Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-17 / 297. szám

Kelemen Lajos

A jelképes szita

Leszitál száraz sonkoly közé a jelképes fém-tenyér, még mielőtt önszántamból tördösném le magamról s szórnám alá

fölöslegeim —

kavar ja-rázza velem vétkeimet a kivédhetetlen egy-lendület, bukdácsol magra héj, megszálkásodik képem, bőrömre gyűrve befelé-éles penge hűvöske páncélzatom — nem gurul külön: áterőlködik mesés drótrostámon a sok ropogó szirom — ,

lent a vastagodó sztrátum, ha szétfújkálva: sovány étek, s mond, hova

szálltál idő cinegéje, vékony molnárlányka, csak hiányod sudárlik itt, s nem segítsz.

Második kökorszak. Rranko Ruzic jugoszláv szobrászművész alkotása — a ^Műcsarnokban nyilt kiállításról., ,

E

gy elővárosi villa mögött albéreltem havi hatszázért. Nyáron kellemesek az elővárosi ólak: nem fázik az ember, jó a levegő, néha a fejére esik egy-egy körte vagy barack, s az én ólamat még kutyával sem kellett megosztanom. Igaz, be se fért volna. Sók könyv sem fért be; azt az egyet is a zsebemben tartottam.

Mindenki mindent tud az

elővárosi családi utcákban. A lakosok fele nemrég költözött föl engedély nélkül, a másik fele nyugdíjas. Mivel az utóbbiaknak évi két százalékkal emelkedik és sokkal többel értéktelenedik a nyugdíjuk, irigy tekintettel követik, hogy ki mit szerez.

Kerekes bácsi rézsűt szemben lakott. Ismertem a történetét: mindennap számtalan gyalázkodást, rágalmat hallottam az egymással szomszédos kertekből, ha pöszmétét dugtam is a fülembe. Ezek szerint Kerekes bácsi 1945-ben kilenc forintért vette a telket, negyvenhatban kiásta a halottakat, negyvenhétben szőlőt és gyümölcsfát telepített a helyükre, negyvennyolcban ri- bizlit és kecskét, negyvenkilencben barackot; ötven- ben egy törvénytelenül együtt élő párt telepített ki a sufniból, ötvenegyben megalapozta a nyúl- és galambtenyészetet,. s így tovább, mikor már ő sem tudja, mit tenyészt, és tévedésből megeteti a hangyákat is.

A háború óta Monorról járt be. Volt éjszakás, dél- utános, reggelis, ebédes — minden volt azóta már egy építőipari vállalatnál.

K

erekes bácsi szakszervezeti tag volt, segítőkész, pokolian hangos, és születésétől elképesztően szerény képességű. Volt egy elhízott fia, egy elfogyott lánya és egy tátojtt szájú menye.

1972-re épült föl a 'ház: emeletes, elöl nagyon színes cserepekkel díszített, alulfölül három-három szobás csoda, egy tornyocskával a sarkán ... Mesélték, hogy a vállalat munkásai körülbelül egyidőben építették föl a családi házukat, s azóta kezd nyereséges lenni a cég.

Kerekes bácsi volt szememben az az ember, akinél többet' kétlábú nem dolgozhat ICét-három órát aludt naponta^ munka után utcát söpört vagont rakott ki, krampácsolt kopácsolt, csomagot hordott, és még leállt beszélgeti a szomszédokkal is: örökké a. kecskékről, a galambokról, a lugasról, meg hogy mennyire örül a házának. Nem volt időnk beszélgetni, mert én is sokat dolgoztam. Istállóra vagy mellékhelyiségre cseréltem volna az ólat, hogy még egy könyv beférjen a zsebembe, ám minden találkozáskor szeretettel összemosolyogtunk, köszöntünk, s megkérdeztem: — Hogy van. Kerekes bácsi? Alakul a palota?

De mire eszébe jutott a válasz, én már messze loholtam az utcán.

Kész lett a ház, eladták a vidékit, és maradt százezer forint adósságuk. Kerekes bácsi tovább hajtotta magát, a felesége pedig teljes erejével a pletykának szentelte az idejét Az utca nem szívlelte az asszonyt (hallottam a kertbon), mert mindent

Kurucz Gyula

PÉNZ

kifogásolt: szidta a fiatalokat, az öregeket, és többször kijelentette — természetesen átvitt értelemben, hiszen szervezett férje . mellett szóba se jöhetett az egyház —, hogy az ő háza szent. Különösen akkor hangsúlyozta ezt, mikor Jackie Kennedy-féle ezüstkarimás strandkalapban, papucsban krumpliért ment... így telt el az év.

M

indenkit elfoglalt a más baja. Megvoltak a napkeleti, a napnyugati és más válságaink. Az asztalos szülei leringyóz- ták a menyüket, az ő szülei az utcán igazolták magukat, és lemocskolták a család másik felét; aztán elvált a fodrász, teherbe esett a szövőnő lánya, összeverekedtek a tizenötben, satöbbi, satöbbi... Krekesné pedig erkölcsileg tninden alkalommal elítélt mindenkit.

Berendezték és kiadták a földszintet. Gyári munkások vették ki. Keveset láttuk őket, mert szent életet kellett volna élniük: a kocsmában ittak vagy moziba jártak. Fél évig bírták. Ezután arab egyetemisták tűntek föl, szobánként már ezerért. Néha eljöttek a, csoporttársaik, egy-két lány is, Kerekesné húszpercenként ellenőrizte őket, és málnaszörpöt kínált körbe. De utálta a bérlőit, mert nem akartak beszélgetni.

Egy év múlva feltűntek apró járműveikkel az olaszok. Kocsinként egy-két bőrönd gurult utánuk kerekeken, periszkóppal pillantottak vissza, mert a bőröndök magasabbak voltak. Kerekes néni napi száz forintot kért szobánként.

Gyanútlanul feküdtem vasárnap a fűben, mikor Kerekes bácsi üvölteni kezdett:

— Micsodaaa! E meg mi- csodaa! Hát hogy micsoda e, mi?!

— Grazie della visita!

— Hát hogy gondolja ez- tet! E nem vöt benne az árban!

Kis szünet után:

— Az én házamba ilyesmim!? Há mit képzel mi?!!!

— Quanto costa?

— Semmi kantó! Tessék kimenni, maga pucér nőszemély!

— Sprechen deutsch?

— Mondtam, hogy kifelé!

— Hier hundert forint.

— Nemhundert forint! — bicsaklott meg az öreg hangja.

— Hundert forint!.

— Nem hundert forint — ezt már majdnem sírva mondta.

— Prego! Prego!

Csapódott egy ajtó.

Ez volt a kezdet. Az asz- szony egész héten feldúltan magyarázkodott egyik kaputól a másikig.

Eleinte talán meggyőződésből nyitottak be minden nőnél, ám az új konyhabútor után már inkább rutinból. Később már csak azért, nehogy egyszerre két nőt használjon valamelyik apró olíisz, mert akkor az kéthun- dert forint. Kerekesék mind az öten egy szobába költöz- • tek. Virágzott az ipar.

K

ét évre feltörtem egy romlakásba, de ösz- szedőlt, mielőtt lebontották volna, így visszaköltöztem a kutyaólba. Százzal többért, mert közben megszögezték. Ekkor már az én házigazdám is nekilátott: ő lengyelekben utazott. Egy délután hallottam — épp .kétszázhúsz lengyel pokrócot adtak el a kerület lakosainak —, amint Kerekesné tizet vásárol a tíz ágyra, és megjegyzi :

— Inkább ezt dobom el évente, minthogy mindig újra kárpitoztassam a díványokat.

Aznap délután azt suttogták a kerítésnél, hogy Kerekesék Zaporozsecet vesznek.

Tasnádi Varga Éva

Bűvölő

Ne sajduljon gyenge vállad, hold fesse át éjszakádat ezüstfehér ecsetjével, göncölszekér rúdját érd el, ág ne tépjen, szél ne fújjon, vadrózsát találj az .úton, cipőd sarka ne szakadjon, ne tévedj el füves halmon, hajnali nap koszorúzza, díszítse dús hajad újra gyönge, gyöngyös bokrétával, lépkedj zöld vizeken által, lábad tüske ne érintse, hiszen te vagy sorsom kincse Jutka lányom, én szép lányom,

visszanéző ifjúságom.

Kiss Benedek

Vízpart

Kavics kacsázik.

Kacsa

kavicsos parton tipeg.

Lúdtalpam ázik. Hápog a nyárfaliget.

Hat lúd gereblyézi, a hetedik nézi az árpatalló-vizet. Nézem a hetediket.

Lám, hattyútollú! „Csak hát, ha lúd, minek?!’’

• Anyagtól sárgul a víz mint a tálló, s mint a tállá, bök.

S felésziszeg.

Gágint ez, s penész-zölden lehulló

helypénzt fizet.

X magyar taáomény arcképcsarnokából:

Helló János akadémikus

Holló János akadémikus nevét sokan ismerik olyanok is. aikik nem foglalkoznak tudományos munkával, ö kezdeményezte és vezette azokat a kutatásokat, amelyek a Budapesti Műszaki Egyetem mezőgazdasági-kémiai technológiai tanszékén a VEPEX- eljárás kidolkozását eredményezték. A zöld növényi részekből fehérjét előállító módszert az újságírók »zöld atombombának-“ .nevezték el, uta’vn arra, hogy bevezetése robbanásszerűen megváltoztatja az állatok takarmányozását és megoldja az ellátás gondjait

Holló akadémikus tevékeny, dinamikus egyéniség, közvetlen, segítőkész ember. Sok elfoglaltsága ellenére is szívesen beszél életéről, munkájáról.

Szentesen született 1919- ben; apja vasúti mérnök volt. Középiskolába Jászberényben járt. Az álékor József nádor nevét viselő budapesti Műsza" ki Egyetemen 1941-ben végzett mint vegészmérnök. A háború után a Kőbányai Sörgyár laboratóriumába került; egyetemi doktori disszertációja a különböző hőmérsékleten csíráztatott árpa enzimeinek vizsgálatával foglalkozott. A gyár államosításakor műszáki igazgatóvá nevezték ki. de meghívták előadni a műegyetemre is. 1952-től tanszékvezető a mezőgazdasági kémiai technológiai tanszéken. 1956-ban. egyetemi tanárrá nevezték ki. 1952-ben lett a kémiai tudományok kandidátusa, 1957-ben pedig a tudományok doktora. Munkatársaival együtt megvalósították a vegyészmérnök-képzésben a félüzemi oktatást, amely nemzetközi elismerést váltott ki. Ezt példázza, hogy a bécsi műegyetem diákjait is ide küldik kötelező gyakorlatra.

A Magar Tudományos Akadémia 1967-ben választotta levelező tagjává Holló Jánost. Székfoglaló előadásának címe: »Biológiai iparok műveleteinek néhány elméleti és gyakorlatú kérdése«. 1976- ban az Akadémia rendes tagjává választották, az újabb székfoglaló a biomérnöki kutatásait taglalta az ezredforduló problémáinak tükrében.

1955—57 és 1963—72 között az egyetemen a Vegyészmérnöki Kar dékánja volt. 1972- ben az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének igazgatásával bízták meg. Egy sor szakmai és társadalmi tisztséget viselt vagy visel', volt az ÉDOSZ alelnöke és megalakulásakor a Magyar Élelmi- szeripari Tudományos Egyesület • főtitkára — jelenleg társelnöke. Az Akadémia Műszaki Kémiai Bizottságá- ’•'•rk és több mezőgazdasági és

to’miszeriparí bizottságnak, társaságnak elnöke. A bécsi műszaki egyetem díszdoktora, megkapta a francia »AkadéAz idén egyre több és több ember került szembe a szörnyű dilemmával : vajon meghosszabbítsa-e, használt autója életét, tudván tudva, hogy gyógyíthatatlan, vagy hagyja kimúlni békében, méltóságban. Rám is ez a döntés várt, amikor az autóklub a múlt héten elvontatta a kocsimat a legközelebbi szervizhez.

A szerelők főnöke, az ' Amerikai Szerelők Egyesületének tagja kijött, fölnyitotta a tetőt, miközben én idegesen álldogáltam mellette. Egy fogóval néhányszor megkopogtatta a motort, aztán félrehúzott a kocsi hallótávolán kívülre.

— Becsületes leszek önnek Nem tudom, meddig tudjuk életben tartani. Sok. mindenen átment; a szerelőim minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a motor járjon még egy darabig, de ez nem lesz ingyen.

Az újjaimat harapdáltam.

— Nem lenne jobb, ha egyszerűen hátravinné, és lelőné?

— Azt nem tehetem. Amikor szerelő lettem, esküt tettem rá, hogy bármilyen állapotban van is egy autó, én megjavítom. Mi nem dönthetjük el, hogy melyik autó éljen, melyik haljon.

Art Buchwald

Isten szerepében

Ez olyan lenne, mintha magukra vállalnék isten szerepét.

— De hiszen látszik, hogy szenved — érveltem. — Az akkumulátor félhalott, a motor köpköd, és az ajtók folyton leesnek. Az életben tartása engem' gyakorlatilag csődbe juttatna. Azt hiszem, ő maga is boldogobb lenne egy roncstelepen.

— ön engem kegyelemgyilkosságra akar rábeszélni, azt pedig tiltja az Amerikai Szerelők Egyesülete. Ha a használt kocsik eutanáziája megengedett dolog lenne, sok ember kihasználná, hogy új kocsit vegyen. A mi hivatásunk megköveteli, hogy ha az életnek legcsekélyebb jelét is látjuk egy járműben, akkor úton tartsuk, ha csak néhány órára is.

— De hát bizonyára látott már sok olyan kocsit, amelyeknek jobb lenne, ha örökre elaltatnák. Miért kell a reményt megcsillantani a tulajdonos előtt, amikor szíve mélyén ön is tudja, hogy

nincs mód a megmentésre? — kérdeztem.

— Remény mindig van — szólt, miközben átkarolta a vállam. — Láttam már olyan kocsit is, amely rosszabb állapotban Volt mint a magáé, és a tulajdonos könyör- gött, hogy süllyesszem a Potomac folyóba. Am órákkal később a vezető ott ült a kormánykerék mögött, vígan fütyörészett, és rádudált mindenkire. Amikor valaki a kocsik életével és halálával foglalkozik, hinnie kell a csodákban.

— De vannak olyan gátlástalan szerelők, akik csak úgy tesznek, mintha meg tudnák menteni az ember kocsiját, pedig tudják, hogy meghal, amint elhagyja a műhelyt...

— Elismerem, ilyen Is akad néhány. De a mi szakmánk képviselőinek zöme odaadóan próbálja meghosz- szabbítani az autók életét, mit sem adván arra, hogy mibe kerül időben és tartalékalkatrészben. Természetesen a döntés az öné. önnek kell megmorídania nekünk, hogy megengedi-«:

életben tartsuk a kocsiját,

keserves utolsó percig.

Néztem á kocsimat. Az olaj könnyesen szivárgott, a gumik belesüppedtek az út kövezetébe. A visszapillantótükör megrepedezett, és az ülés szakad volt, három helyen is. A reflektorok bánatosan néztek rám. A szerelők főnöke így szólt:

— Fogadok, hogy sok csodálatos élményük volt együtt a régi szép napokban.

— Ez igaz — ismertem el. Megmutatom neki az autó fényképét; akkor készült, amikor megvettem.

— Szép volt — bólintott egyetértőén. — Nos, hogy döntött?

Csak nagynehezen rukkoltam ki a válasszal:

— Tegyen meg mindent a megmentéséért! Lehet, hogy szentimentális bolond vagyok, de ha csak néhány napról van is szó, nem akarom, hogy a családomban bárki szememre hányja, hogy nem tettem meg mindent ...

A szerelők főnöke mosolygott, és írni kezdett a noteszébe.

— Reméltem ezt. Nos, akkor azt hiszem, először is egy új áttételt kell betennünk, aztán majd ...

Pocüaou*: tilatat Jad*

miai Páimarend lovagja« kitüntetést, és a Kutatási és Találmányi Érdemrend parancsnoki fokozatát, a Lengyel Tudományos Akadémia Kopernikusz-érmét, itthon a Munka Érdemrend arany fokozatát,

1975-ben pedig az Állami-díj első fokozatát.

Az Akadémia legnagyobb kémiai kutatóintézetének igazgatójaként nehéz tudományszervezési, kutatás-irá- nyitasi feladatokat kellett megoldania. Az intézet vezetőivel és kutatóival együtt egyre inkább sikefüit megvalósítaniuk az alapkutatás es a gyakorlat igényeinek összehangolását. Ez azt jelenti, hogy elsősorban olyan problémák megoldásán dolgoznak az intézetben, amelyek nemcsak tudományos szempontból érdekesek, hanem a népgazdaság előtt álló feladatokhoz is kapcsolódnak <

Az Állami díjat a VEPEX eljárásért kapta. Köztudott, hogy a világ számos helyén élelmiszerhiány van. Az egészséges táplálkozást biztosító állati fehérje előállításához viszont főleg növényi eredetű takarmány szükséges. A nagyüzemi állattartásnak pedig igen nagy a fehérje szükséglete. A zöld növényi részek (levél) feldolgozására szolgáló eljárás — melynek során a növényi nyersanyagot lé és rost frakciókra bontják, majd a présléből kivonják a fehérje koncentrátumot

— terméke igen jó takar mánynak bizonyult. Az egy- "vomrú állatok (baromfi, sertés). etetésére kiválóan alkalmas, nagyrészt helyettesíthető vele a drága import szója és halliszt.

1972 óth működik Tamásiban a VEPEX-eljárást hasznosító üzem. Az Állami Tervbizottság 1976-ban hozta létre a VEPEX Fővállalkozási Iroda RT-t, amely részben know-how és licenc értékesítéssel, részben üzemek építésével igyekszik kihasználni azt az előnyt, amellyel a levélfehérje gyártás' technológiájában ma még — a világ minden részén egyre intenzí- .vebbé váló kutatási és fejlesz- 1 tési eredményekkel szemben

— rendelkezünk. Külföldről egyre többen érdeklődnek a magyar eredmények iránt;

Itthon és több külföldi or-’ szagban nagyüzemileg 1« megvalósították Holló professzornak a munkatársaival együtt kifejlesztett szennyvíz- tisztítási eljárásait. Üzemesí- teték az áltatok kifejlesztett karhamidkomplexek és ad- dukt eljárást, ami a kérődzők takarmányozásában — toxi- kusság veszélye nélkül — helyettesíti a fehérjét.

Holló professzornak sok elfoglaltsága mellett, kevés szabadideje marad, hiszen oktatási, kutatási, vezetői, szakmai-közéleti tevékenységén kívül társadalmi munkát is végez. Mégis, ha teheti, szí- sen olvas szépirodalmat, vagy zenét hallgat, színházba, kiállításokra jár.

Élete munkássága példát mutat arra, hogyan lehet és kell a kutatások témáját kiválasztani, majd a munkát végezni ahhoz, hogy mind elméleti, mind gyakorlati jelentőségű eredmények születhessenek; hogyan kell a kutatóknak arra törekedniük, hogy tevékenységük révén egyre jobban megismerjük a világot, hogy egyre értelmesebben, boldogabban élhessen a? emberiség.

Sz. J. L