Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
Páva kölykök Voltaire revüje Azt hihetnénk, egy rutinos rezesbanda tagjainak tágas tüdejéből származik az a zaj, amely azonnal megüti a Tabi Általános Iskola ajtaján belépő vendéig fülét Csak a klubszobában derül ki, hogy nem avatott zenészek, hanem a matekórától elgyötört; gyerekek »►fújják ki-« magukat valamennyien a sióíojtd zeneiskola kihelyezett tagozatának növendékei. Az egyik sarokban két apróság gyakorolja furulyán a Gólya, gólya, gilice kezdetű népdalt, a másikban két kiskamasz fiúcska — egy trombitás és egy szaxofonos — próbálja finomabbra csiszolni egy kedves Mozart-darab hangzását A terem közepén hetyke testtartási! ifjak lejtik a somogyi hu- szárverbunkot, mellettük Somogy vári Ottó tanár serkentené nagyobb rugalmasságra a szűk padban elgémberedett gyeréklábakat, kéziében gitárral. A népi muzsika és a klasszikus zene, a tánc és az éneklés e változatossága, sokat sejteti Olyan tudatosan kidolgozott tanári, .módszert, olyan nevelési eljárást, amelynek célja: a művészet valamennyi ága, egyszóval a művészi télj essék iránti Igény felébresztése, A zeneiskola huszonöt diákja tavaly »►közfelkiáltással-« szavazta meg a pávaiköri tagságot, s már À szociográfia feladata: fölfedezni egy mozgásban levő társadalom lehetséges mozgásirányait, és kialakítani a társadalmi szabályozás új jor- rnáit. így hangzott el ez 1974- ben a saociográ tusok kecskeméti tanácskozásán. Aki szociográfiát ír,- tudatosan vállal feladatot, mégpedig politikait! Ezt bizonyítja a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent gyűjteményes kötet, a Magyar krónika is, mely harminc évünket mutatja be, sorsfordulók tükrében. S kezdi ezt Nemeskür- ty István 1972-ben napvilágot látott dokumentumkönyvével, a Requiem egy hadiserégért cíművel, mely az 1943 telén két hét alatt megsemmisült 2. magyar hadsereg sorsát kutatta fel. Ez a nemzeti méretekben is sízörnyű katasztrófa Nemeakürty munkájában tényszerűen, kauzális összefüggéseiben, ok-okozat viszonylatban nyer megfogalmazást. Mintegy ennek folytatása Örkény István most másodízben publikált Lágerek népe című naplója. A hadifogság éveiről ad dokumentumértékű tudósítást az író. A honvágy, az éhhalál, a munka, a tábori seft, az emberi kapcsolatok és a színesítő kultúrdélutánok leírása emlékezetes. A magyar irodalomban vonulatot ugyan nem képeznek, de Mikes Kelemen rodostói levelei óta jelen vannak azok az irodalmi művek, melyeknek szerzői a kényszerű távollétet a hazától remekművekké fejlesztett tudósításokban írják meg. Örkény tudósítása egészen közel áll Kuncz Aladár Fekete ko- ’ostor és Markovits Rodion ' 'ibériai garnizon című fog- ág-regényéhez, noha azok zínvonalát nem éri el. Vállalkozása terjedelemre is kisebb. Nemzeti tudatunkból ilyen realitással viszqnt nem hiányozhatnak az Örkény megfogalmazta események, évek. másfél esztendeje Tabon működik a Dél-Dunántúl egyetlen gyermekpávaköre. »Házi« fellépései és a megyei minősítő versenyen nemrégiben elért eredményei indokolják, hogy a módszer »«kulisszatitkait« feltárjuk. — A furulya előkészítő, bár hasznát nem kevés zenepedagógus vitatja, szerintem kétszeresen hasznos — mondja a tizennégy hangszeren játszó zenetanár. — A gyermek nem csupán a technikai alapfogásokat ismeri ‘ meg kitűnően, hanem népzenei anyanyelvűnket is elsajátíthatja, mielőtt áttér a trombitálásra, fagottozásra vagy oboázásra, Sőt, a néptánc leglényegesebb elemeinek megtanulását is célul tűztük ki. így értük el, hogy a százhúsz tagú népi együttes részeként önálló gyermekpávakört hozhattunk létre. A csoport tevékenységében .ötven tanuló vesz részt rendszeresen, köztük huszonöt zeneiskolás. Igaz, a gyűjtési lehetőség Tabon meglehetősen csekély. A zenetanár és segítői, az általános iskola napközis nevelői azonban nem restek a környék — elsősorban Andocs, Karád, Törökkoppány, Buzsák — folklórkincseinek felkutatására és feldolgozására. És az eredmény: az észak-somogyi leány- tánc és a karádi kanásztánc Karinthy Ferenc Ezer év című 1954-ben született riportját is be válogatták a szerkesztők, s méltán, hiszen jellegzetes témában, mégis általános szinten tud jellemzőt mondani az ötvenes évek világáról egy megrázó eset kapcsán. Az is igaz viszont, hogy ma más szemüvegen át nézzük a tiltott abortusz következményeivel foglalkozó írást; az okot is mérlegre tesszük. Nagyon hiányzott már Csák Gyula Mélytengeri áramlás és Csoóri Sándor Tudósitáp a toronyból című szociográfiájának 1963-as megjelenése óta a második kiadás. Most e kiállításában is szép kötet teszi ismét közzé ezeket. A falu szocialista átalakulásának első időszakáról adnak hírt. E művek tablói >»a« magyar falunak. A hatvanas években úttörői lettek a magyar szociográfiának, annak »új hullámát« indítva el. A magyar irodalomban ott találjuk elődeiket: a harmincas évek falukutató mozgalmának legjelesebb írói alkotása, de Nagy Lajos Kiskunhalom, Móricz Zsignwnd A boldog ember, Illyés Gyula Puszták népe című munkáját is. Ezek voltak a példák, s a hetvenes évekig tulajdonképpen szociográfián ezt a szépirodalom eszközeivel gazdaggá tett, jó értelmű szubjektivizmustól sem mentes vonulatot értettük. Szinte kizárólagosan. Csoóri és Csák művei — bevallottan — »jobb híján« születtek. Mintegy »melléktermékként« más műfajú írásművek között. S mégis mind a mai napig érvényes: eddigi életük legjobb munkáját írták e két szociográfiával. Fájdalmas, elkötelezett, lírai és ugyanakkor a racionalizmus jegyében született művek. Az antológiát Moldova György jól, ismert Tisztelet Komlónak című remek szociográfiájának részletei egészítik ki. I» U Spindler Béla cs Nagy Anikó apró előadóit a legutóbbi fel lépesen féltuoatszor tapsolta visz- sza a tabi művelődési ház hálás közönsége. Beszélgetésünk közben két furulyás kislány rokonszenves illetlenséggel fog egy osztrák népdal előadásába. Tanáruk valahol Klagenfurt környékén gyűjtötte a sima, behízelgő melódiát, s ő készítette azt a koreográfiát is, amelyet most a nyolcadikos Csilla próbál eltáncolni. Ö a pedagógus jobbkeze, a »segédtanár«, akinek tanácsaira valamennyi diáktársa készséggel hallgat. — Ha nem vettem volna részt a furulyaelőkészítőn, s nem tanultam volna tovább is zenét, talán sohasem kaptam volna kedvet a tánchoz. így azonban télen felvételizem az Országos Balettintézetbe. És járja tovább a háromnegyedes osztrák táncot, majd a Fehér liliamszál című gyermekdalra készített koreográfiát mutatja be a pávakör legpöttö- mebb tagjainak. Közben a fiúk | »húzzák« a talpalávalót. Majd az ifjak sapkatánca következik — ezt a kislányok kisérik. A »kész« produkciót tavasszal, a iárári művelődési szemlén láthatjuk — hallhatjuk majd. Akárcsak azt a délszláv és román népművészet: anvagot, amelyre Somogwári Ottó nemrégiben bukkant egy könyvtári »búvárkodása« során. Igaz, a népviselet elkészítése nem lesz könnyű feladat, ám a nagyközségi tanács, a fogyasztási szövetkezet és a művelődési ház eddig is készséggel támogatta az együttest. Bizonyára a farsang idejére tervezett Magyar tájak c. népdal — és néptánc- összeállítás som hiúsul meg. A háramugróst is szorgosan gyakorolja már a fiú »rezesbanda« — és tizenhat kislány. Egyikük azonban most Inkább a zeneiskolások félévi növendékhangversenyét tartja szívügyének. Csak a furulya mögül félszemmel odasandítva nyilatkoztatja ki hitvallását a búcsúzó látogatónak. — Egy zeneiskolásnak sokféle művészetben kell jártasnak lennie. Nem is igazi zeneiskolás az, aki nem tud — a hangszeres játékon kívül — énekelni és táncolni is. Lengyel András Voltaire írt néhány, mára játszhatatianná avult színművet A leginkább színpadra kf- vánkozót, a Candlde-ot nem ebben a műfajban alkotta. Paradoxon? Dehogyis. Korának francia színháza megmerevedett, statikussá vált, nem volt rá jellemző a fergeteges iram, s a Candide hangneme. Már az is nagy merészségnek számított, amikor egyik színművében a hősnő néhány lépést futva tett meg. így tehát természetesnek kell fogadnunk a voltaire-i skizofréniát, hogy aki színpadi szerzőként j képzeletszegénynek tűnik ma I az ugyanakkor fantáziadús, groteszk humorú regényíró. A Shakespeare-t pocskondiázó Voltaire Candidejában sha- kespeare-i szellemről tesz tanú bizonyságot. Kaposváron a regény musical változatát mutatták be. S nem véletlen műve itt a műfaj! Már Szerb Antal is a »fantasztikus balesetek, csapások és szörnyűségek révü- szerűen vidám felvonulásának« látta a művet, s a hangsúlyt a revü szóra helyezem. Gyorsan pergő életképekben elevenül meg Voltaire kora; a fél világot beutazzuk általa. Követjük azt a fiatalembert, Candide-ot — jámbort jelent a név magyarul —, aki mestere útmutatását elfogadva minden létező helyzetet a »lehető világok legjobbikának« fog fel kezdetben. Csakhogy: meddig élhet gyanútlan optimizmusban az aki körül mindenkit megerőszakolnak, lenyakaznak. kifosztanak stb? A kaposvári Csiky Gergely Színházban Candide odüsz- szeiája ott kezdődik, ahol a megelőző produkciók abbamaradtak: a színen mechanisztikus nemi aktusok sorozata zajlik. Színpadi sztereotípiává vált ez a jelenség, szinte monotóniát jelent. Még akkor is, ha most Voltaire műve valóban »előírja« a nemek legváltozatosabb játékait. A jelenlegi »kaposvári stílus« — fél évad elteltével talán általánosíthatunk — egyik Összetevője ez. Ugyanaz a szükségszerűség eredményezhette, mint a másik ösz- szetevőt. S ez: a közönség megtartásának jogos igénye az előállott helyzetijén, akár a biológiai ösztönökre hatással Is. Emberi attitűd: felháborodni, de bemenni a színházba, moziba ezekért a jelenetekért. A másik összetevő az ensemble-játékra törekvés, és ez a fontosabb. A társulat jelentékeny erőket vesztett, tehát helyesen. arra törekszik, hogy olyan játékokat vigyen színre, melyek kevésbé igényesek az egyéni játékban, inkább az összhatást helyezik előtérbe. Ami viszont »hiánycikké« vált eközben, az a katarzisélmény. Azért írom le most ezeket, mert Gazdag Gyula rendezése már túl is mutat ezen a kényszerből erényt is kovácsoló színházi korszakon. Tudniillik a produkció végül is valódi és mély megrendülést váltott ki bennem, s ennek ok-okozati összefüggéseiben szerepet játszik az is, hogy az ensemble-játék közben — mely a rossz színészt is képes felhozni egy bizonyos szintre — itt néhány igazán szép egyéni alakításnak düböröghetett a 'taps, ami azt előlegezi, hogy azok a fiatalok, akikre épült az előadás nagyon kellemes meglepetéseket tartogatnak még számunkra, és a kaposvári »csoda« tartósulhát vagy megismétlődhet. Hugh Wheeler feldolgozása méltó a voltairei műhöz. Ügy sűrít, úgy szerkeszt, hogy nem érezzük szegényebbnek az eredetinél. Vitánk talán abban lehetne, hogy Voltai- re-t és Panglosst ugyanavval a színésszel játszatják. Voltaire optimizmusa nem pang- lossi forrású, hanem candi- de-i! Ami reveláció erejű, az Leonard Bernstein zenéje. Helyszíneket előlegez, stílusokat fon össze, operai mélységbe ránt, pamflett magasságokba emelkedik, de székhez is bénít. A finálé egyszerűen döbbenetes. S, hogy ilyen, az a Hevesi András vezényletével a feladathoz felnőtt zenekar, énekkar, szólisták együttes, jó teljesítményének köszönhető. Évekre visszamenően is ezt az együtthangzást tartom a legemlékezetesebbnek, vállalkozás szintjén pedig a legigényesebbnek. Szegő György lapozó-díszletében zajlik a cselekmény: érzékelteti a voltaire-i mű alapeszméjét, mely szerint hősünk noha bejárja a világot, egy helyben jár, hiszen mindenütt azt tapasztalja, mindenütt az erőszak, az egyenlőtlenség, a vallási köntösben jelentkező embertelenség az úr. Csak egyféle kiút van. művelni kertjeinket, -nem törődni mással. Gazdag Gyula rendezői munkáját tulajdonképpen az eddig leírtak is méltatják; rendkívül sok ötlettel gazdagította a játékot. Számunkra — mert magyar vonatkozású — talán a II. Rákóczi Ferenc-epizód volt a legemlékezetesebb. Nagy Anikó Kunigundáját említem elsőként: tökéleteset produkál. igazi musical-színész. Hangjára produkciót lehet építeni. Spindler Béla — Candide — méltó társa. Olsavsz- ky Éva és Balkay Géza árnyalatokra érzékeny színészi játékát dicséret illeti; narrátor és Pangloss volt egyszerre Csernák Árpád. Csákányi Eszter újfent szol gál ó1 ánv kén t sürgött-forgott, Mihályi Győző jobbnál jobb figu-ákat teremtett. Gőz István, Balogh Tamás, ifj. Mucsi Sándor, Czakó Klára állta helyét, Simon Zoltán hanggal is bírta. A jelmezeket Vágó Nelli, a koreográfiát Eck Imre tervezte vendégként. Lcskó László A mosoly is ajjándéh A fák közül egy málló va- [ kolatú kastély falai bukkannak elő. A parkot körülvevő téglakerítés mellett keskeny út vezet a bejáratig. Zuhog az eső, néhány idős ember a falu felé bandukol, lábával tapogatva a kevésbé síkos föld után. Az épület bejárati ajtaján még csillog a lakk; a vén kastélyon csak kívül látszik meg az idő. Faragott ajtók, berakásos mennyezet A lépcső mellett mestermivű korlát segíti a félj ítást. A hatalmas kandalló kü’önös látványt nyújt, régóta nem pattog benne tűz. Az emeleten puha szőnyeg fut végig, a folyosón szekrények sorakoznak. Fehér köpenyes nővérek járják a szobákat. Segesd, szociá'is otthon. Idős, magányos en»berek, járni nem tudó, magatehetetlen betegek élnek itt, van. aki már húsz éve. A napok lassan telnek, csak az ünnepek hoznak egy kis izgalmat. A régi »kis ebédlő« ma társalgóul szolgál. Csendesen nyitunk be az ajtón; a fotelokban magukba merülve idős asszonyok ülnek. A kályha mellett és az ablaknál egy-egy tolószék, a takaró alól csak a fej látszik* ki. Fekete ruhás, fejkendős apró nénike verset szaval, hangja néha elcsuklik, szeméből könny préselődik ki. A kis társaság karácsonyi játékot próbál, ezzel akarnak kedveskedni társaiknak, ápolóiknak. Hét évtized hagyott nyomot Barta Sándorné arcán, de szelleme meghazudtolja a korát. Szaval, verset ír, a Szabad Földnek küld írásokat. Ö az otthon levelezője, hozzá viszik a többiek a képeslapokat. — A szobatársaim sdkszor csipkelődnek, mert én mindent csinálok. Fodor Andrástól gyönyörű levelet és könyveket kaptam. A Buga doktor is írt. Cikkeim *s jelentek meg a Szabad Földben. Tudja. mindig elolvasom az újságot; a sportot r.ézem meg először, azt ' nagyon szeretem. Meg a keresztrejtvényt. Fgy csomó könyvet nyertem már. Csak az a baj, hogy harajar elsírom magam ... — Hangja már el is csuklik, de a köny- nyek gyorsan felszáradnak. — A karácsony hogyan telik az otthonban, Barta néni? — Szép itt minden, törődnek velünk. Nincsen senkim, amióta a férjem meghaló Három éve jöttünk ide mind a ketten, de ő egy hét múlva itthagyott örökre. Olyan szépek voltak az együtt töltött karácsonyok! Ha élne, az lenne a legszebb ajándék. — Barta nénit mindenki szereti, kedves asszony — mondja Dömötör János, aki öt éve lakik itt. Izgő-mozgó, fiatalos ember. Szerepel az ünnepi műsorokban, jókedvet varázsol, rengeteget olvas, szabad idejét óra jati lássál tölti. — Két éve csináltuk az első műsort, azóta mindig megszervezzük. Azoknak, akik nem tudnak járni, örömet kell szerezni. így szebb lesz a karácsony. Itt van például a Marika. Nem tud fölkelni a tolókocsiból, mégis szerepel a műsorban. János bácsit baráti szálak fűzik Wágner Máriához, aki huszonhét éve nem állt a lábára, tizenhárom éve lakik a segesdi otthonban. János bácsi sokszor mellette van, kapcsolatuk olyan, mintha az apja lenne. — Karácsonykor mindig eszembe jut életem legszebb pillanata, ami soha nem ismétlődhet meg. 1952 decemberében, a mandulaműtétem után egy napig tudtam járni. Megpróbáltam lábra állni, és nem rogytam össze. Az volt az utolsó, hogy éreztem a talajt. Mária még nincs negyvenéves, de több mint negyed- századot élt ágyhoz kötve. Sok szeretet, gondoskodás veszi körül. A nővérek megtanították hímezni, ez lett a beszélgetés mellett a legkedvesebb időtöltése. A karácsonyi öröm az, hogy megajándékozza a barátait Barátságos, meleg szobába lépünk be a főnővérrel. Az öt heverő mindegyikén ott ül a gazdája, ősz hajú nénikék, csendesen beszélgetnek. Az egyik zsörtölődve szól a nővérnek. — Klári nővér, mi lesz, mikor adnak már munkát? Elfogyott a szaloncukor, mindet megkötöztem. Pál Józsefné, Klári nővér, mosolyogva mondja. — Minden évben Szabó Bözsi néni készíti elő a szaloncukrokat a karácsonyfára. Az idén keveset kaptunk, most nincs mit csinálnia. Ogy vigyáz rájuk, hogy még az igazgatónak sem adna. — Amíg nálam van, nem is! Hiánytalanul adom vissza. Csak ezt a tétlenséget nem bírom. Most műtötték a szemem, és nem tudok hímezni, pedig a tizennégy év alatt, mióta itt vagyok, sok párnát készítettem. Hogy mi lenne a legszebb karácsonyi ajándék? Hát ha megint jól látnék ... A segesdi szociális otthon lakói is összegyűlnek karácsony este a fa alatt, , ahol mindenki részére lesz egy-egy kis csomag. A család, a hozzátartozók messze élnek, vagy nincsenek. A szeretet ünnepén mégsem lesznek egyedül. Izményi Év* Somogyi Néplap-seW. Könyvespolc Magyar krónika
