Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
Szigethy András E gy bátor éwáiwr már meggyújtotta a tüzet. Égeti a gazt A tavalyról maradt leveleket, ágakat, Memetet A tűz fel- parázsllk, kígyózik, emészti a múltat Az öreg összekulcsolja kezét a gereblye nyelén. rátámasztja állát bele-, bámul a tűzbe. Ég a tűz. Lobognak a lángok. Állunk a tűz két oldalán. két idegen, két melegedő. Nézzük a tüzet A nedves gallyakból felszivárog a nyers fahús kesernyés szaga. Fel fakadnak a rejtett zugokban bujkáló nedvek, jön a tavasz. Jön. És mit fog hozni? Mit hozzon? Mit várok tőle? Nem tudom. Ennyire buta .... ------vagyok? Vagy cnhyire gyáva? Még kívánni se merek. Mit is kívánnék, ha lehetne? Apámnak, anyámnak hosszú életet? Magamnak ------- . i s, gyerekemnek is. feleségemnek is? Mennyire féltem gyerekkoromban a haláltól, mennyire félek most is. Éjszakánként néha felébredek, odasétálok az ablakhoz, és kinézek a pompázó, fényben csillogó városra. Miért olyan nehéz beletörődni. hogy minden ugyanúgy történik tovább a súlyosan ragyogó égbolt alatt, ha mi már nem leszünk? Még egy dologtól féltem ugyanígy. Hogy buta maradok. Még ma is érzem, hogy a tenyeremen izzadó nyomatát rásütöm a könyv lapjára, hogy olvasom a verset Apám íróasztalánál ülök, és Saint-John-Perse versét próbálom beleerőszakolni a nyolcéves fejembe. Ismerem á szavakat el tudom olvasni a mondatokat és nem ér- fem, hogy mit jelentenek. Rémülten nézem az arcomat a tükörben. Annyit tudok, ihogy a vers az életről szól. f Mi az életben a legfontosabb? Ezt kérdeztem Dárday- «01 is, amikor a kőszegi fesztiválon megnéztük a film- ‘ '1 Ugyanez volt a címe: ii az életben a legfonto- b. Tehát ót is izgatta a bléma. Ketten ülünk a » után a borozóban. Ak- még nem készült el lég talán nem is gondolt - a Jutalomutazás című ' sikerű filmje, még másvolt elfoglalva. Ültünk a mben a kancsó bor fe- és akkor megkérdez- i Hugó, te tudod, ml a ontosabb az életben? G yakran fényképeket nézegetek: Haming- waynek, Leninnnek, •isenbergnek és Lukács örgynek a fényképét. A műket nézem az idő ki- parált lemezén, és azt az etlen időtlenné vált piláfot próbálom felbontani, ely a boldogságukat őrzi. szárnyaló értelem boldoggát a legyőzött anyag tett. Vajon tényleg boldog íberek voltak? Tudták, gy mi az életben a leg- itosabb? Vagy félelmeik szorongásai voltak? mikor a tardosi fogadóvéletlenül csöppenve egy vői vacsora kellős köze- megkérdeztem a csip- igba bújt menyasszonyt, boldog-e, csak ennyit itt: nem tudom. Berek Kati fénylő kering emlékezetem- Zy csodálattal nézi az táncot, és azt mond- ;ene mindennél főnie mindennél fonto- meddig halljuk. Boor jut eszembe, va- életszerelémmel t, fiatalon megőszült mesterem, akivel zakát hosszabbítot- ! zenével, tánccal, virradatig, a min- világmegváltós főnig. Mi fontos most lornak? Reggelen- vök a szerkesztő- itom a tördelőszoba dupla ajta- V Kéken óit, . A , » Air 0Aui nv ptlUMUU feszül fakeretén. Tárgyaink túlélnek minket. Csak 6 nincs már sehoL Elfelejtették, elfelejtettük. Ez az élet rendje. Ez? Számíthat-e bárki is az utókor hálájára? A holtnak már különben is mindegy. Semmit nem tud vele kezdeni. Mint ahogy semmilyen eszmével, sem a materializmussal, sem az idealizmussal nem tud mit kezdeni. Fabatkát sem érnek számára. Ostobaság. Az elméleteket az élők találják ki az élők számára. Persze. így helyénvaló. Elméletek nélkül nem tudnánk élni. TlZPARTBR Mire valók az elméletek? Mi felé vezérelnek bennünket? A boldogság, vagy a gyötrelem felé? A megismerés felé? Megismertük a holdat. Kőzetmintát hoztunk róla. Közelebb jutottunk a boldogsághoz? Kit nyugtat meg, ha megérti. hogy az emberi elme korlátái talán örökre befo- gadhatatlanná, integrálhatatlanná teszik a végest és végtelent, az életet és a halált. a kezdetet és a véget, az örök anyag állandó szimmetriáját. Élet és halál, véges és végtelen. Mi értelmük van ezeknek a szavaknak? Mi értelmük lehet harminc év alatt, negyven év alatt, hatvan év alatt? Felütöm a lexikonokat, forgatom a könyveket, nézegetem a dinosau- rus rajzát. Húszezer év, száz- húszezer, egymillió év. Fölnézek a csillagokra. Talán már nincsenek is ott, ahol látom őket. Talán már kihűltek, összeomlottak, elporladtak azok a virágok. Csupán a tízmilliárd évekkel ezelőtti helyüket látom, ahogy: a most ideérkező fénysugár föllobbantja szemem világán keresztül őket, akkori, hajdanvolt pompájukban. Tízmilliárd év! Mi dolgom nekem parányi, jeltelen, fölvillanó fehér.iecseppnek a tündöklő naprendszerek útvesztőjében? Csillagösvényekre figyelek, néha közöttük kószálok, ösvények peremén tévelygek, a galaxisok között talán egyetlen sárgavirágú mezőt keresve, rálelve, bele- heveredve, elhagyva, kirekesztve. Talán szerelemnek hívják ezt a mezőt, talán barátságnak. talán tudásnak, talán munkának. Talán? Beszélgetünk, iszunk, eszünk, moziba járunk, szeretünk, dolgozunk, olvasunk, színházba járunk, megköze- líthetetlent játszunk, hivatalokat csinálunk, rendet, bástyát, fegyvert emelünk magunk köré. Szeretjük, akiket szeretni kell, hazáról dadogunk, boldogságot hazudo- zunk. Magam is hazúg vagyok. Magamnak is hazudok. Meggyőződéses materialista létemre hányszor szalad ki a számon egy-egy döntő teniszmérkőzés utolsó pillanatában, hogy istenem, segíts. Döntő teniszmérkőzés? Kinek a számára döntő? S mit dönt el? Olyan nevetséges. Szóval nevetséges is vagyok? Bizonyára. Kicsiségemből, semmiségemből adódóan. Nyomaszt ez a kicsiség .. Sétálok, játszom a fiammal. Mire tanítom? Mikre tanítom? Tovább örökítem a szorongást, vagy tovább éltetem a reményt, hogy majd egyszer választ kapunk a végső, a mindent eldöntő nagy kérdésekre. Milyen tűzön túl van ez a válasz? Milyen lángokon kellene átverekednem magam ezért a válaszért? A magam hitetlenségén? Nézem a tüzet. Lobognak a a lángok. Az öreg már nincs a tűz mellett. Egyenletes, ősi ritmussal vezérli keze mozgása a gereblyét. A vasfogak föltépik a földről a gazt, avart, szemetet. A szőlősorok már megmetszve, rendben futnak fel a domb hajlatán. Mit érne ez a föld nélküle, mivé lenne a világ- egyetem e négyszáz négy- szögletes sarka az ő munkája nélkül? ti ' — ...... SRÍ &- m anyag.’ ■ fa az idő nélkülünk? Nélkülünk, akik olyan esendők, olyan törékenyek, kiszolgáltatottak, akaratosak, szánan- dók és múlandók vagyunk egy-egy földdarabon, amit falunak, városnak, hazának neveznek. Ki adna értelmet a kőnek, a fának, a víznek, ha nem mj, akik lázasan rendezgetjük be a világot, hogy továbbadjuk az újraértelme- zőknek. Újra értelmezik munkánkat, létünket, mert gyorsan vagyunk múlandók. De egyszeriek és megismételhetetlenek. Megismétel- — -■ - " 11 hetetlenek! Tehát soha többé nem lesz olyan szem- villanás, nem örül még egyszer senki ugyanígy egy tavaszi tócsán megfeszülő - napfénynek. Megismételhetetlenek vagyunk. Tehát fontosak. Mert minden mozdulásunk, hibánk, szerel- metes ölelésünk kitörölhetetlen nyomként, jeltelen izotópként sugároz évezredek múltán is. T 1 ü körbe nézek. Az anyag hány évmilliárdos szerveződése néz vissza rám szivárványhártyámon keresztül. Miket őrzök magamba zárva? Hány világot? Hány kudarcot és diadalt, amíg az élettelenből megszületett az élő. Élővé varázsolt az anyag. Élek. Pótolhatatlan láncszemként tartozom az univerzum eltéphetetlen örök szövetébe. Én is tartom a szövetet. Tandorl Dezső Két veréb közt Weöres Sándornak Az egyik a jobb vállamon, a másik a bal vállamon: mire a földre terülünk, mindkettő már csak árnyamon. Inkább a széken maradunk, magunk s két lélekmadarunk, valameddig így elülünk: moccanatlan távolodunk. Ki hova néz, mit mire lát; • egyik madár a másikát; látjuk, ami nincs nélkülünk; egy balra-át, egy jobbra-át. Megtörténik a vállcsere, nézem: az az-e, ez ez-e? Az az, ez ez. Most így leszünk hármasban: „Én" s két verebe. Egyre gyorsabban száll a nap, estéje egyre hamarabb, egyre később jön reggelünk — ezt mondhatnák a madarak. Egyre többet vagyok magam, dolgozhatom, zavartalan, csak egy kevés kedv hova tűnt — mondom vagy sem: egy-vége Vfm. Csekovtszki Árpád alkotása. i (Az 197ö-as állami vásárlásuk egyedi iparművészeti | anyagából) I Iby András Hópihetánc Nézdl Nézd! Csudajó, mint hull le a hé! Nézd! Nézd! Csudaszép a hópihetánc. Lámcsak, Télapó eljött a bohó, arcán ezerével a ránc. Gond, baj kikerül, arcod ha derül örvendve a szűzszínű hónak. Kipp-kopp, kipi-kopi, lépésed kopog, mint kis kalapácsa manónak. Sétálni de jó! Te csöppnjá manó fogd jól kezemet a kezeddel! Együtt ha megyünk, versenyt nevetünk tréfálva a téli hideggel. A hópihe száll. Hallod? Muzsikál könnyű menüettet a szél. Tánc, dal, muzsika, ezernyi csoda, ezt hozta nekünk .ma a tél. Nézd száz xilofon! A jégcsapokon csengetve esilingel a szél el. Hiába havaz, itt jár a tavasz, hisz énvelem csöpp Miki lépdel. Kicsiny unokám, a drága vidám csacsogásodra búm tovaszéled, s én ezt dúdolom, míg oldalamon kipp-kopp kopog könnven a lépted. Németh Ferenc ASZTALOK TELÉN... Asztalok telén nyugszik ifjúságom két kivont kard, rongyokba göngyölt — Föl sem merült szabadulásom alternatívája; elnémultam, s lön a csönd — Most csak-a két kard henyél meztelen asztalom tele fölött delel. Fontossági sorrend A szolgáltató-műhelyben Bors Balázs művezető részlegéhez hat szerelő tartozott. A hat szerelő közül azon a reggelen az egyik szabadságra ment, a másik beteget jelentett, a harmadik kilépett; a negyedik munkába jövet kallódott el valahol. A megmaradt két szerelőnek Bors Balázs rövid habozás után a huszonhárom sürgős és hetvenhét kevésbé sürgős munkalap közül kiadta az óvodai, csőrepedést. A két szerelő összepakolta a szerszámait Már éppen indulni akartak, amikor az alagsori műhelybe lerohant a főnök titkárnője, személyesen, s miközben saját kezűleg visszahúzta az ajtóból a szerelőket, valamit súgott a művezet fülébe. Bors Balázs, dörzsölgette a tarkóját. Morgott is a fogai között, aztán odaszólt az egyik szerelőnek, hogy az óvoda előtt lépjen be Angyali Birike művésznőhöz, de igyekezzék. A másik szerelő addig is ... Ekkor szólt a telefon. Bors fölvette a kagylót, s a tapasztalt másik szerelő egyelőre nem indult el az óvodába. Aztán elindult a főkönyvelő barátjához. Bors Balázs pedig telefonált az óvodába, a türelmüket kérte, és miután mélységes részvéttel meghallgatta, hogy a kicsik az ágyukon kuporognak, az óvónők pedig felkötötték a szoknyájukat — seh-haj — térdig hogy járni tudjanak a vízben, megígérte, hogy oldalkocsis motorkerékpárján maga viszi oda fél órán belül a szerelőket. A művezető valóban el is robogott a szerelőiért, s kér lelhetetlenül félbehagyatta velük a munkát mind a művésznő, mind a főkönyvelői barát lakásán, és elvitte őket. Mégpedig az egyiket Hajrá Bélához, az élsportolóhoz, a másikat dr. Igaz Péter ügyvéd úrhoz. Mert így utasította őt a Kisközpont. Azután elmotorozott az óvodába, ahol a kicsinyek vigasztalására papírhajókat készített. A gyerekek nagyszerűen szórakoztak, és az óvónők szerencsére tudtak úszni. Bors Balázs azonban — lévén maga is apa — nem látta túl megnyugtatónak a helyzetet. Elhatározta, hogy elviszi a szerelőket az óvodába. Valóban — alig húsz perc múlva — vitte is a szerelőket. Mégpedig az egyiket Mohos főorvos úrhoz, aki a nagyközponti főmérnök úrból tavaly kiszedte az epeköveket, a másikat viszont a főmérnök titkárnőjének a fodrászához... Ezután a lelkiismeretes művezető ismét elrobogott az óvodába, ahol tanúja volt annak a vidám víziparádénak, amit a gyerekek a fölfordi- tott asztalokkal tutajozva rendeztek. Bors Balázsnak fölgerjedt apai szíve, és szentül megfogadta magában, hogy — ha megpukkad is a Kis- és Nagyközpont minden fejese — azonnal elviszi a szerelői! az óvodába, mert szakértői megítélése szerint a víz egy órán belül kicsurog a játszóteremből, s félő, hogy az ablakokat kinyomva a tuta- jozó gyerekeket az autók elé sodorja. Elhatározását perceken belül tett követte. Azaza: vitte is mindkét szerelőjét a Zo- borics-lakásba, mert Zobo- ricsné, a Felettes Szerv nagyfőnökének a kis felesége szólt le személyesen... Bors Balázs ekkor megtért az irodájába, és magába ros- kadt. Hosszú percekig tartó ká- bultságából a telefon csörömpölése ébresztette föl. Csak sokára értette meg. hogy valami fejes hordja le őt, de egészen le a sárga földig, amiért minden mást előbbrevalónak tart, mint az óvodát. — Bocsánatot kérek, de úgy utasítottak... — Ha maga az atyaúristen utasítja, akkor is az óvoda az első! — dörögte ellentmondást nem túróén a hang. — Különben is ön állapítja meg minden esetben a sorrendet, és ha emiatt bántják, forduljon hozzám! — Bocsánatot kérek... De kivel beszélek tulajdonképpen? — kérdezte hebegve a művezető. — Zoborics vagyok a Felettes Szervtől. Bors Balázs alig tíz perc múlva vitte a két szerelőt az óvodába, és közben próbálta elképzelni, hogy milyen családi botrány lesz az este Zoboricséknál. Matyiké Sebestyén József Betyárének *78 Földek ölén rózsálló kendő, mibe takarnád holt fiad? Szakállas-fák ... volt Vármegyém: jól makkolt disznóidat!? Délibáb-karok a gyüjtvény — orrukba rézdrót, s voltak gyökerek '. Csárdák köpenyén füstös vezényszói:, zsilip-torok metsző Pátria-lemez! Fagyos föld harangoz lábam alatt; csontok-éposza, rozsdavetése, fekete lugasok lovagló árnya: pandur-egek s patkók jelbeszédei Polgár fldíká kerámiái. MU MMKW qfccdi l#*naflvéfztti «axM^tsJ« fW. JS' " Benczc József Házgondnokunk Űj ruhába öltöztettem, tiszteletben őszült apám, én lettem a ház gondnoka.' enyém lett a büszke napszám. Számolgatja vásott rongyát jó ruhát ő alig hordott, megszokta a nincs bosszúját, s foltjain a Nap kallódott. Kabátjára kalászt teszek, s feltűzöm rá a pipacs-szint, szorgos-vérű makacs ember H*kí kérgeit« kei«u»
