Somogyi Néplap, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-21 / 43. szám
Vietnamban folytatódtak a harcok Kínai kalandorakció (VWptBfá* az 1. oldalról) bizottság, az Afroézsiai Szolidaritás Bizottság, a Szovjet —Vietnami Baráti Társaság és igen sok más társadalmi szervezet A keddi lapok közlik a szovjet kormány állásfoglalását, a szovjet vezetőknek az agressziót elítélő kijelentéseit; hírt adnak a világméretű tiltakozó kampányról. A lapok összefoglalói ban gyakori a cím: El a kezekkel Vietnamtól! — ezzel juttatva kifejezésre a szovjet társadalom egyöntetű állásfoglalását. • • • Hétfőn újabb országok, pártok és más szervezetek tiltakoztak a kínai agresszió ellen. Afganisztán kormánynyilatkozatban követelte a kínai csapatok azonnali visszavonulását és teljes támogatásáról biztosította a vietnami népet. Tiltakozott az Egyesült Államok és Görögország Kommunista Pártja, közös nyilatkozatot adott ki az OKP és Forró hangulatú nagygyűlésnek adott otthont kedden délután a Ganz- Mávag Vörösmarty Művelődési Háza. A főváros kétmillió lakójának, a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek képviseletében százak töltötték meg zsúfolásig a hatalmas színháztermet, hogy felemeljék tiltakozó szavukat Kína agressziója ellen, s testvéri szolidaritásukról biztosítsák a Vietnami Szocialista Köztársaság honvédő harcokban edzett hős népét. Ott voltak a fővárosi üzemek élenjáró munkáskollektíváinak, szocialista brigádjainak képviselői, valamint a politikai, az állami és a társadalmi szervek vezető személyiségei is. A demonstráció részvevőit Gál János, az MSZMP Ganz- Mávag-beli bizottságának titkára köszöntötte, majd Sarlós István, az MSZMP PB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára emelkedett szólásra. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy Kína támadása a szocialista Vietnam ellen egyaránt lábbal tiporja a nemzetközi jog előírásait és az emberi tisztességet. Ezután így folytatta: — A háború kirobbantásának híre néhány óra alatt eljutott a világ minden tájára, s azt követően szinte csak perceknek kellett eltelniük ahhoz, hogy a békében élő és dolgozó emberek hangot adjanak felháborodásuknak és kifejezzék szolidaritásukat a vietnami néppel. A világban elterjedt két mondat ismerős előttünk: az »El a . kezekkel Vietnamtól!« és a »Veled vagyunk Vietnam!« az érzés, a gondolat, a szolidaritás és a vele együtt járó népharag — amely e jelszavakban kifejeződött — éppen négy évvel ezelőtt hozzásegítette Vietnamot az akkori agresszor feletti győzelemhez. Most újabb megpróbáltatásokkal kell szembenéznie Vietnam népének. De az agresszió most sem győzedelmeskedhet, hiszen az igazság legyőzhetetlen! A függetlenség és a szabadság utáni vágy — a nép érdekeit szolgáló politikával párosulva — elsöpri a reakció minden romboló erejét. A kínai agresszió nyomán ismét a fegyvereké a szó Vietnam' északi területén. Vietnam népe — mint történelmi múltjában már annyiszor — ezúttal sem tűri el a hazája elleni támadást és egységben, egy emberként fordul szembe az agresszorral, hogy a hódítót kiverje a haza földjéről! Sarlós István, a nagygyűlés szónoka ezt követően a négy évvel ezelőtti eseményekre — a szétszakított Vietnam egyesítésére, Laosz és Kambodzsa felszabadítására, az Indokína jövője szempontjából oly fontos győzelemre emlékeztetett. Akkoriban úgy tűnt, hogy Somogyi Néplap . i az FKP, a dokumentumok élesen elítélik a kínai politikát és követelik az agresszió azonnali beszüntetését. Mély megdöbbenésének adott hangot Csandra Sekhar, az indiai kormányzó Dzsana- ta-párt elnöke, és felhívta a világ haladó kormányait, népeit: tegyenek meg mindent azért, hogy a harcok mihamarabb véget érjenek. Hasonló tartalmú nyilatkozatot adott ki a Svéd Szociáldemokrata Munkáspárt, a legnagyobb olasz és francia szak- szervezeti szövetségek, illetve a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség. New Yorkban tüntetésekre került sor a kínai ENSZ- képviselet előtt. A felvonulók »El a kezekkel Vietnamtól!« feliratú táblákat vittek. • © • Románia az Agerpres hír- ügynökség által kiadott nyilatkozat formájában foglalt állást Kína Vietnam elleni agressziója ügyében. A nyilatévtizedek háborúja, szenvedése és nélkülözése után Indokínában is elkezdődik a szocializmus építésének békés korszaka. Kezdetben igy is történt: a harcosok szerszámot vettek a kezükbe, hogy a háborús romokon gazdag, erős, boldog hazát építsenek. Programok készültek a szervezett és tervszerű munkához. Örömteli hírek érkeztek Vietnamból és Laoszból arról, hogy a háború után elkészültek az első üzemek, lakóházak és iskolák. Megindult a közlekedés, egymásra találtak a családok és hazára, megértésre azok, akik azelőtt az agresz- sziónak, s a történelem más viszontagságainak voltak kitéve. — De ugyanakkor néhány nyugtalanító jelenségre is fel kellett figyelnünk. Kambodzsából nem érkeztek a vietnamihoz és a laoszihoz hasonló hírek. Ha jöttek is információk, arról szóltak, hogy Pol Pót és kormánya nem tartja szükségesnek Phnom Penhben a szocialista országok diplomáciai képviseleteinek munkáját. Még inkább aggasztóak voltak azok a hírek, amelyek arról szóltak, hogy a városok lakóit vidékre telepítik, mert a Pol Pot-rend- szer a várost önmagában bűnös képződménynek tartja. Később arról is tájékoztatást kaptunk, hogy Kambodzsa területi igénnyel lépett fel a felszabadító harcban szövetséges, baráti Vietnammal szemben. Vietnam képviselői 1976-ban majd később is javasolták, szorgalmazták, hogy tárgyalásokon rendezzék a vitás kérdéseket. Kambodzsa akkori vezetői azonban elutasították az indítványt és határprovokációkra, Vietnám elleni katonai támadásra vetemedtek. A nép visszaverte a támadókat, s az agresszort ért kudarc alapvető következményeként született meg a forradalmi kambodzsai erők győzelme, s kezdődhetett meg az új Kambodzsa megteremtése. — A világ haladó közvéleménye a francia, majd az amerikai betolakodók elleni harc, s az 1975 után megkezdődött építőmunka idején is együttérzéssel kísérte és segítette Vietnam igazságos ügyét. A politikai, az erkölcsi, az anyagi és a szellemi támogatásban ezúttal is a Szovjetunió tette a legtöbbet. Vietnam országépítő munkájához segélyszállítmányokat, anyagot, gépet, berendezéseket küldött a többi szocialista ország, s a világ számos más állama is. Vietnam forradalmi pártja és népi kormánya érezve és értve a segítség jelentőségét, mindenkinek értésére adta, hogy — eredeti programjának megfelelően — a Szovjetunióval, a szocialista országokkal szoros baráti szövetségben akar tevékenykedni. Ez az együttműködés egyaránt hasznos Vietnamnak és a szocializmus nemzetközi ügyének. kőzet szerint a román nép mély fájdalommal és aggodalommal szerzett tudomást. »a fegyveres harcoknak az utóbbi napokban bekövetkezett súlyosbodásairól és kiterjedéséről a KNK és a VSZK határán«. A román állásfoglalás a továbbiakban sem vesz tudomást arról, hogy a kínai csapatok behatoltak Vietnam területére. s a kínai inváziót a kínai fél »kiterjedt akciókra való áttérésének« nevezi. Nem téve különbséget az agresszor és áldozata között, az Agerpres hangsúlyozta: Románia sürgető felhívással fordul mind a Kínai Népköztársasághoz, mind a Vietnami Szocialista Köztársasághoz, hogy szüntessen be azonnal mindenféle katonai akciót, haladéktalanul vonja vissza minden csapatát nemzeti határai