Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-02 / 284. szám
Az otthon m Meglesz a harmincmillió FTOp M&rkné, a Darányi Községi Közös Tanács népességnyilvántartója mondta: —• A múlt év végén kopogtak be az első lakók az öregek darányi napközi otthonába. Most tizenegyen vannak. Majdnem mindegykük rendelkezik kerttel, baromfival, s ha önmagukat meg a lakást rendbe hozták, elindulnak az otthonba. Vannak idős házaspárok — mint például Papp Sándor bácsiék is, — akik itt töltik el a napjukat Tóth Dá- vidné az édesanyjával együtt érkezik, aki már jóval túl van a nyolcvanon. A társközségekben nincs öregek napközije, de az ott élő rászorulókat is rendszeresen segíti a tanács. A napközi tizenegy lakója közül jó néhányan térítésmentesen kapna ebédet. Reggel nyolctól délután négyig, fél ötig tartózkodnak az otthonban, a szórakoztató időtöltés — olvasás, társasjáték, varrás, hímzés — mellett igénybe vehetik a hideg-meleg vizes fürdőt és moshatnak is. Bözsi néni felolvasását hallgatva gyorsan szaladt az idő ebédig. Húsleves, utána borsófőzelék sertéspörkölt feltéttel — erről az ebédről gondoskodott ezen a napon a szakácsnő és Nagy Istvánná, az otthon vezetője. csinálni, tüzet kell rakni a másik otthonukban. Mert odahaza hidegebb van, mint itt. n. F. (Tudósítónktól.) A kaposvári átess évente többször tárgyal a kistermeléssel kapcsolatos tevékenységről, legutóbb a közelmúltban tartott küldöttgyűlésen volt ez téma. A területükön tevékenykedő 37 felvásárló évente a megye szövetkezeti felvásárlásának tíz százalékát veszi ót. Az áfész 1978-ra 30 millió forintban határozta meg a felvásárlandó áruk értékét, ez 15 százalékkal több az előző évinél. A tervezett 150 vagon áruból 72 vagon a zöldség és gyümölcs, 78 vagon az egyéb áru. A termeltetést számos akcióval segítették, például 210 ezer naposbaromfit, 700 tény észnyulat, 150 pár tenyész- galambot. 21 ezer gyümölcsfacsemetét, 11 ezer szőlőoltványt, 50 ezer szamócapalántát, 7 vagon veíőburgonyát biztosítottak tagjaik részére. Ezenkívül 30 ezer saját nevelésű palántát és félezer vagon tápot adtak el a kistermelőknek és a szakcsoportoknak. Segítették a kisgazdaságokat abban is, hogy 800 négyzet- méter fóliasátort vásárolhassanak 40 százalékos állami támogatással, ötéves részletre. A méhészek Is kaptak kedvezményes méhetető cukrot A szövetkezet kereskedelmi üzletei közül a mezőgazdasági szaküzlet a szerszám- és kisgépüziet, a vetőmag- és gyógynövényüzletek, valamint a kaposszentjakabi Gazdabolt árusított vetőmagot, műtrágyát, növényvédő szereket, kerti szerszámokat és kisgépeket A többi között például 24 kis traktort értékesítettek. A szövetkezet területén ebben az évben 28 szakelőadást tartottak a termelés növelése, a jó módszerek elterjesztése érdekében. Szoros együttműködést alakítottak ki a FOTK- knl, a Hungaroncktárral. a Bikali Állami Gazdasággal és a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolával. A főiskola különösen a húsgalambtenyésztés érdekében segített sokat. Élő a kapcsolatuk az Agroker- rel, ahonnan műtrágyát, növényvédő szereket és kisgépeket kapnak. A Hermész AftsM és a Skála Aruház kez-ti eszközöket, kisgépeket, takar- mánykiegészítőket szállít. A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaságtól gyümölcsfacse- metéket kapnak. A kisgazdaságok részére 3 millió forint kölcsönt folyósított a nagyberki és a felsőmocsoládi takarékszövetkezet, amellyel együttműködési megállapodásuk van. A töröcskei kertbarátok kérésére megszervezték ezen a területen a mozgó felvásárlást. Sajnos, a nyúl fel vásá rlás kevesebb, mint a múlt évi. Ennek oka, hogy a szigetvári Zrínyi Termelőszövetkezet és a keszthelyi kisállattenyésztési szakszövetkezet magasabb áron veszi át a nyulat, minta kaposvári áfész, bár a nyúlte- nyésztés érdekében semmit sem tesznek. A szervező munka eredményeként várható, hogy a kaposvári áfész éves szinten meghaladja a 30 millió forintos felvásárlási értéket Ezen a reggelen a szokásosnál is tovább tartott az otthoni készülődés, nem érhettek korán a napközibe. Leesett az első hó, lapátolni, söpörni kellett a járdát, az udvari utakat. Délelőttre azonban összegyűltek az idős emberek a kényelmes szobában. Gyarmati Józsefné — Bözsi néni —, a mindenkori felolvasó kezébe vette Móricz Zsigmond Az úr a tornácon című elbeszéléskötetét, és olvasni kezdte az egyik történetet... — Közösen választjuk ki a könyvtárból az olvasnivalót — mondta, amikor »»közjóváhagyással- szünetet tartott. — Hogy ebből mit olvassak fel, azt rám bízzák. Én meg tudom, mi tetszik a többieknek ... Vajda Lászlóné a legjobb kézimunkázó, de a társak is kitesznek magukért. A helyiségben párnák, falon függő ki varrások, asztal- és tévéte- rítők dicsérik az asszonyok ügyességét. — Jól főznek az itteni J konyhán — mondták az asz- szonyok. És azt is hozzátették, hogy nem az étkezési lehetőség hozza őket ide, hanem az együttlét öröme. Mert főzni otthon is tudnának — igaz, egy személyre vagy kettőre ez nem nagyon érné meg —, de ez így jobb ízű, meghittebb. — Az Erzsébet-napot nemrég közösen ünnepeltük itt, az otthonban — mesélték. Nagy esemény volt az — nótákat is hallgattak a lemezjátszóról —, hiszen négy Erzsébet van a napköziben. Télen korábban szedelőz- ködnek az otthon lakói, s délután három-négy óra tájt indulnak haza. Pedig hallgatnák még sokáig Bözsi néni felolvasását, beszélgetnének erről-arról — de gyűjtést kell Piaci korkép Fízís eladók, alkalmi „felvásárlók” Anáz közelharc dűlt a tegnapi kaposvári hetipiac eladói között a szélvédettebb zugokért. Zöldség és gyümölcs már kevesebb volt, viszont tömött szatyorral indulhatott haza, aki házi tésztát, savanyított káposztát vagy tökmagot akart. Futó cikk volt a vesszőkosár is. Igaz, a 60 forintot nem egy érdeklődő sokallta, ekkor azonban az »alkalmi- árus bebizonyította, hogy neki legalább 30-ban van. A piac bejáratánál a fázós eladókat zsarolta egy ugyancsak alkalmi »felvásárló-, rrtondván, ha neki adják a portékát, nem kell helypénzt fizetniük. Itt a tél. A minap még méregdrágának tűnt 20 forintos paradicsom ma már elfogadható áron kínált különlegesség. A zöldpaprika 13 forint, a hegyes pirosat még 16-ért is adták. Volt bőven alma: hét forintért hét nyelven beszélt. A Zöldért mozgóárusa ötért zúdította az almát. Ha az áru nem is, az mindenképpen vonzó volt, hogy lehetett válogatni. A kitartóbbak egy fertály óra alatt összeszedtek egy kilóra való hibátlant. Szép volt a körte és olcsó. 6 forintért mérték. Egy helyen azonban — eléggé szerénytelenül — 14-et is kértek. A 10 forintos szőlő minőségére jellemző, hogy jobban járt, aki ugyanennyiért naspolyát vett. A sütni való tök, amelyért egy hete senki sem adott 6 forintot, most négyért maradt az eladók nyakán. Egy agyafúrt nénike pszichológiai módszerrel kísérletezett A kérdésre, »hogy adja a sárgarépát-, merően a vevő szemébe nézett onnan próbálván kiolvasni, hogy piaci dolgokban járatlan áldozatkész férjjel, vagy épp a városi tanács ellenőrével van-e dolga. Nyolc — mondta, de elég volt egyetlen csodálkozó pillantás, és maris elengedte felét... A burgonya 4—5 forint a vöröshagyma 8, a tarkabab 36, a lencse 33. A gombapiacon sok minden volt, csak j gomba nem. Kínáltak például literenként 26-ért tejfölt sze- J létenként 2—3 forintért túrót és tojást is 2-ért A baromfipiacon gazdag volt a fölhozatal. 220—250 forintot kérte kegy kacsáért és 140—160-at egy pár csirkéért A marcali piac árai hasonlóak voltak a kaposvárihoz, csak épp a fölhozatal volt jóval gyérebb. Az alma és a körte egyaránt 5—10 forintért ment A zöldpaprika apraja még 10, de a java már 20 forintért volt kapható. Egyáltalán nem volt burgonya í !) és káposzta. A gesztenye is már csak emlék. Nagyatádon körtedömping volt 6—10 forintos áron. Az alma is szépült az előző hetihez képest, igaz, drágult is 1—2 forinttal. Most a java 11 forint A gesztenyeárusok »dupla vagy semmit- játszottak. Hetek óta tartogatott árujukat megmosták, és így kifényesítve kínálták. Ha akadt balek, 22 forintot kaptak, de ha nem, az egészet kidobhatták. A karfiolért helyenként 20 forintot kértek, és a sütőtök is gesztenyepüré áron ment. &> F= H hagyaték HERKLSZ FERENC Ha az idegen vteszamegy, éppen úgy fuccs a további pénz- és ajándékküldemé- nyeknek, mintha a táskájában hordozott iratok illetéktelenek kezébe kerülnének... A tanácselnökkel meg majd tisztázza a dolgot, utólag elnézést kér Zsófi néni nevében a nem éppen tisztességes vagyonszerzésért. Egyetlen megoldás kínálkozott: követi az ausztrált, bárhova menjen is. A vonaton, aztán ... — de ezt a véletlenre bízta. Fontos, hogy ne rázhassa le. Amikor megérkeztek az I.-i vasútállomásra, az idegen kiment az épület elé, és taxit keresett. Szilágyi Imre a parkolóhelynél is mellette állt, s amikor az a hegyi szálló nevét említette a sofőrnek, ő is előbbre lépett. —• Micsoda szerencse — mondta —, nem kell másik kocsira várnom. Én is a szállóhoz igyekszem. És együtt szálltak autóba az ausztrállal. Később, amikor a taxisok között a fuvarokról érdeklődtek a nyomozók, ennek a kocsinak a vezetője így emlékezett vissza erre az útra: — Két utasom volt akkor, és a fiatalabbik szemmel láthatóan örült, hogy a másik oda megy, ahova ő is igyekszik. Nem beszélgettek. No, egyszer az idősebb megjegyezte, hogy nem irigyli azoknak a gépkocsivezetőknek a kenyerét, akik rendszeresen ezeken a szerpentineken járnak. Ezt is meg lehet szokni, mondtam. Annyi biztos, hogy itt nincs ideje az embernek arra, hogy elálmosodjon ... Éppen azon gondolkodtam, hogy az ország melyik részéről jöhetett, mert furcsállom tam a kiejtését —, amikor azt mondta: neki is van kocsija, otthon, Ausztráliában, de ha csak teheti, nem vezet éjszaka. A szembejövő autók fénye megfájdítja a szemét. Itt nincs nagy forgalom, mondtam, kevés járművel találkozunk ilyenkor. Már a szálló közelében jártunk, amikor defektet kapott a kocsim ... — Kiszálltak, tanácstalanul nézelődtek, és akkor azt javasoltam nekik: szép nyári este van, ha sietős a dolguk, innen már gyalog sincs mesz- sze a Vadvirág. Találnak egy csapást a sziklák között, azon átvágnak a villámfai menedékházig. Ott kiérnek a szerpentinre, s már el sem tévedhetnek, mert azon haladva odaérnek a szállóhoz... A fiatalabbnak tetszett az ötlet, javasolta is a másiknak — aki szerintem inkább megvárta volna, amíg kicserélem a defektes kereket, mert megkérdezte, méterben mekkora a távolság a Vadvirágig, és nincsenek-e kaptatok az említett szakaszon —, hogy induljanak. Az idősebb végül is hajlott a biztatásra. Megmondtam a fuvardíjat, mindketten adtak egy-egy húszast Még utánuk szóltam, amikor az útról letértek a bokrok, kövek közé, hogy a menedékházat egy tisztáson találják. Holdvilágnál nem okozhatott gondot, hogy végig a (.»apáson maradjanak ... Ja. igen. Mindkét utasom táskát vitt magával.., XII. — Tulajdonképpen c • lágyon sajnáljuk magát, Boris- ka — mondta a tanácselnök a fiatalasszonynak. — Nagyon sajnáljuk, és neun tartjuk okos dolognak, hogy elköltözik a faluból... — De hát mi mást tehetnék? Mondja, mi mást?... Szilágyi Imréné kisírt szemmel ült az elnök íróasztala előtt. Majdnem egy hónapig kórházban volt — az események hatására az idegei fölmondták a szolgálatot. Amióta hazajött, táppénzen van. Szülei állandóan vele vannak; apja, anyja nyomban megérkezett a határszéli kis faluból, mihelyt a lányuktól megkapták a táviratot: »Azonnal jöjjenek ...« — Érezhette, hogy magát mindenki szereti itt. És ez nemcsak sajnálkozásból ered. Nekem elhiheti, én ismerem az ittenieket... — fűzte tovább mondatait az elnök. Nem nézett a fiatalasszonyra, hanem a nyitott ablakon túlra, a rozsdásodó leveleit hullató gesztenyefára. — Persze, lakunk itt vagy hatszázan, és nem parancsolhatok rá mindenkire, hogy mit gondoljon vagy mondjon. De a többségnek az a véleménye, ami nekem. Tudjuk, hogy maga nem ismerte azokat a dolgokat, nem avatták be a titkukba, amely aztán így pattant ki. — A szüleim nem hagynak itt — mondta az asszony. — Már akkor el akartak vinni, amikor a kórházból megjöttem. Csak az tartott vissza, hogy a munkatársaim mindennap eljöttek, marasztaltak. De most már én Is menni akarok. A lakásban, ahova csak nézek, minden arra emlékeztet, ami történt... é* amiért történt... Az elnök hallgatott. Ügy érezte, bármit mondana is, egyetlen érvet sem hozhat fel arra, hogy az asszonyt maradásra késztesse. Átlátszó győz- ködésnek meg semmi értelme. — És hogyan tervezték « szüleivel? Mi lesz evvel * házga! ? — Imre, ha kiszabadul, majd eldönti. Én már nem várom meg. Különben sem írták még le Zsófi néni nevéről. Legalábbis papírokat még nem küldtek, a hagyatéki tárgyalásról. Az elnök, miután a fiatal- asszonyt kikísérte, magára maradt gondolataival. Mozgalmas volt a nyár, állapította meg, amikor^ sorra vette a történteket, Zsófi asz- szony elhunytától kezdődően. És még ő mondta néhány perccel előbb ennek a szerencsétlen fiatalasszonynak, hogy ismeri az ittenieket. Hát Bar- tafalvy Akosnét ismerte?! És belelátott Szilágyi Imrébe?!... Nem szabad könnyelmű kijelentéseket tenni. És mi az, hogy nem tartja okos dolognak, ha Szilágyiné elköltözik a faluból? A helyében ő sem maradna itt, hiszen mindig azt hinné, hogy összesúgnak a háta mögött, és állandóan vádat, megvetést keresne az emberek tekintetében ... Október van .. s Már jó ideje beindult a pálinkafőző a falu végén. Nem ártana megnézni, hogyan dolgoznak, állapodott meg önmagával. És ha már arra jár, jobban megnézi azt a házat. Utána szót vált a titkárral. No, és persze az orvossal. Hogyan is mondta a doki? A főszereplő meghalt ... Még mielőtt a dráma elkezdődött volna. (VËGE)
