Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-02 / 284. szám
Gondolattár az új városrészben Vendégségben; A nyár A 48-as ifjúság útja 54—60. számú háztömbben, a városi könyvtár központ szomszédságában, új felnőtt- és gyermekkönyvtárat adott át rendeltetésének Horváth László, a Kaposvári Városi Tanácselnökhelyettese. A műsorban a Liszt Ferenc Zeneiskola gyermek kamarazenekara, valamint a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és a Táncsics Mihály Gimnázium tanulói működtek közre. A százhatvan négyzetméter alapterületű könyvtár terveit a Pécsi Tervező Vállalat szakemberei társadalmi munkában készítették, a SÁÉV dolgozói pedig 750 ezer forint értékben építették meg. A berendezés értéke háromszáz- ezer forint. A két, egyenként ötven négyzetméternyi könyvtárban nyolcezer kötet található, ám végső befogadóképessége tizenötezer kötet lesz. A gyermekrészlegben két és fél ezer képes- és meséskönyv, ifjúsági regény, ismeretterjesztő könyv várja a Rákóczi iskola tanulóit, a szomszédos óvoda gyermekeit és a városrész legifjabb lakóit. Egy év múlva már ötezer példány közül kölcsönözhetnek a kis olvasók. Mint Bódiné Egervári Zsuzsanna, a könyvtár vezetője elmondta : szándékuk, hogy a környék gyermekintézményeinek jelentős segítséget nyújtsanak az oktatáshoz. E támogatás megnyilvánulási formái a könyvtári órák, mesedélutánok, előadások és filmvetítések lesznek. A felnőttrészleg állománya ötezer kötet, ám ez a meny- nyiség hamarosan a kétszeresére növekszik. Igényes válogatásra mindenekelőtt a szép- irodalmi készlet ad lehetőséget, de a szakkönyvellátás is megfelelő. A városi könyvtár csaknem huszonöt ezer kötetből álló tartalékállománya más művek megszerzésére is alkalmat ad a látogatóknak. A harmadik helyiség: egy hangulatosan berendezett klubszoba, amely — a fenntartók szándéka szerint — elmélyült kutatómunkára és folyóiratok, napilapok böngészésére szolgál. Az első hónapokban tizenhat sajtótermék között válogathatnak az érdeklődők, de jövőre ez a szám is megkétszereződik. Ugyancsak a következő év feladatai közé tartozik a hanglemeztár megteremtése. A klubszoba egyébként nem-1 csak vizuális szórakozásformák — olvasás, tévénézés — lehetőségét kínálja majd este hat órától, a könyvtárzárás után, hanem rádiót- és lemezt is hallgathatnak a klubok tagjai. Az új létesítmény gyermek- és felnőttrészlege együttesen másfél ezer olvasó kiszolgálására képes. A három helyiségben összesen hetven-nyolc- van vendég használhatja ki a helyben olvasás lehetőségét. Az új intézményben négy dolgozó várja az olvasókat jövő szerdán, délelőtt tíz órától. L. A. Miért mosolyognak a macskák ? Később, de nem későn Énekelnek a hévízi őspark elegáns gyógycsendjében. Archaikus dallam száll együtt a kénes gőzzel a harkányi fürdőmedencéből. Valami régen hallott, ismerős dal egy madárról, amely fészkére talált Mi dolgunk vele. A gyógyfürdők úgymond finom közönsége azonban felfigyel. A külföldiek valami egzotikus »ungarisches« programot sejtenek. És nem is tudják, mennyire igazuk van. Legfeljebb annyiban tévednek, hogy ez nem egyszerűen szórakoztató program, és főként nem nekik szól. Az értő, hazai törzsközönség hamar átlátja a helyzetet, és legyint: semmi, csak megint egy falusi tsz kiránduló csoport. Mindössze. És mint a szegény rokonokat, kicsit még szégyellik is a nótát. Kínlódva hallgatják a dalt, amely a párját kereső madárról szól, de amely mégis más hírt hoz. Azt mondja, hogy eljöttek az új tulajdonosok, hogy még mindig vannak új birtokbave- vők. Akik nem a fürdőhelyek, idegenforgalmi központok, kulturális centrumok, múzeu- ! mok, színházak, képtárak, elegáns, hűvös rendjét, hanem a friss élmény keltette örömet ismerik. És érzéseiknek nem tudva, nem akarva buta korlátot szabni, csöndesen dalra fakadnak a melegvízben. KI ne látott volna manapság történelmi nevezetességek, múzeumok, képtárak, kiállítások bejárata előtt csoportosuló, fekete ünneplőbe öltözött embereket. Férfiakat, akik sötétkék ruhát és fehér inget vettek fel egy kétnapos IBUSZ-lkirándulás kedvéért, akik ijedten kerestek biztonságot, kapaszkodót egy üveg jól ismert Kinizsi sörben, és akik hasztalan küzdenek az álmosság ellen a színházi előadás harmadik felvonása közben. Szégyellik, vagy furcsállják még maguk is, hogy köztünk vannak. Az értők a kerítésen belül levők, a viselkedők között. Pedig tudhatnák már, hogy ők vannak otthon. Mindenütt. Mert a film nem, pontosabban nem elsősorban a premier-vetítés vájtfülű közönségének készült. Mégis, a sután topogó, a sörös üvegért körbetekintő, az áhitatosan dalra fakadó emberek ezrei — ha hivatalosan nem is — de valami magángőg miatt, néha még. másodrendű vendégei a pihenésnek és a kultúrának. Tavaly a Balatonnál 14 százalékkal többen fordultak meg, mint tavalyelőtt. Hazaiak. Tudom, ebben elsősorban az eltöltött éjszakák száma és a fürdőzők tömege a lényeges. Ám azt is tudom, hogy a tizennégy százalék javulás mögött olyan rétegek is vannait, amelyek eleddig hogy, hogy nem, elzárták magukat a lehetőségtől. A pihenéstől, következésképpen a művelődés bizonyos lehetőségeitől is. Öröklött, múltból cipelt szempontok, szemléletek miatt maradtak távol, és ezt a mai közeledésünket is — a hivatalos hívó szón túl — mit tagadjuk, sokan idegenkedve szemlélik. Kik jönnek, honnan jönnek, miért jönnek? a fészkét megtaláló madárról dalolok, a sután vagy gátlásaikkal küzdve éppen harsányan viselkedők. Oda állnak mellénk, akik alkalmasint azt hisszük, hogy hajdani önmagunkkal kifogytak a kezdők, akik a korábban érkezők felsőbbrendűségével bámuljuk a később, de nem későn érkezőket. Egyszer egy helytörténeti pályázat eredményhirdetésére voltam hivatalos. Az ünnepélyes alkalomra minden pályázó meghívót kapott. El is jött mindenki. Sötét ruhában, fehér ingben, csöndesen cigarettázva, ismerőst keresve ós találva a hallban várakoztunk, ahogy ez szokásos egy díjkiosztón. Csak egy falusi asszony álldogált egyedül a fal mellett A rendező el is kérte tőle a meghívóját. Egyedül tőle kérte el, mert ruházatából, megjelenéséből úgy vélte, hogy eltévedett a néne. Nos, nem a néni, hanem a rendező tévedett. Történetesen ez a falusi asszony nyerte a pályázat első díját. A rendező talán azóta már tudja, hogy szégyellnie kell magát M. M. Macskák gúny mosolya: cirmosoly. S valljuk be, hogy ezeknek a kandúroknak minden okuk megvan a gúnymósoly- ra. Hogyne lenne, hiszen a tizenegy évvel ezelőtti Pesti Színházbeli bemutató után a legtekintélyesebb kritikusok olvadoz- tak a gyönyörűségtől. Aki nem hiszi, vegye meg a Csiky Gergely Színházban a vendégszereplő fővárosi színház műsorfüzetét ! Van, aki megrója a közönséget »méltatlanságig elfajuló viselkedése« miatt, mert — ahogy egy másik kritikus leszögezi: »itt bizony komoly játékról — költészetről — van szó«! A mostani őszi felújítás viszont fa- nyalgást, ellenségességet váltott ki a legtekintélyesebb kritikusokból. Hát hogyne lenne okuk a gúnymosolyra a derék kandúroknak! Miért vált az örömös kedv katzenjammeres nyavalygás- sá? Magyarázat erre a Kaposváron látott előadás. A francia Romain Weingarten szürreális játéka, ha költészet, hát nagyos is művi költészet. Vagy a költészet egyenlő lenne kellő porciókban adagolt szentimentalizmussal, gügyögéssel, félig-meddig értelmetlen párbeszédekkel, sőt olykor blabla-hatású monológokkal? Igen, van ilyen .szintű költészet is: régebben nyíltan beszéltünk róla, Vart Gálffi László és Pap Vera jelenete. pour l'art-nak. azaz öncélúnak bélyegezve. Nem is a darabbal volt baj tizenegy évvel ezelőtt — s ma sem —, hanem velünk. Ügy bizony! Partig nem röpítő áramlatokra feküdtünk. Minden »modern« volt és »mélyértelmű«, amit onnan kaptunk. S ami mára sekélj^esnek tetszik, mert az is ! Igazolásul egy másik példa: a minap láthattuk újra a televízióban az amerikai Tenessee Williams drámáját — hogy lelkesedtünk érte annak idején! —, A vágy villamosát. Hökkenve néztük most: csak ennyi? Pedig mi mindent belemagyaráztunk! S végre is mi? Az, aminek most láttuk : egy öregedő. jobb sorsra érdemes hölgy szenvelgése, naturalista közegben. Nem véletlen, hogy •óz új WiUiams-bemutatókat már nem ünnepli a sajtó. Csehov ugyanis »elírta« ezeket a figurákat előle. És mennyivel jobban! Tehát a magyarázatot önmagunkban kell keresnünk, ízlésünk még sznobéria-szin- ten is változott. Ej, macskák, macskák; bizony emiatt a söprű! Mi tagadás, ideig — de nem óráig! — még elviseljük jelenléteteket, nevetänk is egy-egy mozdulatotokon, poénotokon. De a szünetben • mellettünk levő páholy megüresedik, s mintha a széksorokban is nőnének a hézagok ... Mert két óráig figyelni azt, hogy a sertepertélés, madárlesés, haszontalankodás, civakodás ellenére sem történik semmi — időrablás. Pedig gondosan a szánkba rágták, hogy itten kérem két gyerek gyanútlanságának a végét látjuk. Azt a korszakunkat, melyben még — apró Assisi Ferencek — beszélni tudtunk az állatokkal. A szerelem elsuhanását, és így to-‘ vább. Való igaz: olyan ez a darab, mint egy bazár. Van itt minden. A Hagymaőfensége nevet viselő pákosztos kandúr szerelmes egy Mignon, vagy Manon nevű légybe, aki viszont egy beszédzavarban szenvedő kamaszt részesítene előnyben. így aztán Rómába repül Lollobrigidához, s közben Sartre A legyek című drámáját olvassa. Minden, ami logika nélküli — költészet? József Attila még abban hitt: A líra logika ...« Ami a legnagyobb baj: Weingarten nem tudja velünk elhitetni, hogy két gyerek attól válik éretté, ami a panzióban történik. Itt nyaral — a néző nem találkozik velük — egy szerelmespár. És sajnos nem is tudjuk elhinni, hogy itt laknak! Pedig a négy fiatal színész — Pap Vera f. h., Gálffi László, Sörös Sándor és Szakácsi Sándor — mindent megtesz, hogy élhiggyük. Várkonyi Zoltán rendezése is jobb darabot érdemelne, akárcsak Fábri Zoltán díszlete. L. U Régészek három kontinensen A Lengyel Tudományos Akadémia Witold Hensel professzor vezette Anyagi Kultúra Intézete egyike a világ legnagyobb régészeti kutatóhelyeinek. Több mint 200 munkatársa a régészetnek az őskortól az újkorig terjedő kutatási területeivel foglalkozik. Az intézet külföldi régészeti kutatóhelyekkel is együttműködik. így például a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának a régészeti kutatóintézetével folynak közös kutatások az ószláv és a szláv társadalom kialakulásával kapcsolatban. Ezenkívül a moszkvai Lomonoszov egyetem kutatóival együtt dolgozzák «fel a kelet-európai területek és a Kaukázus üveggyártásának történetét, a legrégebbi időktől a XVIII. századig. A Bolgár Tudományos Akadémia régészeivel folytatott közös kutatás témája a délszlávok kultúrája a korai középkorban. Jugoszlávia a színhelye egy másik ásatásnak, amelyet a lengyel kutatók a prilepi Nemzeti Múzeum régészeivel együtt végeznek. Itt a legrégebbi makedónra! települési tAlő a volán mellett Hirtelen történt. A közlekedési lámpa zöldet mutatott, és át akartam menni az utcakereszteződésnél fékező autó előtt. A kocsi fékje azonban a csúszós talajon felmondta a szolgálatot. Hirtelen erős lökést éreztem. Elestem, és a következő pillanatban a jobb első kerék nyomását éreztem a lábamon. Elgázolt az autó. Elgázolt? Nem is gázolás volt. A sárhányó hátbavágott és a kocsi alá sodort. Kereke pedig egy centiméternyi területen gyengéden ráfeküdt a lábamra. Mint utólag megállapítottam, még a nadrágomat se szakította el. Úgynevezett szerencsés szerencsétlenség történt. A gázolás pillanatában azonban azt hittem, hogy nagyobb a baj. Nem mertem megmozdulni, mert féltein, hogy a kerék jobban a lábamra csúszik. Kínos pillanatokat éltem át. Mint ilyen esetekben történni szokott, másodpercek alatt hatalmas tömeg verődött össze balesetem színhelye körül. Ilyen megjegyzéseket hallottam: — Ennek már kampec! — Ilyen az élet. Az ember reggel elmegy hazulról... — És azok a szegény hozzátartozók! — Telefonáltak már a mentőknek? — Itt már a mentők se segítenek ! — Mindenki láthatta, hogy nem én vagyok a hibás! Ezt persze a gépkocsi vezetője mondta, aki csinos, fekete hajú lány volt. Az autó alól láttam, hogy ártatlan madonnaarca van. A madonnaarcú ugyancsak elcsodálkozott, amikor én harsány hangon elkiáltottam magam a kerék alatt: — Ne bámuljanak, hanem húzzanak ki ! — Hogyisne! — kiáltotta rám a babaarcú, szép sofőr —, hogy belső sérülést szenvedjen, amikor kiemeljük? Szabad a nevét és a címét? Ezt a felszólítást persze nem hozzám intézte. A tanúkat gyűjtötte. Mialatt négy kitűnő tanúra tett szert, én állandóan kiáltoztam a kocsi alól : — Húzzanak ki! Még rám csúszik az autó! A madonnáarcú minden kísérletemet elfojtotta. Egyáltalán nem az angyalok hangján kiáltott rám: — Maga hallgasson ott a kocsi alatt! Inkább vigyázott volna magára! Nem látja, hogy tanúkat szedek össze? Persze a tanúk! Ha én kártérítést kérők, ő előáll az öt-hat tanújával, és bebizonyítja, hogy szántszándékkal gázoltattam el magam, kizárólag azért, hogy neki kellemetlenséget okozzak. Jó lénne kibújni a kocsi alól. Hátha jobban rám csúszik a kerék, ha megmozdulok. Megfogtam egy bal- lonnadrágos lábát: — Legyen szíves, húzzon ki! — Most nem érek rá — válaszolta —, tanú vagyok. Ismét a szép, fitosorrú sofőrhöz fordultam: — Húzzon ki végre! — Ne zavarjon! — ordított még dühösebben a kocsi alá. — Most maga miatt nem értettem meg, hol lakik az ipse. Várjon a sorára! Még egy tanúra van szükségem! Mit csináljak? — töprengtem és hirtelen kitűnő mentő gondolatom támadt. Sikerült megrántanom a babaarcú szoknyáját. Bizalmas hangon szóltam fel hozzá a magasba: — Ide figyeljen! Én tudom legjobban, hogyan történt! Én vagyok a hibás! Maga egyáltalán nem tehet róla! A lány erre rögtön elordította magát: — Emberek! Húzzák ki gyorsan ezt a szerencsétlent a kocsi alól! Koronatanú! Palásti Lászlé formákat kutatják. Nemrégiben felfedeztek itt olyan sziklarajzokat, amelyek a korai 1 vaskorban keletkeztek. A Lengyel Tudományos Akadémia és a Kubai Tudományos .Akadémia társadalmi tagozata között fennálló szerződés keretében közös kutatásokat terveznek Kuba első településeire vonatkozóan. A lengyel intézet együttműködik továbbá a párizsi. Társadalomtudományi Főiskolával is, amennyiben részt vesz francia falvak régészeti és történeti feltárásán, amelyeket lakói a középkorban elhagytak. A spanyolországi [kapcsolatok spanyol középkori települések kutatását eredményezik. Az ásatások Malaga közelében, Comeres- ben kezdődnek majd. Az olasz Tudományos Kutató Tanáccsal és a salernói egyetem Filológiai és Történeti Intézetével fennálló egyezmény keretében lengyel —olasz kutatások folynak. A lengyel es az olasz régészek egyik speciális témája a borostyán, amit valamikor a római birodalom nagy tömegben szerzett be az északi szláv területekről. A régi rómaiak nagyra értékelték a borostyánt. Az ún. borostyán- utakat már régóta kutatják a régészek. Az amerikai tudósokkal 1962 óta dolgoznak együtt a lengyel régészek Afrika északkeleti területei őstörténetének a feltárásán. Az ősrégészet területén mindmáig legnagyobb vállalkozás részvevői a homo sapiens kialakulásával foglalkoznak, vagyis hárommillió évvel ezelőtti eseményeket rekonstruálnak. Somogyi Néplap
