Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-16 / 12. szám
Algíri levél Búcsúlátogatás A Népek Palotájának kertjében a készül a ravatal előtti tiszteletadásra. szovjet küldöttség nyomó többségének szállása Algír egyik legelőkelőbb és legszebb szállodájában, az El-Orassiban volt. A delegációk összpontosításának legfőbb előnye talán az volt, hogy csak az innen vezető útvonalat kellett lezárni a szokásos forgalom elöl, hogy a városon motoros rendőr- kísérettel haladó delegációk gyorsan haladhassanak egyik helyről a másikra. Az El-Alia temető előtt a delegációk kiszálltak a kocsijaikból, és több mint egy kilométert gyalogoltak a katonák vállán nyugvó koporsó után. Ezalatt kilenc másodpercenként eldördült egy-egy ágyú, pontosan száz lövést leadva az elhunyt elnök tiszteletére. Az algériai tömegek elől a temetőt és környékét a katonaság lezárta, így csak a meghívott helyi vezetők és a külföldi küldöttségek lépkedtek a lassú ütemű, mély hangú dobok hangjára a végső búcsú színhelye, a Mártírok négyszöge felé. Egy ilyen államférfi elvesztése után természetesen felvetődik a kérdés: hogyan és kinek a vezetésével tovább? Ez igen fontos kérdés nemcsak Algéria, hanem a fejlődő és a haladó világ szempontjából is. Maga az a tény, hogy a több, mint három hónapon át húzódó súlyos betegség idején az algériai államgépezet, a gazdasági élet, a külkapcso- latok teljesen zavartalanul működitek, annak a bizonyítéka, hogy az új, független állam intézményei szilárdak, a politikai közvélemény érett, és a vezetők el- határozatták az eddigi út folytatására. Erről az elkötelezettségről vallott Butef- lika külügyminiszter — a személyes barát és harcostárs elvesztése miatti fájdalom érzésétől sírásba torkollott — gyászbeszédében is. Algéria eddigi politikájával egyetértő külföldi delegációk azzal az ígérettel. és meggyőződéssel térhettek vissza hazájukba, hogy Algéria új vezetői folytatják a Bumedien elnök által megalapozott bel- és külpolitikát. A temetéssel kapcsolatos villámlátogatás idején a külföldi delegációk tagjai alig láthattak valamit a gyönyörű fekvésű főváros, Algír szépségéből Repülőgépünk személyzete viszont abban a nem kívánt megtiszteltetésben részesült, hogy a fárasztó napi munka után késő éjszalcai városnézésen vehetett részt. Kocsijuk azonban műszaki hiba miatt leállt, s az algériai sofőr közölte, a kocsijavításhoz nem ért, így semmit nem tud csinálni. A szálloda viszont nagyon messze volt, a város már aludt, így pilótáink hozzáláttak, és éjfél után, röpke egyórás munkával megjavították a kocsit. Az út közepén folyó munkálkodásra felfigyelt egy motoros rendőrjárőr, odament érdeklődni, majd a kapott felvilágosítás után elrobogott, de úgy, hogy közben áthajtott repülőgépünk fedélzeti mérnökének a lába fején. Komoly baj nem történt, de egy olyan élménnyel gazdagodtak, amelyről szívesen lemondtak volna egy kiadós alvásért., Algír, 1970 január. Kovács István Munkássá válás és közművelődés Marcali elemzések, idei feladatok Marcali várossá nyilvánítása óta megerősödött és kibontakozott az urbanizálódás. Az iparban foglalkoztatottak aránya tovább nőtt, erősödött a munkássá válás folyamata. A társadalmi és gazdasági fejlődéssel nem járt együtt a köz- művelődési intézményhálózat gyarapodása — állapította meg a városi tanács végrehajtó bizottsága. A meglevő intézményekben azonban tartalmasabb programok szolgálták a munkásművelődést Az 1978. évi közművelődési tevékenység tapasztalatait elemezve nagy gondot fordítottak Marcaliban a munkásművelődés helyzetére, a javaslatok az idei feladatok még eredményesebb megvalósítását szolgálják. A helyi tapasztalatokat megerősítette a Kulturális Minisztérium vizsgálata, a fontos megállapításokat figyelembe vették az 1978-as terv készítésekor. A munkásművelődés kfbon takozásának alapja a munkahelyi tervezés; néhány üzem azonban figyelmen kívül hagyta a rendelkezést, s nem rögzítette elképzeléseit. Az üzemi közművelődési tervek egy része pedig még nem jutott túl a formalizmuson. A város egységes közművelődési tervet készít évről évre. Számítanak a különböző igényekre, a munkahelyi javaslatokra: a dolgozók elképzeléseinek figyelmen kívül hagyásával nem készülhet tartalmas program. 1977 végéig minden munkahelyen létre kellett hozni a művelődési bizottságot A városban több üzem megfeledkezett erről. A bizottságok munkaterveire jellemző, hogy elsősorban az oktatásra fordítottak nagyobb gondot A közművelődési Intézmények és a munkahelyek közötti tartalmas kapcsolatra jó példa a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat marcali gyáregysége, az építőipari szövetkezet és az áfész. Az általános és szakmai műveltség gyarapítását jól szolgálta a szocialista brigádok szabadegyeteme. A városi tanács végrehajtó bizottsága tavaly foglalkozott a városi és járási könyvtár területi tevékenységével: határozata alapján bővült zenei részleggel az intézmény, javult a könyvtár tájékoztató munkája. 1978-ban az olvasó- mozgalomban jelentős eredményeket értek el. Emelkedett a könyvtári rendezvények látogatottsága is. A város képzőművészeti alkotásokkal történő gazdagításáért középtávú tervet készítettek Marcaliban, ebbe bevonták a lektorátust is. Gyarapodott az ifjúsági szakkörök száma, egymás után indultak be a különböző öntevékeny csoportok. Nem megnyugtató a 14—18 évesek iskolán kívüli művelődése. A klubmozgalom lassan fejlődik. Mindezek mellett megállapítható, hogy javult a közművelődési és közoktatási intézmények együttműködése. Az idei közművelődési feladatok sorában fontos helyre került a munkásművelődés hatékonyabb szervezése, ösz- szefogása; az ifjúság művelődési lehetőségeinek a gyarapítása, a közművelődési intézmények közös fenntartású nak, a munkahelyi kulturális alapok célszerűbb felhaszná lása. Vizsgálatot tartanak Május 1. Ruhagyár marcali gyáregységében, az Óbudai Gépipari Szövetkezet telepén, a Mechanikai Művek helyi gyárában, a Rákospalotai Bőr. és Műanyagfeldolgozó Válla lat gyáregységében a kulturá Its alap képzéséről, felhasználásáról. A művelődési központ azt a feladatot kapta, hogy erősítse a munka- helyi és városrészt tevékeny séget. A könyvtár kapcsolód jón a művelődési központ képzési és továbbképzési rendszeréhez. A TIT több önálló rendezvényt kezdeményezzen, a középiskolákban hozzanak létre amatőr művészeti csoportokat, szakköröket Az 1978. évi közművelődési munka tapasztalatait vették figyelembe Marcaliban az Idei tervek megalkotásakor: csak így biztosítható a művelődés folyamata, az intézményi munka hatékonyságának növelése. A következetesebb végrehajtás érdekében talán a fegyelmezettebb munka megkövetelésére kellene még nagyobb gondot fordítani. 1 Horányl Barna Mese a világszép lakodalomról A „ Béke csendje 99 Kevés fainban van köztéri szobor. A Csongráő megyei Székkutas község azonban most már »szobros falu«. Tóth Valéria szobrászművész a “Beke csendje« című új alkotását a székkutasi művelődési ház melletti parkban helyezték el. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu, s abban a faluban élt egy magányos özvegyasszony, rokonok nélkül, család nélkül, egyszál magában, egy kis házban a főutcán... — De ez nem mese. Ilonka nénit ma is mindenki ismeri Ne- mcsdéden, és bár hatvannégy esztendő elrepült ken- dös feje fölött; aki tehette és hivatalos volt, mind elment Ilonka néni lakodalmára. Immár másodszor tavasz óta. Pedig Ilonka néni életében csak egyszer ment férjhez, sok-sok évvel ezelőtt... Csinos porta, szép vaskerítéssel. Az újonnan épített, üvegezett verandán cserépben kicsi karácsonyfa áll szaloncukorral feldíszítve, a hideg kövön hatalmas tálak, benne hurka, kolbász, szalonna, oldalasdarabok. A konyhában piros szegfűk vázában, az asztalon pezsgősüvegek, papírdobozba csomagolt ajándékok. Esküvő volt? Esküvő lesz? Bene Istvánná tsz-nyugdí- jas. Fáradhatatlan, élénk szavú, nyílt tekintetű asszony. Öt évvel ezelőtt özvegyen maradt. Ha visszaemlékezik az életére, szemét elfutják a könnyek. — Egyedül élek, nincs nekem senkim sem! Gondoltam hát, ha már családom nincs, pénzem meg van, egyszer legalább én is örülök az életnek... Csodálkoztak a ~ faluban, amikor - tavaly tavasszal hire ment, hogy Ilonka néni lakodalmat tart. Ugyan kihez megy férjhez? De azért sokan elmentek a lakodalomba. Ott végül kiderült a turpisság: vőlegény ugyan nincs, de a terített asztalok szívesen várják a kedves vendégeket. A községi körzeti orvos húsz éve él és gyógyít a faluban: ót köszöntötte Ilonka néni »csalafinta lakodalma« alkalmából szép szegfűcsokorral és a rákötözött hófehér selyemszalaggal, amelyre kedves szavakat Írtak arany betűkkel. Aztán eljött a tél, eltelt az év, és az új esztendőben már megint lakodalomra gyülekeztek az ismerősök, szám szerint 140-en. Volt, aki lakodalomra jött, volt, aki úgy tudta, a közelmúltban nyugdíjba vonulókat búcsúztatják. Mindenki eljött, még a szomszédos Véséről is. A költségeket most Ilonka néni állta. — Én mondtam a köszöntőt Szeretettel üdvözöltem a kedves vendégeket, hogy elfogadták a meghívásomat, viszonozták az én szeretetemet Volt ott három szépen felöltözött kisgyerek. Az első a tsz-tagokat köszöntötte, a második a tőlünk elbúcsúzó Végh Péter népfrontelnököt, a harmadik a nyugdíjba menő asszonyokat Aztán feltálalták a vacsorát íme a menü: húsleves, pörkölt rizssel, rántott hús, pecsenye, süteményele, torták és finom házi bor, sör... A vacsora 17 ezer forintba került A 140 liter borból 100 liter fogyott, azt Ilonka néni saját tőkéiről szüretelte. Persze, nemcsak a borból maradt, a háziasszony mindenkinek kóstolót (tán inkább emlékeztetőt) csomagolt a finom húsokból, sültekből, süteményekből, pedig reggel ötig táncoltak-mulattak. A táncot Ilonka néni nyitotta meg szép zöld ruhájában, és bár nem fiatal, reggelig ottmaradt. Lakoma, köszöntők, zene, tánc — sok-sok költséggel. Mindez miért? — Példát mesélek. Élt itt nem messze tőlem egy öreg pár. Kettőjüknek 120—130 ezer forintjuk volt a takarékban. A férfiembernek itt volt a faluban a testvére. Először az ember zavarodott meg, utána az asszony. Anyaszült meztelenen szaladt ki az utcára, mert az ember elesett. Hívott segítségül. Én nem bírtam az embert, de jött erre a testvére, szóltam, segítsen. Azt mondta: nem érek rá! Akkor egy idegen asszony ápolta őket, amíg meg nem haltak. A haláluk után az az asszony semmit sem kapott, a pénzüket az ember testvére örökölte... Ezért én azt mondtam. Inkább- elköltőm a pénzemet, hogy addig szerezzek * örömet másoknak és magamnak, amíg élek. Én olyan boldog voltam, reggel ötig mulattunk. Pedig a doktor sugarazta a lábamat, mert igen fájt Azt mondta, ne féljen, Ilonka néni, kibütykölöm én januárig a lábát. Hát táncoltam is reggelig! Ügy gondolom, több lakodalmat nem tartok, hanem inkább már utazgatok. Teljesült a vágyam. Elutaznék most már Siófokra, este meg vissza, vagy tán Zalaegerszegre ... — Messzebb? — Elmennék tán Rómába is, de az igen messze van. A lakodalomnak már vége. az emberek napirendre tértek fölötte. Van, aki meghatódott, van, aki megmosolyogja, s tán olyan is akad, aki kineveti Ilonka néni »allűrjeit«. A legtöbben tán helytelenítik a »korhoz nem illő« pénzszórást. Pedig Ilonka néni csak egyet akart: egyszer egy évben boldog lenni. Ez sikerült neki. Boldog volt, és boldogságát megszázszorozta a jókedvű vendégsereg öröme. A »lakodalom« tüze még sokáig melegíti Ilonka néni magányos napjait, örülni tudott úgy, hogy másoknak örömet szerezhetett. Családra lelt, bár gyermektelen maradt... így szól a mese Bene Istvánná világszép két lakodalmáról, amely vőlegény nélkül zajlott le, mégis beteljesedett. Aki nem hiszi, járjon utána! Bcncsik András Régészeti szakkör diákoknak Lassacskán hagyományossá válik a kaposvári Rippl-Rónai József Múzeumban a történelem, a régészet, a népművészet iránt érdeklődő gyermekek eszmei pártfogolása. Az ntézmény szakemberei már hosszú ideje rendszeres kapcsolatot tartanak fenn a Táncsics gimnáziummal és a gépipari szakközépiskolával, tegnap pedig egy országos viszonylatban is egyedülálló vállalkozásba kezdtek. Általános iskolai tanulók részére hoztak létre történelmi és régészeti szakkört. Az új közösségnek kéttucatnyi tagja van, valameny- nyien a Bartók Béla Általános Iskola tanulói. — Kettős feladatot tűz.tünk magunk elé — mondja Honti Szilvia, a múzeum pályakezdő régésze, a szakkör vezető- — Részint egyes történelmi korszakok jellegét, tárgyi emlékeit szeretnénk megkutatni a kisdiákoknak, részint a régészet szakmai fogásaiból, a kutatás titkaiból szeretnénk módszertani ízelítőt adni, soksok változatos módszerrel. Szerepelnek a programban előadások diakének bemutatásával, néhány, részben vagv teljesen feltárt .és restaurált érték — például a somogyvá- ri bencés apátság vagy a ka- posszentjakabi romok — megmutatása, s egy, később kijelölendő ásatás megtekintése. Természetesen lehetőséget teremtünk a gyermekeknek a restaurátori tevékenység alapelemeinek megismerésére, s nem mulasztjuk el a régészettel kapcsolatos jogi szabályok terjesztését sem. A tegnapi esemény után csütörtökön újabb alakuló ülésre kerül sor a múzeumban. Ekkor a középiskolások régészeti szakkörét hozzák létre a Munkácsy gimnázium tanulóinak és a Damjanich utcai kollégium lakóinak a közreműköd ésével. Hatvankét világhírű orvo és több száz millió dollár érő orvosi berendezés se gédkezeít Huari Bumediei algériai elnök életénél megmentésén. Minden erő■ feszítés hiábavaló volt. J- fehér vérsejtek felbomlás folyamata, majd az agybi került két vérrög, egyhónapos eszméletlen állapot utál kioltotta életét. Az 53 éves Bumedien távozása mélységesen megdöbbentette Algéria népét és rendkívül széles részvétet váltott ki a világban Az Algériai Demokratikui és Népi Köztársaságba negyvennapos gyászt rendeltek el, a parlament elnökét, Rabah Bitatot ideiglenes elnökké nevezték ki, január végére összehívták c Nemzeti Felszabadítást Szervezet kongresszusát, , ahol elnökjelöltet állítanak aki indul a február közepéig megtartandó elnökválasztáson. Algériában szilárd reményekkel tekintenek a választások elé, bízva abban, hogy a Bumedien vezetésével megalapozott politika töretlen irányvonala megmarad Algéria mind bel-, mind külpolitikájában. Bumedien mint elnök azzal alapozta meg tekintélyét, hogy a függetlenségi harc katonája volt, majd amikor 1965-ben a hatalom csúcsára került, következetes — nem mindig népszerű — politikájával földhöz juttatta a szegény fellaho- kat, megindította a gyors ütemű, alaposan átgondolt iparosítást, és bevezette a kötelező oktatást. Nemzetközi politikájában antiimpe- rialista volt, elvben és tettekben szolidáris valameny- nyi függetlenségéért és szabadságáért harcoló néppel, jó kapcsolatot teremtett a szocialista országokkal, köztük hazánkkal is. Sikeres belpolitikája miatt Algéria népe a veszteség őszinte érzésével gyászolta, s az utólagos jelentések alapján mintegy kétmillió- nyian kísérték utolsó útjára. A temetés napján — az európai fül számára meglehetősen furcsa — fájdalmasan n yekergő hangú énekek zengtek föl a müez- zinek ajkán a mecsetek tornyában. Az énekeket hangszórókkal felerősítették, így az, mint a nemzeti fájdalom leple borult rá az algériai fővárosra, zokogásra késztetve a gyászolók százezreit. Bumedien nemzetközi tekintélyével függött össze az, hogy 75 ország küldött magas szintű delegációt az elhunyt elnök temetésére. Hazánkat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke képviselte, aki egy szűkkörű delegáció élén érkezett az algériai fővárosba. Államfők, áUamföhelvettesek, miniszterelnökök és miniszterek mellett sok magas rangú katona és több magán- személy érkezett a temetésre. Mikor különgépűnk megérkezett az algíri repülőtérre, elnökünk a legmagasabb szintű fogadtatásban részesült a megbízott algériai államfő részéről. Másnap reggel delegációnk a Népek Palotájában a ravatal előtt tett tisztelgéssel fejezte ki kormányunk és népünk részvétét. A külföldi delegációk tűi-
