Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-17 / 297. szám
E gyedül Gabi Jött vékony városi cipőben, a többiek bakancsban törték a havat. A lányt mindenki sajnálta, mert hamarosan csurom vizes . lett. Persze Szernesi előre figyelmeztette, de ő ragyogni akart új, magas sarkú olasz cipőjében. Az autóbuszmegállótól másfél kilométerre volt a vadőr háza. Nyáron tízperces könnyű séta, most azonban lassan haladtak. Szenesi karjába vette a lányt, de hamar kifulladt. A fotós lomha, < elhízott férfi volt. Komikus ügyetlenséggel imbolygóit, majd a segédszí- nésznővel együtt a hóba huppant. Nevetni kellett ezen. Hódosi bácsit, a vadőrt Andorka, a rezes arcú, sovány mérnök ismerte. Az elmúlt években néhányszor hozott már .társaságot ide a hegyre. Az ő hátizsákjában volt a magnó és az ital. .^fogotté Kati, a textiltervező lépdelt. A négyes bulit még az ősszel beszélték meg. Sári lett volna a negyedik Szenesi régi szeretője. Csakhogy az indulás előtt néhány nappal összevesztek. A fotós nem akart egyedül szilveszterezni, s így a művészklubban találomra megkérdezte az első útjába vetődő nőt, hogy van-e kedve szórakozni fenn a hegyen. Gabi ' gondolkodás nélkül igent mondott. Azt hitte, hogy remek kalandban lesz majd része. A kiruccanás azonban rosszul kezdődött. Botladozva, fázva követte a társaságot Még szerencse, hogy Andorka töltögette belé a pálinkát a lapos üvegből, s mire fölérkeztek a csúcsos tetejű házhoz, már alaposan, becsípett. Kopogtatásukra egy öregasszony bújt elő. — Már azt hittem, nem jönnek... Hozom a kulcsot A lány csalódottan nézett körül a vadászszobában. Ez az a híres hely? Két emeletes vaságy volt benne, egy ócska asztal két lócával és mindössze egy agancs az ajtó fölött. — Nem valami kényelmes — mondta elégedetlenül. A fotós vigyorgott — Azt hitted, hogy a Casanovába hoztunk? Itt, édesem, nincs bárpult Előre figyelmeztetlek, a szalmazsák is nagyon kemény lesz... Míg nevettek, az öregasz- szony csöndesen állt a pet- i .róleumlámpával a kezében. Aztán letette az asztalra, és jó mulatást kívánt nekik — Hódosi bácsi nincs itthon? — kérdezte Andorka. — Fekszik. Kicsit gyengélkedik — válaszolta a vadőr felesége, és kicsoszogott a szobából. G abit odaültették a vaskályhához és vizes harisnyáját kiterítették száradni. Andorka bekapcsolta a magnót, és a zene hangjainál hirtelen barátságossá vált a szoba. A szendvicseket kirakták az asztalra, majd az italokat vették elő a csomagból. Volt két üveg pálinka, három palack bor, egy üveg konyak és egy üve'g pezsgő az éjféli koccintáshoz. Szenesi sorba rakta a palackokat, s elégedetten bólintó tt. — Ha mindezt bedobjuk, lesz egy kis zsibbadásunk. — Én csak konyakot iszom — jelentette ki Gabi. — A pálinkát tartsátok meg magatoknak! A fotós fölcsattant — Nem szeretem a válogatós nőket! Azt iszol, amit kapsz.., — Egy frászt! Vagy konyak, vagy semmi. Szenesi megragadta a vállát — Hülye ötlet volt, hogy pont téged csíptelek fel. — Én voltam a barom ... Ilyen pohos alakkal szilveszterezni. Kati közbeszólt: — Ne veszekedjetek! Mindenki azt iszik, amihez kedve van. A fotós azonban makacs- kodott: — Elvi kérdésekben nálam nincs engedmény. És pálinkát kezdett tölteni a poharakba. Gabi fölvette a félig száradt holmijait, majd azt mondta : — Reggelig majd hazatalálok. Jó mulatást! XaiÜoriai n tiftS «M int? — Maradsz! Mit képzelsz, elengedünk egyedül? Nem szeretnék holnap egy megfagyott nővel találkozni. Az új év rosszul kezdődne. Visszatolta a segédszínésznőt az asztalhoz. Egy darabig hallgattak. Ez az istenverte tyúk valóban elrontja a szilveszterünket Kati mókázni kezdett — Béküljetek ki. Pusziljátok meg egymást! ök ketten kissé kényszeredetten összehajoltak, a másik pár pedig tapsolt, és nevetett. Ezzel már is feloldódott a hangulat Majszolni kezdték a szendvicseket és ittak szaporán. Később Kati és Andorka táncolt. A lámpa fénykorén túl belevesztek a vadászszoba félhomályába. Gabi meglökte a fotóst — És te? Nem kéred fel hölgyet? Szenesi széttárta a kezét: — Reménytelen ügy. Nem tudok táncolni. — Unalmas vagy. — Lehet A konyakosüveg már félig üres volt. Egyedül Gabi itta meg. Ahogy a kezébe vette a palackot, bizonytalan lett a mozdulata. — Tudod mit? Szavalok neked. — Szavalj! — hagyta rá a fotós ernyedten. Gabi elkezdte. Egy fiatal költő verse volt, amivel felvételire készült a főiskolára. Eleinte csendesen mondta, majd egyre hangosabban. Túlharsogta a magnót is. A táncoló pár előrejött az asztalhoz, majd a produkció végén gratuláltak a lánynak. A fotós mérgelődött: — Mit bíztatjátok? Hiszen tök tehetségtelen! A lány sértődötten felállt a lócáról, és szó nélkül lefeküdt az egyik alsó ágyba. Azt hitték, csak duzzogni vonult félre, de néhány pillanat múlva szuszogása jelezte, hogy kidőlt a sorból. LehaTkfbották a raafndt, majd beszélgettek. — Emlékeztek, tavaly mennyivel jobb volt — megremegett Szenesi. — Persze, Sári három klasszissal jobb ennél a fruskánál. •.. Állat voltam, gyerekek, hogy pont szilveszter előtt vesztem ösz- sze vele..'. És mondta rendületlenül a monológját a régi nőről, akit Andorkáék jól ismertek. Igen, Sárival kitűnően lehetett bulizni, mert élénk volt, szórakoztató, s ráadásul csinos is. — Nyissuk ki a pezsgőt! — mondta Kati. — Itt az ideje. A fotós szedte le a drót- kötést, majd a műanyag dugót fölrepítette a plafonra. — Gabit fölébresszük? — kérdezte Andorka. — Hagyjuk! Lészopta magát ... Reggelig békén leszünk tőle. Most a táskarádiót kapcsolták be; hallgatták az éjféli időjelzést, majd a Himnuszt Andorka fölemelte a pezsgősüveget — Vigyünk az öregeknek is! — Persze, tavaly is vittünk. — Emlékeztek, mennyire meghatódtak? — Hódosi igazi vadászember — mondta elmerengve Szenesi. — És micsoda történetei vannak! — Egyszer végigfotózom vele az erdőt ... Megbeszéltük Kati kinézett az ablakon: — Ébren vannak Ég a lámpa a szobájukban. Indultak is, át a szomszédba. Kopogtatásukra az öregasszony nyitott ajtót Meredt, fakó arccal bámult rájuk. — Remélem nem alkalmatlankodunk — szólt Andorka. — Szeretnénk Hódosi bácsi egészségére üríteni a poharat. — Már nem lehet — válaszolta halkan az öregasszony. — ö már elment, mielőtt beköszöntött az újév. ■■I Mr I n rí imn--------------------Most vették ésu'e, hogy az öreg vadőr ágya mellett egy szál gyertya pislákol. A lelke üdvéért gyújtotta meg az özvegy. Ok hárman némán álltak az ajtóban. Olyan különös volt, hogy a jókedvnek ezekben az óráiban a szomszéd szobában — egy fal távolságára — látogatóba jött a halál. — Ne haragudjék Hódosi néni! — mondta Andorka — Mi ezt nem tudtuk... Biztosan lármáztunk ... Nagyon restelljük a dolgot. Az öregasszony elmosolyodott. Kemény, ráncos arca ellágyult ettől. — Maguk azért jöttek, hogy vígságuk legyen... A gyász csak az enyém. Ne restelljék magukat! Biccentett, hogy távozhatnak. A három fiatalember zavartan csukta be az ajtót. Még azt sem tudták elrebeg- ni, amit ilyenkor szokás. Benn a vadászszobában szótlanulr levetkőztek, hogy aludni térjenek. Szenesi kissé ügyetlenül próbált fölkapaszkodni a felső ágyba, s közben megrecsegtette a tar- tórudakat. Gabi ebben a pillanatban ocsúdott föl álmából, s amint meglátta a fotós lábát imbolyogni két ágy között, elkapta a bokáját. — Ilohó, Szenesikém! Hová sietsz?! A testes férfi minden erejét összeszedte, hogy kiszabaduljon. — Szállj le rólam! Nem érted?! A lány elkezdett vele kiabálni. Szenesi végül is lecsúszott a padlóra, majd megrázta a lányt. — Hallgass, te szuka! Gabi nekiment a fotósnak, de Andorka szétválasztotta őket — Itt mindenki aludni fog. Pofa be! — kiáltott a lányra. A kis nő nem értette a dolgot Ezek szépen összefogtak ellene. Nem lesz címoldalas fotó, nem lesz semmi. Még Pesten sem találkoznak ■ - többé... Életének reménytelenségeit egyszerre fölnagyítva érezte át, é.% sírni kezdett Még akkor is hallatszott a zokogása, amikor leoltották a petróleumlámpát. Odaát azonban az öregaszszony száraz, könnytelen szemmel ült a maga halottja mellett. Sólyom László f&eszámit a nyugdíjamba Ki.ne ismerné azt a vidám természetű, harcsabajszú, szőke sofőrt, aki a 77JQ jelű autóbusz volánjánál ül, és zengő baritonján fülünkbe harsogja a megállókat? ...Én jól ismerem, hiszen a vonalán járok naponta. Tegnap este azonban alig ismertem meg a vendéglő kerthelyiségében. A tekintete ugyanis nem volt a megszokott vidám, a bajusza pedig nem csüngött lefelé, hanem fölfelé szúrt. — Vagy fél órája ülük itt —> válaszolta baráti érdeklődésemre —, egy korsó sörre várok. De hiába szólongatom a kedves felszolgáló kisasz- szonyt, csak legyint. Hol a kollégáival trafikál, hol telefonál, s az előbb, amikor merészeltem megjegyezni, nem azért van itt, hogy a privát ügyeivel foglalkozzon, tetszik tudni, mit válaszolt?... He? Azt mondta: »Az is beleszámít a nyugdíjamba!» Erre én magam is méregbe hívtam a kisaszonyt, és meggurultam. Diszkréten félrekérdeztem tőle, hogy lehet így beszélni a kedves vendéggel. — Mii háborgat engem még I maga is?! Van nekem elég bajom — fújt rám dühösen. — Képzelje, ma délután kettő és négy között vártam a szerelőket otthon. Kértem, könyörögtem, hogy pontosak legyenek, mert én ötkor kezdek itt Tudja, mikor jöttek? Fél ötkor, amikor épp indulni akartam ide, a munkahelyemre... És ahelyett, hogy elnézésemet kérték volna, szemrehányásomra, nagy flegmán, duettben válaszoltak: »Nyugi nagysága, beleszámít a nyugdíjba!» Nosza, elkértem a szerelők címét, s begerjedve rohantam hozzájuk. — A szerelő is ember, uram — mondta a főszerelő —, s mint ilyennek joga van az ebédeléshez. Igen ám, de nekünk, akik naphosszait az utcákat járjuk, csak jogunk van, de ebédlőnk vagy szabott ebédidőnk nincs. Mi tehát ott eszünk, ahol épp megéhezünk ... Épp akkor értünk a pénztárhoz, amikor a délelőttös hölgy távozott, de a dél- utános még nem érkezett meg. Jó fél óráig vártunk. .. .Előbb még lebonyolított egy telefont a »szivikéjével», azután a szemét festette. Akkor én bátorkodtam szólni neki, hogy szíveskedjék észrevenni minket. Tetszik tudni, mit válaszolt? »Ez is beleszámít a nyugdíjamba!-» Csak temészetes, hogy ezután fölkerestem a pénztáros- öt, aki kijelentette: 6 — bár naphosszait a pénztárban ül — a munkahelyére meg hazafelé, továbbá szabad idejé•n • lábán szokott járni, mégpedig cipőben. Aznap új cipőt akart vásárolni. Talált is az egyik cipőboltban... És ott, tetszik tudni, mit mondtak a pénztárosnő jogos kifa- kadására? Igen, azt, hogy beleszámít ... — Kérem — magyarázkodott a cipőbolt vezetője —, én azért szidtam meg a feleségemet, mert elkésett, és ugye, mindenki elkéshet, de éppen ö nem. Erre elsírta magát, hogy a postán, ahol a telefont •akarta befizetni, a kisasszony kávézott, "s végül telefonozott, s végül amikor a sorbaállók zúgolódni kezdtek, pimaszul kiszólt az ablakon: »Nyugi. R beleszámít a nyugdíjukba!» | — Kérem, én a munkámat akkor kezdtem — emlékszik vissza a reggeli incidensre a postáskisasszony —, s belátom, kissé ingerült voltam, de nem tehetek róla, ugyanis tizenöt percet vártam a buszra. Melyikre? a 77/Q-ra. Miért? Mert az a jópofa, szőke, harcsabajszú sofőr vicceket mesélt a kollégáinak, és amikor szóltunk neki, hogy már tíz perce ég az indulást jelző lámpa, csak legyintett: »Csigavér, kedves utaskáim! Beleszámít a nyugdíjamba!» Én most rohanok, hogy még lapzárta előtt leadjam ezt a cikket, mert ha nem érek időben a szerkesztőségbe, nem jelenik meg, s akkor nem számít bele a nyugdijamba. Rartha László festőművész müveiből nyílt kiállítás Budapesten a Csók Galériában. Képünkön: Az üvegtető c. kép. Varga Lajos Sarolta Amália vétke Walter Dezső maga mellé ejtette a két nehéz bőrtáskát és leroskadt a fotelba. Zsebkendőjével törülgette izzadt homlokát, körbejáratta tekintetét a szobában. A falon piros subaszőnyeg hasonlított a naphoz, a kék heverő Noé bárkájához. Ez a hasonlat aközben villant át Walter Dezső agyán, míg a fiatal férfi nyomában h'a- ladt az előszobától a fotelig. : — Nézze, ügynök úr, most nincs pénzem könyvvásárláshoz! — mondta a magas, vézna férfi Waller Dezsőnek, miután leült az ügynökkel szemközti fotelba. Várj csak ^puskám, meg- puhítlak — heherészett az ügynök. — Mit képszelsz, ezért másztam föl a negyedik emeletre? A nyomorult lift sem működik nálatok. — Nem baj kérem, velem pénz nélkül is lehet vásárt csinálni — válaszolt elmésen Walter Dezső, és kacagott. — Félévi vagy egyévi részlet, lehetséges. Az izzadságcseppektől átitatott zsebkendőjét a nadrágzsebébe gyömöszölte, és az egyik hasas táskában levő könyvcsomó után nyúlt. — A Művészetről mindenkinek, tessék uram! A házigazdának nem tetszett a könyv. — Talán szociológiai művet vennék — jegyezte meg fanyalogva. Ó, te kis igényes — mérgelődött magában az ügynök. — Walter Dezsőn nem fogsz ki. Mindjárt megkeresem a Magányos tömeget Attól akár össze is csinálhatod magadat... Te szemtelen égimeszelő, bumfurdi Don Quijote. Az ügynök fölpillantott a nőre, s a hátán végigfutott a hideg. Kissé meg is szédült, mert a nő Hajnal Éva volt Don Quijote felesége rögtön fölismerte Walter Dezsőt. Arca alig rezdült, csak barna szeme nyílt a szokottnál kerekebbre. Te pócsi Szűz Mária! — hüledezett Walter Dezső. — Kellett nekem ide jönni? — Évike, az ügynök úr nagyon ajánlja- ezt a könyvet — mondta a férfi a feleségének, s közben a már asztalon levő Magányos tömegre mutatott. Walter Dezső fölpattant, kezet nyújtott az asszonynak. A nevét motyogta, és ismét leroskadt a fotelba. Hajnal Éva oly közel állt hozzá, hogy érezte testének illatát. Elég volt egy pillantás, hogy megállapíthassa: Hajnal Éva tíz esztendő alatt alig változott. Walter Dezső kutyaszemekkel meredt rá; ismét föl- patant a fotelból, és hadarva beszélt: — Bocsásson meg. asszonyom! Igazán sajnálom. Az asztalon levő könyvek után nyúlt Kényszeredetten ^mosolygott, és rakosgatta a könyveket a bőrtáskába. — Most kaptuk meg a lakást nem veszünk könyvet — pattogott az asszony. Az ügynök, miután visz- szarakta a könyveit a táskába, észrevette, hogy a férfi nem hagyja ennyiben a vásárt Azt mondta neki könyörögve: — Csak ezt az egyet a Magányos tömeget vegye meg, uram! Az asszony nem szólt, leroskadt a kék heverőre. •Noé bárkáján Hajnal Éva — vibrált az ügynök agyában és mint az éles fájdalom, beléhasított, hogy mi'ről beszélgettek Hajnal Évával azon az estén, amit soha nem követett hasonló. »Rákóczi emlékiratairól írok disszertációt.« Éva nevetett. »Hülyeség. Még nem vettek fel az egyetemre.« Walter Dezső démoninak találta Hajnal Éva kacaját. »A segédszínész telebeszélte a fejét.« Kesergett. Éva nem engedte, hogy a szoknyája alá nyúljon, és Walter Dezső sírva fakadt. — Mindjárt ebédelünk — szólt a kisfiúhoz az anyja. Az ügynök fölriadt. — Uram, csak ezt az egy könyvet — kínálta mégegy- szer Hajnal Éva férjének a Magányos tömeget Walter Dezső. — Nem kell! — kiáltotta az asszony. A férje megdöbbent, szeme fönnakadt. Később sűrűn pislogott a feleségére és az idegenre. — Ajánlpm inkább Kö- peczi úr kis Rákóczi-könyvét — hadarta gúnyosan az ügynök. Az asszony kirohant a konyhába. Onnan beszökött a szobába az ebéd illata. Walter Dezsőnek kordult egyet a gyomra. — Köpeczi úr könyve sem kell! — kiáltotta a 1 konyhából az asszony. — Drágám! — ugrott a férje. — Mért nem kell. asszonyom? — kérdezte határozottan az ügynök. Az asszony kitárta a konyhaajtót: — Azért, mert Sarolta Amáliát vette feleségűi a maga Rákóczija. Hajnal Éva visszatámoly- gott a szobába. Leborult Noé bárkájára, és sírt. A kisfia odatipegett hozzá, és megsimogatta. Don Quijote zavartan, megnyúlt ábrázattal nézett az ügynökre. — Sajnálom — motyogta neki Walter Dezső távozáskor. — Szerintem a feleségének nincs igaza: Sarolta Amália hercegnő igazán,nem vétkes. A fejedelem, sem tehetett arról, hogy elváltak út jaik... Walter Dezső alighogy kilépett a lakásból, a férfi dühösen becsapta mögötte az ajtót. Katkó István Vadászsziálan
