Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-23 / 18. szám

A dombokon túl Csabarózsás cs Mecsek A képviselőnő hétköznapjai — Azelőtt járt az Ország­házban? — Nem, akkor láttam elő­ször belülről, amikor megvá­lasztottak képviselőnek. A fő­városban sem voltam azelőtt többször, mint három-négy alkalommal. Most azonban már otthonosan érzem magam a Parlamentben, sőt kétszer kirándulócsopoa'tot is vittem oda. Simon Ernőné, a nagyatádi cérnagyár áruátnézője éppen délelőttös volt, amikor fölke­restem. Csak egy kardigánt terített a hátára, egyébként kék kendősen, üzemi cipőben jött a • pártirodába, úgy, ahogy dolgozik. — Egyszer egy hivatalos ember járt itt — meséli mo­solyogva. — Ugyanilyen öl­tözetben szaladtam fel, ami­kor hívtak. Majd leesett az álla, azt mondja, hogy nem így képzelt eL Hát akkor hogy?! Azt hitte, külön iro­dám van, s mint képviselő, ott fogadom az ügyfeleket. Elnevettem magam, mondván, hogy én munliásasszony va­gyok, s ugyanúgy három mű­szakban dolgozom, mint az­előtt. — Ennek Is megvan az elő­nye: közelebb áll a dolgozók­hoz. — Az biztos. Még az utcán, aztán bevásárlás közben is megszólítanak, így Erzsiké, úgy Simönné, ki hogy szólít S már mondják is, hogy va­lahol hibás a járda, az út, nem ég a villany, nem folyik el a víz, s hozzáteszik, a maga szavának súlya van, gyorsab­ban elintézik. Ezek többsége ugyan a tanácstagok feladata volna, én mégis megpróbálok segíteni. Mindig abból Indu­lok ki, hátha elkerülte a ta­náé* figyelmét Simonná határozottan és megfontoltan beszél. A kép- viaelAmoport üléséé», » Par­lamentben Is megfigyeltem, hogy egyre nagyobb a tapasz­talata. sokkal magabiztosabb. mint amikor megválasztották. Az üzemi pártvezetőség titká­rától tudom, hogy azóta vé­gezte el a marxista—leninista esti középiskolát is. — Amikor képviselő lettem, kezdetben bizony több ember­től is kikértem a vélemé­nyét, mielőtt nekifogtam va­lamilyen ügy intézésének. El­sősorban olyanokat kérdez­tem meg, akiknek nagyobb volt a közéleti tapasztalatuk. Aztán fokozatosan kiépítettem a kapcsolatokat a város, a já­rás vezetőivel, a választókerü­letem lakóival. . — Sokfelé hívják? — Egyre többfelé, a tanács­ülésektől a falugyűlésekig. Akárcsak a többi képviselő- társam, én sem tudok min­denhova elmenni, hiszen oly­kor egy napra, ugyanarra az időpontra négy vb-ülésre van meghívásom. Oda megyek el, ahol fontosabb témát tár­gyalnak, vagy ahol régebben jártam. — Sok ötletet ad a testületi ülések látogatása a képviselő­nek? — Ott szerzem a tapasztala­taimat. Az alkoholelvonó kúra hosszú és bonyolult intézésé­nek, az üdülőhelyeiken kívüli, zártkerti ingatlanokon emel­hető építmények nagyságának gondjáról így szereztem tudo­mást. Meghallgattam a véle­ményeket, s ez ösztönzött az interpellációra. Örülök, hogy mindkettő visszhangot váltott ki a választókerületben. Min­dig érdeklődnek a várható in­tézkedésekről. Az országgyű­lés téli ülésszakán beszélget­tem dr. Zsögön Éva egészség- ügyi államtitkárral, sőt más­nap írásban is közölték: újabb rendelkezés lép életbe az idén, s meggyorsul az elvonó kúra intézése. Az építésügyi és városfejlesztési miniszterhe­lyettes az múlt év végén járt a nagyatádi járásban, s a helyszínen tanulmányozta a kérdést Még az első negyed­évben várható az országos építési szabályzat módosítása a szerszámkamrák nagyságát illetően. — Hány választópolgár ke­reste föl tavaly? — Harmincnyolcán jártak itt, az üzemben, illetve a la­kásomon. Érdekes, hogy a há­rom fogadónapomon tizen- ketten mondták el panaszu­kat. Úgy látszik, hogy na­gyobb a szerepük az alka­lomszerű beszélgetéseknek. Simonné egy évvel ezelőtt gépkocsit vett, s most már a járási hivatal segítsége nélkül is eljut mindenhova. Fontos­nak. tartja, hogy minél szoro­sabb kapcsolatot építsen ki a választópolgárokkal. — A falugyűlés például jó lehetőség a helyzet és a gon­dok megismerésére. Volt olyan nap, hogy két községben is megfordultam: délelőtt a társadalmi munkásokkal be­szélgettem Szabáson, este pe­dig máshol a falugyűlésen vettem részt. Darvaspusztán, ez a legkisebb település, az­tán Rinyabesenyőn, Rinya- szentkirályon is megismer­kedtem a választókkal. Ott volt az a nehéz aratás a nyá­ron. Kimentem Görgetegre az aratókhoz. Most újabb terp foglalkoztat: minden páros hó­nap első szerdáján reggel 8- tól 11-ig fogadónapot szeret­nék tartani Atádon. Beszámo­lok a képviselői munkámról a városi népfrontbizottságban, s akkor megbeszélem velük. Elismeréssel szóltak Simon Ernőné tevékenységéről min­denhol. Hamvas János, a Nagyatádi Városi Pártbizottság első tit­kára: — Kezdettől fogva nagy szorgalommal igyekszik meg­ismerni a választókerület, a város problémáit, s a közér­dekű ügyekben, mint például a nagyatádi távbeszélőhelyzet, a cérnagyár önállósága, köz­benjárni a megoldás érdeké­ben. Simonné rendkívül nép­szerű, közvetlen, egyszerű, őszinte az emberekhez. Meg­szerezte a megbecsülésüket, a tiszteletüket, mert szorgalma­san, lelkiismeretesen látja el a feladatát. Juhász Sándor, a Nagyatádi Városi Tanács elnökhelyette­Csendes világ — Ha megérem a márciust, ötvenéves leszek. A kisebb ko­romra jobban visszaemléke­zem. mint a múlt évre. Egyre gyorsabban szállnak az évek. Itt születtem, itt nevelődtem, itt éltem mindig Bedegkéren. Ropog a hó. Kétszer vissza­csúszik a bőrtalp, amíg fel­kaptat a meredek úton. Szür­ke kőtemplom mögé szorult ! az apró, sárga épület. Családi háznak vélné az ember, pe­dig ez a termelőszövetkezet irodája. Kívülről nézve kicsi a ház, bentről még kisebb. Ez Györki József bedegkéri tsz- I elnök »hivatala«. Ritkán van i itt, most azonban bent talál­tuk. — Nehéz minket meglelni itt, a világ végén. Egyszer ré­gen még egy újságcikkben is úgy írtak rólunk: Bedegkéren van a világ vége. Mert hogy innen nem vezet tovább az út, csak visszafele Kányán át. Sokat változott a község az­óta, hogy Bedeget és Kért egyesítették. A két rész között ma is mezőkön át fut az út. Fogy a falu. Sokan elmentek innen, jobb megélhetést, vál­tozatosabb életet remélve. Azért maradtak is, nemcsak öregek. Az újjáépített óvodá­ban, az általános iskolában szép számmal találhatók gye­rekek. — Mi úgy gondoljuk, azok­nak az embereknek, akik itt élnek, biztosított a megélheté­sük. Ez, ahol az irodánk is áll, a központ, itt van a tanács­ház, a pártiroda, az iskola, a könyvtár, a bolt a felvásárló­hely. Még két külső rész kap­csolódik Bedeghez, fönt a dombokon túl Csabarózsás és Mecsek. Mindegyik 56 lakó­épületből áll. Rózsás — én is ott születtem — még szépen lakott. Mecsekről már többen elmentek, tíz-tizenkét lakást elbontottak az emberek. Ügy mondják, ez itt a tabi domb­vidék. Nem rosszak a körül­ményeink, a mi területünkön mindent meg lehet termelni. 1971-ben mégis mélypont következett, szanálták a ter­melőszövetkezetet Györki Jó­zsef akkor kapta mai tisztsé­gét'. Nem volt könnyű dolga. Megrendült a bizalom a mint­egy 1800 hektáron gazdálkodó kis termelőszövetkezet iránt. Azóta mások az eredmé­nyek. A közelmúltban csatla­koztak a bajai termelési rendszerhez, s az új nagygép, a szép sárga K—701-es ott magasodik büszkén a dombte­tőn, a gépudvaron. — Ősszel már szántott egy keveset épp csak kipróbál­tuk. Tavasztól minden nehéz földmunkát ezzel végzünk. A vezetője most tanfolyamon van, a rendszer vitte el to­vábbképzésre. — Becsülik az új gépet. — Olcsóbb, mint más nagy­gépek, nekünk mégis sokba került. Sokat várunk tőle. Búzával, kukoricával és napraforgóval csatlakoztak a termelési rendszerhez. A gaz­daság területének felén ezt termelik. Lesz nyereség az idén, még ha nem is annyi, amennyit vártunk. Megtettünk 1 minden előkészületet a jobb termésért, átalakítjuk az ál­lattenyésztést; fejlődés előtt állunk. Támogatjuk a háztáji termelést. Akik nem mennek el, megtalálják a számításu­kat. Csendes világ Györki Jó­zsefé, persze, csali kívülről nézve. Nem nagyon szeret el­mozdulni a faluból, ahol szü­letett, s ahol fél évszázada minden kőnek, minden fának és minden embernek ismeri a történetét. — Ez a vidék tetszik ne­kem, szeretem gyalog bejárni. Fölmegyek a dombra, elné­zem a tájat. Ha elutazunk, valahová más városba, s visz- szaérünk a falu szélére, azt gondolom: végre itthon va­gyunk. Szeretek itt élni. Bcncsik András Munkaerőhiány az NDK-ban is Program helyett tetteket Xz utóbbi néhány évben egy kicsit mintha divattá vált volna a programok készítése a mezőgazdaságban. Van szarvasmarha-tenyésztési, ser- téstenyésztési programunk, zöldség-, gyümölcstermelési programunk, hogy csak néhá­nyat említsek. Félreértés ne essék, nem a programot — más kifejezéssel: a cselekvési tervet — bírálom —, vagy an­nak jelentőségét becsülöm le. Inkább azt teszem szóvá, amikor a cselekvési tervet nem követi a cselekvés. Más szóval: program van, tettek- nincsenek. Példának hadd idézzem ta­karmánytermelésünk helyze­tét Hosszú évek óta beszé­lünk a gondokról, s ahogy a tsz-szövetség legutóbbi kül­döttközgyűlésének vitájában elhangzott, nem egy progra' mot készítettünk a termelési színvonal javítása érdekében, — de vajmi kevés eredményi értünk el. Gyepterületekben gazdag megyénkben a termő gyepek hozama hektáronként tíz-ti­zenkét (!) mázsa. 1975 és 1977 között ahelyett, hogy a prog­ram értelmében csökkent vol­na a szántóföldön termelt ta­karmányok aránya, több mint t-gy százalékkal nőtt. Mennyi­ségileg megvan az állatállo­mány számára szükséges ta­karmány, ennek minősége azonban messze elmarad a kí­vánalmaktól. A lucernaszéna béltartalma vizsgálata (hat­vannyolc mintából) kimutat- a, hogy csak három százalé- a éri el a jó minősítést, 30 lázaléka közepes és 67 (!) cázaléka gyenge minőségű, [asonló »eredményeket« ho- ott harminc minta a réti szé­nából. Viszonylag jól gépesí­tett, az időjárástól kevésbé függ a szenázskészítés — még­is mindössze a gazdaságok negyedrésze él ezzel a lehe­tőséggel, és nagyon kis há­nyadban. Tények bizonyítják: hiába vannak programok, a tömegtakarmány-termelés kü­lönösen elhanyagolt ágazat. Súlyos következménye en­nek, hogy az állati termékek előállítására az indokoltnál jóval több abrakot használ­nak fel gazdaságaink. A MÉM normatívája egy liter tej elő­állításához például 40 dkg ab­rakot ír elő — megyénkben 25 dekától 120 dekáig minden mennyiség megtalálható, az átlag 50 deka felett van. Van olyan üzem, ahol több mint tíz kiló abrakból állítanak elő egy kiló sertéshúst, és csak­nem kilenc kilóból egy kiló marhahúst. A tömegtakarmány-terme- lés színvonala, az abrakfel­használás és az állattenyész­tés gazdaságossága a lehető legszorosabb összefüggésben van egymással. Ha elegendő és megfelelő1 minőségű tömeg- takarmány áll rendelkez.ésre, akkor kevesebb abrakból, ki­sebb költséggel lehet előállí­tani egységnyi állati termé­ket Döntő fontosságú tehát, hogy javítsunk, tömegtakar- mány-termelésünk gyakorla­tán, helyzetén. Nem arra van szükség, hogy ki tudja há­nyadszor programot dolgoz­zunk ki. Sokkal inkább arra, hogy minden üzem a saját lehetőségei, adottságai között keresse és tegye meg az.okat a lépéseket, amelyekkel a hely­zet javítható. Nem kétséges, hogy a gondok egv része túl­nő az. üzem határán (kevés az eszköz, hiányos a techno­lógia), de egy részük — kockáztatom: talán a felük — belső intézkedésekkel, jobb szervezéssel megszüntethető lenne. Szépen hangzó fogalom a cselekvési terv. De csak ak­kor ér valamit, ha tettek kö­vetik. J. ÜL se: — Nagyon Igényes, megala­pozott tájékoztatást vár min­den fontos ügyben. Torják Vincéné, a cérna- gyár pártvezetőségének tit­kára: — Nagy energiával, szívesen végzi megbízatását, s az üzemben is helytáll. Simon Ernőné egyre több közérdekű ügyben segít, rend­szeresen tárgyal országos és megyei vezetőkkel. Egyben azonban igen következetés: — Fölöslegesen nem zakla­tom őket, nem veszem igény­be, hogy a képviselői igazol­vány zöld utat ad! Lajos Géza Gyárkapukon és üzletek ki­rakataiban, hivatalok ajtaján és az újságok hasábjain min­denütt dolgozókat keresnek. Mérnököket és beállító laka­tosokat, közgazdászokat és pénztárosokat, száll hómun­kásokat és »tisztogató-erőket« (ez a takarítónő finomabb el­nevezése). És — mert az NDK-ban szigorúan tilos a munkaerőcsábítás, a kilépést, illetőleg új munkahelyre való felvételt meglehetősen szigo­rúan szabályozták — mim denütt ott a megkötés, hogy »a nem foglalkoztatott lakos­ság köréből« kell kikerülnie az új dolgozónak. Csakhogy »nem foglalkoztatott lakosság« tulajdoniképpen nem létezik. Már régen kimerült a nem dolgozó háziasszonyokból nyerhető munkaerő-tartalék, a nők arányszáma a keresők között az NDK-ban a legma­gasabb a világon. A munkaerőhiány azonban nem akadályozhatja az or­szág gazdasági fejlődését, az életviszonyok javulását. A munkaerőhiány bizonyos mér­tékig serkentően is hat a ren­delkezésre álló munkaidőalap jobb kihasználására. Ez a tu­dományos—műszaki haladás vívmányainak a termelésben való gyors alkalmazásával, jobb munkaszervezéssel érhe­tő el. Mivel kapun kívülről le­hetetlen új dolgozókat nyerni, az üzemek arra kényszerül­nek, hogy új berendezéseik, gépeik működtetéséhez a gyá­ron belülről nyerjenek mun­kásokat. Szó sincs róla, hogy mindenütt így gondolkoznak: az a tény, hogy a legtermelé­kenyebb, legkorszerűbb gépe­ket országos átlagban csupán 14,9 órában sikerül kihasznál­ni, nyomatékosan utal a mun­kaszervezés hiányosságaira. A legtermelékenyebb gépek ki­Főzőlap és sorozatkapocs Kaposvárról Havonta tizenhét-tizennyolc ezer öntöttvas főzőlapot gyártanak a VRKM Kaposvári Vil­lamossági Gyárának 2. számú telepén a pápai Elektermax számára. Ugyanebben a gyár­egységben NSZK-exportra .sorozatkapcsokat gyártanak bárom típusban — havonta mintegy hárommillió forint tr lekbe*. használatlansága nem követ­kezménye a munikóslrlánj'inák, hanem inkább oka. Végtére is mások jóval elavultabb gépe­ken, alacsonyabb termelé­kenységgel töltik drága idejü­ket. Maguk a munkások is tisz­tában vannak a munkaidő Ki­használásának jelentőségével. A terv azzaL számol, hogy eb­ben az esztendőben különböző újítások, átszervezési javasla­tok nyomán 350 millió mun­kaórát takarítanak meg. Ez 180 ezer dolgozó egész évi munkád de jenek fe'el mez. Igaz, hogy viszont több mirt 330 ezer dolgozó egész, évi munkaidejének felei meg az a 745 millió munkaóra, amivel 1979-ben kevesebb a munka- időalap, mint 1971-ben vo’t, A csökkenés fő oka: a szociá1- politikai intézkedések, ame­lyekkel a párt javaslatára | csökkentették a legutóbbi években a többgvermekes anyáik, a több műszakban, dol­gozók munkaidejét, és ez év­től kezdve legalább három nappal fölemelték minden dol­gozó rendes évi fizetett sza­badságát. Egyre nehezebb azoknak az igazgatóknak a dolga, akik a munkaerőhiány ellensúlyozá­sának legfőbb eszközéül a túl­óráztatást tekintik. Ezek ellen egyre határozottabban lépnek fel a helyi és az országos po­litikai vezetők: a dolgozókkal, és nem a dolgozók szabad ide­jének terhére kell a terveket te’iesíteru. Azok, ha feszítet­tek is, reálisak: a rendelke­zésre álló munkaerőből indul­nak ki, persze a munkaidő fe­gyelmezett, szervezett kihasz­nálásából. »Keine Leute« — nem kifogás. P. I. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents