Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-09 / 6. szám
Emlékőrző magány Környezetűnk megóvásáért A szervizműhelyek környékén »Mélységesen mély a múltnak kútja«, ősi fények vilióznak benne. Kiss Eszter életét magába nyelte. Sötétre fakult tompa színek szívták magukba; hervadó fotográfiák, porladó teniszütők, mohosságukat rég elvesztett bársonyok szegik a látóhatárt; elfedik az öreg szemek elöl egy új és immár örökre meg- ismerhetetlen világ fényeit, izgalmait. Kiss Eszter magára maradt, ócska fotográfiák közt nyolcvankét évesen. A szoba közepén kártya- asztal, a sarokban szecessziós vaszsámoly. Valaha fényes szoba dísze lehetett ez a hajnali csa/tázásojcat megért asztal, tán egy szenvedélyes, viharos összecsapás sebezte föl egykor hamvason bíbor posztóbőrét A sebbe később valaki gyöngéden selymet csúsztatott A posztó már szürkére fakult, csak sejteni lehet egykor ragyogó színét, a selyem tán barna volt, az idő azonban egymáshoz fakította a két anyagot, összesimulták ebben az idegen, sötét szobában, amelybe kevéske fény szüremlik be az avítt bársonyfüggönyök között Valaha ezek is bíborszínűek lehettek. Bíborszínű álom — de nem ez Eszti néni élete. — Édes istenem, ki gondolta volna, hogy a végére ide jutok! Már nem emésztem el magam, elbírom, amit rám mért a jóisten. Látrányban volt egy kis ház meg földecske is, de csábították. Túladott a földön, a házon, és átköltözött ide, Büssübe. Először a postásék- nál dolgozott, aztán, amikor hallotta, hogy gondozó kellene az öreg nagyságos asz- szonynak, elszegődött hozzá. Gondozónak, szolgálónak, társnak. Ügy mondja, szolgált a nagyságosnál, altié valaha a romokba dőlt szomszédos kastély voll Mert nagyságos Gaál Gyuláné nem ment el a háború után. Ittmaradt, s letepedett a szomszédos cselédházban, ahol most Eszti néni lakik. Együtt tengődött a két kis öregasz- szony, együtt temették a múltat, s bár családja élt mindkettőnek, ők ittmaradottan Őriztek valamit, és próbálták megérteni a rohanó éveket Több mint három éve, hogy a nagyságos kilencven- hét évesen végleg lehúnyta a szemét — Jó asszony volt Havonta 800 forintot adott nekem, a lánya küldte Budapestről, mert neki nem volt pénze. Feküdt csak szegény Itt ezen a heverőn, mert eltörött a lába. Mikor már halódott, egy hétig meg se tudott mozdulni. Lecsúszott az ágyról, úgy öltöztettem fel a földön. Pedig valamikor szép asszony volt, ott azok a képek a falon mind róla készültek meg a család- jár ÓL Pestről rokonok Jöttek régiségkereskedővel, fölmérték a kis rozoga házban levő maradék bútorokat, aztán ami értékes volt, azt elvitték. A többi ittmaradt, majd jönnek érte, ha szükséges. Eszti néni őrzi a régi bútorokat, hiszen rábízták, ez most a kötelessége. Rozzant biedermeier heverő, tucatszám látható neobarokk szekrény, a padláson meg hasznavehetetlen lomok kusza összevisszasága. Üres illatszeres üvegek, törött teniszütők, elmállott ósdi rádiókészülék, széttöredezett székmaradványok, és por-por mindenfelé: a kincsek. Két fia él, az egyik itt a faluban, a másik Látrányban. Három unokája van és már két dédunokája is. Szép nagy a család, ő azonban mégis magára maradt. Itt töltötte a hideg házikóban a karácsonyt, fát sem díszített; csak ül magában és pergeti a napokat Őrző, de hogy mit őriz, maga sem tudja egészen, talán nem is ez a fontos. Néha kimegy a faluba, egy kis mézet venni, bevásárolni a boltban. Vajon miért vállalta magára ezt az ismeretlen világot, vajon tudja-e, hogy a fakult bársonyfüggönyök, meg a ki tudja hogyan idekeveredett amerikai mosópordobozok, a hajdani Gerbeaud-cuk- részda édességes fadoboza miféle sors mérföldkövei? Vajon hogyan lépett erre az útra, miért kanyarította rá életét? Nem kérdez már és nem vár feleletet. Azt tartják, az óceánokon régen elsüllyedt vitorlások néha éjjelente foszforeszkáló fénnyel világítanak a mélységekből Kincset regélő legendákat szült a mondás, sokan elindultak felkutatásukra. Pedig hiába, mert ez a fény a rothadó fák bomlásterméke csupán. Ez maradt a régi pompából és ragyogásból,, ez a folyton gyengülő sápadt sugárzás. Nem deríti és nem melegíti a nyolcvankét esztendős Kiss Eszter néni szobáját, amelyet százéves bársonyfüggönyök zárnak el a januári szikrázó napsütéstőL B. A. A mezőgazdaság környezetvédelmi szempontból különleges jelentőségű, mivel két alapvető fontosságú, de sokszor csak igen nehezen összeegyeztethető követelményt keil kielégítenie; a termelést tovább keli növelnie és biztosítania kell a lakosság kör- nyezetélettani igényeinek kielégítéséhez szükséges növény- és állatvilág fennmaradását, illetve .szükséges mérvű fejlesztését. Az egyre növekvő termelési feladatok következtében j igen rövid idő alatt széles teret hódított a kemizálás, és egyre nagyobb jelentőségű a korszerű, komolex gépesítés. A mezőgazdasági gépek karbantartása, javítása, korrózió elleni védelme és tárolása sokrétű munkafeladat, amelynek számos olyan fázisa van, amely szennyezések kibocsátásával járhat. Hazánkban a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet előzetes fölmérései azt igazolják, hogy a mezőgazda- sági termelőüzemekben a gépek lemosásából, tisztításából vetkezet sok kis község, apró település ellátásáról gondoskodik. A követelmények mindenütt növekszenek, s hogy ezeknek megfelelhessenek, egy évvel ezelőtt megalakították szövetkezeti tagokból a területi intéző bizottságokat. Az új alapszabály értelmében a szövetkezet működési területén három intéző bizottságot alakítottak: Kadar- kúton, Csökölyben és Bárdudvarnokon. Ezekbe beválasztották a környező községek, települések egy-egy képviselőjét, hogy ők is elmondhassák észrevételeiket, javaslataikat. A területi intéző bizottságok valamennyi ülésén részt vettek a fogyasztási szövetkezet vezetői, s nemcsak a javaslatokat, észrevételeket hallgatták meg, hanem tájékoztatást adtak a kereskedelmi, vendéglátóforgalom alakulásáról, a tervteljesítésről, az áruellá- tásróL Az áfész igazgatósága a napokban értékelte az egyéves származhat környezetszenynyeződés, s a fő veszélyt az ásványolaj-származékok, esetleg a mosószerek jelentik. Az MGI szakemberei a szennyezés mértékének tájékoztató becsléséhez először 12 termelőüzem javító-, karbantartó műhelyének, gépudvarának körzetében levő talajt vizsgálták. A tájékoztató vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a 12 üzemnél vett 85 talajminta többsége kilónként 100—500 milligramm olajat tartalmaz. A feltárt olajszennyeződés pontosabb megismerésére, a szennyeződés elhelyezkedésére és továbbterjedésére vonatkozó törvényszerűségek meghatározása céljából az intézet további vizsgálatokat végzett az enyingi Vörös Hajnal Termelőszövetkezet szervizműhelyénél. Az olajos szennyvizet egy, a szántóterületen végződő időszakos vízfolyásba engedték ki. Az 1970 óta üzemelő szervizimflhelyben 50 traktor és 15 kombájn rendszeres karbantartását végzik. működés tapasztalatait. Megállapították, hogy mindhárom intéző bizottság tagjai eredményesen látták el feladatukat, sok hasznos javaslattal járultak hozzá az ellátás javításához, a kulturált kereskedelem és vendéglátás föltételeinek megteremtéséhez. Így például több helyen hiányolták a vendéglők, az italboltok rendjét, tisztaságát Felhívták a figyelmet 1 arra, hogy az egyik italboltvezető gyakran ittas, a pénzt felületesen kezeli. Az eladók hiányos áruismeretét is szóvá tették. Egyes üzletekben a ritkán kapható áruk kiszolgálásánál kivételezést tapasztaltak, így ezzel is foglalkoztak. A hentesáru, a friss kenyér, az egyes vasáruk választékának hiányára éppen úgy felfigyeltek, mint arra, hogy néhány községben nem volt mindenkor elegendő tej és tejtermék, baj van a nyitva tartással, a felvásárlók egy részié pedig nem segíti a termelők munkáját. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a talaj olaj- tartalma a szennyező forrástól mért távolsággal fordítottan arányos. Az olaj a talajban lefelé vándorolva idővel eljut a talajvízig, ezután pedig a szennyeződés terjedése és így hatása is kiszámíthatatlanná válik. A szennyeződés csökkentéséhez gondoskodnunk keli a keletkező szennyvizek elhelyezéséről, tárolásáról. A szervizműhely mellett kijelölt helyen a terepszint alá egy betonból készült, béléssel (pve vagy uvegszáleirősítésű poliészter) ellátott 5—10 ' köbméteres tárolót kell építeni. E tárolóba a szennyvíz gravitációs vezetéken keresztül érkezik. A szennyvizet időszakosan szippantókocsival, a hatóság által kijelölt helyre kell szállítani, és ott szétöntve kell »szikkasztani«. Napjainkban ez a legolcsóbb eljárás, mely a gyakorlatban is bevált. A jó sem kerülte el a figyelmüket, elismerték a hen- csei kereskedelmi egységek példás tisztaságát, az eladók udvarias, figyelmes magatartását Javasolták, hogy Csökölyben újiból üzemeltessék a melegkonyhát. Gigében vállalták, hogy a felvásárlóhely és az italbolt udvarát a tagsággal közösen rendbe hozzák. Hasonló kezdeményezést tettek Csökölyben is: a felvásárlóhely épületének kijavításához csak a szükséges anyagot kérték a szövetkezettöL Azt is kérték: az áfész kössön szerződést a termelőszövetkezetekkel a primőrök és más áruk termeltetésére, s azokat a kadarkút! ABC-ben és más élelmiszerüzletekben értékesítsék. Az igazgatóság szerint tovább kell ösztönözni a területi intéző bizottságokat munkájuk gondos folytatására. Fontos, hogy az ellátást segítő javaslataikat lehetőleg azonnal megvalósítsák. S*. I*. Ragaszkodnak a gyárhoz A szocialista címért Dr. I- u Egy év a mérlegen Intézd bizottságok az ellátás javításáért A kadarkúti fogyasztási szö•— Az idomtalan fémdarab kezük nyomán alakul, formálódik — vezet a Ságvári Endre munkabrigád tagjai körébe a brigád vezetője, Horváth Antal, az FMV 3-as számú kaposvári gyárában. 1976-ban valamennyiben mint marósok szereztek szakmunkás-bizonyítványt, és mindannyian a gyárban maradtak. Manapság ritka dolog ez. Főleg a fiatalok hajlamosak arra, hogy to- vábbálljanak, ha egy más vállalat pár fillérrel többet ígér. — Mi köti ide a zömmel vidéki fiatalokat? — Azt hiszem az, hogy jól érzik magukat Tudnak és akarnak becsületesen dolgozni. Tapasztalatból mondom mindezt, hisz 1972 óta vagyok a vállalatnál, amióta esztergályos szakmunkás-bizonyítványt szereztem. Pár évvel ezelőtt bizony előfordult, hogy hazaküldtek embereket mert nem volt munka. Abban az időben a jól képzett munkások is gyakran elmentek, itt- hagyták a vállalatot Azóta változott a helyzet A folya-, matos, jobban szervezett munka- és szerszámellátással mozgósíthatók a fiatalok és az idősebbek egyaránt — A szerszámellátás körül, úgy tudom, a mai napig sincs minden rendben. — Nem egészen így áll a dolog. Az ellátás, mint mondtam, jó. A gond az, hogy a szerszámok minősége nem mindig megfelelő. Néha már a gondatlan szállítás során megsérülnek. — A fiatalok többsége tovább tanuk érettségi bizonyítványt szerez, illetve szerzett. Somogyi Néplap ■ - • • Vajon jut-e Idő egy-egy közös kirándulásra, színházlátogatásra? — Ez nehéz dolog — kezdi Gyenes Anikó. — Igény lenne rá, de kevés az idő. Én is hetenként háromszor járok iskolába, készülök az érettségire. — A hét végeken pedig a vidékiek hazautaznak — mondja Niklai József, akinek Táska jelenti az otthont — Mindenki a saját falujában KISZ-tag, ott is helyt kell állni — vélekedik Szíj Ferenc. Ö Várdáról jár be. — És arról se feledkezzünk meg — szól közbe ismét a brigádvezető —, hogy sajnos, nem egy műszakban dolgozunk. — Hogy alakulnak az órabérek & brigádban? — Nem panaszkodhatunk, bár több is lehetne. Az enyém 14 forint a többieké 11,50 körül van. Tavaly azt ígérték, hogy akik megszerezték az érettségi bizonyítványt azok 50 fillér emelést kapnak, azonban úgy látszik, ez csak ígéret marad. — Normarendezés — mondom ki a szót Minden szem egyszerre villan, mindenki egyszerre mondaná, mindenkinek van véleménye. Végül a nyolctagú brigád vezetője szólal meg elsőként: — Nagyon sokat vitatkoztunk a 30 százalékos rendezésről. Érvek és ellenérvek hangzottak el. Megértjük a szükségességét, és megértettük azokkal is, akik nem látták át hogy ebben az intézkedésben a saját érdekeik is megtestesülnek. A különböző vélemények, eltérő álláspontok egyeztetésekor látszott igazán a brigád emberformáló ereje. _ K. Zs. , Jerzy Edigey raster MeseMreeií * üzletei FüRDfltmA: BÁBA M1HÁ1Y X. Mivel még korán volt, és az idő nagyszerű, elhatároztam, hogy meglátogatom Mi- edzyzdrojéba utazó barátomat Könnyen megtaláltam a kocsiját, aztán őt magát is. Kislány ismerőse valóban csinos volt, és kellemes társalgó. .Pompásan töltöttük a délutánt Este a barátommal visszatértünk Szczecinbe. Aztán vacsora után megkértem hájdani osztálytársamat, hogy folytassa nem mindennapi élmenyeit Igaz, kezdetben nem volt hajlandó másról, csak a Képzőművészeti Főiskola szépséges növendékéről beszélgetni, de később, amikor én is kifejeztem elragadtatásomat élete történetének színes fonalába kapaszkodott: — Amikor megérkeztem az Egyesült Államokba — fonta tovább —, több mint tízezer dollár volt a zsebemben. Nem sok, de annyi mégis, hogy kezdjek valamihez Nem volt ismerősöm. New Yorkban állapodtam meg, kivettem egy kicsi, de jó helyen lévő szobát. Zárójelben jegyzem meg, hogy rettenetesen drága volt egy. új felhőkarcolóban. Lengyelországban nektek fogalmatok sincs arról, hogy Nyugaton mennyit kell fizetni egy tisztességes lakásért. Gyakran a kereset felét. — Miért nem szállodában laktál? — Még a legelegánsabb szálloda sem ébreszt az emberben bizalmat. Ismeretségre akartam szert termi, ezért rendszeresen eljártam a tőzsdére. Persze óvatos voltam, és csak a legbiztosabb értékpapírokat vásároltam. Semmiféle közös üzletbe nem szálltam be, mert emlékeztem a londoni mosodai tapasztalatomra. Nagyon hamar megismertem a tőzsde és a játék mechanizmusát. Még Lengyel- országon is sikerült keresnem. Talán az volt a legnagyobb tranzakcióm. — Nem értem. — Az Egyesült Államok először akart Lengyelországnak hitelt adni. Ha emlékszel rá, 125 millió dollárról volt szó. Ennek fele áruhitel lett volna, elsősorban gyári berendezésekre, gépekre, a másik része gabonahitel. Az amerikai sajtó nem sokat írt erről a tranzakcióról, és inkább csak a politikai jelentőségét hangsúlyozta. Valóban az USA gazdasági köreinek szempontjából nem volt túl nagy jelentősége. Ellenben a lengyel lapok, elsősorban a gazdasági kérdésekkel foglalkozók, részletesen megírták, hogy milyen árukat és gépeket vásárolnak érte. Egész idő alatt kapcsolatban voltam a New York-i kereskedelmi külképviseleti eL Nem volt titok, mit és hol vásárolnak, és milyen hajótársaság szállítja. A feltétel csak az volt, hogy az árut amerikai hajó szállíthatja. — Így hát — folytatta a barátom — annyi részvényt vettem, amennyit csak tudtam annak a társaságnak a részvényeiből, amelyiknek meg kellett kapnia a ‘ szállítást És nem csalódtam. Néhány hét alatt az értékpapírok értéke felszökött, akkor eladtam és néhány ezer dollárt kerestem rajta. Általában kedveltem a tőzsdejátékot, de nem akartam ennek révén meggazdagodni, ám feltétlenül be kellett jutnom néhány klubba, abba a társaságba, ahova idegen nehezen jut be. Szerencsém volt. A pénzem és a nevem révén ezt is elértem. Így egy esztendő alatt készen álltam az első nagy ugrásra. Ez pedig így történt: A nagy amerikai hajóstársaság, a President’s Line, már régen hirdetett minden sajtóban. »Milliomosok kirándulása. 45 gondtalan nap a legnagyobb luxusban. Látogatás a Hawaii-, Filippi-szigeteken és Japánban. A legelőkelőbb társaság, a legjobb konyha, nagyszerű kiszolgálás. Mindennap saját kiadású tőzsdelap. Mindez a 27 000 tonnás »President Roosewelt« hajón háromezer dollárért. Használja ki az alkalmat.« Hosszú sor elegáns autó érkezett a San Franciscó-i kikötőbe. Csodálatosan öltözött nők és elegáns urak szálltak ki belőlük. A hajóinasok ügyesen szedték el a sofőfök- től a kitömött bőröndöket. A vendégek fölmentek az óceánjáróra. A bejáratnál a má- sodtiszt üdvözölte őket. Udvarias mozdulattal mutatta a nagy szalonba yezet© «tat. ahol az üdvözlő koktél volt.' Itt a kirándulás részvevőit maga a kapitány várta. A pincérek ügyesen hordták a pezsgőspoharakat és a különböző színű koktélokkal megrakott tálcákat. Senki semmi miatt nem aggódott. Mindenki tudta, hogy amikor a hajó elindul hosszú útjára, minden az utasok kabinjában lesz, kicsomagolva, kivasalva. Végre megszólalt az indulást jelző sziréna. Két vontató kihúzta a hajót a kikötői medencéből. A zenekar vidám melódiát játszott Az egész társaság a fedélzet sé- tahídján gyűlt össze, hogy megcsodálja a nagyszerű város, San Francisco kikötőjének szép panorámáját Az előkelő társaság ezt követően elfoglalta helyét az ebédlőben. Az első ebéd rendkívül ünnepélyes volt Ebéd után az urak bementek az egyik bárba egy italra, a hölgyek pedig visszahúzódtak kabinjukba, hogy pihenjenek egy keveset, hogy megigazítsák frizurájukat a szépségszalonban, és felfrissüljenek az egész éjszakára meghirdetett kapitányi bál előtt Az utasok közül kitűnt egy rendkívül csinos, elegáns férfi. A hajószolgák az utasok kérdezósködésére elmondták, hogy az az úr egy bizonyos mister Henryk MacAreck, egy dúsgazdag ültetvényes fia. Ő maga, tették hozzá bizalmas hangon a szolgák, legutóbb nagy sikerrel játszott a New York-i tőzsdén, (Folytatjuk) _
