Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

Gombrotvicz: Esküvő Lidércnyomás CftwwirtlnacJE egy témára: 1. Quo vadís, színház? 2. Nem mind arany, ami abszurd. 3. Hol vagy, Kolhaas Mihály? 4. A reménytelenség színháza: Kaposvár. Kulcsmondat Witold Gomb- roiHez antidrámáiához. Hen­ryk: »Ki azt állítja, érti — hazudik!« FelvonásVflz a nézőtéren: a. , 7. néző: »Nem tudom, rm zajlik a deszkákon.-“ 2. néző: »A pszichológia szerint az emberi ivtelligen- cia-qu often* húszéves kor után egyre romlik.« 1. néző; »Már megbocsás­son, de úgy értesültem, hogy Oombrovicz sem húszéves ko­ráig írta meg ezt az izét...« b. , 3. néző; »A Godot-ra várva ehhez képest egy Csár- dáslkirálynő!« c. . Volt néző: »Miért csap­tam be az ajtőt magam mö­gött? Nézze: engem ne köp- dössenek a színpadról evvel a zagyvalékkal a vénzemért! d. , S. néző: »Én értem a dalt... ÉN értem!« Miközben e modellszituációk létrejönnek, kiürül a nézőtér egvharmada. A helyükön ma­radtak aktív része sem ké­pes ünnepléssé tupinozni a taosot. A kaposvári szípház pégy-öt évad óta először ke­rült a nem annyira elméleti, mint morális dilemma elé: kö­zönség-, vagv szakmai siker rezese óhajt-e lenni. Tehál választóvonal az Esküvő című bemutató. Az idei évadig a »kényes egyensúlyt« sikerült tartani. Mi okoz most sokkot? Pécsen tudtommal nem ren­gett a föld. Paál István, majd Srikora János antidráma-ren- riezései közben, s után. Igaz: szigorúan kamaraszínházi produkcióként kezelték eze­ket.. Mint a korábbi évadok­ban Bpckett Godot-ra várva című abszurdját nálunk. Azok váltottak jegvet — mi taga­dás: főként fővárosi entellek- tüell-rsonortok —, akik tud­ták. mire mennek be a stú-' diósz.ínházba. A Gombro- wi ez-premier készületlenül érte a bérletezett előadások nézőit. Jelek engedtek követ­keztetni arra. hoev Kaposvá­ron '-a reménytelenség szín­ház a- valósul meg az idei évadban, de csak most vált egészen világossá, hogy tu­datos irányról van szó. Em­lékezzünk csak! A szecsuáni jólélek Vangja, mint fába szorult féreg ugyan még ki- üvölti a vasfüggöny alól: ».VT ért kell jó végnek lenni, muszáj!- De egyértelmű, hogy nincs remény az ember embernek maradására. A Sze­get szeggel hatalmat jelképe­ző' Hercege mindenkit elnyo- morit országában. A Candide úja elidegenedik a minden­kori társadalomtól, belterje­sen akar élni, magába fordul­va, de még ennyi szabadsá­ga sincs; jön a halál, a pes­tis. Kitűnő irodalmi művek, amelyek egy oldottabb évad­ban nem sulykolnák belénk azt. hogy kiszolgáltatottan, reménytelenül egyedül va­gyunk: cselekvésképtelenek, nem befolyásolhatunk sem­mit ebben a világban. Ellen­kező értelmű deklarációk el­lenére az idei évad színháza nem vállalt folytonosságot avval a humanista üzenetek­kel felénk fordulóval, amely az elmúlt évadok színháza volt! Kolhaas Mihály, hol vagy? Hová tűntek a színpad­ról a tiszták, akik bukásuk­kal is tüzet gyújtottak ben­nünk? Gombrowicz egyik mestere. Nietzsche szerint »az ember egy darab végzet«; az új bemutató tökéletesen ülik az ideiek sorába. Csak éppen az irány idegen!... Tehát: Quo vadis, theatrum? Szakmailag egyébként csak- tem tökéletes előadás ez. A Környezetszennyezők, nagyban és kicsiben színészek pontosan és hittel valósították meg. Acs János főiskolai, rendező szuggeszlív egyéniség lehet, s máris bir­tokában van olyan eszközök­nek, amelyek jeles rendezők­re főként harmincas éveik­ben jellemzőek. Értelmezése azonban — színessege eüené- re — is leegyszerűsített kis­sé, amikor az Esküvőt főként a Hamlet torzképének, paró­diájának látja. Jan Kőit jog­gal hivatkozott a Macbethre is: Henryk és Wladzio viszo­nya nemcsak Hamlet és Ho­ratio párosát, hanem — mert a barát erőszakos halálával végződik — a Macbeth—Ban- quo kapcsolatot is idézi. Az Esküvő apa—fiú viszonya (a fiú tudat alatt a hatalomra tör, ott a boszorkányok jósla­ta, itt a boszorkányoknak megfelelő részegek bujtogatá- sa hatására a király Macbeth konfliktussal mutat bizonyos értelmű párhuzamot. Ide idézhetjük Laioszt és Oidi- poszt is. Henryk apja — ar- terioszklerózisos beteg, ugyan­akkor chaplini clown — kez­dettől úgy tart a fiától, mint a jóslat után Théba királya Oidi posztói. Maga Gombro­wicz hivatkozott Goethe Fa­ustjára, minden hizonnyal ki­mutatható ez a Manka—Mar­git párhuzamban. Mint az avantgard-előfutár Jarry Übü királyának hatása is, s nem­csak az apa—anya véglény­párosában, hanem olyan apró­ságokban is, mint az ebéd un­dorító fogásainak egyezésében. És sorolhatnánk vég nélkül a darabokat, mert az abszurd­nak az a sajátja, hogy minden belemagyarázható. Ám mi­helyt egy magyarázat meg­születik, tulajdonképpen ha­mis lesz maga a darab. Wit- kiewicz (Witkacy), a lengyel avantgárd másik ismert szer­zője írta darabjainak előadá­sáról: »A színházból kilépve az embernek az az érzése le­gyen, mintha valamiféle álomból ébredne föl.- Egy magyarázója .Gombrowicz művére is érvényesen mond­ja: -Örültekháza ... Vagy még inkább egy őrült agya, színpadon meg jelenítve.- Valóban így keü felfog­nunk az Esküvőt. A háború elpusztított minden értéket, az illúziókat sem hagyva meg. Henryk — ezt a mono­lógot vagy kifelejtette a szí­nész, vagy »kispórolták« a bemutatón — minden való­színűség szerint sebesülten vizionál egy lövészárok mé­lyén, vagy a zártosztályi »menedékben«! Íme a bizony­ság, a gombrowiczi szöveg: »Mi történt? / Talán golyó hatolt agyamba? Vagy robba­nás? / Vagy elfogtak, megkí­noztak, talán / Leestem, vagy valami rámesett...« ölt, és a bűntudat homályasította el agyát? Egyik vízióból a má­sikba menekül — ezeknek jelentéstartalmuk van is, nincs is —, mígnem az álom rászilárdulva materializáló­dik, nem eresztve többé őt. S ha a folyamatot tekintem: az Éjjeli menedékhely lakóinak álmai is felsejlenek itt, de egészen sötéten, minden Lu- ka-i vigasz nélkül. Az »eskü­vő«, a tisztaság többé nem érhető el, miként az emberi méltóság és tisztesség állapo­ta is fikcióvá vált. Spiró György nyelvi lele­ményektől gazdag fordítása nem menti meg a nézőt az egyre erősebb ellenérzéstől, sőt — sok a céltalan fecsegés, ordítozás stb. — az ellen­szenv táplálta unalomtól sem. A paródia — mint Karinthy Frigyes bizonyította — rövid, majdnem nyúlfarknyi írás. sűrítmény, s nem gombrowi- czian fölhígított műfaj. Az első antidrámák egyébként diáktréfákból, félkomolyan a halottidéző miszticista szeán­szok divatjának idején szület­tek. Ilyen szeánsz részesei lé­tünk akaratlanul mi, magunk is. Leskó László Az egész az utcán és a tere­ken kezdődik. Itt egy üres ci­garettásdoboz, ott egy szét- pv akasztott papírzacskó, ... amott autóbuszjegyet sodor a szél. Mintha »törvényes« he­lyét keresné a hulladék: a szemétgyűjtőt. Ott is a megfe­lelő »alkalmatosság« a közel­ben, csakhogy a papírdarab­kák »önerőből« nem mennek bele.,. Fölkapjuk a fejünket, és kérdően nézünk egymásra, amikor arról olvassuk az ada­tokat, hogy melyik somogyi üzem hány százezer vagy ép­pen miUió forint szennyvíz- bírságot fizet évről évre. Meg­döbbenünk a számok láttán. A gyárák, ipari és mezőgazdasá­gi üzemek — államiak és sző" vetkezetlek egyaránt — »áll­ják« ezeket az összegeket, pe­dig jól tudjuk: másra is for­díthatnák a pénzt. És nemcsak a »vadvizeket« szennyezik, hanem a mesterséges tárolókat is. Jut oda is szennyező anyag, amelytől nemcsak a víz »mi­nőségé« romlik, hanem a kör­nyezetében szinte elviselhetet­lenné válik a levegő is. Tárgyalások folynak tisztí­tóművek készítéséről, munkák indultak kísérleti tisztítók épí­tésére ... Tervezünk, építünk, s közben gyűlik a szennyvíz­bírság — rendületlenül. Szeny- nyezódik a levegő, a víz, a föld a termőtalaj. Az V. ötéves terv kiemelt feladatai között szerepelt Somogybán az ivó- vizellátottság és a szennyvíz­csatorna-hálózat közötti »tá­volság« csökkentése. De: a dél-balatoni vízgazdálkodási és fejlesztési program megva­lósulásával a Balaton-part víz­ellátásának szintje eléri ugyan a 90 százalékot, ugyanakkor azonban a szennyvízelvezetés­sel való ellátottság mindössze hat százallékkal növekszik: harmincrói harminchat száza­lékra. A múlt évben készült egyik tájékoztató jelentésben olvas­ható: több, Balaton-parti tele­pülésnek egyáltalán nincs szennyvízcsatornája, s Kapos­váron azoknak a családi és társasházaknak a szennyvízét, amelyeket nem kötöttek be a hálózatba, a városszéli árkok­ba ürítik a szippantókocsik... A megyeszékhelynél maradva: tavaly Kaposvár lakásainak 84 százalékától elvitték rendsze­resen a szemetet, ám kilencven utca így sincs bekapcsolva a rendszeres szemételszállításba. Főként az utak minősége mi­att. Konténereket azonban ezekre a helyekre is adnak... Megütközünk a szennyvíz­bírságot jelző nagy összegek láttáin, és bosszankodunk, ha nem viszik el idejében a lakó­épületektől a szemetet (szer­kesztőségünkbe is érkeznek ilyen panaszok). Türelmetle­nek vagyunk — néha okkal, máskor indok nélkül. Mégsem ártana, ha időnként »magunk­ba szánnánk«: a környezet szennyeződéséért m-i is felelő­sek vagyunk. ML akik az ut­cán és a parkban jártunkban- keltünkben bőven szórjuk a szemetet, közben pedig szidjuk a füstokádó kéményeket, az autókat, a büzölgő tárolókat. . Dr. Kovács Ferenc, a Kapos­vári Városi Tanács elnöke így tette föl a kérdést annak ide­jén, amikor a Szakszervezetek megyei Tanácsának elnöksége a környezetvédelemmel kap­csolatos feladatokról tárgyalt: »Kinek van oka szégyenkezni azért, hogy a lakóhelye szeme­tes-« — Igaz ugyan, hogy a város képéért a felelősség egy­értelműen a város vezetőségéé, a problémát azonban meg­nyugtatóan csak az oldhatja meg, ha a tisztaság megterem­tése és állandósítása társadal­mi üggyé válik. Senki sem gondol e megálla­pítás hallatán arra, hogy tár­sadalmi munkában szedjük fel a szemetet, ami az utcán elénk kerül. Sokkal inkább a mind- annyiunikira váró tennivalóra figyelmeztetünk: ne szemetel­jünk! Magunkért és másokért. Egészségünk érdekében és a szebb, meg nyer óbb városké­pért. Mert a környezetet nem­csak az.ok károsítják, akik szennyvízbírságot fizetnek. H. F. Számolni nehéz Az eladó mellett kék iskola- köpenyes lányok figyelik a mé" rés és számolás tudományát Ha nincs vevő, ők is kipróbál­ják. Az ismerős vásárlókat ki is szolgálhatják, s így néha nagyobb a lámpaláz, mintha felelni kellene. Pedig itt még jegyet sem osztanak. A II. Rákóczi Ferenc Álta­lános Iskolában már két éve működik egy eladói szakkör. A foglalkozásokat »igazi« zöldségesbőltban tartják. Már nemcsak azt tudják, hogy mi­lyen a jó eladó, hanem azt is, hogy milyen a rossz vevő... —A legfontosabb, hogy ud­variasan kell köszönni, s ha nincs az az áru, amelyet a ve­vő kér, akkor az eladó ajánl­jon másikat. Nem szabad ide­gesen beszélni senkivel. Ha tu­dom, hogy mikor érkezik szál­lítmány, akkor a vásárlónak azt is megmondom — Bogdán Erzsébet a kezével, arcával el is játssza a jó eladót. — A jó ve­vőnek szántén udvariasnak kell lennie: vegye figyelembe, ha sokan állnak a sorban és ne tartsa föl a többieket Az iskola a Zöldért vállalat­tal kötött együttműködési szerződést Ennek elsősorban az a célja, hogy elősegítsék a pályaválasztást. A szakkör tagjai általában közepes tanu­lók, olyanok, akik a manuális ügyességet kívánó szakmák iránt érdeklődnek. Puha Eszter most hetedikes: még nem dön­tött, hogy hol tanul tovább, a szakkörről azonban élvezettel mesél: — A mérést szeretem a leg­jobban. A számolás nekem még egy kicsit nehezen megy, ezért esténként a barátnőim­mel szoktunk gyakorolni... A számolás nem túl népsze­rű a lányok körében, a ve­vőkkel való foglalkozás viszont igen. Ebből az iskolában tar­tott »vitanin-vetélkedőn« ki­tűnőre vizsgáztak. Markos Má­ria, az úttörőcsapat vezetője azonban mégsem elégedett: — Tavaly három szakkörös ment kereskedelmi tanulónak. Róluk jó véleményt hallottunk, az idén azonban kevesebben akarják választani ezt a szak­mát. A Zöldért vállalattól sok segítséget kapunk: a vándor­táborozáshoz ők adják a nyers’ anyagot, és ők a munkalehető­séget is az ősz; munkák során. Karácsonykor fenyőfát is szál­lítanak. A KISZ,-fjeikkel szin­tén jő a kapcsolat: tanulmányi kiránduláson elviszik a diák­jainkat a megyében levő más kirendeltségekre, mégsem je­lentkeznek elegen a szakkörök közül. Most a cukrász szakma a »sláger«. Taláh a lányok fe­leletet tudnak rá, hogy miért. Kriszttcs Katalin, az egyik ügyes szakkörös varrónőnek jelentkezett, a kereskedelmet csak másodiknak jelölte meg^ — A Zója nevel őotthonbaiV van varrószakkör is, s nekem ‘ az jobban tetszik. Foglalkozá­sokon nagyon jó az üzletben lenni, nem is hiányzunk soha. Én nem azért jelentkeztem a szakkörbe, mert mindenképpen eladó akarok lenni. A vállalatoknál és üzemek­ben működő szakkörök célja elsősorban az, hogy a tanulók a valóságban is megismerked­jenek egy-egy szakmával. S természetes, hogy ez utánpót­lást is jelent a vállalatnak. Ha azonban a gyerekek úgy dön­tenek, hogy mást választanak, akikor is hasznukra válik az itt szerzett tudás és a tapasztalat: megtanulják, milyen a jó ve­vő. így nem vesznek kárba a szakköri órák. Izmcnyi Éva Értesítjük a Balatonszárszó községben levő ingatlanok tulajdonosait, hogy a község ingatlannyüvántartásának szerkesztését megkezdtük. A személyes meghallgatások, adategyeztetések a balatonszársaói Nagyközségi Tanács V. B. hivatali' helyiségében történnek, 1979. március 1. napjától 1979. április 31. napjáig munkanapokon (szombat kivételével) 9—16 óra között. Annak érdekében, hogy az új ingat!annyi 1 vántartásba a tényleges állapotnak megfelelő adatok, jogok és tények kerül jenek felvételre, kérjük az ingatlanok érdekelt tulaj­donosait, hogy szíveskedjenek a részükre postán megkül­dött adatgyűjtő lapokat megfelelően kitöltve visszakül­deni, vagy személyesen megjelenni. SIÓFOKI JÁRÁSI ÉS VÁROSI FÖLÖTTIVATAL (42733) Boiond&zás A folyosó félelmetesen tisz­ta volt és néptelen. Szorong­va kopogtattam a jelzett aj­tón. — Menjen be! — dörrent rám egy hang. Ijedten kap­tam hátra a fejemet, egy tor­zultan kövér nőalak csoszo­gott a lépcsőház felé. vödörrel a kezében. Meg töröltem a cetlit szo­rongató izzadt tenyeremet, szippantottam egy kis bátor­ságot, és erősen verő szívvel nyomtam le a kilincset. Tágas, világos szoba, balról kétszárnyas, nyitott ajtó, az­zal szemben nem egészen a falig tolva, fehér viaszosvá- szonfélével letakart vaságy, mellette zöldes üvegtetejű asztalka, azon néhány eszköz. Sehol egy lélek. A nyitott ab­lakok könnyű függönyeit be­felé lebegtette a szél. El nem mozdultam volna a bejárat­tól, egyik lábamról a másikra nehézkedtem, mint a gólya. Hangok szűrődtek felém a szomszéd szoba mélyéről, majd lassan közeledve, hár­man jelentek meg a magas szárnyas ajtó négyszögében. Két nő — úgy láttam — és egy férfi, fehér köpenyben persze. Ügyet se vetettek rám. Az egyik nö hosszú, szőke haja a vállára omlott, és so­mint a gereblye, karral bólogatott 1 vány volt, I összelőni vele szemben álló idősebb férfi magyarázatára, aki köz­ben valami paksamétára bö- ködött nikotinos ujjával. A másik nő — világosbarna ha­ját kontyba tűzte — bájos je­lenség volt. Mindkét kezét fi- noman-kecsesen köpenye zse­bébe bújtatta, és mintha eny­he fintorokat vágott volna. Egyszer felém nézett, de azt hiszem, nem látta, hogy ott izgulok. A sovány egy kis idő múl­va váratlanul megszólalt. Fur­csán rekedt volt a hangja: — Vetkőzik? Mivel eközben kinézett az ablakon, majd ismét kollégá­jára figyelt, gondolni se mer­tem volna, hogy tőlem kér­dezett. Később szigorúbban, némi csodálkozó árnyalattal a hang­jában: — Mire vár? Éreztem, arcomba szökik a vér. és kipirosodom tőle. Bár ezúttal is úgy tett, mintha nem léteznék a számára, kis­sé kapkodva kezdtem leka- cimbálni magamról a zakót meg az inget, és félszegen áll­tam a fogas mellett Most már utasított: — Le, mindent! Azt hitlem, tréfál. Rögtön átláttam azonban, hogy csi­nálnom kell, amit mond. Majd, megsemmisültem a szégyen­től. Teljesen kiszolgáltatottan, kába érzéketlenséggel, mint­ha a kivégzésem következne, pucérra vetkőztem. Nagy ra­kás szerencsétlenséghez ha­sonlíthattam, sorsom betelje­sülésére várva. Kínomat csak az enyhítette, hogy a kon­tyos lány nem nézett felém. — Végre! Négykézláb fogja körüljárni a szobát. Indulás a fal mentén. »Ez már nem lehet igaz.« Mégis elkezdtem tétován ug­rabugrálni, mint a varangyos béka, s lestem, mikor harsan föl a hahota. Semmi, ök hár­man ugyanúgy beszélgettek az ajtóban, rám szemernyi figyelmet sem pazarolva. Amint idétlenkedye elhalad­tam mellettük, kissé arrébb mozdult két harisnyátlan .pi- paszárláb. És ezen a lábon — a szememmel egy magasság­ban, ó, borzalom — erős fe­kete szőrök kunkorodtak. Határozottan éreztem e gusztustalan csontok jótékony hatását. Lassan lopakodott vissza a bátorságom. »Nő ez, vagy férfi?« Mire befejeztem csodálatos körutamat. ott­hagyta a társait, hogy most már csak velem . foglalkozzék. Láttam, amint köpenyét ki­gombolja; és rövid • nadrágjá­ba gyűri nagyminlás kármin­vörös blúzát, s azt Is, hogy a lábszárával ellentétben, a combján nincsenek szőrök. — Oda a sarokba! Odaálltam. Az volt a pa­rancs, hogy behunyt szemmel, lábaimat egymás elé illesztve, célozzam meg7 a szoba másik sarkát. Miután majdnem oda­találtam, hanyatt fektetett az ágyon, s bütykös ujjait végig futtatta rajtam. A gyomrom mintha kavarogni kezdet i volna. Egy cipőkanálféle fém tárggyal megcsiklandozta ol­dalt a hasam táját, amitől úgy pattantam föl, mint a gu­milabda. Jaj! Jaj! Rémülten hőköltem vissza, mert az or­vos, tán tíz centire a szemem világától, izzó hegyes tőrt tar­tott döfésre készen. — Nem kell ijedezni! Most már csak azzal törőd­tem, hogy kibírjam talpon. Nem törődtem vele, mint ka­lapálta a reflexeimet, s mi­lyen más ostobaságokat csi­náltatott velem. Végtelennek tűnt azonban, mire összébb lökdöste szerszámait,. ée azt mondta: — Hát ennyi.' > •*' Hát ennyi elég Is volt. A fogashoz rohantam, és ma­gamra kapkodtam mindent. A konytos lány ekkor megint felém fordult, és úgy tűnt ezúttal észrevette, hogy van ott valaki. I. N I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents