészítéséhez A pártcsoportok, a kommunis­ták is tudják, hogy területeik milyen fontosabb, a gvár munkájának egészéhez kap­csolódó kérdéseivel foglalkoz­zanak. fordítani — ez szintén el­hangzott a felszólalásban — a munkásőrök kinevelésére. Jó és tartalmas volt az összevont taggyűlés. Segítsé' get adott nemcsak a párt- alapszervezetek vezetőségé­nek, hanem minden egyes kommunistának. Így eredmé­nyesebben vállalhatnak részt a feladatok megoldásából! Szalai László MAI KOMMENTÁRUNK Hiányzik a csengő Felkaptam a fejem n múltkor, amikor a televízió egyik műsorában megláttam a csengőt rázó elnököt. Az ülésteremben hirtelen csend lett, bentrekedt a szó az aga­ló ifjúságban is. A történet múlt századbeli .volt, bennem mégis nagyon mai gondola­tokat ébresztett ez a lassan feledésbe merülő elnöki jog', a hallgatóságot untató »szó­nok« rendreutasítása a csen­gő megrázásával. Vajon hova lett ez az elnö­ki csengő? Valamikor még pótolta a vizespohár, ezt ko- cogtaiiák meg gyűrűvel, tol­lal. Most mur ez se szokás. Ilelyettie maradt a kínos fe­szengés, az elnökség — ha van ilyen — tagjai egyre za- vartaboan nézik az órájukat, majd egymást, aztán az izgő- mozgó hallgatóságot. Már mindenki feszeng — kivéve az éppen felszólalót, ő ugyan­is annyira belemerült az előre megírt beszédébe, annyi ener­giát fordít a szép felolvasás­ra, hogy észre sem veszi a hatást. A városi pártbizottság illé­sének szünetében az egyik igazgató gratulált a tömören felszólaló termelőszövetkeze­ti elnöknek, mondván: való­ban csak a legfontosabb lé­nyeket, eredményeket, terve­ket említette meg. Noha ő nem szakembere a mezőgaz­daságnak, mégis kitűnően megértette, hogy a közösség a legfontosabb feladatokra összpontosít. Ugyanakkor a hozzá közelebb álló ipari üzemek felszólalói , annyi adatot,' szakmai kifejezést zúdítottak rá, hogy bizony képtelen volt kihámozni a lé­nyeget. A tsz-elnök örült a dicséretnek, s úgy fogalmaz­ta meg a véleményét: »Azt hiszem, hogy nem itt kell mesedélutánt tartani/« Napi feladatunk, hogy min­den területen szorgalmazzuk a nagyobb hatékonyságot, a minőség javítását, a takaré­kosságot az energiával, az anyaggal, s természetesen az idővel. Mindenképpen bele­tartoznak ebbe a körbe a ta­nácskozások, értekezletek, testületi ülések, tanfolyamok és más fórumok is. Még min­dig tapasztalható, hogy itt-ott a felszólalók száma, sőt az elhangzottak időtartamán mé­rik az értekezlet eredményét, s nem azt veszik számba, mi­lyen hasznosítható javaslat, megszívlelendő bírálat hang­zott el. Igen tetszett egy igazgatónő megjegyzése, aki azzal az in­dokkal kérte az ülés rövi- debbre fogását, hogy az el­nökség tagjainak többsége munkából jön, s oda megy vissza, éppen ezért, ha nem rabolják fölöslegesen egymás idejét, több marad a munká­ra aznap. Sajnos, a határo­zott törekvés ellenére, még mindig sok értekezletet tar­tanak munkaidőben, ezért volna helyes, ha visszaállíta­nák funkciójába az elnöki csengőt! A rossz közélet beidegző­dések miatt egy csapásra úgysem lehet kiiktatni a terjengősséget, az úgyneve­zett tisztelelkört, a folytonos ismétlést, egymás agyonunta- tísát. Az elnöki figyelmezte­tés azonban