Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 5. szám
t A magyar tudomány arcképcsarnokából Tasnádi Varga Éva KALAND A fák az égig nyúltak, a járda ezüst kő volt, táncoló, rőt zsinóron lángolt, repült az újhold. A házak hóban álltak, fekete varjak szálltak, s én tovább mentem újra: neki az éjszakának. Jtt-ott egy szelíd kémény füstölt kéken, pörögve, a Galga jégruháján tündérek hulló könnye. A gyermekkori erdőn ezer csengő csilingelt. — jaj — esendő az ember, hogy elfelejtett mindent! Fekete varjak szálltak a régi szánkóútra, és tovább bandukoltam, és fájt a szívem újra. Kém volt a régi ház sem, nem volt a kút, a hársfa, olajfa ága sem hajlott ifjú anyám hajára. Fiatal, édes arca most világít az éjben, kontyának arany szála átfonódott a réten. Fekete varjak szálltak, és ámyékszánkők jöttek, és rossz, felnőtt szivemnek bólogatva köszöntek. Könyvekről - röviden Mi a véleménye a mai magyar színháziról Darvas Ivánnak, Ruttkai Évának vagy Székely Gábornak? Mintegy húsz színész-, illetve rendező- interjút ad közre a Szkéneté- ka sorozat egy-egy kötete. A Filmbarátok kiskönyvtára — Kortársaink a filmművészetben egy ike a legked vei több sorozatnának; a legutóbbi kötetek olyan neves rendezőket, színészeket mutatnak be, mint például Pasolini, Jancsó Miklós, Antonioni, Tony Richardson, Jearme Mareau vagy a fiatalon elhunyt lengyel Cy- bulski, a Hamu és gyémánt feledhetetlen Maciekje. Milos Macurek A zebu A zebu szent állat, mindent megengedhet magának. Sétafikái, jnondjuk, az utcán, s hirtelen eszébe jut, hogy beugrik a cukrászdába; úgy is tesz, letelepszik egy szabad szélire, s azt sem mondja, bocsánat. És az emberek, akiknek az asztalához odatelepedett, nem háborodnak föl, hogy odaült hozzájuk a zebu: ellenkezőleg, megtiszteltetésnek veszik, hogy éppen hozzájuk. A felszoJgálémő ámul-bámul, ki jött be hozzájuk, s a legjobb falatokat rakja a tálcára, tíz-tizenöt, odalép a zebuhóz, és azt gondolja: csak nem ad kosarat neki a zébu pedig gondolkodik egy kicsit, de aztán vesz a tálcáról, egy-két darafoöt Persze nem kis kanállal, hanem csak úgy, a tányérról eszik. És köröekörül mindenki el van ragadtatva, milyen fesztelen, milyen eredeti. Ám tudják, hogy ugyanakkor utánozhatatlan is. Ők ezt nem engedhetnék meg maguknak. A zebu pedig megeszik két darabot, a többiről meg lenyalogatja a tejszínt, és távozik. Kedvét vesztette, unja a banánt, s nem tudja, mihez kezdjen. Megy az utca közepén, s az autók lelassítanak, óvatosan haladnak. A zebu kacsázik az úttesten. Égy kissé komikus, s a vezetők tréfálkoznak, és arra gondolnak: elmesélem majd este otthon, s mindenki azt mondja: hát tudod, te aztán mázlista vagy, ilyesmiben nem mindennap van része az embernek. Pedig a zebu meglehetős gyakran tesz így. Számára ez nem rendkívüli, csakhogy zebu kevés van, vezető meg sok, nagyon sok. És ilyen élmény egy évben egyszer-kétszer ha esik. Bojtár Endre fordítás« Mvemfékelnk Az egri könyvtár A volt Líceum épülete — amelyben ma á Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola működik — 150 éve ad otthont a tanárképzés intézményeinek. A mostani főiskolát 1950-ben Debrecenből helyezték Egerbe, s 1969 óta viseli a Ho Si Minh nevet. Az épület — az alapító Eszterházy Károly egri püspök terve szerint — egyetemnek készült. A munkálatok 1765-ben kezdődtek, de mire az egyetem 1793-ban megnyithatta volna kapuit, napvilágot látott Mária Terézia Ratio Educationisa, amely többek között kimondta, hogy az egyetemeket Pestre kell telepíteni. II. József pedig, amikor az építkezés megtekintésére Egerbe érkezett, a legenda szerint azt mondta, hogy kaszárnyának fogja használni az épületet. 11 Ha Eszterházy elképzelése megvalósulhatott volna, akkor az egri lett volna Magyarországon az első négyfa- kultáses (teológia, bölcselet, jog- és orvostudomány) egyetem. Az egyre korszerűsödő oktatás követelményeihez igazodva nemcsak kápolnát és könyvtárt helyeztek el az egyetem épületében, hanem — a természettudományok tanításához segítséget nyújtó — csillagvizsgáló tornyot is. Ott — a régies szóhasználattal spekulának nevezett obszervatóriumban — az eredeti, a 18. században legmodernebbnek számító csillagászati műszereket tekinthetik meg ma az érdklődők. E ger városában tehát nem lehetett egyetemet létrehozni, így az épületben más, főiskola szintű oktatási intézményeket helyeztek el. Először hittudományi főiskola, majd jogakadémia működött itt. Később — hat éven át — a budapesti orvosi egyetem megnyitásáig, a Magyar Orvosképző Főiskolának adott otthont, 1828 óta pedig tanárképzés folyik falai között. Mivel a könyvtár egyetemi könyvtárnak szánták, a könyvgyűjtést a tervezett négy fakultás tananyagához igazodva kezdték. A könyvtár a terv meghiúsulása után nem lett az egymást követő főiskolák iskolai könyvtára, hanem az egyházmegye, illetve az érsekség tulajdonába került, s azóta is nyilvános tudományos könyvtár- tehát gyakorlati céloktól veként működik. Az állományt zérelve, az oktatás elősegítésére alakították ki, ezért itt kevesebb a könyvritkaság mint más műemlék jellegű könyvtárunkban. Inkább arra törekedtek az egyetemes gyűjtőkörű állomány kialakítói, hogy minden jelentős, előremutató, XVI—XVIII. századi művet beszerezzenek. Az egyik, jó ebédhez szóló nótában danolja a dalnak, hogy — aszondja —, ha netán egy halgazdaság halastavába próbálna pottyanni, a kedvese véletlenül se nézze őt halnak, ne hagyja a vízben, halássza ki, de ki ne rántsa, tártárral föl ne tálalja esetleg éppen egy ugyanolyan jó ebédhez, mint amilyenhez ez a halasnóta szól. Tudom, hogy kissé bonyolultan közelítem meg a lényeget. A lényeg azonban: az inkriminált nóta refrénje. Így hangzik: «Hálás leszek érte!'« Hát ez, a refrén annyira befészkelte magát a mindennapjainkba, hogy már már vizuálisan, tapinthatóan, sza- golhatóan, testet öltött légkör gyanánt ússza körbe körbe a földet. Előzményei és tünetei a következők: Fölhívja a Fél a Műveket. Igen ám, de a Müvek olyasmi, mint t Szentháromság: csupán a képzeletben és a káromkodásokban létezik. így hát fohászát a Fél vaktában intézi Pogács szaki, Skripek föfö, Skultéti alfő, Papcssrov kartárs és a többi kitudja-ki füleihez. Nem meghallgatjákl így tett szert a könyvtár, a jelenleg már 106 ezer kötetes, tudománytörténeti szempontból kiváló gyűjteményre, amely a teológiai, a filozófiai, a jogtudományi, a történeti és csillagászati tudományok területén a leggazdagabb. Bőven van azonban könyvcsemege is a könyvtár 33 középkori kódexe, 94 ősnyomtatványa, 750 régi magyar nyomtatványa és nagy számú kézirata között. Itt őrzik például az egyetlen Magyar- országon található Mozart- kéziratot, amelyet a híres zeneszerző 1787-ben, édesapja halála után írt leánytestvérének. A könyvtár tárolójában állították ki Mikes Kelemen törökországi leveleskönyvének egyik eredeti, kéziratos példányát. Szintén itt található Dante Divina Commedi áj ának első latin nyelvű fordítása, a XV. század elejéről. A magyarországin kívül ennek a kódexnek még két példányáról tudunk, az egyiket a British Museumban, a másikat pedig a vatikáni könyvtárában őrzik. A három közül az Egerben kiállított a legértékesebb. Ezt a példányt Serenade, a fordító a tridenti zsinaton, 1414-ben adta át Zsigmondnak. A magyar királynak címzett ajánláson kívül kommentárt, teológiai értelmezést is írtak hozzá, amely különösen a humanizmuskutatók számára nagy kincs. A kódexek közül jelentős még az 1400-as évek elejéről vagy talán még korábbról származó misztériumjátékokat és ezek kottáit tartalmazó Eriauber Spiele. 1906-ban adta ki a Corvina Kiadó a Horae Beatae Mariae Virginis című minia- túra fakszimiléjét, amelynek eredetije szintén az Egri Főegyházmegyei Könyvtár tulajdona. A természettudományok köréből az állomány legjeA meg igekötőt úgy kell hozzája kötözni a hall gat igéhiéz. Méghozzá forinttal. Speciális kötögnyag ez. Ha a Fél meleg kézfogással próbálja érzékeltetni forró nagyrabecsülését, s ez nem csupán üres gesztus, hanem reális címletekben ölt testtet, hogy tényleg mennyire becsüli az illető az illetékest — akkor Ige és tett eggyé lón A kötőanyag összeragasztja őket. Befárad az állampolgár a Központ színe tit. Igen ám, de a Központ is ködös fikció. Szentség, ame jet Kiss, Nagy, Közép, Nagy, Órjás és mint sokan mások együtt testesítenek meg. Űgy-ahogy. Az állampolgár ájtatos manó gyanánt simítja végig e végeérhetetlen Névsor magasztos íróasztalait. de hogy sigomatása ne látsszon ósdi, idealisztikus érzelgös- ködésnek — oda-odarejt egy- egy papír-fecnit is, amelynek kék, vörös, padlizsánlila árnyalata, — azaz színdinamikája —- kifejezi, hogy mily lentősebb darabja a Sorbonne híres csillagászának, John. of Hollywoodnak Európaszerte híres De Sphaera Mundi című munkája. A főiskola és a Főegyházmegye 'könyvtára egy épületben működik. A két intézmény munkája azonban homlokegyenest eltérő. A főiskola könyvtárában is vannak régi, 1700 körüli könyvek, de ezek egyelőre föltáratlanok. A mintegy 150 ezer kötetes állomány főleg pedagógiai és marxista-leninista szakirodalommal látja el olvasóit. Ezért a főiskola hallgatói, ha kutatómunkára adják fejüket, inkább a Főegyházmegyei Könyvtárat keresik föl. Ezt a kölcsönzési nyilvántartás is bizonyítja, az érseki könyvtár legtöbb olvasója a főiskola tanára vagy diákja. A háborúk sem az épületben, sem az állományban nem okoztak kárt. A debreceni főiskola ideköltözésekor viszont tornateremre is szükség volt. Ezért az új részben őrzött könyveket egy földszinti helységbe zsúfolták. Tíz év alatt 1200—1500 könyv, köztük néhány értékes kódex is eltűnt innét. A megmaradt köteteket 1959-ben ideiglenesen a már nem használt kápolnába költöztették. A könyvtár modem anyagát a látogatók ma is ott találják. A kápolnában levő állványok megteltek, az állomány viszont évente 1000—1500 kötettel gyarapodik. A megoldás pedig várat magára. A távlati tervek szerint, ha a főiskola új épületet kap, a volt líceumban kulturális intézményeket helyeznek el. Akkor a kápolnában levő könyvek külön terembe kerülnek, újabb raktárhelyiségekkel és egy 20—25 férőhelyes olvasóteremmel bővül a könyvtár. A kápolnát pedig — az esztergomi mintájára — egyházi múzeumnak lehetne berendezni. hőfokot feltől kék-lila-veres) érttel, az állampolgárnak Illetékes iránti' megbecsülése. A baj azonban ott van, hogy az emberiség sokszor rükvercben gondolkodik. Nem gátolni kell, hanem megfordítani e folyamatot! Nem a borravaló-happolók a kerékkötők, hanem azok, akik nem kapnak borravalót. Soha és sehol. Gondoljuk csak meg: kinek is fáj a borravalózás? A borbély, a fodrász^ a házmester, a pincér, a sofőr, a hentes, a szerelő sír-e a borravalóragály mián? Majd ha megbolondult. Csak az fájlalja ez a kórt, akinek nem jut belőle. .. Mi hát a megoldás? Adjon mindenki mindenkinek! Kapjon mindenki mindenkitől, és a kör bezárul: létrejön az össznépi «Hálás leszek érte!« Kolombusz tojása! Ma nem az a hálás, aki borravalót kap — akár érdemtelenül, komisz, késedelmes «munkáért« is — ma még az mondja, hogy «-Hálás leHetvenöt éves. Talán a legismertebb nagy tekintélyű építészünk, jóllehet kevés épület tervezése fűződik nevéhez. Elméleti munkássága azonban annál gazdagabb. Két éve nyugdíjas, de ma is minden délelőtt bejár a BME Építészettörténeti és Elméleti Intézetbe (amelynek korábban a vezetője volt). — Harmadikos gimnazista voltam Baján, amikor az egyik szeretett, kitűnő tanárunk dolgozatot íratott arról: ki mi szeretne lenni. Én azt válaszoltam: gépészmérnök. Ö erre azt mondta: szép a gépészet, de szebb az építészet... Hát, azóta csak ez érdekelt... — kezdi beszélgetésünket az alacsony, nyugodt, választékosán fogalmazó tudós. Könyvekzel zsúfolt egyetemi dolgozószobájában ülünk, amit r.yugdíI jasként is megtartott, s ahova nemcsak 5 jár be: sűrűn bekopogtatnak hozzá tanárok és hallgatók egyaránt 1927-ben kapta kézhez építészi diplomáját az akkori József nádor Műegyetemen. 1936-ig kisebb tervezőirodákban, különböző helyeken — ahogy ő fogalmazta — vergődött a munkanélküliség nehéz éveiben. 1936-tól' 1945- ig az ÖT1 műszaki osztályán dolgozott; 1946-tól 1949-ig pedig az építésügy különböző vezető posztjain. 1949-től lett a Műszaki Egyetem tanára. Ugyanezen évben az MTA levelező, 1960-ban pedig rendes tagjává választották. 1955—1964 között a Magyar Építőművészek Szövet- egének elnöke volt Első szakcikke 1938-ban jelent meg. Ezt több száz írása követte és jó néhány, jelentős könyv is. Ezek az írások az építészet történetével, valamint az építészet és a művészet aktuális kérdéseivel foglalkoztak. Eddigi tevékenységéért — többek között —• a Kossuth- díj II. fokozatával, Ybl-díjjal, a Munka Érdemrend arany fokozatával, a Szocialista Hazáért Érdemrenddel, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével és Herder-díj- jal tüntették ki. »■1948-ig szerettem volna gyakorló tervezőépítész lenni. öt nagyobb objekum épült a felszabadulás eiőtt, három a felszabadulás után. A legutolsó 1948-ban: a tatabányai lakóházak. De ahogy bekerültem az egyetemre, le kellett tegyek ilyen irányú elképzeléseimről. A terveket, a nagyobb megbízatásokat köztudomásúlag a tervezőirodák kapják meg. Az egyetemen oktatás folyik; engem ez kárpótolt, meg az írás.-“ — Nincs még egy építészünk, aki ennyit publikált szék!«, aki a saját zsebét rövidíti meg csupán azért, hogy a másik tollasodását elősegítse. Az a hiba. hogy túl sokan hangsúlyozzuk, legjobb meggyőződésünk el- . lenére, hogy hálásak vagyunk — nekünk viszont a kutya sem fejezi a háláját, címletekkel tetézve. Ki hálálja meg öt-tíz forinttal, ha egy újságíró a tollhegyére tűz egy-két disznóságot? Vagy valami jó kis marhasággal lop derűt mások életébe — ahelyett, hogy kilopna bármit, akárhonnan, mint teszi azt sok megborravalózott egyén? A fél világ magához ölel- , né a világ másik felét — mely fele a világon mindent mádévá tesz, hálát, jattot, elnézést. Mi és annyi más társunk a bajban: pedagógusok, utcaseprők, közüzemi díjbeszedők, kukások és a többiek, borravalózhatatlanok! Bor- ravalózzuk le egymást! Így minden fillér visszakerül ki bocsátójához, közben mindannyian gavallérok is lettünk. Csak eszébe ne jusson valakinek a régesrégi szólásmondás, mely szerint: »öntudatos ember nem fogad el borrtvalót!« Mert akkor kezdhetjük elölről az egészet. volna. Jelenleg min dolgozik? — A háromkötetes Építészettörténetemet írom újra. Ez az ókortól napjainkig ível; 1954—60 között jelent meg először. Német kiadása külföldön is elterjedt Igen nagy munkát jelent most az átdolgozása. Aztán írom és szerkesztem a Viták az építészetről . tanulmány- gyűjteményt, ebben 1954-től Dolgozom még a Mindennapi építészetelmélet című tanul\ mányon is. Ezzel van most egyébként a legtöbb problémám. Szeretném aztán megírni szülővárosom, Baja építészettörténetét a XX. században ... Én mindig egyedül dolgoztam. Nem tudok mással dolgozni, legföljebb egy kicsi segítséget tudok elfogadni. Elég könnyen írok, bár függ a hangulatomtól is. — Professzor úr! Sok-sok írása közül, melyikre a legbüszkébb ? Meglepő szerénységgel először elutasítja ezt a kérdést. Arról beszél, hogy olykor valósággal kisebbségi érzése van: nem produkálhatta azt, amit szeretett volna... Aztán ezt mondja: — Életrajzom első kötetére vagyok a legbüszkébb. Az Egy gyermekkor és egy kisváros emléke címen 1973-ban jelent meg, s nagyon gyorsan elfogyott. É. £. Barcs János Piros rigó Nyugtalan vénám parázsló vére, megfesti majd a földet feketére. Dércsipkés éjszakák, égi sarkok, csak tudhatnám, hogy tőlem mit akartok? Mert a lángcicomás áradatban, kezdi okádni tüzét a földkatlan: — s piros rigó leszek megfoghatatlan; én az élők között holt-halhatatlan s muzsika száll majd utolsó dalomban ahol a sírásók ásó nélkül ásnak, mert sohasem hittem az elmúlásnak. Orsóval Emil AMI JÖN Ami jön. Néha a fák. erdő, néha csak ág, néha egy dombhajlat után a tártkarúság, máskor a bővizű ég, meg az út, messzi vidék barangolása szemmel, . sas-menedék, ami jön, város, a ház, hús, gyönyör, hajnali ríadás, összeszorított tenyérben a láz, villamos, esti neszek, csend, amit hallani szebb, lágy csípővonalak, széttört neoncserepek, ami jön, város, a ház, nyáron, télen a hó, tízévek után a perc mi igenis elragadó, mindig valami fény, másnap, a még, a remény, pedig — ami jön — sose jön igazíncsak én megyek. Bn. M. Zs. Péreli Gabriella KÖRFORGÁS Major Máté akadémikus