Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-22 / 301. szám

Befejezte tanácskozását az országgyűlés (Fdlytat&s az i. oldalról) Faluvégi Lajos hangsúlyoz­ta: a terv- és költségvetés vég­rehajtását a kormány beavat­kozásra készen, figyelemmel kíséri. Ugyanezt kérte a pénzr ügyminiszter más irányító szervektől is. A vita általános összefogla-- lója után Faluvégi Lajos az ipar és a kereskedelem együtt­működésének, a bányászat néhány kérdésének, a tanácsi gazdálkodásnak, a tudomány­nak és a társadalom kapcso­latának, továbbá a végrehaj­tás tennivalóinak a kérdései­vel foglalkozó hozzászólásokra válaszolt. Radnóti László, Ka­só József, Lombos Ferenc és Fülöp László észrevételei nyo­mán rámutatott: az ipar és a külkereskedelem kapcsolatá­nak összefüggései jogosan kaptak nagy hangsúlyt a vi­tában. Szorosabbra kell vonni a termelők és külkereskedők ér­dekeltségi rendszerét, s ebben a szabályozók módosítása hoz Markója Imre beszéde új elemeket Kapjanak a me­zőgazdasági üzemek is több információt termékeik reális áráról, költségeiről, az érté­kesítés körülményeiről ! A piacot annak is ismernie kell, aki közvetlenül nem tárgyal más országok üzletembereivel. Magyarországon — mondot­ta — viszonylag kevés kisvál­lalat dolgozik, ezért jogosan hangzott el a figyelmeztetés, sokszor akadozik a termelési | együttműködés. De óvakodni kell áttolj hogy egyszer a nagy-, máskor a kisvállalato­kat »vegyük élű«. Ezt a kér­dést is összefüggéseiben kell nézni, hozzátéve: valóban több figyelmet érdemeinek a kisvállalatok, mert tekintélyes tartalékokkal rendelkeznek mind a termelékenység eme­lésében, mind az egészséges háttéripar kiépítésében. A miniszter külön felhívta a figyelmet arra, hogy a közös vállalkozásokat 1979- től új pénzügyi szabályozók segítik majd. Faluvégi Lajos óvott attól, hogy a feladatokat kizárólag a vállalatok vállára helyez­zék: a tervek végrehajtása közös ügy. A vállalatok gond­jait várhatóan szaporító sza­bályozóváltozás sem ellenük, hanem értük van, hogy meg­felelhessenek és igazodhassa­nak az új követelményekhez. Az egyik felszólalásban is megemlített példa nyomán a miniszter nyomatékosan alá­húzta: vállalati szempontok miatt nem szabad korszerűt­len termékek állami támo­gatással történő felhasználá­sát szorgalmazni, mert ez nem visz előre. Jávorkai István és Forögony László hozzászólása nyomán ezután a bányászattal foglal­kozott Faluvégi Lajos, majd a tanácsi gazdálkodással. Ezután határozathozatal kö­vetkezett: az országgyűlés az 1979. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot általános­ságban és részleteiben elfo­gadta. Az igazságügy-miniszter expozéja Dr. Markója Imre igazság­ügy-miniszter az új büntető törvénykönyv javaslatáról szóló előadói beszédében min­denekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a jog és az ehhez min­dig kapcsolódó jogi kényszer a szocializmusban is egyik fontos szervezője és szabályo­zója a társadalmi-gazdasági folyamatoknak. Védelmi esz­köze a társadalmi haladás­nak, a megvalósult demokrá­ciának, a biztosított emberi jogoknak, és egyben jelentős eszköze az állampolgári neve­lésnek, tudatformálásnak is. A büntetőjognak és a bün­tetőjogi kényszernek különö­sen a társadalom védelmében és az állampolgárok tudatfor­málásában van vitathatatlan szerepe. A bünetőjog egyéb­ként a legélesebb jogi esz­köz az államhatalom kezé­ben; s hogy a társadalom milyen mértékben kénytelen alkalmazni a jognak ezt az éles fegyveréi, döntően a tár­sadalmi viszonyok fejlettségé­től, a társadalom tudati és morális állapotától, s nem utolsósorban a bűnözés hely­zetétől függ. A bűnözésről szólva el­mondta : korántsem tartjuk megnyugtatónak azt a hely­zetet, hogy a bűnözés mértéke az utóbbi másfél évtizedben lényegében azonos szinten mozgott. A bűnözés elleni küzdelemben további határo­zott erőfeszítésekre van szük­ség. Ehhez viszont tisztán kell látni abban a nagyon fontos kérdésben, hogy a bűnözés a szocializmusban is társadalmi jelenség, és az eredményes küzdelem elképzelhetetlen a társadalom legszélesebb körű összefogása nélkül. — Ami pedig a bűnözés helyzetét illeti — folytatta a miniszter —, itt is büszkén vallunk arról a nagy fejlő­désről, amely a felszabadulás előtti állapotokhoz képest a bűnözés visszaszorításában, főként társadalmi gyökereinek kigyomlálása révén bekövet­kezett. Bátran álljuk az össze­hasonlítást a mai tőkés orszá­gokkal is, ahol nemcsak, hogy rohamosan nő a bűnö­zés, de egyre inkább terjed­nek ennek legveszélyesebb formái. így az üzletággá fej­lődött bűnözés, a bűnöző szer­vezetek, a terrorizmus, a tú­szok szedése, a fegyveres rab­lások, a kábítószer-csempészet és más formák, amelyek ott mély társadalmi válságra utalnak, nálunk viszont jóeze­rével ismeretlenek. Mégis: e téren sem vagyunk önelér gültek Tudjuk, hogy még jobban kell élnünk, a szocia­lista társadalom adta lehető­ségeinkkel, többet kell ten­nünk, mivel ezen az arcvona­lon még hátravan az igazi frontáttörés. Korántsem tartjuk meg­nyugtatónak azt a helyzetet, hogy a bűnözés mértéke az elmúlt másfél évtizedben lé­nyegében azonos szinten moz­gott — az Ismertté vált bűn- cselekmények száma évente 120 ezer körül alakult —, s hol kisebb, néhány százalé­kos csökkenésnek, hol pedig kisebb, szintén néhány száza­lékos emelkedésnek voltunk tanúi. A bűnözés elleni küz­delemben tehát további hatá­rozott erőfeszítésekre van szükség a nagyobb eredmény eléréséhez. Dr. Markója Imre a továb­biakban vázolta a magyar büntetőjog fejlődésének tör­ténetét, majd rámutatott: — E törvényjavaslat re­mélhető elfogadásával tulaj­donképpen befejezzük az igaz­ságügyi jogszabályok megújí­tását Igaz, hogy az új bün­tető törvénykönyvvel össze­függésben 1979 első félévében még néhány jogszabály meg­alkotására sor kerül, ezért javasoljuk, hogy az új bönte- tő törvény 1979. július 1-vel lépjen hatályba, mert szeret­nénk, ha addig a bűnüldöző és igazságügyi apparátusok felkészülhetnének a törvény alkalmazására, az irányító szervek pedig minden felté­telt biztosítanának ehhez, be­leértve a végrehajtási jogsza­bályok megalkotását is. A miniszter a továbbiakban a büntetendő magatartások törvényi szabályozásának egy további fontos jellemzőjéről, a differenciálásról szólt. Kiemel­te, hogy ezt az egyes bűn­cselekményfajták helyes és a jogkövetkezményekben is ki­fejezésre jutó értékrendjének megállapításával érték el. Így kapott a javaslatban az ál­lam- és az emberiség elleni bűncselekmények mellett köz­ponti szerepet az emberi élet hatékony védelme. Az igazságügy-miniszter a büntetendő magatartások meghatározását illetően a fő törekvések között szólt még arról is, hogy igyekeztek száműzni a törvényjavaslatból mindenfajta homályos, pontat­lan vagy hibás — és emiatt félreérthető, a gyakorlatban zavarokat okozó — megfogal­mazást. Emellett törekedtek a közérthetőségre és a lehetsé­ges mértékig az egyszerűsí­tésre is. Ezzel eredményesen szolgáljuk a megelőzést is, amelynek egyik fontos felté­tele, hogy az állampolgárok ne csak megismerjék, hanem meg is értsék a rájuk vonat­kozó törvényes rendelkezése­ket — Ami a büntetőjogi fele­lősséget illeti: ennek alapja változatlanul a bűnösen, szán­dékosan vagy gondatlanságból tanúsított olyan társadalomra veszélyes magatartás, amelyet a büntetőtörvény bűncselek­ménynek nyilvánít, és büntet­ni rendel. A büntetés tehát alapvetően ahhoz igazodik, hogy a cselekmény milyen mértékben veszélyes a tár­sadalomra. — A vagyon elleni bűncse­lekményeik között Is több olyan jelenleg büntetendő maga­tartás van — mondotta —, amelynél a bírósági eljárás szükségtelen, illetve amely szabálysértési úton is hatéko­nyan elbírálható. A lopás, a sikkasztás, a csalás, a jogta­lan elsajátítás, a szándékos rongálás és a hűtlen kezelés bűncselekményt és szabály- sértést megvalósító alakzatait jelenleg az 500 forintos érték­határ választja el egymástól. A tapasztalatok azt mutatják: az ennél valamivel nagyobb kárt okozó magatartás társa­dalmi veszélyessége is lehető­vé teszi a büntetőjogon kí­vüli felelősségre vonást. Sőt, az ilyen cselekmények miatt a szabálysértési eljárásban ki­szabható pénzbírság a jelen­leginél sokszor hatékonyabb, gyorsabb eszköz is lehet. Ezért külön jogszabályban a sza­bálysértési értékhatár ezer fo­rintra emelésére tesznek majd javaslatot. E körben — érték­határtól függetlenül — to­vábbra is bűncselekmények maradnának természetesen azok az esetek, amelyeknél az elkövetés mód ja, illetve az el­követő személyisége — vissza­eső — fokozottabban veszé­lyes a társadalomra. A törvényjavaslat büntetési és intézkedési rendszeréről szólva a miniszter kiemelte: a szabadságvesztés például — a törvényjavaslat szerint meg­határozott esetekben — lehet életfogytig tartó, illetve az eddigi egy hónapos alsó határ helyett három hónaptól 15 évig, halmazati vagy összbün­tetés esetén 20 évig terjedő. Ez a büntetés a bűncselek­mények többségénél alkalmaz­ható, több új rendelkezés biz­tosítja azonban, hogy a vég­rehajtandó szabadságvesztés­re csak a valóban indokolt esetekben kerüljön sor. így néhány bűncselekménynél a büntetés kizárólag pénzbünte­tés lelíet, amellyel kapcsolat­ban a javaslat a pénzbünte­tés kiszabásának új, az egyé- nie&ítést jobban lehetővé tevő rendszerét vezeti be. Lénye­gesen bővül azoknak a maga­tartásoknak a köre is, ahol a szabadságvesztés mellett a ja­vító-nevelő munka és a pénz- büntetés szerepel választható büntetési nemként. A szabad­ságvesztés helyettesítését cé­lozza a mellékbüntetések — tehát például a járművezetés­től való eltiltás — önállóan, főbüntetés kiszabása nélküli alkalmazásának lehetősége. Ilyen irányban hat az az új intézmény is, hogy hathónapi szabadságvesztésnél enyhébb büntetés helyett munkaterá­piás intézeti kezelésre köte­lezhető az elkövető, ha bűn- cselekménye alkoholista élet­módjával összefügg. A miniszter ézt követően aláhúzta, hogy a törvényja­vaslat büntetési és intézkedé­si rendszere is ezeket a tö­rekvéseket tükrözi. A szabadságvesztés például — a törvényjavaslat szerint meghatározott esetekben — lehet életfogytig tartó, illetve az eddigi 1 hónapos alsó ha­tár helyett 3 hónapról 15 év­ig, halmazati vagy összbünte- tés esetén 20 évig terjedő. Ez a büntetés a bűncselekmé­nyek többségénél alkalmaz­ható, számos új rendelkezés biztosítja azonban, hogy a végrehajtandó szabadság- vesztésre csak a valóban in­dokolt esetekben kerüljön sor. így néhány bűncselek­ménynél a büntetés kizáró­lag pénzbüntetés lehet. A sza­badságvesztés helyettesítését célozza a mellékbüntetések, tehát például a járműveze­téstől való eltiltás — önálló­an, főbüntetés kiszabása nél­küli alkalmazásának lehető­sége. — A javaslat ügyel arra is. hogy a szabadságvesztéssel nem járó — úgynevezett ne­velő jellegű — büntetések és intézkedések a társadalom vé­delmét megfelelően szolgálják, és az elítélt se érezze magát »felmentettnek«. Ezért a ter­vezet lehetővé teszi olyan magatartási szabályok előírá­sát, amelyek megszegése sú­lyos következményekkel jár. Egyébként már most rendel­kezünk azzal az apparátussal Is, amely képes e magatartási szabályok megtartásának el­lenőrzésére. Az igazságügy-miniszter vé­gül kérte az országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot vi­tassa meg, fogadja el és ik­tassa az ország törvényei kö­zé. B törvényjavaslat vitája Földvári József (Baranya m. 4. vk.), a törvényjavaslat bizottsági előadója hangoztat­ta: a bűnözés csak közös erő­feszítéssel, a társadalmi és a jogi eszközök összehangolt al­kalmazásával csökkenthető, s a böntető törvénykönyv en­nek csak az egyik, jelentősé­gét tekintve azonban igen fontos eszköze. A törvényja­vaslat megfelel annak a köve­telménynek is, hogy büntetés­kiszabási gyakorlatunk kor­szerű legyen. Antalffy György (Csongrád m., 8. k.), a szegedi József Attila Tudományegyetem rek­tora felszólalásában hang­súlyozta: a büntetési rend­szer javasolt átalakítása —az eddigi kutatások alapján is — feltételezi, hogy a szociál­pszichológia, valamint a kri- minálpedagógia további ha­ladásit ér el és képes lesz fo­kozni a bűnmegelőzés haté­konyságát. Szijjártó Károly legfőbb ügyész örömmel üdvözölte a javaslatnak az alkoholizmus­sal kapcsolatos űj büntetőjo­gi rendelkezéseit, főleg azt a felfogást, hogy részben a szi­gor, részben a gyógyítás ol­daláról közelíti meg ezt a kérdést. Az ügyészi szervezet által tartott vizsgálat megál­lapításai is azt sürgetik, hogy az alkoholizmus ellen bünte­tőjogi területen és társadalmi méretekben egyaránt hatéko­nyabb intézkedéseket kell tenni. Fiala Tivadamé (Heves m., 1. vk.), az Egri Dohánygyár csoportvezetője arra hívta föl a figyelmet, hogy a közva­gyon védelméhez, a bűnözés visszaszorításához — a dol­gozók nevelésével, az egy­másért és a közösségért ér­zett felelősség fokozásával — hathatós segítséget adhatnak a szocialista brigádok is. Nezvál Ferenc (Bp. 14. vk.), nyugalmazott miniszter nyo­matékkai szólt arról, hogy a bőnözés megelőzése érdeké­ben föl kell lépni mindenfaj­ta fegyelmezetlenséggel, la­zasággal szemben, mert azok kedvező feltételeket teremte^ nek a bűn elkövetéséhez. Bodogán János (Veszprém m., 10. vk.), a Bakonytáji Termelőszövetkezetek Terüle­ti Szövetségének titkára he­lyeselte, hogy a törvényjavas­lat lényeges különbséget tesz a bűnözők és azok között, akik járműveikkel gondatlan­ságból okoznak balesetet. Ha az utóbbiaknál a büntetés célja a járművezetői jogosít­vány megvonásával, illetve a vezetéstől való végleges el­tiltással is elérhető, ez a módszer bármilyen más fele- lősségrevonásnál is eredmé­nyesebb lehet és jobban szol­gálja a társadalom érdekeit is. Mátay Pál (Fejér m., 3. vk.), megyei_ főügyész kifeje­zésre juttatta : humánus in­tézkedés a pártfogó felügye­let kiterjesztése, az, hogy a javaslat az eddiginél széle­sebb körben kíván szervezet­tebb segítséget nyújtani — megjavításukhoz, nevelésük­höz — a börtönből szabadul­taknak, a fölfüggesztett sza­badságvesztésre ítélteknek vagy a próbára bocsátottak­nak. Ruisz József (Vas m., 8. vk.), a Répcelaki Szénsavter­melő Vállalat gépészmérnöke hangsúlyozta : a javító-nevelő munka akkor éri el célját, ha a rendszeres munka és a ne­velés együttesen hat. Ebben elengedhetetlen a munkahely, a környezet és a társadalmi szervek segítsége. Juhász Tibor (Bács m., 20. vk.), a Kecskeméti Ügyvédi Kamara elnöke arra hívta föl a figyelmet, hogy a közleke­dési bűncselekmények meg­előzéséhez jelentős segítséget adhat a lekiismeretes szer­vizszolgálat, az utak gondos, gyors és az időjárási viszo­nyoknak megfelelő, állandó karbantartása is. flz igazságügy-miniszter válasza Dr. Markója Imre örömmel állapította meg, hogy nagy érdeklődést váltott ki e való­ban nagy fontosságú és poli­tikailag is jelentős törvény- javaslat. Ez jellemezte a ter­vezet társadalmi és szakmai vitáját, csakúgy mint az or­szággyűlés plénumát és a jo­gi bizottság ülését. A sok-sok támogató szándékú megjegy­zés, észrevétel és javaslat nemcsak ahhoz segítette hozzá a törvényelőkészítőket, hogy »javított kiadásban« tehessék le a Ház asztalára a büntető törvénykönyvet. Segítséget nyújtott ahhoz is, hogy — a törvény minél következetesebb megvalósítása érdekében — tovább tökéletesítsék a gya­korlati munkát. Teljesen egyértelmű, hogy a jó törvény és a színvonalas jogalkalmazás elválasztha­tatlan fogalmak. Ezt szem előtt tartva a bűnüldöző és igazságügyi apparátusok min­dent megtesznek annak érde­kében, hogy jól felkészülve és jó feltételek mellett kezdhes­senek hozzá a törvény végre­hajtásához. Határozathozatal követke­zett : az országgyűlés a bün­tető törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot általános­ságban és részleteiben egy­hangúlag elfogadta. Interpellációk Jazbinsek Vilmos (Baranya m., 14. vk.), a Mecseki Szén­bányák Vállalat főmérnök« Gergely István államtitkártól, az Országos Vízügyi Hivatal elnökétől azt kérdezte: vár­ható-e, hogy a komlóiak ivó­vízgondjait legalább átmeneti jelleggel megoldják, s mikoi számíthatnak rá, hogy a vá­rost véglegesen bekötik a Pécs vízellátását biztosító Du­na—II. vízvezeték-rendszerbe. Az OVH elnöke elmondta : a jelenlegi feszültségeket Komlón a készülő Poroszló környéki kutak üzembe helye­zése fogja átmenetileg enyhí­teni. A végleges megoldást Komló számára is a Dunából kiinduló és a Pécs vízellátását biztosító vezetékrendszer át­adása garantálja majd; ennek első ütemét 1981-re fejezik be, a második ütem a következő tervidőszakban valósul meg, de már erőiek a tervezése is megkezdődött. Novák Pálné (Heves m., 12. vk.), Hatvan város taná­csa egészségügyi osztályának vezetője azt kérdezte Pullai Árpád közlekedés- és posta­ügyi minisztertől, hogy a hat­vani vasúti hídról, illetve a Hatvan és Kerekharaszt kö­zötti útvonalról mikor tiltják ki a lassú járműveket, s 1980 —1982 között az autópálya forgalmának legalább egy ága a városon kívüli autóútra kerül-e. Pullai Árpád elmondta, hogy a Hatvan és Kerekha­raszt közötti útszakaszon meg­tiltják a lassú járművek köz­lekedését, a vasúti hídról pe­dig a csúcsidőkben tiltják ki a forgalmat akadályózó lassú közlekedési eszközöket. Az M—3-as autópályáján a 21-es salgótarjáni főúttal való ösz- szekötését 1980-ban tervezilí, s akkor a forgalom — abban az irányban — elkerüli majd a várost. Kovács Istvánnf. (Pest m, 1 vlc.), a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyáregy­ségének munkásellátási fele­lőse Pest megyei települések — Kistarcsa, Pécel, Mogyo­ród, Főt, Gyál, Fomáz és több más település — villanyháló­zatának ügyében interpellált a nehézipari miniszterhez. — Az eLavult villanyhálózat fel­újításához, korszerűsítéséhez nem tudnának-e további se­gítséget nyújtani. Simon Pál miniszter leszö­gezte: ha a pénzügyi és a ki­vitelezési feltételeket megte­remtik, a Nehézipari Minisz­térium — a tanácsi megren­deléseknek megfelelően — el­végezteti a közvilágítás-fej­lesztési munkákat. Az interpellációra adott vá­laszokat az interpelláló kép­viselők — és az országgyűlés is — jóváhagyólag tudomásul vették. Ezzel az országgyűlés má­sodik napja —, amelyen Apró Antal. Péter , János és Raff ai Sarolta fölváltva töltötte be az elnöki tisztséget — véget ért. A téli ülésszak befejezte munkáját. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents