Somogyi Néplap, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-04 / 2. szám

EVKEZPES íj szervezetin!, pziapÉ tsrlafoüimal Két legyet egy csapásra Az utóbbi három hónapban a megszokottnál feszítettebb munka folyt a Kahyb-nál. 1979 első napjától vállalatként folytatja tevékenységét a bel­földön és külföldön egyaránt nagy hírnévnek örvendő szö­vetkezeti közös vállalkozás. — Az elmúlt hónapok nagy munkája arra irányult — mondta Kása Ferenc igazgató, —, hogy január elseje ne csak jogilag jelentsen változást, ha­nem a munkában, a tevé­kenységünkben is érzékelhető legyen az új szakasz. — Milyen fő céllal jött léi­re és milyen elvekre épül a közös vállalat? — Fő célunk, hogy a ser­téshústermelés valamennyi fázisára kiterjedő komplex programot adjunk, tehát ki- bővítjük, szélesítjük tevé­kenységünket. A közös válla­lati forma lehetővé teszi, hogy a jelenlegi tizenkét alapító üzem számát tovább szaporít­suk; a jövőben tagként vesz részt a vállalat munkájában a mezőgazdasági főiskola és az ország első agráripari egyesülete, a HAGE. Erről a rövidesen sorra kerülő első igazgatótanácsi ülésünkön döntünk. A tagfelvételnél há­rom fő elvet követünk. Az első, hogy szakmailag működ­jön közre a vállalat munká­jában a tag. A gazdasági megalapozottság legalább ennyire fontos követelmény. Hozzáteszem, nem a vállalati gazdálkodás miatt, hanem azért, hogy a vállalat tagja képes legyen az esetleges üze­mi érdeket meghaladó, nép- gazdaságilag indokolt döntés meghozalalára is. Harmadsor­ban pedig nagyon fontosnak tartjuk, hogy a tagok képvi­seletéből összeálló vállalati vezetés magas színvonalúin képzett legyen. — Hazánkban ez. az első vállalat, amelynek oktatási in­tézet is tagja. — A fő célunk ezzel a jól ismert, sokat hangoztatott kö­vetelmény valóra váltása: le­gyen még közvetlenebb kap­csolat a tudomány és a gya­korlat között — A vállalat termelési rendszer formájában is kibő­víti tevékenységét. A január elsejei fordulónap hozott-e változást a konkrét tevékeny­ségben? — Igen. Január elsejétől vál­lalatunk komplett épületek és Mezőpanel • rendszerű telepek építésére is kötelezettséget vállal a HAGE és Nádudvar közreműködésével. Az igénye­ket meghaladó mértékben sa­ját üzemünkben és a veszpré­mi Mezőgép-nél gyártjuk a belső technológiát és január elsejétől ezeket az Agrotrösz- tön keresztül forgalmazzuk. Ezeket a berendezéseket bár­ki — »kahybos« és más ser­tést tartó nagyüzem vagy kis­termelő — megvásárolhatja. A fajta és a tartás mellett a ta­karmányozásnál is bővítettük tevékenységünket: január el­sejétől forgalmazzuk a Phy- laxiával és a GMV-vel közö­sen kifejlesztett speciális Ka- hyb-tápsorokat. Külön meg­említem a költségcsökkentő és hozamnövelő kocabetinünket, melyet a kaposvári és a hat­vani cukorgyárban állítunk elő, és igény esetén vállaljuk a szállítást is. Mindezen túl két kiemelt beruházási prog­ramot indítunk az idén: a főiskolán egy genetikai cent­rum építése kezdődik, ezen­kívül a jelenlegi húsz helyett egy központi kannevelő tele­pet kívánunk létrehozni. Az üzemek számára nem közöm­bös, hogy a kibővített, telje­sebb körű szolgáltatásaink dí­ja nem emelkedett. Az év végére hazánkban a Kahyb-kocák száma elérte a százezret, az ország nagyüze­mi sertéshústermelésének több mint egyharmada a Ka- hyb-programon belül valósul meg. Január elsejétől nemcsak a jogi helyzet, a szervezet változott, hanem új szolgálta­tásokkal segíti a Kahyb Vál­lalat a sertéshústermelés jö­vedelmezőségének, eredmé­nyességének fokozását. 77 Kanyarodnunk kell” Az év első munkanapja ve- ’ zotoségi értekezlettel kezdő­dött a memyei tsz-ben. A délutánba nyúló vélemény- csere, ha úgy tetszik, vita középpontjában a vezetői munka állt. Látszólag fonto­sabb témát Is találhattak vol­na. Valójában Memyén ma erről kell beszélni, s hogy így lehet, az több éves fejlődés eredménye. Egy hajón, amelybe tucat­nyi résen át szivárog a víz, nincs mód arról vitatkozni, hogy jól végzi-e a dolgát az első tiszt, vagy hogy hozza - értő-e a gépész. Mindenki a szivattyúk mellett áll, és a lékek »-befoltozásán« dolgozik. Alig pillantanak az iránytű­re, csak az a fontos, hogy ne süllyedjen a hajó. Más a helyzet, ha megszűnik a szi­várgás. Ekkor már pontos iránymeghatározásra van szükség, hogy a hajó célt ér­jen. Egyszerre fontossá válik a tisztek tudása és példamu­tatása... Hasonló a helyzet a mer­nyei gazdaságban. Három­négy éve például évente leg­alább egymillió forint értékű, a puszta földön tárolt mű­trágyát fújt el a szél, mosott el az eső, foghíjas volt a gép­park, a 40 millióért épült ser­téstelepen pedig épp »kény­szerrekonstrukciót« végez­tek ... Akkor is nyilvánvaló volt persze, hogy egyes szakveze­tők hozzáértésével, de még inkább szemléletével és em­beri magatartásával kapcso­latban nincs minden rendben. Történt is egy-két személy- csere, de mégsem ez volt a kulcskérdés. Vajon miért vált azzá? A gazdaság elnöke ezt így jgalmazta meg: — Néhány fényjelző tábla módosult, így iát nekünk is »kanyarod­nunk« kell. Ezért lett nagyon fontos a kormányt forgatói: munkája. Tavalyi kukorica- termésátlagunk 63 mázsánál is magasabb volt hektáron­ként. Ez persze jó eredmény, ma már mégsem elég... Ügy 3 mondhatnám, a termésátla- ->t növelni, egy jó szintet érni, az jórészt fajta és itű trágyaadag. azaz ráfordí­tás kérdése. Ez viszonylag könnyebb feladat, mint ugyanezt az eredményt tar­tani a költségek csökkentése mellett. Végül is a vezetői képessé­gektől, a lelkiismeretességtől és példamutatástól függ, hogy sikerül-e ez az iránymódosí­tás. Mig a vezetőségi ülésen e gondolatok »névre szóló« ki­fejtése folyt, a szomszédos szobában sűrűn villantak a zsebszámológépek. Az admi­nisztrátorok elkönyvelték mindazt, ami az óév utolsó hónapjában történi Sietnek, hiszen a jövő héten már megkezdik a zárszámadás ké­szítését Annyi máris bizonyos, hogy az előzőeknél eredmé­nyesebb évet zárnak. A vár­ható nyereség meghaladja az ötmilliói 1978-ban csaknem harminccal kevesebben 10 százalékkal magasabb terme­lési értéket hoztak létre. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy az eredményes év elle­nére sem sikerült felülemel­kedniük a banki kimutatások »veszteségérzékeny« sávján. Ez az 1979-es év feladata lesz. E cél érdekében úgy módo­sítják termelési szerkezetü­ket hogy az lehetővé tegye a piaci igényekhez való gyor­sabb alkalmazkodást Kukori­cát és búzát ez évtől a nád­udvari rendszerben termel­nek, a korábbinál kedvezőbb feltételek mellett. Ugyancsak növeli a gazdaság esélyeit az — a népgazdaság és a tsz számára egyaránt kívánatos — a terv, mely ha megvaló­sul, sertéstelepük munkájá­hoz teremt új föltételeket... Az elnöki iroda melletti szobában szakkönyvhegyekre bukkantam. A hosszú tanács­kozó asztal olyan volt mint egy könyvesbolt pultja. »Ez a 15 ezer forintnyi szakkönyv is ma délelőtt érkezett.« Ügy gondolom, ezt az »ap­róságot« nem csupán azért ér­demes az előbbiek mellé ír­ni, mert szintén az év első munkanapján történt Van egyéb, fontosabb összefüggés Az új év első munkanap­jának legelső telefonhívását reggel nyolckor kapcsolták Radnóti Lászlónak, a csurgói Napsugár Isz elnökének szo­bájába. A szombathelyi AFIT jelentkezett; s közölték, sze­mélyesen is fölkeresik, mert galvanizáló berendezést kí­vánnak rendelni. A telefonhívás akár jelké­pesen is felfogható, előre jel­zi, hogy sokszor szóba kerül még az idén a csurgóiak gép­sora. A galvanizáló nem új ter­mék a Napsugárnál: 12 éve foglalkoznak a gyártásával, és itthon éppen úgy, mint kül­földön elismerésben, részesült már. Nemcsak itthon, hanem a lyGST-országokban is több csurgói berendezést használ­nak azok a gyárak, amelyek­nek kisebb — úgynevezett kézi kiszolgálásé — galvani­zálóra van szükségük. Köz- gazdasági szakszóval élve: a Napsugár a profilgazda. Miért éppen egy kisüzem, egy szövetkezet? Egy teljes gépsor értéke — a tartozékoktól függően — 2—7 millió forint Ez egy na­gyobb vállalat bevételében is számottevő összeg. Ám nem szabad figyelmen kívül hagy­ni, hogy minden berendezés egyedi megrendelésre készül: figyelembe kell venni a vá­sárló kívánságait, amelyeket nem tud minden gyár kielé­gíteni. A kisüzemek rugal­masabban igazodnak ezekhez az igényekhez. Üzleti szem­pontból pedig nem elhanya­golható, hogy e termék gyár­tása nyereséges, és egyre na­gyobb a kereslet iránta. Ez is szerepet játszott ab­ban, hogy néhány napja a Napsugár Isz történetében- a legnagyobb hitelszerződést ír­ták alá a Magyar Nemzeti Bankkal. Ezzel az utolsó aka­dály is elhárult egy régi terv útjábóL Nevezetesen: H3O0 négyzetméter alapterületű gyártócsarnok épül, amelyet galvanizáló berendezések gyártására rendeznek be. A beruházás terve már előké­szítve került az elbírálók asz­talára: biztosított az energia­ellátás, a kiviteli tervek is készek, a szükséges szerszám­gépeket megrendelték és visszaigazolták már. A SÁÉV pedig vállalta, hogy az 1980. december 31-f határidő előtt befejezi az építkezést. A beruházás költsége 50 millió forint. Bebefejezése után kettőről egy évre rövi­dül a szállítási határidő, az új csarnokban több és jobb gépet tudnak majd gyártani, így a hazai keresletet is ha­marabb ki tudják elégíteni; a vevőnek nem kell tőkés ex­portból beszereznie az árut. Az importmegtakarítás mel­lett az exportnövelés is le­hetővé válik. A felszabaduló műhelybe a ruhaipari részle­get telepítik, egyúttal egysze­rűsítik -a gyártási technoló­giát. Ettől évente 150 ezer dollár exporttöbbletet remél­nek. Így lehet 50 millióval két legyet ütni egy csapásra. Több a bérmunka A Kaposvári Ruhagyár lát­ja el az ország gyermekeit kabáttal, dzsekivel, nadrág­gal/ egyszóval felsőruházattál. Ez a gyár kapacitásának döntő részét leköti. Amikor Várni Jánossal, az üzemgaz­dasági főosztály vezetőjével az új esztendőről beszélget­tünk, ezzel kezdi: — Nemcsak az országnak, hanem nekünk is fontos a tő­kés export növelése. 1977-ben egymillió 250 ezer dollár volt a tőkés exportunk, tavaly pe­dig egymillió 400 ezer. A ter­vünk eredetileg 120 ezerrel több volt, de most, ‘január elején tudunk csak elszállíta­ni olyan árukat, melyeket az Új piacokat keresnek Nem zárt sikeres évet a tabi Campingcikk Vállalat. Bár a tavalyi eredményeknél jobbak az ideiek, a tervektől elmaradtak. Bevételük a ter­vezett százhatvanhétmillió forint helyett százhatvanöt- millió forint. A tervezett 25 millió forint nyereségből csak húszmillió lett. Sokféle okot lehetne felsorolni, amely aka­dályozta a tervteljesítést; ér­demesebb azonban azt kutat­ni, miként készültek föl 1979­re, azért, hogy ne érjék az ideihez haso'tiló »meglepeté­sek« a vállalatot. Az első, amit mondanak; az új gyártásszervezés. Nyu­gati mintára — a magyaror­szági ruhagyárakban már ki­próbált — új szalagrendszer­rel dolgoznak. A korábbi da­rabbér helyett teljesítmény­bért fizetnek a dolgozóknak. Az eleinte nem túl szívesen fogadott, ütemesebb, folyama­tosabb munkát követelő rend­'■¥ ■ A 400 négyzetméteres raktársátor. szer hatása az év vége felé már érződött: javult a mun­kások teljesítménye. A nagyobb munkatempó fabatkát sem ér, ha nincs anyag. Az 1978-as akadozó alapanyag-szállításokból okul­va 1979-re a győri Grabo­plasttal és a budapesti Ken­der-jutával kooperációs szsr- ződésről tárgyaltak; ez bizto­sítja a folyamatos ellátást azon túl, hogy korszerű mű­anyag sátor- és ponyvaalap­anyagokat kap a tabi vállalat. A tervlemaradás egyik oka az volt, hogy a tőkés export nem sikerült. Nyugaton tönk­rement több sátorgyártó cég. és féláron dobta piacra a maradék árukat. Ezekkel az alacsony árakkal a tabiak nem tudtak versenyezni. Ed­digi piacaik telítődtek, a nyu­gaton régen megkezdődött kempinghullám tetőzött; ke­vesen vásárolnak sátrat, in­kább lakókocsit keresnek. Jellemző, hogy 1975-ben a kölni szabadidő-kiállításon 15 ezer magyar sátrat adtak el a külföldi kereskedelmi cégek­nek, 1978-ban csupán négy százat. Üj piacokat kell tehát ke­resni. Líbiába, Kuvaitba, Gö­rögországba kell »betörni«, Európában csak az NSZK jö­het számításba. A legnagyobb lehetőségeket az Egyesült Ál­lamok kínálhatja, ha sikerül megnyerni az ottani szakem­berek tetszését. Észak-Amerikában a mieinktől eltérő sátorozási szokások vannak. Az ottani sátordivat is más. Színtele­nebbek, kevésbé komforto­sak, viszont korszerűbb, tűz­biztos anyagokból készülnek. Olyan sátrakkal lehet sikefi. aratni, amelyek több igényt is kielégítenek.' A túrázó fia­talok, az üdülő és komfortra vágyó idősebbek igényeire számítva, és az ott divatos kerti vacsorákhoz is igazod­va, a februárban Chicagóban megrendezendő kiállításon a tabiak új sátorral rukkolnak ki. Ebből a variálható gyárt­mányból fölállítható egy kis kiránduló-menedék, egy össz­komfortos lakócsoda és egy szellős, háló »oldalfalú« ker­ti pavilon. Nagy reményeket fűznek az új, merev vázas raktársátor­hoz is. 1979-ben megkezdik a sorozatgyártását. Egy 400 négyzetméteres raktár már áll a vállalat udvarán, saját raktározási gondjaikat oldn* ták meg vele. Az olcsó és egy szerűen fölállítható sátor so7 »szegény« cégnek ió lehet: c hagyományos raktárak 6—7 ezer forintba kerülnek négy­zetméterenként. a tetszőleges hosszúságban fölállítható tabi sátor ára ennek a töredéke. előző évben készítettünk, Ezek értéke már az 1979. évi bevételben szerepel. A változás 1977-hez képest annyi, hogy'.akkor csak saját anyagos tőkés exportot irá­nyoztak elő. Vissza akarták szorítani a bérmunkát. Szá­mításuk azonban nem vált be: a hazai anyagokat még nem sikerült megkedvelteim a nyugati országokban. — Ráadásul — folytatja a főosztályvezető — a dollár és a forint viszonylatában a mi gyárunkban kifizetődő a bér­munka. Az idei tőkés export értékét egymillió 780 ezer dollárban határozták meg a Kaposvári Ruhagyárban. Ennek a fele bérmúnka. Nyugatnémet meg­rendelésre például 90 ezer női blézert és kabátot varr­nak, de szállítanak Hollan­diába, Svédországba, Angliá­ba is. Kuvaiti exportszerző­désüket ezekben a napokban írják alá. A terv az eddigiek­hez képest igencsak magas. Vajon teljesítésének meg­vannak-e a reális feltételei? — Igen. mégpedig annak ellenére, hogy mintegy száz­hússzal kevesebb dolgozónk lesz. A nyolcvan embert fog­lalkoztató barcsi telephe­lyünket december 31-én át­adtuk a Fővárosi Kézműipari Vállalat üzemének. Mintegy negyvenen gyermekgondozási szabadságra és nyugdíjba mennek. Megvalósíthatónak tartjuk tervünket, hiszen '1978-at a felkészülés évének szántuk. Befejeződött a re­konstrukció. Dolgozóink meg­szokták az új, nagyobb telje­sítményű gépeket, biztonság­gal bánnak valamennyivel. Az idén már nem zavarja őket az építkezés, a gépcsere, nyu­godtan dolgozhatnak. A nagybajom: és a kadarkáéi telepünkön ebben az eszten­dőben megoldjuk a központi •»ő»«U4‘Ast. Ezzel korszerűsn- d;k a befejezési művelet, és ott is jobb minőségű ruhákat tudnak majd varrni.

Next

/
Thumbnails
Contents