Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
Kelemen Lajos A Paradicsom vasárnapja Évánk emlékének Ott a kert kellő* közepén suhog a legváratlanabb fa, és az isten titka nyomába szegődő sóvárgás létrát támaszt a fához. A kígyó hipnózisa ma csupa egyszerűség — ma nem akarja, hogy az alma több legyen, mint gyümölcs. Szent korlátot kerít a fa köré a bölcsesség: nyiszálja az almalombot, rejti önmaga szeme elöl is. Semmi kívánság nem ifjodik, lapulva halad az elme: csak a kert terében le-föl. Körtét rágcsál a nő, de ebben is a kiűzetés apró magvai — elhányt csutkák közé húzódtxi a kígyó hunyorog. Stock szomszéd udvara. (Kertész Sándor rajza) Dávid József A kedves szüle A magyar tudomány arcképcsarnokából Horn Artúr akadémikus Szirmay Endre Az évek ezüst füzére Mikor a hold fölül a kopasz fákra és dudorász ezüstté elmosódva mikor a sejtés röpköd a jeges ágon és mosolyog emlékként ringatózva gyermeki tisztán olajmécses szaga hullong az estben s vörösen felcsap a lángokba glóriásodő emlékfehér testben — anyám mosolyát hallom suhanni messze a jégharangú éjszakában hogy elcseréljelek a talánokból szőtt bizonyosságra amikor vérszegény vágyak térdre buknak a fagyos földön tudom, hogy éveimet lázadva nem érted töltöm hanem az emberekért akiket megvált majd borús szavam hideg, van tehetsz a tűzre az évek ezüst füzére érted muzsikál — fehér orgonaszó ünnepélyes harang. A »szent ámulások szép városába-« évszázadokon keresztül »zarándokoltak“ magyar politikusok, költők, festők, írók. Élményeiket, meglátásaikat útleírás, memoár, újságcikkbeli tudósításban rögzítették. Bajomi Lázár Endre kötetbe gyűjtötte mindazokat az írásokat, melyeket magyar szépírók vagy politikusok, utazók, tudósok, irodalmárok Párizsról közzétettek, s a Gondolat Kiadó adta ki A magyar Párizs címmel. Az első írás Szepsi Csombor Mártoné, aki az első magyar útleírásban (Europa varietas, 1620) színes s eleven képet rajzol Lutetia- ról — ahogyan ő nevezte a francia fővárost. Bethlen Miklós »csudával nézte pompáit«, Teleki Sámuel »tudós s bolond emberekkel« találkozott A XIX. századtól kezdve növekszenek ezek a leírások, s e kortól kezdve Bajominak nem is annyira összegyűjteni, mint válogatni kellett a sokszínű, érdekes irodalmi anyagból; Wesselényitől Ugrón Gáborig, Adytól Kassákig. Az összeállító jőnéhány eddig ismeretlen vagy kevésbé köztudomású írást tesz közzé könyvében. Egyik legérdekesebb ilyen felfedezés Garay Antal írásából vett részlet, mely e kötetben Egy magyar forradalmár Lajos-Fülöp trónusán címet viseli. Garay Antal elfelejtett alakja irodalmunknak, művelődéstörténetünknek. Az obsitos írójának öccse Párizsban 1847- ben Tárogató címen magyar Ott él — immár 79 éve — ahol a Lónyai-csatorna ömlik a Tiszába. Szép vidék. Tiszta időben ide kéklenek a Zempléni hegyek, nyáridőben, ha északi szél fúj, itt zuhog keresztül a Rét és a Bodrogköz összes szénaillata. Ha erre járok, el nem kerülhetem Ilka néni házát, akit tulajdonképpen a veje, az én katonacimborám révén ismerek már évtizedek óta. Tél volt, hogy legutóbb is náluk vendégeskedtem. Tiszteletemre a tisztaszobába is begyújtottak, s ott iddogál- tunk. beszélgettünk, amikor megszólalt a kedves szüle: — Kint a nyárikonyhában is meleg van. Ott is elücsöröghetnétek, amíg én tömöm a libákat No de erre mint a darazsak — lánya, veje, de még a nagylány unokája is — zúdultak a jó kis öregre. — Hová vinné a kedves vendéget! Még mi... Ilka néni majdnem elpi- tyeregte magát, s amikor kifelé oldalazott, csendesen megjegyezte: — Mert úgy szeretem hallgatni, amikor okoskodtok. Hát gondoltam, hogy amíg én... nyelvű lapot indított majd a magyar szabadságharc kitörésének hírére haza sietett hogy részt vehessen a magyar forradalomban is. A századfordulót megelőzően Párizsban megforduló magyarok egyik szenzációs alakja Justh Zsigmond volt kinek naplóját vagy abból egy bő válogatást újólag megjelentetni időszerű volna. Justh érdekes egyéniség, nagy bohém, elmélyült gondolkodó, aki otthon volt az irodalmi szalonokban, híres festők műtermeiben, híres színésznők hálószbáiban. Írásai lebilincselőek, s az Ady- előtti magyar Párizs-iroda- lom legszellemesebb darabjait az ön naplójában találhatjuk. A két világháború közti irodalmi termés ismertebb; mindenekelőtt Illyés Hunok Párizsban c. regénye vagy Hevesi András Párizsi eső című regénye. No meg az esztétikailag alacsonyabb rangú Földes Jolán Halászó macska uccája című hatalmas sikerű bestseller is. (Annak idején, a megjelenéssel egyidőben tizenkét nyelvre fordítoták le.) Az 1919 és 1945 között megjelent írásokat Szellemi j oxigén alcímen közli Bajo- i mi Lázár, s e kifejezést I Eckhardt Sándor írásaiból I kölcsönözte. Eckhard szinte egész életét a francia kultúrának szentelte, bár szemlélete konzervatív volt, 1938- ban, az Anschluss évében A francia szellemről egy testes monográfiát publikálni — politikai állásfoglalás volt. A kötet mai alkotóinak Párizs- élményeivel zárul: Déry, Boldizsár Iván, Ruffy Péter és lilét Endre írásaival. — Ej, mama!> — csapott a szavába a veje, de én akkor már felálltam, s megölelgetve a kis öreget, követtem a nyári konyhába. Cimborám — kezébe kapva a boroskancsót 'és a poharakat — kénytelen volt utánunk jönni. Folytattuk a beszélgetést. Az öregasszony hallgatott, de a keze ügyesen járt, s amíg mi a vejével »kiokos- kodtuk« magunkat, degeszre tömött vagy tíz libát, — Mindig kitalál valamit — intett a fejével cimborám a mamára, aztán így folytatta: — Pedig nem kellene már hogy szaggassa magát. Ilka néni hallgatott, de én kíváncsian megkérdeztem: — És most mit talált ki a kedves szüle? — Nem most, hanem már évek óta ... — Jól van már, no — szólt közbe az öregasszony, de a veje folytatta: — A fejibe vette. hogy mindegyik lányunokájának vesz egy szobabútort, ha férjhez mennek. — Aztán hány lányunokája van? — kérdeztem. Bayer Béla Vers, télen Tél volt összehajoltunk izzó vérünk felett tavaszt suttogtunk egymás fülébe. Tél volt, csók hevével napot tápláltunk, dalra keltünk egymás szívében. Tél volt, csillag-csókkal fagyot igéztünk, kirekesztve akác-szerelmünkbőL • Tél van most is. Vádló arcunk zúzmaragyöngy, behavazottak érzelmeink. Csodálatosan szép délután volt. Elsétáltam a Puskin térig és leültem egy padra. A szökőkút körül gyerekek játszottak. Hatéves, piszeorrú, mosolygós kislány — göndör hajában rószaszin szalag — nem messze tőlem önfeledten játszott a homokozóban, tetszetős formákat gyúrt össze homokból. Elhatároztam, megszólítom. — Mit csinálsz, kislány? — kérdeztem tőle. — Szervezem a szabad időmet — hangzott a kislány válasza. — Ezt meg hogy csinálod? — Sütőipari termékeket á'- Utolc elő. Mellettünk épp akkor csattogott el egy kisfiú, ke— No, akkor bajban lesz a mama! — Miért lennék bajban? — röppent rám az öregasszony tekintete, s ki kellett mondanom: — Mert három szobabútor ára már komoly kis summa ám! — Mennyi? — állt le egy percre, még a keze mozgása is az öregasszonynak. — Hát... — tekergettem a nyakam. — Mondja csak ki! — bíztatott a mama —, legalább tudom magam mihez tartani. — Gondolom, hogy legalább harmincezer forintot. — Gondolja, vagy tudja is? — Biztos vagyok abban, hogy a három szobabútorért — no persze, amelyik már rangos divatos —, ki kellene fizetni százezer forintot. — Majd összejön az, amire kell — mosolygott magabiztosan a kedves szüle. — Ne őrjítsen már meg! — kurjantott dühösen a ciborám —, van magának fogalma arról, hogy mennyi százezer forint? — Majd kiválj* m kiskönyv ... — Miféle kiskönyv? Azt Hiszi a mama, hogy ha időnként berak egy kis pénzt a takarékba, hát az annyit fial majd neki, hogy csillagokat rakhat belőle az unokáira. — Hiszek, amit hiszek — gebeszkedett fel az utolsó pár megtömött libáról az. öregasszony. S amikor kivitte őket az ólba. kis idő elteltével hozta a takarékbetétkönyvet. — Kukkantson csak bele! — nyújtotta felém. Elámultam. De a veje méginkább, amikor kiderült, hogy a könyvecske 116 ezer forintot ér. — Tudtam — hebegett a veje —•, hogy a libamájért jó pénzt adnak, dehát eny- nyit... — Cseppent Ide máshonnan is már, vagy tíz éve — mondta büszkén az öregasz- szony, aztán kedvesen invitált a nyárikonyhából vissza a tisztaszobába. rekelten guruló, zöld játékmacskát húzott maga után. — Tetszik neked ez a macska? — kérdeztem újra a kislányt. — Zöld macskák nincsenek, különben is a macskáknak végtagjaik vannak, nem pedig kerekeken gördü- dülő futómüvük. Ez nem a valóságnak megfelelő macska! — válaszolt a kislány. A fene tudja, miért, de kezdtem magam rosszul érezni. Elővettem hát a vázlatfüzetemet. a ceruzámat, háztetők, házak kontúrjait próbáltam rajzolgatni. — A bácsi mit csinál? —• kérdezte a kislány, amikor a hátam mögül előbukkant. — Rajzolok. — És’ mit? — Hát... házakat, háztetőket ... Manapság a tudományos életben nem hátrány, ha valaki már ifjúkorában több nyelvet sajátít eL Nos, Horn Artúr akadémikusnak erre már csak éléttörténete miatt is bőven volt lehetősége: 1911-ben, Kairóban született. Nem éppen megszokott születési hely a magyar állampolgárok között — de a körülmények sem voltak hétköznapiak ... Édesapja az egyiptomi fővárosban dolgozott, mint az ottani európai képviseletek ellátásával foglalkozó üzletember. édesanyja pedig a hobbyból egyiptológiai kutatásokkal is foglalkozó neves irodalmár, Beöthy Zsolt lánya volt. Kairóban ismerkedtek össze, keltek egybe. Horn Artúr elemi iskoláit is Magyarországon, Svájcban, Ausztriában végezte. Közép- iskolás korában vált véglegessé benne a már gyermekkora óta meglévő elhatározás: a természettel, az állatokkal, azok tenyésztésével kíván foglalkozni. A budapesti Műegyetem közgazda- sági karán, agrárszakon szerzett diplomát 1934-ben, Ugyanott egy évre rá egyetemi doktorátust is szerzett, értekezésében a postagalambok teljesítményének élettani feltételeit taglalta. (Itt vált gyakorlati haszonná számos ifjúkori hobbyjának, a díszhal, galamb- és méhte- nyésztésnek egyike...) Mint mondja: a genetika iránti érdeklődést különösen Darwinnak a fajok eredetéről írt művének elolvasása mélyítette el benne, egészen fiatalon. 1935—1943 között az Országos Törzskönyvező Bizottságnál dolgozott, 1943-ban egyetemi magántanár lett a Műszáki- és Gazdaságtudományi Egyetemen, az akkori állattenyésztési tanszékén. A felszabadulás után az Agrártudományi Egyetem keszthelyi osztályára nevezték ki tanszékvezető pr.j- fesszornak, ahol 1949-ig dolgozott. Akkor Budapestre került, az állattenyésztési tanszék élére, ahol 1957-ig működött, professzorként, 1957—1963 között az Állattenyésztési Kutatóintézet tudományos főmunkatársa volt 1963-tól pedig az Állatorvostudományi Egyetem Állatta nyésztési tanszékét vezeti. A kandidátusi címet az elsők között, addigi tudományos munkája alapján kapta meg, 1954-ben lett a tudományok doktora, értekezésének tárgya a heterózis elmélete és várható gyakorlati hatásainak elemzése volt a magyar mezőgazdaságban. Az MTA 1961-ben fogadta levelező tagjai sorába, 1967- ben lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Munkásságát 1956-ban a Munka Érdemrend kitüntetéssel, 1978-ban pedig Állami-díjjal ismerték el, ez utóbbit részben oktatói és kimagasló kutatói, részben a hazai szarvasmarha-tenyésztésben elért sikereiért ítélték oda. Tudományos munkásságában a fő terület a szarvasmarha-tenyésztés. 25 éve — És hol vannak a füstelvezető nyílások a tetőtérből, meg a nyílászáró szerkezetek? Ilyen házak, amilyeneket a bácsi rajzol, nincsenek — Hogy te milyen szörnyű kifejezéseket használsz, te kislány! — szóltam, mert nem bírtam magam tovább türtőztetni. Aztán a pádon ülő asszonyság felé fordultam: — Hallott már maga ilyet? — Mit akar ettől a kislánytól, barátocskám? — kérdezte az asszony. — Nem látja, hiszen még gyerek! Borzalommal gondoltam arra, mi lesz belőle, ha egyszer ő is felnő!?! Fordította: Kiss György Mihály foglalkozik ezzel, magasra értékelt munkatársi gárdája társaságában, sajátos iskolát alakított ki ezen a területen. Nagy szerepe volt a szarvasmarha-tenyésztési kormány- program kidolgozásában. Ismert tény, hogy a »klasszikus« magyar tarka fajta viszonylag kevés tejet produkál és kevésbé alkalmas a nagyüzemi tartásra. Ezért első lépésben a Holstein-Friz fajtával való keresztezést tartja jónak, amely lényegesen megnöveli a tejtermelést.- (Ezt az eredetileg »mindenes« nyugat-európai eredetű fajtát az amerikai kontinensen alakították jó tejelővé. Első szaporítóanyagát 1965- ben Kanadából hozta.) De a Holstein sem hiba nélküli: híg a teje, kevés benne a zsír és fehérje. Ez különösen a szállításnál és a feldolgozásnál Kedvezőtlen,1 mert energiaválsággal küzdő korunkban túl sok energiát igényel. Ezért ezt tovább keresztezik a dániai Jersey- fajtával, amelynek tejében már jóval több a zsír és a fehérje. (Jellemző: a hollandok legnagyobb tenyésztési célja most olyan állomgny kialakítása, amely 6000 liter 4,3 százalékos zsír és 3,7 százalékos fehérjetartalmú tejet ad.) Ez egyet bizonyít: a mai, magyarországi »liter-centrikus« szemlélettel szakítani kell, a tej minőségét fokozottan előtérbe kell állítani. A tejtermelő-vonalak kialakítása mellett a vágómarhát sem szabad persze elhanyagolni — mondja Horn Artúr. Szabad idejében ffom Artúr, ha nem éppen kisuno- káinak valamelyikével foglalkozik, gellérthegyi lakása körül kertészkedik. Mint mondja: ez aktív pihenésnen számít, sokszor az íróasztalnál elfáradva kimegy a kertbe, fél órára, kapálni. Másik kedvtelése: a több élmény szerzése érdekében lehetőleg saját kocsijával sokat utazik. Igaz, jórészt hivatalos utakon, képviselve a magyar tudomány eredményeit. A végső cél: olyan ráció-' nális hazai szarvasmarha-te- nyésztási rendszert kialakítani, amely dotációmentesen tartható, kevesebb számú tejelő tehén tartását igényli és gazdaságosabban képes biztosítani a nagyobb mennyiségű és jobb tejet. húst. Végül néhány kérdés Horn Artúrhoz, a magánemberhez: követi-e példáját a családban valaki? Mint kiderült, három fia közül a legidősebb kisállattenyésztő genetikus, kandidátus, főiskolai tanár Kaposvárott. Az ő esetében a legszembetűnőbb az azonosság. De a többiek is a mezőgazdaságban »maradtak«: középső fia növényvédő-szakember, az NDK-beli gyárak; hazai képviseltéé, szaktanácsadója, a legfiatalabb pedig a fácánkerti környezet- és vadvédelmi állomáson vadtenyésztéssel foglalkozik. Hogy mennyi volt pályaválasztásukban az atyai hatás? Horn professzor szerint legfeljebb annyi, hogv hagyta fiait szabadon pályát keresni, mert alapelve, hogy csak a szabadon választót! életpályán bontakozhatna" ki igazán az ember képes:;: gei. 5z. J <. — Eddig három. Új könyvekről röviden A magyar Párizs Vlagyimir Poljakov Hiszen még gyerek
