Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-16 / 12. szám

At MG* emberek érdekében Nagyobb nyugdíj, házastársi pótlék Hűség — tér vegyétek kőzeteikbe a kést... A csaatoeiás, a meg­felelő hús — comb, karaj, lapocka, tarja — pontos le­vágása, az Inak, a faggyú el­távolítása igen fontos, hogy a minőséggel ne legyen hiba... Lengyel János a Kaposvári Húskombinát szakoktatója. Kezében hihetetlen gyorsaság­gal villan a kés, formálódnak a szabvány szerinti húsok, miközben a nagy érdeklődés­sel figyelő tanítványainak ma­gyaráz. Aztán a fiatalok ke­zébe adja a kést, s irányítá­sával most már ők fognak hozzá, kissé még bátortalanul a munkához. Nem hagyj a szó nélkül: — Bátrabban, gyerekek, nem kél! félni... Seníki sem szü­letett hentesnek, sokat kell gyakorolni, hogy valaki kifo­gástalan munkát végezhes­sen ... Meglátod, * nemsokára akár becsukott szemmel is el, végzed majd ezt a feladatot. Csendesen, határozottan bé­zséi. Hangja akkor sem emel­kedik följebb, ha valamelyik gyerek ismételten hibázik. A bizonytalankodóknak inkább többször megmutat egy~egy fogást műveletet s addig neon megy tovább, amíg kifogásta­lanul nem sikerül Lengyel János nemesek tanítványait szereti, hanem a szakmáját is. — Arra törekszem, hogy jó szakemberek kerüljenek ki a kezem alól. S ez csak úgy le­het ha sikerül megszerettetni ■velük esi; a mesterséget Soha nem félejtem el, milyen türe­lemmel és szeretettel foglalko­zott velem Gyimesi Pista bá­csi, aki még most is itt van, s velem együtt tanítja a fiatalo­kat Az 6 példáját követve végzem szakoktatói munká­mat Lengyel János sok száz fia­tallal Ismertette és szerettette meg eddig a húsipari szaikmát Volt olyan esztendő, amikor száznál több fiatallal foglalko­zott s akadt köztük sok leány is. Most a 87 tanuló között csak két leány van. A vizsgát tett fiatalok meg­találhatók a vállalatnál, a me­gye és a szomszédos Tolna hentesüzleteiben, az élelmi­szerüzletek húst és húskészít­Jerrj Etfigey Mister MsssUrssJf üzletei FORDftOnÄ! BÁBA MHÄUT Ezen az estén minden hölgy elbúvölőnek találta MacArec- ket Nagyszerűen táncolt soha nem részegedett le, úgyanek- dotázott mint senki a vilá­gon, és nagyszerű humora volt. Ez a férfi sokkal érde­kesebb az amerikai férjeknél, akik csak az autókról tudnak beszélni, és arról, ki mennyit keresett. Esténként rendsze­rint fáradtak, s csak a tőzsde utolsó híreire várnak. XIII. Másnap Dufay űr sugárzó arccal látogatta meg mister MacAreoket, és visszaadta ne­ki a gyűrűt — Ez valóban fenomenális —■ mondta. — Amikor az uj- jamon volt éreztem, hogy gondolataim világosak. Inga­dozás nélkül tudtam, hogyan döntsék. A döntésem helyes volt Most már megmondha­tom önnek, hogy miről volt szó. Javasolták, hogy az egyik gazdag lelőhelyű , bányát ve­gyem meg. Választanom kel­lett a javasolt ár mellett vagy alkudoznom. Tudtam, hogy a lconkurrencia is meg akarja venni ezt az objektu­mot de nem voltam biztos benne, hogy mennyit áldoz rá. Döntöttem, hogy a kért árból elveszek másfél milliót Kiderült hogy én még min­dig százezerrel többet ígér­tem. Így tehát megvettem a bányát és szép összeget ke­ményeiket árusító osztályain, a nagyobb vágóiiidakon. Neveket sorol. Olyan leá­nyokét, fiúkét akik : tőle ta­nulták a szaikmát becsülettel helytállnak, s akikre büszkén gondol: Vígh Mária, Bognár Zoltánná, Vízvári Margit, Ta­kács Margit, Wirth Vince és a Kovács testvérek, László és Tibor, meg Ponekker László, Markó József. Egy oktató sokat elérhet a tanítványainál, ha szemé­lyes példájával Is erősíti ben­nük a hivatásszeretetet Len­gyel János a fiának is java­solta: legyen húsipari szak­munkás. Ifjú Lengyel János édesapja keze alatt tanult s — mint a munkáját jól Isme­rő. idős szakemberek elmond­ják — belőle éppen olyan ki­váló szakember vált mint mesteréből. Néhány napja kedv« ün­nepség volt a Kaposvári Hús­kombinátban. Heten — köz­tük Lengyel János is — átvet­ték az aranygyűrűt a vállalat­nál töltött huszonöt évi mun­ka után. Negyedszázada hogy itt 'kezdte a szakma tanulását s néhány éve ő oktatja az e mesterségre jelentkezőiket Arról is beszél, mennyit fej­lődött a vállalat. Milyen kö­rülmények között tanulták ők a szaikmát dolgoztak az akko­ri hentesek, s mennyivel más restem, bár már kész voltam annyit adni érte, mintameny­nyit kértek. — Nagyon örülök, hogy se­gíthettem önnek. Számomra ez semmiség — mondta Mac- Areck, és nyugodt mozdulat­tal húzta bal keze ujjára a gyűrűt — Olyannyira meghatott ez az esemény, hogy elhatároz­tam, megszerzőm öntől ezt a talizmánt Kérem, adja el ne­kem. — Nincs szándékomban. A világon mindent meg lehet vásárolni és eladni. De hogy adjak el egy ilyen gyűrűt? Mennyi lehet ennek az érté­ke? Öt dollár? Más oldalról viszont hiszem, hogy ennek az üvegnek és a rézfoglalat­nak különös ereje van. Ezért ennek az ékszernek, ha egy­általán ékszernek lehet ne­vezni, nincs értéke a számom­ra — Engem sem a gyűrű va­lódi értéke érdeket hanem egyedül a csodálatos tulaj­donsága Így nem is javaslok önnek öt dollárt, hanem sok- kat de sokkal sokkal többet — Mennyit? — Mr. Mac- Areck hangja ugyanolyan ki­mért volt, mint mikor kártyá­zott Dufay úr sokáig töprengett végül azt mondta: — Kész vagyok önnek ezért a kőért ötvenezer dollárt fi­zetni. Mister MacAreck vidáman felnevetett — Óriási összeg egy darab­ka rézért és egy kissé csiszolt zöld üvegdarabért De ön is, meg én is hisszük a talizmán különös erejét Így hát nem fizetődik ki nekem ennyiért eladni. Ha az ujjamon van, többet keresek vele. — Mennyit akar érte? — Nehéz erre válaszolni. Ha egy valóban jelentős ösz- szeget hallanék öntől, talán úgy döntenék, hogy megválók tőle. Pénzre most nincs szük­ségem. Komoly jövedelmem van, nem számítva apám va­És ahogy mondani szokás, nincs kés a torkomon. Mindenesetre számomra a ta- 'n í*.*vá-n sokkal többet ér. most a tanulási meg a mun­kalehetőség. Akkor a tagló, a kés, a báró volt a le@fon.to- saibb szerszám, hátukon, cipel­ték az udvaron levágott, két téhasított állatokat a feldolgo­zóba. Ma gépek, szállítószala­gok, korszerű üzemek könnyí­tik a fizikai munkát. Az ünnepség után régi mun­katársai, egykori és jelenlegi tanítványai őszinte szeretettel köszöntötték. Olyan szakem­ber ő, aki a vállalatnál vált mesterré, került példás, sze­rény magatartása révén a kommunisták, az üzemi párt- bizottság soraiba, s háromszor kapta meg a vállalat kiváló jelvényét egyszer az Élelmi­szeripar kiváló dolgozója ki­tüntetést Nemrég a Szovjet­unióban volt jutalomutazá­son. Megkérdeztem tőle, hogy milyen elhatározást vált ki be­lőle az aranygyűrű? —■ Gyakran járom az üzle­teiket hogy lássam egykori ta­nítványaimat — válaszolt. — Végtelenül büszke vagyok, ha azt tapasztalom, hogy kifo­gástalanul, becsülettel, a ve­vők megelégedésére végzik munkájukat... Az a célom, hogy miméi több olyan fiatalt neveljek, aki büszke a szak­májára. —■ Teljes mértékben igaza van, de nekem a kés a tor­komon van, ahogy ön mond­ta. Komoly, komplikált üzle­tet vezetet A konjunktúra hónapról hónapra változik. A gyémántbánya olyasmi, mint a lottó. A termelés az egyik na­pon fedezhet minden beruhá­zást, és fordítva — tíz évig is dolgozhatunk és nem talá­lunk semmit, vagy csak ipari gyémántot. És vesztünkre a piacon megjelent a szinteti­kus ipari gyémánt. Egyelőre kétszer drágább, de ki kezes­kedik azért, hogy nem sike­rül-e olcsóbban termelni és lenyomni az árat? Akkor mindannyian,a csőd szélén ál­lunk. Éppen ezért van szük­ségem erre a kőre. — ön mégis kénytelen less sokkal nagyobb árat fizetni érte, mint amennyit először felajánlott. Százötven ezernél már megfontolnám, hogy el­adjam-e. — Kész vagyok ezt az árat megadni önnek — mondta Dufay úr. — Engedje meg uram, hogy holnapig gondolkodjam rajta Kérem, uram, tartsa még ön­nél egy napig a gyűrűt Hol­nap véglegesen döntünk. Hol­nap, ebéd után. A zöld kő így ismét a bá­nyatulajdonos ujjára vándo­rolt és mindketten a fedél­zetre mentek sétáink ahol már összegyűlt az egész tár­saság Az általános beszélge­tés témája a Hawaii-szigetek volt ahova a hajó holnap este ér. Holnapután mind­annyian kiszállnak. hogy megtekintsék az USA leg­újabb, ötvenedik államát. A döntés idején úgy adódott, hogy a hajó bárjában kávé és konyak mellett üldögéltek Wheeler, Polnik, Slade,. Dufay és MacAreck urak. Beszélge­tés közben, amely természete­sen most is a tőzsdei árakról folyt, MacAreck úr megkér­dezte Duíay úrtól: — Uram, továbbra is fenn­tartja ajánlatát? — Nem szokásom megmá­sítani. — Kérem a gyűrűt (Folytatjuk) Az év elején hatályba lépett rendelkezések sok em­bernek első alkalommal te­szik lehetővé, hogy nyugdíj­hoz jusson — házastársi pót­lék révén. Eddig a feltételek­kel rendelkező házastárs csak akkor kaphatott házastársi pótlékot ha a nyugdíjas há­zastárs nyugdíja nem érte el a havi 1790 forintot Most ez az összeghatár emelkedett, sőt január elsejétől a házastársi pótlék havi 500 forintra nőtt Akinek saját .jogú nyugdíja a havi 1500 forintot nem ha­ladja meg, az a szükséges fel­tételekkel (öregségi korhatár betöltése, vagy rokkantság fennállása, havi 1110 forintot meg nem haladó jövedelem, együttélés stb.) rendelkező házastársa után havi 500 fo­rint házastársi pótlékot kap­hat. Akinek ellátása az 1500 forintot meghaladja, az annyi házastársi pótlékot kaphat, amennyi a nyugdíját havi 2000 forintra kiegészíti. Azok, akik eddig házastársi pótlékot nem kaphattak vagy nem kértek, külön kérjék a Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóságtól (1820 Bu­dapest) annak megállapítását Ha bármely összegben már eddig is részesültek ebben az ellátásban, az emelést nem kell külön kérni, azt hivatal­ból elvégzik. Hasonlóan nem kell kérni az alacsony összegű nyugdí­jak emelését, mert azt kérés nélkül is emelik. Mint isme­retes, ez év január elsejétől a munkás, alkalmazotti nyugel­látások — tekintet nélkül ösz- szegükre — havi 400 forinttal emelkednek, ha azokat az 1954. október 1. előtt hatályos jogszabályok alapján állapí­tották meg. Az 1954. október és 1958. december 31. között megállapított nyugdíjak havi 300 forinttal emelkednek. Az 1959. január 1-től hatályos jogszabályok alapján, de 1971. január 1. előtti Időponttól megállapított öregség*, rok- kontsági és baleseti rokkant­sági nyugdíjak havi 100 fo­rinttal, legföljebb azonban 1800 forintig emelkednek, ösz- szegre való tekintet nélkül 100 forinttal emelkednek az 1959. január 1. előtt hatályos jog­szabályok alapján megállapí­tott özvegyi, szülői nyugdíjak és árvaellátások, továbbá az említett rendelkezések alapján megállapított öregségi, rok­kantsági és baleseti rokkant­— Tíz éve szűnt meg a lai­kus betegellenőrzés — mond­ta dr. Balogh Ágnes, a Me­gyei Társadalombiztosítási Igazgatóság ellenőrző főorvo­sa. — A visszaélések földerí­tése nagyon nehéz volt. A táppénzmegvonás majdnem csak kizárólag orvori javas­latra történt... Ma már ja­vult a helyzet: sokszor nem kapnak táppénzt azok, akik hátráltatják gyógyulásukat, nem mennek el felülvizsgá­latra, indokolatlanul nem vi­szik kórházba a gyermeküket, és szándékosan önmaguk okozzák keresőképtelensé­güket. Ez annak az 1977-ben született rendeletnek köszön­hető, amely kimondja, hogy a visszaélések megakadályozá­sa a vállalatok feladata is. Azokkal vagyunk szigorúak, akik -»ügyeskednek-«. Szeren­csére kevés a csaló, a szimu­láns. A szigor nem jelenti azt, hogy átesünk a ló másik ol­dalára: a betegek megkapják a nekik járó gondoskodást. A legtöbb bajunk azokkal van, akik valóban betegek, csak­hogy nem tartják be az orvos utasítását, házat építenek, kertészkednek ... őket nem nyilváníthatjuk keresőképes­nek, a pénzt azonban levon­hatjuk tőlük. A napi 50—60 forint levonás persze nem érinti őket, a tízszeresénél többet összefusiznak. A le­vont napokat igazolatlanok­nak lehet tekinteni, akkor ­sági nyugdíjban részesülő sze­mélyek 1958. december 31-ét követő elhalálozás esetén járó hozzátartozói ellátások. Havi 80 forinttal — legföljebb havi 1800 forintra — emelik az 1959. január 1-től hatályos jogszabályok alapján 1959. ja­nuár elseje és 1970. december 31-e között megállapított öz­vegyi, szülői nyugdíjakat és árvaellátásokat, továbbá — az említett rendelkezések sze­rint — az előbbi időszakban megállapított öregségi, rok­kantsági és baleseti rokkant­sági nyugdíjban részesült sze­mélyek 1970. december 31-ét követő elhalálozása esetén já­ró hozzátartozói ellátásokat. A mezőgazdasági szövetke­zeti nyugellátások havi 300 forinttal emelkednek, össze­gükre való tekintet nélkül, ha megállapításukra az 1967. ja­nuár elseje előtt hatályos jogszabályok alapján került sor. Havi 100 forint emelést — legföljebb havi 1800 forin­tig — kapnak az 1967. január 1-től hatályos jogszabályok alapján 1971. január 1-ét meg­előző időponttól megállapított öregségi, rokkantsági és bal­eseti rokkantsági nyugdíjasok. Rendelkezés van arra is, hogy összegükre való tekintet nél­kül föl kell emelni havi 100 forinttal — az évenkénti rend­szeres emeléssel együtt leg­alább havi 170 forinttal — a mezőgazdasági szövetkezeti tagok nyugdíjáról szóló, 1967. január 1-e előtt hatályos jog­szabályok alapján megállapí­tott özvegyi, szülői nyugdíja­kat és árvaellátásokat, továb­bá az említett rendelkezések alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjban ré­szesült nyugdíjas. 1966. de­cember 31-ét követő elhalálo­zása esetén járó özvegyi, szülői nyugdíjakat és árvael­látásokat. Havi 80 forinttal — legfel­jebb havi 1800 forintra — emelkednek a havi 1800 forin­tot el nem érő, a mezőgazda- sági szövetkezeti tagok nyug­díjáról szóló, 1967. január 1- től érvényben volt jogszabá­lyok szerint 1971 előtti idő­ponttól megállapított özvegyi, szülői nyugdijak és árvaellá­tások, továbbá — az említeti rendelkezések alapján — a megjelölt időszakban megálla­pított öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj­ban részesült nyugdíjas 1970. pedig elúszott a nyereségré­szesedés, és az már igazán zsebre megy. A táppénzen le­vők ellenőrzésére a SÁÉV-nél betegellenőrt is alkalmaztak. Büki Ferencné, a SÁÉV- sztk-ügyintézője: — Tavaly márciusiban vet­tük föl a beteglátogatót. Ez a hivatalos titulusa. Ö megy el a kismamákhoz, a gyes-en le­vőkhöz is. Ha szükséges, ak­kor szigorú, számon kéri és jelenti a lógást Amióta dolgozik, sokat ja­vult a helyzet Mindenki tud­ja, hogy van, és már ez a tu­dat is visszatartja az embe­reket a maszekolástól, a lő- dörgéstőt A betegellenőr, . Torma Kálmánná, kedves, nyugdíjas asszony. — Tavaly óta 180 látogatá­som volt Ezek egynegyedét a kismamáknál tettem. A töb­bit a hosszú ideje — fél, egy éve — táppénzen levőknél és a 2—3 hónapos betegeknél töltöttem. Néhányszor elmen­tem a rövidebb ideje táppén­zen levőkhöz is. A munkások zöme vidéken lakik, örülnek, ha valaki megy hozzájuk. Mindenről beszélgetni akar­nak. Csak eleinte voltak bi­zalmatlanok, egy asszony még fenyegetőzött is. Amikor azonban harmadízben elvit- tem a vállalat ajándékát és .iobbulást kívánó üdvözletét, elsírta magát december 31-ét követő eltiaH Iái ozása esetén járó hozzátar­tozói ellátások. A mezőgazdasági szövetke­zeti járadékok is emelkednek havi 100 forinttal — a havi 70 forint rendszeres évenkénti emelési összeggel együtt havi 170 forinttal —, függetlenül attól, hogy mikor állapították meg. A kisiparosok (magánkeres­kedők) nyugdíjáról szóló jog­szabályok alapján 1971. ja­nuár elsejét megelőző időp- ponttól megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat havi 100 forinttal — legfel­jebb havi 1800 forintig — emelik. Havi 80 forinttal — legfel­jebb havi 1800 forintra — emelkednek a havi 1800 forin­tot * el nem érő, a kisiparos (magánkereskedő) nyugdijá­ról szóló jogszabályok alapján a megjelölt időpontig megál­lapított öregségi és rokkant­sági nyugdíjban részesült sze­mélyek 1970. december 31-ét követő elhalálozása esetén já­ró ellátások. Fontos tudnivaló, hogy emelkedett a saját jogú és özvegyi jogon járó nyugdíj együttfolyósítási határa is. A házastársi pótlékra jogo­sultság megnyílásánál írt teendőkhöz hasonlóan külön kérni kell, ha az együttfolyó­sítási határ (korábban 1430 forint) miatt eddig nem járt a két ellátás. A saját jogú és özvegyi nyugdíj együttes ösz- szege 1600 forint lett Előfordul olyan eset, hogy a nyugdíjas valamilyen korábbi nyugdíjrendszerben megálla­pított nyugdíját újabb rend­szerű ellátásra cserélte át a nyugdíjazása után végzett munkája alapján, és az eme­lések következtében magasabb lenne a régi nyugdíja. Az ilyen nyugdíjas kérheti a ko­rábbi nyugdíjának az emelt összegben történő visszaadá­sát Megtörténhet, hogy a saját jogú és özvegyi nyug­díjra is jogosult özvegynek az általa választott nyugdíj he­lyett az emelés következtében a másik, vagyis a szünetelő nyugdíj lenne kedvezőbb. Eb­ben az esetben is kérni kell > a választott ellátás folyósítá­sát a Nyugdíjfolyósító Igaz­gatóságtól. — Sok a lógás? — Nem sok. Különösen így télen. Nincs munka, télen sen­ki sem építkezik. Persze nyá­ron se vészes. — Sok a beteg? — Sajnos igen. A balese­teseket szánom legjobban. Ha járni tudnak, rögtön kimen­nek az építkezésekhez, és bá­mulják a munkát, ök szeret­nének a legjobban visszamen­ni. — Nem túl népszerűtlen a munkája? — Meg kellett találni a hangot az emberekkel. Nem volt nehéz. És még soha sem akartak »meglincselni«. — Csak az ellenőrzésiben van a vállalatoknak felada­tuk? — A táppénzek »leszorítá­sának« van más eszköze is. Mostanában sajnos túl sokan idegi bántalmak miatt vannak táppénzen. Ezt meg kell előz­ni — mondta dr. Balogh Ág­nes. — Ha jól értem, arra céloz, hogy a szervezetlenség, a kap­kodás, a rossz légkör hat az emberekre. — Arra. Vagv valódi ez a neurózis, vagy szimulálnak: így nevezik a színlelt beteg­séget a laikusok. Csak épp arra nem gondolnak, hogy a szimulálás is neurózis... L. P. Szálát László S. Gy. Betegellenőr a SÁÉV-nél Aki látogatót vár, ágyban marad

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents