Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-14 / 11. szám

30 éves „Bz iparos ifjúság joga 55 „Nincs többé tanonc, csak ipari tanuló«; »Az ipa­ros. ifjúság joga« — harminc esztendeje ilyen és ehhez ha­sonló címekkel üdvözölte a korabeli sajtó terjedelmes cikkekben a tényt. Az or­szággyűlés 1949. január 14-én — Kossá István iparügyi mi­niszter előterjesztésére — megszavazta az iparos- és a kereskedőtanulókról alkotott 4. törvényt, . amely véget ve­tett a tanoncok korábbi ki­szolgáltatottságának, rendezte a szakmai tanulás körülmé­nyeit, a munkáltatók és a ta­nulók kapcsolatát, kölcsönös jogait és kötelezettségeit. Ez a törvény írta elő elő­ször, hogy 14 évesnél fiata­labb tanulókat nem szabad szerződtetni, és úttörő jelen­tőségű volt abban is, hogv is­kolai végzettséghez kötötte a szakmunkásképzést. A többi között kimondta, hogy a szak­mához nem tartozó munkával tilos foglalkoztatni az ipari tanulókat A fiatalok nem munkaviszonyba kerültek a munkáltatóval, hanem tanulói viszonyba. Iskoláztatásuk in­gyenessé vált, a rászorulók részére tanú lóotthorvok létesí­tését írta elő a törvény. Ami azonnal kitűnik a há­rom évtizeddel ezelőtt életbe lépett törvény rövid ismerte­téséből, az, hogy mindenek­előtt űj társadalmi felfogást tükrözött A tanonc szónak az ipari tanulóval való föl­váltása aligha tekinthető for­mális újításnak; nem az eti­mológiai értékű változtatást, hanem a szocialista munkás- osztály fölnevelésének fon­tosságát tükrözte. Persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy alig néhány év- , vei a felszabadulás után hiá­nyoztak még az anyagi ala­pok, a törvény ennek függvé­nyében a szociális jogok ki- szélesítésében jelentett nagy előrelépést. Azóta a szakmunkásképzés megért egy-két jelentős tar­talmi változást. Az élet köve­telményeihez igazodva kez­detben különféle újabb és űjabb jogszabályokkal —több százzal — egészítették ki a régi rendelkezéseket Aztán amikor kiderült, hogy ez az út járhatatlan már, a Munka­ügyi Minisztérium előkészüle­teket tett a szakmunkáskép­zés korszerűsítésére. Ugyanis bebizonyosodott, hogy a tanu­lóképzés túlságosan szakoso­dott, az úgynevezett rokon szakmákban alapszakmai kép­zés feltételeit teremtették meg. A legjelentősebb változás már ebből az évtizedből kel­teződik. Az 1972-es oktatáspo­litikai párthatározat nyomán meggyorsult a szakmunkás- képzés korszerűsítése. Ma már a szakmunkásképzés szerves része a középfokú oktatás­nak, nem zsákutca-típusú az iskola, mint volt korábban. E »nyitottság« haszna föl- becsülhetetlen. Mert gondol­juk csak meg: a szakmunkás- képzőintézetibe iratlrozók 80 —82 százaléka fizikai dolgo­zók gyermeke, és évről évre ők képviselik a általános is­kolát befejezők létszámának a felét. Az ő számukra a szak­munkásképzés reformja óta ez az iskolatípus a továbbtanu­lás biztos és biztató eszköze lett. Jó leírni, hogy sokan to­vábbtanulnak a három év el­telte után. Az Oktatási Mi­nisztérium adatai szerint 15— 20 százalékuk iratkozik be va­lamelyik érettségit adó isko­lába. Egyéni és társadalmi haszon ez, hiszen gyarapszik az érettségivel rendelkező munkások száma. Az sem rit­ka, ha valaki szakmunkás­képző iskolával a háta mögött egyetemre, főiskolára kerüL A honi szakmunkásképzés szép hagyományokkal és e red mén vek kel dicsekedhet. Három évtized alatt fölnevel­te napjaink munkásosztályá­nak derékhadát: több mint egymiUió szakmunkást bocsá­tottak' ki az iskolapadokból. Ez idő szerint 160 ezer fia­talt képeznek hazánk szak­munkásképző intézeteiben. A szakma fogásait iskolai és vállalati tanműhelyekben sa­játítják el a tanulók, a vál­lalatokat ugyanis kötelezik rá, hogy ilyen létesítményeket hozzanak létre. Sajnos még nem mindenütt teremtették meg ennek a feltételeit Ám az idő halad, s előbb-utóbb mindegyiket ráviszi a kény­szer, mert különben nem kap szakmunkás j elöl tét Van demográfiai hul­lámvölgy is. És sajnos, csök­ken egyes szakmák iránt az érdeklődés. A betöltetlen űrt megérezzük valamennyien. Üjabb és újabb korszerűsíté­sekre van tehát szükség a szakmunkásképző iskolák fa­lai közt Igazodva a harminc éve kiadott törvény szellemé­hez. .. r. Gy. Elég lesz a tüzelő a lűtési idényre A szállítási elmaradások mi­att valamivel kisebb készlet­tel kezdte az évet a tüzeló- kereskedelem, mint legutóbb: a telepeken tárolt csaknem negyedmillió tonnányi, 20—22 napi forgalomhoz elegendő, szilárd fűtőanyag azonban így is zavartalan átmenetet biz­tosított A most már folya­matos szállítások és a külön­böző intézkedések a fűtési idény második félidejére is lehetővé teszik a zavartalan tüzelőellátást. A Belkereskedelmi Minisz­tériumban elmondták, hogy az 1978—79. évi fűtési idény hátralévő részére, gyakorlati­lag az első negyedévre, már megvan a lakosság tüzelője. A Magyar Szénbányászati Tröszttel megkötött szerződé­sek alapján az év első három hónapjában 1,1 millió tonna szenet és brikettet adnak a bá­nyászok, s a tavalyinál 25 százalékkal, 50 ezer tonnával több tűzifát kap a kereske­delem. Várják a már megren­delt importsz-encket is. Szervizállomás épül Költségek és alkatrészek Nemigen divat már a nagy téli gépjavítás. Kevés gazdaság engedheti meg magának, hogy egesz évben ne ellenőrizze, ja­vítja és gondozza a gépeket. Az őszi munkák befejeztével, a tavaszi kampány előtt azon­ban nagyobb a sürgésforgás a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok gépműhelyeiben. Olajos kezű szerelők, szabad­ságról visszatért traktorveze­tők szorgoskodnak szétszerelt gépek körül. A hosszú pihenő kiválóan alkalmas az apróbb- nagyobb javítások, felújítások elvégzésére, a tüzetes műszaki felülvizsgálatra. »Költségcsökkentő tényező« a jól fölszerelt javítóműhely — így vélekedik a somogysárdi termelőszövetkezet elnöke is. — Februárban üzembe állít­juk az új szervizműhelyünket, ahol majd a megelőző karban­tartásokat elvégezhetjük — Eredményes év után Hogyan tovább * Egy fiatal, mindenáron bizonyítani, győzni akaró csapat számára különösen fontos, hogy már a meccs első perceiben gólt rúgjon. Nem véletlenül hangsúlyozzák a sporttudósí­tók, hogy ettől a góltól függhet az egész mérkőzés sorsa. A batéi tsz-ben 1975 végén — sorozatos vereségek után — futott pályára az újjászervezett »csapat*. Minden eddi­ginél szorgalmasabban edzettek, új taktikát dolgoztak ki; nagy akarattal küzdöttek, Helső mérkőzésüket« mégis el­vesztették .., Körmendi Ottó tsz-elnök ma is elkomorodik, ha az 1976-os évről beszél. » Min­dent megtettünk. Amire ad­dig nem volt példa, a szán­tásokat ősszel és jó minőség­ben elvégeztük, emeltük a műtrágyaadagot megjavítot­tuk az állatok takarmányozá­sát... Tény, hogy 1976 idő­járása valamennyi üzemet próbára tette, az eredmények majd mindenütt elmaradtak a várttól, mégis ez akkor ne­künk semmiféle »igazolást«, vagy vigaszt nem adott A tagság és persze a szakigaz­gatási szervek bizalmatlansá­ga csak fokozódott és végül már mi sem voltunk benne biztosak, hogy jó úton indul­tunk-e, hogy egyáltalán ké­pesek leszünk-e valaha is kimozdulni a kátyúból.« Az elnöki szoba falán ak­kor már ott sorakoztak a grafikonok, amelyek a gaz­daság eredményei mellett a megyei és az országos átlag eredményeket jelölték. Befejeződött az Idei év má- aodük hete: eltelt tizenegy munkanap. Az utóbbi haton már nemcsak az évkezdéssel foglalkozó hírek láttak napvi­lágot: több szó esett a hosszabb távú feladatokról is. Az év má­sodik hetére még jutott a zord télből, de ízelítőt kaptunk — sok hét után először — a ra­gyogó napsütésből is. A verő­fényben nemcsak a csúszós, la­tyakos utak száradtok gyorsan, hanem engedett a föld fagya is. Néhány mezőgazdasági üzem­ben ezt arra használták föl, hogy folytassák a mélyszántást- A földékről egyébként már a tavasz előkészítését is jelentő hírek érkeznek: Fonyód kör­nyékén megkezdték a műtrá­gya szórását — a hó nélküli hidegtől szenvedő őszi kalászo­sokra. A megye valamennyi szőlő- és gyümölcstermesztő nagyüzemében végzik a met­széseket. A Balatonboglári Ál­lami Gazdaságban, ezt a nehéz munkát »okos« gépek könnyí­tik meg. Munkaidőn túl is világítanak a tsz-ek irodáinak ablakai: ké­szül a múlt év munkáját érté­kelő zárszámadás. Kihirdetését a hónap végére, a jövő hónap elejére tervezik. Ezeken a köz­gyűléseken — az idén már má­sodszor — az idei év terveit is elfogadja a tagság. A tervké­szítés — a lehetőségek és az igények számba vétele — min­dig nagy felelősséggel járó te­vékenység. Ebben az évben különösen az, hiszen szigorúbb feltételek között kell gazdál­kodniuk a mezőgazdasági üze­meknek — éppúgy, mint az ipari vállalatoknak. Most kell megkeresni azokat az üzemi ösztönzőket, amelyek nemcsak a termelés növelésében teszik fokozottan érdekeltté a mun­kásokat és a vezetőket, hanem a minőség javításában, az ön­költség csökkentésében is. A párt Központi Bizottságá­nak december 6-i ülésén ho­zott határozata és a megyei pártbizottságnak az idei fel­adatokról szóló, december 18-i határozata világosan leszögezi, hogy a jelen gazdasági feltéte­lei között milyen irányban és milyen körülmények között fejlődhet tovább a gazdaság, melyek a legfontosabb felada­tok. Arra azonban, hogy a munkahelyeken, az üzemekben miként, milyen módszerrel le­het csökkenteni a készleteket, az önköltséget, javítani a ter­mék gazdaságosságát, nem ad­tak — nem is adhattak — min­denütt használható receptet. Megkeresni a lehetőséget a munkahelyen kell. A gazdálkodási egységek befolyásolásának egyik módja a bankhitel. A Magyar Nemze­ti Bank Somogy megyei Igaz­gatóságának pénteki munkaér­tekezletén egyebek mellett ar­ról volt szó, hogy a bank ool- gozói miként szolgálhatják eredményesen a gazdaságpoli­tikai célok valóra váltását Itt hangsúlyozták azt is, hogy 1979 már a következő tervidőszakra való fölkészülés éve, s a bank dolgozóinak munkáját minősí­ti, hogy miként tudták a nép­gazdaság igényeinek megfele­lően befolyásolni — a rendel­kezésükre álló eszközökkel — a gazdasági egységek tevé­kenységét. Hitelekről, mégpedig lakos­sági hitelekről volt sző azon a pénteki tanácskozáson, ame­lyen az OTP megyei igazgató­ságának múlt évi munkáját ér­tékelte dr. Szirmai Jenő vezér- igazgató, a megye vezetőivel, és döntöttek az idei tenniva­lókról. Egy fontos intézmény — a Somogy megyei Köjál — mun­káját értékelte keddi ülésén a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. A testület eredmé­nyesnek ítélte ennek az egész­ségügyi intézménynek a tevé­kenységét Az itt dolgozó embe­rek nélkülözhetetlen munkájá­ról — szerencsére — az idei té­len kevés szó esett a nyilvá­nosság előtt. A közegészség- ügy dolgozót tulajdonképpen akikor dolgoznak jól, ha tevé­kenységükről nem tud a köz­vélemény. Mert munkájuk eredménye egy termjszetes ál­lapot: az egészséges, az embet számára normáli feltételeket oiztosító környezet. Dr. Kcrcza Imr* Ma a batéi vonal több gra-i fikonon elérte már a másik kettőt, sőt néhol föléje is emelkedett. A gazdaságban járó vendégek ma már egy­behangzóan az új vezetőség megváltozott szemléletének ékes bizonyítékát látják ezek­ben a meredeken emelkedő vonalakban. 1976 végén még inkább csak szánalmat kel­tettek a színes vonalak. »Hát bizony, van még mit tenne­tek«. »A 77-es évet az addiginál is szigorúbb fegyelemmel, már-már kínosan »zsugori« költséggazdálkodással, komor hangulatban kezdtük. Végre az aratásnál elérkezett az el­ső várva várt siker«. Sokan nem akarták elhinni, mikor a jelentésekben azt olvasták, hogy az előző évek termés­átlagának majdnem a kétsze­resét takarítják be a batéi határban. Azután ősszel, a gazdaság történetében elő­ször, ötven mázsán felüli át­lagtermést értek el kukoricá­ból. Tavaly tartani tudták ezt a szintet, búzából 43, kukori­cából majd 50 mázsát takarí­tottak be hektáronként Az év legnagyobb öröme mégis az volt, hogy végre az állat- tenyésztésben Is kezdett ka­matozni a három évi munka. A tejtermelést 30 százalékkal növelték, így aztán a grafikon lapjának tetejét meg kellett toldani,., Végül is most a zárszám­adáson jó évet zárnak; min­den téren gyarapodott a gaz­daság, ledolgozták korábbi hátrányukat. (Apróság, hogy tavaly már az idei évre ese­dékes hiteltörlesztéseikből is fizettek vissza, jól példázza azonban, hogy a gazdaság egyensúlya ma már szilárd.) Látszólag most már köny- nyű az irányítók dolga, hi­szen »sínen vannak« ... Va­lójóban a neheze csak most jön. Az elnök szerint ugyanis: ami mai adottságaik, eszköz­ellátásuk és nem utolsósor­ban költségszintjük mellett elérhető, azt elértéle Az eddigi lépések csaknem magától érthetődőek voltak, hiszen »csupán« a korszerű termelés alapfeltételeit kellett megteremteniük. Annál ne­hezebb — és izgalmasabb — kérdés a »hogyan tovább«. Kézenfekvőnek látszik, hogy tovább növeljék a növényter­mesztés hozamait, csakhogy ez aligha volna lehetséges a költségek gyors emelkedése nélkül. Könnyen lehet, hogy a 60 mázsa kukorica valójá­ban rosszabb eredményt ad­na, mint a mai olcsón elő­állított 50. A mai eszközelláiottságol számottevően javítani — új létesítményeket építeni, »szu­per gépeket« venni — kész­ben erőt meghaladó, részben túl kockázatos vállalkozás lenne ... Marad tehát a har­madik lehetőség: ót kell ala­kítani az adottságokat, vagy az eddiginél jobban kell al­kalmazkodni hozzájuk. 3300 hektáros területük egy har­mada jórészt »haszontalan« gyep. »El kell érünk, hogy a 3300 hektárra számolt termelési értéket ne 2200 hektáron kell­jen előteremtenünk. Fejlődé­sünk kulcskérdése a gyep­hasznosítás«. A dimbes-dombos — más módon művelhetetlen — ré­tek jó füvet adhatnának több száz húsmarhának. E téren a zselici gazdaságok közös hús- marhaprogramja hozhat megoldást... A Kapos folyó mentén hú­zódó földeknek még húszegy­néhány éve is jó hírük volt, utána azonban nagy részük elmocsarasodott, zsombékos nádassá vadult. Egy darabját ugyan nagy erőfeszítésekkel már az előző egy-két évben is bevetették — tudva, hogy az esetleges talajvíz miatt ez csak afféle »dupla vagy sem­mi« játék. Az idén végre a gazdaság területéig jutnak a vízrendezők. Ehhez az állami beruházáshoz kapcsolódik sa­ját talajjavító programjuk, amelynek eredményeként 4- 500 hektárnyi jó minőségű földdel gazdagodnak. A harmadik feladat, ame­lyet célul tűztek ki: folyama­tos elfoglaltságot biztosítani dolgozóiknak. A férfiak fog­lalkoztatását már jórészt megoldották. Nem így az, asszonyokét, akikre tehát többszörösen hat a város »szí­vó hatása«. Most kaposvári nagyüzemekkel tárgyalnak egy »bedolgozó mini üzem« kölcsönösen előnyös létreho­zásáról. •Az emberekkel beszélgetve is jól érzékelhető a gazdaság átalakulása. Múltkor azzal álltak elő, hogy csináljunk összejövetelt a gyes-en levő kismamáknak, azután valaki javasolta, hogy nálunk is le­gyen mikulásünnepély a gye­rekeknek, minap pedig egy idős tsz-tag szóvá tette, hogy a nyugdíjba vonulás ne csu­pán egy személyi karton le­zárását jelentse ... Egyre többen szeretnének üdülni... Csupa jogos — és mindannyi­szor teljesített — kívánság, amely azonban aligha jutott volna eszébe néhány éve bárki­nek is. Akkor mindenkit csak az foglalkoztatott, tud-e abban a hónapban fizetni a tsz. Ma ennél mi sem természetesebb. Igaz, azelőtt a mi legkisebb gondunk is nagyobb volt an­nál, hogy mikulásünnepélyt szervezzünk«. A batéi tsz tagsága az eredményes év után. megújult önbizalommal várja a ta­vaszt. B. F. mondja. — Jelenleg még az éuítés folyik, de a szerviz mű­ködésének menetrendjét már kidolgozta a műhely közössége. — Nem csekély beruházás egy új, korszerűen fölszerelt szervizállomás. A már megle­vő és jól ellátott javítóműhely mellett vajon mi indokolja építését? — Az alkatrészmeghibáso­dásnak csökkennie kell, ez az új évben fokozott jelentőségűvé vált a számunkra. Ezt pedig csak a megelőző karbantartá­sokkal érhetjük el. A szerviz tehát ily módon költségcsök­kentő beruházássá válik: ész­szerűbben hasznosítjuk gépe­inket. Még bőven van idő a szervizt indulásáig, de a műhely dolgo­zói közül már van aki elvégez­te a szerviz működtetéséhez szükséges tanfolyamok Az új igényeknek megfelelő szakem­ber biztosítása egyébként ki­sebb gond, hiszen, ezeket a megelőző javításokat, szemlé­ket eddig is el kellett végezni —kevésbé jó körülmények kö­zött. Gyakorlati tapasztalatok­ra támaszkodhatnak tehát. Az űj műhelynek azonban más előnye is van: .megépítésé­vel fedél alatt tárolhatják az értékesebb munka- és erőgé­peket. Nem mellékes, hogy az egyenként is millióklba kerülő nagygépek a sáros, fagyott ud­varon, az időjárás változásai­nak kitéve, vagy biztonságos helyen várják ki, amíg mun­kára használják őket. Az elnök és a gépműhely vezetőjének véleménye egybehangzó: a fe­dett tárolás nemcsak egy gép üzemóráinak számát növelheti, hanem jelentősen befolyásolja az üzembiztonságot is. Ez utóbbi talán a fontosabb, ha figyelembe vesszük, hogy a kampánymunkák idején mi­lyen súlyos veszteségeket okoz­hat egy-egy — esetleg meg­előzhető — hiba miatti kiesés. És itt már zárul a gazdaság műszaki szolgáltatásainak 'kö­re. A hamarosan induló szer­viz munkája folyamatos lesz, haszna pedig a bizonyára csök­kenő évközi javításokban »csa­pódik le«. Azaz a már említett üzembiztonságban. Mintegy 50 millió forintot érnek a somogysárdi termelő- 'szövetkezet gépel A szállító és egyéb járművekkel együtt ez az összeg eléri a 70 millió fo­rintot. Bár az egy hektárra eső gépesítettséget tekintve a so­mogysárdi gazdaság a kevésbé fölszereltek közé tartozik, ez az összeg mégis jelentős. Az új szemlélet, a fokozott odafigye­lés, a megelőzés ha csak ezre­lékeikben »fízetődik is ki«, je­lentős pénzösszeg megtakarítá­sát eredményezheti. Somogy- sárdon is tudják: nemcsak az a fontos, mennyit termelünk, hanem az is, hogy mennyiért. S ez utóbbi nem a természet­től, hanem a közös célért tevé­kenykedő emberek munkájá­tól függ, B. A.

Next

/
Thumbnails
Contents