Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-06 / 4. szám
MUNKÁSOK ÉS ÉRDEKEK ß z érdekviszonyokkal kapcsolatban hazánkban sokáig az a nézet uralkodott, hogy szocialista viszonyok között az emberek érdekei automatikusan egybeesnek és megegyeznek a társadalmi fejlődés általános érdekeiveL Ebből már egyenesen következett, hogy a gazdasági szervezetek — vállalatok, szövetkezetek — érdekei egymással és a népgazdaság érdekeivel megegyezően. Ugyancsak a fenti kiindulópont vezetett el ahhoz a nézőihez, hogy a gazdasági szervezeteken belül az egyes rétegek érdekei automatikusan összhangban, vannak, ami egyik vállalatnak jó, jó a másiknak is, ami a vezetőiknek jó, az jó a munkásoknak is. Ma már tudjuk, hogy az érdekellentétek nem attól szűnnek meg. ha összemossuk . őket, ha nem beszélünk róluk. A valóságos társadalmi folyamatok ettől még bonyolódnak, ütköznek tovább a maguk útján. Ráadásul a konfliktusok tagadásával, el nem ismerésével a társadalom rányítását is megfosztjuk ától a lehetőségtől, hogy meglelő ismeretek birtokában oldhassa meg az érdekek egyeztetését, ellentéteik feloldását. A hatvanas évektől megszaporodtak az érdekekkel, érdekkonfliktusokkal foglalkozó elméleti és empirikus kutatások. Ettől az időtől fogva .alentkezett ugyanis a társadalomirányításban az a törekvés és felismerés — mely legutóbb a XI. kongresszus határozataiban is megfogalmazódott —, hogy a politika vessen számot a társadalom valóságos érdekviszonyaival, és azokat szocialista fejlődésünk céljainak megfelelően tudatosan igyekezzék befolyásolni. Héthy Lajos és Makó Csaba 1972-ben Munkásmagatartások és a gazdasági szervezet című könyvükben- közreadták ez irányú kutatásaik első összefoglaló eredményeit Egy nagy nyugat-magyarországi gyár egyengető lakatosainak »-munkásmagataríá- sait« vizsgálták. A vizsgált gyáregységben a teljesítménymutató — a vezetőik minden erőfeszítése ellenére — nagyarányú kilengésbe kezdett Az okok: a vállalati vezetés — mint minden év elején — »szűk marokra fogta a pénzt«, a rosszul fizető munkákat helyezte előtérbe, takarékosabban bánt a jutalmak, prémiumok kezelésével, és — ami leginkább érzékelhető volt — nem engedélyezte a túlórákat A teljesítmények rohamosan csökkenték, pedig az emberek látszólag szorgalmasan, »nyugodt igyekezettel« doigosstak. A gyár szállítást kötelezettségei . miatt is nehéz helyzetbe ke- ' rült A teljesítményeséa következtében az órabérék is alaposan csökkentek, s az idősebb munkások ennyiért a már ismét felajánlott túlórát nem vállalták el. A helyzet egyre Inkább elmérgesedett, míg végül a vállalat vezetősége, felismerve az így kialakult visaonyok tarthatatlanságát, radikálisan beavatkozott: célprémiumokat tűzött ki, -jól fizető« munkákat adott a munkásoknak. Az egyengető lakatosoknál szinte varázsütésre helyreállt minden: ismét «nelkedtek a teljesítmények és ezzel együtt a )érek; állandósult a túlórázás. A munkások tehát »győztek«, érvényesítették érdekeiket A szerzők most megjelent könyvükben — Munkások, érdekek, érdekegyeztetés — egy lakásépítő vállalat üzemeltető villanyszerelőinek példáját használják fel annak a kérdésnek a vizsgálatára, nagy szervezeteinkben, szocialista vállalatainkon belül hogyan mozdítható elő a vezetők és beosztottak együttműködése, hogyan erősíthető ezáltal az üzemi demokrácia. A példában szereplő lakásépítő vállalatnál a termelési eredmények ugyanis évről évre elmaradtak a termelő- irányzatoktól, sőt, abszolút mértékben is csökkentek. Üj igazgató került a vállalat élére, aki "-rendcsinálás« közben hamarosan felfigyelt egy munkáscsoportra, az üzemeltető villanyszerelőkre, pontosabban kiugróan magas keresetükre, melyet többletmunkával és rendszeres túlórázással értek el. Anélkül, hogy alaposabban mérlegelte volna az okokat, a villanyszerelők helyét és szerepét a vállalat tevékenységében, új munkarend bevezetését készítette elő. Olyat, amely anyagilag hátrányosan érintette a villanyszerelőket. A következni Ínyek kezdetben hasonlítottak az előző példában említettekhez: romlott a munka- fegyelem, többen elmentek a vállalattól, míg mások, éppen a szabályok igen precíz betartásával hátráltatták, lassították a munkát. A vállalat vezetői és a munkások képviselői az úgynevezett »bérvitán« tanácskozták meg a kérdést. A főnökség úgy tüntette föl a tervezett intézkedéseket, mint amelyek a vállalat, a hatékony termelés és a munkások érdekeit szolgálj ák, hiszen ezáltal megszabadulnak a fárasztó túlmunkától. A villanyszerelők pedig azzal érveltek, hogy túlmunkájukra szükség van, mert jelenlétüket a biztonság technikai előírások is megkövetelik. Érdemes felfigyelni a bérvita menetére: pénzről, keresetről alig esett szó, a munkások — tudatosan — nem ezzel, hanem a vállalat által hozott rendszabályokkal érveltek. Ez a magatartás, mármint hogy a pénzről, illetve arról nem szabad beszélni, amit el alkarunk érni, megfelelt a társadalmi várakozásoknak és értékeknek, melyek azt a követelményt állították az »öntudatos« dolgozóval szemben, hogy viselje szívén a vállalat sorsát, egyéni érdekét ne helyezze a vállalati kollektíva és ezzel együtt a társadalmi érdek elé. A villanyszerelők — vagy érdekeik — itt is győzték. Fellépésük azért is lehetett sikeres, mert többletmunkájukra valóban szüksége volt a vállalatnak. S hogy ez nyilvánvalóvá vált, abban dántő szerepe volt annak, hogy a villanyszerelő csoportnak az átlagosnál nagyobb képessége volt érdekeinek érvényesítésére. Felismerték, hogy valódi törekvésük — a magas átlagkeresetek megtartása — felfedése vereségükhöz Vezetett volna. A »bérvitán« éppen ezért a bérről esett a legkevesebb szó. Hogy az érdekérvényesítésnek ez a módja mennyire tudatos — erre nehéz válaszolni. Még a pénzhez legjobban ragaszkodó, legracionálisab- ban gondolkodó emberről is túlzás lenne azt feltételezni hogy minden idejét, szellemi energiáját lekötné érdekeinek megfogalmazása és az érvényesítésükhöz szükséges cselekvés kidolgozása. Az érdekek többnyire kritikus he’y- zetekben kerülnek előtérbe, akkor, amikor az emberek rákényszerülnek, hogy érdekeiket végiggondolják, s a szűk séges következtetéseket levonják. A vállalat számára kitűzőt! célok —, hogy az ötéves tervben évi 3 ezer lakást ‘kell felépítem — a társadalom egészének elvárásait fejezték ki a kollektívával szemben. A szervezetek elé tűzött célok azonban csak akkor válhatnak közös érdekké, ha e célokat az egyének is magukénak vallják. Az adott esetben például nyilvánvalóan mindenki egyetértett az évi 3 ezer lakás felépítésének szükségességével, ám ennek a célnak meghirdetése önmagában nem válhatott a kollektíva érdekévé! Az emberek nem a lakások felépítése végett mentek a vállalathoz dolgozni, hanem, hogy munkájukkal szerzett jövedelmük hozzásegítse őket szükségleteik kielégítéséhez. A z üzemeltető villanyszerelők esetének helyenkénti riportszeru leírása számos gyakorlati probléma megértéséhez segít hozzá — miért laza a munka- fegyelem, miért és hogyan nyilvánul meg a szervezetlenség, miért drágulnak a lakások sth. De talán még ennél is fontosabb az, hogy a konkrét események elemzése jó lehetőséget teremt az érdekék tartalmának és mozgásának vizsgálatára. Cs. Gy. Tiszteletet érdemelnek a pártalapítók Koszorúzás/ ünnepség Kaposváron Harmincnégy évvel ezelőtt alakult meg az MKP Somogy megyed és Kaposvár városi szervezete. A kaposvári városi pártbizottság koszorúzási ünnepséget rendezett az évforduló alkalmából tegnap este hat órakor az emléktáblával megjelölt Ady Endre utca 7. számú ház előtt. A Himnusz elhangzása után Tolnai Mária mondta el Zelk Zoltán Kommunisták című költeményét, utána Vétek József, a városi párt-vb tagja mondott ünnepi megemlékezést ' — A Magyar Kommunista Pártnak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy mindig olöljárt ott, ahol a változás követelte. A Magyar Kommunista Párt Kaposvári Szervezete elöljárt abban, hogy kisebbed- jen a háború okozta szenvedés, megszilárduljon a rend és a belső fegyelem — így méltatja a párt szerepét és tevékenységét a Somogyvármegye című lap az első évfordulón. S . valóban, a kommunisták elévülhetetlen érdemeket szereztek a város és a felszabadított megye életének megindításában és a helyzet megszilárdításában. A szónok ezután fölidézte a város felszabadulása és a pártszervezet megalakulása közötti napok kemény munkáját Za- harov városparancsnok már december 3-án ismertette a város kommunistáival a helyzetet, s nóhányukat megbízta a fontosabb teendőik elvégzésével. Ilyen volt a termelőüzemek beindítása, a kereskedelem működése, a villany, és vízszolgáltatás megindítása. Nagyon fontos feladat volt a város élelmiszerrel való ellátása, a kórház gyógyító munkájának zavartalansága. Mindezeket a munkások legjobbjai, a kommunisták végezték a Vörös Hadsereg segítségévek A kommunisták a felszabadult városban az első óráktól éjt nappallá téve dolgoztaik, s nevük rövid idő alatt ismert lett. A szovjet városparancsnok po! itifcai „ helyettesének segítségével kezdődött meg a pártszervező munka december 6-án; a hónap közepén már fölvették a kapcsolatot a pécsi kommunistákkal. Vétek József ezután Január 5-e krónikáját ismertette. Vass Zoltán, ez MKP Központi Vezetőségének küldötte a reggeli órákban érkezett Pécsről, s megkereste a kommunistákat. Tizennégy elvtárs jelent meg; megválasztották a héttagú vezetőséget, titkárának pedig Győrffy Antalt. A, pártszervezet január 9-én már megjelentette napilapját. A Sompgyvármegye üdvözölte a demokratikus Magyarország megszületését. E jöttek sorban a feladatok: a földreform, az újjáépítés. 1945 májusának közepén rövid idő alatt megszervezték a Somogy megyei párt- bizottságot Ezzel lezárult a somogyi kommunisták harcának első szakasza. — Most a régiekre emlékezünk, hitükre, akarásukra, a magukat nem kímélő, jövőt tekintő erőfeszítésükre gondolunk. A forradalmi munkásmozgalom mai nemzedéke számára a pártalapítás nemcsak lelkesítő példát, hanem történelmi tapasztalatokat és tanulságokat is jelent. Gondjaink, feladataink ma is nagyo-k, munkánk feltételei azonban összehasonlíthatatlanul kedvezőbbek, mint 1945-ben voltak. Az a kommunista nemzedék, amely 1945. január 5-én a pártot megalapította — ha sorai közben megritkultak is— itt él közöttünk, velünk együtt ünnepel. Övezze őket tisztelet és elismerés! Jó földbe jő _ magot vetettek. Nem volt hiábavaló az áldozat. Ezután Deák Ferenc, a városi pártbizottság első titkára és dr. Kovács Ferenc városi tanácselnök megkoszorúzta az emlékművet. Az ünnepség az Internacionáléval fejeződött be. Minél kévéséi költséggel A különbség két éwszak Áramszünet esetén: aggregátor Hófehér és vörös szegfűk, skarlátpiros mikulás virágok, Canna virág; cserepes fókuszok — vagy százféle dísznövény és kellemes nyári meleg, páradús levegő: mindez a Füredi úton, a Kaposvári Városgazdálkodási Vállalat üveg- házában fogadja a belépőt, miközíben kint mind lejjebb csúszik a hőmérő higanyszála. Bent a krtlemes kiírná jú üvegházbam a nyári virágok gumóit tisztogatják, készítik elő az asszonyok. Egy hét múlva megkezdhetik az ültetést. Bár a tél derekán inkább a cserepes dísznövények a kelendők, aziért a város virágboltjaiba jut elegendő a folyamatosan nyíló mintegy 30 ezer tő szegfűből. Cserjés Miklósné, a vállalat kertészeti részlegének vezetője nem fél az országszerte károkat okozó fagytól. Igaz, az idén is volt áramszünet, de csak két óráig tartott. Szerencsére még tavaly beszereztek egy aggregátort, most akár egy éjszaka is elegendő ahhoz, hogy a kimaradó fűtés miatt megfagyjanak a növények. Felkészültek az erősebb fagyokra: az üvegház északi oldalán belülről fóliával bélelték az üvegfalat Az üvegházban dogoznak most a parkfenntartó brigád asszonyai is, odakint a hidegben csak a férfiak vannak. Ok a fákat nyesik, tisztítják a város utcáin, parkjaiban. Az ünnepek elmúltával mo6t viszonylag hosszabb szünet kezdődik a virágeladásban, a következő szezonra azonban már készülni keik Mintegy 10 ezer tulipánhagymát ültettek az egyelőre még távol levő nőnapra és a tavaszi névnapokra. A kertészet legfontosabb feladata a város parkjait díszítő virágok palántáinak nevelése. A már eiöbújt növénykék kettős védőbúra alatt, páradús levegőben fejlődnek tavaszig. Bár az utóbbi időben az új lakótelepeken inkább a díszfák és a díszcserjék a kelendőek, még mindig bőven jut hely a várost szépítő virágoknak a parkokban, tereken. Évente mintegy három és fél millió forint értékben forgalmaznak dísznövényeket, virágokat; az üvegházból, s ha ehhez még hozzászámítjuk a kertészeti együttműködés keretében Szombathelyről, a Rozmaring Tsz-ből érkező virágokat, akkor megnyugodhatunk: Kaposvár az idén tavasszal sem marad virágok nélkül. A következő időkben várhatóan az egyik legfontosabb tényező lesz az eredményes mezőgazdasági termelésben a költséggazdálkodás. Ellentmondásnak látszik kissé, hogy egy növényi és állati termékeket előállító üzem várható eredményét a költségek lefaragásától, s nem annyira a termésátlagok növelésétől várja. Egy eredményes évet záró termelőszövetkezet elnöke erről így fogalmazott: a következő év termésátlagaiban nem lehetnek biztosak, hiszen az a jó munka mellett nagymértékben függ az időjárástól. Amire számítani lehet és amit figyelembe kell venni, az az, hogy a várható eredményeket milyen ráfordításokkal érik el, s ezen a téren »bőven vannak még rejtett tartalékok«. Tulajdonképpen ezt a véleményt összegezte a ráksi termelőszövetkezet elnöke, amikor az év végi zárszámadást előkészítő vezetőségi értekezlet előtt beszélgettünk. Kiegyensúlyozott, gondok nélküli évet zárt az állattenyésztés Ráksi ban, és eredményes volt a növénytermesztés is. Alapos előkészítő munka eredménye, hogy . a viszonylag kis területű termelő- szövetkezet megtalálta azt a biztonságos és kiegyensúlyozott termelési szerkezetet, amely hosszabb távra is megfelelő. Apró adalék ehhez, hogy a gazdaság munkagépeit az őszi csúcs befejeztével • elvitték a szervizállomásra, ahol bemérték azok fogyasztását, és beállították az optimális üzemanyag-felhasználást Az állatoknak szükséges takarmányt úgy sikerült biztosítani a jobban termo füves herével, hogy a biztonsági tartalékot is beszámítva területet szabadítottak fel más növény számára. Ez utóbbi a , cukorrépa, mely a gazdaság egyik legfontosabb növénye. A felszabadult, mintegy 30 hektár területre is cukorrépát vetnek. A választás mellett szóltak a kényszerítő körülmények, az például, hogy a kis gazdaság sem most, sem a közeljövőben nem képes példám szárító vásárlására, márpedig a tavalyi ősz megtanított arra: olykor jelentős energiaráfordítás kell ahhoz, hogy az egyébként jó termés eladható, tehát gazdaságos legyen. A cukorrépa művelése természetesen gépesített, mint ahogy egyre jobb tapasztalatokat szereznek a szintén nagy területen vetett sörárpa termesztésében is. Ez utóbbi növény, amely tavaly az egyik legsikeresebbnek bizonyult, az idén egy nagyszabású kísérlet »alanya« lesz. A már említett költségek csökkentésére, tudományos kutatások alapján már korábban is kísérletezett a gazdaság a sörárpa szántás nélküli * vetésé vek A tapasztalatok jók voltak, így az idén a növény területének 75 százalékán szántás nélkül vetnek. A költségmegtakarítás — nagy területről lévén szó — jelentős, ugyanakkor a tapasztalatok azt mutatják, hogy a termésátlag sem lesz kisebb. Azt persze a gazdaság egyik vezetője sem állítja, hogy minden rózsaszínű náluk. Hogy mennyire nem az, arra épp az egyébként bevált cukorrépa ad példát, amelynek magyar gyártmányú betakarító gépsora sok gondot okozott. A módosított szekszárdi gépsor nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, végül a somogvszili termelőszövetkezet segítsége kellett ahhoz, hogy a betakarítást időben befejezhessék. Ez az esztendő a »nagy kiugrások éve« helyett, inkább egy olyan időszak lesz, amely lehetőséget ad a legfontosabb tanulságok levonására — arra, hogy a rekordok hajszolásánál fontosabb a hatékony és kifizetődő gazdálkodás megteremtése. Mert a megtakarított százezrek milliókká, milliár- dokká állnak össze. B. A.
