Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-21 / 43. szám
Összegyűjtik a javaslatokat Népfrontvita az érdekeltségről Az érdekeltségi szabályozó rendszer és az új gazdasági követelmények összehangolásáról tartottak vitát a Hazafias Népfront gazdaságpolitikai bizottságának keddi tanácskozásán. Párt- és kormányhatározatok biztosítják, hogy társadalmunkban az anyagi elismerés az eredményekben kifejeződő hasznos társadalmi tevékenységhez igazodjék — szögezte le vitaindítójában Márton János, a bizottság elnöke. A döntések — több éves munkával előkészítve — az érdekeltségi szabályozórendszer gyökeres továbbfejlesztését írták elő. A gondosan kidolgozott elvek az 1980-as években válnak gazdaságpolitikai gyakorlattá. A népfront megyei, városi, községi és körzeti bizottságai összegyűjtik és értékelik a lakosságnak az érdekeltségi rendszer továbbfejlesztését szolgáló javaslatait A fórumokon is arra törekednek, hogy a dolgozók ne csak egyetértsenek a munka szerinti elosztás elvével, hanem a végrehajtás gyakorlatában cselekvőén együtt is működjenek. A jövőben növelni kell a lakossági jövedelmeknek a munkateljesítménytől függő arányát s a bérekben az eddiginél erőteljesebben kell tükröződnie annak, hogy valaki másoknál többet és jobban dolgozik. Ma ugyanis az átlagosnál nagyobb munkaképességű dolgozók — mivel áldó munkahelyükön nem kifizetődő a teljes »erőbedobás-« — ezen kívül is vállalnak munkát. Acélszerkezetek Lengyeltótiból Fővállalkozó az lntranszmas Cseng-bong a vaslemez, nagy teljesítményű gépek marják a kemény fémruda» kát Az udvaron kétemelet- nyi magasan állnak a vastraverzek, az anyag és a késztermék tárolására stolgáló, korszerű magasraktári berendezések. Nagy és pontos munkát követelő acélszerkezet ez, amelynek belsejében a felrákógépek pályán szállítják a tárolandó árut. A gépek mozgása függőleges és oldalirányú lehet, útjukat vezérlőberendezés irányítja. A magasraktári berendezések jelenleg az országban meglehetősen hiányzó cikkek. Iyeneket egyelőre csak Somogybán, a Kaposvári Mezőgép lengyeltóti gyáregységében készítenek. Ennek gyártása köti le kapacitásuk 80—85 százalékát A gyáregységben a vas- szerkezeti munkákat és a szerelést végzik. Vállalaton belüli kooperációban a felrakógépek hajtóműveit Mer- nyéről küldik. A terveket a bolgár—magyar közös vállalkozástól, az Intranszmas- tól és a Vegyterv-től kapják, a berendezéseket hazai megrendelőknek szállítják. — Az idén 88 millió forint a tervünk — mondja agyáregység megbízott igazgatója, Szállítják a kész acélszerkezetet. Rábaközi József. — Ebből 70—75 millió értékben készülnek magasraktári berendezések. Az érdeklődésre jellemző, hogy jövőre már 121 millió értékű megrendelésünk van. A jövőben a 250 dolgozó egyre nagyobb hányada e berendezésekkel foglalkozik. A magasraktári felrakőbe- rendezések gyártása jó szemmel kiválasztott szerencsés Az új csehszlovák marógép dolgozik a leendő villaszáron. profil. Vajon képes-e a vállalat és a gyáregység vezetősége olyan — elsősorban műszaki — körülményeket teremteni, hogy a gyártás mennyiségileg és minőségileg egyaránt tartósan megbízható legyen? Ezt látszik biztosítani a közelmúltban tető alá hozott együttműködési szerződés. Ezt a bolgár—magyar közös vállalkozással kötötte a vállalat Az Intransz- mas fő profilja a rakodás és a rakodógépek fejlesztése. Az együttműködés sokat jelent majd Lengyeltótinak. A szerződés alapján megváltozik kapcsolatuk. Az lntranszmas egyszerű terver zöből amolyan fővállalkozóvá lép elő: megállapodásokat köt a berendezések szállítására más cégekkel: elvárja, hogy a vállalat gyáregysége pontosan betartsa a határidőt, és minőségileg kifogástalan terméket bocsásson ki. Ennek fejében a lengyeltótiak sem járnak rosszul. A bolgár—magyar közös vállalat segíti a gyáregység., műszaki fejlődését, gépesítését Ez év végéig például több millió forint értékű támogatást kapnak, s ezt mind gépesítésre fordítják. (Már meg is érkeztek az első modern gépek.) Szó van még további fejlesztést szolgáló milliókról 11,8 milliárd forint hitel az OlP-től 0 Dr. Szirmai Jenő sajtótájékoztatója 17 milliárd forinttal nőtt egy év alatt a takarékba helyezett pénz összege. Az OTP lakásépítésre és -vásárlásra adta a legtöbb hitelt, több mint 12 milliárd forintot. • Ezeket az adatokat tegnapi budapesti sajtótájékoztatóján közölte dr. Szirmai Jenő, az Országos Takarékpénztár vezérigazgatója. Elmondta azt is, hogy az ország minden lakója 10Ü forint bevételből 5 forint 60 fillért tett félre későbbi kiadásainak fedezésére. Ez az arány jónak mondható, és azt bizonyítja, hogy a lakosság látja, tapasztalja: érdemes,takarékoskodni. A legtöbb pénzt — 11 milliárd forintot — kamatozó betétként helyezték el. A múlt év végén erőteljesen nőtt a betétként kezelt gépkocsibefizetések száma. Októberben 20 ezer, novemberben 32 ezer, decemberben pedig 50 ezer új befizetést vett nyilvántartásba az OTP. Januárban viszont 10 ezerrel csökkent a befizetések száma. Az OTP most azt kéri az autókiutalások tulajdonosaitól, hogy ne várjanak novemberig a befizetés Kiegészítésével, hiszen ez olyan adminisztrációs többletet jelentene a takarékpénztárnak, amellyel csak nehezen birkóznának meg. Az idén ugyancsak 17 milliárd forint betétnövekedéssel számolnak, és várhatóan 12,5 ezer családi otthont épít az OTP saját beruházásban. Az előkészületekből azt a következtetést is levonták, hogy fo- ozódík a kedv a családiház- pítések iránt. Az OTP a köl- sönön kívül típustervekkel és zaktanácsadással is segíti a családi házak építőit. A vezérigazgató a tegnapi sajtótájékoztatón bejelentette azt is. hogy aki típusterv alapján épít új családi otthont, maximális hitelre számíthat. Az OTP fokozott gondot fordít az idegenforgalomra való felkészülésre. A múlt évben az ország több mint 200 takarékpénztári egységénél csaknem 2 millió külföldi és magyar ügyfél váltott be valutát. A forgalom hirtelen emelkedése esetenként torlódásokat is okozott. Ebből a takarékpénztár azt a következtetést vonta le, hogy gondosabban kell' felkészülni az idegenforgalmi idényre. A megyei igazgatóságokat arra is felhatalmazta a központ, hogy ha szükség van rá, bevezethetik az egyszemélyes valutaügyintézést, és felállíthatnak ideiglenes beváltóhelyeket is. Fokozott gondot fordítanak ez évtől kezdve a lakáskorszerűsítési, a tatarozási és a felújítási munkák támogatására. A lakásvagyon megóvása mellett segítik a tetőtérbeépítéseket és az emeletráépítéseket. Felkarolnak minden olyan kezdeményezést, amely lakásgondot old meg, vagy komfortosabb, kulturáltabb körülményeket biztosít. Elmondta a vezérigazgató azt is, hogy tavaly a mező- gazdasági termelés fejlesztésére csaknem 700 millió forint kölcsönt folyósítottak. A legtöbben állatvásárlásra fordították ezt a pénzt. Az idén a takarékpénztár a párt és a kormány gazdaságpolitikai célkitűzései megvalósításának elősegítésén dolgozik. Közreműködik az egyensúlyi helyzet megteremtésében. Szorgalmazza olyan tevékenység bővítését, mely a költség- vetési kiadások csökkentését és a bevételek növelését teszi lehetővé. Legfontosabb feladatai között tartja számon a hitele- ziési elvek szigorú betartását. Ennek az a lényege, hogy ne kerüljön ki több pénz hitelként, mint amennyit a kormány előirányzott. Ezt a pénzt úgy használják fel, hogy jusson mindenre, aminek a valóra váltása fontos. Az idén összesen 11,8 milliárd forint hitelt nyújt a takarékpénztár. Ebből 10,8 milliárdot tesz ki a hosszú és 1 milliárdot a közép-, illetve a rövid lejáratú hitel. A mezőgazdasági termelési hitellel a szervezett árutermelést kívánják előmozdítani. A szolgáltatási hitelt olyan célokra fordítják, amelyek lakossági igényeket elégítenek ki. Azt is elmondták. hogy személyi hitelt a gépkocsi-befizetések kiegészítésére nem nyújt a takarékpénztár. A légnagyobb bányaveszélyek — a sújtólégrobbanás, a vízbetörés, az omlás, a bányatűz és a gázkitörés — elleni védelem és megelőzés fejlesztése a legfontosabb feladat — hangsúlyozta Kapolyi László nehézipari miniszterhelyettes a szén-, érc- és ásványbányák igazgatóinak és biztonságtechnikai vezetőinek országos munkavédelmi tanácskozásán, amelyet a bányaipari és a vegyipari szakszervezettel közösen tartottak kedden a Nehézipari Minisztériumban. A múlt évben ,, csökkent ugyan — öt százalékkal — a balesetek száma, ,de jelentősen növekedett a halálos kimenetelű szerencsétlenségeké. Gyorsítani kell tehát á bizis. Ez a kapcsolat alapvető érdekazonosságon és a közös vállalkozói háttéren alapul. Jelentőségét akkor tudjuk igazán fölmérni, ha elmondjuk, hogy a ■nagyvállalatnál, Kaposváron fontos és költséges üzemcsarnok-építés és gépi rekonstrukció folyik. Erre kell szinte minden erőt összpontosítani, mert e beruházás sikere alapvetően meghatározza a jövőben az egész vállalat munkájának eredményességét. Így a gyáregységnek néhány évig kevesebb pénz jut fejlesztésre. Ezért növekedett meg a más forrásokból eredő beruházási eszközök fontossága! A gyáregység azonban nemcsak a műszaki fejlesztéssel készül e nagy feladat j megoldására. Rendszeresen továbbképezi munkásait. Egyéves, vizsgaköteles szaktanfolyamot rendeztek az idén az esztergályosoknak, ugyanilyet terveznek a marósok számára jövőre. tonságtechnikai fejlesztést, szigorítani az ellenőrzést, hatékonyabbá tenni a munka- védelmi oktatást. Központi és helyi intézkedések alapján a sújtólégveszé- lycs bányákban kiterjesztik a gépesített fejtést. jövesztést, minimálisra korlátozzák a hagyományos robbanóanyagok felhasználását, helyettük láng nélküli és egyéb biztonságos robbanószerek alkalmazására j térnek át. A legutóbbi tapasz-J tálatok alapján többféle nieg-j oldást kell kidolgozni a gáz-! kitörésveszély csökkentésére. | A bányatűz megelőzése érdekében folytatják a szénmono-. xidészlelő és riasztó hálóza-1 tok feleszerelését, a tűzvédel- | mi vízcsőrendszerek kiépítését Bányaipari tanácskozás a munkavédelem fejlesztéséről Poriiintők H allom a hírt az egyik iskolából, hogy mostantól kezdve a napközi konyháról jóval kevesebb sült tésztát adnak majd a gyerekeknek, mint korábban. Nem mintha nem volna sütnivalőjuk. Látszólag nem ez az ok. Csupán nagyon határozottan és konkrét intézkedéssel akarják kifejezésre juttatni, hogy ha mások oeim is, de ők igazán megértették a politikát. A tésztát ugyanis villanytűzhelyben. sütik, ami energiapoesíkatás. Esel szemben takarékosságot fogadtak. Szinte nincs is jobb alkalom rá: elvégre rém fontos a gyerekeknek annyi sült tésztát enniük ebédre. Anélkül még felnőhetnek erőben, egészségben. S alak megálmodtak a takarékosság eme utolérhetetlen módszerét, azok most ország-világ előtt büszkén dülleszthetik ki a mellüket; netán még elismerésre is számíthatnak. Megértették az idők szavát. Legalábbis így gondolják. Miközben szemérmetlenül port hintenek a szemünkbe... Igazán nem kenyerem mindenáron fonákjáról közelíteni a társadalmi valóságot. Az utóbbi hetek, hónapok temérdek információja, előremutató rádió- és tv-riportja, a jó kezdeményezések sajtótudósításai mellett azonban nem kerülheti ej a fülünket a hamis felhang, amely — mint más esetekben is — nagyon félrevihea törekvéseinket. Vágy ha nem is ér el ilyen megbocsáthatatlan hatást, okvetlenül »magyarázatként« szolgálhat a tétlenség, a látszatintézkedések, a kinyilatkoztatások igazolására. Ne . trágyák, hogy hangyaszorgalommal gyűjtögettem a negativ példák, a tökéletes félreértések sorát; az ölembe hullottak. Közülük is csak néhányat mondok el, hogy nevetségességük, a. felszínes megközelítés módja még ryílránva lobbá és elítéihetőb- bé tegye a porhintők módszerét. Ámbár tévedhetek: elképzelhető ugyanis, hogy nem egyszerűen félreértésről, hanem kimondottan demagógiáról pan szó. Ez még veszélyesebb. Nem hiszem, hogy mondhatnék valami újat a takarékosság lényegéről. Legföljebb annyit, hogy — kissé szerencsétlenül — rendre akkor emlegetjük, amikor az átlagosnál nagyobb gondjaink vannak. Pedig kevesebb bajlódással kellene számolnunk, ha akkor is alapgondolat, a tettek meghatározója. hétköznapjaink szerves része lenne, amikor jól vagy az átlagosnál sokkal jobban élünk. Az összefüggés nyilvánvaló. Mégis pazarolunk. Kisebb arányban a családban is, de szinte már nyomon sem követhető, hogy milyen nagy mértékben tesszük ugyanezt a nagyobb közösségben. Rendszerint nem azokkal a javakkal, amelyek közvetlenül, hanem azokkal, amelyek közvetve a mieink. Bűnös köny- nyelműség. Ha ugyanis a társadalomban a takrékosság szelleme hatja át a közgondolkodást, a módszereket és intézkedéseket. akkor az nemcsak befolyásolja, hanem meg is határozza életszínvonalunkat. És mégsem. A teoretikusok — nem véletlenül — a történelmi előzményekre is visszavezetik ezt a meggondolatlan falánkságot és már-már fényűző magatartást. Meg is értem. Csakhogy jó néhány évtized telt el a nagy változás óta. Ennyi i-dó igazán elég ahhoz, hogy lehiggadjon a legkiéhezettebb ember is... De hát most nem a pazarlásról akarok beszélni elsősorban, hanem a látszattakarékosságról, a félrevezető okfejtésről, a porhintéstől. R ’tká szenvedéllyel beszélt a nanokban egy ember — népes hallgatóság előtt. Föíkészüiten, ragyogóan jellemezte jelenlegi helyzetünket. Hanem egyik megjegyzésével — éppen a takarékosságot illetően — mini- ka agyonvágott volna mindent. »Most már van olyan szocialista brigádunk, amelynek, tagjai vállalták, hogy rendszeresen ellenőrzik az üzemben a vicéket, és lekapcsolják a inllanyt...« — mondta. A mellettem ülő férfi némi iróniával azt súgta a fülembe: »Meg van mentre a néngaz- daság!- Nem mintha meg kellene menteni. Ott azért nem tartunk. Az előadó azonban vagy nem gondolkodott, vagy egyszerűen demagóggá vált. És ez utóbbi magatartásnak egyre több jelével találkozhatunk. A gazdasági helyzet euentmondasalnak feltárása, *a kivezető út megjelölése egyesekben hovatovább nem a tettek rugójaként, a gondolkodás ösztönzőjeként, hanem, az indokolatlan kitérők, a tehetetlenség és a mulasztás hivatkozási alapjaként munkál. Vagyis egyfajta magyarázkodás -alapjává-' torzul. Úgy gondolom, nem árt erre — talán még időben — fölhívni a figyelmet. A -»magyarázat« ugyanis rendszerint ezzel kezdődik-: -A jelenlegi gazdasági körülmények között...« - Ezt hallom akiKor, ha valamit ésszerűen fejleszteni vagy netán egy-egy niulasztast pótolni kell; így kezdődik a vaiasz, ha már öt éve föl kellett és lehetett volna használni a célra szánt pénzt; ha most mutatkozik néhány halaszthatatlan feladat, vagy éppen nem. vágyálmokat, hanem egy jól megfontolt népgazdasági tervet kellene megvalósítani, amely mondjuk kissé távol áll az illető érdeklődési körétől. Így azután kétségessé válhat például, hogy kell-e támogatni a sportot — »e nehéz helyzetben« —, az oktatást vagy a közművelődés egyik-másik ágát. Kell-e korszerű zacskóben árulni a Sió ivóievet (miközben az idegenforgalmi bevételre csak-csak számít az ország); kellett — és idehaza kei-Ve — egyáltalán fejleszteni a nyomdatechnikát (és miért éppen azt?) —, de nem is sorolom tovább. Sajnos már olyan példával is találkoztam, hogy »jelenlegi helyzetünkre- való hivatkozással Valaki a nyilatkozat elől tért ki, jóllehet csak arról volt szó, hogy egy ágazatban elszámoljunk a közvéleménynek az ötéves tér időarányos részének teljesítéséről'. A porhíntés veszélyes -játék-, megengedhetetlen. Ezernyi más mellett a takarékosság fogalmának tisztaságára is ügyelnünk kell. Hiszem, hogy nem váltok ki túl nagy fel- 'háborodást, ha azt mondom — jóllehet sorrendet fölállítani nem lehet —, hogy a százezrekkel és milliókkal, a tízmilliókkal kell takarékosan bánni mindenekelőtt. Az előbbieknél azonban »nagyobb jelentőségű« ötlettel is találkoztam a közelmúltban. Valaki nagy hév-vei, ön* maga javaslataitól eltelve ezt mondta: »Valójában túl sokat megengedünk magunknak. Már-már fényűzésnek minősíthető az a gyakorlat, amelyet a mezőgazdaság egyes területein észlelünk. Milliókért rengeteg szárítót építettünk például az országban. Pedig az a kukorica — ha a felszabadulás előtt tehette — twi is megszáradna ám a górék- ban is...« Nem vádoltam rosszindulattal. Bizonyára elkerülte a figyelmét, hogy ma már nem úgy törik a kukoricát, mint a felszabadulás előtt; a mennyiség is »némiképp« növekedett; hogy kiszámíthatatlan mennyiségű góré »kellenes ki tudja, milyen sűrű lécezéssel, hogy a kombájn gyűjtötte szemes kukorica ki ne hulljon a réseken. De nem viccelődöm tovább. A vécében — és mindenütt — csakugyan le kell oltani a villanyt használat után: de mondjuk okosabb, ha nem a szocialista brigádtól várjuk ezt. Tervezni, építeni, alkotni is lehet megfontoltabban, ésszerűen és előrelátóan. A gépekkel, az anyaggal is lehet takarékoskodni, de semmiképp sem úgy, hogy kihagyjuk a cementet a betonból. Ezernyi lehetőség kínálkozik ... a por hin tőknek azért nincs jövőjük, mert nem értik életünk lényegét. Pedig egyszerű. Okosabban, nem pazarló módon, minden vagyonúnkat magunkénak tekintve kell gazdálkodnunk es élnünk. Szerényen, de nem szegényesen. Takarékosan, de semmiképp sem az ésszel takarékoskodva ... Jávori Béla
