Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-06 / 30. szám
t Tartalékaink Több gyermekcipő Szombathelyről Némi indulattal mesélte közgazdász ismerősöm: vállalata elemző tanulmányt készíttetett egy országos kutató- intézettel: milyen, piaci és költségbeli hatásai lesznek egy V termék bevezetésének? Az erről készült tanulmányért fizetett a vállalat több mint 200 ezer forintot. Olyan munkáért, amelyet a vállalat 2—3 jól felkészült szakembere is el tudott volna végezni. Egy hét alatt. »Költségelemzés, piackutatás — dohogott a közgazdász — nem olyan nagy dolgok, hogy kutatóintézetre kellene bízni. A 200 ezer forintnak is lenne másutt, okosabb helye.. .« S míg hónapokig vártak a kutatóintézet eredményére, a vállalati központban jó néhány, magasan képzett szakembert nem képesek fölké- ;zü Its ég üknek megfelelően foglalkoztatni. A nagy megbízásra elégtelennek ítélik szellemi kapacitásukat, a kis megbízásoktól pedig maguk a szakemberek fáznak. Unják, fél kézzel csinálják, hiányzik hétköznapjaikból a munkasiker, a problémamegoldás nagyszerű érzése. Hol is kell keresnünk a jobb, hatékonyabb munkavégzés tartalékait? Például itt Csodát művelhetnek a legújabb munkaszervezési eljárások, hatalmasat lehet előrelépni új gépek, technológiák bevezetésével, átcsoportosításokkal, ésszerűsítésekkel. S még akkor is itt van a kimeríthetetlen, óoeánnyi tartaléka a munkának. A munkasiker öröme, a testre szabott feladat, a közvetlen érdekelt- sé- abban, amit a gép, a rajzasztal, a zsebszámológép előtt végzünk. A válilatoknál. Intézményeknél munkaköri leírások, státusok, beosztások pontosan meghatározott rendje szabja meg az egyén teendőit. S ez rendjén való, hiszen szabályozott alapelvek nélkül, mindenki által áttekinthető rend, stabilitás híján megbénulna a szervezetek tevékenysége. Ugyanakkor a vállalatnak, intézménynek ez a látszólag mozdíthatatlan szervezete állandóan fejlődik, mozgásban van. Ha nem, akkor baj van. Megmerevednek, formálissá válnak a keretek, alkalmat» lanná válnak friss gondolatok, új törekvések, dinamikus akarat befogadására. Vegyük az előbbi példánkat. A vállalat vezetői a szokásos rutin szerint döntöttek, amikor — mint annyi évien át — most is a kutatóintézetet kérték föL S elfeledték, hogy közben jó szakemberekkel gazdagodott a vállalati központ Hogyan feledhették el, ha egyszer azért vettek főj mérnököt, számviteli szakembert, közgazdászt, mert égetően szükség volt rájuk? Vajon nem az évről évre »termelődő« státusok rutinszerű betöltéséről volt csupán szó? Mert ma az is divat, hogy vállalatvezetők azzal kérkednek: nálunk ennyi és ennyi diplomás szakember dolgozik! Sokat beszélünk az anyag, az energia pocsekolásáról, a munkaidő nem megfelelő kihasználásáról. S joggal Ezek a mi igazából még föl nem tárt, hasznosítatlan tartalékaink De közben arról sem szabad megfeledkezni, hogy az emberi kapcsolatok, a szellemi kapacitás — mint vég nélkül bővíthető, a termelésben mind fontosabb tényező — terén még jószerével hozzá sem kezdtünk a tartalékok feltárásához < Cs. T. közkedSiesía A Sabária Cipőgyár egymillió-nyolcszázezer pár gyermekcipőt gyárt az idén v T fröccsöntött gyermekcipőkből például hétszázezer párral készítenek, és a gyemekcipőből is nagyobb mennyiséget adnak a kereskedelemnek. A tervek szerint 1979- ben háromszázezer pár gyermekcipőt exportál a szombathelyi gyár. Képünkön: Készül a Siesta magas szárú gyermekcipő. Segítség az alapszervezeteknek Komszomoüsták az építkezéseken Csaknem másfél millió komszomolista dolgozik a Szovjetunióban építkezéseken. A Komszomol Központi Bizottsága és helyi szervezetei, a több évtizedes hagyományoknak megfelelően, védnökséget vállaltak a legjelentő- : ebb építkezések fölött, fiata- ok tízezreit küldik az ott fo- yó munkák segítésére. Az idén a Komszomol mintegy 3500 építkezés fölött vállalt védnökséget, ezek közül mintegy másfélszáz kiemelt beruházás. A tervek szerint az Idén újabb másf élszázezer Komszomolista indul az építkezésekre. Amikor az összevont taggyűlésre érkezőket figyeltem az Egyesült Izzó Kaposvári Elektroncsőgyárában, önkéntelenül megállapítottam: itt bőven van utánpótlásuk a kommunistáknak, örvendetesen sok a fiatal közöttük! Szép számmal akadtak közöttük asszonyok, lányok, jelezve, -hogy a sok nőt foglalkoztató üzemben megfelelő gondot fordítanak az asszonyok, a leányok kommunistává nevelésére. Előtérben a gazdaságpolitika Ez tűnt ki a gyári pártvezetőség beszámolójából, amelyet Bójás Gyula szervező titkár ismertetett. A leg utóbbi pórtértekezlet óta 47 kommunistával erősítették soraikat Harmincnyolcán fizikai munkások közülük, s az új párttagoknak éppen a fele nő, többségük harminc éven aluli. A jövőben is következetesen törekszenek a munkában kiemelkedő fiatalok, köztük a nők párttaggá nevelésére. A pártvezetőség sokoldalúan elemezte azt a munkát melyet a héttagú gyári vezetőség végzett az öt párt- alapszervezethez tartozó 158 kommunista összefogása, cselekvési egységének megteremtése, a gazdasági feladatok megoldására való mozgósítása érdekében végzett. Elemezte a gazdasági vezetőséggel, a szakszervezettel és a KISZ-szel kialakult kapcsolat tapasztalatait, s arról sem feledkezett még: mit kell tennie a pártvezetőségnek, az alapszervezetek vezetőségeinek, minden egyes kommunistának, hogy ez az együttműködés még tartalmasabb, még hatékonyabb és eredményesebb legyen. A számok bizonyítják: sikerült a cselekvési egységet megteremteni, a kommunisták, s a szocialista brigádok 'példamutatásával ösztönöztek a munkaversenyben való részvételre, s ez eredményt hozott. Az elektroncsőCTvár tízmillió-hatszázezer elektroncsövet termelt tavaly, s tervét 104,3 százalékra teljesítette. Sok a selejt A pártvezetőség őszintén feltárta, hogy akad számos, kijavításra váró hiba. A párt- alapszervezetekiiek, a kommunistáknak, a szakszervezetnek és a KISZ-nek nagyobb gondot kell a jövőben fordítaniuk a gyár, a munkahely megszerettetésére, a törzsgárda kinevelésére. A munkára jelentkezők ragaszkodjanak is a gyárhoz Erre figyelmeztet a tavaly kilépett 306 ember! Tavaly romlott a minőség, sok volt a selejt. Mint az I igazgató, Simkó Antal felszólalásából kiderült: ennek értéke csaknem elérte a termelés értékének tíz százalékát. Nagyobb gondot kell tehát fordítani a minőség javítására, a selejt csökkentésére. Ebben a kommunistáknak kell . példát mutatniuk. Az idén 500 milliós értéket termelő gyárban néhány százaléknyi eredményjavulás is milliókat jelenthet! Gondos, részletes terv A vitára bocsátott, majd elfogadott beszámoló, s a gondos, részletes határozati javaslat a cselekvési program alapja. A pártvezetőség bizonyította: jól ismeri a gyár gazdasági feladatait, s azt N is, miként segíthetik elő azok megvalósítását a kommunisták politikai munkájukkal! Sándor Mária, a városi pártbizottság munkatársa szintén ezt hangsúlyozta felszólalásában, amikor tolmácsolta a pártbizottság elismerését, elmondva: a pártvezetőség javuló, egyre eredményesebb munkát végez Ez azért jelentős, mert Buni József, a pártvezetőség titkára betegség miatt hónapok óta kiesett a munkából. Az összevont taggyűlés megelőzte az alapszervezetek beszámolóit. így az alap&zer- vezeti vezetőségek nagy segítséget kaptak a beszámolók végleges elkészítéséhez A pártcsoportok, a kommunisták is tudják, hogy területeik milyen fontosabb, a gvár munkájának egészéhez kapcsolódó kérdéseivel foglalkozzanak. fordítani — ez szintén elhangzott a felszólalásban — a munkásőrök kinevelésére. Jó és tartalmas volt az összevont taggyűlés. Segítsé' get adott nemcsak a párt- alapszervezetek vezetőségének, hanem minden egyes kommunistának. Így eredményesebben vállalhatnak részt a feladatok megoldásából! Szalai László MAI KOMMENTÁRUNK Hiányzik a csengő Felkaptam a fejem n múltkor, amikor a televízió egyik műsorában megláttam a csengőt rázó elnököt. Az ülésteremben hirtelen csend lett, bentrekedt a szó az agaló ifjúságban is. A történet múlt századbeli .volt, bennem mégis nagyon mai gondolatokat ébresztett ez a lassan feledésbe merülő elnöki jog', a hallgatóságot untató »szónok« rendreutasítása a csengő megrázásával. Vajon hova lett ez az elnöki csengő? Valamikor még pótolta a vizespohár, ezt ko- cogtaiiák meg gyűrűvel, tollal. Most mur ez se szokás. Ilelyettie maradt a kínos feszengés, az elnökség — ha van ilyen — tagjai egyre za- vartaboan nézik az órájukat, majd egymást, aztán az izgő- mozgó hallgatóságot. Már mindenki feszeng — kivéve az éppen felszólalót, ő ugyanis annyira belemerült az előre megírt beszédébe, annyi energiát fordít a szép felolvasásra, hogy észre sem veszi a hatást. A városi pártbizottság illésének szünetében az egyik igazgató gratulált a tömören felszólaló termelőszövetkezeti elnöknek, mondván: valóban csak a legfontosabb lényeket, eredményeket, terveket említette meg. Noha ő nem szakembere a mezőgazdaságnak, mégis kitűnően megértette, hogy a közösség a legfontosabb feladatokra összpontosít. Ugyanakkor a hozzá közelebb álló ipari üzemek felszólalói , annyi adatot,' szakmai kifejezést zúdítottak rá, hogy bizony képtelen volt kihámozni a lényeget. A tsz-elnök örült a dicséretnek, s úgy fogalmazta meg a véleményét: »Azt hiszem, hogy nem itt kell mesedélutánt tartani/« Napi feladatunk, hogy minden területen szorgalmazzuk a nagyobb hatékonyságot, a minőség javítását, a takarékosságot az energiával, az anyaggal, s természetesen az idővel. Mindenképpen beletartoznak ebbe a körbe a tanácskozások, értekezletek, testületi ülések, tanfolyamok és más fórumok is. Még mindig tapasztalható, hogy itt-ott a felszólalók száma, sőt az elhangzottak időtartamán mérik az értekezlet eredményét, s nem azt veszik számba, milyen hasznosítható javaslat, megszívlelendő bírálat hangzott el. Igen tetszett egy igazgatónő megjegyzése, aki azzal az indokkal kérte az ülés rövi- debbre fogását, hogy az elnökség tagjainak többsége munkából jön, s oda megy vissza, éppen ezért, ha nem rabolják fölöslegesen egymás idejét, több marad a munkára aznap. Sajnos, a határozott törekvés ellenére, még mindig sok értekezletet tartanak munkaidőben, ezért volna helyes, ha visszaállítanák funkciójába az elnöki csengőt! A rossz közélet beidegződések miatt egy csapásra úgysem lehet kiiktatni a terjengősséget, az úgynevezett tisztelelkört, a folytonos ismétlést, egymás agyonunta- tísát. Az elnöki figyelmeztetés azonban lassan hozzászoktathatna minden felszólalót, hogy gondosabban fogalmazza meg a mondanivalóját. s talán olykor nézzen is föl a papírjaiból, egyáltalán figyelnek-e a többiek ar- fa, amiről beszél. Ha majd az lesz a mérce, ki mennyire járult hozzá a tapasztalatok összegezéséhez, a jó döntéshez, s mennyire összpontosított a lényeges kérdésekre. akkor többet pihenhet az elnöki csengő is. L. G. Segítséget adott tgycleles példnkepek A felszólalásokból kitűnt: a kommunisták jól látják, hogy jelentős változtatásra van szükség a minőség javítása, a selejt csökkentése érdekében, s az eddiginél jobb munkára ösztönző bérezés, premizálás i bevezetésére. Akadt olyan kommunista, aki az összevont taggyűlésen elhangzottakban soknak találta a termeléssel foglalkozó részt. Ezzel így nem lehet egyetérteni. Kötelességet jelent egy olyan világhírű gyárhoz tartozni, mint az Egyesült Izzó, s a Kaposváron készülő termékek többségét exportálni. A beszámoló ezt a kötelességet jól fogalmazta meg, s a határozati javaslat — a cselekvési program —, a felszólalások is tükrözték. A rendszeres pártélet emellett nem szorulhat háttérbe. A kommunistákat összefogó, a társadalmi és tömegszerveze- teket irányító, segítő munka, a párttaggá nevelő tevékenység, a szocialista verseny szervezése szorosan összefügg, elválaszthatatlan a gazdasági feladatokra való mozgósítástól. t> nagyobb gondot kell REJLIK némi furcsa mel- lékzönge a kifejezésben, ámde szolgáljon mentségül, így hallottuk a termelési tanácskozáson, igaz, nem a főnökség számára elhelyezett asztalnál, hanem az öltözői lóc^k alkotta padsorokban. Amikor ugyanis elhangzott a javaslat, hogy a brigádok közül melyik három érdemes a jutalomra, az egyik név kimondásakor suttogás támadt, félmondatnyi kommentárok vitatták az indokokat. S azért hogy értsem a dolgot, a mellettem ülők egyike megjegyezte: tudja, most ők az ügyeletes példaképek. Az értetlen arckifejezés láttán bólintott; majd megmagyarázza. A gyűlés végeztével néhányan együtt indultunk a gyárból kifelé, s rövid tőmondatokból megtudhattam: az ő üzemrészüket mindig a legjobbak között tartották számon a gyárban; az itt dolgozó tizennyolc brigádnak több, mint a fele erős, sok vihart kiállt közösség; a sikerekben gazdag múlt a főnökséget arra szorítja, hogy minden értékelés alkalmával fölmutassanak egy-egy példaképet; az elbírálásnak ez a formája erőszakolt; ha a mér ce viszonylagossá válik, akkor a teljesítmények értéke is azzá lesz. Ilyen és hasonló érvek, tények, gondolatok sorjáztak a termelési tanácskozáson elhangzott javaslat nyomán, ámde: a javaslat jóváhagyásaként mindenki fölemelte a kezét a szavazáskor! A főnökség tehát azzal a tudattal távozhatott, hogy helyesen cselekedett, az üzem kollektívája egyetért a Jedlik Ányos brigád kiemelésével, a vállalati kiváló címre történt fölterjesztésével. A szóban forgó közösség valóban törekvő, sok mindenben följebb jutott, mint ahol korábban állt, mégis, a társakból nem az irigység szólt, amikor a javaslat jogosságát vitatták. Józan igazságérzettel azt furcsállották, hogy a Jedlik Ányos brigádot egy ideje az üzem irányítói futtatták; mindenben. őket jelölték meg követendőnek. Ami egyenlő azzal, hogy a többiek — tizenhét brigád! — semmiben sem lehettek elsők, holott jól tudták, mert látták, hiszen egy más szeme előtt dolgoznak, ki miben mit nyújt. S az sem volt titok előttük, hogy korábban egy másik brigáddal járatta meg ugyanezt az utat a főnökség, akkor ők voltak mindenben a legjobbak, az ügyeletes példaképek, a munkaverseny, a brigádok között' vetélkedés valamennyi részletében a legjobbat elérők. BALGASÄG LENNE kétségbe vonni: adott helyzetben választani kell a jók közül is, s a döntés azzal egyenlő, hogy a kiválasztottak a legjobbak. Gyakori azonban — mert az ügyeletes példaképek gondja korántsem a szolján forgó gyárban föllelhető egyedi esett —, hogy az értékelők úgy gondolják: akik jók, azoknak a tökéletesség adja a rangot, s ha híja van is ennek a tökéletességnek, némi jóakarattal — a papírokon — az eltüntethető. Igen ám, de pontosan ez a hibátlanság sérti a többieket! Nem az, hogy a tizennyolc brigádból, azután a műhelyek közül mindig van egy-egy legjobb. Ez rendjén való dolog, az értékelés rangsorolás. Ha azonban az értékelés bálv.ányfaragássa alakul, az nagy hiba. Folyamatos. többszörösen összehasonlító értékelésre van szükség ahhoz, hogy a példakép ne ügyeletes, azaz most föloukkano, de rövidesen eltűnő legyen, hanem az a legjobb közösség, személy, amely és aki eredményei es gyengéi bonyolult viszonylatában az adott időszakban a legnagyobb fejlődést érte el. A folyamatosság, a többszörös összehasonlítás — a más közösségek- nez, személyekhez mért haladás, azután a saját teljesítmény korábbi szintjéhez viszonyított változás — nemcsak az értékelés realitását szavatolja, hanem azt is, hogy az elért rang tartóssá lesz. Nem kapnak kiváló címet olyanok, akik egyszer valamiben kiugrottak, de előtte és utána a jókat meg sem közelítik. MAGYARÁN ÉS NYERSEN fogalmazva: egy-egy munkahelyi közösségnek nem ügyeletes példaképekre, kiragadott, s azután elengedett kisebb csoportokra van szüksége. Egy-egy rövid időszakon belül szinte mindenki képes az átlagos fölé emelkedni. Ámde az erkölcsi, anyagi érdekek pontosan azt követelik meg, hogy a közösség egésze tud;a. egy-egy kisebb része mit nyújtott, miben fejlődött — miben nem tudott előbbre lépni, miben maradt változatlan —, azaz e kis részek mifé’e példákat kínálnak, s ők hogyan kövessék azt, amit mások mutatnak fel. Veress Tamás Határidőre átadták Határidőre, a tervezett költségkeret túllépése nélkül befejeződött a Budapesti Finom- kötöttáru-gyár — a BFK — debreceni és mátészalkai beruházása. A gyár debreceni üzemének hétfőn megtartót! avatóünnepségén — Ilajdú- Bihar megye párt- és állami vezetőivel együtt — részt vet! Keserű Júnosné könnyűipari miniszter is. A mátészalkait ma, kedden ugyancsak Keserű Jánosné adja át rendeltetésének. A beruházás kivitelezésének megkezdésével egyidejűleg megszervezték az új üzemek leendő dolgozóinak képzését is. Ez lehetővé tette, hogy már 1976-ban egyre főbb' ideiglenesen fölállított gépen megkezdődjön a termeié*.