mögé és tegyen meg minden intézikedést a további katonai összecsapások elkerülése érdiekében. Mindenütt a világban láthatták és látták, hogy a fejlett és a kevésbé fejlett országok miképp köthetnek testvéri barátságot. Történelmi példa született az emberiséget felemelő együttműködésre a szocializmus jegyében, s ez hatott a harmadik világ országidban. mozgalmaiban is. — Nem mindenki szemlélte azonban egyetértéssel Vietnam törekvéseit, fejlődését, Kína politikai feltételekhez akarta kötni a segélyeket, a hiteleket. Egyrészt azért, hogy elszakítsa Vietnamot a szocialista közösségtől, másrészt azért, mert területszerző politikájának vazallusává akarta tenni — más szomszédos országokkal együtt. Amikor Hanoi visszautasította a számára elfogadhatatlan feltételeket. csökkentették, majd teljesen megszüntették a Vietnamnak nyújtott segítséget. A kínai vezetés ezt követően koholt vádakkal mérgezte a két ország kapcsolatait, s durva fenyegetésekkel próbálta Vietnamot megfélemlíteni. Sorozatos határprovokációk élezték a helyzetet, a háború megindítása pedig végképp megmutatta Kína jelenlegi vezetőinek valódi arcát, nagyhatalmi, nacionalista politikájának lényegét. Egy magát szocialistának nevező ország támadta meg a vietnami népet, amely hazáját békében, szabadságban, nyugalomban akarja építeni. Tudjuk, hogy a kínai nép — mely történelme folyamán oly sokszor bizonyságát adta szabadságvágyának, békeszereteté- nek — ma is a béke híve. De vezetői saját bűnös politikájukat úgy igyekeznek feltüntetni a hatalmas ország tömegei előtt, mintha az a haladás. a szocializmus ügyét szolgálná. A »nagy ugrás«, a kulturális forradalom tényei is kézzel foghatóan bebibonyí- tották, hogy a baloldali jelszavak köntösébe öltöztetve voltaképpen sorozatosan népellenes intézkedéseket hoztak és hoznak a kínai vezetők. E politika egyenes folytatása az ötvenmillió lakosú Vietnam elleni háború. Sarlós István ezután arról szólt, hogy fontos, nélkülözhetetlen a becsületes emberek igazságérzetének, a humanizmusnak, az együttműködés és a szolidaritás szellemének erősítése, így is kényszerítve az agresszort a megtámadott területek azonnali elhagyására.-— Vietnam hős népe megtörhetetlen! Szilárd meggyőződésünk, hogy pártja és kormánya tisztánlátó vezetésével, testvérei és barátai támogatására támaszkodva, sikerrel megbirkózik a kínai agresz- szióval. Megvédi függetlenségét, szuverenitását, és ezzel is hozzájárul Délkelet-Ázsia. az egész világ békéjéhez. Vietnam mellett áll az egész haladó világ; Vietnam győzni fog ebben a harcban is! — mondotta befejezésül Sarlós István. A na*y tapssal fogadott beszéd után Naov Sándor, a magyar ifjúság érzéseit, gondolatait tolmácsolta. — Vietnam a mai ifjúság számára világszerte és Magyarországon is jelkép — mondotta. — Jelképe a több évtizedes hősies felszabadító harcnak, az emberi gyötrelmeknek, megpróbáltatásoknak, lankadatlan küzdeni akarásnak, a világ népei, a világ ifjúsága szolidaritásának és a szocializmus erejének is. Hazánk mai húszon- és harmincéves korosztálya úgy nőtt fel, hogy a 60-as évek végén, a 70-es évek elején Vietnam neve egyet jelentett számára a szolidaritással, az összefogással. A »Vádoljuk az imperializmust« mozgalom keretében tömegméretű tiltakozási, szolidaritási akciók bontakoztak ki. Szinte nincs olyan magyar fiatal, aki valamilyen módon ne vett volna részt a vietnami nép hősi harcának lamu- gatásauan, majd az újjáépítés nehéz feladatainak segítésében. A magyar fiatalok azt akarták, és azt akarják ma is, hogy a vietnami gyerekek iskolába járjanak, tanuljanak szakmát, többek között abban az iskolában, amely a magyar fiatalok segítségével épült. Azt akarják, hogy a vietnami embereknek ne kelljen felcserélniük a szerszámot puskára, az iskolapadot óvóhelyre és lövészárkokra. — Követeljük, hogy a kínai vezetés azonnal vessen véget az agressziónak, feltétel nélkül és haladéktalanul vonja ki csapatait Vietnam területéről. A magyar szervezett dolgozók véleményét, négymillió magyar munkás, értelmiségi és alkalmazott tiltakozását Vas János, a SZOT titkára juttatta kifejezésre. Hangsúlyozta, hogy a magyar szervezett dolgozók — csatlakozva a Szakszervezeti Világszövetség felhívásához — a kínai agresszió haladéktalan beszüntetését követelik. — Az értelem, a kultúra, az emberi felemelkedés korszakában nem l'ehet mentség a nagyhatalmi soviniszta törekvésekre és nincs felmentés az esztelenségre, az agresszióra — hangsúlyozta. Zúgó taps köszöntötte ezután Nguyen Phu Soait, a Vietnami Szocialista Köztársaság szólásra emelkedő nagykövetét. A demonstráció részvevői feszült figyelemmel követték szavait, a drámai bejelentést, hogy a páncélosokkal, tüzérséggel, légierővel, vegyi fegyverek bevetésével megindított nagyarányú és összehangolt kínai agresszió emberéletben és anyagi javakban egyaránt nagy veszteségeket okozott a vietnami népnek, és súlyos bűncselekmény a vietnami nép ellen. A kínai vezetés agresszív háborújával durván megsértette Vietnam függetlenségét, szuverenitását, területi épségét, valamint a nemzetközi jog elemi normáit és az ENSZ alapokmányát. A vietnami nép — ugyanúgy, mint bármely más nép — hőn szereti a békét, hogy boldog életét építhesse, de senkitől sem tűri el. hogy megsértse függetlenségét és szuverenitását, mondotta, A nagykövet ezután rámutatott: Vietnam népe most is érőt merít a testvéri szocialista országok, a világ haladó közvéleményének szolidaritásából. Nagy meghatottsággal és mély hálával fogadta a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar kormány, a testvéri magyar nép szolidaritását is, amelyet éppúgy maga mellett érzett az amerikai agresszorok elleni küzdelmében, mint jelenlegi igazságos honvédő harcában. Hangsúlyozta: a február 19-i kormánynyilatkozat, amely elítélte Kína agressziós háborúját, követelte a támadás azonnali beszüntetését és a kinai csapatok haladéktalan kivonását, valamint Vietnamot támogató gyűlések, a nagykövetséghez küldött táviratok sokasága a vietnami— magyar szolidaritás erőteljes és magasztos megnyilvánulásai, az igazi proletárinternacionalizmus tanúbizonysága. Nguyen Phu Soai beszéde után percekig zúgott a taps, majd a nagygyűlés részvevői egy emberként szavazták meg közős állásfoglalásukat El a kezekkel Vietnamtól! Forró hangulatú demonstráció a Ganz-MÁVAG művelődési házában Mint már annyiszor az utóbbi évek, sőt évtizedek során, újból lélegzetvisszafojtva figyeljük a Vietnamból érkező híreket. Ismét brutális támadás érte a földkerekség egyik legtöbbet szenvedett népét, amely oly sokszor bizonyította már: nincs más szándéka, mint békében és függetlenségben élni. Amiről az utóbbi időben sok szó esett — de hogy lehetséges, még a borúlátók sem hitték igazán — bekövetkezett: Kína támadást indított Vietnam ellen, nagy létszámú szárazföldi egységek, páncélosok és légierő bevetésével. Üjra agresszorok tapossák a vietnami földet — durván megsértve az ENSZ alapokmányának, a nemzetközi jognak, a népek békés együttműködésének elemi normáit. Ami történt, egy veszélyes politika újabb — s minden eddiginél ' önlelepleaőbb — megnyilvánulása. Amíg Vietnam az amerikaiak ellen harcolt, Kína úgy tett, mintha támogatná az élet—halál küzdelmet Ez a támogatás azonban már akkor sem volt egyértelmű. Hamarosan kiderült, hogy Peking tudatosan akadályozza a szocialista országok által a harcoló indokínai népnek nyújtott támogatás, anyagi segítség eljuttatását Vietnamba, késlelteti, visszatartja a területén áthaladó szállítmányokat. Kína vezetői számára akkor az lett volna »a legjobb megoldás«, ha a viet- nami háború vég nélkül elhúzódik, ha az Egyesült Államok és Vietnam — igen, egyenlőségjelet téve a két fél közé! — »kivérezteti« egymást ... Hála a nép hősiességének, sok évtizedes harci tapasztalatának, katonai és politikai vezetői tehetségének, a szocialista országok és a nemzetközi antiimperialista erők segítségének, Vietnam képesnek bizonyult arra, hogy döntést erőszakoljon ki a legerősebb tőkéshatalom ellen. És impozáns katonaipolitikai győzelemmel koronázta meg a betolakodók kiűzéséért, az ország egyesítéséért vívott küzdelmet. Peking számára ez annyit jelentett, hogy katonailag, erkölcsileg, politikailag szilárd, széles körű rokonszenvet élvező, ötvenmilliód ország jelent meg a térségben. Ez a maga független politikájával, a szocialista országok iránti barátságával komoly akadályt jelentett a kínai terjeszkedési törekvések útjában. Kína — immár nyíltan la — támadni kezdte Vietnamot. Méghozzá nemcsak politikai síkon, hanera — kambodzsai csatlósai segítségével — katonailag is. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Kína — a szó minden értelmében — szüntelen fenyegetést jelent Vietnamra, ahol hosszú, véres harc után éppenhogy nekiláttak a békés építő- munkának. Vietnam vezetői ekkor Moszkvába utaztak, és megkötötték azt a nagy horderejű megállapodást, amely nemzetközi jogi értelemben is szentesítette a szovjet—vietnami testvéri barátságot és együttműködést, annak minden vonatkozásával együtt Utána a Kína által támogatott kambodzsai határprovokációk Vietnam ellen, egyre súlyosabbakká váltak, és állandósultak. Hanoi nem csinált titkot abból, hogy segíti a kambodzsai nép megmozdulását a népírtó Pol Pot-rezsim ellen. Peking már akkor elkezdte — és Teng Hsziao-ping miniszterelnök-helyettes az Egyesült Államokban, Japánban, majd odahaza is megismételte — a durva fenyegetőzést, miszerint »megbünteti« Vietnamot a Pol Pot-rezsim bukásáért. A brutális támadás szombaton kezdődött.. 1 A vietnami nép tehát Ismét önvédelmi harcra kényszerült. A történelmi tapasztalatok alapján aligha kétséges, hogy »ezúttal is meg tudja védelmezni magát Annál is inkább, mert megbízható barátai vannak« — hangsúlyozza a szovjet kormány nyilatkozata. A szocialista országok — köztük a Magyar Népköz- társaság — kormányai és közvéleménye, a világ kommunista pártjai, a haladó el nem kötelezett országok egyöntetűen elítélik Peking agresszióját, és követelik a támadók távozását. »Veled vagyunk Vietnam!« — ez a jelszó isimét bejárja a világot. Cselekvő támogatásra mozgósít mindenki t, akinek drága a szabadság és a béke. Törökország; Megemlékezés—merényletsorozattal Merényletsorozattal »emlékeztek meg« a török szélsőbaloldali csoportok tagjai egy vezetőjük. Ulas Bardakci gerilla vezér halálának hetedik évfordulójáról. Bardakcit a török biztonsági szolgálat ölte meg egy fegyveres ösz- szetűzésben. Hétfőn este és a keddre virradó éjszakán leg-' alább 21 robbanás történt az ország több tartományi székhelyén. Izmirben ismeretlen fegyveresek tüzet nyitottak egy amerikai katonatiszt lakására, közvetlenül a NATO délkeleti szárnyánál«: főhadiszállása mellett, egy másik amerikai tiszt kocsiját pedig fölgyújtották. Adana dél-törökorszá- gi városban egy diákot meggyilkoltak, kettőt pedig megsebesítettek. Női téli- és átmenetikabát-vúsár a siófoki Sió Áruházban, FEBRUÁR 24-TÖL 28-IG. CSAK NÉGY NAPIG! 60 J“-os árengedmény A konfekcióosztály nyitvatart: naponta 8-tól 18 "áig, szombaton 8-tól 14 óráig. 256)
