Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-02 / 284. szám

Gondolattár az új városrészben Vendégségben; A nyár A 48-as ifjúság útja 54—60. számú háztömbben, a városi könyvtár központ szomszéd­ságában, új felnőtt- és gyer­mekkönyvtárat adott át ren­deltetésének Horváth László, a Kaposvári Városi Tanács­elnökhelyettese. A műsorban a Liszt Ferenc Zeneiskola gyermek kamarazenekara, va­lamint a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és a Tán­csics Mihály Gimnázium ta­nulói működtek közre. A százhatvan négyzetméter alapterületű könyvtár terveit a Pécsi Tervező Vállalat szakemberei társadalmi mun­kában készítették, a SÁÉV dolgozói pedig 750 ezer forint értékben építették meg. A be­rendezés értéke háromszáz- ezer forint. A két, egyenként ötven négyzetméternyi könyvtárban nyolcezer kötet található, ám végső befogadóképessége ti­zenötezer kötet lesz. A gyer­mekrészlegben két és fél ezer képes- és meséskönyv, ifjúsági regény, ismeretterjesztő könyv várja a Rákóczi iskola tanu­lóit, a szomszédos óvoda gyer­mekeit és a városrész legifjabb lakóit. Egy év múlva már öt­ezer példány közül kölcsönöz­hetnek a kis olvasók. Mint Bódiné Egervári Zsuzsanna, a könyvtár vezetője elmondta : szándékuk, hogy a környék gyermekintézményeinek je­lentős segítséget nyújtsanak az oktatáshoz. E támogatás megnyilvánulási formái a könyvtári órák, mesedélutá­nok, előadások és filmvetíté­sek lesznek. A felnőttrészleg állománya ötezer kötet, ám ez a meny- nyiség hamarosan a kétszere­sére növekszik. Igényes válo­gatásra mindenekelőtt a szép- irodalmi készlet ad lehetősé­get, de a szakkönyvellátás is megfelelő. A városi könyvtár csaknem huszonöt ezer kötet­ből álló tartalékállománya más művek megszerzésére is alkalmat ad a látogatóknak. A harmadik helyiség: egy hangulatosan berendezett klubszoba, amely — a fenn­tartók szándéka szerint — el­mélyült kutatómunkára és fo­lyóiratok, napilapok böngészé­sére szolgál. Az első hóna­pokban tizenhat sajtótermék között válogathatnak az ér­deklődők, de jövőre ez a szám is megkétszereződik. Ugyancsak a következő év feladatai közé tartozik a hanglemeztár megteremtése. A klubszoba egyébként nem-1 csak vizuális szórakozásfor­mák — olvasás, tévénézés — lehetőségét kínálja majd este hat órától, a könyvtárzárás után, hanem rádiót- és le­mezt is hallgathatnak a klu­bok tagjai. Az új létesítmény gyermek- és felnőttrészlege együttesen másfél ezer olvasó kiszolgálá­sára képes. A három helyi­ségben összesen hetven-nyolc- van vendég használhatja ki a helyben olvasás lehetőségét. Az új intézményben négy dolgozó várja az olvasókat jövő szerdán, délelőtt tíz órá­tól. L. A. Miért mosolyognak a macskák ? Később, de nem későn Énekelnek a hévízi őspark elegáns gyógycsendjében. Ar­chaikus dallam száll együtt a kénes gőzzel a harkányi für­dőmedencéből. Valami régen hallott, ismerős dal egy ma­dárról, amely fészkére talált Mi dolgunk vele. A gyógyfürdők úgymond finom közönsége azonban fel­figyel. A külföldiek valami egzotikus »ungarisches« prog­ramot sejtenek. És nem is tudják, mennyire igazuk van. Legfeljebb annyiban téved­nek, hogy ez nem egyszerűen szórakoztató program, és fő­ként nem nekik szól. Az értő, hazai törzsközönség hamar át­látja a helyzetet, és legyint: semmi, csak megint egy fa­lusi tsz kiránduló csoport. Mindössze. És mint a szegény rokonokat, kicsit még szé­gyellik is a nótát. Kínlódva hallgatják a dalt, amely a párját kereső madárról szól, de amely mégis más hírt hoz. Azt mondja, hogy eljöttek az új tulajdonosok, hogy még mindig vannak új birtokbave- vők. Akik nem a fürdőhelyek, idegenforgalmi központok, kulturális centrumok, múzeu- ! mok, színházak, képtárak, ele­gáns, hűvös rendjét, hanem a friss élmény keltette örömet ismerik. És érzéseiknek nem tudva, nem akarva buta kor­látot szabni, csöndesen dalra fakadnak a melegvízben. KI ne látott volna manap­ság történelmi nevezetességek, múzeumok, képtárak, kiállítá­sok bejárata előtt csoportosu­ló, fekete ünneplőbe öltözött embereket. Férfiakat, akik sö­tétkék ruhát és fehér inget vettek fel egy kétnapos IBUSZ-lkirándulás kedvéért, akik ijedten kerestek bizton­ságot, kapaszkodót egy üveg jól ismert Kinizsi sörben, és akik hasztalan küzdenek az álmosság ellen a színházi előadás harmadik felvonása közben. Szégyellik, vagy furcsállják még maguk is, hogy köztünk vannak. Az értők a kerítésen belül levők, a viselkedők kö­zött. Pedig tudhatnák már, hogy ők vannak otthon. Min­denütt. Mert a film nem, pon­tosabban nem elsősorban a premier-vetítés vájtfülű kö­zönségének készült. Mégis, a sután topogó, a sörös üvegért körbetekintő, az áhitatosan dalra fakadó emberek ezrei — ha hivatalosan nem is — de valami magángőg miatt, néha még. másodrendű vendégei a pihenésnek és a kultúrának. Tavaly a Balatonnál 14 szá­zalékkal többen fordultak meg, mint tavalyelőtt. Ha­zaiak. Tudom, ebben elsősor­ban az eltöltött éjszakák szá­ma és a fürdőzők tömege a lényeges. Ám azt is tudom, hogy a tizennégy százalék ja­vulás mögött olyan rétegek is vannait, amelyek eleddig hogy, hogy nem, elzárták ma­gukat a lehetőségtől. A pihe­néstől, következésképpen a művelődés bizonyos lehetősé­geitől is. Öröklött, múltból ci­pelt szempontok, szemléletek miatt maradtak távol, és ezt a mai közeledésünket is — a hivatalos hívó szón túl — mit tagadjuk, sokan idegenkedve szemlélik. Kik jönnek, honnan jönnek, miért jönnek? a fészkét meg­találó madárról dalolok, a su­tán vagy gátlásaikkal küzdve éppen harsányan viselkedők. Oda állnak mellénk, akik al­kalmasint azt hisszük, hogy hajdani önmagunkkal kifogy­tak a kezdők, akik a koráb­ban érkezők felsőbbrendűsé­gével bámuljuk a később, de nem későn érkezőket. Egyszer egy helytörténeti pályázat eredményhirdetésére voltam hivatalos. Az ünne­pélyes alkalomra minden pá­lyázó meghívót kapott. El is jött mindenki. Sötét ruhában, fehér ingben, csöndesen ciga­rettázva, ismerőst keresve ós találva a hallban várakoz­tunk, ahogy ez szokásos egy díjkiosztón. Csak egy falusi asszony álldogált egyedül a fal mellett A rendező el is kérte tőle a meghívóját. Egyedül tőle kérte el, mert ruházatából, megjelenéséből úgy vélte, hogy eltévedett a néne. Nos, nem a néni, hanem a rendező tévedett. Történe­tesen ez a falusi asszony nyerte a pályázat első díját. A rendező talán azóta már tudja, hogy szégyellnie kell magát M. M. Macskák gúny mosolya: cirmosoly. S valljuk be, hogy ezeknek a kandúrok­nak minden okuk megvan a gúnymósoly- ra. Hogyne lenne, hiszen a tizenegy év­vel ezelőtti Pesti Színház­beli bemuta­tó után a leg­tekintélye­sebb kritiku­sok olvadoz- tak a gyönyö­rűségtől. Aki nem hiszi, ve­gye meg a Csiky Gergely Színházban a vendégsze­replő főváro­si színház mű­sorfüzetét ! Van, aki megrója a kö­zönséget »mél­tatlanságig el­fajuló visel­kedése« miatt, mert — ahogy egy másik kritikus leszögezi: »itt bi­zony komoly játékról — köl­tészetről — van szó«! A mos­tani őszi felújítás viszont fa- nyalgást, ellenségességet vál­tott ki a legtekintélyesebb kritikusokból. Hát hogyne lenne okuk a gúnymosolyra a derék kandúroknak! Miért vált az örömös kedv katzenjammeres nyavalygás- sá? Magyarázat erre a Ka­posváron látott előadás. A francia Romain Weingarten szürreális játéka, ha költé­szet, hát nagyos is művi köl­tészet. Vagy a költészet egyen­lő lenne kellő porciókban adagolt szentimentalizmussal, gügyögéssel, félig-meddig ér­telmetlen párbeszédekkel, sőt olykor blabla-hatású mo­nológokkal? Igen, van ilyen .szintű költészet is: régebben nyíltan beszéltünk róla, Vart Gálffi László és Pap Vera jelenete. pour l'art-nak. azaz öncélú­nak bélyegezve. Nem is a darabbal volt baj tizenegy évvel ezelőtt — s ma sem —, hanem velünk. Ügy bizony! Partig nem röpítő áramlatokra feküdtünk. Min­den »modern« volt és »mély­értelmű«, amit onnan kap­tunk. S ami mára sekélj^esnek tetszik, mert az is ! Igazolásul egy másik példa: a minap lát­hattuk újra a televízióban az amerikai Tenessee Williams drámáját — hogy lelkesed­tünk érte annak idején! —, A vágy villamosát. Hökkenve néztük most: csak ennyi? Pe­dig mi mindent belemagya­ráztunk! S végre is mi? Az, aminek most láttuk : egy öre­gedő. jobb sorsra érdemes hölgy szenvelgése, naturalista közegben. Nem véletlen, hogy •óz új WiUiams-bemutatókat már nem ünnepli a sajtó. Csehov ugyanis »elírta« eze­ket a figurákat előle. És mennyivel jobban! Tehát a magyarázatot ön­magunkban kell keresnünk, ízlésünk még sznobéria-szin- ten is változott. Ej, macskák, macskák; bizony emiatt a söp­rű! Mi tagadás, ideig — de nem óráig! — még elviseljük jelenléteteket, nevetänk is egy-egy mozdulatotokon, poé­notokon. De a szünetben • mellettünk levő páholy meg­üresedik, s mintha a székso­rokban is nőnének a héza­gok ... Mert két óráig figyel­ni azt, hogy a sertepertélés, madárlesés, haszontalanko­dás, civakodás ellenére sem történik semmi — időrablás. Pedig gondosan a szánkba rágták, hogy itten kérem két gyerek gyanútlanságának a végét látjuk. Azt a korszakun­kat, melyben még — apró Assisi Ferencek — beszélni tudtunk az állatokkal. A sze­relem elsuhanását, és így to-‘ vább. Való igaz: olyan ez a darab, mint egy bazár. Van itt min­den. A Hagymaőfensége ne­vet viselő pákosztos kandúr szerelmes egy Mignon, vagy Manon nevű légybe, aki vi­szont egy beszédzavarban szenvedő kamaszt részesítene előnyben. így aztán Rómába repül Lollobrigidához, s köz­ben Sartre A legyek című drámáját olvassa. Minden, ami logika nélküli — költé­szet? József Attila még abban hitt: A líra logika ...« Ami a legnagyobb baj: We­ingarten nem tudja velünk elhitetni, hogy két gyerek at­tól válik éretté, ami a pan­zióban történik. Itt nyaral — a néző nem találkozik velük — egy szerelmespár. És saj­nos nem is tudjuk elhinni, hogy itt laknak! Pedig a négy fiatal színész — Pap Vera f. h., Gálffi László, Sö­rös Sándor és Szakácsi Sán­dor — mindent megtesz, hogy élhiggyük. Várkonyi Zoltán rendezése is jobb darabot ér­demelne, akárcsak Fábri Zol­tán díszlete. L. U Régészek három kontinensen A Lengyel Tudományos Akadémia Witold Hensel pro­fesszor vezette Anyagi Kultú­ra Intézete egyike a világ legnagyobb régészeti kutató­helyeinek. Több mint 200 munkatársa a régészetnek az őskortól az újkorig terjedő kutatási területeivel foglal­kozik. Az intézet külföldi régészeti kutatóhelyekkel is együttmű­ködik. így például a Szovjet­unió Tudományos Akadémiá­jának a régészeti kutatóinté­zetével folynak közös kutatá­sok az ószláv és a szláv tár­sadalom kialakulásával kap­csolatban. Ezenkívül a moszk­vai Lomonoszov egyetem ku­tatóival együtt dolgozzák «fel a kelet-európai területek és a Kaukázus üveggyártásának történetét, a legrégebbi idők­től a XVIII. századig. A Bolgár Tudományos Aka­démia régészeivel folytatott közös kutatás témája a dél­szlávok kultúrája a korai kö­zépkorban. Jugoszlávia a színhelye egy másik ásatásnak, amelyet a lengyel kutatók a prilepi Nemzeti Múzeum régészeivel együtt végeznek. Itt a legré­gebbi makedónra! települési tAlő a volán mellett Hirtelen történt. A közle­kedési lámpa zöldet muta­tott, és át akartam menni az utcakereszteződésnél fékező autó előtt. A kocsi fékje azonban a csúszós talajon felmondta a szolgálatot. Hir­telen erős lökést éreztem. Elestem, és a következő pil­lanatban a jobb első kerék nyomását éreztem a lába­mon. Elgázolt az autó. Elgázolt? Nem is gázolás volt. A sár­hányó hátbavágott és a ko­csi alá sodort. Kereke pedig egy centiméternyi területen gyengéden ráfeküdt a lá­bamra. Mint utólag megálla­pítottam, még a nadrágomat se szakította el. Úgyneve­zett szerencsés szerencsétlen­ség történt. A gázolás pillanatában azonban azt hittem, hogy nagyobb a baj. Nem mertem megmozdulni, mert féltein, hogy a kerék jobban a lá­bamra csúszik. Kínos pilla­natokat éltem át. Mint ilyen esetekben tör­ténni szokott, másodpercek alatt hatalmas tömeg verő­dött össze balesetem színhe­lye körül. Ilyen megjegyzé­seket hallottam: — Ennek már kampec! — Ilyen az élet. Az em­ber reggel elmegy hazulról... — És azok a szegény hoz­zátartozók! — Telefonáltak már a mentőknek? — Itt már a mentők se se­gítenek ! — Mindenki láthatta, hogy nem én vagyok a hibás! Ezt persze a gépkocsi ve­zetője mondta, aki csinos, fekete hajú lány volt. Az autó alól láttam, hogy ár­tatlan madonnaarca van. A madonnaarcú ugyancsak el­csodálkozott, amikor én har­sány hangon elkiáltottam magam a kerék alatt: — Ne bámuljanak, hanem húzzanak ki ! — Hogyisne! — kiáltotta rám a babaarcú, szép sofőr —, hogy belső sérülést szen­vedjen, amikor kiemeljük? Szabad a nevét és a címét? Ezt a felszólítást persze nem hozzám intézte. A ta­núkat gyűjtötte. Mialatt négy kitűnő tanúra tett szert, én állandóan kiáltoztam a kocsi alól : — Húzzanak ki! Még rám csúszik az autó! A madonnáarcú minden kísérletemet elfojtotta. Egyál­talán nem az angyalok hang­ján kiáltott rám: — Maga hallgasson ott a kocsi alatt! Inkább vigyá­zott volna magára! Nem látja, hogy tanúkat szedek össze? Persze a tanúk! Ha én kártérítést kérők, ő előáll az öt-hat tanújával, és bebizo­nyítja, hogy szántszándékkal gázoltattam el magam, kizá­rólag azért, hogy neki kelle­metlenséget okozzak. Jó lénne kibújni a kocsi alól. Hátha jobban rám csú­szik a kerék, ha megmoz­dulok. Megfogtam egy bal- lonnadrágos lábát: — Legyen szíves, húzzon ki! — Most nem érek rá — válaszolta —, tanú vagyok. Ismét a szép, fitosorrú so­főrhöz fordultam: — Húzzon ki végre! — Ne zavarjon! — ordított még dühösebben a kocsi alá. — Most maga miatt nem ér­tettem meg, hol lakik az ipse. Várjon a sorára! Még egy tanúra van szükségem! Mit csináljak? — töpreng­tem és hirtelen kitűnő men­tő gondolatom támadt. Sike­rült megrántanom a baba­arcú szoknyáját. Bizalmas hangon szóltam fel hozzá a magasba: — Ide figyeljen! Én tu­dom legjobban, hogyan tör­tént! Én vagyok a hibás! Maga egyáltalán nem tehet róla! A lány erre rögtön elordí­totta magát: — Emberek! Húzzák ki gyorsan ezt a szerencsétlent a kocsi alól! Koronatanú! Palásti Lászlé formákat kutatják. Nemrégi­ben felfedeztek itt olyan szik­larajzokat, amelyek a korai 1 vaskorban keletkeztek. A Lengyel Tudományos Akadémia és a Kubai Tudo­mányos .Akadémia társadalmi tagozata között fennálló szer­ződés keretében közös kuta­tásokat terveznek Kuba első településeire vonatkozóan. A lengyel intézet együtt­működik továbbá a párizsi. Társadalomtudományi Főis­kolával is, amennyiben részt vesz francia falvak régészeti és történeti feltárásán, ame­lyeket lakói a középkorban elhagytak. A spanyolországi [kapcsolatok spanyol közép­kori települések kutatását eredményezik. Az ásatások Malaga közelében, Comeres- ben kezdődnek majd. Az olasz Tudományos Ku­tató Tanáccsal és a salernói egyetem Filológiai és Törté­neti Intézetével fennálló egyezmény keretében lengyel —olasz kutatások folynak. A lengyel es az olasz régészek egyik speciális témája a bo­rostyán, amit valamikor a ró­mai birodalom nagy tömeg­ben szerzett be az északi szláv területekről. A régi ró­maiak nagyra értékelték a borostyánt. Az ún. borostyán- utakat már régóta kutatják a régészek. Az amerikai tudósokkal 1962 óta dolgoznak együtt a lengyel régészek Afrika észak­keleti területei őstörténetének a feltárásán. Az ősrégészet te­rületén mindmáig legnagyobb vállalkozás részvevői a homo sapiens kialakulásával foglal­koznak, vagyis hárommillió évvel ezelőtti eseményeket re­konstruálnak. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents