Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
Takáts Gyula Sejtektől árnyas Mászkálsz a mandulák csúcsában. Hajlik és libeg napod, Szedegeted fűzfa kosárba a hajnalod és alkonyatod .. I Földből nőtt tündérek ága ... Kis zöld kagylókba rejtve öt ujjadon vakít tája! Elhozták ím kezedbe a mész, a tűz hajdan-kérát, melyet itt hagyott a tenger. Világít tizenkét koráll szigetién soros szeptember. Alattuk hüllőfarkú gyík a forró köre rátapadva sárkányfogakról álmodik, melyekkel itt lapul e falba őstársa, száz gyökeret hajtva s e mandulák csúcsából én tapadnék följebb, magasba, mint szalakóták, cinegék. A kék-narancs tollak íve , feszít kettős tenger fölött. S pincénk döngő tatjáról nézve kosárban csak az őst köd tavunkról! ...Se fák kagylóiból? ... A csontkemény, determinált sziget s a mag csírája lángol. Sejtektől árnyas kusza fák... UTOLSÓ ÍTÉLET (Anna Margit festménye) Esztétikum a „katedrán » Nehéz volna röviden öszszefoglalni a lassan 15 éve működő Iskolatelevízió eddigi munkáját, elért eredményeit. S hosszan lehetne sorolni azokat a didaktikai problémákat, kérdéseket is, amelyek egy-egy műsor előkészítésekor, majd a bemutatása visszhangjaként felvetődnek. Mindig újabb és újabb problémák ezek, amelyek megoldása a televízió oktató-nevelő műsorainak hatékonyságát, további eredményeit szolgálják. A televíziós didaktika aktuális kérdéseivel foglalkozó szakmai fórumnak is lehetne nevezni a kétévenként Egerben megrendezésre kerülő nemzetközi oktatótelevíziós konferenciákat. E konferenciák célja — meghatározott témában — a televíziós oktató-nevelő műsorok módszertanának elemzése, az. eredmények összegezése. Kelemen Endrét, az Iskolatelevízió vezetőjét, az idei konferencia elnökét kérdeztük. — Hogyan kezdte munkáját az idei konferencia? — A több mint 160 résztvevő 14 televíziós társaságot képviselt. Minden európai szocialista, és néhány nyugateurópai országból jöttek a meghívott iskolatelevíziós szakemberek, gyakorló pedagógusok. A műsorok elemzése és a vita két szekcióban folyt: a tanulók életkori sajátosságait figyelembe véve a 4—10, illetve a 10—18 éves nézők korcsoportja szerinti bontásban. A konferenciának egyetlen, de nagyon összetett, igen aktuális témája volt: az esztétikum szerepe és jelentősége az iskolatelevíziós műsorokban. Hipotézisünk szerint ugyanis ma már nem elég e műsorokban egy- egy tantárgy témakörét csak didaktikailag kimeríteni. Nagyon lényeges az is, hogy a rpűsor milyen többletet nyújt esztétikailag, egészében hogyan hat a nézőkre? — Ezek szerint egy-egy műsor hatását döntően befolyásolhatja az ízléses, díszlet, a berendezés ... — Valóban, a tárgyi környezet tudatos esztétikai megformáltsága is hatékonyan segítheti a befogadást, a megértést. De egy műsornak számos esztétikai vonatkozása lehet, például hogyan valósítható meg a képernyőn az élményszerűség valamely művészeti ág sajátos formanyelvén létrehozott műalkotás bemutatásakor, anélkül, hogy az eredeti hatást csökkentenénk. Vagy a műsorok egészének hatásos megszerkesztése, a megfelelő dramaturgiai arányok kialakítása, a képszerkesztés, az idő- és térbeli ritmus.. — Milyen magyar produkciókat láthattak a konferencián? — Bemutattuk a «Cimbora« egyik adását,, amely Shakespeare színházáról szólt Juhász Jácint mai riporterként jelenik meg a Globe színház bejáratánál, és a kapussal beszélgetve elmesélted vele a színház alapításának történetét, működését. Ugyancsak az egyidejűség élményét adja a műsor. Egy korabeli beavatott szereplő segítségével hű képet kapunk a Globe színház életéről, munkájáról, kíváncsiságunkat pedig egy mai szereplő képviseli. Az »Itt és ott« című műsorban Halász Judit az Illés együttes kíséretében songokat énekel a relativitásról... Merte-e álmodni valaha is a pedagógia, hogy a viszonylagos mozgásról dalban tanítják majd a gyerekeket? De az új fogalom elsajátítása mellett ez már ideológia is. Hiszen a gyerekekben elültetjük a gondolatot, hogy mozgásuk és helyzetük a világban mindig viszonylagos. — Milyen tapasztalatokkal zárult a konferencia? — A bemutatott műsorokat esztétikailag vizsgáltuk. Az elemzés, a vita azonban nem teoretikus megközelítést jelentett! A vita középpontjában a didaktika — esztétika kérdése állt. A tiszta didaktika nem tud élményt adni a gyerekeknek, ehhez kell az esztétika. A bemutatott filmek, műsorok, a bevezető előadások, s a viták alapján szemléletbeli többletet kaptunk. A gyakorló pedagógusok közül a konferencia után sokan elmondták, hogy másképp látják az iskolatelevíziót, hiszen a korszerű tanításnak valóban egyik nélkülözhetetlen eszköze. Szóba került a műsorok cseréje is. Például az NDK televíziótól Thomas Mannról, a szovjet televíziótól Puskin színházáról, a bolgároktól pedig Lo- bacsevszkijről szóló filmeket szeretnénk átvenni. Nagy volt az érdeklődés a mi műsoraink iránt is. Különösen a »Stop« közlekedési sorozat, a »Boticelli: Primavera« című műsorunk, vagy a VI. osztályosoknak készített 16 részes orosz nyelvműsorunkat vennék át. — Milyen volt a légkör, a hangulat? — A dicsérő vélemények, elismerések mellett kritika is hangzott el bőven egyes iskolatelevíziós műsorokról. Kifogásolták, hogy a képnyelv sokszor csak illusztráció. Ezért lehet hatástalan egy- egy oktató műsor. Különösen a világnézeti oktató műsorokkal kapcsolatban emlegették hibaként, hogy egyes filozófiai műveket alárendeltek gondolatoknak. Ezek az aránytalanságok pedig esztétikailag sem hatnak jól a nézőre, nem köti le eléggé, nem figyel annyira. Fontos kérdés ez, hiszen a világnézeti oktatás televíziós didaktikája még számos problémával küzd. Eger városa kitűnő házigazda volt; kiegészítő programokban is bőven volt részünk. Több iskolalátogatáson, bemutató tanításokon ismerkedhettek meg a konferencia résztvevői azzal, hogyan és milyen körülmények között dolgozik a magyar pedagógus, alkalmazva az iskolatelevízió műsorait is. B. G. A kisfiú csak abban különbözött a többi kisfiútól, hogy erős akarata volt, s hitt a mesékben. Elismerem: furcsa ez a kettő így együtt, de nem tehetek róla, ilyen volt ez a kisfiú. Mesehívése olthatatlan kíváncsiságából fakadt, akarata pedig azért acélozódott keménnyé, mert nem akart, semmiképpen sem akart csalódni a felnőttekben. Nem, nem akart, s úgy gondolta, hogy ha ilyesmi fenyegetné, akkor a legnagyobb nehézségek és viszontagságok árán is meg kellene előzni, meg kellene akadályozni — erővel vagy furfanggal, úgy, ahogyan az a mesékben szokott történni. A mesék kisfiú hőse jó szívével, eszével és erős akaratával mindig győzedelmeskedik a rossz fölött, megöli rázslót. — I (lehallgass! — mondta a kisüli. — Ha megmutatod nekem az utat Meseország felé, adok én neked időt. — Csakugyan? Honnét van neked annyi időd, hogy még nekem is juttatsz belőle? — Apu mondta, hogy az üzemben műszakváltás előtt már egy órával mindenki azon panaszkodik, nem tud mit kezdeni a rettenesen lassan múló idővel. Hetvenen dolgoznak abban a műhelyben, s az naponta hetven óra. Neked adom ezt a hetven órát. — Köszönöm! — rikkanKemény Dezső R kisfiú, aki mosolygott a gonosz va- kiszabadítja a királykisasszonyt a hétfejű sárkány rabságából... De mi lesz akkor, ha a királylány nem akar kiszabadulni a rabságból, ha a király akkor sem adja a kisfiúnak a fele királyságát; ha megszabadult országa a gonosz do- szorkánytól, s ha az álmából fölébresztett Csipkerózsika kikacagja a szabadi tót? Elszomorodott a kisfiú erre a gondolatra, és tépelőd- ve indult a kirándulóbusz körül nyüzsgő gyerekhad felé^ Öt perc múlva már ő is ott nyüzsgött, tolakodott a többi között; az úton ő is beszélgetett, nevetgélt, énekelt, csak néha-néha felhozta be szemét a csalódás lehetőségének gondolata. A busz pedig futott velük hegynek fel, völgynek le, hídon át, csörgedező patak medre mellett, s megállt egy nagy,, sűrű erdő szélén. A gyerekek kirajzottak, futkároztak, labdáztak, játszottak, de amikor egy órával később a tanár összehívta őket. a mi kisfiúnk nem volt közöttük Keresték-kutatták nem találták A sofőr bement a faluba telefonálni, rendőrök, erdészek kutatták a rengeteget mindhiába. Alkonyodott már, amikor a busz az aggódó tanárral, s a némi gyereksereggel megindult vissza, a város felé. A kisfiú pedig eközben nyugodt, eltökélt léptekkel haladt a sötét rengeteg mélye felé. Tudta, hogy hamarosan találkoznia kell valakivel, aki majd útba igazítja. Nem is csalódott Oldalt megzörrent a haraszt, s egy jól megtermett nyúl ugrott elő a sűrűből, és óráját mellényzsebéből előhúzva sopánkodni kezdett: — Ö, jaj, megint elkéstem! Nekem sosincs elég időm ... — Ugye, te vagy az a nyúl — kérdezte a kisfiú —, aki a kis Alizt elvezette a Csodaországba? — Én hát — válaszolta a nyúl —, és ahogy akkor sem volt időm, most is el fogok késni a Szívkirálynő kerti ünnepségéről. Ö, jaj.., Egy napon, amikor James B. Sophead segédrendező megérkezett a filmgyárba, észrevette, hogy két fiatalember éppen a névtáblát szereli le szobájának az ajtajáról. A helyiség üres volt. Még a telefont is elvitték. James B. Sophead megértette, hogy kidobták az állásából. Megpróbált beszélni valakivel a fejesek közül, de mindenki éppen ülésen volt, és így nem maradt más választása, mint hogy sarkon forduljon és hazaballagjon. Másnap megkapta a filmgyártól a végkielégítést. Előbb úgy döntött, hogy golyót röpít a fejébe — de aztán mégis meggondolta magát. A végkielégítés egy ideig elegendő volt a megélhetéshez, és így a hirtelen ölébe hullott szabad időt a bensejé- b en tajtékzó bosszúszomj kielégítésének szentelhette. Betért egy üzletbe, kék munkaruhát, álbajuszt, csavarhúzót vásárolt, és másnap besurrant a filmstúdióba. Tudta, hogy az osztályvezető, aki kimarta innen, regUnge Klousson v4 bosszú gel tíz óra tájt szokott megjelenni. És abban a pillanatban amikor gyűlöletes alakja felbukkant a lift kinyiló ajtajából — James B. hozzálátott, hogy eltávolítsa a főnök névtábláját tartó facsavarokat. Fojtott hörgést és egy zuhanó test tompa puffanását hallotta a háta mögött. A főnök elájult. »Most majd megérted — gondolta kárörömmel James B. —, hogy ez miféle érzés.« Amikor a főnök fölocsu- dott, valamit habogott, James B. azonban elváltoz- *atott hangon közölte, hogy ö nem tájékozott az ügyről, itt bizonyára valamilyen fa- fejű alak csücsült, akit már régen ki kellett volna eb- rudalni, valamilyen semmirekellő naplopó, akinek fogalma sem volt a munkáról... A főnök támolyogva és a falba fogózva, kifelé ballagott, James B. pedig lecsa- varta a névtáblát, és sürgő- j sen visszavonult, mielőtt az orrára koppinthattak volna. Éppen ebben a pillanatban óriási ötlete támadt. A gondolatot tett követte: megalapította »A főnökök névtábláinak eltávolítása* céget. Cége ajánlattal fordult azokhoz, akiket hasonló szerencsétlenség ért: akik munkahelyükre érkezve, asztalukat üresen találták, névtáblájuk pedig eltűnt. James B.-nek hamarosan már négy alkalmazottja volt, aki azzal foglalkozott, hogy végigjárta a hivatalokat és az alkalmas pillanatot kilesve. előzetes igénylés alapján lecsavargatta a gyűlölt i főnökök névtábláit. Mivel pedig — mint a j nyájas olvasó bizonyára tud- , ja — ilyenekben egyetlen ' hivatalban sincs hiány, James B. cége virágzik, jómaga pedig mindmáig élvezi bosz- szúját ... I (Gcllért György fordítása) | tott a nyúl, örömében össze- csapkova a két fülét. És mielőtt kényelmesen tovabakta- lott volna, egy ösvényre intett. — Ezen indulj el! Es balra, mindig csak balra ... Az ösvény egy nagy fűzfához vezetett. A fűzfán egy rézangyal ült, és fütyörészett — Hol jársz itt, kisfiú, ahol a madár sem jár? — kérdezte a rézangyal, abbahagyva a fütyülést. — Meseországot keresem. — Hiszel a mesékben? — Hiszek hát. — No, ha hiszel, mehetsz tovább. Erre balra! Ott gubbaszt a testvérem, az majd továbbigazít — mondta a rézangyal, és folytatta a fütyülést. A fűzfán fütyülő rézangyal testvére egy nagy befagyott tócsán ült, és a jeget kopogtatta. A kisfiú bátran megszólította a jégen kopogó rézangyalt is. — Merre visz az út Meseországba? — Oda csak az juthat el, akinek erős az akarata — mondta a rézangyal, egy pillanatra abbahagyva a jégen- kopogást. — Az enyém erős. És nem akarok csalódni a felnőttekben. Azért jöttem ide. Egy csomó fölösleges időtől már meg is szabadítottam őket. — No, jól van, eridj csak, erre visz az út! — mondta a rézangyal, és tovább kopogtatta a jeget. ent-ment a kisfiú az egyre sűrűbbé váló rengetegben. Egyszerre csak egy bódét pillantott meg a fák között. A bódé ablaka nyitva állt, s egy polcán mézesbábok tarkállot- tak. De a kémény nem füstölgőit és a Bábsütő a bódé előtt üldögélt. — Miért vagy ilyen szomorú? — kérdezte a kisfiú. — Már hogyne volnék szomorú — felelte a Bábsütő — amikor egy szikra tüzem sincsen, de még tűzrevalóm sem akad, és nem tudom folytatni a bábsütést. — Egyet se búsulj, segítek én rajtad! Az én városomban télidőben mindenki tárva- nyitva hagyja az ablakot, hogy megszabaduljon a forró radiátorok fölött reszkető levegőtől. Neked adom azt a sok-sok meleget, süsd meg rajta a mézesbábjaidat! Tovább, előre! Egy tisztáson, a zöld fű között három szép nagy narancsot talált. A nap elviselhetetlenül forrón sütött Ki kell szabadítani a narancsokból a . királykisasszonyokat, gondolta a kisfiú, s a többit majd meglátjuk. És gyorsan fölmetszette mind a három naM rancsot. Egyszerre ugrott elő mind a három királykisasz- szony, s egyszerre kezdtek el jajgatni : — Egy csepp vizet, egy csepp vizet! Különben elpusztulunk. — Van nekünk otthon elég vizünk — mondta a kisfiú —, ha csak minden ötödik csapot zárnak el rosszul, egy nap alatt any- nyi víz csöpög ki belőlük, hogy halálotokig elég. Nék- tek adom azt a sok vizet. Ingbe-bocskorba öltözött jajongó néptömeg közé keveredett innét a kisfiú. Megtudta tőlük, hogy levelet írnának Szal- tán cárnak, s még írástudó is akad közöttük, de nincs egy darab papirosuk sem, Nos, a kisfiú bőkezűen nekik ajándékozta azt a sok papírt, amit az ő városában teljesen hiábavaló akták, tervek, jelentések írására használnának föl, és ment tovább. Mítkey, a Csillagegér akadt útjába. Szegény egérke, miután megjárta az űrt, elektrosok- kot kapott egy rosszul szigetelt vezetéktől, és elfelejtett beszélni, csak bajszának mozgatásával jelezhette, mire vágyik. És a kisfiú nekiadta azt a sok-sok fölösleges szót, ami otthon egészen mihaszna módon szokott elhangzani. Ôz, a nagy varázsló volt a következő állomás. Baja az volt Óznak, hogy nem tudott már újabb csodákat teremteni. A kisfiú megadott neki egy telefonszámot, és azt tanácsolta, hívja föl a számon azt a gyárat, ahol sok-sok mérnök mindenféle ügyekkel bíbelődik, meg állandóan értekezleteken szunyókál, és kérje kölcsön őket egy időre. Majd teremtenek azok olyan csodákat, ha dolgozni hagyják őket, aminőket még nem látott a világ! Oz palotája mögött a* árokparton szepegve üldögélt a Gyáva Oroszlán, ez a nyúlszívű, nagy tappancsú, sárga óriáscica. A kisfiú nekiajándékozta azt a rengeteg bátorságot, ami otthon csak akkor szokott megnyilatkozni, ha beosztottakról van szó, s ment tovább. Les- sie, a szép skót juhászkutya állt elébe az ösvényen, és farkcsóválva arra kérte, mutassa meg neki a hazafelé vivő utat, mert eltévedt A kisfiú pedig nekiadta azt a képességet, ami otthon mindig minden felnőttnek megmutatja a nagykapu mellett a kiskaput... i tudná elmondani, klvel-mivel találkozott még, s kin hogyan segített a mi kisfiúnk, de minden találkozás és minden jótett után úgy érezte: egyre kevesebb oka van csalódni a felnőttekben. Utoljára még az Ezeregyéjszaka óriásával beszélgetett egy kicsit, és akkor eszébe jutott az édesanyja. Az óriás azonban nem kért semmit, és készséggel vállára vette a kisfiút. öreg este volt már, amikor a városban híre futott, hogy a kisfiú megkerült Csapatostul tódult a város öregje-fiataija az iskola felé, hogy tanúja legyen a kisfiú elbeszélésének, s hogy megtudják, miért érzik néhány órája úgy, hogy szebb és könnyebb az életük. De a kisfiú nem szólt semmit, csak ült a kerítés kőkorlátján, és mosolygott Szívből mosolygott K Ady-vcrsillusztráció. Tavaszy Nocmi grafikája.
