Somogyi Néplap, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-15 / 295. szám
BARCSI EMBEREK, VÁLTOZÁSOK Hasznos tanácskozások A szovjet—amerikai kereskedelmi bizottság és az amerikai—szovjet gazdasági— kereskedelmi tanács napokban befejeződött moszkvai ülésszaka, amelyen 260 amerikai társaság és bánik, illetve 114 szovjet gazdasági szervezet és hatóság képviseletében mintegy hatszázasa vettek részt, köztük két amerikai miniszter, fontos javaslatokat dolgozott ki a két ország közötti árucsere-forgalom növelésére, s az ezt akadályozó gátak eltávolítására. E javaslatok kidolgozását különösen időszerűvé tette, hogy a szovjet—amerikai kereskedelem volumene az utóbbi években csaknem egyhar- madára csökkent. A visszaesés nem a két ország gazdasági adottságainak romlása, hanem a politikai légkör mesterséges megrontása miatt következett be. Az Egyesült Államoknak az enyhüléssel szembon álló körei mindent elkövettek, hogy akadályozzák a kereskedelmi kapcsolatokat, illetve a zsarolás szolgálatába állítsák, ide sorolható az idén nyáron hozott intézkedés is. amely — az érvényes szerződések ellenére — külön kormányengedélyhez kötötte az amerikai olajfúró berendezések eladását a Szovjetuniónak. Tilalmat állítottak a TASZSZ hír- ügynökség részére vásárolt komputer leszállítása elé Is. Ezekről az esetekről írta a Washington Post: az amerikai ipari társaságok és vállalatok vezetői teljes joggal aggódnak. hogy a diszkriminációs intézkedések végső soron nagyobb kárt okoznak az Egyesült Államoknak, mint a Szovjetuniónak. Hasonló következtetésre jutottak az amerikai szakemberek is, akiknek számítása szerint 1974—75-ben az Egyesült Államok mintegy 1,8 milliárd dolláros kárt szenvedett a szovjet—amerikai kereskedelmi kapcsolatok beszűkülése miatt. Nem is beszélve arról, hogy a Szovjetunióba irányuló amerikai export normális fejlődése 400 ezer amerikainak jelentett volna munkaalkalmat. A kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szólva _a szovjet vezetők azt a meggyőződésüket hangoztatják, hogy azok sokkal nagyobb arányúak lehetnének és fontos elemet alkothatnának a két ország viszonyának megjavításában. Ez azonban csak akitor lehetséges, ha felszámolják a fennálló akadályokat, például a Szovjetunióval szemben alkalmazott diszkriminációs törvényhozási intézkedéseket és azokat a próbálkozásokat, amelyeklkel a kereskedelmet politikai nyomásra akarják felhasználni. A szovjet—amerikai kereskedelmi kapcsolatok csak a teljes egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján fejlődhetnek. Senki előtt sem lehet kétséges, hogy a szovjet—amerikai gazdasági—kereskedelmi kapcsolatok állapota messze túlterjed a gazdasági szférákon, Leonyid Brezsnyev mondta a napokban Averell Harriman- nel folytatott beszélgetésekor: »•A Szovjetunió jó viszonyra, békés egymás mellett élésre törekszik az Egyesült Államokkal, és készen áll arra, hogy — az amerikai fél hasonló készsége esetén — együttműködjön vele a teljesen egyenjogú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztésén, amelyek egyaránt hasznosak a két ország népének, a nemzetközi enyhülésnek és a békének.« A szovjet félnek ezzel az ismételten és következetesen hangoztatott készségéről elismerően nyilatkoztaik a Moszkvában tanácskozó amerikai üzletemberek is. Mint arról a New York Times tudósit, az amerikai közvélemény 70 százaléka ugyancsak támogatja a két ország közötti üzleti kapcsolatok bővítését A szovjet és az amerikai tárgyaló felek a moszkvai tanácskozáson hangsúlyozták, hogy a kereskedelem, a gazdasági kapcsolatok fejlesztése szerves része a két ország — nemzetközi légkört meghatározó — viszonyában. A szovjet. vezetők világos összefüggést teremtettek a két ország gazdasági és politikai kapcsolatainak összefonódása és a továbblépés lehetőségei között A Szovjetunió jó viszonyt békés együttműködést akar teremteni az Egyesült Államokkal, és készen áll arra, hogy — az amerikai fél hasonló készsége esetén — együttműködjék vele az ilyen jellegű, teljesen egyenjogú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok megteremtésén, amelyek egyaránt hasznosak a két ország népének, a nemzetközi enyhülésnek és a békének. Ha Washington valóban törekszik a sokoldalú' együttműködésre, a nemzetközi bizalom légkörének javítására, alkalma van bizonyítani. A Szovjetunióban és a szocialista országokban megbízható partnerekre talál. Kovács István Pályázat tanulságokkal Képeslap helyett Helytörténeti órát egy fiatalembertől kaptam Barcson. ! Szikár arcát dús hajkorona I i keretezi. Gyűjteményét — amelyet nagy szorgalommal 1964 óta szedett össze — a ! barcsi Dráva Múzeumnak ajánlotta fel. A múzeum ma még csak a tervekben létezik, de a barcsiak máris berendezték. Lesz benne egy rész, amelyik a Dráva-völgye néprajzával, növény- és állatvilágával foglalkozik, aztán kialakítanak egy helytörténeti blokkot és összegyűjtve bemutatják a tsz történetének tárgyi emlékeit is. A helytörténész fiatalembert Rózsás Mártonnak hívják. Szakmája szerint vas- szerkezeti lakatos. Valójában a költségvetési üzem dolgozója, és éppen olyan lázas szorgalommal szervezi a társadalmi munkát Barcsért, mint ahogy kutat a régi emlékek után. Gyűjteménye ezernél is több oldalt tesz ki. Első darabjait gyűjtőktől vásárolta Pécsen. Azóta összesen húsz — különböző években készült — képeslapot szedett össze. Érdemes megnézni ezeket a képeslapokat, hiszen a nevesebb épületéket örökítik meg. meg. Mi volt hát a nevezetesség Barcson a századforduló után? Leggyakrabban a Drá- va-szálló szerepel a képeken. Az épületben kapott hajdan helyet Gut Béla uram könyvnyomdája Is. Könyvet ugyan nem sokat nyomtattak itt, de a Barcs és Vidéke, a Dráva- völgye, valamint a Barcsi lapok példányai ebben az üzemben készültek. Nyomdája ma nincs Barcsnak. Üjságot sem szerkesztenek a Dráva-parton, és a hajdani kikötő helyét is rég fölverte már a gaz. A kikötő képét egyébként ugyancsak sárguló lapok őrzik. Itt a meredek parton — a raktárakban — 140 ezer mázsa gabonát tudtak tárolni. A virágzó kapitalizmus föllendítette a kereskedelmet. Barcson keresztül jutott el a felhasználóhoz a bácskai és a bánáti búza, a szlavóniai erdők fája. Szaporodtak a pénzintézetek, megépült az Union Rt. malma. A Dráva — a fontos vízi út — határfolyó lett. A kereskedelem lassan elsorvadt, a hajózás megszűnt. A Dráva ma Barcs számára semmi mással nem helyettesíthető adottság. A fiatalos, vad folyót mindig számításba veszik, ha a tervekről, a fejlesztésekről, a jövőről esik sző. Lent a parton jelölték ki a Barcs jövőjét meghatározó ipari üzemek helyét, és ebben a szép fekvésű ipari parkban az idén — a várossá alakulás évében — megkezdte a termelést a Kemikál Építőanyagipari Vállalat Építési Műanyagfeldolgozó Gyára. Mellette száz hektár előkészített terület várja még a vízigényes vegyipart. A mai Barcsról készülő színes képeslapokra ezek az új létesítmények kívánkoznak inkább: az 1967-ben megépíttt új Dráva-liíd karcsú íve, a Bajcsy-Zsilinszky utca új házsorai. Ezek inkább illenek a formájában is városias Barcs képéhez, mint a sokszor megsiratott öreg gesztenyék. Ezek a nagy lombú, értéktelen fák valósággal rátelepedtek Barcsra. A földhöz tapadt apró házak helyén csak akkor lehetett megkezdeni az emeletes épületek alapozását, amikor volt már csatornahálózat. Csatornát viszont csak úgy lehetett építeni ha kivágják a nyolcvan-száz éves fákat. Nemcsak a fák sorsáról szóló döntés, volt nehéz: vállalkozó sem akadt, aki a gyökerekhez nyúljon. Akkor jöttek a fiatalok a Középrigóci Erdészeti Szakmunkásképzőből : — Diákjaink remekül oldották meg a feladatot — mondja Cseresnyés Géza, az intézet igazgatója —, pedig nem volt könnyű dolguk: minden mozdulatukat figyelték a barcsiak. Ez a szakiskola azóta, hogy kivágták a diákok a fát, barcsi lett. Tíz éve már, Jrogy mi ültetjük az újonnan épült házsorok mellé a csemetéket. — A gesztenyét is? — A gesztenyét nem. Nem praktikus. Sötét, nagy lombja van, és mélyen az épületek alá kúszva emeli meg a házak falát... Platánt, berkenyét, díszalmát ültetünk... Ezektől a fáktól változatosabbak, szebbek lesznek az utcák. Változatosabb, szebb lesz Barcs. A Dréva-parti település holnapi arcát mai lakói formálják, alakítják. Azok az emberek, akik nem véletlenül élnek itt a folyó partján, s akik részt kérnek és vállalnak Barcs fejlődéséből. Tavaly a település minden lakójára — a csecsemőket is beleértve — 410 forint értékű társadalmi munka jutott. Az idén eddig majdnem a kétszeresét végezték el ennek. Társadalmi munkában felépült egy 75 személyes óvoda, elültettek sok száz facsemetét, és leraktak 3,5 kilométer hosszú járdát. Rózsás Mártont kérdezem: mi fűti ezt a lelkesedést? — Itt születtem, szeretem ezt a községet — mondja. —• Nem tudom másutt elképzelni az életemet: ha elmegyek öt kilométerre Barcstól, honvágyam támad. Én itt, ezen a néhány négyzetkilométeren eddig mindent megtaláltam. Barcs jelenti nekem a gyermekkor semmivel nem helyettesíthető emlékét. Itt találtam feleséget, itt kaptam szakmát, kenyeret... és jövőre — ha minden sikerül — itt töltik ki az érettségi bizonyítványomat is. Ez év tavaszán pályázatot írt ki az Agrártudományi Egyesület megyei szervezete, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya és a megyei tsz-szövetség a műszaki, javító, karbantartó hálózat kialakítására. Nem az ötletszerűség szülte ezt az elha- ■ tározást. A korszerű termelési eszközök, a nagy értékű gépek megjelenésével és elterjedésével együtt a biztonságos üzemelést szolgáló hálózat kialakítása nem, tartott lépést' a megyében, ennek hátrányai egyre súlyosabb gondokat okoznak mezőgazdasági üzemeinkben. A javítás, a karbantartás, az üzembiztonság .zemélyi és tárgyi feltételeinek megteremtése hovatovább \ legsürgetőbb feladatok közé sérült. (Hozzá kell tennünk: rém sajátos somogyi gond ez, a megoldást kereső pályázat kiírásáról ezért is nyilatkozott elismeréssel a minisztérium.) A kiírásra — többnyire kollektív munka eredményeként hat pályamunka érkezett, be, de csak öt feleit meg a követelményeknek. A héttagú bíráló bizottság véleményét a megyei fejlesztési albizottság s megvitatta, és állást foglalt bban, hogy mindegyik pá- •amunka nagyon sok érté- es, bevezetésre és elterjesz- ">are alkalmas eleimet tartal- naz, de mivel egyik sem tsez ava&latot a megyét átfogó műszaki ellátó hálózat kialakítására, ezért az első díjat nem adták ki. A pályázat mégis elért« a célját, mert a sok ér:1 tékies részjavaslat alkalmas arra, hogy a pályázókból kialakítandó munkabizottság ezeket ötvözve kidolgozzon egy egységes megyei tervet. Addig is fontos, hogy a pályázatokiban megfogalmazott jó javaslatok mielőbb közkinccsé váljanak, elterjedjenek. Ennek érdekében a jövő év elején nyilvános vitára bocsátják a pályamunkákat. A műszaki vezetők háromnapos téli továbbképzése tegnap kezdődött Keszthelyen. Ezen a szakmai fórumon is téma lesz ez a pályázat, és itt adja át a díjakat dr. Győri József, a megvei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető-helyettese. Második díjat és nyolcezer forintot kapott a Szakszerű üzem- fenntartás, tartós üzemképesség jeligéjű pályázat, melyet dr. Mélykúti Csaba gépész- mérnök, Gécsi Magdolna közgazdász és Somogyi Zoltán gépészmérnök, a MÉM gödöllői. műszaki intézetének dolgozói készítettek. Két harmadik díjat, öt-öt ezer forintot adott lei a bíráló bizottság. Az egyiket a somogysárdi termelőszövetkezet két műszaki vezetője, Heim István főmérnök ; és Pandúr László gépészmérnök kapta, a másikat a nagybajomi Lenin Tsz kollektívája, Pap p László főmérnök, Gcrse György és Balogh József üzemmérnökök. A bizottság 1500—1500 forint tisztelet- , díjjal jutalmazta Wattai An- ‘ tál somogyszili gépészmérnök , és Jagoaa Gyula hetes! mű- szaki vezető pályamunkáját. Té! viz idején a téglagyárakban A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnak tizenöt hagyományos és öt modernebb gyára van. Az előbbiekben november tizediké körül sorra befejezték a nyers tégla gyártását. Sokunkban él a tévhit, hogy ilyenkor csak a téglaégetés, a lei- és behordás, a szállítás ad munkát. A valóság az, hogy a nyerstéglagyártók közül csak azok az asszonyok mennek ilyenkor fagyszabadságra, akiknek nagy családjuk, kicsi gyermekük van. A többiek a már szétszedett gépek alkatrészeit mossák, részt vesznek a karbantartásban, a gépek és az épületek felújításában. Az új gyárakban — ahol folyamatos a termelés — több a gépekhez értő szakember, és ezekben a kisebb javítások elvégzésére alkalmas műhely is van. A régiekben a gyárvezető, a főgépész és egy villanyszerelő vezeti a karbantartást, melyben a vállalat üzemfenntartási osztályától kapnak segítséget. A nagyobb munkákat a Kaposváron és Nagykanizsán levő központi javítóműhelyekben végzik el. Amikor a nyers tégla gyártása- befejeződik, megállapítják a hibákat, majd elkészítik a tervszerű megelőző karbantartás ütemtervét. Az új gyárakban nagyjavítási forgató- könyvet állítanak össze. A balatonszentgyörgyi II. gyár kezdeményezésére bevezették a ciklusos nagyjavítást Ez azt jelenti, hogy a gyár két-há- rom évig egyfolytában üzemel, s vasárnapokon, éjszakákon tartják karban, javítják a berendezéseket. A hagyományos gyárakban két hónap jut e munkákra. — Gondunk, hogy a téglaipar mögött nincs megfelelő gépipari bázis — mondja Sey Pongrác műszaki igazgatóhelyettes. — Hagyományos téglagyáraink régi, elavult, nem egységes gépekkel működnek, az új gyárakban pedig nagy a gépek igénybevétele, hiszen a 207 milliós tervünk több mint felét ezek adják. Az alkatrész-utánpótlás -sok fejfájást. okoz. Előfordult. már, hogy egy ötvenforintos csavarért ezer forintot eltelefonálgattunk. Rá kellett jönnünk, hogy jobban járunk, ha magunk gyártjuk az alkatrészeket. Csakhogy hiába teremtettük meg a' feltételeket, ha a szükséges gömbgrafitos öntvényeket nem tudjuk beszerezni. Gyakran az újítások húzzák ki a bajból a vállalatot. Februárban átveszik és üzembe helyezik a gépeket. Ezt felelős ' bizottság végzi, amelyben műszaki és munka- védelmi szakember, szakszervezeti felügyelő is van. Tevékenységük nem mindig népszerű, hiszen a legváratlanabb helyzetekben rendelik el egy-egy vezeték felbontását, gép szétcsavaro7ását, de a szigorú vizsgálat a biztonságot szolgálja. A karbantartóknál ösztönző premizálást vezettek be. Ha december végéig időarányosan és jól elvégezték feladatukat, megkapják a prémium egy részét. A fennmaradó összeget akkor fizetik ki, ha a tavasz- szal újból meginduló téglagyártás során egy hónap vagy hatvan nap után bebizonyosodik, hogy hanyagság, mulasztás miatt nem kell állniuk a gépeknek. Az ösztönzési mód hatékony, s a nyersgyártók ilyenkor végzett másfajta munkája meghozza a gyümölcsét. Amikor szeptemberben megrendezték a Tégla- és Cserépipari Tröszt üzemfenntartási konferenciáját, megállapították, hogy a kilenc vállalat között a Somogy—Zala megyeinél folyik legeredményesebben ez a tevékenység. G. J. A kérdést: mi fogja az embereket Barcson — föltettem egy “-betelepülőnek«, dr. Lá- body Miklós gyermekorvosnak is. Róla tudni kell, hogy nagy városban — Pécsen — nőtt fel, ott szerzett diplomát és szakvizsgát. Két szenvedélye van : a szakmája és a természet. Kapuja a kopogtatók előtt mindig — éjszaka is — nyitva van. — Itt az ember munkájának látszata van — mondta. — Az emberek számon tartják a mások cselekedeteit Barcson természetes dolog az, hogy mindenkinek csinálnia kell valamit, valamivel többet a kötelezőnél a településért, a környezetért. Amikor itt az utcában a járda épült, nem hiányzott senki. Én akkor értettem meg, hogy milyen ügyesen szerveznek Barcson. A tanács nem tett mást, mint ideküldött egy kőművest, aki megmondta, milyen sorrendben csináljuk, és megmutatta, hogyan fogjuk a szerszámot Barcsot készségesebb nép lakja, mint egy nagyvárost. Barcs mai képéhez ezek az emberek is hozzá tartoznak. Dr. Kercza Imre (Folytatjuk.)
