Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-05 / 3. szám
Több kell a jóindulatnál A MMkmte; ma mér arra, hogy hol helyezkedik el egy- ■gy termék, vállalat, Iparágai gesz népgazdaság, a világ- anglistán, miként alakulnak nuinkánik külgazdasági feltételei. Nem a látványos sikerek sorozata tanított meg erre, hanem egy kedvezőtlen körülmény: a nemzetközi cserearányok robbanásszerű változása, amely mintegy 20 százalékkal devalválta a magyar munka külpiaci értékét, s egyebek közt a gazdasági egyensúly megbomlására, eladósodására vezetett. Az ország rendszeres külgazdasági vesztesége évente nem kevesebb, mint amennyit összesen lakás- és Szociális építkezésre, ruházkodásra költünk. A tetemes kár közvetlenül vagy közvetve mindenkit érint — megszüntetése valamennyiünk közös feladata. Helytállásunk a nem éppen könnyű nemzetközi versenyterepen, mondhatjuk nemzeti ügy, társadalmi érdek. A nemzetközi gazdasági verseny eredménye épp olyan egyértelműen mérhető, mint a sportküzdelmeké. Igaz, a teljesítmények nem centiméterekben, másodpercekben, gólokban fejeződnek ki, ‘hanem rubelben, dollárban, forintban, milliárdokban. A versenybíróság helyett pedig a vevő dönt, megmondja: számára ez vagy az a termék ennyit és ennyit ér. A kon- kurrens világcégek egymásra licitálva — nem mindig sportszerű eszközökkel — versenyeznek a vevő megszerzéséért, pénzéért, a nagyobb haszonért És a piaci értékítélet komplex módon tükrözi a minőségről, a korszerűségről, a piacon szerzett tekintélyről, a szállítási határidőről, a hitelfeltételről slb. kialakult összképet A sportteljesítmény az elitnek küzdelem, a közönségnek látvány, izgalom, szórakozás. A gazdaság ezzel szemben elsősorban nem az egyszeri kiugró csúcsokat, hanem az ismétlődő sikereket honorálja. Az egész kollektíva hozzáértését küzdőképességét, kitartását »csúcsformáját«. Olyan »•tömegsport« ez, amelyet a praktikus haszon és nem a látványosság, a pillanat feszült izgalma jellemez. Vagyis a nemzetközi verseny tömeges vállalására van szükség. A nagyobb erőfeszítések és a szigorúbb követelmények igényének puszta ismétlésével nem jutunk messzire. A hatékonyság fokozásának, a termelési szerkezet fejlesztésének jelszavát kell mindenütt helyileg, testre szabott feladatokban konkretizálni. Ehhez mar széles körben megkezdték a különböző iparágak, vállalatok, termékcsoportok jelenlegi helyzetének és a jövőbeni fejlesztésének alapját képező felmérő, elemző munkát. Ez az országos méretű és politikai jelentőségű műszakigazdasági kezdeményezés megérdemli a nagyobb nyilvánosságot, a társadalmi támogatást. A vállalatoknál most ösz- szegyűjitik valamennyi, e témába vágó információt, ami a szakemberek »fejében«, a társszervezeteknél, a statisztikában, a publikációkban föllelhető. Nagyon fontos az alkotó légkör, a tárgyilagosság az információk számbavételénél, rendszerezésénél. Fontos továbbá, hogy minél több tapasztalt szakembert vonjanak be ebbe a munkába. A lényeg persze mégiscsak az: megismerik, mit kezdjenek az adott termékkel. A sorozat nagysága, műszaki-minőségi színvonala, gyártási idő- és költségigénye mennyire marad el a nemzetközi élvonaltól? Mennyi időt, pénzt, eszközt kíván a fölzárkózás, milyen a piaci kilátás? A kérdések újabb kérdést szülnek. Tárgyilagos lehet-e mindig a vállalat? Képes-e felelősséggel kimondani egy termék halálos ítéletét? A tapasztalatok szerint népgaz- daságilag jelentős téma esetén, 180 fokos fordulatra az érdekelt szervezet maga nem képes, kormányzati állásfoglalás szükséges. A kombájn- és a traktorgyártás megszüntetése példa rá, hogy a logikus központi döntést is csak új vezető és új szervezeti felállásban tudta végrehajtani. Vagyis, a belső ellenállást mindenkor csak hatásos külső kényszerítő erő képes legyőzni. Kivételes esetekben központi döntések és intézkedések is kellenek. Többnyire elég azonban a gazdasági nyomás, a jó szabályozás. Feltéve, hogy szakítunk az eddigi gyakorlattal, s a szigorú követelmények a jövőben nem képezhetik alku tárgyát Miután pontosan tudjuk, hol vagyunk és hová tartunk, következhet az erők felosztása, a feladatok lebontása, a belső munkamegosztásban, a szervezettségben rejlő lehetőségek hasznosítása. Az ösztönzésben tapasztalható egyen- lősdi elleni harc a tennivalók, a felelősség differenciálásával kezdődik. A kiugró teljesítményekhez, a középszerűség visszaszorításához kapjanak bizalmat, bátorítást, fölhatalmazást a többre képes emberek és kollektívák. A verseny — akár kis kollektívákban, akár nemzetközi méretekben — csak így törhet ki az érdektelenség szorításából, és válhat spontán, erőtlen próbálkozásból tudatos mozgalommá. Széchy Tamás edző, aid a magyar úszósportot már-már a világ élvonalába hozta fel, a kudarcokról nyilatkozott valmelyik lapban. Mondanivalójának lényege, hogy a sportban ugyanazok a gondok, bajok feszítenek, mint a társadalomban. Papp Laci küzdőképessége a ringben, a szemtől szembeni harcban valamikor vitán felül állt, edzőként mégis a perifériára, az Óbuda Tsz-be szorult visz- sza. Mert ha valaki tehetséges, tudja, mit akar, és határozottan kiáll igazáért, fölerősíti környezete ellenállását. Ez a fajta belharc már nem mindig folyik sportszerű eszközökkel és a vagdalkozáshan a legjobb öklöző is taktikai hibát követhet el, kikezdhe- tővé válhat Széchy kudarcaiért szívesen okolna másokat de magát hibáztatja: föllazította saját szigorú törvényeit. Ez a fölismerés teszi őt erőssé és a magyar úszósport jövőjét illetően bizakodóvá. Mindez csak azért. került szóha itt és most mert jól érzékelteti, hogy társadalmunk talán legnagyobb visz- szahúzó ereje a középszerűség. A kényelem, a maradirós megjelenési formája le-. fojtja az újító, kezdeményező/ és vállallcozákéeenégét vissza- I tartja a kiugró teljesítménye-1 két és fékezi az általános I színvonal emelkedését Olyan . szemléletbeli torzulással van dolgunk, amelynek egyik leg-} hatásosabb ellenszere a differenciált ösztönzés. Az 1979. évi népgazdasági terv szerény — ; egyszázalékos — reálbérnö- . vékedést irányoz elő. Pusz- j tán ez nein tesz lehetővé: mindenütt erőteljes anyagi j ösztönzést Azzal is számol- j junk, hogy az új évben sok család életszínvonala stagnálni, egy szűkebb köré némileg Csökkenni fog. Mégis nagyon fontos, hogy minden üzemben, műhelyben, brigádban a béremelést ne a növekvő fogyasztói árak ellentételezése- > ként kezeljék, hanem a na- ; gyobb teljesítmény, a jobb munka ösztönzésére fordítsák. J Ezt teszi egyébként a terv is: | hatékonyságtól függően diffe-' renciál. Lesznek olyan válla- ; latok, ahol 7, és lesznek olya- j nők is, ahol csak 3 százalék- • kai emelkedhet a névleges bérszínvonal az új esztendőben. A jóindulatnál, az igye- ( kezelnél minden szín- 1 ten és valamennyi poszton többre van. szükség. Tudatos erőfeszítésekre, vállalkozásokra, tevékenységünk szüntelen megúji- ( tására. Olyan bővített újra-1 termelésre, amelyre nem a rutinelemek puszta megismétlése jellemző, hanem amelyben. kifejeződik szocialista rendszerünk magasabbvendű- sége, a kisebb-nagyobb kollektívák, az egyének mind j magasabb szintű önmegvalúsí- j tása. Az ilyen öntevékeny, cselekvőkész, alkotó légkör kibontakozását tegye lehetővé és ösztönözze minden irányi-1 tó és vezető, s az ehhez szükséges politikai, tudati feltételek megteremtésén munkálkodjanak a párt és a társadalmi szervezetek. ■ K. J. MAI KOMMENTÁRUNK Mennyi helyett müsyiért? A mezőgazdaságban szokássá vált, ha a gazdálkodás került szóba, hogy mázsákról, tonnákról beszéltünk. Hivatalosan és baráti összejöveteleken a kérdés mindig úgy hangzott el: mennyi volt a búzatermés, vagy mennyivel fizetett nálatok a kukorica. Akaratlanul is a mázsák bűvöletébe estünk. Mert jött a nagy lehetőségeket rejtő, korszerű, modern technika, köztermesztésbe kerültek a valaha nem álmodott hozamokat biztosító újabb és újabb fajták, mind nagyobb területen az »égből« hullt a kultúrákra a táplálóanyag, a növényvédő szer, a műtrágya, a lombtrágya. Es születtek, megdőltek, újra születtek a rekordok. »A mi határunk még soha nem termelt ennyi gabonát; elképzelhetetlen volt, hogy a mi földjeinken ilyen Icukorica legyen.« Versengtünk, büszkélkedtünk, néhány növénynél és néhány helyen világszínvonalat emlegettünk. És ez nem baj, hiszen a többre törekvés a fejlődés motorja, csakhogy... Versengésünk mind veszedelmesebben egysíkúvá vált. Csak a mennyiről beszéltünk, csak a meny- nyiséget hajszoltuk, és vajmi kevés figyelem jutott arra, hogy az a bizonyos »soha vem tapasztalt'rekord« mennyibe kerül. Hogy megéri-e rekordot termelni, nem ésszerűbb-e, több jövedelmet hozóbb egy szerényebb termésátlag?! Visszagondolok számvetésekre, értékelésekre, zárszámadásokra, melyeket végighallgattam, beszámolókra, melyeket elolvastam. Az első, fő helyen szinte ■ mindenütt a mázsák szerepeltek: »tavaly ennyit és enynyit, az idén már ennyit termeltünk .. .« A költségekre, a mennyiért?-re csak nagyon vézna kis fejezet jutott — hozzáteszem: jó esetben. Mert nem egy beszámolóból »kifele jtödött«, hogy teszem azt, mibe került az a bizonyos hetven mázsa kukorica. A mennyiségben való gondolkodás, szemlélet túlzott mértékben elhatalmasodott. És vajmi kevéssé sikerült ezen a belénk rögződött szokáson változtatni, amikor a hatékonyság növeléséi fő magunk elé. A közelmúltban egy tapasztalatcserén járt i dán farmer csak azt tudja, hogy mennyit keresett a búzán, nemigen számolja, tudja, hogy mennyit termel. Az első az, hogy mennyiért Amikor a katnsztrálís holdban való kifejezésmódról áttértünk h hektárban való számításra, egy darabig zavaros kettőség volt a jellemző. Mert belénk rögződött a négyszögöl, és idegen volt a négyzetméter. Aztán rövidesen sikerült az átállás. Igaz, csak egy szorzószám alkalmazását kellett megszokni, Ennél az átállásnál, mely a mázsák bűvületéből való kilépést jelenti, a szemléletnek is módosulnia kell. És nem egy, hanem sok szám összefüggését szükséges hozzá figyelembe venni. Nem azt mondom, hogy a mázsák bűvületéből most essünk »a ló másik oldalára«, a forintok bűvöletébe. Inkább azt, hogy a két tényezőt hozzuk a legszorosabb közelségbe. És talán ne az iránt érdeklődjünk először, hogy mennyi kukorica termett, hanem hogy mennyiért. V. M. * ___________________________ I ntézkedett a miniszter A munkahelyeken érvényesítik a kedvezményes vasúti igazolványokat Analfabéta mesterek A napokban egy NEB-ülé- sen vettem részt, témája a szakmunkásképzés volt A különböző szervek képviselőinek véleményét hallgatva, egyszer csak megállt kezemben a toll. A megyei tanács egyik képviselője ugyanis azt bizonygatva, mennyire fölösleges a gyerelcek fejét a szakmai tárgyakon kívül még másfajta »tudománnyal« is megtölteni, szó szerint a következőket mondta: »Nem a: általános műveltség megszerzése a fontos, hanem a szakmai tudás. A múlt században voltak analfabéta mesterei is.« Pár perc múlva még jobban elvetette a sulykot, t az előbbi kijelentést tetézve így szólt: »Nem az a fontos, hogy a gyerek tudjon folyamatosan olvasni — én sem tudok fennhangon hibátlanul —, hanem hogy ismerje a betűket.« Hát ez is egyfajta vélemény, szerencsére kevesen mondják ugyanezt. Az elmúl! • vtizedekben jó néhány do- 1 'g megváltozott. Nézzük •indjárt az egyes szakmák •'gbecsülését. Melyek a hi- i ly,szakmák? Azok, melyeket f közvélemény nem becsül < léggé, s azért nem, mert a szakma művelői vajmi keveset törődnek szellemi fejlődésükkel. A közvélemény a művelt szakmunkást becsüli. Nem azt várja tőle, hogy irodalomtörténeti vagy képző- művészeti vitákat folytasson, viszont annyival sem elégszik meg, hogy a nevét le tudja f -ni. Ezen már rég túlva- I yunk. Egyetlen embernek sem válik kárára, ha rendszeresen olvas, s mondjuk József Attiláról nem csupán egy utca jut az eszébe. I Tény, hogy a szakmunkás- tanulók alapképzettsége néha ' annyira gyenge, hogy folyamatosan olvasni vagy a számtani alapműveletekre az Ipari iskolában kell megtanítani őket. Ez az általános iskola hibája. A szakmunkásképzőben sem szabad azonban megelégedni azzal, ha a gyerek »ismeri a betűket«, tanulnia is kell, ehhez pedig meg kell tanítani tanulná Akkor is, ha elfogadjuk azt a véleményt, hogy a szakmunkásképző szakmai és nem közművelődési intézmény. A szakmunkásképzés persze nem az in~ ■fezeiben fejeződik be, hanem ott kezdődik. A szakmai intelligencia megszerzése hosz- szú folyamat eredménye. Az analfabéta mesterek ideje rég lejárt. Nyilván nem létkérdés egy kőműves számára, hogy jártas legyen a v&riáció&zámításban, mint ahogy egy matematikusnál sem fontos, hogy fel tudjon építeni egy házat. Ahhoz azonban, hogy a ma embere eligazodhasson a világ dolgaiban, a szakma ismeretén kívül másra is szüksége van. Ez iránt a többlet iránt az iskolában kell fölkelteni az érdeklődést. Az iskola egyik feladta a szemléletadás, amíg azonban az említett véleményekhez hasonlóak clhangza- nak, addig . beszélhetünk-e nyugodt lelkiismerettel ilyen- ' ról? Sok avagy kevés az az ismeretanyag, melyet a szakmunkásképzőben — a szakmai ismeretek mellett — elsajátíthat a tanuló? Azt hiszem, se nem sok, se nem kedves. Hiányzik az alap, amelyre építeni lehet Így aztán gyakran a dolog könnyebbik oldalát választják: legyintenek, a suszter maradjon a kaptafánál, talpaljon cipőt, és ne foglalkozzon mással. Nem biztos, hogy aki művelődik, az jobb szakmunkás, mint a társa, ám törekedni fog a jobbra, s előbb-utóbb lekörözi a többieket. Nincs a világon olyan szakma, melyben a műveltség, a több tudás káros lenne. Ne a múlt századi analfabéta mesterekkel példálózzunk, hanem azokkal, akik mindig többre vágynak, akik arra törekednek, hogy igazán a ma emberei legyenek. O. T. <4 nyugdíjas házastársa is igénybe veheti a f'éláru kedvezményt Január 1-én életbe lépett a közlekedés- és postaügyi miniszter két intézkedése, mely ez országgyűlés tavalyi márciusi és júliusi ülésszakán elhangzott interpellációk nyomán született. A MÁV hivatalos lapjában megjelent, s a különböző költségvetési, közalkalmazotti szervek közlönyében, értesítőiben is — például a Művelődésügyi Közlöny, a Munkaügyi Közlöny — közzétették az 1965-ben kiadott rendele- J tét, s a módosítást, egyben is- mertetve az ezzel kapcsolatos J teendőket. Eddig — mint ismeretes — az érintett intézmények az érvényesítéshez szükséges bélyegigénylőlappal együtt az arcképes igazolványokat is leadták az illetékes vasú tigazgat óságokon. Az igazolványokba ott ragasztották be a bélyeget, amelyet lepecsételtek. Ez az eljárás legjobb esetben is több napot, egy-két hetet vett igénybe, s addig az igazolvány tulajdonosa csak teljes árú menetjeggyel utazhatott. Ezentúl rövidül ez a munka. miután az intézmények az igénylőlapra megkapják a bélyegeket, s közvetlenül a munkahelyen — a bélyeg be ragasztásával és a munkahely pecsétjével — érvényesítik az igazolványokat. A korábbi gyakorlatnak megfelelően február 1-én kezdődik és március 31-én fejeződik be az érvényesítés. Az új arcképes igazolványokat továbbra is a vasútigazgatóságok adják ki. A miniszter rendelete lehetővé teszi, hogy a nyugdíjasoknak biztosított évi négy menetbéri vagy nyolc egyszeri utazásra szóló 50 százalékos vasúti kedvezményt ezentúl a nyugdíjas és házastársa. Illetve élettársa egymás között megosztva is igénybe vegye. Erre a kedvezményre azonban csak az a házastárs vagy ólet társ jogosult, aki a nyugdíjkorhatárt elérte, és munkaviszonyból származó rendszeres jövedelme nincs. Új típusú kazánok Terven felül két hónap J típusú kazánokat gyártanak a Láng Gépgyár dombóvári • íregységében, melyek lake '.:ak, lakótelepek fűtésére, i-zőgazUasági, ipari létesítmények energiaellátására liasz- Ihatók. A képen: LHD—700-as típusú forró vizes kazáuok gyártása. A szocialista brigádok kezdeményezésének, vállalásának eredménye, hogy a cso- konyavisontai termelőszövetkezeti gépjavító társulás sikeres esztendőt zárt. A KMP megalakulása 60. évfordulójának tiszteletére tett felajánlásaikkal érték el, hogy 1978. évi tervüket október 31-én túlteljesítették, 32,5 millió forint helyett 33.5 milliós ' termelést értek el. Novemberben és decemberben a további túLteljesítésén fáradozott a társulás tíz szocialista brigádja. Megoldották azokat a feladatokat is, amelyeket társadalmi munkában vállaltak. Ilyen volt a lakatosműhely szellőzőberendezésének elkészítése, a villamos kábelek lefektetéséhez az árkok kiásása, a vasraktár bekerítése, az utak betonozása stb. A társulás gazdagítása • érdekében a tíz szocialista brigád a műit évben több mint 50 000 forint értékű társadalmi munkát végzett; A Ságvári Endre brigád — Sebestyén Ferenc vezetékével — azt is vállalta, hogy Barcson, D arányban takarmányszárítót, szállítószalagot, sertéstelepi efetőberendezést készít, elvégzi a burgonyatárolónál a garanciális javítást, felállít egy Bábolna típusú szárítót Tótújfaluban, a Dráva menti Termel&zövetkezetben. Valamennyi munkájukat kifogástalanul elvégezték. A Dráva menti Tsz elnöke levélben mondott köszönetét a társulás igazgatójának a brigád jó munkájáért.
