Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-14 / 11. szám

Bánya már bánja 1> áriját a bányaiak — és főként az idősebbek —, hogy nem volt már korábban i* kövesútjuk, amely a világ­hoz kötötte volna őket, mini gyereket anyjához a köl­dökzsinór. S ami igaz, az igaz: villanyuk is csak 1964 óta van. Ha ez a két áldás előbb érkezik, talán marad az az ötven, aki máshová köl­tözött Vagy ha nem is mind az ötven, de sokan közülük itt ragadnak mindmáig. Mert bizony mondom: Somogy egyik legszebb vidéke a lipót- fai-bányai dombos, szurdokos táj. Ez még ebben a fél tél­ben is (ha fehér subát terít is ránk január, másnap már szakadozik rongyosodik a hó­suba) rögtön kitetszik: csön­des, szemet nyugtató a pano­ráma ... Megyünk végig a falun, egy lelket sem látunk. Pedig — később megtudjuk — körül­belül százharmincán élnek még Bányán. — Így délelőtt csak az öre- gebbje meg a betegebbje van idehaza — mondja a »hivata­los ember«. Bojtot Pál, aki a népfront helyi elnöke. — Most én is a «• betegebbjéhez- tartozom. Erdei munkás va­gyok, kérgezőgép kezelője. Kullancs csípett meg, s ágy­ba parancsolt a baj. Már ok­tóber óta betegszabadságon vagyok. Persze elég gyakori ez erdei embereknél: volt három ilyet is ke­Dús hajú, testes férfi. Itt született, ősei is itt nyugsza­nak a bányai temetőben. Ké­sőbb mondja valaki: a halot­takat a komák temetik Bá­nyán; ők ássák a sírt Ha ka­tolikus hal meg, Bojtor László harangoz a régi-régi, fazsin­delyes állványon függő, vé­kony hangú harangocskán, ha meg református, akkor Papp Jenő húzza a kötelet »Ej — mondják egymásnak, amikor fölcserélődnek a szerepek —, elveszed a kenyeremet!« Vicc­ként persze, hiszen ingyen csinálják. A népfrontelnök negyven- nyolc éves, felesége a bárdi­bükki gazdaságba jár, kerté­szeti dolgozó, a lányuk meg ápolónő. Egyik sincs itthon, csak az öreg szülék. Pihen- getnek, megszolgálták a nyu­galmat. Milyen falu is ez a Bánya? Látszik rögtön; mód­ban valamikor az utakhoz kö­zelebbiek után állt Hogy mostanában hol tart azt bi­zonyítja az a tény: korsze­rűsíteni kellett a boltot. Am az is való, hogy sok az idős ember. Van, aki — mint öz­vegy Pajzs Jánosné — télre behúzódik a gyerekekhez Ka­posvárra. Olyan is akad, aki hétvégi háznak használja a régi portát Arra egy példa van, hogy városi ember pihe­nőnek vásárol falusi házat: itt töltődik föl újra energiá­val. Lehet hogy ez lesz majd az általános Bányán. Korai nyoe: üdülésre termett vidék, s nem lehet véletlen, hogy a közelben van az úttörő-ván­dortábori bázis. A munkavállalói korban le­vők nagy része: Kaposvárra, mások a kadarkúti ruhaüzem­be járnak, ismét mások az állami gazdaságban vagy az erdőn falainak munkát. Busz jön reggel a dolgozókért. A többiek a íipótfai vasútállo­máson szállnak vonatra. Módi változásokról szól­tunk. Bojtor Pál két mércé­vel mér: a szellemi javak szaporodására szolgál az egyik, az anyagiakra a másik. Neki könyvei vannak. Balzac, Móricz Zsigmnnd, Lengyel József, Mikszáth Kálmán, Sa- lohov, Móra Ferenc művei sorakoznak a nyitott vitrin­ben. Wartburg áll a hátsó udvarban. deszkagarázsban. Mert — s ő jó példa erre — aki ma akarja, mindkét faj­ta gyarapodását elérheti... í^zanka Sándor portáján '■'* először az istállóra fi­figyelünk föL Nem véletlenül: hat kérdezőt »rejt«. — Másokra is jellemző ez? — Nem úgy, mint régen, amikor még fiatalabb voltam. Hetven-hetvenkét szarvas- marhát hajtott ki két-két gazda, mindig mások. Most egy »csordás« is elég a hu­szonkét állatnak. Az istálló 1936-ban épült, a ház a hatvanas években. A régi zsúpost lebontották. Az a nagy bajomi Lenin Mg. Tsz 12. sz. körbélyegzője. A bélyegző január 12-től érvénytelen. \ (41080) Értesítjük a vásárlóinkat, hogy. a ZSELIC ÁRUHÁZ élelmiszer osztálya 1979. január 15-től 17-ig, az ajándék- és ruházati osztály, illetve a cipő- és a vas-műszaki osztály 1979. január 15-től 20-ig leltárfelvétel mialt zárva tart t i (41061) tonal térképen is szerepelt, pedig akkor hét házból állott Bánya mindössze. A Czanka família sorsában a bányai múlt, jelen és jövendő fogal­mazódik: meg az idegen szá­mára. A nyolcvanötéves nagyanyó, meg Sándor bácsi és boltos felesége, dehogyis akarnak más »kisházát« vá­lasztani! De már a három lá­nyuk életútjában más életfor­Jény Sdígey Mister MacAreck ’ • üzletei FORDfTCmAiBÁBA MHÄUf « — Bocsánatot kérek, uram, és köszönöm a leckét — mis­ter Pierce felállt és a győz­tes felé nyújtotta kezét. — Nem hiszek az ön talizmán­jában, de meg kell állapíta­nom, hogy ön igazi gentle­man. Brown úr követte példáját. — Kérem, uram, semmiség. Nincs miről beszélni. Idő­sebb vagyok, tehát semmi csodálatos nincs abhan, hogy jobban uralkodom idegeimen. Minden rendben. Meghívom önöket a bárba. Vacsora előtt megiszunk egy pohár igazi polish vodkát. Ki kell hasz­nálni az alkalmat, amíg van a bárban. Másnap, amikor MacAreck űr találkozott a ■ fedélzetén sé­táló Dufay úrral, Dufay be­szélgetésre hívta. Bojtor Pál olvasott ember. — Menjetek csak, lányom! ma mutatja magát Vali és Márta kaposvári munkahely­re jár be, nekik — ha a szo­ciográfiában használatos ki­fejezéssel akarunk élni — Bá­nya már úgynevezett »alvó fa­lu«. Éva, asszonynevén Trój Béláné — most szülési sza­badságon a kadarkúti ruha­üzemből — azt tervezi, hogy az ugyancsak kadarkúti mun­kahelyen dolgozó párjával előbb »Bárd«-ra, majd Ka- darkútra költözik. — Menjetek csak, lányom! — az apa helytelenítő hang­súllyal mondja. jP ölforrósul a levegő; a x menés vagy maradás problémája ott van sok bá­nyai családban. Éva, miköz­ben a tízhetes kislánnyal fog­lalkozik, elmondja: — Tizenhét fiatal alkotja a KISZ-szervezetet A sport, az ami van: asztalitenisz, régeb­ben női foci. Aztán a lányok férjhez mennek. Színdarabo­zás utoljára 1972-ben volt Anyám á könyvtáros is, két­száz körül van a kötetek szá­ma. Az iskola 1974-ben szűnt meg, azóta a gyerekek Ka- posmérőbe járnak. Közbeszól az apa: — Az isten ege alatt vár­ják a buszt A föl sem állí­tott váró eltűnt innen... Az időnk jól elszaladt; ha kongatnának itt hétköznap, a delet már elharangozták vol­na Parolázunk, s útnak in­dulunk a kásává sárosodott hóban. Leóké Unió Parus Ismeretségünk még a tél elején kezdődött, pontosab­ban azon a napon, amikor városunkban leesett az első hó. November utolsó hetébe léptünk; az Idő tájt a hó­esés ha nem is szenzáció­számba menő esemény, még­is újdonság volt. Álltam a szoba ablakánál, néztem, és gyönyörködtem a látvány­ban. Rövid idő alatt köntöst öltöttek magukra az udvaron a fenyőfák és bokrok; a ró­zsafák bimbóban maradt ké­sei virágai hósapka alól kan­dikáltak ki, csodálkozó játé­kossággal. Akkor, ott, a hóesésben láttam meg öt először. Bá­natosan gubbasztott a terasz vaskorlátján, nyakát behúz­va, szótlanul. Lábacskáival erősen kapaszkodott, vias­kodva a meg-megújuló szél­rohamokkal. Már-már kiál­tottam volna: te bolond, bo­lond madár, hát miért ülsz ilyen konokul azon a he­lyen, ahol a leghidegebb van! Keress magadnak szélvédett helyet, hiszen annyi ilyen hely van. és csak egy röp- penés az út az enyhet adó helyig. Kiáltottam volna, de megnémított ez a csöppség, az egyszeri, a megismételhe­tetlen kontraszt látványa. Kíváncsivá tett a konok kis madár. Nem tudtam a nevét, a nemét, a fajtáját sem, de már ott és akkor barátommá fogadtam. Vajon elfogadja-e barátságomat? Izgatottan lestem, hogy ae gondosan felkötözött szalon­nadarabkát észreveszi-e. Észrevette. Az első nap még magánosán falatozgatott a jobbra-balra forgó szalon­nán, aztán hozott egy »kun­csaftot-«, majd még egyet. Most már hárman osztozkod­nak a legnagyobb békesség­ben a kis etetőjükbe kirakott elemózsián. A napraforgómagot annyi­ra megkedvelték, hogy ha elfogyott, udvarias, de hatá­rozott cvi-cvikeléssel köve­telték ... Az étkezési időket általá­ban pontosan betartják; elő­ször az »öreg« érkezik, csó­A téli hónapokban több kü­lönféle tanfolyamok is tartanak a mezőgazdasági üzemeikben. A Balatonboglári Állami Gazda­ságban jelenleg például a mű­vezetők továbbképzését tartják (január végéig), ezen ötvenen vesznek részt. A szocialista brigádok vezetőinek tovább­képzését is megszervezték; a háromnapos tanfolyamon tár­sadalmi, politikai és gazdasági jellegű feladatokat vitatnak meg. major rébe veszi a napraforgó got, félrevonul és megkezdi az étkezést, utána jön a má­sodik, majd a harmadik. A mozdulatok, a mozdulat ele­mek hajszálpontosan meg­egyezték az »öreg« mozdu­lataival A rend és a pontos­ság erős oldaluk; hogy mást ne mondjak, a következő napraforgószemért is csak sorukat kivárva mennek be az etetőbe. Nem úgy a ve­rebek! Azok egyszerre öten- hatan tolonganak, ék teleit lármát csapva, s mindent szerte-széjjel kotornak. Érdekes megfigyelni a« étkezésüket: a magot a cső­réből a lábacskái alá teszi — tüneményes gyorsasággal —, majd feltöri, és aprólékos gondossággal elfogyasztja. Mindezt utánozhatatlan ele­ganciával és bámulatos ügyességgeL Mindezeket csupán azért mondtam el mert miközben a Holdat és a Vénuszt ost­romoljuk. mi, emberek aka­ratlanul is átsiklunk a min­dennapokon. Először csak a fákat vágjuk ki, azután a fűre öntünk betonszőnyeget, azután itthagynak a mada­rak is. Mindezeket egy kicsit ta­lán a pislákoló remény is mondatta velem: a remény, hogy mégis itt maradnak ve­lünk. Hogy lesz hely az ő számukra is. Mert hát az a titokzatos parus major nem más, mint gyermekkorunk kedves énekes madara, a SZÉNCINKJE. Itt vallom be töredelme­sen, hogy ezt, sajnos, lexi­konból ollózott tudásom, va­lamint egy madarakról szóló Búvár zsebkönyv birtokában tudtam megállapítani. Mégis: ha a szalonnára száll kis ko­nok barátom, minden alka­lommal boldogan fedezem föl a jobbra-balra forgó ma­nökenben a parus majort, szép fekete fejével, olajzöld felöltőjével, amely alul kén­sárgában fejeződik be. ö hát az a titokzatos parus major, a széncinke. Kerner Tibor Hét héten át mintegy 35 nö­vényvédő betanított munkás vesz részt továbbképzésen. Mintegy 35 szakmunkásjelölt a szakközépiskolában tanul; ők január végén vizsgáznak, s kertészeti szamunkásbizomyít- ványt kapnak. Az említetteken kívül terv­szerűen folyik a párt- és tő- megszervezet; oktatás is. 12 he­lyen szakszervezeti, 8 helyen párt-, és öt helyen KlSZ-okta- tást tartanak a gazdaságban. Téli tanfolyamok a gazdaságban — Tudja, aram — mondta, amikor mindketten leültek az egyik fülkében —, nem va­gyok babonás, de valóban nem tudom, mit gondoljak az ön talizmánjáról Ha nem lennék a dolog tanúja, amelyet ne­héz elhinni, még ha a leg­jobb barátom mesélné is, az Egyesült Államok legnagyobb hazudozójának vélném. — Igaza van, uram — egye­zett bele mister MacAreck. — Sokszor én magam sem ér­tem, de már oly sokszor ki­próbáltam ezt a talizmánt — és sohasem csalódtam benne —, hogy ma már hiszek a zöld üvegben rejtőző bűvös erőben. — Tulajdonképpen erről van szó. Egy nagy kéréssel for­dulok önhöz. Nagyon fontos ügy megoldása előtt állok. A döntésemtől függ, hogy kere­sek-e, vagy nagyon komoly összeget veszítek. Tudom, hogy ostobaság, de nem tud­ná nekem kölcsönözni a gyű­rűt néhány órára? Ügy sze­retnék állást foglalni, amikor kezemen a talizmán. — Szíves örömest szolgála- latára állok. Akár holnap is önnél lehet Ma nincs szán­dékomban pókerezni. És nem adok semmiféle diszpozíciót az ügynökömnek, fgy hát e néhány óráig nyugodtan élhe­tek a talizmánom nélkül is. Nagyon örülnék, ha a gyűrő ereje segítene önnek a helyes döntésben. Levette a gyűrűt az ujjá­ról és átnyújtotta Dufay úr­nak, aki azonnal az ujjara húzta és megköszönte a bará­ti szolgálatot Amikor Dufay úr elköszönt, mister MacAreck visszament kabinjába, és a hajóinasért csöngetett, aki rögtön megje­lent. — Egy kérésem lenne — mondja a kabin tulajdonosa egy százdolláros bankjeggyel játszadozva. — Szolgálatára, méltóságos uram — a hajóinas tekintete rátapadt a bankjegyre. — Az ügy kissé kényes és szigorúan diszkréten kell ke­zelni. — Ez természetes. — A ha- jóinás majdnem biztos volt már benne, hogy nem vélet­lenül került az ír úr kezébe a százdolláros. — A 63-as kabinban bizo­nyos Dufay űr lakik. — Tudom, ismerem Dufay urat — mondta. — Szóval csak egy apró­ságról van szó, ami hallatla­nul fontos számomra Feltéte­lezem, hogy Dufay űr ma meglátogatja a hajó ékszeré­szét, és megmutat neki egy tárgyát. Egy ékszert. Szeret­nék biztos lenni abban, hogy Dufay úr volt-e az ékszerész­nél Semmi többet. — Ez valóban semmiség. Természetesen vendégeink titka számunkra szent, de az, amit ön szeretne tudni, egy­általán nem titok. Hiszen vé­letlenül is észrevehetőm, hogy az az úr éppen az ékszerész­hez megy. — Fontos, hogy észrevegye. A többi nem érdekeL A költ­ségekre. — A bankjegy vil­lámgyorsan eltűnt a hajóinas kezében, aki megígérte, hogy elintézi az ügyet, és azonnal eltűnt a kabinból. Délután a hajóinas diszk­réten. közeledett MacAreck úrhoz. Egy px>hár ital felszol­gálásának leple alatt súgta: — Dufay úr Két órával ez­előtt meglátogatta az éksze­részt. Megmutatta neki a zöldköves gyűrűi Az, éksze­rész biztosította, hogy soha .életében nem látott mégolyán szép zöld gyémántot. Csiszo­lás után kétszázötvenezer dol­lárt ér, ha nem többet — Nagyon köszönöm — mister MacAreck láthatóan örült a hírnék, és egy má­sik százas is eltűnt a hajóinas markáhan. (Folytatjuk) .iij ?.i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents