Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-11 / 8. szám

Kambodzsa teljesen füszabadolt (WgtaOh az 1. oldalról) Sdhenak föllépése és meg­nyilatkozása, & január 8-án •Pekingben elhangzott beszéde nem felel meg Kambodzsa helyzetének, és csalódással tölti el az ország népét — ál­lapította meg a nemzeti egy­ségfront hírügynöksége, s hozr záfúzte: Sziltanuk mindössze annyit mondott, hogy a Pol Pót—leng Sary-kiikk fölszá­molta »az emberi jogokat« Kambodzsában. — Ez a meg­közelítés túlhaladott — álla­pította meg az SPK. Nem csak egyszerűen »az emberi jogok megszüntetéséről volt szó ugyanis, hanem a népirtásról, a társadalom legszélesebb réte­geivel szemben, amit egyéb­ként a viiágközvélemény egy­behangzóan el is ítélt. A nemzetközi reakció és cinkosai vereségük után is igyekeznek beavatkozni Kam­bodzsa belügyeibe. Nyomást gyakoroltak a Biztonsági Ta­nácsra, hogy sürgős ülésen hallgassa meg a Pol Pot-Ieng Sary-csoport képviselőjét, aki egy, a nép által megdöntött kormány nevében beszél. A Pol Pot-Ieng Sary rezsim totális összeomlásának újabb jeleként a Bangkok Post cí­mű thaiföldi lap szerdán megerősítette, hogy leng Sary volt külügyminiszter és mi­niszterelnök-helyettes politi­kai menedékjogért folyamo­dott a thaiföldi hatóságokhoz. Kriangszak Csamanand thaiföldi miniszterelnök szer­dán sajtóértekezleten közöl­te: »Az, hogy egy országban milyen fordulat történik, az illető ország belügye. Nem tartjuk szükségesnek a be­avatkozást; folytatjuk politi­kánkat, amelynek neve: sem­legesség«. Upa'dit Pancsarijangkhun thaiföldi külügyminiszter új­ságíróknak kijelentette, hogy leng Sary »rövid tartózkodás­ra« kap engedélyt Thaiföl­dén, csak arra az időre, amíg egy harmadik ország be nem fogadja. A nyugati hírügynökségek Bangkokból keltezett és »thaiföldi felderítési adatok­ra« hivatkozó jelentései arról számolnak be, hogy a bukott rendszer fegyveres erőinek maradványai a thaiföldi ha­tár felé menekülve szórványos és rendszertelen ellenállást tanúsítanak a forradalmi had­Zubbonygomb-diplomácia Sohasem értettem egyet azokkal a lépten-nyomon hangoztatott megállapítások­kal, melyek szerint a kínai emberek öltözködése az or­szág közéletének sivárságát jelképezi. Igaz ugyan, hogy a pekingi divat ma még meg­lehetősen egyhangú, s a mo­delleket Chanel dekoratív lapjai helyett inkább Mao exelnök fotográfiáiról kop­pintották le a kínai szabá­szok, csakhogy ez az Unifor­mis variálható. És mit tesz a véletlen? A komor Hua el­nök rendszeresen nyakig be- gombolt zubbonyban jelenik meg a nyilvánosság előtt, míg helyettesének, Teng Hsziao-pingnek a ruhájáról mintha hiányozna a legfel­ső gomb: általában csupasz nyaka fölött villogtatja lao- csei mosolyát, ö — főnöké­vel ellentétben — bizonyára fülledtnek érzi a levegőt. Talán nemcsak konkrét érte­lemben. S vajon hogyan vélekedik a nagy falon túl élő két »di­vatdiktátor* arról az új ta- cepaóról, amely kedd reggel óta olvasható a Tienanmen téren? Az ismeretlen szerző ugyanis nem mást követel, mint az öltözködés, a ruha­választás szabadságát. Tehát nem egyszerűen a be- vagy kigombolkozás jogát, hanem a farmernadrág, a maxi és a mini, az áttetsző blúz és a bikini viselésének lehetősé­gét. Vagyis: imperialista és »szociálimperialista« csőké- vények rehabilitálását, a kis­polgári komformizmus meg­nyilvánulásainak újjáéleszté­sét, a tények lemezteleníté- sél... Lehetséges, hogy Teng zubbonyának lezseren lefity- tyedö gallérja jelentette a »ruhakampány« nyitányát? S talán a kínai konfekcióipar­ban is kiadják nemsokára — »Virágozzék száz virág!* — jelszóval — az újítást? Vajon a kimonóminták jönnek-e di­vatba, vagy a csillagos-sávo­sak? Netalán fölébred a kí­nai művészet hagyományos, a kulturális forradalom ide­jén száműzött sárga sárká­nya? Feleletet minderre bizo­nyosan nem a két rivális »divatdiktátor* gallérjának legfelső zubbonygombja ad. U A. Tovább gyűrűzik a botrány Japánban tovább gyűrűznek az amerikai Grumman repü­lőgépgyár megvesztegetési botrányának hullámai. Tokiói újságok washingtoni tudósítói­nak magánnyomozásai ráte- 1-elték a gyanút a kormányzó Liberális Demokrata Párt számos ismert és befolyásos személyiségére. Szenzáció erejével és politikai bomba­ként hatott az a közlés, mely szerint a‘z E—2c »sólyomszem« típusú katonai földerítő repü­lőgép megvásárlásában szere­pet játszott, közreműködéséért esetleg pénzt kapott Fukuda Takeo és Kisi Noboszuke volt miniszterelnök, Nakaszone Jaszuhiro és Macuno Raizo, a nemzetvédelmi hivatal két korábbi vezérigazgatója, vala­mint Szaeki Kiicsi, a hadügyi intézet volt elnöke. Nakaszone egyéb Iránt nemrégiben még az LDP vég­rehajtó tanácsa elnöki tisztét töltötte be, s annak idején. — állítólag belekeveredett a Lockheed-botrányba is. A megnevezett személyek azonnal a televízió nyilvános­sága előtt mindent cáfoltak és tagadtak. A politikai kedélye­ket még inkább fölborzolták azok a jelentések, amelyek szerint a katonai gépek Japán elhelyezésében a Grumman- cég helyi tanácsadójaként közreműködött a Newsweek című amerikai hetilap egyik volt szerkesztője. Sürgős tanácskozás Madridban Sürgős tanácskozást tartott Adolfo Suraez spanyol kor­mányfő közvetlen munkatár­saival; a legfelsőbb bíróság egyik bírájának keddi meg­gyilkolása után kialakult hely­zetet és a szükséges intézke­déseket tanulmányozták. Üjabb jelentések szeript a 67 éves Miguel Cruz Cuencát két halálos lövés érte, az egyik golyó halántékába, a másik szívébe hatolt, sereggel smembcn. A határra érkezve a Pol Pót-féle kato­nák átadják fegyvereiket a thaiföldi hatóságoknak. Heng Samrin, a kambodzsai népi forradalmi tanács elnö­ke rádióbeszédében közölte: a kormány »Kambodzsa egész területét ellenőrzése alatt tartja«. Szavait lényegében megerősítette a New Yorkban tartózkodó volt kambodzsai államfő, Norodom Szihanuk herceg is, aki a megdöntött rendszer érdekében igyekszik kieszközölni a Biztonsági Ta­nács összehívását. Szihanuk közölte azt is, hogy az űj kor­mány ellenőrzi az országot, annak közforgalmi és vízi út­jait WflSHftfpjC ismertette álláspontját As Egyesült Államok ked­den továbbította Izraelnek az egyiptomi kormány legújabb álláspontját a tárgyalások fel­újításának lehetőségéről. Sá­muel Lewis, az Egyesült Ál­lamok izraeli nagykövete tá­jékoztatta Mose Dajan kül­ügyminisztert annak a levél­nek a részleteiről, amelyet Musztafa . Khalil egyiptomi miniszterelnök küldött Vance amerikai külügyminiszternek. A jeruzsálemi megbeszélés­ről ugyan semmit sem közöl­tek, de hitelt érdemlő forrás szerint a kétoldalú megbeszé­lések folytatásának lehetősége mindenesetre felvetődött. Dajan szerdán tájékoztatta az egyiptomi álláspontról Be­gin kormányfőt, s a témát a kabinet vasárnapi rendes ülé­sén is megvizsgálják. Washington Cyrus Vance aggódik * James Reston interjúja az amerikai külügyminiszterrel Otaxéa a gyémánt körül (ti.) Cyrus Vance amerikai kül­ügyminisztert aggasztja a szovjet—amerikai viszony ala­kulása, a SALT-megállapodás elhúzódása. Vance szerint Washington nem sokat tehet Iránban, a Közel-Keleten pe­dig csökkennek a kompro­misszum esélyei. James Reston, a The New York Times vezető publicis­tája számolt be szerdán a lapban az amerikai diplomá­cia vezetőjével folytatott be- szélgetésérőL Eszerint Vance- ot »aggasztja« az amerikai törvényhozásban és a közvé­leményben kialakuló »szovjet­ellenes hangulat«. Nem azért vállalta el tisztségét, hogy a hidegháború újjáéledésének legyen részese és »már hol­nap« lemondana, ha úgy lát­ná, hogy a hidegháború irá­nyába haladnak a dolgok — ezt hangoztatta a külügymi­niszter. Vance azt mondotta, hogy a Szovjetuniónak ugyan­azokat a kereskedelmi ked­vezményeket kellett megadni, amelyeket a törvényhozás — valószínűleg — Kínának fog biztosítani. A miniszter álta­lában azt tekinti feladatának, hogy az amerikai politika »egyenlően« kezelje a Szov­jetuniót és Kínát — bár sem­mi nem lehet fontosabb, még Kínát is beleértve, minthogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió áthidalja ellenté­teit Vance síkraszállt azért, hogy aláírják és törvénybe Iktassák az új SALT-szerződést Külö­nösen fontosnak tartja Leo- nyid Brezsnyev látogatását — nemcsak a szerződés aláírá­sára, hanem azért is, hogy Carter elnökkel megtárgyal­hassák a vitás kérdéseket Az amerikai külügyminisz­ter véleménye szerint Iránban olyan társadalmi, vallási problémákról van szó, ame­lyeket Washington nem old­hat meg. Vance borúlátóan beszélt az izraeli—egyiptomi különalkuról, a közel-keleti kompromisszum távlatairól. — Minél tovább vitatkozik Szádot és Begin, a Camp David-i megállapodás részle­teiről, annál inkább csökken az esély a megállapodásra — hangoztatta. Reston egyébként közvetet­ten, szó szerinti idézet nélkül gondolatait A megfigyelők tolmácsolta a külügyminiszter feltűnőnek tartják, hogy az egyébként rendkívüli óvatos­ságáról, mértéktartásáról is­mert külügyminiszter nyíltan, a legbefolyásosabb lapban fe­jezte ki kételyeit az ameri­kai politika bizonyos vonat­kozásai miatt Az öregúr birodalma A világ legnagyobb gyé­mántcége a dél-afrikai De Beers Consolidated Mine3 Ltd. Ez a színesbörúek fillé­res munkáján alapuló, több mint százéves bányatársaság 1977-ben hétszáztizenhat- millió dollár tiszta profitot vágott zsebre. A társaság > londoni kereskedelmi köz­pontja, angol nyelvű rövidí­tésével a CSŐ (Central Sel­ling Organization. = Köz­ponti Értékesítési Hálózat) uralja a világkereskedelem nyolcvan százalékát — igaz, még a csiszolás előtti sza­kaszban, tehát »csak« a ki­bányászott nyersgyémánt frontján. A CSŐ 1977-ben kétezer- hétszázmillió dollár értékű követ adott el. Ez annyit je­lent, hogy 1976 óta a cég ke­reskedelmi forgalma har­minchárom százalékkal (!) emelkedett A szakma sáncai Ami a lényeget — a tisz­ta profitot — illeti, a De Beers haszna egy esztendő alatt, vagyis 1977-től 1978-ig harmincegy százalékkal nőtt Mondanunk sem kell, hogy ezek a fantasztikus számok a tőkésvilágban más területe­ken enyhén 'szólva ismeret­lenek, különösen egy olyan időszakban, amelyre épp a krízisjelek jellemzőek. A De Beers egyébként • piac említett fölhígulását a saját érdekei elleni támadás­nak minősítette, és megtette az ellenintézkedéseket A kí­vülről betörő profitéhes kon- kurrencia azzal fenyegette a céget, hogy kicsúszik a ke­zéből a piac minden vonat­kozásával (tehát nemcsak az árakkal, hanem a szokás­joggal is) kapcsolatos szinte diktátori hatalom is ... Mit tett erre a De Beers? Mivel a nyersgyémánt nagy része az ő dél-afrikai bá­nyájából származik, olyan felárakkal támadott — 1978 augusztusában például a gyé- máhtkereskedelem történe­tének legnagyobb: harminc- százalékos áremelésével —, amely válóban elbizonytala­nította a szakma sáncait kí­vülről ostromló spekulációt. Figyelemre méltó, amit ez­zel kapcsolatban a cég egyik antwerpeni képviselője mon­dott: »Jobban szerettük vol­na, ha az áremelés húsz szá­zalék alatt marad, de hiába: «1 kellett riasztanunk a kerí­tésünk körül ólálkodó hié­nákat. A harminc százalék­nak kétségtelenül vanftak bizonyos veszélyei. Elsősor­ban arra gondolunk, hogy a kevésbé tőkeerős cégek és magánszemélyek esetleg az ugyancsak stabil értékű, de kevesebbe kerülő más drága­köveket részesítik előnyben a gyémánttal szemben. De ezt a kockázatot vállalnunk kellett«. Hamarosan kiderült, hogy megérte. A pénzvilág meg­értette, hogy a piac ura megszilárdította veszélyez­tetett pozícióit. Az ilyen föl­ismerés pedig tőkés körül­mények között természete­sen nemcsak holmi erkölcsi sikert Jelent^ hanem kész­pénzt Is. A drákói áremelést követő egyetlen napon a De Beers részvényei csak a lon­doni és johannesburgi tőzs­dén kétszázötvenmillió dol­lárral emelkedtek. Kimberley kétmilliárdja i Szélesedő sztrájkhullám, országos „veszéllyel‘' Megbénult a brit kikötők élete Több mint félmillió gyerek nem jár iskolába László Balázs, az MTI tudósítója jelenti Londonból: James Callaghan brit kormányfő a nyugati csúcsérte­kezletről és barbadosi látogatásáról szerdán visszatért Lon­donba, ahol csaknem hároméves miniszterelnökségének leg­súlyosabb válsága fogadta. A kormány ma, csütörtökön vizsgálja meg a tehergépkocsi -vezelők és a vonalvezctők fe­nyegető egyidejű országos sztrájkjával előálló helyzetet. Callaghan a londoni repü­lőtéren kijelentette, hogy egyelőre nem lát okot a rend­kívüli állapot kihirdetésére, amit a konzervatív ellenzék és a nagytőke egyre erősödő kórusban követel. A helyzet mind jobban ha­sonlít az 1974 téli válságra, amely energiahiányba, három­napos munkahétbe és végül a Heath-kormány bukásába tor­kollott. A munkáspárti kor­mány készen áll, hogy kato­nákkal biztosítsa legalább az élelmiszerszállítás nagy részét, ha a szállítómunkások szak- szervezete csütörtökön orszá­gossá szélesíti a bérkövetelő sztrájkot. Észak-írországban, Skóciá­ban és Észak-Angliában több mint íélmijlió gyerek nem jár iskolába, mert »az olajfútés még nem állt helyre«. Á BP, a Shell és az ESSO dolgozói­val a szállítóknak több mint a fele kivívta a 15 százalékos béremelést, de az ellátás még akadozik. Az északról terjedő és né­hány napja lényegében teljes­sé vált közúti szállítási sztrájk is egyre hatékonyabb. Az or- szúg minden kikötőjét sztrájk­őrök vették körül, a raktárak már nem tudják befogadni a külföldről érkezeit árut. Észak-írországban több mint tízezer gyáripari dolgozót küldtek haza, az észak-angliai textiliparban 30 ezer munkás nem dolgozhat — nyersanyag- hiány miatt. A londoni keres­kedelmi kamara előrejelzése szerint a fővárosban a hét végére százezer dolgozót' kül­denek kényszerszabadságra, másutt is sorra állnak le az üzemek. Az országos lapok napról napra csökkentik terjedelmű-, két, több lap eredeti oldalszá­mának már csak 40 százalé­kával jelenik rpeg. A konzervatív ellenzék frontális támadást indított á sztrájkolok és főleg a habozó kormány ellen. A De Beersnek egyébként Londonban csak a kereske­delmi központja van. Az iga­zi — termelési és szervezési — főhadiszállás színhelye immár egy évszázada a dél­afrikai Kimberley. A News­week szerint »Kimberley a változatlanság olyan hangu­latát'árasztja, mintha még mindig Viktória királynő uralkodna Angliában, Anglia pedig a tengerek fölött«. Kimberley majdnem két­milliárd dollár értékű gyé­mánt- és aranybánya-biro­dalom központja. Arany ? Igen, a De Beers az Angol— Amerikai Társaság (a tőkés­világ legnagyobb aranyter­melője) részvénypakettjei­nek harminc százalékát bir­tokolja »mellékesen«... A két mammuttársaség a csúcsokon összefonódik, ahogy az a mammut mono­póliumoknál nem ritka je­lenség. A két óriás közös el­nöke egy törékeny, szinte szégyenlős, hetvenéves öreg­úr, Harry Oppenheimer. A tökésvilágnak ez az egyik leggazdagabb embere arról nevezetes, hogy modora már, az alázatosság határát sú­rolja.^ »Szinte minden máso­dik mondatában bocsánatot kér valamiért« — mondja róla egyik üzleti partnere, de gyorsan hozzáteszi: »Mindez azonban nem aka­dályozza meg Mr. Oppen- heimert abban, hogy szük­ség esetén egyetlen tollvo­nással kiirtsa az üzleti élet­ből azt a merész magánsze­mélyt, vagy éppen céget, aki vagy amely a De Beers vagy az Angol—American Corpo­ration vélt vagy valóságos érdekei ellen támadna«. II. E. (Következik: Egy lóért, tu ökörért.-4 . i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents