Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
A *lafc« «Bácskából valami sejtelmes, ködös Jelentést tapasztott a nyelvhasználat. A vak- kantásnyi főnevet helyettesíthetnénk talán az odú, rejtekhely, menedékhely szinonimával, de semmi esetre sem a lakás fogalmával; ezt bizonyítják a remetelak, fartkaslak, sőt — uram bocsá’ — a “kéjlak« összetételek is. Jogosam várhatná hát az Ágneslakra kiruccanó, s ráadásul az anyanyelv árnyalataira is vájt füllel figyelő tájékozatlan kocaturista, hogy valamiféle föld- vagy nádkunyhót pillant meg itt a déli Pannonhát erdőgazdasági táj dombvidékén, Iharoshoz és Csurgóhoz közel. Am a vadregényességre vágyódó látogató csalódni fog, hiszen a »lak« nem más, mint egy csinos vadászház — a környékbeliek, nyilván régesrégi beidegződéssel, vadászkastélynak nevezik —, és a nyolc hektár alapterületű arborétum is nyugalmat, kiegyensúlyozottsáSOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Ágnes asszony fenyőfái És micsoda fák ! Jegenyefenyők, simafenyők, az eredetileg Észak-Amerikában honos selyemfenyők váltják egymást az ösvények mentén. A zöld duglászfenyó toboza arra csábít, hogy letépjük és magunkkal vigyük a család legifjabb tagjának — ám bűnhődnünk kell! Kezünk ragad, mintha mézbe nyúltunk volna, a szétmorzsolt tűlevelek illatával kárgot ébreszt romantifcua hevület helyett, ügy- koron a mélabús dzsentri, Inkey Pál báró merengéseinak hangulati aláfestője volt a gyönyörű, körpanoráma» tájék, és — ha jogunk van, némi anaikroniartuMal, Mikszáth, Walter Scott, s még inkább Sienkiewiez képeit kölcsönözni — azt aem nehéz elképzelni, hogyan v arrogartott-hímezgetett itt Inkey báró lengyel származású felesége. Agnes St^íkmDtky, a »névadó anya«. S hogy mindez nem csupán képzelődés, Dobos Györgynek, az Iharos! erdőgazdaság dolgozójának az emlékezés« Is igazolja. — Suttyó legénybe voltam 1936—37-ben. Sokszor áhítottam arra, hogy sétáljak az arborétum akkor még kicsiny tál között, de nekünk, »proliknak« ez tilos volt. A vadakat nem büntették meg, ha átugrottak a kerítést, mi azonban rosszul jártunk volna... Csakhogy a tilalomfák azóta ledőltek. Menjünk hát... És közben elevenítsük fel az arborétum létrehozásában oroszlánrészt vállaló kést erdész emlékét! Metel Kamill negyven esatendőt töltött Iharosban, a nemesúr szolgálatában. Neve megérdemelten kerülhetne Somogy képzeletbeli természet- krónikájának aramytepjaára; az ő tervei alapján hozták létre az iharost, iharosberényi és pogányszentpéteri parkokat, s az ő irányításával telepítették a zákánya parkerdőt is. A hat halastótól körülvett, tehát “•félszigeten« fekvő Ágnes!afe »•megszelídítésére« a harmincas évek kezdetén vállalkozott Csemetéinek fö'.csepe redősét már nem kísérhette figyelemmel. Hagyatékát azonban méltó szakértőiemmel és eonáörff. ápolta tovább egykori tanítványa, a Vas megyéből kalandos úton Dél-Somogyija származott Pagony Károly. Annak idején a fiatal erdőmérnök még alig pihente ki ai iskolai hányattatások, a katonáskodás fáradalmait, alig sajátította el a kétszáz holdnyi halgazdaság és az erdők kezelését, alig tanulta meg a bot- termelést az iharosi »szagosrneggyfa-botoló- üzemben«, máris újabb »kaland« következett. Egy rettenetes kaland, amely alapvetően befolyásolta Ágnes asszony Icedvenc félszigetének sorsát Az első világháború idején orosz hadifogságba került Pagony Károly — sa többit idézzük önéletírásából! »Fogságom idejét jól kihasználtam. Nyl- I olszk-Usszurijsztoban, a mezőgazdasági is- k ólánál kaptam állásit, majd a mezőgazdasági ■múzeuminál dolgoztaim botanikusként, s így 1 őségesen volt alkalmam az ottani gazdasági ' iszonyokat és a Távol-Kelet flóráját megismerni. Bejártam az egész nagy vidéket, a tengerpartot, s körülbelül 1100 fajtával bfró 'ivénygyűjteményt állítottam össze, melynek ómét haza is hoztuk társaimmal és átadtuk az Akadémián dr. Jávorka professzornak.« Csakhogy a Sz.ibénában. ^szerzett tapasztaltoknak Somogybán is hasznát vette az ifjú erdész. »1921. május 1-én Surdra, Zichy Ödön volt tbizományi erdőgazdaságába kerültem ve- •tő erdőmémöknek. Nagy kereskedelmi cse- ; atekertet létesítettem; különösen érdekes > >lt fenyőgyűjteményünk.« Pagony Károly egykori tanítómestere, az Iharosban élt Metzl Kamill e fenyőgyűjteményt is felhasználta az ágneslaki arborétum létrehozásakor. Az első állomány félszáz fájtából álit. A mai »választék.« 130 íajtaváitozaL bukkanunk. Távolabb a csapadék másik bosz- szúja az engedetlen, örökzöld természeten: légyölő galóca! Letapossuk, nehogy az jolykor »illegálisan« erre barangoló szarvasok akadjanak rá, s ezzel mintha a mátyásszajkó és az egerészölyv felháborodását vontuk volna magunkra: szánté egyszerre kezdik el disszonáns kántálásiukat. Csak a cinke szeretne harmóniát, teremteni egy darázsderékú páfrányfenyő tetejéről, ám a halastavakról lecsapódó pára kíméletlen ellenfél : a madárka lassacskán bereked. Mintha három földrész növényvilága adott volna találkát egymásnak a kiegyensúlyozott délsomogyi tájban. Természetes hát, hogy képzettársításaink is fától fáig csapónknak. Az erdei fenyő — Vajda János gyakorta megénekelt fája — itt is oly bús, mint a váli erdőben, de a borongás helyére azonnal Vált Whitman derűje lép, amint megpillantjuk az oregoni hamisciprusokat, ezeket a Mississippi- vidékről származó, erőt, el n.yűhe tétlenségét sugárzó óriásokat. Tizenkét fajtaváltozat él e kertben, a szakemberek gyönyörűségére. A lejtőn lefutó thuja malonyana és thuja wa- reana sor a Napkirály versailles-i , parkját juttatja eszünkbe, ám a klaszákus fenséget itt nem gömbölyűre és kocka alakúra nyírt koronák jelzik. A jegenyefenyők a Harz erdeinek szerelmesét. Heinét s az ábrándos Lermonto- vot idézik. A cipőnkkel véletlenül előidézett csörranés azonban gyorsan visszazökkent bennünket a poézis világából a prózai valóságba. Sörösüvegekbe botlunk a pázsiton. Ki hitte volna, hogy a fenséges természeti látványon kívül egyeseknek itt mesterséges mámorító nedű is szükséges? Másutt letört faág, fa- törzsből faragott, kegyetlenül megrongált asztalka bizonyítja, hogy. nem halj még ki a magyar virtus... A tisztás végén, a fenyők kistestvéreit, a tiszafákat «'•zagyván. véletlen vendéglátásban lehet részünk. A botanikai különlegességek közt — egy közönséges almafa ! A madárlátta hulladékból arra következtetünk; húsvéti rozmaring. A lejtőn, két — elsősorban pontyokat és amurokat rejtő — halastó között újonnan telepített csemeték, két-három hektárnyi területen.- Valamennyi a surdi kertből, Pagony Károly örökségéből származik. Am a bővítés még korántsem fejeződött be; hazánk talán legíestőibb fekvésű arborétumának területe hamarosan 24 hektár lesz, csaknem kétszerese a jelenleginek. Sti- luskülönhség- nek, funkcionális törésnek nyoma sincs a régi és az új kertrész között. A fenyők északion komor szépsége és a lankák mediterrán szelídsége közötti kontraszt mindenfelé egyformán vonzó. Ezért válhatott Ágnes! ak nyaranként az ország minden résziéből, sót Jugoszláviából és Ausztriából is érkező turisták paradicsomává. Azaz: nemcsak nyaranként! Hans Schuh müncheni fogorvos most látogatott el ide, fittyet hányva a ködnek, a Zimankónak. — Nálunk, Bajorországban is szép számmal vannak fenyőerdők, s a világ más tájain ugyancsak megcsodálhattam már néhány arborétumot, de ilyen fantasztikusan gazdag gyűjteményt eddig sohasem láttáin. Be keli vallanom: ezt a kertet jóval gondosabban ápolják, mint a mi arborétumainkat Gratulálok az Önök országának humánus környezetvédelmi törvényeihez! Beck Gyula, az iharosi erdőgazdaság vezetője, Agnes lak szerelmese immár húsz esztendeje. Közreműködésével kezdték el a hatvanas évek elején az arborétum restaurálását. — Agneslak azóta kedvelt kirándulóhellyé fejlődött, és ez rengeteg gondot okoz, mert a turisták egy része szabad prédának tartja a növényállományt. Előfordult, hogy az érettségire készülő gimnazisták hintának használták a fákat Mások a legértékesebb darabokat is lelldismeretfurdalás nélkül megcsonkítják egy emléknek szánt gallyacskáért. Tehát miközben a különlegességet szaporítjuk a surdi csemetekertben, a felnőtt fákat állandó veszély fenyegeti; egyetlen parkőr alkalmazására sincs pénz A környező halastavaknál fülön,csípett orvhalászok, s a növénykert meletti erdőségben tetten ért rab6icok száma Is igencsak növekszik. A közelben fa- és bozóthulladékot égetnek az iharosi erdészet munkásai, s a füst a »félsziget« fölött száll el. Az egyik óriástuja — talán haragjában? — hirtelen megrázkódik, és harmatesőt szór ránk. Borzongását a középen húzódó thuja malonyana sor is átveszi. De reszketnek — lombtalanul — az értékes lombos fajták, az »ocer palmatum« és a »ligundam- bar Styracíf- lua«, amelyeknek eddig nem sikerült magyar elnevezést találni. Az ösvényekről, a »vuk«-ról, Markó Károiy ecsetjére illő kép nyílik az erdőre és a bozótosra, a szarvasok, őzek, vaddisznók hazájára. Nyomaikra itt, a hetes és nyolcas facsoport oregoni hamisciprusai alatt is rábukkanunk. A kert a vadak vonulásának utján fekszik, így nem meglepő hogy egy-egy figyelmetlen állat olykor a magas kerítésen is átlopakodik. Az általuk okozott kár — az erdész szerint. — elenyészően csekély a turisták pusztításaihoz képest Csípós, szeles az időjárás, menjünk hát mi is! Visszajövünk tavasszal, amikor a lejtőket ellepik a hóvirágok, az örökzöld ex Ívták lankadatlan szépségén kívül a magnóliák és liriodendronok szirmait is megcsodálhatjuk,' s teljes színgazdagságában bontakozik ki két remek erdész. Metzl Kamill és Pagony Károly öröksége. Tisztelet érte az idős mesternek, aki puttonyban kezdte el hordani az értékes facsemetéket a nemesi birtokra, s tisztelet a tanítványnak', aki negyedszázadon át küzdött a surd.i homokkal, hogy biztosítsa a dél-somogyi parkerdők, köztük Ágnes asszony fenyőfáinak utánpótlását. A felszabadulás után főerdőtanácsossá kinevezett. egykori „famulus” most, harminc esztendővel a halála után, megérdemli, hogy elődünk, a Somogyi Hírlap egyik 1948. évi számából is felidézzük emlékét, s megpróbáljuk „rekonstruálni” egyéniségét „Szerényen kiválik valaki az erdészek kö- közül, megáll .a sorok előtt és magyarázni kezd. Pagony Károly főerdőtanácsos, volt surdi erdögondnok, a kert apja. Húsz év küzdelmes munkáját mondja el pár mondatban. Egy erdész fáradhatatlan törekvéseit, kísérletezéseit, fontos tapasztalatait. Simogatja a csemetéket, apai kezekkel, s felcsillan a szeme egy-egy különleges érték láttára. A fáradhatatlan erdész munkájának gyümölcsei nemsokára elindulnak a terekre, parkokba, hogy frissességet, szépséget, áhítatos természetet varázsoljanak a fáradt és pihenni vágyó emberek köré.” A varázslat sikerült, a bűvös erő azóta is ellenállhatatlan. Lengy el András pótolja* hát magunkat. Az Btvem-hatvan méterre hajladozói párocska nyilván nagyobb gyakorlatra tett síért nálunk: szorgalmasan gyűjtik a kosárt» a tobozokat — a tálalóin ellenére la... Odébb, a testas erepcmciprus apró levelein a harmat von fátylat, a a rőtvörö* mocsár- ciprus levélkéi Is mintha könnyemének. Az oszlopos tuják semmiféle indulatot sem árulnak el, csak komoran, rezzenetlenfll merednek az égre. Az eeűstkdk »warai bamueip- rus alatt piros-fehér, pöttyös párducgalócára