lassan hozzá­szoktathatna minden felszó­lalót, hogy gondosabban fo­galmazza meg a mondaniva­lóját. s talán olykor nézzen is föl a papírjaiból, egyálta­lán figyelnek-e a többiek ar- fa, amiről beszél. Ha majd az lesz a mérce, ki mennyi­re járult hozzá a tapasztala­tok összegezéséhez, a jó dön­téshez, s mennyire összpon­tosított a lényeges kérdések­re. akkor többet pihenhet az elnöki csengő is. L. G. Segítséget adott tgycleles példnkepek A felszólalásokból kitűnt: a kommunisták jól látják, hogy jelentős változtatásra van szükség a minőség javítása, a selejt csökkentése érdekében, s az eddiginél jobb munkára ösztönző bérezés, premizálás i bevezetésére. Akadt olyan kommunista, aki az összevont taggyűlésen elhangzottakban soknak ta­lálta a termeléssel foglalkozó részt. Ezzel így nem lehet egyetérteni. Kötelességet je­lent egy olyan világhírű gyár­hoz tartozni, mint az Egye­sült Izzó, s a Kaposváron ké­szülő termékek többségét ex­portálni. A beszámoló ezt a kötelességet jól fogalmazta meg, s a határozati javaslat — a cselekvési program —, a felszólalások is tükrözték. A rendszeres pártélet emel­lett nem szorulhat háttérbe. A kommunistákat összefogó, a társadalmi és tömegszerveze- teket irányító, segítő munka, a párttaggá nevelő tevékeny­ség, a szocialista verseny szervezése szorosan összefügg, elválaszthatatlan a gazdasági feladatokra való mozgósítás­tól. t> nagyobb gondot kell REJLIK némi furcsa mel- lékzönge a kifejezésben, ám­de szolgáljon mentségül, így hallottuk a termelési tanács­kozáson, igaz, nem a főnökség számára elhelyezett asztalnál, hanem az öltözői lóc^k alkot­ta padsorokban. Amikor ugyanis elhangzott a javaslat, hogy a brigádok közül me­lyik három érdemes a juta­lomra, az egyik név kimondá­sakor suttogás támadt, fél­mondatnyi kommentárok vi­tatták az indokokat. S azért hogy értsem a dolgot, a mel­lettem ülők egyike megjegyez­te: tudja, most ők az ügyele­tes példaképek. Az értetlen arckifejezés láttán bólintott; majd megmagyarázza. A gyű­lés végeztével néhányan együtt indultunk a gyárból kifelé, s rövid tőmondatokból megtud­hattam: az ő üzemrészüket mindig a legjobbak között tartották számon a gyárban; az itt dolgozó tizennyolc bri­gádnak több, mint a fele erős, sok vihart kiállt közösség; a sikerekben gazdag múlt a fő­nökséget arra szorítja, hogy minden értékelés alkalmával fölmutassanak egy-egy példa­képet; az elbírálásnak ez a formája erőszakolt; ha a mér ce viszonylagossá válik, akkor a teljesítmények értéke is az­zá lesz. Ilyen és hasonló érvek, té­nyek, gondolatok sorjáztak a termelési tanácskozáson el­hangzott javaslat nyomán, ám­de: a javaslat jóváhagyásaként mindenki fölemelte a kezét a szavazáskor! A főnökség te­hát azzal a tudattal távozha­tott, hogy helyesen cseleke­dett, az üzem kollektívája egyetért a Jedlik Ányos bri­gád kiemelésével, a vállalati kiváló címre történt fölterjesz­tésével. A szóban forgó közös­ség valóban törekvő, sok min­denben följebb jutott, mint ahol korábban állt, mégis, a társakból nem az irigység szólt, amikor a javaslat jogos­ságát vitatták. Józan igazságérzettel azt furcsállották, hogy a Jedlik Ányos brigádot egy ideje az üzem irányítói futtatták; min­denben. őket jelölték meg kö­vetendőnek. Ami egyenlő az­zal, hogy a többiek — tizen­hét brigád! — semmiben sem lehettek elsők, holott jól tud­ták, mert látták, hiszen egy más szeme előtt dolgoznak, ki miben mit nyújt. S az sem volt titok előttük, hogy koráb­ban egy másik brigáddal já­ratta meg ugyanezt az utat a főnökség, akkor ők voltak mindenben a legjobbak, az ügyeletes példaképek, a mun­kaverseny, a brigádok között' vetélkedés valamennyi részle­tében a legjobbat elérők. BALGASÄG LENNE két­ségbe vonni: adott helyzetben választani kell a jók közül is, s a döntés azzal egyenlő, hogy a kiválasztottak a leg­jobbak. Gyakori azonban — mert az ügyeletes példaképek gondja korántsem a szolján forgó gyárban föllelhető egye­di esett —, hogy az értékelők úgy gondolják: akik jók, azoknak a tökéletesség adja a rangot, s ha híja van is en­nek a tökéletességnek, némi jóakarattal — a papírokon — az eltüntethető. Igen ám, de pontosan ez a hibátlanság sér­ti a többieket! Nem az, hogy a tizennyolc brigádból, az­után a műhelyek közül min­dig van egy-egy legjobb. Ez rendjén való dolog, az értéke­lés rangsorolás. Ha azonban az értékelés bálv.ányfaragássa alakul, az nagy hiba. Folyamatos. többszörösen összehasonlító értékelésre van szükség ahhoz, hogy a példa­kép ne ügyeletes, azaz most föloukkano, de rövidesen el­tűnő legyen, hanem az a leg­jobb közösség, személy, amely és aki eredményei es gyengéi bonyolult viszonylatában az adott időszakban a legnagyobb fejlődést érte el. A folyama­tosság, a többszörös összeha­sonlítás — a más közösségek- nez, személyekhez mért hala­dás, azután a saját teljesít­mény korábbi szintjéhez vi­szonyított változás — nemcsak az értékelés realitását szava­tolja, hanem azt is, hogy az elért rang tartóssá lesz. Nem kapnak kiváló címet olyanok, akik egyszer valamiben kiug­rottak, de előtte és utána a jókat meg sem közelítik. MAGYARÁN ÉS NYERSEN fogalmazva: egy-egy munka­helyi közösségnek nem ügye­letes példaképekre, kiragadott, s azután elengedett kisebb csoportokra van szüksége. Egy-egy rövid időszakon be­lül szinte mindenki képes az átlagos fölé emelkedni. Ámde az erkölcsi, anyagi érdekek pontosan azt követelik meg, hogy a közösség egésze tud;a. egy-egy kisebb része mit nyúj­tott, miben fejlődött — mi­ben nem tudott előbbre lép­ni, miben maradt változatlan —, azaz e kis részek mifé’e példákat kínálnak, s ők ho­gyan kövessék azt, amit má­sok mutatnak fel. Veress Tamás Határidőre átadták Határidőre, a tervezett költ­ségkeret túllépése nélkül befe­jeződött a Budapesti Finom- kötöttáru-gyár — a BFK — debreceni és mátészalkai be­ruházása. A gyár debreceni üzemének hétfőn megtartót! avatóünnepségén — Ilajdú- Bihar megye párt- és állami vezetőivel együtt — részt vet! Keserű Júnosné könnyűipari miniszter is. A mátészalkait ma, kedden ugyancsak Kese­rű Jánosné adja át rendelte­tésének. A beruházás kivitelezésének megkezdésével egyidejűleg megszervezték az új üzemek leendő dolgozóinak képzését is. Ez lehetővé tette, hogy már 1976-ban egyre főbb' ideigle­nesen fölállított gépen meg­kezdődjön a termeié*.

Next

/
Thumbnails
Contents