Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-09 / 6. szám
VENDÉGJÁTÉK Anyegin ébresztése Jurij Trifonov: Á másik élet Egy vadász halála »HSatä túlságosan földhözragadtak, nem tudnak szárnyalni, elvesznek a mindennapok apró-cseprő gondjában- bajában« — nyilatkozta Jurij Trifonovról a világhírű költő pályatárs, Jevgenyij Jevtusenko. Nyilván nem sejtette, hogy véleménye nyomán az utóbbi évek leghevesebb és legtermékenyebb irodalmi vitája bontakozik majd ki hazája napilapjaiban és irodalmi sajtójában, sót a polémia a határokon is átcsap. Trifonov művei ugyanis az egész világ könyvpiacának "■slágereivé« váltak. Jellemző, hogy az értelmiség útkeresésével foglalkozó kisregényei — A csere, a Válságban, a Hosszú búcsúzás — nálunk szintén több kiadásban jelentek meg, a terrorizmus történelmi okait kereső — lapunkban is Ismertetett — grandiózus regénye, a Türelmetlenség pedig napok alatt elfogyott üzleteinkből. Az igazi "-olaj a tűzre« mégis a Ház a rakparton című kisregénye volt. A rejtélyes moszkvai luxusépületnek irodalmi ábrázolása vitathatatlanul a szovjet próza klasszikusai közé emelte az alkotói másodvirágzását elő Trifonovot, s egyik legújabb írása, a Magvető Kiadó gondozásában most megjelent A másik élet című regénye csaK megerősíti ezt A helyét Igaz, a konfliktus társadalmi eredete itt korántsem látszik olyan egyértelműnek, mint a rakparti ház históriájában. A szerző ismét a nagyvárosi értelmiség életmódját és életérzéseit választotta témájául, ám gondolatainak elmondásához most nem egy alkotói válság, egy »zűrös« lakáscsere vagy egy — sok-sok apró aljassággal elért — szí-1 nészi karrier szolgál ürügyül, hanem egy biztatóan indult szerelem, egy kátyúba jutott házasság és egy furcsa haláleset története. A főszereplő tudományos munkatársnő, Olga Vasziljev- na személyében mintha Lermontov, Turgenyev és Tolsztoj »fehér ruhás lányai« élednének újjá, a lelkiismeret és a felelősség angyalai, akik érzelmi nemességükkel és kitartásukkal képesek ellensúlyozni az imádott férfit fenyegető társadalmi hatásokat. Azaz: csak szeretnék ellensúlyozni. Mert a regény másik főhősét, Olga férjét, a tehetséges és becsületes történészt ugyanabból a fából faragták, amelyből fölöslegesség-tudat- tól gyötört klasszikus elődeit, Anyegint és Pecsorint, Ru- gyint és Lavreckijt, Beltovot és Bazarovok Hiába kutatja a cári titkosrendőrség történetét, hiába tesz szert értékes fölfedezésekre, ha ezzel egyidejűleg nem képes elfogadni azokat a társadalmi normatívákat. amelyek a teljes érvényesüléshez szükségesek. És végül Trifonov ugyanazt a végkifejletet választja, amelyet Turgenyev eszelt ki az Apák és fiúk nihilistájának, Bazarovnak. Nem tud tovább mit kezdeni fölöslegessé vált hősével, ezért halállal — korán jött szívrohammal — gátolja meg az értelmetlen kal- lódást Olga egyedül marad nehezen nevelhető leányával, és éppen úgy a »másik életet«, a felejtést és a beburkolózást választja, mint a Ház a rakparton Glebovja és Gan- •csuk professzora, vagy a nagy író csaknem valamennyi hőse. Feledni szeretné a tűszúrásokat és ármánykodásokat, a férje érvényesülését megaka-1 Kubai kulturális napok Magyarországon dályozó intézeti »umbuldákat« és magát az elhalt élettárs személyes gyöngeségét, állha- tatlanságát. A mű gyaníthatóan Trifonov önvizsgálata is egyben, ám a legparányibb lelki rezdülésekbe való érzékenység, a pszichikai folyamatok hihetetlenül precíz és hiteles ábrázolása és mindenekelőtt a gazdagon felvázolt társadalmi háttér lehetővé teszi, hogy tartalmát általánosan érvényesnek tekintsük. Mi mást tehetnénk — például — azzal a csodálatosan »eltalálj« félig meddig tudathasadásos festőművész figurával, aki nosztalgikusan emlékezik vissza párizsi tanulóéveire, elragadtatással elemzi Picasso: Guernica című képét, ő maga azonban hagyományos stílusban festeget, nehogy a formalizmus megbocsáthatatlan bűnébe essék? Vagy azzal a kutatóintézeti igazgatóhelyettessel, aki franciaországi tanulmányutat és számos más juttatást ajánl fel beosztottjának a felkutatott dokumentumok átadásáért? De — szerencsére — általánosítható a regény egyetlen »pozitív« férfihőse is, Vlad, a céltudatosan és becsületesen törekvő orvos, Olga első szerelme. Érezhetően ő itt az egyetlen férfialak, akivel szerzője teljes rokonszenvet vállal. Egyik, de egyetlen elfogadható »ellenpontja« ő a jó szándékú és tehetséges, de túlérzékeny és gyenge akaratú főhősnek, a »mégtanulni nem érdemes dolgok« elsajátításának Don Quijote módjára nekiveselkedő történésznek. Az utóbbi évek szovjet irodalmának egyik legtökéletesebb remekművét Szabó Mária fordításában olvashatjuk. Trifonov óriási szókészletet felhasználó, finomságokkal, stílusárnyalatokkal megtűzdelt nyelvezete nyilván sok gondot okozott, ám az átültetés ennek ellenére zamatos, gördülékeny, a nehéz belső monológok »magyarítása« is igen lendületes^. Kár, hogy az élvezetet olykor egy-egy oroszos mondatszerkezet kevéssé gondos és döcögő »tükör- fordítása« zavarja. U. A. A Hemingway-Tejtély, aza.z egy Nobel-díjas »sikeríró« önkezű halála a témája Rolf Hochhuth nyugatnémet szerző monodrámájának, melyet a Madách Színház vendégjátékaként láttunk a Csiky Gergely Színházban. Hochhuth eddigi színpadi művei (A helytartó, Katonák, Gerillák, hüszisztvaté cs a NATO) a dokumentaritás jegyeben születtek, annak a felismerésnek bizonyságaként, hogy korunk színházának »morális intézménnyé« kell válnia. Ennek égisze alatt íródott a He- mingway-dráma is, melyben a szerző a művész felelősségének problémáját elemzi, az általánosítás igényével. A monodrámák jelentős része — úgy érzem — szinte egyes szám első személyben írott novella vagy kisregény. Epikus, nélkülözi a szikrázó dialógusokat, hiszen nincs kivel vitatkozniuk a hősöknek. Csak ritkán sikerül olyan, a nézőt mindvégig feszültségben tartó egyszemélyes drámát alkotni, amilyen Gogol Egy őrült naplójának színpadi változata. Hochhuth monodrámája sem vetekedhet az említettel, és ennek több oka van. Az első pillanattól világos a néző előtt, hogy a hős az ön- gyilkosság felé halad, s egyfajta életleltárt készít. Nincs meg a nézőben a kifejlet iránti természetes kíváncsiság. A szerző nem engedi játszani a színészt; noha berendezett szobában látjuk, nincs jelentőségük a berendezés tárgyainak a játék szempontjából. S ez a színész »halála«. Mivel egy bizonyos személyről van szó, a nézőnek irodalom- történészi ismeretekkel fölvértezve kellene színházba érkeznie, hiszen annyi szó esik a darabban a hemingway-i művekről, sokszor csak utalás szinten. Másrészt viszont el kellene fogadnia a hochhuth-i indoklási rendszernek — az öngyilkosságot magyarázandó — olyan momentumait is, melyek ismereteink szerint nem voltak jellemzők Hemingway- re. Gondolok itt önmarcango- lására, hogy nem írta meg a megkínzott ellenállókat, Rommel csapdáját stb. Nem is erre vállalkozott! Viszont amire vállalkozott, az valóban lehet konfiiktusalap: sikerült-e beteljesítenie? Ezért a monodráma legjobb részei éppen azok, melyekben a »vadász« Kecfden a Kubai Nemzeti Táncegyüttes, a Santiago kórus és más művészek Erkel Színház-beli gálaműsorával kezdődik meg a kubai kulturális napok eseménysorozata. Ezt követően — Budapesten és a vidéki városokban — 18 naponát több mint 250 kubai művész, csaknem 30 előadása Az Illetékes Hivatalban délelőtt 11 óra körül, a reggeli kávézás vége felé az egyik ifjú munkatárs fölvetette: — Majd lenne magyar Nobel-díjas, ha mi adnánk ki a Nobel-díjat. Egy rakás No- bel-díjasunk lehetne ... — De nem adhatjuk ki — szögezte le a legöregebb kollega. — A Nobel-dijazás már foglalt. — Hát akkor másképpen kellene nevezni; mondjuk Tóbei Ignác-díjnak. Meghallotta ezt a magasröptű eszmecserét Kiskapus Károly osztályvezető, s azonnal rohant az ötlettel, mint sajátjával, a magasabb fórumon idegeskedő patrónusá- hoz, Törő Tihamér főigazgatóhoz. — Adjunk ki Nobel-díjat — esett be az ajtón. — Illetve, ha Nobel-díjat nem lehet, akkor Tóber Ignác-díjat. — Marha vagy. Annak nincs semmi értelme — mondta Törő. Kiskapus már bevallotta volna, hogy mégsem az övé az ötlet, szerencséjére azonban a főigazgató megelőzte. —- Lehetne viszont Hóbel- díj. Az már hasonlít a Nobelhez — merengett el Törő Tihamér főigazgató. — Ügy van — bólogatott fürgén Kiskapus Károly. — De nem szabad a Hobelt hosszú 6-val írni — gondolkodott hangosan a főigazgató. — Nobel és Hobel... Még össze is lehet keverni — Felállt, * ahogy csak pocakja engedte, sétálni kezdett. — Te, komám, még jobb ötletem támadt. Ne Hobel, haad Ízelítőt a magyar közönségnek Kuba művészeti és kulturális életéből. A kubai forradalom győzelmének 20. évfordulója alkalmából megrendezésre kerülő műsort képző- és népművészeti, könyv- és hanglemezkiállítások, valamint filmbemutatók teszik színesebbé, gazdagabbá. Mobel-díj nem Mobel-díj legyen. Még azt is hihetik, hogy a gépírónő rosszul gépelte, s valójában Nobel-díjról van szó. S lehetne Hivatalnok Mobel- díj. A Hivatalnok Mobel-dí- jas Törő Tihamér. Hm, nem rossz. Minden rendben. Azonnal keress egy Mobel Alfrédot, aki megalapítja a Mobel-díjat — adta ki az utasítást. Megindult a gépezet. Lakónyilvántartó könyvekben, rendőrségi nyilvántartókban stb.-ben kutattak az élő Mobel Alfréd után. Nagysokára találtak is egy Mohéit, aki viszont Albert volt és utó- kalkulátor a Határidők és Felelősök Gyárában. — Magát Mobel Alfrédnak hívják — mondta neki Kiskapus Károly, amikor kutyafuttában bevitték hozzá. — Mobel Albert a becsületes nevem — jelentette ki önérzetesen Mobel Albert. — Az nem számít. Még ma kérvényezi, és holnaptól hivatalosan is Alfréd lesz. Holnapután pedig tesz egy nyilatkozatot, majd mi megszövegezzük, amelyben bejelenti, hogy létrehozta a Mobel -dijat... — Jó — bólintott rá Mobel Albert. — De mit hoz ez a konyhára? — Rangot, dicsőséget, hírnevet ... — Az kevés a megélhetéshez. Tiszteletdijra gondoltam., — Hát, aki elnyeri a Mobel-díjat, az kap, mondjuk, egymillió magyar koronát, illetve forintot. — Na, menjen már. Még én fizessek? Én mit kapok, arra vagyok kíváncsi. — Maga is jól jár. Kap egy Mobel-díjat, a pénzzel együtt természetesen. — Oké. De honnét lesz a díjra az alap? — Azt majd mi elrendezzük. Nobel Alfréd kémikus és gyáros volt. Megnéztem a lexikonban. Nos, hogy maga is hasonlítson hozzá, kap egy műanyagkészítő kisipari engedélyt. A felesége benzinkutas lesz, a fia gebines italboltvezető, a lánya meg nyithat a Belvárosban egy maszek divatszalont, a nagymama pedig tiszteletbeli fizető- pincér lesz valamelyik osztályon felüli szórakozóhelyen teljes részesedéssel. Higgye el, hogy ezekből a bevételekből több Mobel-díjra is futja. Minden simán ment. Másnap módosították Mobel Albert nevét Mobel Alfrédra. Harmadnap pedig a lapok, a rádió és a tévé (az utóbbi az esti krimit is megszakítva) bejelentették, hogy Mobel Alfréd magyar kémikus és műanyaggyártó kisiparos létrehozta a Mobel-díjat. Arról nem szólt a híradás, hogy a magyar Mobel-díjat a svéd Nobel-díjtöl eltérően nem a Tudományos Akadé mia, a Karolina Intézet vagy az országgyűlés illetékes bizottsága ítéli oda, hanem maga az alapító, Így ugyani* kevesebben beszélhetnek bele — döntött az Illetékes Hivatal főigazgatója. Az első Mobel-díj kiadását Törő Tihamér főigazgató születésnapjára időzítették, azzal a szigorúan bizalmas kitétellel, hogy Törő Tihamér főigazgató kapja meg. A pénz valamivel előbb összegyűlt, s már ott volt Mobel Alfréd fenntartásos betétkönyvében. Az adott napra nagy ünnepséget készítettek elő az Illetékes Hivatalban. Megjelent ott egy csomó fontos személyiség, a tévé, a rádió, a sajtó számos képviselője, és még náluk is több Mobel- díj várományos. Mobel Alfréd bevonult kis és hirtelen meggazdagodott családjával. Felállt a pódiumra. Aztán beszélni kezdett: — Tisztelt megrendelők, autós urak, illetve ügyfelek, kedves vásárlók és vendégek! Én, Mobel Alfréd, a Mobel- díj alapítója, hosszas fontolgatás, méricskélés, számolgatás után úgy döntöttem, hogy a Mobel-díjat... Pisszenésnyi zaj sem hallatszott. Tudták ugyan, de a játék kedvéért nagy kíváncsiságot színlelve várták i bejelentést. — ... a Mobel-díjat nem adom ki! — Mi?! — ugrott fel Kiskapus Károly. — Hogy-hogy?! — bömbölt közbe Törő Tihamér. Mások is fölugrottak, zúgtak, néhányan pedig őszinte kárörömmel kuncogtak. Szenté Pál I mérlegre teszi munkásságát az alkotói impotencia stádiuma1 ban. Az öngyilkosság ok-oko- zaiti rendszere összetevőinek (nagy része emellett szinte csak »körítés«. Az apai, nagyapai örökség, azaz az önkezű halál, a majdnem nevetséges FBI-fóbia, írói irigység stb. Nem tudni mennyire igaz az a hochhuth-i »lelemény«, mely Hemingway halálát azzal igyekszik magyarázni, hogy az író felismerte: legfontosabb feladata lett volna politikailag elköteleznie magát. A Kuba melletti kiálláá. ugyanis egyfajta állásfoglalás volt, ez tagadhatatlan! Bessenyei Ferenc játszotta Hemin.gway-t, s ez természetes: alkata, arca — kevés sminkkel, maszkkal — szinte alteregójává teszi, óriás! volt a felelőssége: csaknem két órán át egyszál magában fenntartani a nézői érdeklődést. S ami nem sikerült partnerekkel a Széchenyi kaposvári előadásán, az sikerült egymásában Hochhuth művével. Gesztusai, gyönyörű orgánuma fi- gveimet követeltek, helyenként hitelesíteni tudták azt is, ami fikció értékű a darabban. Elhittük neki ezt a Heming- way-t, noha "realitásérzetünk olykor-olykor tiltakozott ellene. Tulajdonképpen ez az érdeme Szirtes Tamás szinte észrevétlen rendezői munkájának is. Talán csak a nagyon direkt zenei effektusok alkalmazása miatt lázadozhatunk valamelyest. fi. L. Kórházrekonstrukció Marcaliban Nagy teljesítményű hőközpont. Kastélynak épült, a rekonstrukció során a jövő igénye szerint újul meg a marcali kórház épülete. 1972-ben elsőként az energiarendszert hozták létre; az már nemcsak a kórházat, hanem a rendelő- intézetet is képes ellátni. A későbbiekben felépült az új étterem, a konyha, majd kialakították a karbantartáshoz nélkülözhetetlen műhelyeket Üj létesítmény a kórház területén a kórbonctan. A régi épület is megfiatalodott az egyes kórházi részlegeket korszerűsítették, a betegszobák zsúfoltságát csökkentették. A rendelőintézet avatásakor képet készítettünk a laboratóriumban, hogy megörökítve a régit, összehasonlítási lehetőséget teremtsünk az újjal. Alaposan megváltozott kép fogadott bennünket a napokban. A zsúfolt laboratórium kényelmes, modern munkahellyé változott Sokkal több műszerrel dolgoznak, mintegy négyszázezer forintért vásároltak laboratóriumi berendezéseket. Ilyen például a magyar Radelkis Elektrokémiai Műszergyártó Ipari Szövetkezet biológiai mikroanalizátora. A belgyógyászaton csökkentették a kórtermek zsúfoltságát, kulturáltabb lett a betegellátás. Korszerű EKG-labcra- tóriumot alakítottak ki a felszabadult területen. Számoltak a rendelőintézeti egység megteremtésének a szükségességével. A marcali kórház rekonstrukciójának a további programja is elkészült. Ebben egy hatvanágyas sebészeti pavilon megépítése, műtők, intenzív osztály létrehozása szerepel. Tervezik, hogy körzeti orvosirendelőket :: építenek, korszerűsítik: a tü’dőgondozó- hálózatof. Űj műszerek.
