Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-31 / 25. szám

Belkereskedelmi együttműködés A KGST-orBzágdk belke­reskedelmi áruforgalma 1973 —1977 között 24 százalékkal nőtt, s 1977-ben 520 millió rubel értéket ért eL A szo­cialista gazdasági integráció komplex programjába foglalt feladatok megvalósításában része van a belkereskedelmi miniszterek tanácskozásának, amely 1972 óta a KGST ál­landó szerveként működik. Munkájában mind a tíz tag­állam küldöttsége részt vesz — állapítja meg a Saovjetsz- ka ja Torgovlja. A KGST Végrehajtó Bizott­sága jóváhagyta a tagállamok belkereskedelmi együttműkö­désének az 1976—1980-as évekre szóló távlati tervét. Ez egyebek között intézkedé­seket irányoz elő az áruvá­laszték bővítésére. A KGST- tagországoíc belkereskedelmi forgalmába kerülő áruk 85— 90 százalékát a hazai ipar ál­lítja élői Kedvezően hatott az áru választék bővítésére a több tagország könnyűiparában végrehajtott rekonstrukció. Bővült a személygépkocsik, a kozmetikai cikkeknek és a háztartási vegyipari termékek választéka is. Évről évre nő a tagorszá­gok között a belkereskedelmi tudományos-műszaki infor­mációcsere. Kapcsolat a wocialigta brigádokkal Színesebb úttörőélet 0%erb%ámot foglak a pajtások Csaknem hét és fél ezer kisdobost és úttörőt tömörít Kaposvár tizenöt úttörőcsa­pata. Az 6 körükben végzett tevékenységet tette mérlegre az úbtörővezetők városi kon­ferenciája szombaton. Simon­ná Keszthelyi Mariival, a városi úttörő elnökség elnö­kével arról beszélgettünk, hogy milyen eredmények szü­lettek három év alatt a me­gyeszékhelyen . — A városi úttörőelnökség az úttörővezetők VI. országos konferenciája óta végzett munka tapasztalatairól szá­molt be. A résztvevők is megerősítették, hogy a kon­ferencia állásfoglalásában meghatározott feladatokat megoldottuk. Természetesen vannak olyan területek, ahol fokozni kell a tevékenysé­günket, s ezeket belefoglaltuk a konferencián elfogadott ha­tározatba. — A felnőttek mindig nagy örömmel hallanak arról, mi­ként vetélkednek, művelőd­nek, dolgoznak az úttörők. Sokan támogatják a szövet­ség munkáját. Mit állapított meg erről a konferencia? — Fontosnak tartjuk,, hogy a társadalmi munka megosz­tása fejlődött 1975 óta. Az is­kolai pártszervezetek, az is­kolák segítették az úttörőcsa­patokat, tartalmasabb a KISZ-irányítás, az Egy üzem Megfelelő körülményeket! A Nyugat-dunántúli MÉH Ny ersanyag- hasznosító Válla­lat hat évvel ezelőtt kérte a Szakszervezetek Somogy me­gyei Tanácsát, hogy engedé­lyezze Kaposváron, a Cseri út 2. szám alatt — a meg­szüntetett parkett üzem he­lyén — telepük ideiglenes üzemeltetését Abban a levél­ben, amelyben a munkavédel­mi felügyelőséghez fordultak, beszámoltak arról, hogy a ka­posvári telep beruházása, at húzódó jelleggel szerepel a MÉH Tröszt IV. ötéves tervé ben. Ebben 5 millió főmtől irányoztak elő e célra. A so­rok arra is utalnak, hogy beruházást 1974—75-ben meg­indítják, annál is inkább, mert a »jelenlegi épületeket, illetve azok nagy részét le kell bontani, mivel álaguk elavult, nem felel meg üzemi célra«. A munkavédelmi bizottság vezetője hozzájárult a telepen folyó munkához, azzal a ki­kötéssel, hogy az új telep be­ruházási programját legké­sőbb 1974 márciusig el kell készíteni. Erre már akkor azért volt szükség, mert (és itt az SZMT 1973 októberében írt levelét idézem): »a Cseri úti telephelyen levő épületek egyike sem felel meg a leg­alapvetőbb munkavédelmi és szociális követelményeknek.« Egyébként a korábban itt működő parkettázemet éppen emiatt állították le. Azóta teltek az év ék, de a telepen vajmi csekély válto­zás történt. E hónap 18-án munkavédelmi felügyelők je­lentek meg a Cseri út 2. szám alatt. A látottakról levélben tájékoztatták a MÉH Tröszt vezérigazgatóját: »az 1973. évi tűrhetetlen állapotok még to­vább romlottak«. Kérték, hogy képviselőjét és a Dél­dunántúli MÉH Vállalat ille­tékesét küldje el egy közös helyszíni szemlére. Ez a szemle tegnap volt a KÖJÁL megbízottjának, vala­mint villamos és építési sta­tikus szakértőnek a részvéte­lével. Omladozol, hideg épületek­ben találtuk az itt dolgozókat. A telep útjain alig lehet jár­ni, a mellékhelyiségekben pe­dig nem is ajánlatos. A cso­magolópapír-raktárban min­den tönkremegy a talajvíztől, s az itt dolgozók padló gya­nánt egy óriás autókereket használnak. Az egyik raktár­ba csak úgy lehet bemenni, ha leemelik az ajtaját, a má­sikba pedig csak lehajtott fej­jel, behúzott nyakkal juthat az ember, olyan alacsony nemcsak az ajtókeret, hanem a mennyezet is. ' Az irodak elhanyagoltak, rozogák. Leg visszataszítóbb a fürdő. Sötét dohos, büdös lyuk. Az öltöző sérült, fél lábon táncold szé­keire nem mernék leülni; at­tól telnék, hogy a földón ta­talom magam. Rövidéit: nem emberhez méltó környezet Pedig itt hatvanan évente ötvenmillió« forgalmat bonyolítanak le. A szemle során életveszé­lyesnek bizonyultak az elek­tromos vezetékek. Használa­tukat azonnal megtiltotta a munkavédelmi felügyelő. A Dél-dunántúli MÉH Vállalat képviselői mentegetőzésül el­mondták, hogy nincs saját fej­lesztési alapjuk. Ami viszont telik erejükből, azt most meg­csinálják. Például megemelik a talajszintet, megerősítik a falakat, utat és új tetőt épí­tenek, kicserélik az ajtókat, ablakokat. Tatarozzák, fel­újítják a szociális helyisége­ket, az irodákat. Központi fű­tést vezetnek be. Ezt ígérték. Kár, hogy eddig vártak vele. Az ígéretet behajtják: ha október 31-ig nem lesznek megfelelő körülmények a Cse rí út 2. szám alatt, a szak- szervezet megtiltja, hogy ott bárki dolgozzon. G. J. —egy iskola-mozgalom. A ka­posvári úttörőcsapatok most már ötvenhárom KlSZ-szer- vezettel tartanak kapcsolatot. A tizenhét nagyüzemi KISZ bizottság közül tizenkettőnek van kapcsolata a pajtásokkal Egy időben elsősorban tévé­ajándékozásból, berendezés beszerzéséből és hasonlókból állt a kapcsolat. Most már egyre jobban o tartalom ke­rült előtérbe. Szép megnyil­vánulása volt mindaz, ami az úttörő&zövetség 30. születés­napja alkalmából történt a városban: közösen ünnepel­tek, indultak túrára a KISZ- esek és az úttörők. A Berzse­nyi iskola és a SAÉV, a Hu­mán Kató iskola és az elek- troncsőgyár közös rendezvé­nyei példamutatóak ilyen szempontból. Negyven üzem. vállalat, intézmény támogatja a kaposvári iskolákat az Egy üzem—egy iskola-mozgalom révén. Az úttörőrajok egvne- gyede tart kapcsolatot szocia­lista brigádokkal. Ezt a jövő­ben szeretnék kiszélesíteni — Mi az akadálya? — A szekcióülésen *s el­hangzott, hogy jóval töDb a szocialista brigád, mini s raj. A kapcsolatok azonban csak úgy alakulhatnak ki, ha mindkét részről kopogtatnak, megkeresik egymást. A pálya választást segítő tevékenység szempontjából nagy tartalé­kok rejlenek ebben. Több a kihelyezett szakkör is a vá­rosban, s ezek utánpótlást ad­nak a kereskedelemnek, né­hány üzemnek. — Mi okoz gondot? ■— Javult az úttörómunka föltétele a csapatotthonok épülésével. Kaposváron ugyanakkor romlott a tante­remhelyzet, így a tizenegy csapatotthonból i célokra is használnak. Nem sikerült föllendíteni a lakóte­rületi úttörőmunkát Ez egyébként országos gond is. Elsősorban nyáron sok a prog­ram nélkül maradt gyerek. A textilművek, a mezőgazdasági főiskola példája nyomán azt ajánlottuk a vállalatok fi­gyelmébe, hogy szervezzék meg az üzemi nyári napközit dolgozóik gyermekeinek. — Milyen ifjúvá nevelik a gyermekeket az úttörőcsapa­tokban? — A városi konferencia megállapította, hogy erősebbé vált a politikai nevelő mun­ka, meghatározóak és alapve- töek voltak az eddigieknél érdekesebb és színesebb ak­ciók, mozgalmak ebből a szempontból. Ezek révén a gyerekek figyelmét a ma for­radalmár nemzedékére, a szo­cialista társadalom építőire irányítottuk. Itt most nem térek ki egyenként ezekre, csak összefoglalóan megemlí­tem, hogy az értelemre és az érzelemre is jobban hatottak, cselekvőén bekapcsolták a gyerekeket a környezet szépí­tésébe és még sok minden más hasznos munkába. Ehhez tartozik, hogy a gyerekek jó­val nagyobb szerepet kaptak a programok összeállításában is a csapatokban. A képesség szerinti tanulást — ez a mun­kára nevelést szolgálja az is­kolában — két akciónk segí­tette. Kaposvár mindig igényt tart a gyerekek közhasznú társadalmi munkájára. Tavaly például 34 877 óra társadalmi munkát végeztek. Kiemelkedő eredmény született a hulla­dékgyűjtésben is. Először vet­tek részt kaposvári úttörők a nyáron építőtáborban. A jő tapasztalatok nyomán mond­tuk ki, hogy a nyolcadikosok közül még több jusson el épí­tőtáborba. — Meg milyen feladatokat fogalmazlak meg? — 1979 nemzetközi gyer­mekév. Fontos, hogy a fel­nőttek ünnepeljék meg a gyermekeket. A konferencia szerint nagyobb összefogásra, a programok jó összehangolá­sára van szükség Kaposváron. Olyan javaslat is elhangzott, hogy az úttörők kulturális munkáját — a Kisfaludy is­kola példája nyomán — te­gyük nyitottá. Egy szervezeti változást is jóváhagyott a konferencia: a városi úttörő­vezetői tanács mint testület megszűnt, most 13 tagú váro­si úttörőelnökséget választot­tunk. Kaposvárt a megvei konferencián 15 küldött kép­viseli, s ők tolmácsolják a javaslatainkat is — fejezte be nyilatkozatát Simonné Keszt­helyi Mária. L. G. Egységes rendszer Befejeződött a pedagógus­képző intézeteik egységes audio-vizuális rendszerének kiépítése. Ipari televíziók, dia-, hang- és képszalagok, írásvetítő fóliák, nyelvi labo­ratóriumok segítik a leendő pedagógusok színvonalasabb mesterségbeli tudásának megszerzését — közölték az Oktatási Minisztérium és a pedagógusképző intézetek szakembereinek tanácskozá­sán, amely kedden kezdődött Szombathelyen. A technikai eszközök hatékonyabb hasz­nosítása érdekében egységesí­tik a munkát, vagyis minden­hol alkalmazható, szervezet­ten cserélhető, sokszorosítha­tó, és forgalmazható video-, dia-, hangszalag- és írásvetí- tő-fóliatárakat hoznak létre. Kazincbarcika negyedszázada Barcika, Berente, Sajókazinc és Herbolya egyesítésével 1954 -ben hozták létre Kazincbar­cikát. Az elmúlt negyed száza d alatt a város lakóinak száma haminckétezerre emelkedett. Felépült a Borsodi Vegyi Kombinát, a Központi Szénosztályozó, a Borsodi Hőerőmű stb. Ma a városban korszerű egészségügyi, szociális és kulturális létesítmények állnak a la­kosság rendelkezésére. Képünkön; Esti fényben a Borsodi Vegyi gombinak A hórukk halála B izonyára sokan a szememre vetik majd: V»I fa­gyunk még a címben jelzett örömteli esemény be­teljesülésétől. Igazuk lesz. Csakhogy mai témánk színhelyén — megyőződtem róla — igencsak agonizál a hó­rukk. Jobbára búcsút is intett már „alattvalóinak”, mert megérezte, hogy végérvényesen lezárul a kor, amelyben iz­mok iszonyú feszülését, patakzó verejték hullatását, ájulást keltő fáradtságot „ ajándékozott” az emberek tíz- és százez­reinek.. A kínzó gyötrelmeket azonban sokáig nem felejtik el az emberek. Éppen ezért emlékoszlatónak szánom e sorokat — a hórukk halálhírén örvendezve ... Hallgattam egy vezető panaszát. Keserűség nem volt a hangjában, de a kilátástalanság jelelt sem fedezhettem fii. Szavai azonban arra utaltak, hogy míg az egyik oldalról néha túlságosan is természetesnek tartják az emberek társadalmi cselekvései rak, erőfeszítésünk eredményeit, addig a másikról képtelenek belátni, hogy alaposan megváltozott a munka ter­mészete és tartalma. így mondta: „Sokan azt képzelik, hogy a Kaposvári Húskombinátba csupa dromedár, ütni tudó, hó­rukk emberre van szükség. Pedig ha tudnák ...” Föle!evenedtek gyerekkori élményeim. Ismertem jó néhány hentest; csakugyan nem sorolhattuk őket a vézna, szikár vagy alacsony, ernyedt izomzatú férfiak kategóriájába, kiváltképp, ha még mészáros is volt az illető. Népiesen böllérnek, köz­vetlenebbül henteslegénynek, gunyorosan hústömegnek vagy hústoronynak is nevezték őket szellemi adottságaiktól, ké­pességüktől függetlenül, ámbár nem sok lehetett közöttük az érettségizett vagy nehát technikusi bizonyítvánnyal rendel­kező. Kíméletlenség, vér és öldöklés, kegyetlenség és erőszak jutott róluk az eszünkbe, holott szó sem volt erről. Próbál­tunk volna csak élni, létezni nélkülük ... Munkájuknak — társadalmilag hasznos, nélkülözhetetlen munkájúknak — ilyen volt a természete. Még átvitt értelemben — és azóta is — gúnyolódunk rajtuk a „sanda mészáros” ürügyén, aki köztudomásúan nem oda üt, ahova néz. Azóta persze már rég húsipari szakmunkásokról beszélünk; a hiedelem azon­ban makacsul tartja magát Pedig ma már a húsipari szak­munkás fogalma is egészen mást jelent, mint tíz-tizenöt év­vel ezelőtt. Azt hiszem, érdemes megemlíteni, hogy mit hozott — és mire kényszerít! — a tudományos, technikai forradalom; hogy milyen hatása van a szocialista társadalomban. Igaz, erről könyvek, tanulmányok sokasága jelent meg, aligha monhatnék újat. Ezekben a művekben ugyanis okosan, hoz­záértően mondják el a szerzők, hogy a tudományban az el­mélet megújulásával járt együtt; a technika forradalma pe­dig nemcsak technikai, hanem társadalmi változásokat (és gazdasági következményeket) is hoz magáival. Idézek: „Egy ország helyzete a világban attól függ, hogy a kormány mit tesz vagy mit mulaszt el megtenni a fejlődés érdekében." S ha a mi országunkban vannak is adósságok, voltaképpen — a felismerést követően — a tettek arzenálját sorakoztat­hatunk fel. De hadd beszéljünk arról az egyről, a legna- gyobhról, amely Somogybán érlelődik: a Kaposvári Húskom­binátról. A hórukk — többek között — ott is a halálára ké­szül. A nagy beruházás és rekonstrukció részleteivel több­ször is megismerkedhetett az olvasó. Nem az foglal-, koztat most, hogy az óriás, 22 000 négyzetméter alapterületű sonkakonzervüzemben milyen anyagokat hasz­nálnak fel az építők, hogyan szervezik a munkát, miként gondoskodnak a határidő megtartásáról (netán megelőzésé­ről!). Még csak a gépekről és gépsorokról sem akarok el­mondani mindent, hiszen bármennyire automatizáltak, ha­lott eszközök lennének emberek nélkül. Tehát emberekre van szükség. A korábbiaknál magasabb képzettségű, lé­nyeglátó és gondolkodó, sokoldalú szakmai mű" '"-éget szer­ző emberekre, akik mármost elfelejthetik, hogy mi az hórukk, de elfelejthetik azokat a munkafolyamatokat i „,.«*iyek mi­att — régen is jogtalanul — gúnyolták vagy megszólták őket. Végtére is a fejlődés, a tudó «lányos technikai forrada­lom teremtette meg a sokoldalú személyiség kibontakozásá­nak feltételeit. Megváltozik az ember szerepe, feladata; fi­zikailag könnyebb, szellemileg felkészültebb és társadalmi­lag felelősségteljesebb lesz az ember munkája. így állhat csak helyre a fizikai és a szellemi munka ősi egysége; így válhat igazán emberré az ember. Mi lehet akkor a tartózko­dás oka? Mi köthetné gúzsba az elhatározást? Nem hiszem, hogy bárki is szeretné megakadályozni a hórukk halálát... Az utóbbi hónapokban többször is jártam a jövő üzemé­nek csarnokában. Nem valamiféle távoli jövő vár rá. Sokat hallottam arról, hogyan keresik, képezik és tanítják a le­endő munkásokat. A sikerhez nem férhet kétség, hiszen jó munkásközösség él ott; bizalommal, biztonsággal alapoznák rájuk. Az alapokra azonban „felépítmény” is kell. A 2200 ember mellé még legalább 400. És ez év júniusára a teljes gárdát be kell tanítani, hiszen szeptember 11-én indul az üzem. A megye munkaerőhelyzete közismert. A valóságos képet mégsem valamiféle „csalétekként” próbálom bemu­tatni; csupán a hiedelmek, az aggályoskodás, a rossz emlé­kek leküzdésének szándékával. Hiszen mindenkinek tudnia kell, hogy mire adja a voks.it, hova köti az életet. És sokan vállalták már, tanulnak, készülnek az új feladatra. Hallottam, hogy 46 szakember külföldön készül. A dolgo­zók egy részének átképzését megkezdték a Pápai Húskombi­nátban, de idehaza sem tétlenkednék. A szál munkástanulók magasabb szintű technológiai, gépészeti ismereteket sajátí­tanak el; és minden előkészület azt bizonyítja: nem „hús- tömegekre", . iogdmeglegényekre”, hórukkmunkásokra — te­hát nem erőre —, hanem a gépekhez is értő húsipari szak­emberekre és betanított munkásokra van szükség. Az egész­ség, a szellemi frisseség, a gyors helyzetfelismerés, a kép­zett, gondolkodó ember a várományos itt, és nem a régi hen­tes- ás mészáros-adottság a követelmény. Megváltozott a munkás szerepe, a munka tartalma. D e ehhez mégis el kell mondanom egyet és mást az eszközökről. Engem már az is meglepett, hogy az állatokat nem emberek, hanem terelőkapuk „hajt­ják" a vágóhídra. S hogy azután mi következik? kábítóvilla és csőpálya rendszer, korszerű mosó, szőrtelenítőgép ás lán­goló alagút. Bőrfejtő gép és gépesített bélfeldolgozó. Az ét­kezésre alkalmatlan anyag zárt csővezetéken jut el egy má­sik épületbe, a takarmánylisztgyártó üzembe. De ne várják, hogy leírjam a teljes és bonyolult technológiát. Az a lényeg, hogy minden anyag magas pályán, szállítószalagon vagy cső­rendszeren keresztül halad rendeltetési helyére; minden ter­het gépek és targoncák emelnek, azaz teljesen kiküszöbölik a nehéz fizikai munkát. A hórukk halálát tehát, nem kíséri gyász. Életet keserítő, megrövidítő hatását és a változást legalább olyan gyorsan elfelejti, illetve megszokja az ember, mint amikor a szén- tüzelésű kályhától a központi vagy gázfűtésű lakáshoz viszi az életút Az sem jön és sohasem jött magától; ezért is tenni kellett és kell. Ha patikatisztaságú egy korábban szennyes és bűzló munkahely; ha ügyes gépek dolgoznak az ember aka­ratát teljesítve; ha a felkészültebb és felelősségteljesebb munkát több bér, jobb élet kíséri, akkor ott öröm lesz dol­gozni De az sem megvetendő, hogy egész Európában nincs olyan modem húsüzem, mint amilyenné a kaposvárit vará­zsolják. Jávori Bét*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents